Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-09 / 160. szám

1961. JÚLIUS 9 VASÁRNAP

"x/Cíi'laii

»

Az államok közötti kapcsolatokban a józan ész diadalmaskodjék

(Folytatás az 1. oldalról)

men kívül hagyása, régi kard- csörtetés és annak a feltételezése, hogy ez a legsúlyosabb érv a megoldásra érett nemzetközi kérdések rendezésére.

A békeszerződésről szóló legtermészetesebbnek tűnő javallatunkra válaszolva Nyugaton elkezdték a hadosztályok számlálgatását. Adenauer kancellár egészen rekedtre kiabálja magát, miközben atomfegyvereket követel. De minek kell Adenauernek atomfegyver? A német milita- rizmus már kétszer robbantott ki világháborút.

Adenauer úr nem harcolt és amint a jelek mutatják, agg korára igyekszik bepótolni az elmulasztottakat. Már ki is szemelte, hogy ki ellen harcoljon. Nem is olyan régen, a múlt vasárnap a bonni kancellár a Szovjetuniót ismét „potenciális ellenfélnek” nevezte és

követelte, hegy a Bundeswehr erejét emeljék fel az ellenfél hadserege erejének színvonalára.

Adenauer kiátkozza azokat, akik Nyugat-Németországban a semlegesség mellett szállnak síkra.

Meggondolta-e a kancellár, hogy mit beszél? Szereti magát Hitler áldozatának feltüntetni, de valójában az ő nyomdokain halad. Adenauer a jelek szerint nem tudja elképzelni, hogy mi a korszerű háború, mert különben nem játszana olyan meggondolatlanul az emberek sorsával.

Nem a háború, hanem a béke mellett kell lándzsát tömi, nem kell izzítani a légkört, nem szabad engedni, hogy az események összecsapásig fajuljanak.

Üljünk le a tárgyaló asztalhoz, vitassuk meg higgadtan a kérdéseket és ne folyamodjunk fenyegetésekhez.

**' ■' . - . •V-V- a

Javasoljuk, hívjunk össze be- keértekezletet és erre mi megegyezési tervvel fogunk érkezni. Hozzák el a nyugati hatalmak is javaslataikat, a békés rendezésre vonatkozó tervüket. .

Nyiigat-Berlin sziget a Német Demokratikus Köztársaságon belül, amelyen megmaradt a kapitalista rendszer. Mi nem akarunk beavatkozni e városrész lakosságának belügyeibe, nem akarjuk érinteni az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország presztízsét. Lehet-e találni olyan megoldást, amely kielégítő minden ország számára, amely harcolt Németország ellen és nem bontja meg a Nyugat-Berlinben kialakult életformát? Igen, lehet! Mi

A háború túl sok e

Hivatkozni lehet a nyugati

világ oly tekintélyeire, mint például MacArthur amerikai tábornok, aki a közelmúltban Manilában elhangzott beszédében a világháború

megakadályozására hívott fel. Hivatkozni lehet Montgomery angol tábornagyra is, aki javasolta, vonják ki Európából az összes idegen csapatokat, semmisítsék meg a katonai támaszpontokat és vonják ki Berlinből a megszálló alakulatokat. így beszélnek azok, akik katonáskodtak: ők tudják mi a háború és helyesen látják, milyen szerencsétlenséget zúdítana az emberiségre az új világháború.

Javasoljuk a megfélemlítés módszeréről való lemondást. A háborút nem szabad megengedni — túl sok emberéletbe kerülne.

Az első lövések eldördülhetnek a határon, ahol szem- től-szembe állnak a csapatok. De ki kezeskedhet arról, hogy a lövéseket az egész földgolyón nem követik-e nukleáris robbanások és nem kezdődik-e meg a háború, amelyben eltűnik az arcvonal és a hátország közti különbség?

Ezzel mindkét félnek számolnia kell. Aki fenyeget bennünket, annak tudnia kell, képesek vagyunk arra, hogy

javasolunk is ilyen megoldást:

tegyük Nyugat-Berlint szabad várossá,

adjunk neki biztosítékokat, vagy a négy nagyhatalom — Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió —, vagy a semleges országok, vagy pedig az Egyesült Nemzetek Szervezete részéről. Ha a nyugati hatalmak tudnak jobb változatot e garanciákat illetően, nos, álljanak elő vele.

Mindamellett egészen természetes, hogy minden Nyu- gat-Berlinre vonatkozó megoldásnak számolnia kell azzal, hogy Nyugat-Berlin egy szuverén állam szívében fekszik, és a külvilággal való összekötő vonalai ezen az államon vezetnek keresztül. A nemzetközi kapcsolatokban az a szokás, hogy a bejutás valamely országba egy másik állam területén át, mindig megfelelő megállapodást tesz szükségessé ezen állam hatóságaival.

Mikor azt javasoljuk, hogy kössük meg a német béke- szerződést és ezen' az alapon oldjuk meg Nyugat-Berlin kérdését, mi senkit sem fenyegetünk. Nem követeljük, hogy változtassák meg ebben, vagy abban az államban a háború óta kialakult társadalmi és politikai vi- szonyolcat, nem követeljük új határok megállapítását. A Szovjetunió nem akar a békekötés révén semmit sem megszerezni, nem akar senkit sem megalázni, nem kívánja csorbítani senkinek az érdekeit.

Mi nem akarunk „merényletet” elkövetni sem Nyugat-Berlin, sem lakosságának szabadsága ellen. Mi támogatjuk Nyugat-Berlin szabadságát', a szabadság nem pedig a megszállás alapján.

A Szovjetunió sajnálja, hogy a nyugati hatalmak vezetői nem óhajtanak együttműködni vele a német béke- sééiződés megkötésében. Ök vagy nem értik meg azt, hogy a német békeszerződés aláírása mit jelent a béke szempontjából — vagy pedig — ami valószínűbb — sehogy sem tudnak felülemelkedni katonai tömegjeik szűk érdekein. Ez világos és érthető mindazoknak, akik ésszerű megoldásokat keresnek. De

vannak olyanok, akik „fenyegetésnek” tüntetik fel javaslatainkat és azt mondják, hogy erre a „fenyegetésre” erőszakkal válaszolnak.

De vajon lehet-e ezt józan politikának nevezni? Nem véletlen, hogy e politikát még a nyugati országokban is bírálják.

mberéletbe kerülne

visszaverjük az agresszoro- kat. Meg vannak erre az eszközeink.

A Szovjetunió hatalmas sikereket ért el gazdasági, kulturális és műszaki téren. Népünk megteremtette és felnevelte azt a hadsereget, amely vállán viselte a fasizmussal folytatott harc legnehezebb terhét és megsemmisítette a német militarizmust.

Ez jogot ad nekünk arra — remélem, nem értenek félre —, hogy felhívással forduljunk azoknak az országoknak vezetőihez. amelyek a múlt háborúban szövetségeseink voltak — Kennedy- hez, az Egyesült Államok elnökéhez, De Gaulle tábornokhoz, a Francia Köztársaság elnökéhez, Macmillanhez,

Nagy-Britannia miniszterelnökéhez —, hogy tanúsítsanak bölcsességet a német kérdés megoldásában, üljenek le a tárgyalóasztalhoz a többi békeszerető állammal együtt és kössék meg a békeszerződést.

Józan észre, ismétlem, józan észre van ma szükség mindenekelőtt. A józan észnek azonban békés cselekményekben kell megnyilvánulnia, abban a törekvésben, hogy gyökerében ássuk alá a feszültséget.

Békét ajánlunk, azt akarjuk, hogy az államok közötti kapcsolatokban a józan ész diadalmaskodjék, békés

együttélés legyen és versenyezzünk azon a téren, hogy melyik rendszer biztosít nagyobb anyagi és szellemi javakat a népek számára. A népek maguk döntsék el, milyen rendszer felel meg legjobban létfontosságú érdekeiknek: a kommunista vagy a kapitalista rendszer. Ezután Hruscsov rámutatott:

Nincs komoly ok, amely ténylegesen akadályozhatná a békekötést Németországgal. Mégis, a nemzetközi enyhülésnek és a békeszerződés megkötésének ellenzői mindenféle alaptalan elmefutta- tássa] igyekeznek alátámasztani álláspontjukat.

Kijelentik például, hogy a békekötést akadályozza Németország kettéosztottságta. Ha a nyugati hatalmak valóban elő akarnák segíteni a német egység helyreállítását, akkor nem akadályoznák, sőt ellenkezőleg, egyenesen tanácsolnák, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kormánya lépjen tárgyalásokra a Német Demokratikus Köztársaság kormányával, támogatnák az NDK kormányának a két német állam konföderációjára vonatkozó javaslatát.

Ha az egész Németországra kiterjedő egyíséges kormány hiánya ténylegesen akadályozná a békeszerződés megkötését, akkor a nyugati hatalmak és a Német Szövetségi Köztársaság elfogadná azt a javaslatot, amelyet a Szovjetunió most tesz: a németek még a német békeszerződés aláírása előtt találkozzanak és dolgozzák ki közös szempontjaikat mind a békeszerződésre, mind az ország egységének helyreállítására vonatkozólag.

Németország állami egységének helyreállítása magukra a németekre tartozik. Egyetlen államnak sincs joga beavatkozni ebbe a dologba, mert senki sem oldhatja meg ezt a kérdést a németek helyett. A Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság kormányai egyezzenek meg e kérdésről és mi elismerünk minden olyan döntést, amelyre ők jutnak.

Nem tűrhetjük, hogy még évekig elhúzzák ennek az olyan sok államra és népre nézve életbevágóan fontos kérdésnek megoldását csupán azért, mert bizonyos körök fenn akarják tartani a maguk számára a lehetőséget a re- vanshoz és állandósítani akarják a megszállási rendszert Németország területének egy részén. Ha mégis így történik, akkor a Szovjetunió kénytelen lesz megkötni a békeszerződést a Német Demokratikus Köztársasággal, azokkal az országokkal egyetemben, amelyek békét óhajtanak kötni e békés zerető német állammal.

A Német Demokratikus Köztársasággal való békekötés módozata szigorúan meg fog egyezni a megfelelő nemzetközi gyakorlattal és szokásokkal. A békekötés után a Szovjetunió lemond mindazokról a kötelezettségekről, amelyeket ez Ideig a Nyugat-Berlinbe vezető közlekedési útvonalakon teljesített.

Röviden szólva, a Német Demokratikus Köztársaság teljes szuverenitással rendelkezik egész területe fölött éppúgy. mint bármilyen más független ország. i

Aláírjuk a békeszerződést

Önök elvtársak, katonák, és nagyon jól megértik mit jelent az, ha nem számolnak a békeszerződés feltételeivel, és arra vetemednek, hogy megsértsék a N'étnét' DíWiök- ratiküs Köztársaság szuverenitását. Önök közül sokan szolgálnak majd a varsói szerződés alapján a Német Demokratikus Köztársaság területén állomásozó alakulatokban és vissza kell verniük az agresszív erőket, ha fegyverrel igyekeznek meghiúsítani a békés rendezést. Felhívom az önök figyelmét, akadnak, akik azzal fenyegetőznek, hogy éppen a békeszerződésre , válaszolnak erővel és idéznek elő veszélyes nemzetközi válságot.

Mi aláírjuk majd a békeszerződést, fegyveres erőinknek peclig parancsot adunk, hogy részesítsenek méltó visz- szautasíiásban bármely ag- resszort, ha kezet emel a Szovjetunióra vagy barátainkra — jelentette ki Hruscsov —, majd így folytatta:

A szovjet kormány őszintén törekszik a tartós béke megteremtésére. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a béke biztosítá- \ sa nemcsak a mi óhajunktól; a mi erőfeszítéseinktől függ. ' A tartós békét csak akikor le- j hét biztosítani, ha más ál- ; lamok kormányai is erőfeszítéseket tesznek e cél elérésére, ha az egész világ népei síkra szállnak ezért.

Mi azt mondjuk, hogy nem \ elkerülhetetlen egy új világ- \ háború_ Mégis, noth szabad í azt gondolni hogy már tel- j jes mértékben megszűnt a há- , ború kitörésének lehetősége, ' mert hiszen vannak még imperialista hatalmak. Ezért készen kell állnunk minden eshetőségre és jól fel kell készülnünk.

Tökéletesítenünk kell fegyverzetünket, a fegyverek kezelésére vonatkozó ismereteinket, hogy fegyvereink megbízhatóan és pontosan működjenek. Ezt elsősorban önöknek, csapataink parancsnokainak és vezetőinek kell jól eszükbe vésniök.

A szovjet fegyveres erők rendelkeznek mindennel, ami szükséges, hogy sikeresen megoldják a rájuk váró felelősségteljes feladatokat. Rendelkeznek a szükséges meny- nyiségű termonukleáris fegyverrel, és a legtökéletesebb

továbbító eszközökkel: közeli és középhatósugarú rakétákkal, interkontinentális rakétákkal.

Akiknek az eszük a háborún jár, ne higgyék, hogy a távolság megmenti őket. Nem!

Ha az imperialisták háborút robbantanak ki, ez

az imperializmus teljes

szétzúzásával és pusztulásával végződik.

Az emberiség egyszer s mindenkorra véget vet majd annak a rendszernek, amely hódító háborúkat szül.

Elvtársak! A szovjet kormány figyelemmel kiséri azokat a katonai lépéseket, amelyeket az Egyesült Államok és NATO-beli szövetségesei tettek az utóbbi időben. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az olyan tényeket, mint számos nyugati ország haderői létszámának növelése és az atombombát szállító stratégiai bombázógépek számának jelentős gyarapítása. Mint ismeretes ezek a repülőgépek állandóan a levegőben tartózkodnak. A nyugatnémet hadsereget a legkorszerűbb fegyverekkel szerelik fel, és növelik a Bundeswehr létszámát.

Kennedy úr, az Egyesült Államok elnöke, a kongresz- szushoz intézett legutóbbi üzeneteiben úgynevezett ,.úi akció-irányvonalat” hirdetett meg. Továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy erőlteti azt a programot, amely a stratégiai jelentőségű rakéta fegyverek létrehozására vonatkozik és fokozza az amerikai hadsereg harci készségét.

Ezért Kennedy elnök javasolta. hogy a volt elnök által előterjesztett költségvetéstervezethez viszonyítva, több mint három és fél milliárd dollárral növeljék a katonai előirányzatokat. Ez azt jelenti. hogy az 1961—62-es költségvetési évben a katonai előirányzatok 53 milliárd dollárra rúenak. A Német Szövetségi Köztársaság hadikiadásai ebben az évben 18 százalékkal növekedtek. A katonai célokra fordított kiadások jelentős mértékű növelése jellemző Nagy-Britanniára. Franciaországra és a NATO más országaira is. .

íme így válaszolnak a nyugati hatalmak arra, hogv a Szovjetunió többször egyoldalúan csökkentette fegyveres erőit és katonai kiadásait. *

Vajon helyesen járnánk-e I el, ha ilyen körülmények között egyoldalúan továbbra is csökkentenénk fegyveres erőinket?

A szovjet kormány figyelembe véve a kialakult helyzetet, kénytelen volt utasítani a honvédelmi minisztériumot, hogy ideiglenesen, további utasításig állítsa le a fegyveres erőink 1961-re tervezett csökkentését.

Tekintettel arra, hogy a NATO tagállamai növelik katonai kiadásaikat, a szovjet kormány elhatározta, hogy ebben az évben hárommilliárd- száznegyvennégymillió rubellel növeli a védelmi célokra fordított kiadásokat.

Ily módon az idén a honvédelemre előirányzott összeg tizenkétmilliárd-háromszáz- kilencvenkilencmildió rubel lesz.

Elvtársak! Szilárd meggyőződésünk, hogy a nemzetközi helyzet megjavításával összefüggő számos halaszthatatlan probléma megoldása jelentős mértékben függ a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak javulásától. Természetesen mi tudjuk, hogy a szovjet—amerikai viszony megjavítása nem egyszerű feladat. E feladatot nem lehet megoldani a két fél óhaja és gyakorlati lépései nélkül.

Ebben az összefüggésben érdeklődésre tarthat számot Kennedy amerikai elnöknek június 28-i sajtóértekezletén elhangzott nyilatkozata,

amelyben országaink békés gazdasági versenyéről beszélt. A kérdés ilyenfajta kezelése tetszik nekünk. Ez természetesen sokkal jobb, mint ha abban versenyzünk, melyikünk hoz létre pusztítóbb íegyverfajtákat. Mi mindig erről beszéltünk és ma is erről beszélünk.

Kennedy elnök sajtóértekezleten elhangzott nyilatkozatában beismerte, hogy a szocialista rend lehetővé teszi a Szovjetunió számára, hogy utolérje az Egyesült Államokat. Igaz, úgy gondolja, hogy ez majd csak távolabbi időpontban következik be, mint ahogy mi mondjuk. Kétségbevonja terveink realitását, de a tényék s az élet meggyőzően mutatják, hogy téved.

Nem szándékozom vitába szállni Kennedy úrral. Csupán egy egyszerű számításra szorítkozom. A Szovjetunió ipari termelésének volumene 1960- iban az amerikai termelés 60 százalékát érte el. Nálunk az elmúlt 16 esztendő alatt az ipari termelés növekedésének átlagos évi üteme 10,6 százalék volt. Ha a szovjet ipar termelése évenként 10 százalékkal növekszik, akkor

a Szovjetunió 1966-ban a jelenlegi amerikai termelési színvonalhoz viszonyítva 106 százalékot, 1970-ben pedig 156 százalékot ér majd el.

A gazdasági fejlődésre vonatkozó jóslások természetesen sok vitára adnak okot. Én például kétkedve fogadom Kennedy úrnak azt a kijelentését, amelyet a választási kampány idején tett, bírálva Eisenhowert, az amerikai gazdaság fejlődésének alacsony üteme miatt. Azt Ígérte akkor, hogy az új adminisztráció hivatalba lépésével az Egyesült Államokban gazdasági fellendülés következik be, csökkenni fog a munkanélküliek száma.

Már akkor, egy beszélgetés folyamán, Roosevelt asszonynak azt mondtam, hogy ha a Demokrata Párt jut hatalomra és Kennedy úr lesz az elnök, akkor, véleményem szerint, aligha tud gazdasági téren többet elérni, mint amennyit

tfruscsoc fogadta Kacsa Popocicsot

Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szombaton fogadta bocsa Popovicsot, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság külügyminiszterét és meleg, baráti beszélgetést folytatott vele.

az Eisenhower-kormány elért. Tulajdonképpen ez így is történt. Nézzük például, hogy áll a helyzet a munka- nélküliséggel. Tavaly októberben az Egyesüli Államokban

3,5 millió munkanélküli volt. Az idén júniusban, tehát nyolc hónap elteltével a munkanélküliek száma nem csökkent, sőt öt és félmillióra emelkedett.

A tőkés rendszer viszonyai között a gazdaság fejlődése alig függ az elnöktől. Minden egyes tőkés maga rendelkezik tőkéjével, ha úgy tetszik, az utcára dobja a munkásokat.

Ilyenek a kapitalizmus törr vényei. Drákói törvények ezek, de érvényesülnek. Mindez természetesen szocialista rendszerben nem lehetséges.

Lehet vitatkozni az Egyesült Államok gazdasági fejlődésére vonatkozó jóslatokról. Lehet különböző feltételezésekbe bocsátkozni, de ezek a viták nem lehetnek okai háborúnak az államok között.

így hát Kennedy úr, ítéljen a történelem, hogy ki jósol helyesen és ki rosszul.

Az országok közötti jó kapcsolatok fejlődése szempontjából fontos szerepet játszanak a gazdasági, kulturális és egyéb kapcsolatok, s a Szovjetunió igyekszik ezeket fejleszteni. Jó kereskedelmi kapcsolataink vannak Nagy-Britanniával, Francia- országgal, Olaszországgal, Japánnal és Nyugat-Németor- szággal. Ezek mindkét fél számára előnyösek.

Fejlődnek kereskedelmi kapcsolataink más országokkal is. Nem lehet azonban ezt elmondani az Egyesült Államokkal fennálló kereskedelmünkről. Az Egyesült Államokkal tulajdonképpen nincs kereskedelmünk, s ez nem válik javára egyikünknek sem.

Szeretném, ha helyesen.értenének engem. Mi nem azért akarjuk fejleszteni" kereskedelmünket az Amerikai Egyesült Államokkal, mintha nem tudnánk megélni nélküle. A Szovjetunió megvan e nélkül, sőt, az eddigiekhez hasonlóan gyorsan halad előre, teljesíti és túlteljesíti kitűzött gazdasági terveit. De lehet-e a világ két legnagyobb hatalma között a viszony komoly megiavulásá- ról és a bizalom légkörének kialakításáról beszélni, ha az egyik a másikkal szemben gazdasági megkülönböztetés politikáját alkalmazza? Természetesen nem lehet. Ha az Egyesült Államok józan gondolkodásról tenne tanúbizonyságot és lemondana á Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok mesterséges elfojtásának politikájáról, akkor lehetővé válnék a baráti kapcsolatok megteremtése, a nemzetközi légkör egészségessé tétele.

A szovjet politika a békés együttélés politikája, a gazdasági verseny politikája. Ezért mi azt mondjuk Kennedy elnöknek, De Gaulle tábornoknak, Macmillan úrnak: nos, versenyezzünk így. Ez ésszerű lenne.

Ha mi, megkötve a béke- szerződést Németországgal, kezet szorítanánk egymással és ki.ielentenők, hogy erőfeszítéseinket a gazdasági versenynek szenteljük, akkor a földön minden ember megköny- nyebbülten lélegezne fel.

Jó bevezetés lenne ez a továb- hi tárgyalásokhoz és a tartós béke megteremtésére vonatkozó évszázados álom megvalósításához. Mi hajlandók vagyunk erre és kezet nyújtunk a nyugati hatalmak kormányainak.

Szovjet-lengyel atomenergia-egyezményt írtak alá

Pénteken Varsóban szovjet- —lengyel egyezményt írtak alá, az atomenergia felhasználásában való segítségről és kölcsönös együttműködésről.