Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-07 / 158. szám

MONOR© VIDÉKE TÜKÖR • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 98. SZÄM 1961. JÚLIUS 7, PÉNTEK DULOUTAKON TANÁCSÜLÉS van ma Gyomron. A község­fejlesztési terv végrehajtásá­ról Garamvölgyi István vb- titkár számol be; a közrendé­szet munkáját Hegedűs István rendőrparancsnok ismerteti; a Kilián-mozgalom eredmé­nyeiről Füstös István MHS-el- nök, a felvásárlás állásáról Klics Gyuláné vb-elnök ad tá­jékoztatást. A tanácsülés^ anyagának részletes ismerteté­sére visszatérünk. Az utca is a miénk Amerre járok a monori ut­cákon és benézek a kisebb-na- gyobb kertekbe, mindenütt lá­tok virágot. Az utcai ablakok legtöbbjében szebbnél szebb virágok díszlenek. Piacnapo­kon majdnem minden asszony kezében vagy kosarában látok virágot. Nyugodtan mondhat­juk. a monoriak szeretik a vi­rágot. és áldozatot is hoznak érte... A monori utcák mégis ri- ridegek. sivárak, csupaszok, a monori utcák szépítésével — tisztelet a kivételnek — nem törődik senki. Még ott sem tö­rődnek az utcával, ahol a község gonddal és költséggel gyepes kerítéses útszegélyt, lé­tesített. Az iskolai szünidőben a gye­rekek milyen szívesen segíte­nének az öntözésben és a gyomirtásban, ha a felnőttek eav kis gondot fordítanának a házuk előtti utcarészek szépí­tésére és a házuk előtt az ut­cán virágdíszes szegélyt létesí­tenének. ___________(- ty) A monorí-erdei Virágzó Tsz-ben Kátai János vasutas család­jával tíz hold aratást vállalt. A forró napok helyett a hűvös, holdvilágos éjszakákon arat­nak. Munkájukkal jól halad­nak. Gyertyás István és családja nyolc hold aratást vállalt. A szerződéses aratást elvégezve Gyertyás bácsi kijelentette. míg a tsz-ben lábon álló ga­bona lesz, addig ő mindig kész aratási munkát végezni. (Vné) All a kombájn az úri határban 18 mázsás búzatermés Sülyben - A sápiak dicsérete Kevés autó jár manapság ilyen sokat dülőutakon, a ha­tárban, mint a járási pártbi­zottság kék Warszavája. Hol is járhatna másutt, s a benn- ülők is — a járási pártbizott­ság vezetői — hol is lehetnének másutt, mint a határban: az emberek között. Most is éppen Urin szala­dunk át. A faluban kevés embert látni. Ilyenkor min­denki a határban van. A ter­melőszövetkezet irodájában is csak néhány embert találunk. Megkapjuk a szükséges felvi­lágosítást, merre aratnak, hol találjuk a kombájnt... s máris száguldónk tovább. A Czövek-tanya felé kanyaro­dunk. A dülőút mellett szépen megművelt kukorica kö­zül már alig látszik ki az autó. Arrébb kézi aratásra 'kijelölt, kikarózott hatalmas táblát lá­tunk. Sokan már learatták a rájuk eső részt. A tarlót szé­pen összegereblyézték, a szem­veszteség kicsi. Szép munka volt. A tsz tanyája felé fordu­lunk vissza. A mellette levő hatalmas búzatáblában dolgo­zik a kombájn. Ahogy köze­lebb érünk, már látjuk, hogy csak dolgozott: most álL AC —400-as. Jó darabon learatta már a gabonát — 36 holdat vágott. Több­ségben árpát, és jól, .ma viszont a búzát, de na­gyon rosszul, csúnyán. Most meg eltört egy csap­szeg. Tsz-tagok (fogatosok) a szal­mát hordják be a tanyára, ök is dühöngenek, a gépállomást szidják, pedig ennek a sok elhagyott kalász­nak, a térek között talál­ható sok szemnek a kom- bájnos: Nagy József is oka. Rosszul állította be a dobot, rossz irányban haladt a gép­pel. A gépállomás két munka­társa: Hegedűs és Kovács elvtársak is előkerültek — s azonnal intézkednek. Nem szabad ilyen szélesen vágni, állítani kell a dobom és irányt kell változtatni. — Tegnapelőtt az árpában kifogástalan munkát végzett ugyanez a kombájn, most meg... — dühöng az odaér­kező Szekeres elvtárs is, a tsz agronómusa. Határszemléről jött vissza. — A kéri aratók jól dolgoznak, a növényápolás is jól halad. Lemaradás nincs — mondja. Tovább megyünk. Egy rendre arató gépet látunk. Ez is áll. — Leesett a lánc — tájé­koztat a gépkezelő. Pillanat alatt „feldobja", igaz, nyakig olajos lett, de már pöfög to­vább. — Halló, elvtárs, álljon csak meg! Többet hagy el itt, mint amit vág! Kifogásokat keres, de elis­meri igazunkat. Dőlés irány­ban halad, pedig oldalt vagy szembe kellene. — Nézze csak a forduló előtt, ahol oldalt fogta, sem­mit sem hagyott eL — Igazuk van. Köszönöm! — mondja, s máris fordul. Süly felé haladunk. Még látjuk az úriak egyik kézi- arató-csöportját és a répában dolgozó embereket, de már a sülyi határban járunk. Sűrűpuszta környékén Föld­házi János agromómussal ta­lálkozunk. A szovjet búzát nézi. Kombájn aratja. — Szép és jól fizet. Ügy vélem, 17—18 mázsa átlag lesz. A héten meg­leszünk az aratással. Második kapálásra vár még néhány hold kukorica. A bor­sóvágás is most folyik. 34 hold még hátra van. Benkó József elnök is nya­kig poros. A határt járja mo­torjával. Egyszuszra elmondja problémáit a biztosítókkal, a MÉK-kel sincs kibékülve. Tápiósáp határa is ápolt, gondozott, szép a kertésze­tük. Szorgos kezek művelik. Csak Kistelegnél van egy-két hold Gül baba, amit másodszorra nem kapáltak meg. Szabó János községi tanács­elnökkel találkozunk. Határ­szemlén van. Amikor délután az irodán Szalai Imre elnöknek elmond­juk a látottakat, szó nélkül papírt vesz elő és ír. — Utasítást adtam, hogy holnap szedjék ki azt a krumplit. — Lenne egy kérésem: dicsérjék meg Hornyák Fe­renc brigádvezetőt és a „keze alatt”, a szőlőben dolgozó 30 diákot. Jó munkát végeznek! — Tassi Mihálynét, Kohajda Istvánnét, Gyulai Istvánnét és Szabó Jánosnét is dicséretben kellene részesíteni mindennapi jó munkájukért. — Vercsik József zetorost és Horinka Sándor aratógép­kezelőt is okvetlen említsék meg. 130 holdat vágtak le kifo­gástalanul. Megérdemlik. Búcsúzunk, mert esteledik. Pihenniök kell, hisz éjjel két órakor már kelnek és men­nek a tagokkal a borsót fel­szedni ... Mi pedig nyakig porosán hazafelé indulunk. Blaskó Mihály TANCVIZSGABAL lesz 8-án este a Vigadóban. A budapesti „Tip-Top” táncze­nekar játszik. A bál kereté­ben sor kerül a legnépsze­rűbb lány, legudvariasabb fiú és bálkirálynő választásra. (Kútvölgyi Mihály felvétele) LEVELEK A NAGYNENEMHEZ Ötödik levél: Elfogulatlanság Kettős kabala — Meggylé GD — egy középkorú és középkö- vérségü kalauznő tartja rémü­letben az utasokat. Miket nem csinál! Például: egy utastól, akinek időszakos bérletén az utolsó lyukat is kikezelte, megkérdezte (isten bizony): ne adjon-e egy újat? Vagy: kü­lön kérés nélkül is biztosítás nélküli jegyet ad azoknak, akik hivatalos küldetésben utaznak. Lehet, hogy mind­ezeknek a nagy horderejét nem érti meg, édes néném, de ha utazott volna már ormoni vonalon; vagy próbálkozott volna időszakos bérlet váltá­sával — rögtön megértené! Különösen az újságírók esték páni félelembe. Mi lesz velük, ha már az autóbuszkalauzok is elkezdenek udvariaskodni? Miből fognak ők megélni? s Hogy bírja ezt a hőséget, né­nim? Én bizony nehezen! Be is térek sűrűn a vendéglőkbe, cukrászdákba magamat hűsíte­ni helyi gyártmányú, bizonyta­lan ízű Húsi-vel, vagy valami­lyen gyümölcslével. Ez utób­biak errefelé igen kedveltek, mert — állítólag — jó ízűek, hidegek és olcsók. Hát a jó íz­zel nincs is ba j. De ... Betérek például a főtéri cuk­rászdába, kérek egy meggylét. A bolti 2.60-as ár helyett 3,50- et fizetek érte, állva! Olcsó? (S mibe kerülhet ez ülve, zené­vel?) Ha elmegyek az állomás melletti Express-büfébe, ott 3 forintért már megkapom, s le is ülhetek — millió légy közé. S hogy kissé meleg a hűsítő? Legalább nem teszi beteggé a torkot... Elég a sétából, meleg van, sietek szállásomra, nádfedelű, földpadlójú szobácskámban szürcsölöm a házigazdám fridzsiderjében hűtött italo­kat ... Hogy miért nem szállodába szálltam, azt kérdi, néném? Csak azért — mert nincs. No, isten megáldja, holnap — ha nem unja még — újból felke­resem levelemmel! ___________ (-i-a) M i lesz a kerthelyiségekkel ? Látszólag egészen egyszerű egy kerthelyisóg létesítése. Bi­zonyos mennyiségű sóder, asz­talok, székek, világítás, és kész. A valóság azonban mást mutat. A gyorsbüfénél példá­ul az ígért júniusi határidő helyett csak július 16-án nyí­lik a kerthelyiség. Eddig az aknából feltörő talaj- és szennyvíz miatt nem sikerült elkészülni. Most azonban ezt is megszüntették, egy 35 000 forintért épült víztárolóval. Rosszabb a helyzet a Viga­dó kerthelyiségénél. Dezső La­jos üzletvezető tájékoztatott, hogy a ktsz-nél két hónapja megrendelt szeméremfal és egy zárható szeméttartó még min­dig nem érkezett meg. A fes­tésre elszállított 56 darab apácarács (ami szükséges a kerhelyiségbez). szintén nem jött meg. Bár két zenekart tartani nem tudnak, de Ígéret szerint találnak valami meg­oldást. hogy röv’desen meg­nyissák a kerthelyiséget. —h—y MAI MŰSOR Mozik Monor: Próbaút (széles). Vecsés: Lányok tavasza (széles). TAGGYŰLÉST tart ma este fél 8-kor a gyom- rői Zalka Máté KISZ-szcr-; vezet. Napirend: az 1961-es; évi táborozási terv megtárgya­lása. lYpm sikerült AZ ÖNTELT NYÚL UGYE NEM IS NEHÉZ? (Foto: Kiss) van Monoron, a Vöröshadse­reg utcában a bölcsőde. Amint a kapun beléptem, a homo­kozóból néhány apró gyerek tipegett felém. Az egyik szöszke kisfiúnak (mint ké­sőbb kiderült, Skrenya Miki­nek hívják) nagyon megtetsz­hetett a kosaram, mert min­denáron meg akarta szerez­ni. Belépve az épületbe, Sze- nyán Jánosné bölcsődevezető az irodába tessékelt. Kérdé­seimre elmondotta, hogy a bölcsőde 35 férőhelyes, de je­lenleg 42 a létszám. A na­pokban vették fel Gyöngyösi Irénkét és Margitkát, akik­nek édesapja az Új Élet Tsz tehenészetében dolgozik, édes­anyjukat pedig kórházba szál­lították. A két Karkosiák- gyerek felvételét se lehetett visszautasítani. A gyerekek napi háromszori étkezésben és orvosi vizsgálatban részesül­nek. — Dr. Baltigh Előd orvos nagyon lelkiismeretesen, szív- vel-lélekkel végzi munkáját — mondotta Szenyán elvtársnő. — Az étrendet is az ő segít­ségével állítjuk össze. Szenyán elvtársnő fehér kö­penybe bújtatott és végig­vezetett az épületen. Min­denütt nagy tisztaság foga­dott, ami Németh Vilmosné és Török Margit munkáját dicséri. A konyhában egy ked­ves ősz hajú asszony, Pó­lyák Józsefné a „teljhatalmú főnök”. Drága jó Nénikém! Amikor lejöttem az Ormon és Tája szerkesztőségéből, sé­táltam egyet a főtéren. Mind­járt a szerkesztőség tőszom­szédságában van a város egyik legcsúnyább épülete: formát­lan, lapos üzletsor, egyik vé­gén a fényképészműhely, a másikon az autóbusziroda, kö­zépen a cipőbolt, amely olyan parányi, hogy vagy a vevőnek, vagy az eladónak fej kell jönni az utcára, mert ketten ott meg nem fémek. (Hadd mon­dom meg rögtön, melyik a má­sik legcsúnyább épület, két utcával arrébb, az építők iro­dája. Kicsit ormótlan, kicsit formátlan — épp olyan, mint amit a guta kétszer is meg­ütött.) A szövetkezeti fényképészet kirakata előtt érdemes elidőz­ni, no . nem a képek — rossz felvételeket máshol is lehet látni! —, hanem inkább elhe­lyezésük miatt. Egyik kirakat- ' ban a bérmálási, másikban az úttörőavatási képsor. Mily el­fogulatlanság! UJ Ajánlották nekem, hogy ha autóbuszra szállók, feltétlenül tagadjam le újságíró mivolto­mat. Tekintettel arra, hogy a helyi lap elég sűrűn foglalko­zik az Autóbusz Vállalattal — kettejük között a viszony elég­gé feszült. Errefelé a buszsofő­rök két kabala állatot is hor­danak az ablakban: egyik a karamboltól óvja őket, másik — az újságíróktól. Most — ismerőseim mesélik — Mit főzött ma ebedre, Pó­lyák néni? — Zsemlegombóc levest, zöldbabfőzeléket fasírozottal és utána őszibarackot kap­nak a gyerekek. Az apróságok korcsoport szerint három teremben van­nak elhelyezve. Molnár Sán- dorné, Nagy Illésné, Pokor- nyi Jánosné és Ilon Edit gon­dozónők éppen a gyerekeket ebédeltették. A nagyobbak már önállóan esznek, öröm nézni, amint jó étvággyal kanalazzák a finom főzelé­ket. — A kis Karkosiák Peti pár napja került ide — mond­ja Molnár Sándorné. — El­ső nap nem akart az ételhez nyúlni, most meg alig várja már, hogy megkapja a részét. — Igen, oz új gyerekeknél csak az első hét nehéz. Aztán úgy megszoknak, van, ame­lyik haza se akar menni. Pete Ildi anyukája mesélte, hogy kislánya vasárnap is bölcső­débe akar menni. Burján Györgyike anyukája panaszol­ta, hogy otthon keveset eszik a kislány. Itt pedig megeszi az adagját! Különben hogy is lenne ilyen kis vasgyúró? Ebéd után a kicsiket meg­mosdatták és befektették a fehér ágyakba, ahol rövide­sen édes álomba merültek. Ahogy elnéztem az alvó gye­rekeket. Paus Jánoskát, Bá­rányt Pityut, Romházi Jut­kát, Szabó Jancsikát és a töb­bit, arra gondoltam, hogy a szülők nyugodtak lehetnek, jó kezekben vannak itt gyer­mekeik. (Somodiné) ÁRNYAS FÁK ALATT — És most nyúl komám, lássuk csak, te hogy tudsz fá- ramászni? De a nyúl még csak meg sem kísérelte. Bosszúsan elfutott és a kis mókusok vi­dáman nevettek rajta. .. .Előbb hallgassunk, végig valamit, s csak akkor beszél­jünk. ha megértettük azt. Oroszból fordította: Bukta Antal Zoltán A gyömrői labdarúgók meg- J nyerték a járási bajnokságot, er-1 re azután minden szurkoló na-! gyón büszke volt, és további si-j kereket várt a csapattól. Az ősz-! tályozó-mérkőzések megkezdése ! előtt már azt olvastam a megyei; lap hátsó oldalán, hogy a gyom-; rői 11 csak átszállót váltott az al-J sóbb, a járási osztályba. Valóban, a csapat szeretett vol-! na visszakerülni a megyei I. ősz-; tályba, de a vérmes remények; ellenére, ez nem sikerült. Hogy ezt minek köszönhetjük? ! Talán annak, hogy együttesünk; elbízta magát, ereiét túlbecsül-j te. A fegyelem úgyszólván isme-j rétién dolog a focisták előtt. Ta-J Ián még az is hozzájárult a si-J kertelenséghez, hogy a csapatban; bérelt helyek vannak. Néha kö-j nyörögni kell egy-egy játékosnak.; hogy menjen el a csapattal ját- ’, szard. Ezt az állapotot meg lehetne! szüntetni. ha az utánpótlásról. rendszeresen gondoskodna a szak-; osztály vezetősége. Ha egy játékos! tudná, hogy 2—3 hasonló képes-! ségű sportoló vár a helyére, job-! ban Igyekezne. Javasolnám a sportkör veze- j tőinek, hogy vegyék fel — illetve; erősítsék meg a kapcsolatot a! KISZ-szel. az MHS-el és az út-; törflcsapatokkal. Igaz, hogy nem; vagyok sportszakember, sőt. még] csak jóstehetséggel sem bírok, de! azt hiszem, nem lenne rossz, ha; megfogadnák a tanácsot. ! —11—1C ! — A bejelentkezés elmulasztá-1 sa miatt Nyerlucz János és Kanalas György monorí-erdei lakosok 60—60 forint pénz- büntetést kaptak. A réten egy nagy tölgyfa ár­nyékában tanitaatta a szorgal­mas mókuskákat a mókus-ta­nító néni. — Az állatok közt — ma­gyarázta — mi vagyunk a leg­gyorsabbak ... , Ebben a pillanatban arra fu­tott eav nyúl. Meghallotta a tanítónő szavait, mindjárt visszafordult és íau szólt a kis mókusokhoz: — Ne higgyetek neki gye­rekek! Mindebből egy szó sem igaz. A leggyorsabb — én va­gyok. Nézzétek csak. mindjárt megmutatom. S ezzel, mint egy őrült, el­kezdett futkározni a réten. Aztán visszafordult a mókus- kákhoz és megkérdezte: — Na, most már meggyőződ­tetek róla? Igazam van, vagy nincs?! — Egyszerűen önhitt vagy és ostoba — kiáltott rá a tanító- j nő. — Nem hallgattál végig, és azt hitted, mindent megér­tettél. Megsértettél engem és sok butaságot mondtál. Én azt. akartam mondani, hogy a mó­kusok minden állatnál gyor­sabbak a fákon. És ez valóban ígu is van. Figyeld csak! Egy öreg mókus egyszeriben' felfutott a magas tölgyfa tete- | jére. majd szempillantás alatt' ; leereszkedett. Aztán odafor- ; dúlt a nyálhoz és nevetve ' mondta:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents