Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

MOHOK® VICÉRE A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 93. SZÁM 1961. JÚLIUS 1, SZOMBAT CSAPDA?! avagy: nehéz bejutni a Qyöm- ríii egészségház gyermekgyó­gyászati ajtaján. Hogy miért? Nem az össze­torlódott betegek miatt, arra nincs panasz. Mindenki tudja, mikor következik és ahhoz képest, hogy gyermekrendelő­ről van szó, nem is kell so­kat várni. A nagyobb gyere­kek szinte örömmel mennek a mindig mosolygó, fiatal, na­gyon kedves doktor nénihez, aki asszisztensnőjével együtt mindent elkövet a gyerekek mielőbbi gyógyulásáért. Sok­szor még a tízóraijulcat is fel­áldozzák egy-egy síró csemete megbékítéséhez. Egyszóval a gyömröi és környékbeli anyukák, nagy­mamák bizalommal viszik a kis emberpalántákat a rende­lésre. A baj csak a bejáratnál van. A bejárati ajtó olyan nehezen nyílik, hogy az, aki karon ülő gyerekkel jön, csak segítséggel tud bejutni. Még így is csupán akkora rés nyit­ható, hogy az ember csak „élével’’ közlekedhet ki-be rajta. Várakozás közben mindenki mérgelődik emiatt. A minap, amikor ott jártam, egy mama megjegyezte: „Ezt is megír­hatná már valaki az újságba, hátha akkor csinálnának az ajtóval valamit.” Megírtam és a szülök nevé­ben előre is megköszönöm az egészségház gondnokának a könnyebben nyitható ajtót. Unyi István Miért áll a maglód-nyaralói iskola építése? Cikkünk nyomán .Xinrs már kontraszt A Mendei Fmsz azonnal válaszolt „Kontraszt" című cikkünkre. Dicséretükre vál­jék, hogy nem magyarázkod­tak. Elismerték, hogy az. ön- kiszolgáló bolt raktárában tűr­hetetlen állapot uralkodik. A fal düledezik, egészségtelen a tárolóhelyiség. Nemcsak leve­let írtak nekünk, hanem azon­nal intézkedtek is. A düledező falat kijavították — most pe­dig bővítik, korszerűsítik a raktárhelyiséget. Gyors intézkedésükért mi is elismerésünket fejezzük ki. A vásárlóközönség nevében ... Vietnami hetet rendeznek járásunk több közsé­gében a Vietnami Demokrati­kus Köztársaság felszabadulá­sának megünneplésére. Csév- haraszton augusztus 13—20-ig, Maglódon augusztus 20—26-ig, Gombán augusztus 27-töl szep­tember 2-ig, Tápiósülyben szeptember 2—9-ig, Ecseren szeptember 10—16-ig, Tápíó- sápon szeptember 17—24-ig tart az ünnepi hét. Kiállítást, ismeretterjesztő előadásokat, filmvetítést tartanak, ame­lyeken bemutatják a vietnami dolgozók mai, felszabadult életét. Dankó Pista címmel mutatja be a Pest me­gyei Petőfi Színpad új zenés színművét szombat este fél 8 órai kezdettel a 'gyömrői strandszínpadon. MAI MŰSOR Mozik Ecser: Légy jó mindhalálig. Gomba: Próbaút. Gyömrö: Sevil­lai borbély. Maglód: A kolostor titka. Mende: zápor. Monor: Eey évig tartó út (széles). Nyáregy­háza: Alázatosan jelentem. Pé­teri: Mennyei pokol. Pilis: Seiler utca 8. Tápiósáp: Ellopták a han­gomat. Tápiósüly: Veszélyes út. űri: Az Eiffel-torony árnyékában, t'llő: Különleges megbízatás. Va­sad: A nagy kék országút. Ve- csés: Dúvad (széles). Gyömrö, strandszinpad: Este tél t-kor: Dankó Pista. 1956. év őszén új iskolát avattak Maglód-nyara ión. Nagy ko esett le ezzel a szü­lök szívéről. A kis iskolás­gyermekeknek már nem kel­lett három kilométert gyalo­golni a falusi iskolába. De azért még mindig nem volt teljes az üröm. Miért nem lehet Nyaralónak felső tagozatú iskolája is? A nagyobbaknak is közelebb lenne, sok időt és fáradságot megtakaríthatnának a gyere­kek. A község. Sereg Gyula iskolaigazgató javaslata alap­ján elhatározta, hogy megépí­tik az új iskolát. Az elhatáro­zást tett követte. Egymás után hirdették meg a szülői mun­kaközösség rendezvényeit. A befolyó pénzből megvásárol­ták az építéshez szükséges cementet, téglát és egyéb | anyagot. Mozgósították a fel- j ső tagozatú tanulóitat. Az | anyagszállítást, helyi erővel, a község biztosította, a rako­dást pedig a nagyobb tanulók végezték. Az összegyűlt anyag beépítése még az ősszel meg­kezdődött. Sereg Gyula igaz­gató egyéni agitálással, felhí­vásokkal és minden rendelke­zésre álló eszközzel toborozta az építkezéshez szükséges munkaerőt. Ma már állnak a falak, s az építést túlnyomórészt társadalmi munkával vé­gezték. A betonemelő-danut és egyéb gépeket ingyen bocsátották rendelkezésre budapesti üze­mek. Jó pár hete azonban mint­ha minden meghalt volna. Vasárnaponként nem folyik a munka, s az égnek meredő falak mintha segítségért ki­áltanának: Mi lesz velünk, pusztulni hagytok, nőm tö­rődtök a sbrsunkkal? Elmen­tem Sereg Gyula igazgatóhoz, s megkérdeztem, hogy mi a tétlenség oka. <3 azonnal meg­adta a tájékoztatást. — Típusterv szerint indult az építkezés. A tervek szerint 1,5 millió forintba került vol­na az új iskola. Eddig anyag­ra és munkabérre összesen 130 000 forintot fizettünk ki, a társadalmi munka értéke pedig 80 000 forint. A 130 000 forint készpénzkiadásból 100 ezer forintot a község adott, a községiéilesztési alapból. Az 1,5 milliós tervvel szá­molva. a saját erő figye­lembe vételével, még 500 ezer forint kellene a be­fejezéshez. A község apraja-nagyja iga­zán mindent megtett eddig, s ki-ki a maga módján, ko­moly áldozatokat hozott. Lát­tuk azonban, hogy az állam segítsége nélkül most már to­vább nem haladunk, s ezért az állam támogatását kértük. 500 000 forintos kérelmünk­kel szemben azonban csak 300 000 forintot kaptunk. A legnagyobb baj pedig az. hogy a Beruházási Bank Pest megyei igazgatósága még ezt a 300 000 forintot sem folyósítja, mert felméré­seik szerint, az összeg nem elég ahhoz, hogy év végéig az iskola építését teljesen befejezzük. Áthúzódó beruházásokra pe­dig nem folyósíthatnak pénzt. Ezért áll a munka — mondja Sereg elvtárs. — És mi az ön véleménye? Hogyan lehetne továbbjutni? Láthatólag letörten, tanács­talanul áll a kérdéssel szem­ben Sereg elvtárs. — Még ezt is megpróbál­juk .. . Ide is elmegyünk... oda is elmegyünk . . . Hátha sikerül valami. Arra kér minket, mi is se­gítsünk. Szeretné, ha idejé­ben sikerülne elérni valamit. Nagyon szeretné, ha szep­temberben már ez az is­kola is gyerekzsivajtól lenne hangos. Ha nem is teljes mértéiben legalább két-három osztály- lyal... S aztán nagy hirtelen meg­kérdezte. hogy mi az én véle­ményem. Hirtelenjében bi­zony nem tudtam válaszolni, de most, az újság hasábjain leírom, amit gondolok. Először is: A maglód-nya­ralói szülők nevében igen szé­„Pipacsot éget a kövér határra... a lángoló magyar nyár tűzvarázsa... // Ezek a sorok törteik meg bennem a zörgő kocsi mono­ton zaját, amint befordultunk a homokos dűlőútra. A föld sarkán pipacs és magányos szarkaláb díszeleg, jelezve, hogy itt nemrég árpa ringott, amelynek tarlóját a föld kö­zepén dohogó traktor'szántja Porlepte kukoricák, aranyló búzatáblák gabonakeresztek, felszántott tarlók jelzik, hogy bizony bent vagyunk a nyár­ban. A monori Kossuth Tsz területén járunk, szépen mű­velt földek, jó termést Ígérő gabonák dicsérik a tsz szor­galmas dolgozóit. Marton Ödön, a tsz mezőgazdásza, a növényápolási munkákról tá­jékoztat. A szép, tiszta ku­koricatáblák azonban akarat­lanul is „felhívják magukra a figyelmet”. Marton elvtárs elmondja, hogy a kukorica másodszori kapálása a befeje­zéshez közeledik. A kukorica mellett betöltött burgonyatábla, amely kétszer volt permetezve a burgonya­bogár ellen. A gépi perme­tezés mellett fontos szerepet töltött be a kézi permetezők használata is, hiszen a dom­bos és egészen kis parcellákat kézi géppel permetezték. Az úton alig találkozunk arató emberekkel, aratógéppel, mindehütt gabonakeresztek, szalmakupacok jelzik, hogy J az árpaaratás a múlt héten ^ befejeződött s a napokban ka-f sza alá kerül a búza is. Né- ^ hány helyen megkezdődött a 'j tarlóhántás — és a tárcsázás. ^ A másodvetésekről Marton ^ elvtárs elmondja, hogy fő- ^ leg muhart és csalamádét fog- ^ nak vetni, tekintettel a tsz ^ állatállományának várható <: gyarapodására. A háztáji ál- í latok részére szintén jelentős terület lesz másodnövénnyel bevetve. A Hegyesi dűlőben végül ta­lálunk arató embereket, akik az árpaaratás utolsó akkord­jait végzik: Tóth Jánost és családját. Az árpa szép, Tóth bácsi szerint 13—T4 mázsás termés lesz, és bizony nem fogja megbánni, hogy ara­tott. Nem messzebb Tóth Sándor és családja arat. Tóth gazda éppen a kaszát köszörüli a kétholdas árpa- föld végén, amelyből már csak néhány száz öl várja a kaszát. Az árpa mellett Tóth Sándor búzát és rozsot is vál­lalt. — Hát bizony, egy hét múl­va alig lesz itt gabona lá­bon — mondja. — Az árpa­terület 90 százalékát gépi erővel aratta a tsz, a többit a tagok kézi kaszával aratták. Azonban a Monori Gépál­lomás ellen komoly panasz merült fel. Marton elvtárs és S. Kovács Béni tsz-elnök el­mondotta, hogy a gépállo­más — többek között — szer­ződött a tsz-szel 200 hold árpa gépi aratására, de ebbő] ez idáig mindössze hét holdnyit vágtak le. Azt hiszem, nem ártana, ha a gépállomás veze­tősége komolyabban foglal­kozna a dologgal... Pilisi Pál A KENDERES ALATT pen megkérjük a Művelődés­ügyi Minisztériumot; ha van ott még egy kis beruházási pótkeret, ne várjanak vrele az év végiig, adjanak annak a terhére még 200 000 forintot, az iskola teljes befejezésé­hez. ígérjük vi szent, hogy a társadalmi munkában to­vábbra sem lesz hiány. Másodszor: Kérjük a Beru­házási Bankot, a megszavazott 300 000 forintot folyósítsa azon­nal. mert akkor is áthúzódó beru­házás lesz az építmény, ha egy fillért sem folyó­sítanak erre az iskolára. Ne zárkózzanak el a pénz fo­lyósításától, csak azért, hogy az ő statisztikájuk szebb le­gyen. Harmadszor: Mindkét szer­vet kérjük, hogy írják meg véleményüket újságunknak. Ennek birtokában tovább tu­dunk gondolkodni a megoldá- sj lehetőségeken. Marton Károly C: ■. ISÉi Szabó Sándor, Plesoezki István. Pátkai I,ászló, Monori Gá­bor, Szabó I,ászló, Babinszki Pál, Fekete István, Seres Ist­ván, a monori Üj Élet Tsz tagjai, Karinai Mihály brigádve­zető irányításával — elevátor segítségével — szénát kaz­ladnak. A 400 mázsa szénát — amelyet a Jávorszki brigád tagjai hordtak a helyszínre — nyolc méter hosszúságban, négy és fél méter szélességben és nyolc méter magasságban kazlazták — harmincöt fokos kánikulában! (Foto: Mészáros) sXXXXX^XXXXXXXXXXXXX\XXXX^>X^^NN^^^C^XXXVXXXXVVXNXXXXVXX^XXXXXNXXXXXXvVXXX^^XXXXX,vXXVX\! Befejezték az árpa aratását Péteriben 8 óra körül érkeztem a Pé­teri Rákóczi Tsz-be. Éppen akkor, hajtották ki a teheneket. Elbeszél gestern az^ állattenyész­tő brigád vezetőjével Polonyi Gézával, aki kérdéseimre el­mondotta, hogy 50 fejőstehe­nük van és a fejési átlag is elég magas, átlag 11 litert ad egy tehén. Ezenkívül még 12 szopósbor jó és 72 növendék­marha van a Rákóczi Tsz szarvasmarha-állományában. — Százötvenöt hízónk és hu­szonhat anyakocánk van — mondta — és beígérte a ter­mény forgalmi, hogy még ötven anyakocát kapunk. Közben megérkezett bánfal­vi István, a tsz mezőgazdásza és elindultunk a határ felé. Útközben szó került az ara­tásról és megtudtam, hogy a termelőszövetkezet már le­aratta az árpát, sőt mintegy ötven százalékát már ki is csé­pelték. Azért sikerült ilyen hamar befejezni az árpa levá­gását, mert a tavalyi 40 ka­szással szemben az idén 70 em­ber dolgozott és vágott le 77 holdat. A maradék 73 holddal a gép végzett. — Kellner kombájnos jó munkájának is sokat köszön­hetünk — fordult hozzám Bán­falvi elvtárs —, de nem szabad arról sem megfeledkeznünk, hogy az árpából a tagok előle­get kapnak: egy kilót munka­egységenként. Közben kiértünk a tsz új te­lepére, ahol Mihalkó Lajos magtáros vezetésével már hét napja folyik a zsákolás. Lajos bá’ megigazította a zsákot a mérlegen s közben így dörmögött: — Százhatvan mázsa árpánk van kicsépelve. Ma hajnalban három órakor fejeztük be a cséplést, s azóta is szorgalma­san hordjuk be az árpát. Azt, hogy ilyen sokat sikerült vé­geznünk, az olyan dolgozóink­nak köszönhetjük, mint Veisz József né és Mocsári Já­nosáé, akik igazán derekasan kiveszik részüket a munkábóL Elköszöntünk a zsákoló bri­gádtól és tovább indultunk a messziről aranyló búzatáblák irányában. Utunk kukorica­föld mellett vezetett el. — Ez a huszonöt kataszteri hold kukorica, amit még csak egyszer kapáltunk be, de rövi­desen megkapáljuk ezt is má­sodszor — mondta Bánfalvi István és cigarettára gyújtott, — Hiszen nem lenne semmi baj, ha több férfi munkaerőnk lenne. — No ez itt a szovjet búza •— magyarázta — ebből ölvén holdat vetettünk, de van. meg száznyolcvan hóid magyar bú­zánk. Mindjárt megnézheti azt is. — Ma csütörtök van — mondta elgondolkozva — hol­nap kezdjük vágni a szovjet búzát. Remélem, három nap alatt sikerül learatni mind az ötven holdat. Kalotay Balázs Évzáró a Dózsa György úti óvodában Sárika, Margit és Gizi óvó nénik a kisleányokat, kisfiú­kat sok szép táncra jelenet­re, versre tanították meg. A gyerekek kis arca kipirult, szemük csillogott és vígan, önfeledten mosolyogtak és pörögtek, táncoltak• a hege­dű hangjára. A szülők boldogok voltak és nagy örömmel nézték a gyerekeket. A szünetben sok málna és krémes elfogyott, jóízűen ették a gyerekek. Ki­sorsoltak egy hatalmas tor­tát, a boldog nyertes Fülöpp Loránd iskolaigazgató, aki szintén részt vett a kedves ünnepségen, hiszen a sok kis gyermek az ő felügyelete alá tartozó iskolába jár már ősztől. Ezután a szülők ismerked­tek egymással, s a vidám est a késői órákban ért véget. A bevételből porszívót szeretné­nek venni az óvoda takarítá­sához. A szülők ez úton is köszöne- tüket fejezik ki az óvó nénik­nek azért, hogy gyermekeiket olyan sok minden szépre és jóra megtanítják. G. M. fúrnak egy kutat Mendén az fmsz italboltja előtt. A vál­lalkozó Vitéz Lajos monori kisiparos. Két év alatt már 35 