Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-06 / 157. szám

MONOR 0 VIDÉKE SZÁNTÁSI VERSENYT • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • in. ÉVFOLYAM, 97. SZÄM 1961. JÚLIUS 6, CSÜTÖRTÖK Menjek a pokolba ? — Halló! Itt a mennyország ügyeletes angyala! — Halló! Itt a földről... — Tudjuk, kérem. Az őr­angyala már értesített ben­nünket. — Rendben van. Akkor ké­rem Szent Pétert. — Kapcsolom! — Szent Péter? Egy-két dol­got szeretnék kérni a menny­országtól ami a földön na­gyon hiányzik. Vasárnap kint voltam a gyömrői strandon. A víz jó volt, sokat fürödtem. Azonban az uzsonna elfogyasz­tása után nem tudtam se­hova dobni a csomagolópapírt. Szeretném, ■ ha önök utalná­nak ki ide néhány papírkosa­rat. \ — Nem értem? Hogy én ho­va dobtam a papírt? Ahova a többiek. A földre. És hogy miért tartozik ez önökre? A strandon valaki azt mondta, hogy ezt a sok szemétet csak az isten szedi össze ... — Akkor kérem, a másik kérést hallgassa meg. Ha le­het, ebben az ügyben intéz­kedjenek is. Vagy háromszáz felnőtt ember reklamálta, miért nincs büfé a strandon. A nagy kánikulában tényleg nem ártana égy kis hűsítő ital. Lehet, hogy önök rá tudják beszélni a vendéglátóipar va­lamelyik gyömrői üzletét, hogy mentsék meg az embereket a szomjhaléitól. — Hogy önök nem foglal­koznak sörügyekkel? Ezzel a kéréssel menjek a pokolba? Hát kérem, ezért kár volt idetelefonálni. Ezt a választ a földön is könnyen megkap­nám. (Gyarmati) Gondoskodás a virágokról ' A Hazafias Népfront köz­ségfejlesztési és szépítési ak­ciója keretében Csanálosi Jó­zsef alelnök agitációs propa­gandája nyomán a monori vasútállomás melletti gyors­büfé személyzete Katus Im- réné szervezésében vállalta, hogy az állomás előtti tér kö­zepén létesített virágosker­tet társadalmi munkában rendben tartja. Különösen nagy jelentősége van a vál­lalásnak ebben a relckenő hő­ségben, amikor a virágok ön­tözés nélkül, egyik napról a másikra tönkremennek. Milyen szép, virágos ut­cáink lehetnének, ha sokan követnék a szép példát. VÁLTÁS Nyári időben elő szokott fordulni, hogy a férj szalma marad és magamagának kell gondoskodnia magáról, ha nem akar éhen maradni. így történt, hogy ebéd után kel­lett néznem. Gondoltam, megvárom, amíg elmennek a déli vonatok és az állomás melletti gyorsbüfében szépen megebédelek. Így is történt. Remek bécsi­szeletet ettem burgonyával 6,15-ért. kifogástalan volt, szépen volt a tálcára is tálal­va. Falatozás közben már előre élveztem a kéjes pilla­natot, amikor ebben a rekke- nő hőségben a jóízű falatokat egy korsó hideg sörrel fogom leöblíteni... A szomjamat eloltani nem, csak a jókedvemet sikerült le­hűteni. A pénztáros kisasz- szony ugyanis lekötelező, bá­jos mosollyal közölte velem, hogy váltás van. egyelőre vár­ni kell, majd a váltás után fognak ismét sört mérni ... A váltást természetesen nem kifogásolom, annak meg kell lenni. De, hogy a jóízűen el­fogyasztott falatok után nem tudtam egy jó korsó hideg sört inni, azt nehezen tudom megbocsátani. (—ty) Alkonyi látogatás a monori Új Élet Tsz-ben Délutánra hajlik a nap és a község felé tartunk. Majd­nem Monoron járunk már, amikor hazafelé baktató te­heneket érünk be. Kísérő­jükkel beszédbe elegyedünk. Megtudjuk, hogy az Uj Élet Tsz teheneit terelik délután 4 óra tájt hazafelé, mert az esti fejősnek időre meg kell lenni. Együtt jövünk tovább, beszélgetve. . — Számunkra a nap — mondja Gyöngyösi Lajos ál­latgondozó — reggel három órakor kezdődik. Trágyázás, etetés, azután a reggeli fe­jős. Hat órakor már megy a jószág a községi gulyával a legelőre. Délután 4 óra tájt pedig értük kell men­ni ... — Mennyit szokott naponta fejni? — tesszük fel a kérdést. — Gondozásomban 14 te­jelő tehén van — hangzik a válasz — a tejmennyiség na­gyon függ attól, hogy milyen legelőt talál a jószág. A mostani szárazságot a jószág is megérzi, a benti etetéssel nem lehet a jó legelőt pótolni. A reggeli mennyiséget a bölcsőde, a maggyár és a tejcsamok kap­ja; az esti fejést pedig ki­mérjük az állandó megren­delőinknek ..: További kérdéseinkre meg­tudjuk, hogy 100 liter tej után 1,7 munkaegység jár a dolgozónak. Minden munkát összevéve havonta 51—52 munkaegységet tud szerezni. — Ha jó ára lesz a mun­kaegységnek — mondja Gyöngyösi mosolyogva —, nem fogok panaszkodni. Benézünk a szomszédos is­tállóba is, ahol 13 vemhes és borjas tehén fordítja felénk csodálkozó tekintetét. A fal mellett álló Zsemle nevű éppen az imént született kis bikaborját nya­logatja. — Én voltam mellette — mondja Tönköly Imre, a má­sik állatgondozó — nagy gyakorlatom van már, nem is volt semmi baj. Homoki Nagy állatorvos úr is itt volt már és megnézte a jöve­vényt. Ö különben minden­nap belátogat. — Hol tartják a bikákat? — kérdezzük. — Az orvosi táskában — feleli Tönköly huncutul — nálunk a megtermékenyítés mes­terséges úton történik ... Külön istállóban van ugyan 12 fiatal bika, de ezek hizlalásra vannak befogva, a külső karámban 22 le­választott borjú növek­szik, hízilk és várja a további ren­deltetését. Az esti tejkimérés megkez­déséig körülnézünk az ud­varban. Esztétikai, és higié­niai problémákkal nem aka­runk most foglalkozni, egy dolog mellett azonban nem tudunk szó nélkül elmenni. A sok összehordott, érté­kes trágya a cementme­dencében nem érik, ha­nem rothad, mert az alsó jó egyméteres folyadékréteg nincs kiszi­vattyúzva. A rothadás az okozott kár mellett a kör­nyező levegőt is szennyezi és rontja... A tej mérésre szolgáló he­lyiségben gyülekeznek a kis tejeskannák, korsók, üve­gek, hogy megteljenek a frissen fejt finom tejjel. Hét órára jár az idő, amikor Magócsi Károlyné, Vásárhe­lyi Nagy Juliska tsz-pénztá- ros ellenőrzése mellett a köz­ben már szép számmal össze­gyűlt vásárlóknak kiosztja a tejet. Lassan sötétedik, elcsen­desedik az udvar, vége a napnak — ember, állat nyu­govóra tér, hiszen korán kell kelni, mert itt a nap már hajnali 3 órakor Icezdődik. Huszty Károly Cikkünk nyomán Lesz gyalogos sorompó! Sárvári Mihály elvtárs, a MÁV budapesti igazgatóságának helyettes vezetője a szerkesztőségünkhöz intézett levelé­ben közölte, hogy eleget téve a monoriak kérésének — melyet már lapunk is többizben szóvátett — a gyalogos forgalom meggyorsítására kis, két méteres sorompót állí­tanak fel az Ady Endre úton. A terv a napokban elkészül és rövidesen megkezdődik a kivitelezése A mendei italboltok réme Kupecz József mendei la­kost eddig négy esetben bír­ságolták meg botrányoko­zásért, egy ízben pedig garáz­daság bűntette miatt. Legutóbb június 11-én a Mendei Fmsz 3. számú Ital­boltjában belekötött egy ott iddogáló társaságba. Minden­áron meg akart ismerkedni a szórakozók között levő H. Jó- zsefnéval. Szemtelenkedni kezdett, s ezért kapott egy pofont. Ekkor verekedést pro­vokált. Több poharat össze­tört, botrányt okozott. Június 15-én az fmsz 2. sz. Italboltjában kezdemé­nyezett verekedést. Hazafe­lé menet pedig háromszor megütötte pumpájával Mé­száros Mihály mendei lakost, Kupecz József nemcsak Mende közbiztonságát veszé­lyeztette, hanem több esetben verekedett Pesten is. Legutóbbi garázdálkodásáért — figyelembe véve előző bűn­eseteit is — 10 napi elzárással sújtották. — SK — rendeztek a Monori Gépállomás traktorosai a gyömrői Pe­tőfi Tsz földjein. Felső képünkön: rajthoz állnak a trak­torok. Alsó kép: a versenybizottság megbeszélést tart a versenyzőkkel. Balról a harmadik Kürti Ferenc, a verseny győztese, tőle jobbra Fürstenezeller János a második, balra pedig Galambos János a harmadik helyezett áll (Foto: Kútvölgyi) KÉMIKUS LESZEK Az aratók ellátásáról zésére a fogyasztóknak. Ke­nyérellátásunk jó, liszt, cukor, só, ecet stb. van bőségesen! —esjó— NAPOLAJAT kerestem a monori illatszer- boltban, s nem kaptam. Nem én vagyok az egyetlen, hiszen a tartós kániknla következté­ben sok embernek támad ilyen — talán nem is túlzott — igénye. „Vigasztalásul” a boltvezetőnő elmondta, hogy nemcsak a napolaj hiánycikk, s mutatott egy hosszú listát a megrendelendő árukról. S miért nem rendeli meg? Várnia kell addig, amíg az illetékes válla­lat instruktora erre jár. De vajon a kánikulai nap is vár-c addig? (—) MAI MŰSOR Mózik Gomba: Az áruló bankjegy. Űrt: Nem nősülök. Vecsés: Lá­nyok tavasza (széles). Szorongó szívvel vártam az eredményt. Egyszercsak táv­iratot kaptam, amelyben má­jus 31-re szóbeli vizsgára hív­tak be. Ekkor tudtam meg,' hogy bekerültem az első tíz közé! A Gorkij-fasorban meg­tartott szóbelin szintén jói szerepeltem, s bár 25 percig voltam bent, egyáltalán nem izgultam és nem idegesked­tem. Sőt nagyon örültem és igen nyugodt lettem attól, hogy a feltett kérdésekre adott válaszaimra a vizsgabizottság tagjai többször nyílt tetszésü­ket fejezték ki. — Később másoktól tudtam meg, — a gratulációk folytán —, hogy II. lettem, s hogy 1000 forint pénzjutalomban ré­szesülök. Az egyetemi felvéte­lem így biztosítva van, de azért minden erőmmel azon leszek, hogv jól érettségizzem. Ehhez én sok sikert és ki­tartást kívántam és hazafelé menet, elégedetten állapítot­tam meg, hogy lám-lám: az okos lányok között is vannak szépek — és fordítva. Kalotay Balázs — Kell egy kép a holnapi újságba — felelték. — De hárman is, egyszerre... — Valamelyiknek majd csak sikerül — mondta rezignálton a szerkesztő. Fent aztán bemutatott a he­lyettesének, s az összegyűlt munkatársi gárdának. A he­lyettest (érdekes: az ember inkább tornatanárnak nézné) valamikor „száguldó ripor- tef’-mek nevezték (saját kez­deményezésére). De amint hal­lom, ma már inkább csak ön­maga körül száguldoz. A ké­kesszürke ruhás, sötét szem­üveges főmunlcatárs (ráismer­tem: őt láttam a sorompónál!), mint mondják, a választékos stílus embere. Velem is eb­ben a stílben beszélgetett — miközben a karomat ütöget- te —, és bizony sokszor tol­mácshoz kellett fordulnom, hogy megértsem, mit is akar mondani, A sor végén néhány rövid- nadrágos gyerkőc állt., akik a szerkesztő biztatására — mi­után orrukat megtörölte, ha­jukat megigazította — hangos kezétcsókolomma! köszöntöt­tek. — íme, az utánpótlás! — mutatott szét széles gesztus­sal a szerkesztő. — Sikerült a munkatársi gárdát, s ezen ke­resztül a lapot is megifjítanil A gyerekekre néztem, né­hány olvasó véleményére gon­doltam, s kénytelen voltam elismerni: valóban, sikerült! Talán — túlságosan is. A szerkesztő kézbevette írá­somat, olvasni kezdte, de nem sokra haladt vele, mert köz­ben egy szép szál, őszülő ba- juszú kollega érkezett, cikket hozott. Amikor elment, kíván­csiskodón átfutottam írását. Megdöbbentem: saját felesé­géről szólt. Pár perc múlva egy sovány, bajszos, ifjú kol­lega jött. az is cikket hozott. Mikor elment, az 6 írásába is belenéztem. Még jobban meg­döbbentem: a nővéréről írt. Közben megérkezett — szintén cikkel —. egy harmadik kol­lega is: művészhajú, szemüve­ges. Alig vártam, hogy elmen­jen, s beleolvashassak művé­be: rajon itt mindenki a ro­konáról ír? Csalódtam! Ez a kolléga — sajátmagáról írt! Közben a szerkesztő mégis­csak végére ért cikkem olva­sásának. Felállt, megigazított ta vastag keretű szemüvegét, s ismert éneklő hanghordozá­sával így szólt: — Jó a cikk. Csak nem elég konkrét. Kevés benne a név. Elhatároztam, hogy holnap­ra lemásolom a lakónyüván- tartó könyvet, s azt hozom be neki. Ha arra is azt mondja* hogy kpvés benne a név ... Azután még hosszan elbe­szélgettünk, s a kellemes tár­salgás közepette mind csak azt lestem, mikor hozzák már tt feketét, meg a reprezentá­ciós likőrt. Mert ebben az or­szágban, néném — furcsa szo­kás! — nem lehet elképzelni azt, hogy három embernél több úgy üljön össze értekez­ni. hogy közben, vagy utálja, ne egyen-igyon. És persze: nem saját zsebéből! Am most hiába váriam. A kollegáktól később tudtam meg. hogy az „öreg” nem tart semmi reprezentációt, közel egy éve már. S hogy akkor mit tartott? Egy üveg savanyú uborkát a kedvencét, s ha va­laki igen megnyerte a tet­szését, abból kínálta meg. ■ Mindent egybevetve: nagyon jól éreztem ott magam, né­ném. Idegenben voltam ugyan, s mégis, mintha otthon lettem volna! (—i—a) Tiszta, világos, hűvös . szo­bában kínált hellyel a „házi­asszony” egy csinos, barna 17 éves lány, a monori József At­tila gimnázium, immáron ne­gyedikes tanulója: Szilháti Ilona. Látogatásom oka az volt, hogy n minap hallottam róla egy dicséretes dolgot: II. helyezést ért el kémiából az országos tanulmányi verse­nyen. Érdeklődésemre a követke­zőket mondta el: — A téli szünetben kezd- ■ tem a pályamunka elkészíté­séhez. Időm bőségesen volt — í mondta — hiszen május 5-ig [ kellett beadni a dolgozatot. ! Két téma közül választhattam. Az én érdeklődésemet „A le­vegő nitrogénjének ipari hasz­nosítása" keltette fel. Sokat jártam a budapesti Műszaki Könyvtárba, s nagy gonddal válogattam ki a forrásmunká­kat. melyek között egy orosz és egy németnyelvű kémiai szakkönyv is volt. Ezek fel- használását, szótárral könnyí­tettem meg. no meg azzal, hogy többnyire csak rajzokat másoltam ki belőlük. LEVELEK A NAGYNÉNÉMHEZ Negyedik levél: Idegenben és mégis otthon : Édes Asszonynéném! : Tudvalevő, hogy ha égy új­ságíró idegen földre érkezik, ‘.mielőbb felkeresi a helyi lap : szerkesztőségét; egyrészt azért, \hogy a baráti kapcsolatokat \kiépítse, másrészt... Szóval: • kell neki az a kis pénz, hi- j szén annyi mindent kell vá­• sárolni, és hazavinni az asz­• szonynak, a rokonságnak, kol- \ légaknák ... \ Bár ez utóbbi terén nem sok \ jóval biztattak — egyes külső 1 munkatársak szerint, lassan l nekik kell fizetni, ha azt akar- \ják, hogy a cikkük meg jelen­tjén, méais bejelentettem m.a- l gam a szerkesztőnél, s a meg- | adóit időpontban felmentem l hozzájuk. Tudakozódtam elő- Iször a helyi kollégák köré- l ben: milyen írásokat kedvel­lnek itt. s megtudtam: azt sze- Ireti a szerkesztő, ha a cikk Iminél rövidebb és konkrétabb, l s ha jó sok név szerepel ben- t ne. írtam hát egy cikkecskét: 135 sor Volt. s legalább SO név l benne — így indultam útnak. • Nagyon kedvesen fogadtak: la kelleténél kövérebb szer- jfces2íő és a szükségesnél so- '•ványabb titkárnőié a kapuig lelem jöttek. A bejáratnál há- '\rom fotoriporfer szegezte rám ja lencsét, l — Ugyan, kérem, miért ’‘fényképeznek engem? — sze- ' Ténykedtem. Rekkenő a hőség. Messziről fehérköpenyes valaki közeleg egy gumiabroncsos tsz-kocsin. Megismerem Franczenczovits Kati nénit, az fmsz alkalma­zottját. Megállítom. Kérek egy málnafröccsöt. Meglepődöm, amikor kellemesen hideg italt kapok. Amíg szürcsölgetem a málnát, beszélgetünk. — Merre, merre, Kati néni? — Megyek az arató tsz- tagok után, viszem a mozgó büfét. — S mi minden van „kan- tinosné” kocsiján? — Málnaszörp, Almuska, Bambi, Hírős, cigaretta, szend­vics és üveges sör, azonkívül cukorka és csokoládé — adja meg készségesen a felvilágo­sítást. Elfogyott a málnafröccsöm, elbúcsúztam. Kati néni jobb­ra, én balra. A faluban fel­kerestem Merczel József elv­társat, a szövetkezet elnökét. — Mi a helyzet az italfron­ton? — A második negyédévben kimértünk 220 hektó sört és 53 hektó bort. Sajnos, ez ke­vés, mert ki tudnánk mérni havonta 400—420 hektó sört. A borral nagyjából ugyanígy állunk. Büféjellegű üzemegy­ségeink sem kapnák megfe­lelő mennyiségű árut. Kevés a palackozott sör, bor. — És a húsellátás? — Az is korlátozott. Sza­lonna van elég, viszont kevés töltelékárut kapunk. — Alapvető élelmiszer azonban bőven áll rendelke-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents