Pest Megyei Hirlap, 1961. augusztus (5. évfolyam, 179-205. szám)
1961-08-01 / 179. szám
2 1961. AUGUSZTUS 1, KEDD A TASZSZ kivonatos ismertetőjo a Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezetéről (Folytatás az 1. oldalról) A kommunizmus nem háborúval, hanem példaadással diadalmaskodik” kezett: a népi demokrácia a proletárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialista forradalom fejlődésének sajátosságát fejezte ki olyan viszonyok •:özött, amikor az imperializ- nus meggyengül, az erőviszo- yok a szocializmus javára áltoztak meg, kifejezésre ju- ■>tta!k az érdekelt országok jrténelmi és nemzeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista világrendszer: a szocializmus és a kommunizmus útján haladó, a közös érdekek és célok egységében összeforrt, a nemzetközi szocialista szolidaritás szálaival szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai együttműködése. A szocializmus építésének elszigetelt, a szocialista országok világméretű együttműködésétől elkülönülő irányzata elméleti tekintetben nem helytálló, mert ellene mond a szocialista társadalom objektív fejlődési törvényeinek. Gazdasági tekintetben káros, mert a társadalmi munka tékozlására, a termelés növekedési ütemének csökkentésére, s az országnak a kapitalista világtól való függőségére vezet. Politikai tekintetben reakciós és veszélyes, mert nem összeforrasztja, hanem elválasztja egymástól a népeket az imperialista erők egyesített frontjával szemben, táplálja a bur- zsoá-nacionalista irányzatokat és végső soron a szocialista vívmányok elvesztésére vezethet. A szocialista világrend- szer magabiztosan halad a döntő győzelem felé a kapitalizmussal vívott gazdasági versenyben. Már a legközelebbi időszakban biztosítja felsőbbségét a kapitalista világrenddel szemben a teljes ipari és mező- gazdasági termelés tekintetében. Még fokozottabban megnövekszik a szocialista világ- rendszer hatása a társadalmi fejlődésnek, a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitalizmus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatatlan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és állami rendszerére, politikájára és ideológiájára. Az imperializmus végérvényesen elveszítette hatalmát az emberiség többsége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságát a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Az első világháború és az Októberi Forradalom előidézte a kapitalizmus általános válságát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számos európai és ázsiai országban kibontakozott a kapitalizmus általános válságának második szakasza. A világkapitalizmus most e válság új, harmadik szakaszába lépett. Ennek az új szakasznak az a legfontosabb sajátossága, hogy nem világháború folytán bontakozott ki. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az imperializmus korszakában az állami monopolkapitalizmus nagy arányban kifejlődik, majd elemzi a kapitalizmust marcangoló legmélyebb ellentmondásokat, rámutat, hogy az állami monopolkapitalizmust hallatlanul fokozza a militarizmus. A militarizmus, miközben a monopolisztikus burzsoázia egyes csoportjait gazdagítja, ugyanekkor a nemzetek kimerülésére, a népek el- nyomorodására vezet. Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus burzsoáziája, amely a kapitalizmus „megmentőjé- riek” szerepét vállalta. A tervezet ezzel kapcsolatban leszögezi, hogy a monopolisztikus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembeszállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan menetével. Az emberiség nem akar és nem fog megbékülni a kapitalizmus történelmileg elavult rendszerével. A munkásosztály történelmi küldetése A tervezet első részének kővetkező fejezete a munkás- osztály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalma világ- történelmi jelentőségű győzelmeket aratott. Fő vívmánya a szocialista világrend- szer. A győztes szocializmus a maga példájával forradalmi befolyást gyakorol a tőkés világ dolgozóinak értelmére, harcra buzdítja őket az imperializmus ellen és roppant nagy mértékben megkönnyíti e harc feltételeit. A munkásosztály világtörténelmi küldetésének teljesítése szempontjából fontos feltétele, hogy megszüntesse soraiban a szakadást. Az akcdóegységibem fellépő, összeforrott munkásosztállyal szemben az imperializmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és jobboldali opportunista eljárását, leleplezik a szociáldemokrácia jobboldali vezéreit, akik nyíltan a burzsoázia mellé álltak, s lemondtak a munkásosztály hagyományos szocialista követeléseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányzatok ellen vívott harcban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizdonizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visz- szatükröződése. A revizionistáik tagadják a szocialista forradalom és a proletárdiktatúra történelmi szükségességét, a marxista—leninista párt vezető szerepét, kikezdik a proletár in ternacional i zmus pilléreit. a nacionalizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogma- tizmus és a szekiásság, amely kibékíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kommunistáknak a nagv tömegektől való elszakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos akciókba sodorja, akadályozza a változó helyzet helyes értékelését és az új lehetőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokratikus erők érdekében való kihasználását. A dogmatizmus és a szek- tásság egyes pártok fejlődésének bizonyos szakaszában szintén fő veszély- lyé válhat, ha nem harcolnak következetesen ellene; Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dogmatizmus és a szektásság, a leninizmustól való bármiféle elhajlás ellen vívott kérlelhetetlen harc szükséges feltétele annak, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egysége tová*bb erősödjék, hogy a szocialista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító mozgalmak A nemzeti felszabadító mozgalommal foglalkozó fejezet kimondja: a világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. Ám a harc még nem ért véget. A kolonializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állnak. Sokan közülük a nemzeti állam megteremtése után gazdasági önállóságra és a politikai függetlenség megszilárdítására törekszenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni következetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyarmatokat megtartsa a. kapitalista gazdasági rendszerben, s ennek keretei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolonia- lizmus fő oszlopa az Egyesült Államok imperializmusa. A nemzeti felszabadító forradalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz és fikcióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági életben nem vezet mélyreható változásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbevágóan fontos feladatait. A nemzeti felszabadító-mozgalmakkal foglalkozó rész kimondja: Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunista és a burzsoá ideológia — közötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei-politikai fegyvere az an- tikommunizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalmazása, a kommunista pártok politikájának és céljainak, a marxizmus—leniniz- mus tanításának meghamisítása. A programtervezet mélyrehatóan érvekkel alátámasztva bírálja mindazon „elméleteket’’, amelyek a burzsoá rendszer kizsákmányoló természetét álcázzák, a kapitalizmust kendőzik, majd zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsn az emberiséget a világméretű pusztító háborúktól. Az SZKP abból indul ki, hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítására alkalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg új államközi viszonyok megszilárdulásához. A programtervezet szembeállítja az államok közötti kapcsolatok alá- és fölérendeltségen alapuló régi imperialista módszerét, a nemzetközi kapcsolatok új. szocialista típusával. Ezután megállapítja: A szocialista államok külpolitikája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, ön- rendelkezésének, valamennyi ország függetlensége és szuverenitása tiszteletben tartásának elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, emberséges módszerein nyugszik, egyre növekvő befolyást gyakorol a világhelyzetre. Korunk alapvető kérdése: a háború és béke kérdése. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legszörnyűbb bűncselekményre készülődik az emberiség ellen: termonukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztítást okozhat egész országoknak, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért u (Folytatás az 1. oldalról) 1980-ban a termelés már meg- hatszorozódik és az egy lakosra számított termelés pedig a legnagyobb lesz a világon. A szovjet embereu- saját tapasztalataikból tudják, hogy ez a program valósággá válik. Még a legreakciósabb londoni lapok is elismerik a programtervezet rendkívüli jelentőségét. A Daily Héráid i<?v ír: az SZKP 20 éves terve kihívás. Most. amikor az angol kormány csak takarékosságot, korlátozásokat és óvatosságot javasolhat, a szovjet programtervezet bátorságot és lankadatlan fejlődést indítványoz. A világ elmaradt országai felfigyelnek erre az ellentétre. A Daily Express szintén aggodalmát fejezi ki afölött, hogy a programtervezet milliókat befolyásolhat Afrikában és Ázsiában, akikre az óriási műszaki eredmények máris nagy hatást gyakorolnak. A TASZSZ rámutat, hogy a programtervezetet hatalmas érdeklődéssel fogadták Franciaországban és a legkülönbözőbb irányzatú újságok is felhívták olvasóik Ügyeimét a világra szóló okmányra, még jóval annak közzététele előtt. Az Humanité Diman- che hangsúlyozza, hogy a programtervezet megnyitja az emberiség történetének egyik legnagyszerűbb fejezetét. Kiemeli, hogy a Szovjetunió továbbra is a békés együttélés politikáját folytatja. A Journal du Dimanche című burzsoá lap csökkenteni igyekszik a programtervezet jelentőségét. Mint az ADN-tudósítás közli, a programtervezet hatalsíkraszáüó valamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különA tervezet második része, miután leszögezi, hogy a kommunista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált, röviden összefoglalja a kommunista társadalmi rendszer lényegét. A kommunizmusban teljesen megszűnnek az osztályok, a város és a falu közti társadalmi — gazdasági és kulturális — életmódbeli különbségek. Az emberek termelőtevékenységében a szellemi és a fizikai munka szervesen összefonódik. A kitűnően szervezett termelésen és a fejlett technikán alapuló kommunista társadalom megváltoztatja a munka jellegét, de nem mentesíti a társadalom tagjait a munkától. Egyáltalán nem lesz az anarchia, a tétlenség és a henyélés társadalma. A társadalmi munkában mindenki részt vesz, s biztosítja a társadalom anyagi és szellemi javainak szakadatlan növelését. A munka és a fegyelem nem lesz teher az ember számára; a munka- tevékenység nem lesz többé az élet eszköze csupán, igazi- alkotássá, öröm forrásává válik. A kommunizmus a társadalmi élet szervezetének legmagasabb formája, más visszhangot keltett a Német Demokratikus Köztársaságban. Az első kommentárok és megnyilatkozások hangsúlyozzák, hogy a tervezet olyan nagyszabású célokat tűz ki, amelyek az egész emberiséget érdeklik. Az olasz sajtó részletesen kommentálja az SZKP új programjának tervezetét. Az Unita hangsúlyozza, hogy a program megszerkesztői a legmerészebb várakozásokon is túlmenneik az elméleti tételek megszövegezésében és azoknak az új élveknek a meghatározásában, amelyek a szocialista demokrácia minden szinten való legszélesebb körű és legteljesebb fejlődésének szavatolására hivatottak. Az Avanti kiragadja a programtervezetnek azt a tételét, amely az állam fokozatos elhalásáról szól és hangsúlyozza, hogy ebből a fő tézisből több olyan intézkedés fakad, amely a szocialista demokrácia biztosítékaként jellemezhető. A gazdasági fejlődés új terve — állapítja meg hírmagyarázatában a Messaggero — szavatolja a szovjet emberek álmainak valóra válását, azt, hogy utolérik a legfejlettebb kapitalista államot. Az olasz burzsoá lapok igyekeznek lekicsinyelni azt a hatást, amit ez az okmány keltett Olaszországban és kétségbevonják e nagyszerű program megvalósíthatóságát. A BTA jelentése szerint egész Bulgáriában nagy érdeklődés fogadta az SZKP programtervezetét, amit a szófiai rádió vasárnap este kivonatokban ismertetett. A fővárosban percek alatt szétkapkodták a repülőgépen érkezett moszkvai lapokat, amelyek közlik a program szövegét. Mint a BTA megállaválásának körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének, Lenin által javasolt elvét. A szocialista és kapitalista államok békés egymás mellett élése az emberi társadalom fejlődésének objektív szükség- szerűsége, a háború nem lehet a nemzetközi viták megoldásának eszköze, s nem szabad, hogy azzá váljék. A Szovjetunió következetesen síkra szállt és síkrá száll a jövőben is a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politikájáért. Minden termelési sejt, minden önkormányzati társulás harmonikusan kapcsolódik egymáshoz a tervszerűen megszervezett közös gazdaságban, a társadalmi munka egységes ritmusában. A kommunizmusban végbemegy a nemzeteknek mind nagyobb arányú, minden oldalú közeledése a gazdasági, politikai és szellemi érdekek teljes közössége, a testvéri barátság és együttműködés alapján. Az SZKP programtervezete a továbbiakban a kommunista építés gyakorlati feladataival foglalkozik. Az 1961—1970-es legközelebbi évtizedben a Szovjetunió a kommunizmus anyagiműszaki alapjának megteremtésével az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kulturális, technikai színvonalát, mindenki számára biztosítja az anyagi bőséget, minden kolhoz és szovhoz magas termelékenységű és nagy jövedelmű gazdasággá válik; lényegében kielégülnek a szovjet emberek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az pítja, ezt az okmányt a bolgárok a kommunizmus győzelmének, az emberiség ragyogó jövőjének programjaként értékelik. Az AFP jelenti, hogy a Borba és a Politika hétfői számában részletes kivonatokban közli az SZKP programtervezetét. A TASZSZ tudósítójának jelentése szerint a program- tervezet nagy érdeklődést keltett az indiai közvélemény széles köreiben. Több dolgozó a rádióban közölt kivonatos ismertetés meghallgatása után kijelentette, hogy a program- tervezet nyilvánosságra hozatala az évszázad legkiemelkedőbb eseménye. A TASZSZ kirendeltségét sokan hívták fe] telefonon és a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a tervezetről. Még azok is kiemelték a tervezet óriási jelentőségét, akik távol állnak a kommunista nézetektől. Kommentárt fűzött a tervezethez több indiai lap is. „Az SZKP új programja nagy hatást gyakorol a nemzetközi kommunista mozgalomra” — írja a Times of India. A Statesman megállapítja, hogy a szovjet program szerint a szocializmus elkerülhetetlenül diadalmaskodik a kapitalizmus fölött. A mexikói lapok vezető helyen számolnak be a program- tervezetről. Kiemelik azokat a tételeket, amelyek a békés egymás mellett élésről, a háború megakadályozásának lehetőségeiről, az általános és teljes leszerelésről és a szovjet dolgozók jólétének növeléséről szólnak. A lapok ilyen címekkel közlik a program- tervezetről szóló híranyagot: „A kommunisták új programja a kapitalizmus elkerülhetetlen bukásáról szól” (Excelsior), „A békés együttélés a szovjet politika alapja” (Novedades). az ország, amelyben legrövidebb a munkanap. Az 1971—1980-as második évtizedben megteremtjük a kommunizmus anyagi-technikai bázisát, s az egész lakosság számára biztosítjuk az anyagi és művelődési javak bőségét; a szovjet társadalom szorosan megközelíti a szükségletek szerinti elosztás elvének megvalósítását, s megtörténik az egységes köztulajdonra való fokozatos átmenet. A Szovjetunióban tehát lényegében felépül a kommunista társadalom. A kommunista társadalom teljes felépítése az ezután következő időszakban fejeződik be. Az ipar termelésének növelése Az SZKP célul tűzte ki az ipari termelés egész mennyiségének növelését, úgy, hogy ez a legközelebbi tíz esztendő folyamán körülbelül két és félszeres lesz, s túlszárnyalja az Egyesült Államok mai ipari termelési színvonalát; húsz esztendő alatt legalább hatszorosra növekszik, s ezzel messze maga mögött hagyja az Egyesült Államok jelenlegi egész ipari termelését. Ehhez tíz év alatt több mint kétszeresen, húsz év alatt pedig négy—négy és félszeresen növelni kell a munka termelékenységét az iparban. Húsz év múlva a munka termelékenysége a szovjet iparban kétszeresen túlszárnyalja majd az Egyesült Államok mai termelékenységi színvonalát, az egy órára jutó termelékenység tekintetében pedig — minthogy a Szovjetunióban megrövidül a munkanap — ez a fölény sokkal nagyobb arányú lesz. A második évtizedben lényegében befejeződik az egész ország villamosítása. Az évenkénti villamosener- gia-termelésnek az évtized végére 900—1000 milliárd, a második évtized végére pedig 2700—3000 milliárd kilowattórára kel; növekednie. Húsz esztendő alatt a vaskohászat eléri azt a színvonalat, amely lehetővé teszi, (Folytatás a 3. oldalon) II. RÉSZ Az SZKP-nak a kommunista társadalom építésével kapcsolatos feladatai
