Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-08 / 159. szám

MONOR® VIDÉKE • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 99. SZÁM 1961. JÜLITJS 8. SZOMBAT BAKI BÁCSI JS' ive: Baki János. Foglalkozása: telefonköz­vontkezelő és eligazító. Kora: 56 év. Haja őszes, szeme barna, fo­nal épek. Nagyjából ez állna Baki Já­nos elvtárs útlevelében, ha történetesen kedve szottyanna egy külföldi utazásra. De Mo- nor közkedvelt „Baki bácsija” nem utazgat. Közel harminc éve áll posztján, a járási ta­nács vb. épületének portásfül­kéjében. Kezeli nagy lelkiis­meretességgel. hozzáértéssel és hivatásszeretettel a tele­fonközpontot s eligazítja az épület labirintusában az ér­kező ügyfeleket. — Mióta van a közigazatás szolgálatában. Baki bácsi? — kérdem. — 1933 óta. Azóta már sok emberrel volt, dolgom s oly­kor bajom is. Mert kérem szé­pen. sokfajta ember van a vi­lágon! Türelemmel kell bánni velük! — Meséljen magáról vala­mit. családjáról, munkájáról, emlékeiről! — Nincs sok mesélnivalóm. 56 éves vagyok sajnos — teszt hozzá hamiskásan —, jó kedé­lyű feleségem, három gyer­mekem és három unokám van. Szeretem a foglalkozásomat, különben nem lennék itt 28 év óta. Legkedvesebb emlé­kem? A háború befejezéséig kisegítő hivatalsegédként (ab­ban az időben altisztnek hív­ták) működtem az akkori szol- aabírói hivatalnál. 45 őszén vagy 46 tavaszán itt járt Házi Árpád elvtárs, aki akkor Pest megyei alispán volt. Elmond­tam neki. hogy még mindig nem vagyok kinevezve, pedig már 12—13 éve vagyok itt. Ruhát sem kapok, pedig erő­sen kopik már az ember ruhá­ja. Házi elvtárs megnyugta­tott. Rá két hétre megjött a kinevezésem, megkaptam a munkaruhát s ami a legfonto­sabb. egy percig beszámították a letöltött időmet. — Miért szereti foglalkozá­sátI — Tetszik a nagy forgalom. Egész nap cseng a telefon, kapcsolom a járás, a megye majdnem minden községét. Sok olyan ismerősöm van, aki csak telefonon keresztül is­mer s olyan jól esik, ha ne- vemnapján az ismeretlen is­merősök gratulálnak. Sőt, olyan telefonkezelő postás is van, aki születésnapomat is tudja, s akkor is gratulál. Pe­dig ezt elengedném! No meg a benti forgalom! Naponta oly­kor százan meg százan is meg­fordulnak nálunk, s ezeknek kilencven százaléka hozzám jön, tőlem kérdez, én igazítom el. Az embereknek kérem, sok ügyes-bajos dolguk van ám! És hát hova menjenek? Első mindig a Baki bácsi! No meg az is tetszik, hogy fölötteseim szeretnék, megbecsülnek. — Talán még annyit teszek hozzá, hogy ha nyugdíjba me­gyek, szeretném azt minél to­vább élvezni, szeretném látni felnőni unokáimat, kezelni, áttolni kis szőlőcskémet és minél tovább iszogatni a strá- zsahegyi szőlőmben termett borocskát! — esjó — Nyári kirándulásokat szervez a TIT járási osztálya. Vasárnap Pécsre mennek. Jú­lius 30-án IBUSZ-vonat in­dul Hajdúszoboszlóra. Részvé­teli díj 51 forint. Jelentkezni lehet július 20-ig a községi tanácsnál. JO ÜTEMBEX HALA» A KÖZSÉGFEJLESZTÉSI TERV MEGVALÓSÍTÁSA MO.YOHO.Y — Mennyi társadalmi mun­kát terveztek és mennyit vé­geztek el? — A tervezett 200 ezer, az eddig megvalósított 120 ezer forint. Csak a sportpálya és a sportszókház felújításáénál 50 ezeír forint értékű tár­sadalmi munkát végeztek. — Milyen feladat húzódik át az 1962. évre? — Egyedül a Dózsa György utcai óvoda átépítési munká­latai. Az erre szánt összeget jelenleg fontosabb és sürgő­sebb beruházásokra kellett fordítani. Hörömpő Jenő VASARNAP: Honvédelmi sportnap és járási spartakiád Vecsésen Reggel 6 órakor zenés ébresztőt tartanak, majd az ünnep« ség kezdetéig, 9 óráig térzenével szórakoztatják a vecsésieket. A programban szerepel: 3 kilométeres járőrverseny, tűzoltó- bemutató, atlétikai és kerékpárverseny, birkózás, repülőmodel­lező és mflrepülő bemutató, akrobatikus motoros mutatványok és az elmaradhatatlan labdarúgó-mérkőzés. A műsort tánc zárja. Hideg, meleg ételek, italok, laci­konyha és halászcsárda várja — a gazdag program mellett — az érdeklődőket. Széles kötény MAI MŰSOR Mozik Ecser: óz. a csodák csodája. Gomba: A kolostor titka. Gyöm- rő: Alba Regia. Maglód: Gyűlö­let áldozata: Mende: Veszélyes út. Monor: Próbaút (széles}. Nyár­egyháza: Mesterdetektiv. Péte­ri: Ellopták a hangomat. Pilis: Szilveszteri puncs. Tápiósáp: Ha­lót úr nyaral. Tápiósiily: Búcsú űri: Orvos a válaszúton. Üllő: Balti égbolt I. Vasad: Hely a te­tőn. Vecsés: Lányok tavasza (szé­les). Munka közben Péter Szimeonov Szigottya a neve Tápiósáp északi határában. Itt van a Tápió partján a Petőfi Tsz 52 holdas kertészete. Már messziről érdekes lát­vány fogad. Vízágyúk hatal­mas sugara öntözi a száraz, homokos területet. A patak partján hatalmas zúgással szívja a vizet egy csehszlovák gyártmányú szi­vattyú. Mellette találkoztam Szimeonov Péterrel, a tsz bolgár főkertészével. Körülöttünk mindenütt az érőfélben levő, jó erős ma­gyar paprika és pirosodó pa- radicsomtáblák. — 1941-ben, 14 éves ko­romban jöttem át Magyar- országra, gondoltam, itt jobb a megélhetési lehetőség. Rö­videsen megnősültem. Felesé­gem magyar nő. Azóta már két családunk van. Egyik fiam is itt dolgozik a ter­melőszövetkezetben. Szüleim még élnek otthon, ők is ter­melőszövetkezeti tagok. — Megtaláltam a számítá­somat itt, a Petőfinél. Hátha még jobb földön lenne a kertészet — mutat a reggel megöntözött futóhomokra, amit most délutánra már is­mét felkap a szél. —■ Azért a magyar paprika itt is megmarad — és jó termés mutatkozik. 42 ember munkáját irá­nyítja és szivvel-lélekkel fá­radozik azon, hogy minél jobb „mágyár pápriká” ke­rüljön asztalunkra. — sk — Sír egy asszony a monori utcán. Aprókat könnye­zik csak, tartja magát, próbál erős lenni, elfo­gulatlan, mert nagy dolog az, amit tennie kell: fiát szidni, aki ha gazember is, ha anyaszomorí- tó is, mégiscsak a fia, mégiscsak kedves. — Széles köté­nye kell hogy legyen egy anyá­nak, sok mindent el kell takarjon, így mondták ne­kem; én is óv­tam a fiam a kö­tényemmel, ta­kargattam a hi­báit, ameddig le­hetett, s amikor már éreztem, hogy a mi erőnk, a szülőké, kevés, fordultam a tár­sadalomhoz, kér­tem a segítséget — így árad be­lőle a szó — de nem akartak ne­kem hinni, úgy vélték, eltúlo­zom, vigasztal­tak: nem lesz semmi baj, fia­tal csupán, meg­gondolatlan, majd megérik. Az üzemben meg egyenesen azt mondták, hogy az nem nevelő- intézet, külön­ben is: nagykorú már, vigyázzon magára. És ide­jutott — most a börtönben ül. — Milyen szé­gyen ez nekem, aki hosszú évek óta törődök, fog­lalkozok a má­sok gyermeké­vel: elnök va­gyok a szülői munkaközösség­ben, tag az ifjú­ságvédelmi bi­zottságban ... Amikor ez a tragédia ért, úgy határoztam, ab­bahagyok min­dent ... De mé­gis csinálom, legalább más édesanya ne érez­ze azt a kint, amit én... ... Kell is csi­nálni. Kell is, hogy a társada­lom széles köté­nyét erős kezek markolják — hogy tornyosodó ifjúságuk magas­ságaiból az egyen­súlyt elvétők ne a kemény kőre zuhanjanak... (radványi) Jutkevics neves szovjet rendező megkezdte Maja­kovszkij Fürdő című művé­ből készülő filmjének forga­tását. LEVELEK A NAGYNENEMHEZ Hatodik levél: Fehér kesztyűk — Példázat a valószínűségről — A szentek keze hozták rendbe, s a falmélye­désben ácsorgó szent is új kön­töst kapott Már csak közelebb lépek — villant belém — s megnézem, csakugyan igaz-e, hogy minden szentnek ... És igaz! Néném, ennék is maga­felé hajlik a keze! De csak a szenteké? Van itt egy állatokkal keres­kedő állami vállalat, róluk hal­lottam az alábbiakat: Kiadtak egy alig mázsán fe­lüli sertést a bagomi hentes­nek levágásra. Mivel errefelé is a kelleténél kevesebb a ser­téshús, örültek a jó bagomi polgárok, hogy végre mégis hozzájutnak egy kevéshez. Ám — a mindössze 40 kilónyi szín­húsból — I2*kilót vissza kellett küldeni Ormonra. az állatok­kal kereskedő állami vállalat benfenteseinek. A maradék 28 kiló arra alig volt elég. hogy a bagomi hentes a saját rokon­ságát kielégítse ... Már csomagolok, néném. ha­marosan elutazom. Holnap még — búcsúzóul — írok ma­gának! (-i-a) gondozatlan parkba. A bok­rokat ugyan már megnyírták, a szovjet sírok körül is mint­ha nagyobb volna a rend, a tisztaság; az utakra azonban ráférne még egy kis szépítés. — Ezt meg is Ígértem lap­jukban, s Ígéretemet meg is tartom — mondja a községi mérnök. Rövidesen sárga sóderrel fogjuk bevmmi a park út­jait, a lehetőségekhez képest min­dent megcsinosítunk. — A Rákóczi-telepen a vil­lanyhálózat bővítéséhez mi­kor fognak hozzá? — Még ez évben! Bárom kilométeres szaka­szom építjük ki a villany­hálózatot, amelyhez külön trafót is épí­tünk. — Sajnos, a Türr István, Ságvári Endre, Gábor Áron, Bródy Sándor, Kun Béla és Lenin utca egy része csak 1962-ben jut villanyfényhez. A bővítés így is 500 ezer forintba kerül! — Az 1 millió 610 ezer fo­rintból eddig mennyit hasz­náltak fel községfejlesztési cé­lok megvalósítására? — Mintegy 800 ezer forintot. — Hogyan állnak az ez évi községfejlesztési munkák el­végzésével — kérdeztük Rein­hard Sándor községi mérnö­köt, amikor az állomás előtti téren dolgozó munkacsapat gyűrűjében megpillantottuk. — Nem akarok elfogult len­ni. amikor azt felelem: Jól állunk! A testes, harsány hangú, de meglepően fürge mozgású köz­ségi mérnök ezután kezével széles kört írt le a téren. — E hónap végéig, végre, a tér teljes korszerűsítési munkálatait befejezzük. Sajnos, technikai okok aka­dályozták a határidő betartá­sát. A terv szerint az úttest még ebben a hónapban felü­leti kövezést kap, 7 centis ita­tásos bitumenburkolattal. A szökőkút és a kis sziklakért is elkészül. Az ostomyeles lámpa — sajnos —, még nem készült el. de állandóan sür­getjük. — Az eddigi munkákra eb­ben az évben — a közvilágí­tást is beleértve — 247 ezer forintot fordítottunk. A hátra­levő munkálatokra még van kb. 250 ezer forintunk. Beszélgetés közben betér­tünk az árnyat adó, szép, de Egyesült a két maglód! ktsz A hírt mindenki megelé­gedéssel vette tudomásul. A község lakosai arra számíta­nak, hogy ennek nyomán meg­javul a kisipari szolgáltatás. Valkai István főkönyvelő és — Nagy baj, hogy nincs kultúrhelyiségünk, s bizony a helyi művelődési otthon sem felel meg a korszerű követelményeknek. Szívesen segítenénk mi is egy kor­Zenét tanulni sohasem késő!.,. — mondotta valaki mögöttem megnyugtató hangsúllyal a monori járási művelődési ház előcsarnokában, amikoris egy bátortalan kefegyári dolgozó jelentkezett szerényen a jövő tanévre, zenetanulásra. Nyil­ván kedvet kaphatott rá, merthogy bent a teremben, a már javában folyó harmóni- kaversenyen, valósággal jó volt szemlélni a nyári rek- kenő hőség ellenére is, mi­lyen fürgeséggel peregnek a közreműködők ujjai a csil­logó hangszer hófehér billen­tyűin. A kánikulát feledtető muzsikálásért persze bőven kijárt a taps gyermeknek, felnőttnek egyaránt. A sike- | rés hangverseny voltaképpen befejezője volt a járási zene­tanfolyam idei tanévének. Ezért került rá a sor ilyen későn, a hangverseny-idény végén. E méltó befejezésre a pontot a bizonyítványkiosztás tette, amely után a zenetan­folyam igazgatója, Várhelyi Antal örömmel számolt be la­punknak a közelmúltban le­zajlott környékbeli zenevizs­gákról. — Már a tanév elején in­dult oly irányban komoly szervezési munka — mon­dotta az igazgató —, hogy igazán lendületes szakembe­rek kezébe adjuk a járás zeneoktatását. Láttuk a hibá­kat; a régi oktatók helyett több új szaktanár jár hoz­zánk Budapestről is. így akarjuk fenntartani az élő , kapcsolatot a fővárosi és vi­déki zeneoktatás között. Ta­nítási módszerünk, annak színvonala, semmiben sem tér el a fővárositól. Biztosí­ték erre az is, hogy Monoron a Ceglédi Állami Zeneiskola ősszel létesült tagiskolája szakmai szempontból gondos felügyeletet gyakorol min­denre a járásban. Érthető, hi­szen a környék adja majd a kiugró tehetségek közül az utánpótlást. A most tartott vizsgákon — ahol a szülők is szép számmal voltak jelen — már megmutatkozott az első vetés eredménye. Meglátszott a tanárok jó munkája. Meg kell említenem, milyen ki­emelkedő pedagógusmunkát végeztek Maglódon: Jakab Edit, Imets Ákosné, Ladányi János, Pavlyás Emilia, Gyom­ron: Baráti István, Bukta Antal, Tápiósülyben: Krecsák Jánosné, Péteriben: Kádár Mária zenetanárok. Munkáju­kat odaadó lelkesedés és me­leg szív jellemezte. összevetve a számadatokat, e tanévben közel 200 gyer­mek tanult zenét járási tan­folyamunkon. Az új tanév­ben ez a szám jóval nagyobb lesz, mert sikerült néhány helyen a nyomasztó hangszer­hiányon is segíteni, továbbá igen örvendetes volt szá­munkra az az agilitás, ame­lyet Gyomron a szülők részé­ről tapasztaltunk. Ilyen tá­mogatás mellett a fáradságos munka csak örömet jelent. Szí. tartja helyén valónak.* Való­ban — ahogyan a bejelentés tartalmazza — az igazgató há­zaspárnak több peres ügyét tárgyalta már a bíróság. Az is való, hogy az igazgató jogta­lanul felmondott egy dolgozó­nak — majd kötelezték, hogy visszavegye —, való, hogy ha­mis jegyzőkönyvet akart készí­teni ebben az ügyben, s a dol­gozókkal alá akarta Íratni... S miután mindent ilyen szé­pen leszögez a feljegyzés, vé­gül is ez áll írva: a bizottság mégsem rendel'el vizsgálatot a bejelentések nyomán, mert (s most megint idézek): „valószí­nűleg legtöbbjük alaptalan’. Érti ezt, néném? □D Sétálok a főtéren. mindent jól szemre veszek, azt is. hogy a plébániát és környékét most hér élelmicikket termelik, ko­moly panasza van a dolgozók­nak az igazgatóra. A BBBB mielőtt vizsgálatot rendelt volttá el, ,,tájékozó­dót f’ s ennek eredményeit írásban is rögzítette. Ebből idéznék most néhány sort, ahol lehet szó szerint, figyeljen csak jól, néném: Megállapították, hogy az igazgatónak szakmai képzett­sége egyáltalán nincs, a mű­szaki vezető véleményét nem veszi figyelembe, emiatt szem­ben állnak egymással. Az igaz­gató katonai rendszerrel veze­ti as üzemet és (s*ó szerint idézek): „jóformán nincs olyan dolgozó az üzesnben, aki ne állana szemben a vezető­vel”. Felesége az üzemben minő­ségi ellenőr, s ezt a BBBB sem ™e^XXXXXXSXXXXXNXXXXXXXNXXVVXXNXV»XXXXXW j ÜD ; Akar-e egy szép fehér kesz- ; tyűt, édes néném? A magához ; írogatott leveleim olyan vissz- ; hangot keltettek' ugyanis, hogy \ ha nem volna 'divatjamúlt és \ tiltott dolog a párbaj, azóta / már annyi kesztyűt dobtak ' volna felém, hogy akár divat- l árus boltot is nyithatnék... j Tréfa ez csak, édes néném, £ ne vegye komolyra: Szeretik, £ megbecsülik itt a bírálatot; j bátorítják, oltalmazzák a bí- j rálát. Nem hiszi? Hallgassa í csak az alábbi történetet! I OD f Van itt is, Ormonban. olyan $ szerv, amelynek külön szép ^ hivatása a dolgozók közérdekű £ bejelentéseinek kivizsgálása. £ Nevezzük ezt a szervet, mond­ájuk a Bírálat Bátorságát Biz­tosító Bizottságnak. Nos, e bi- % zottság elé odakerült egy le­ivel nemrégiben, amely arról 'szólt, hogy abban a városvégi üzemben, ahol azt a szép fe­szerűsitési mozgalmat a meg­valósuláshoz. Szeretnénk a múltban jól szerepelt ének­karunkat működtetni, szín­játszó csoportot szervezni... Vannak jó szavalóink, akik a szövetkezeti kulturális szem­lén feljutottak a megyei be­mutatóig: Győrfi László és Fábry Ágota. Gy. J. A csiszoló részleg Raukó Pál elvtárs fogadnak az irodában, Fehér Júlia elv­társnő társaságában. Kérdé­seimre szívesen válaszolnak, — Erőinket egyesíteni kel­lett, részben a község dol­gozóinak, részben saját dol­gozóink érdekében. Gazda­sági célkitűzéseinket így job­ban valóra tudjuk váltani. Középüzemmé szeretnénk fej leszteni a ktsz-t, s így ennek . jobban megvan a lehetősége. J Jelenleg 92 a tagságunk lét- J száma, ezen felül 18 ipari ^ tanuló neveléséről és okta- ^ fásáról gondoskodunk. Asz-} talos, cipész, műszerész, föd- { rász, lakatos, fémcsiszoló $ szolgáltató részlegünk mellé \ felsorakozik az autószerelő ; részleg is, így a lakosság í igényeinek kielégítése érdé- kében valóban mindent meg- \ teszünk. — Ezt nemcsak dolgozóink ; szaktudása, hanem a szakér- : telemmel rendelkező vezető- ; ség is biztosítja. Kik is van- ; nak a vezetőségben? Varga \ László, Dallos Alajos, Bor- \ bély Antal, Szeili Antal.j Rajki Márton elvtársak, \ akiket a község kiváló szak­embereknek ismer. — Fordítanak-e gondot a tagok művelődésére? — A ktsz tiszta nyereségé­nek 10 százaléka a különleges alap, ebből fordítunk ese­tenként bizonyos összeget, je­lenleg 5500 forintot kulturális célokra. Színházba visszük dolgozóinkat, könyveket vásá­rolunk, helyi rendezvényeket nézünk meg...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents