Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-04 / 155. szám

Helytállás Szökül a gabona, zöldell a kukorica, s itt-ott a gyom is a sok apró parcellán, a pi­lisi határban. Az országút mellett, a tarlón sorakoz­nak a keresztek. Az árpaara­tás befejezéséhez közeledik. Az egyik tanya mellett hár­man aratnak. Bánszki Mihály bácsi kissé hajlott derékkal kaszálja az őszi árpát. Nem fia-'sJ ember, már túljutott a hatvanadik tavaszon, felesé­ge .*— csak egy fél évtizeddel fiatalabb — le-lehajolva sze­di a markot. A kötelet a het­venéves Bánszki néni sodor­ja. — Húsz Holddal léptem, be a Hunyadi Tsz-be — áll meg néhány szóra a kaszájára tá­maszkodva Mihály bácsi. — Tavaly még részibe adtam ki a földeket. Most azonban ver­senyre kelünk a fiatalokkal. Két hold aratást, ugyanannyi kukoricakapálást, és fél hold burgonyát vállaltam, meg a háztájit. A feleségem ezen­kívül csirkenevelésre szerző­dött a tsz-szel. — Ma bent voltam a tsz- irodán — mondja Bánszkiné. Sokan osztoztak az aratás dolgában, pedig hát csak úgy lesz kenyerünk, ha időben learatjuk azt, amit elvetet­tünk. — Sose hittem, Hogy olyan \erőben leszek, hogy hetven­éves koromban még sodorjam á kötelet. Nehéz munka az aratás, nem az időseknek va­ló. A fiatalok elszakadnak a földtől, hogy lesz kenyerünk, ha ránk. öregekre hagyják az aratást? Segítenek majd, kedves Bánszki mama — egyre töb­-bet----»- gépek.- És reméljük — egyre többen — a fiatalok Szűcs Dénes Üiemben, tanműhelyben, varrodában, ifjúsági tsz-ben dolgoznak a diákok A múltkor híradást olvas­hattunk a monori iskolák nyá­ri programjáról. A gimná­ziumról többek között a kö­vetkezőket: „Politechnikai osz­tályaink egy hónap kötelező gyakorlatra mennek.” Nézzük meg, milyen szakmai és peda­gógiai eredményeket, milyen nehézségeket rejt ez a rövid kijelentő mondat. Az Ady úton közlekedők biz­tosan észrevették, hogy a gim­názium főbejárata feletti he­lyiségben — amely most ideig­lenesen varrodául szolgál — a nagy, kirakatnak is beillő ab­lakokban egymás mellett ül­nek a lányok —, nem lévén hely és varrógép a szűk terem­ben. Kohut Józsefné varroda- oktató elmondja, hogy a 47 varrodás lány együttes elhelyezése — kik év­közben 3 csoportban dolgoztak —, igen nagy problémát je­lentett. Szerencsére a kézmű­ipari vállalat egy hétre tíz ta­nulót el tudott helyezni. Egyébként ez az üzem látja el — k lőtt nadrágokkal — a gye­rekeket. — Sokat tanulunk ezen a gyakorlaton — meséli Bereczki Erzsi II. osztályos tanuló. — Először nagyon nehezen ment a kiszabott nadráganyag hi­bátlan összegépelése. Meg kell tanulnunk pontosan dolgozni, mert természetesen csak a ki­fogástalan darabot vészije út. De néhány nap alatt belejöt­tünk úgy, hogy fejenként három nadrágot összegépelünk egy délelőtt. — Igen — helyesel Kohut elvtársnő —. különösen Rück 'Erzsi és Péterfi Margit érde­mel dicséretet. A fiúk műhelyében is nagy sürgés-fogás fogad. Búzás Ti­bor és Unyi Győző éppen elszávóberendezést készíte­nek a fűrészgép mellé. — Az asztalos és vasas szak­mában 'hogyan oldotta meg az iskola a nyári gyakorlatot? — kérdezem Benedek Adámot, a politechnikai oktatás vezetőjét. — A Maglódi Gépgyár, a pestlőrinci Távközlési Ktsz, a monori, vecsési, gyömrői, al- bertírsai kts.z-ek voltak segít­ségünkre, melyek július 1-től hatórás munkaidő mellett álta­lában ötszáz forint havi bérért biztosítanak munkát tanulóink részére. Ez úton is köszönetét mondunk nekik. De van né­hány szövetkezet és vállalat, amely elzárkózik a diákok fog­lalkoztatása elöl. így, akiket nem tudtunk elhelyezni, az is­kola tanműhelyében végzik a gyakorlatot. Negyvenhárom gyerme­künk mezőgazdasági gya­korlatot folytat az iskola ifjúsági termelőszövetke­zetében. Igen. Kattognak a varrógé­peli, csusszannak a gyaiuk, hajladoznak az iskolapadhoz szokott derekak borsó- és bab- szedés közben. Dolgoznak a diákok, hogy ez alatt a néhány hét alatt is tanuljanak, hogy majd a kissé hosszúra nyúlt tanév után ők is szabadon él­vezhessék a vakáció örömét.-i -s Egy interpelláció nyomában Zenés cukrászda nyílik és modern étterem épül Üllőn! Harminc fok körül jár a hőmérő higany szála. Itt bent, a vastag falú irodában is érez­zük a nap perzselő melegét. Ilyenkor jólesne egy jókora adag rózsaszínű, fehér vagy sárga színű fagylalt. — Van — mondja Jakobicz György, a földművesszövetke­zet ügyvezetője. — Igaz, egyelőre — szükségmegoldás­ként — testvérszövetkezetünk, a nyáregyházi segít ki. — Elmondhatom, hogy rövid időn belül a falu közepén, a ház­tartási bolt helyén, igen SPORT Az utolsó 90 perc története: A gyenge játékról, nagyjainkról" és Kéri Kálmánról... // A Monor—Főt bajnoki- mérkőzés 90 perce nem hozott szép, szín­vonalas játékot. Kárpótlást csak ifjúsági csapatunk 4:0-ás, fölé­nyes győzelme jelentett. Biztató ez a jövőre... Felnőtt játékosa­ink között ugyanis van egynéhány olyan, aki úgy gondolja, hogy bérelt helye van a csapatban. A kisasszony-futball, pepecsjáték ideje már lejárt. Ha Göröcsöt „megcsipkedhette” a Ludas Ma­tyi karikatúristája — úgy véljük — mi is megtehetjük ezt nagy­ágyúinkkal: Petrányival, Godi­nával. K. Naggyal. — Hajtójátékos kell a csapatba, olyan, aki végigküzdi a kilenc­ven percet — hallo'ttam a pálya széléről. S ez volt a vélemérye az üllőieknek is csapatunkról, a Ve- csés elleni találkozón. Nos, ez ismétlődött meg vasár­nap is, ez a lelek nélküli, pepecs­játék. Rossz volt nézni azt a.- já­téknak nem mondhaló kínlódást, amit egyes monori játékosok véghezvit.tek. Meg kell mondanunk őszintén: nagyon várjuk már az új ed­zőt. Lesz elég dolga. ha azt akarja, hogy tizenegy olyan játékos küzd­jön a kék-fehér színekért, aki nem ismer elveszett labdát. Otró Bandinak, a régi MSE ki­váló csatárának, odaszóltak va­sárnap: — Bandikám, vesd le a nadrágod, Szállj be csatárnak, mert máskülönben nem lesz gól! — Hát hol van Kéri Kálmán? — kérdezték. — ö majd rúgna gólt! — Nem vállalta a játékot, sé­rült — adták magyarázatát a mo­nori sportvezetők. — A háttérben pedig az van — így a szurkolók hogy a fiatal játékos azért nem játszik, mert állandóan gán- csoskodnak vele. Igaz lenne ez? Nem hinném! Ha van is Kéri játéka iránt egyes monori sportvezetők részéről ag­gályoskodás. valamennyien elis­merik: igen eredményes, jó csa­tár. Akkor hát mi a baj ? Talán Bolla Imre intéző két utóbbi úiságnyilatkozatát nem tud­ta elviselni a fiatal csatár? Van benne valami, magunk sem értet­tünk vele egyet! Emlékezzünk csak vissza: Bárá­ny! Sanvit és Vladár Lalit hány­szor vitték motorral a csaoat után, mégsem csináltak belője úiságszenzációt! Vagv: melyik já­tékosunk nvúitia vidéken tudása legjavát? Ha akad egy-kettő, már hozsánnázunk! Hívei vagyunk a fegyelmezés­nek, de nem a nevelő hatást nél­külöző — kipellengérezésnek. Le­het, sőt, valószínű, hogy Kérinek vannak olyan hibái, amit meg kell bírálni, ezt úgy kell tenni, hogy Önérzetében ne sértsük meg. Kérire szüksége van csapatunk­nak. Lelkes, erőteljes fizikumú, gólratörő játékos, egyszerű, be­csületes munkásember, aki meg­érti csapata érdekét. és alkal­mazkodik hozzá, ha érzi maga körül a jóindulatot. HJ. KÉZILABDA Vasárnap, jó rendezés mellett bo­nyolították le Vecsésen a járási spartakiád kézilabda-döntőjét. A férfiaknál öt csapat: Vecsés, a Vecsési öregfiúk, Monor, üllő, Gyömrő; a nőknél két csapat: Monor és Vecsés indult. A fér­fiak küzdelmét a jó képességű ve­csési együttes biztosan nyerte, a fiatal üllői együttes előtt. A nők­nél Monor 3:2 arányban legyőzte Vecsést. A spartakiád örvende­tes jelensége volt, hogy kivétel nélkül, mindegyik együttesben akadt egy-két kiváló játékos, akik még „sokra” vihetik. Ve esésből: Csernyi, Szapper, Hor váth, Üllőből: Göbölyös, Csik Kiss. Monorból: Veres; Gyömrő bői: Balogh játéka érdemel di cséretet. Mindenesetre a sparta kiád ékesen bebizonyította azt, hogy nem ártana, ha járásunk sportkörei többet foglalkoznának a kézilabda-szakosztályokkal. Sz. A. Jó vasárnapjuk volt a vecsési szurkolóknak Vasárnap délután mintegy ezer vecsési szurkoló figyelte kíváncsian csapata játékát. Nos, ezúttal a szurkolók nem csalódtak. A vecsési együttes idei legjobb játékát nyújtotta, s biztosan verte 4:2 arányban az SZTK együttesét. Időnként olyan ragyogóan játszott a ve­csési együttes, amilyet ritkán lehet látni a megyei bajnok­ságban. Különösen az első félidőben. A vecsési együttes olyan nagy lendülettel kez­dett. hogy a 20. percben már 4:l-re vezettek. A szigetszent- miklósi védelem nem találta meg a gyors vecsési támadá­sok ellenszerét. A Jámbor, Mercz, Kalász belső hármas játéka a legszebb reményekre jogosít. Nem szabad azonban azt állítanunk, hogy a vecsési együttes játékéban nem vol­tak hibák. Sajnos, voltak, mégpedig a védelemnél. Gon­doljunk csak' arra, hogy az ellenfél együttesének mindkét gólja védelmi hibából esett. Nem szabad védőinknek, még nagyarányúi vezetés esetén sem, könnyelműsködniök, hi­szen ez megbosszulja masát. Péida a Vác elleni 3:3, Min­denesetre az örvendetes tény, hogy a vecsési együttes ilyen jól bírta a bajnoki hajrát: az utolsó öt mérkőzést kivétel nélkül megnyerte. összegezve: jó iramú mér­kőzést láthatott a közönség, s a vecsési együttes biztosan nyert. Ha ehhez még hozzá­tesszük azt, hogy a vecsési ifi javuló játékkal Legendi (2), Siszler és Fodor góljával 4:0-ra győzött, megállapíthat­juk azt, hogy a vecsési szur­kolóknak jó vasárnapjuk volt... Szaiontai Attila MAI MŰSOR Mozik Gyömrő: A kolostor titka. Mag­lód: Rómeó, Júlia és a sötétség. Monor: A messzi utca, Pilis: Bal­ti égbolt 1. Tápiósüly: A halál- hajó Üllő: Háború és béke II. Ve­csés: A riksakuli (széles). ANYAKÖNYVI HÍREK Gyömrő Házasságot kötött: Nagy József és Tarsoly Ilona. Rádóczi István és Karsai Sarolta. Elhunyt: Sipos László 10 éves, Sárvári Gyula 31 éves, Kelepcz Er­zsébet 81 éves. Varga Gyula 31 éves, Tapody Lászlóné Nagy lyo­nit 71 évet. Folyik az aratás az üllői Petőfi Tsz földjein. Képünkön: Szögi János és Halassy György Megnyílt a hosszúberki „Pacsirta” büfé. A hűsítőitalok bő választéka mellett egy duplára is betérhet az országút fáradt vándora korszerű, tágas, zenés cukrászdát nyitunk. Feketekávé, turmix, hűsítő italok, finom sütemények gazdag választéka várja a kö­zönséget. Az ócsai úti cukrászda meg­szűnik! Ugyancsak megszű­nik ott a vendéglő is! Messzi, a falu szélén nem fizetődik ki üzemeltetése. Büfét nyitunk a helyén, ahol a szeszes italok mellett hideg ételeket is tartunk. — A felettes szövetkezeti szerveinknek kpmoly szándéka az — folytatja- Jakobicz ‘ügy­vezető —, hogy a ruházati bolt és a tejcsarnok közötti üres telken egy modern „vendéglátó­ipari kombinát” építését kezdi meg és legké­sőbb 1962-ben itt nyitja meg éttermét és cukrászdáját. Vidám az élet a monori-erdei strandon (Kútvölgyi — Kiss) V\\\\\\\\\>\\\\\\\\\\\\\\\\v\v\\v\\\\\\v\\\v\\\\\v\\\v\\\\\^^^ LEVELEK A NAGYNÉNÉMHEZ Második levél: A lojalitás jegyében — A korifeus fia Lecke összhangzattanból 1. Édes Néném! A városka — írtam már: Ormon a neve — sugárútján haladva, a sorompótól a főtér felé, a vándor feltétlenül be­tér az „Indianer’’ elnevezésű eszpresszóba egy feketére vagy fagylaltra, hogy a so­rompónál szerzett izgalmait kipihenje. Ez sikerül is, ha éppen nincs javítóban a ká­véfőző vagy a fagylaltgép. Ám a javítás sem tart sokáig: két-három hét az egész... Van itt, e széles, szép su­gárúton egy fontos egészség- ügyi intézmény. Ennek az igazgatója nyilatkozott a he­lyi lapban pár hónappal ez­előtt arról, hogy mennyire szereti a gyermekeket, s hogy rábeszél minden asszonyt a gyermek kihordására. Ugyan­ezt az igazgatót többrendbeli magzatelhajtásért tízezer fo­rintra büntették (Magánvéle­mény: kevésI) A lap — a lo­jalitás jegyében — pár hét­tel a nyilatkozat után ezt is leközölte. Ugyanakkor hírt adott arról is, hogy a néhány héttel korábban agyondicsért intézmény gazdasági felelősét a társadalmi tulajdon hanyag kezeléséért felelősségre von­ták .. . Szintén ebben az utcában van az a cég is, amely a vá­roska téli melegéről gondos­kodik. Innen szoktak megha­tározott időközönként meg­nyugtató nyilatkozatot adni, miszerint: a tiizelőellátás kö­rül minden a legnagyobb rendben van. S e megnyug­tatásoktól szokott kitörni a pánik: másnap már az egész város sorban áll a telepen, mindenki egy nap alatt akarja beszerezni évi tüzelőjét. Kü­lönben ajánlották nekem: ha meg akarom ismerni e város­ka nyelvének minden árnya­latát és táji jellegzetességét, akkor gyakran járjak el erre a telepre... 2. És itt van — a városka fölé magasodva — a pompás, új tanintézet is. Modern beren­dezés, kitűnő felszerelés, kép és virág mindenütt. Sokan irigykednek az igazgatóra, s kíváncsiskodnak: hogy csi­nálja mindezt. Én eláru­lom: zsarolással. íme egy tipikus ,,zsarolási” módszer: Felhívja a körzet, vagy a város valamelyik korifeusát telefonon: — Te, komám, a tanintézet­nek ez és ez kéne. Intézd már el! Hiszen a te fiad i s idejár! És mivel csaknem minden ,.intézkedni tudó” embernek fia-lánya odajár (járt; vagy majdan jár), az igazgató könnyen boldogul. Az sem ritka, hogy a potentátor ma­ga is diák (sokan járnak le­velező-tagozatra, errefelé sze­retnek tanulni a felnőtt em­berek), ilyenkor még köny- nyebb a dolog. S hogyan boldogul a fő­hatóságoknál, ahol már e bűvös szónak nincs hatása? ír. telefonál, eljár; kér, kér­vényez. könyörög, kunyerál, káromkodik — de dolga végezetlen sehonnan sem jön el. Lehet a módszert kifogá­solni — de eredményeit nem lehet elvitatni. S há mindenki ennyi akarattal, ki­tartással — mondhatnám: el­szántsággal — csüngene raj­ta a munkáján... Itt hallottam egy kedves esetet, magának is elmesé­lem, éde$ néném: Vita folyt a tantestületben a diák­sapka viselésének kötelező voltáról. A két ellentétes cso­port között kompromisszumot ajánlva, valaki javasolta: hidegben legyen kötelező a saplui, melegben nem. — És a meteorológiai jelen­tés után mindenkor mond­ja be a rádió — így az egyik tanár —, hogy ma kötelező-e a sapka, vagy nem. Hadd tudja magát mihez tartani az a szegény diák ... 3. A kultúrát itt nagyon sze­retik, néném. Mást ne mond­jak: mindenre kiterjedő ze­neoktatási láz ütött ki. Né­hány éve a balett volt di­vatban, ma a zene. A lelkes szülök úgy érzik, valameny- nyien effV-effy Gilelsz-et vagy Menuhint nevelgetnek — s az a szegény tornászni, raj­zolni, vagy éppen barkácsolni imádó gyerek félnapszám veri elkeseredett szívvel a zongorát. A zeneoktatók között sem ártana megszerkeszteni a har­móniát. Hangos viták és csendes fojtogatásoli hírét gyakran kapja szárnyra az ormoni szél. Pedig — azt mondják — a zene nemesí­ti a lelket, s hogy az össz­hangzás nagyon fontos a ze­nében ... Ég megáldja, néném, hol­napig! (-1—a) KÉPEKBEN JELENTJÜK... III. ÉVFOLYAM. 95. SZÁM 1961. JÜLIUS 4, KEDD

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents