Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-09 / 160. szám
1981. JULIETS 9 VASÁRNAP 7 Amióta a világ első űrhajósa, Jurij Gagarin szovjet pilóta végrehajtotta példátlan repülését, különösen sokat írtak és sok szó esett az űrhajózás fejlődésének legközelebbi távlatairól. Mégis, e kérdések továbbra is mindenkit érdekelnek. Persze most jóval közelebb állunk a kozmikus problémák megoldásához, mint mondjuk három és fél évvel ezelőtt, amikor az első szputrtjdkot felbocsátották. A Szovjetunió ekkor megnyitotta az emberiség előtt a világegyetembe vezető utat. Azóta azonban mennyi minden történt! A szovjet tudomány kolosz- szális győzelmeket aratott. S úgy látszik, közel van már az az idő, amikor először az automata űrhajó leereszkedik a Hold felületére és értékes adatokat közöl velünk, ezt kö- vetőleg pedig az ember is elindul a Holdra, hogy feltárja természetes útitársunk azon titkait, amelyeket a Földről csillagászati megfigyelések segítségére! nem tudhatunk meg. Később, a holdrepülés után, az űrhajók távolabbi utakra indulnak. A Venus felé a szovjet tudósok által útba indított első bolygóközi állomást követni fogják a többiek, s végül is fellebbentik a fátylat azokról a titkokról, amelyeket a Venus sűrű felhőzete oly sokáig elrejtett szemürúk elől. Ezután űrhajók indulnak a Marsra, arra a bolygóra, amely oly régóta érdekű az egész emberiséget. E repülések ideje már nincs is olyan távol. Remélhető, hogy a csillagászat megfigyelő tudományból gyakorlati tudománnyá válik, s vizsgálatokat nem a szokásos földi laboratóriumokban, hanem a világ- egyetem végtelen térségeibe felbocsátott kozmikus laboratóriumokban fogják végrehajtani. Valamennyi égitest közül a Hold van hozzánk a legközelebb, ide fogja betenni a lábát először az ember. vetkeztethetünk, hogy a Holdnak gyakorlatilag nincs légköre. Ennélfogva a Holdról elég világos képet alkothatunk. Ez az égitest egyenetlen, érdes felületű, légköre gyakorlatilag nincs. Vize nincs, mert ha lenne, a vízgőzt a hosszú holdéjszaka után, a talaj felmelegedése idején, észlelnünk kellene. Mégis, a Holdról és kőzeteiről részletesebb adatokat csupán az automata kozmikus állomások felküldése után kaphatunk. S még részletesebben tanulmányozni tudjuk majd a Holdat, ha az ember kiszáll rajta. így fest a Földről a Hold látható oldala. De mi történik a másik oldalán? A legutóbbi időkig erről mit sem tudtunk. Ezért volt oly rendkívüli jelentőségű és fontosságú történelmi esemény a Hold tőlünk nem látható oldalának lefényképezése. amit 1959 október 7- én a szovjet- önműködő bolygóközi állomás hajtott végre. A feltételek feldolgozása a Hold túlsó felének 500 részletét ismertette meg az emberiséggel. Ezeket a részleteket a Hold tőlünk nem látható oldaláról készült atlasz feltünteti. Ma már világos, hogy a Hóin túlsó oldalának lefényképezett része egyáltalán nem hasonlít a látható oldalhoz. A Hold túlsó oldalát rengeteg kráter borítja, ám igen kevés a „tenger”. Bővül a vízhálózat Ráckevén Hatalmas költséggel és sok ezer forintot érő társadalmi munkával befejezéshez közeledik, a ráckevei vízhálózat bővítése, ami több száz család vízproblémáját oldja meg. Mit tudunk a Venusról? mérséklet 200—300 Celsius fok- \ ra emelkedik. Éjszaka a hőmérséklet valószinűlea 0 tokig ereszkedik le. Feltehető, hogy ez a hőmérséklet csupán a Venus magasain húzódó ritka atmoszférarétegeire vonat- j kozik, a bolygó felületén viszont jóval alacsonyabb. A harkovi állami egyetem csillagászati intézetének megfigyelései alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a Venus felszíne viszonylag sötét színű, a reá eső fénynek körülbelül 25 százalékét visz- szaveri. a légkörében, úszó felhők viszont a fénynek több mint 50 százalékát verik visz- sza. A Venusról készült fénykép- felvételek fotometrikus kidolgozása segített kideríteni, hogy ez a bolygó a fényt kő- • rülbelül ugyanúgy veri vissza. : mini például a víz felülete. \ A fotometrikus kutatások alapján én még 1949-ben arra > a feltevésre jutottam, hogy a Venuson óriási vízterület, j óceán lehetséges. 1955-ben az ] amerikai csillagászok is \ ugyanígy vélekedtek. A Venus színikópét sok csillagász tanulmányozta. 1960-ban 24 kilométer magasságba juttattak fel egy teleszkópot. Ilyen magasság- i ban az atmoszféra befolyása már nem olyan nagy, mint a j földfelületről végzett megfigyeléseknél. Strong amerikai csillagászinak az atmoszférában sikerült vízgőzt találnia. N, Kozirjov szovjet tudós megállapította, hogy a Venuson az északi égbolt ragyogása körülbelül 50-szerte olyan erős, mint a Földön. S ez nem is meglepő. A Venus- ra, mint a Naphoz közelebb fekvő bolygóra, a Napból kisugárzott nagy mennyiségű elektromos töltésű részecske kerül. A Venus radiókisugár- zásának földi vétele arról tanúskodik, hogy a Venus légkörében ilyen erős. villámszerű elektromos kisülések -mennek végbe, amelyek a földi villámoknál ezerszer- te erősebbek. Azt a kérdést eldönteni, vajon van-e élet a Venuson, s ha van, akkor milyen formában, csupán azután lehet, amikor a Venus fizikai viszonyait már elég jól tanulmányozni tudjuk. Ez a jövő feladata. S itt döntő szerepet fognak betölteni a rejtélyes „szomszédasszony”, a Venus felé küldött űrhajók. Most nézzük, Gyógyfürdő Sződligeten ? Nem, csak ezek a csinos sződligeti kislányok iszappakolást raknak barátnőjükre (Lelkes felv.) Igen fontos kérdés, hogy ; milyen a sötét foltok, a „tengerek" természete, milyen fe- \ Kilétük szerkezete és milyen i változások mennek rajta vég- I be. A Mars „tengereiben” levő egyes sötét helyek nedves szárazföldek. Itt színváltozást nem lehet megfigyelni.' A „tengérek” másik, méreteit tekintve kevésbé jelentős övezeteiben zöldes, kékes, valamint vöröses és sárgás helyek vannak, ütött a Nap déli magasságának változásával együtt változik. Amikor a Nap alacsonyabban áll, akkor vörösebb, amikor pedig magasabban áll, akkor kékebb a szín. A „tengerek” túlnyomó többsége mindig megtartja vöröses színezetét. A zöldülés és a színárnyalatok változása a ritka növényzettel jól magyarázható. A növényzet tavasszal és nyáron zöl- dell, ősszel és télen pedig sárgás, hervadó színt ad. Francia csillagászok 1948. február 12-én 900-szoros nagyítással azt a megfigyelést tették, hogy a régebben észlelt 'sávok helyett egyenes vonalban fekvő, különbözőképpen csoportosuló foltocskák helyezkednek el. E foltok természetének megfejtése a jövő feladata. Nem kell azonban már soká várnunk ahhoz, hogy valamennyi kozmikus szomszédunkhoz eljussunk és megfejtsük titkaikat. N. Barabasov, az Ukrán Tudományos Akadémia tagjaj Már elkészült a csillogó új víztorony Csatornázzák az Ady Endre utcát / OkIíUűSSi „ti kül Az újonnan fúrt kútból már megindult a víz (Gábor felv.) A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\^^^^ I Minden nap nyitva tart már a zebegényi vendéglő és a cukrászda is ben, a hét következő napján pedig egy tölcsér fagylaltot vagy egy pohár fekete kávét a cukrászdában. A cikkünk megjelenése után következő „szünnapon” megszűnt a szünnap és azóta az üdülők legnagyobb megelégedésére a hét minden napján nyitva tart Zebegényben a vendéglő és a cukrászda is. Néhány nappal ezelőtt szóvá tettük, hogy Zebegényben a Váci Vendéglátóipari Vállalat Gyöngyszem vendéglője minden kedden szünetel, a cukrászdája pedig szerdán tart zárva. A Dunakanyar két üdülőhelyén az üdülővendégek tehát hetenként egyszer sem ebédet, sem vacsorát, de még egy pohár sört vagy Almus- kát sem kapnak a vendéglőmilyen a Mars, az a bolygó, amelyre a közeljövőben ugyancsak szovjet űrhajókat küldenek majd. A Mars kétévenként oppo- zicióba, vagyis olyan helyzetbe kerül, amikor a földi megfigyelők szempontjából a Nappal 180 fokos szöget zár be. A Marsot ekkor lehet leg- . jobban megfigyelni. Minden 15—17 esztendőben bekövetkezik a legelőnyösebb, az úgynevezett nagy-oppozició. Ilyen oppozíció legutóbb 1956- ban volt és a legközelebb 1971-ben lesz. Már a Mars első megfigyelései alkalmával világos foltokat fedeztek fel a pólusokon és sötét területeket, „tengereket”, amelyek a zöldesszínű szárazföldek” között terülnek el. A Mars tengerei nem nyílt vízmedencék, hanem csupán kissé nedves helyek lehetnek. A Mars hőmérsékletének megállapításánál kiderült, hogy nem is olyan alacsony, mint ahogy régebben hitték, így például a Mars keleti tartományában közvetlenül napfelkelte után a hőmérséklet körülbelül mínusz 53 fok. Megállapították továbbá, hogy a „tengerek” hőmérséklete 30 fokig emelkedik, alkonyaikor viszont plusz 6 fokig csökken. A bolygó átlag-hőmérséklete kö- ; rülbelül mínusz 27 fok, fe- : lületi atmoszféra-nyomása kö- \ rülbelül 6 centiméter. Ebből ! feltehető, hogy a Marson a \ víz már plusz 30 fokon forr, ; s hogy a sarkvidéki sapkák \ mindössze néhány centimé- i tér vastag jégtakarók. ter, a régebben feltételezett 149 500 000 kilométer helyett. A Venus rádiólokációs megfigyelése a szovjet tudomány új. nagyszerű eredménye, amely az űrhajózás szempont- j játoól lehetővé tette továbbá a i bolygó felületi fizikai tulajdonságainak tanulmányozását is. Magának a felületnek a hőmérsékletéről is érdekes ada- ; tokát tudtunk meg. A rádió- 1 megfigyelések váratlan ered- | menyeket hozták. A. Kuzmin és A. Szalamonovics szovjet tudósok a tudományos akadémia fizikai intézetének halal- mas rádióteleszkópiával végezték megfigyeléseiket. Tizenhét nappal azután, amikor 1 a Venus a Napot eltakarta, j amikor a Venus a Földről kes- | kenv sarlónak látható, a boly- í gó felületének hőmérséklete ! 170 Celsius fok volt, Megálla- | pították továbbá, hogy a Ve- j nusnak azon térségeiben, ahol a Nap a Zeniten all. a hőA Venus közelebb fekszik a Naphoz, mint a Föld, s látható felülete, amely halványsárga színezetű, a napsugaraknak körülbelül 60 százalékát visszaveri. A teleszkópban elég egyhangú felület látható, amely erősen visszaveri a sugarakat. Ez az atmoszférával rendelkező bolygókat jellemzi. A Venus látható felülete csupán a felhőréteg felső határa, amelyen keresztül, sajnos, maga a bolygó felülete nem látható. Eddig nem ismertük pontosan a Venus tengelykörüli forgásának ideiét, vagyis nem tudtüí?.'*' fflÜdSla' 'fith' a véÁu- son egy nap. Nemrég a szovjet tudósok által végrehajtott ra- diólokáció segítségével először sikerült világos választ kapnunk erre a kérdésre. A Venusról visszavert jelzések frekvencia-változásai adatokat szolgáltattak a bolygó forgásáról. Ebből azt a következtetést vontaik le, hogy a Venus forgási periódusa megközelíti a 11 földi napot (azzal a feltétellel, hogy a Venus fo"gás- tengelye a Föld-Venus irányára merőleges). Más feltételezések esetén a forgási periódus valamivel rövidebb lehet, A szovjet- tudósoknak ezek a megfigyelései lehetővé tették. hogy pontosabban míghatározzuk a csillagászati egységet (a Föld és - Nap átlagos távolságát). Kiderült, hogy ez a távolság 149 457 000 kilomérövid ideig, körülbelül 50 óráig tart. A legközelebbi „szomszéd- asszonyról” elég sokat tudunk. Tudjuk például, hogy felületét minden valószínűség szerint tözegszerü, 3—10 milliméter átmérőjű, szemcsés anyag borítja. Igen apró. finom por nem boríthatja, mivel ebben az esetben másmilyen lenne a fényvisszaverődés. A Hold felületének radio- i csillagászati kutatásai szaka- datlanul bővülnek. A decimé- teres rádióhullámokkal vég- j zett rádiólokációs vizsgálatok j igen érdekes eredményt hoz- i lak. Kiderült, hogy a jelzések kibocsátása után az energia 50 I százaléka már az első néhány ! 50 mikromásodpercben vissza- ] tért. Következésképpen ezt az ] energiát a látható holdkorong 1 középső része veri vissza. A holdfelület így megismert tükörhatása lehetővé teszi, hogy legalábbis hozzávetőlegesen értékeljük a felületi egyenlőtlenség arányait. A szovjet rakéták és bolygóközi automata állomások kiderítették, hogy a Holdnak nincs valamelyest is jelentős mágneses tere. Eszerint tehát folyékony magva sincs, a magvát alkotó anyagok sűrűsége pedig a felülettől a központ felé haladva változik. N. Kozirjov és V. Jezerszkij szovjet tudósok a krimi asztrofizikai obszervatórium nagy teleszkópján számos spektrum- megfigyelést végrehajtva megállapították, hogy a Holdon a vulkanizmus gyenge maradványai (kis gázmennyiségek időszakos áramlása) mégis csak észlelhetők. .Nagyon fontos tudni, hogy van-e a Holdnak atmoszférája. A megfigyelésekből arra köA Holdra való átrepülés A Föld és szomszédai