méter­re jutottak le. Mintegy öt esetben vettek vízpróbát — minden alkalommal megálla­pították, hogy nem jó a víz, tovább kell fúrni. Azóta is fúmak-fúrdogálnak■ S azóta is a mendei szikvíz készí­téséhez 400 méterről (az or­vosi lakás előtti kútból) kell a vizet hordókban szállítani. A szerződés szerint 1960- ban kellett volna a kútnak elkészülnie, deltát mit csi­náljanak szegény emberek, ha nem jó a víz? Fúrnak tovább lassan, kényelmesen, nehogy eltörjön a fúró. Addig fúrnak-furdogálnak, : amíg egyszer valakinek: il- \ letékesnek eszébe jut őket „megfúrni”, s akkor egy- : kettőre lesz víz Mendén eb­ben a hátban is. Ha pedig ez : mégsem történik meg, akkor : a mendelek megérdemlik, : hogy még legalább két évig ; keressék az ő rovarukra sze- ; gény kútfúrók a jó vizet és a : jó kis pénzt! — sk — LUXUS SAPKA (Made in Gyömrö) hanyag nyugalommal, mit sem sejtve megköszöntem a kölcsönzést, visszaadtam a sapkát és kértem a 30 forint betétet. Ám Nagy Kálmán „nem egészen úgy van az!” jelszóval, tüzetesen végig­vizsgálta. Miután a bőven restaurált muzeális érték szé­lén egy kétcentis beszakodást talált, diadalittasan és el­lentmondást nem tűrő han­gon kijelentette, hogy a har­minc forintból ő tizenkettőt levon. Én természetesen til­takozni kezdtem, mivel úgy éreztem, hogy méltatlanul ér ez a nagy szerencse, hogy egy ilyen gyönyörű maszek sapkához tizenöt forintért hozzájuthatok. Tiltakozásom­ra a kedves kabinos ordítva, holmi kis utcagyereknek szó­ló fölényességgel kioktatott, hogy a jó kislánynak vigyáz­ni kell a kölcsönkapott hol­mira. Természetesen végül én untam meg. és a büntetésként kiszabott tizenkét forintot kifizettem. Ám a sapkát is magammal hoztam. Nagy Kálmán nagy csodálkozásá­ra. Ha a ragasztásoknak hinni lehet, elődeim is leadóztak már, de dühükben — úgy­látszik —, otthagyták a sap­kát. Én most büszkén hir­detem, hogy ez a különleges saplca az én birtokomban van és az utánam következő­ket ezzel már nem kupa szíja meg a gyömrői ruhatáros. Csak tartok tőle, hogy nem ez volt az egyetlen példány, így a továbbiakat kénytelen vagyok a strand vezetősé­gére hárítani. Legyenek szí­vesek felvilágosítani őt: leg­feljebb ahhoz van joga, hogy a régi sapkát a bolti áron sózza el, ami bizony mind­össze nyolc és nem tizenkét forint. E gyébként így a lap hasáb­jairól kívánok Nagy Kálmánnak további jó üzle­telést és kevés ilyen elszánt vevőt, mint én. Reiter Mária jpngedjék meg, hogy eldi- L-j csekedjem, a múlt hé­ten milyen remek vásárt csi­náltam, Tudom, hogy mást is érdekel az alkalmi vétel. Nem vagyok önző ember, te­hát elárulom, hogyan jutot­tam hozzá az egy-két helyen gumiarábikummal gyönyörű ívben ragasztott sapkához, enyhe piszokbevonattal po­tom tizenöt forintért. Kánikula lévén, a szép gyömrői tófürdőre mentünk a múlt vasárnap. A víz part­ján jöttem rá, hogy hopp! — otthon maradt a sapkám. Nem estem kétségbe, mivel tud­tam, hogy Nagy Kálmán, a strand úszómestere, maszek alapon kölcsönzéssel is fog­lalkozik. 3 forint díj és 30 forint betét ellenében nagy készségesen hozta is, a már előbb ecsetelt előnyökkel ékeskedő sapkát, Én tüstént fejemre húztam, nem is néz­ve. hogy mit kaptam, bero­hantam a vízbe. Ezt a közel 40 fokos hőségben mindenki értheti. r 7 iy délután .5 óra körül v> öltözködni kezdtünk és elérkezett az értékes sapka vásárlásának pillanata. Én KÉT ÉVE

Next

/
Thumbnails
Contents