Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-30 / 178. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 178. SZÁM. 1981. JŰLIUS 30. VASÁRNAP CSAK RÖVIDEN: TRANSZFORMÄTORHÄZ ÉPÜL A Faáru- és Dohányzócikk- gyártó Vállalat transzformá­torházat épít saját építő bri­gádjával ez évben. A villa­mossági szerelési munkála­tok elvégzésére a DÁV szer­ződést kötött a vállalattal. A transzformátorház teljes felépítésének munkálataira 120 000 forintot irányzott elő a városi tanács. 572 000 FORINT A KÖZVILÁ­GÍTÁS KORSZERŰSÍTÉSÉ­RE Az Áramszolgcfitató Válla­lat által végzett, a város köz­pontjának és négy főútvona­lának közvilágítás korszerűsí­tési munkák elvégzésére 572 000 forintot irányzott elő a városi tanács erre az esz­tendőre. Az eddig elvégzett munká­kért 300 491 forintot már ki­fizetett a városi tanács. A köz- világítás korszerűsítési mun­kálatai folyamatban vannak. Nyári munka - tanulságokkal Kicsit szokatlan, hogy ez a komoly arcú lány, akit S. Hegedűs Ildikónak hívnak, s csak most megy a gimnázium második osztályába, milyen szabatos, kerek mondatokban mesél a riporternek. Mondanivalója bőven akad, hiszen a napokban jött haza az egyhónapos, nem éppen könnyű munkából, a Magyar Pamutiparból, Újpestről. Szá­mára ezer szokatlan, eddig is­meretlen dolog váll egyszerre ismerőssé. Eddig csak otthon segédke­zett édesanyjának a ház kö­rül. Főzött, mosott, takarított, megtanult varrni. Ez volt az első alkalom, hogy idegen em­berek. között, gyárban kellett fizikai munkát végeznie. A __ szülők értelmiségiek, művelt, komoly emberek, akik szívügyüknek tekintették és tekintik a gyermekneve­lést. Nem az anyagi szükség kény­szerítette őket arra, hogy kis­lányukat, Ildikót, a Magyar Pamutiparba küldjék. Az volt a szándékuk, itt az ideje, hogy megismerje a gyári munkások életkörülményeit, munkáját, megpróbálja, amit ők csinál­nak. így jobban tudja becsül' ni őket is, meg az általuk vég­zett munka értékét is. Pedig nem volt éppen köny- nyű a feladat. Először a gyárban sem tudták, mit csináljanak velük (egy kis barátnőjé­vel ment), hová tudja­nak beosztani ilyen fiatal gyerekeket. Végül a gépek karbantartásá­nál segédkeztek, s oktatót kaptak ők is. Szeretettel be­szél arról a kedves asszony­ról, aki a fonással ismertette meg őket. Nekik a gyűrűs­fonógépeket kellett tisztíta­niuk. Ez a munka bizony magas hőmérsékleten, meg­lehetősen magas páratartalom mellett folyik, hiszen a fo­náshoz ilyen klíma kell. Nagykőrösi gimnazisták Vácott a Dunai Cement- és Mészmünél ötvenen jöttünk ide Nagy­kőrösről, köztünk két tanár elvtárs, Baky Miklós és Csá- nyi Péter. Tíz fős brigádokba osztottak bennünket, és meg­kezdődött a „honfoglalás”. Igyekeztünk szépen berendez­ni sátrainkat, hiszen ebben is nemes vetélkedés folyik. Mind­annyiunknak külön élvezetet jelentett a munkaruhák fel­próbálása. Az egyiknek a nad­rág, másiknak a bakancs volt nagy. Karai Miki méltatlan­kodott is: „Bizony, ezt nem rám szabták”. Az elhelyezkedés után ke­rült sor az ünnepélyes tábor­nyitásra, ahol megemlékez­tünk névadónkról, Rózsa Fe­renc elvtársról. Utána a tá­bor parancsnoka ismertette az előttünk álló feladatokat, és jó munkát kívánt. Reggel háromnegyed ötkor a hangosbemondó szavaira ébredtünk: „Jó reggelt, elv- társak! Ébresztő, ■föl!" Zász­lófelvonás után reggelizni mentünk. Mohón fogyasztot­tuk a kávét, a kolbászt és a fél vajat. Elégedetten indul­tunk munkába. A tábor ötszáz lakóját kü­lönböző munkahelyekre osz­tották be. Bennünket a ne­gyedik század tagjait, autó­busz szállított a DCM-től 3 kilométerre levő sejcei útra. Itt útépítési munkálatokat végzünk. Ezen az úton hord­ják majd a cementműnek a nyersanyagot. A körösi bri­gádok közül négynek az út szélesítése és padkaépítés, az 57-es számú Szentnél,eri-bri- pódnaz. pedig dönaölés és tég- lahordá5 a feladata. Táborunkban munkaverseny folyik melyet háromn apón­ként értékelnek. Az értéke­lés alantén a körösiek köze­pes. ttlaaos teljesítményt ér­te-i- el. Kiég jó a Pusztai-bri­gád 103 százalékos teljesit- mév, ye. A napi hatórai munka után pihenés, kultúr- és sportfog­lalkozás a program. Műsort adott j, munkásőrség közpon­ti férfikara, melyet nagy ér­deklődéssel hallgattunk. Másik este az ítélet című filmet ve­títették. Előadást hallottunk a jelenlegi külpolitikai hely­zetről. Pénteken meglátogat­ta a tábort Nógrádi Sándor elvtárs, az MSZMP Közpon­ti Bizottsága ellenőrző bizott­ságának elnöke. Nógrádi elv­társ szólt a fiatalokhoz, mél­tatta munkájukat, és átadta a Több mint harminc fokos me­legben kellett a napi hat órát ledolgozniuk Ildikó ezt nem egyhónapos munkának tekintette, mint egyszerű nyári próbálkozást, hanem mint olyan munkale­hetőséget, amely az életben alkalmat adhat a kenyérkere­setre. A brigádvezető és a szakoktató is távolabbi célt láttak, komolyan vették az oktatást. Arra nemigen volt alkal­muk, hogy társaikkal be­szélgessenek, mert reggel korán kezdődött a munka, s messziről kel­lett bejárniuk. Délben hamarabb befejezték a munkát, előbb eljöttek, mint a többiek, így nem tu­dott barátnőt találni. Kedve lett volna még to­vább is ott dolgozni, de ha­za kellett jönnie. Az egyha­vi kereset még érintetlenül megvan. Majd az ősszel tan­szereket, tankönyveket, egyéb szükséges dolgokat fog vásá­rolni belőle. A keresetnél nagyobb érté­kű számára az a megismerés, amellyel közelebb jutott a munkásemberekhez, akik olyan lelkesen foglalkoztak vele, segítőkészen oktatták, mintha csak otthon lett vol­na. örült, hogy amint meg­ismerte őket, mindnyájan na­gyon őszinte, egyenes lelkű emberek voltak, akik a köze­lében dolgoztak. Ildikó orvosi pályára ké­szül. Ha nem veszik fel az egyetemre, akkor szövőnő lesz, azért ment oda ezen a nyá­ron próbálkozni, ismerkedni. Már a jövő nyárra is meg­van a program; akkor asz- szisztensnőnek szeretne elmenni, hiszen ez meg a jövendő orvosi pályával áll összefüggésben. Amikor ’/egére értem a kérdezősködésnek, még eny- nyit mondott, halkan, elgon­dolkozva: „Volt ott egy idő- i sebb, nagyön értelmes mun- t kásasszony, aki elmondta, hogy valamikor nagyon szere­tett volna tanulni. Szinte szé­gyelltem előtte magamat, mert úgy éreztem, minden meg nem tanult lecke egy kicsit bűn." Tamasi Tamás Festmény készül (Foto: Bécsi Pál) MASNAP REGGEL A gépdübörgés nem zavarja, csendben, libegve körbejár — elmereng, s elfut gondolatba, mint szép szövetbe a fonál. Barna szemében játszi tükrök a neon tompa fényei, szemöldökén kis velyhek ülnek s haját is apró szösz lepi. Ő most a legszebb, — bálkirálynő, tegnap volt csak a karnevál, fejét ingatja, dúdol hozzá s lába toppant, még táncra áll. Takácscsomót köt fürge ujjal, orsót cserél s a gép mehet. — séta jobbra, akár az este — kuncogva néha. felnevet. Lehajlik s röppen, mint a lepke, virága néki tarka szál. — elmereng egy-eav pillanatra, míg szövetbe fut a fonál. F. Tóth Pál Egy előadás margójára A Mezőgazdasági Techni­kum levelező tagozatának kérésére az Agrártudományi Egyesület a gyümölcstermelő szakkör részére gazdasági to­vábbképző előadássorozatot indított a kultúrotthonban. Az elmúlt vasárnap Farkas Károly, a Kertészeti Főiskola növényvédelmi tanszékének tanára „Forradalom a nö­vényvédelemben” című elő­adásának első részét tartotta meg. A tárgy világos rendszere­zését, elméletét, gyakorlatát adta egészen a legújabb kí­sérletek eredményéig — öröm volt hallani, tanulni — A TÜZÉP-telepen eddig 1800 tüzelőutaványt váltottak be. Az igények további kielé­gítésére nagyobb mennyiségű tüzelő áll rendelkezésre. — A FÖLDMŰ VESSZÖ- VETKEZET bútorüzletében a vásárló közönség ötféle hálószoba garnitúra között válogathat. A garnitúrák ára 5216—9500 forintig terjed. — FARKAS LAJOSNÉ, a Dózsa Termelőszövetkezet te­henésze június 30-ig 255 mun­kaegységet szerzett. Sók fér- f idol gozó követhetné a pél­dáját. — 2500 FORINT baleset- biztosítási kártérítést fize­tett ki az Állami Biztosító he­lyi fiókja Vadasi Lászlónak üzemi baleset következtében. — A RÁKÓCZI Termelő- szövetkezet 120 000 forintot árult eddig vegyes gyümölcs­ből. SUNIKEK hét pirinyó utód látott napvi­lágot. Megsokasodott a család, nagy lett sünanyó gondja. Amilyen szorgalmasan csak tőle telt, gyűjtögette a bete­vő falatot és táplálta hét kö­vetelőző, mohó csemetéjét. Vannak, akik látták egeret is fogni. /ím, néhány nap múlva be- szerző körútjáról nem jött többé vissza sünanyó. El­pusztult az út porában, aho­vá a dübörgő traktor kere­ke lapította. Az elárvult és éhségtől el- gyengült, egymáshoz lapuló belőle. De azt is öröm volt látni, hogy a hallgatóságból mind többen vettek elő füze­tet, papírt, ceruzát és jegyez­ték a fontosabb eredménye­ket. Az előadást konzultáció kö­vette, melyen Budai Ferenc, Kustár Balázs, Tóth Kálmán és Sziládi István brigádveze­tők termelési problémáikra kaptak választ. Befejezés után az egyik agronómus megjegyezte; érdemes eljár­ni, sok ilyen előadásra van szükség. Szépséghiba? Az is van. A 150 szakember közül csaik harminc volt kíváncsi. Papp László — A SZABADSÄG Terme­lőszövetkezet jelenleg 28 000 rántani való csirkét nevel el­adásra, Ebben az évben közel 50 000 darab csirkét neveltek fel és értékesítettek. — LOVASKOCSIVAL haj­tott be Czakó László Futár u. 2. szám alatti lakos a Sza­badság Termelőszövetkezet temetőhegyi szőlőjébe. A pusztításért 200 forintra bír­ságolta a szabálysértési ha­tóság és 200 forint kárté­rítés megfizetésére kötelezte. — MINTAÉPÍTKEZÉS. Özv. Utasi Sádornénak 2 szoba összkomfortos lakást épít az Épület- és Lakáskarbantartó Ktsz. Az épület már tető alatt van. ÜGYELETES ORVOS Szombat délután és vasárnap iSész nap dr. Técsy Bálint tart >rvosi üeyeletet az SZTK ren- lelőintézetben. arányban győztek a Fürst Sándor Autóközlekedési Tech­nikum csapata ellen, és így a körösi csapat továbbjutott. Szentpéteri Zoltán, a tábor lakója A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V,\\\\\\\\\\\\\X\\\\\\\ hét kis szúrós állatkára kél nappal később, néhány négy­szögölnyi lucernája vágása közben akadt rá a meleg szí­vű gazda. — Gyere csak hamar, anyu­kám! — kiáltott izgatottan as udvaron foglalatoskodó fele­ségének, majd mindketten Szemlélték a hét 'kis sünt és arról tanakodtak, mitevők legyenek velük. — Te, apa, hozok én nekik egy kis tejet, hátha esznek szegénykék — határozta el Juliska néni, és máris sza­ladt a házba, ahonnan pilla­natok múlva lapos bádogtá- nyérkával és bögre tejjel tért vissza. — Sünikék, sünikék... — szólongatta a kis tüskéseket, de a gyámoltalanok nem mozdultak. Egy „kiszolgált” fél pár fekete patentharisnyá­val markolta hát fel őket da­rabonként és a tányérhoz rak­ta. S kis idő múlva az árva sünök hegyes ormányukkal szürcsölgetni kezdték a tejet. a zóta tejjel, tejbedarával zl és burgonyapürével nap­jában többször is megtelik a kis bádogtányérka, s a gazd- asszony hívó szavára — me­lyet már nagyszerűen értenek azóta — billegő, suta lépé­sekkel elővonul a ma már szé­pen gömbölyödő, árvaságával mit sem törődő hét süncse­mete, P. I. Központi Bizottság üdvözle­tét. A táborban élénk sportélet folyik. Iskolák közötti labda­rúgó-, sakk- kézilabda- és asz- taliter^-bajnokságokat ren­deznek. Labdarúgóink 3:1 L áttam már bámulatosan ügyes, idomított kutyát, ; a gazdasszony lábához dörgö- ’• lődző macskát, tenyérből csi- \ pegetö kezes csibét és hallot- j tam számos más háziállat • „,jóneveltségének” ezeregy \ megnyilvánulásáról, de sün- ; ről, mint hűséges, ragaszko- j dó háziállatról, még mesében \ sem. Ezért hatott meg az l alábbi kedves történet. I Miért, miért nem, sünanyó '• számára az alszegi szénás- \ kert nem bizonyult eléggé í lakályosnak, amikor cseme- \ télnek világrajövetelét vár- í ta. Terepszemlét tartott a j környékbeli házak táján és \ nagyszerű szimattal B. Pista j bácsiék kiskertjét választotta • új otthonul, ahol hamarosan

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents