Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-08 / 159. szám

nssrr M1ECIFJ kJCMod 1961. JÜLIUS 8, SZOMBAT Vendégek a% NDKyból A cementmű építését tanítani lehetne -Jó a szerveze ttség - Vízibusszal a Dunán A vízibusz elhagyja a DCM kikötőjét. ^Hegymenet” neki­vág a Dunának — lassan el­fordul a panoráma, eltűnik az épülő DCM, majd a Naszály- hegy látképe is. S amíg a tat­fedélzeten a német fiúk sütké­reznek, az előtérben „úttrnar- salljukat”, dr. Mentáik Győzőt, az Építőiipari és Közlekedési Műszaki Egyetem út-, vasút- és közlekedésügyi tanszékének tanársegédjét faggatom arról, hogyan kerültek ide? A beszélgetésbe dr. Kerká- poly Endre adjunktus, a külföl­di termelési gyakorlatok szer­vezője és dr. Tassi Géza ad­junktus, akit az EM 31-es Vállalatához „rendeltek ki” helyettes főtechnológusnak, s jelenleg a DCM silóival foglal­kozik, is bekapcsolódik. El­mondják, hogy egyetemükön több éves, jól bevált „gyakor­lat”, hogy a hallgatók nyári termelési gyakorlatait cserealapon bonyolítják le Az NDK-ba és Lengyelországba mennek a magyar egyetemisták — és Magyarországira jönnek német és lengyel kollégáik. A tizenhárom német főisko­lás és két kísérő tanársegéd­jük is a csere keretében láto­gatott el Magyarországra. Szombaton érkeztek, s eddig a földalatti vasút építkezését és a Ganz—MÁVAG hídgyárát látogatták meg. A mai prog­ram ... De erről már beszélje­nek maguk a Lipcsei Építő­ipari Főiskola kedves és ro­konszenves hallgatói. Adolf Pauer, a zömök, erős, most végzett ötödéves diplo­matervét készítő fiatalember már otthon is látott hasonló építkezést. Tudta, nehéz az elő­regyártott elemek szerelése — s tudta azt is: Magyarország ezen a téren szép eredménye­ket értek el. — Amit itt láttam — mond­ája dr. Tassi Gézának (ő és Rákos Zoli most .végzett- ne­gyedéves a tolmács) csak meg­erősíti azt, amit az eddig hal­lottak alapján elképzeltem. És nagyon jónak tartom, Ihogy a munkások tégla- és nem fabarakkokban laknak. A magas, szőke, kedves, mo­solygós Waltrant Sorger (vég­zett negyedéves, a csoport egyetlen lánytagja) a szerve­zettséget dicséri: — Igaz, csak egyetlen dél­előttöt töltöttünk az építke­zésen. De így is felfigyeltem erre. Pedig nagy építkezés! Adolf kiegészíti: — Az emelőbikák — ma­gyar specialitás — nagyon szellemes megoldást jelente­nek. Wolfgang Grasse (vidám, kamaszos legény, senki sem gondolná róla, hogy nyolc félévet „legyűrt”) a Blech mérnökkel — honfitársuk­kal — történt találkozást említi: — Szép és kifejező a ma­gyar és német munkásak, mérnökök együttműködése. A Dunai Cementmű nagyon im­ponáló ipari objektum lesz. Kár, hogy nem voltam itt, amikor a nagy csarnoknál beemelték az ötventonnás oszlopokat. Évfolyamtársa, Kari Bröhl (aki már Csehszlovákiát is megjárta) a modem megol­dásokról és a jövendő gyár jó alapanyag-ellátásáról be­szél. Aztán Hans Peter Kloel, az ideológiai tanszék tanár­segédje mond egy olyan mon­datot, amely már többször elhangzott: — Ein guter Maschienein- satz — jó a gépesítés! Majd a jó szervezést em­líti (a többiek is beszéltek er­ről), s gyorsan hozzáteszi: ezt csak fenntartással mondja — Pár órát voltunk csak ott. Nehogy azt higgyétek, a kedves vendéglátást most udvarias szavakkal viszonoz­zuk. Tréfás-kedves mondásán jót nevetünk. Aztán Czuk- rász Imre hajóvezető (jól beszél németül, összebarát­kozott a fiúkkal) a közös kí­vánságnak engedve, felmegy a kormányállásba visszafordíttatni a hajót. S amíg Dunabogdányhoz érünk, Kloel tanársegéd újra az építkezésről beszél. — A modern megoldáso­kon kívül tudod mi lepett meg nagyon? A fiatalok ösz- szefogása! Hogy a nyári szü­netükből nem sajnálják azt a két hetet — s eljönnek ide építeni. Nagyon szép vonás ez — s jó a nevélőhatasá is. És megy a .gyerekek” után, akik már vígan lubickolnak a Dunában. Mentsik Győző, feleségével együtt (mert a jó „utimarsall” mindig enged a közakaratnak!) ugyancsak részt vesz a vízicsatában. S amíg a partról — borzongva — a német fiúkat nézem, azzal vigasztalom magam: könnyű nekik, mert a Keleti­tenger 17 fokos vizéhez szok­tak! A huszonhat éves Jochen Quade, a statikai tanszék ta­nársegédje, a csoport szak­mai vezetője vizes haját tö- rülgeti, miközben észrevé­teleit elmondja: — Tavaly Lipcsében vezet­tem egy magyar egyetemi csoportot. Már akkor jó be­nyomás alakult ki bennem a magyarokról. Ma megerő­södött ez a jó benyomásom. Én is foglalkozom otthon cementműépítéssel. És ahogy itt dolgoznak — azt tanítani lehet a jövendő mérnökök­nek. Visegrád. Az iménti für- dőzők felcsapnak turistá­nak. S a Fellegvár impozáns romjai között sű­rűn kattannak a fényképező­gépek. Aztán lent sörözés — és indul Pestre a hajó. A fiúk egy része a tat fe­délzetéről figyeli a vizet, a tájat. Földi András kormá­nyos néhány percre átadja a kormányt Kloel tanárse­gédnek. S az előtérben az új élményekről, a hátralévő ti­zenhat napról beszélnek a vendégek, vendéglátók. Lassan megérkezünk Pest­re. Búcsúzunk: — gyertek él újra, ha már elkészült a ce- rr.entmű. Murányi József Újfajta géplapátot terveztek a magyar szakemberek Ügyes megoldású, újfajta géplapátot terveztek a Gép­tervező és Műszaki Iroda szakemberei az ömlesztett anyagok — például a ce­ment; szén, sóder, homok stb. — mozgatására. A berendezés egy kis rögzít­hető, elektromotorral hajtott csörlőből és a sodronykötéllel hozzákapcsolt lapátból áll. A lapát fogantyújára szerelt gomb megnyomására a csör­lődob forogni kezd és nagy erővei húzza maga felé a .lapátot úgy, hogy azt a keze­lőnek csak irányítania kell. A géplapáttal egyetlen em­ber kényelmesen, minden na­gyobb erőkifejtés nélkül, fél óra alatt elkészülhet egy va­gon kirakásával, ami kézi lapátokkal eddig négy-hat ember teljes órai munkáját vette igénybe. A géplapát te­hát azonkívül, hogy nehéz fizikai munkát vesz le az ember válláról, egyúttal fe­lére, esetleg harmadára csök­kenti majd a vagonok kirako­dásánál az állásidőket. (MTI) A FŐKÖNYVELŐ ÖRÖME Ebédidő tájban zárva ta­láljuk az ik.la.di Előre Ter­melőszövetkezet irodáját. Hol lehetnek a vezetők? Sejtettük, hogy ebédeltek, bár később megtudtuk, hogy az aratóknál tartózkodott az elnök, meg az agronómus. t— Kit keresnek az elirtár- sak? — Az állattenyésztési ag- ronómust. — Olyan még nincs ná­lunk, de talán én is szolgál­hatok a szükséges felvilá­gosítással. Tokaji János fő­könyvelő vagyok. Amíg a takarmányter- mcsztés adatait kutatja, másra terelődik a szó. Egy számokkal teleírt papírlapot nézegetünk találomra. A fő­könyvelő area—széles mo­solyra derül: — Tegnap este számolgat­tam, hogyan is állunk ed­dig. Nem hivatalos számí­tás ez, csupán a kíváncsi­ság, vagy inkább az öröm vezette a ceruzámat. Ha ér­dekli az elvtársaka.t... — Hogyne érdekelne! Ügy látjuk, hogy a munkaegység értékéről van itt szó! — Igen. Habár a zárszám­adás ideje messze van még, én azért készítettem ma­gamnak egy kis előzetes számvetést. Évközben nem szoktuk ezt csinálni, de most, hogy kezdenek befutni az első eredmények, kíván­csi vagyok arra, hogyan is állunk? — Megtudhatnánk? — Ha már felkeltettem a kíváncsiságukat, válaszol­nom kell! Röviden persze, mert nem akarom elkia,bál- ni a dolgot. Ügy néz ki most a helyzet, hogy a ter­vezettnél több lesz a mun­kaegység értéke. Mi 47 fo­rintot terveztünk, de hi­szem, hogy 53 forint körül lesz a munkaegység értéke. Egy-két bizonyító adat: bor­sóból 100 000 forint helyett 133 000 forint volt a bevé­telünk, bőségesebb a szálas- takarmány-termés is a ter­vezettnél,' fők az állatte,- nyésztési eredmények. Mind­ezeknél is szebbek azonban a gabona-átlagtermések. Bú­zából például 20,6 mázsát takarítottunk be holdanként, a tervezett 12 mázsa he­lyett. Képzelhetik, milyen öröm a nagyobb számokkal dolgozni! Ezeket mondta elégedet­ten, s talán arra gondolt, hogy 'az utolsó rendeket arató tagok nem hiába ve­rejtékeznek a napon... K. I. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK (^qlédi^Triayr0 A legkisebbek szövetkezete Azt mondják az ország leg­kisebb termelőszövetkezete a jászkarajenői Ifjúsági Tsz. Tagjai: úttörők. A tanács ren­delkezésükre bocsátott a köz­ségben egy házhelyet és a po­litechnikai oktatás keretében konyha- és virágkertészetet rendeztek be a gyerekek, nagy lelkesedéssel művelik azóta. Az értékesítés is az ő dolguk és az eladott terményekből közös alapot létesítettek az OTP helyi fiókjában. Ez volt az Ifjúság Tsz magva, mert később a Lenin Tsz jóvoltából egy hold földdel gyarapodott a „vagyonuk”. A tsz munkagépei megművelik a földet, a vető­magot pedip az iskola szerzi a fiataloknak. A Galamb- és az Olimpia-őrs tagjaiból verbuvá­lódott a tsz, amelynek Böször­ményi Jóska az ifjúsági elnö­ke. A tanárelnöki tisztségre hódi Ferenc pedagógust kérték fel. Az egy hold földet kuko­ricával vetették be, köztesként pedig babot termelnek. A Ter­ményforgalmi Vállalattal szer­ződtek a kukorica értékesítésé­re, a Nagykőrösi Konzervgyár­ral pedig megállapodtak nyolc mázsa konzervbab szállításá­ban. Öregek otthona Árnyas fák alatt, gyönyörű parkban öregek üldögélnek. Van, aki csendben pihen, be­szélget, vagy horgol. Ez a ked­ves kép fogadja a látogatót az abonyi szociális otthonban. A hajdani kastély negyven idős ember otthona. Karácsony óta esténként a televízió mellé te­lepednék. Nemrégiben egy drága hűtőgépet kaptak a me­gyei tanácstól és kilátás van arra is, hogy az otthont tovább bővítik. Még több egyedülma­radt idős ember életét tudják ezzel gondtalanabbá, széppé tenni." ................. O kos gépek haszna A Kertimagtermelő Vállalat gazdaságában száznyolcvan- négy hold külföldi borsófajta betakarítását végzik. A borsó aratását két magyar és egy an­gol gép gyorsítja meg. A csép- lés kombájnnal folyik. A gaz- 1 daság — igen helyesen — tel­jesen gépesítette a rendkívül munkaigényes borsóbetakarí- tást, ami ráadásul a szemvesz­teséget is jelentősen csökkenti. \ MONOR © Viggggg * \z italboltok réme Méltán nevezik Kupecz • József mendei lakost az ital­• boltok rémének. Ötször bírsá­golták már botrányokozásért és garázdaságért. Mindez úgy látszik, hiábavaló volt. Nem használt a büntetés, mert a kötekedő természetű ember ismét bajt kevert. Ezúttal a Mendei Földművesszövetkezet italboltjában kötött bele egy társaságba, verekedést provo­kált, botrányt okozott. Né­hány nappal később egy má­sik italboltban kezdeménye­zett verekedést. És több eset­ben meggyűlt a baja a buda­pesti rendőrséggel is — ha­sonló okok miatt. Ezúttal a büntetés is szigorúbb: tíznapi elzárással sújtották. „Itt a jeges hírős" A rekkenő hőségben sokan megállítják útközben a Mo- nori Földművesszövetkezet mozgó büféjét. Friss málnát, hírőst, bambit, cigarettát, szendvicset, sört, cukorkát és csokoládét szállít nap mint nap az aratóknak, a mezők szorgalmas munkásainak. Sű­rűn fordul és mindenütt szí­vesen látják. Egyelőre van is mit vinnie, mert a földmü- vesszü vetkezet messzemenően gondoskodik a mozgóbolt el­látásáról. Jöhet a gabona A Terményforgalmi Vállai lat körültekintően felkészült Nagykőrösön a várható bősé­ges termés fogadására. Vala­mennyi raktárteret, fertőtlení­tették. Az összes befogadóké­pesség 180 vagon. Ezenkívül mintegy 80 vagon raktérületet béreltek, 60 vagon gabonát pedig közvetlenül a vagonok­ba raknak. És ha mindez ke­véskéik bizonyul, a többlet gabonát egyenesen ~ az aíl'b- iiretsra" irányítják. Elegendő zsák is érkézéit, nagy részét már a tsz-ek átvették, a töb­bit a cséplés megkezdésekor kapják meg. Megrögzött tolvaj Régi ismerőse a rendőrség­nek Nagy István nyársapáti lakos. Kétszer büntették már betörésért, lopásért Legutóbb Kecskemétről egy férfikerék­párt emelt el. Majd amikor úgy vélte, hogy tettét felfe­dik, egy újabb kerékpárral vigasztalta magát az elha­gyott másik fejében. A rend­őrség rövidesen nyomára akadt a megrögzött tolvaj naiv, letartóztatta Nagy Istvánt, ügyét pedig áttette az ügyész­ségre. Lehel utcán vég a guta kerülgethe­ti Tápiószelén azt a szerencsétlen idegent, akit a balsorsa ide ve­zényel. Hogy miért? Akárhogy is próbálják, nem találják el. Nem is a sár, nem is a por nem is a rejtélyes kanya­rok miatt, pedig ezek is mind •kok lennének a szidásra. Hanem azért, mert valami egé­szen különös rendszer szerint számozták a há­zakat. Gyanútla­nul keresi az em­ber, teszem azt, a negyvennégyen házszámot. Már úgy érzi, jó nyo­mon van, amikor eljut a tizenket­tesig. De itt visz- szahőköl, mert a várt tizennégy helyett, mondjuk, a tizenkilencbe üt­közik. Utána sze­rényen a harminc- kettes tábla dí­szeleg a ház fa­lán. Az idegen megáll, dörzsöli a szemét és átmegy a másik oldalra, mert azt hiszi, té­vedett. Itt is jönnek a számok sorban, úgy mint ötven­egy, ötvenkilenc, utána — biztosan azért hogy ilyen is legyen — egy negyvenkettes. Ekkorra a ván­dor már elveszít minden reményt s leül az utcai kút tövébe gondolkod­ni, hogyan is van ez? Arra a megálla­pításra jut, hogy vagy: 1. szeretik Sze­lén a rejtélyeket, vagy 2. játékos ked­vűek, örülnek a bújócskának, vagy 3. az idegen előtt el akarják konspirálni, ki hol lakik, 4. annak idején bekötött szemmel, kalapból húzták a házszámokat, s mindenkinek az jutott, amit hú­zott. y Volna még va- \ riáció, de azt nem illik leírni, amit az idegen a köz­ségi tanáccsal kapcsolatban gon­dol, amelynek nem jut eszébe ezt a nyilván már régóta fennálló, áldatlan állapotot yiegszüntetni az­zal, hogy a meg­levő házszámokat sorban, úgy, ahogy következnek, a páros-páratlan ol­dalon, helyrera­katja. K. M. Ezt a hatalmas mákvirágot, amely inkább bazsarózsához hasonlít, külföldön nagyon kedvelik a díszkertekben és szívesen vásárolják a magját A pillangó is szívesen pihen meg az ilyen szép virágokon (MTI foto: Kácsor felv.) í Külföldi virágok, amelyek magyar állampolgárságot kaptak \ Teljes szépségükben pompáznak az egynyári virágok a \Kertészeti Kutató Intézet dísznövény kertiében, s közöttük ; számos olyan virít, amely most nyílik először Magyarországon. \ Ezenkívül az intézet kutatói keresztezéssel számos új virágot \ tenyésztettefc ki. amelyek szebbek az eddigieknél s sok száz ! fajtának a magját külföldre is exportálják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents