Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

MONOR OVIDÉ • A REST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIAOÁSA • III. ÉVFOLYAM, 116. SZÄM 1961. JÚLIUS 38, PÉNTEK Tisztázott kérdés -A Olli ILiTlÄÄ.LV: Az őszinteség hiánya, az egyéni hibák elhallgatása egy- egy probléma eredményes meg­oldását nagyban akadályozhat­ja. így történt ez Eidiner bá­csi ügyében is. Bizony, sokszor volt eltar­tójával, Hegedűs Sándornéval szemben nyers, sőt, kimondot­tan durva, aoromba. Nehezen tudott, de még ma is nehezen tud azzal a gondolattal meg­barátkozni, hogy jóindulatú alkalmazkodással sokkal nyu­galmasabb lett volna mind­kettőjük öregsége. Szép tu­lajdonságai mellett, ez a nyers modor és zárkózottság sok veszekedésnek lett köztük ki­induló pontja. Szót szó köve­tett, és kész volt az ellensé­geskedés, ami állandóan mé­lyült. A harag pedig rossz tanácsadó! Az öreg bácsi ha­ragjában többet is mondott sokszor a kelleténél, de He- gedűsné sem tudott állandóan ura lenni szavainak. Azonban annyira mindig parancsolt indulatainak, hogy sem az öreg bácsit, sem pedig felesé- gét tettleg nem bántalmazta. Az egész házban példás tisz­taság van, amely Hegedűsné fáradhatatlan szorgalmát, rendszeretetét igazolja... Vajon volna-e ebből az ál­datlan helyzetből kiút, volna-e mód a megbékülésre? Kár mindig a múlt sérelmeit em­legetni, s ezzel mindketten egyetértenek. Az első lépés megtörtént: a nyugalmat és a békét kívánják. Ha e szán­dékukat tettek is követik, s reméljük, úgy lesz, akkor szebb, emberibb lesz az öreg­ségük. S mi ezt szívből kí­vánjuk! ___________ B. F. T eremtsenrk rendet a közvilágítás terén Nem telik el nap anélkül, hogy ne érkezne panasz Mo- noron az áramszolgáltatásra. Baj van a közvilágítással. Sajnos, az utóbbi időkben az utcákon egyáltalán nincs vi­lágítás, vagy ha van is, „fog­híjas” Itt-ott fénylik egy-egy villanylámpa. A vasútállomás előtti téren „tűrhetetlen” a vi­lágítás, illetve a sötétség. Most, hogy a tér és a park építése, rendezése folyik, még nagyobb szükség lenne a jó világításra, mint máskor. Ez­zel szemben itt esténként egyáltalán nincs világítás. Az éjféli vonatról hatalmas em­beráradat botorkál a sötét­ben a rendezés alatt álló téren. A véglegesig feltétlenül vi­lágítást kell oda vezetni, amely mindössze három-négy izzót és egyórai munkát igényel. — h — y Két kép két tsz-ből Áll a gép — Kapálják a céklarépát ígérgetik csak a büfét Gabo-nakévéikikel magasra megrakott fogatok gördülnek egymás után a. monorí Kos­suth Tsz Majori úti szérűjére. Esv részük az asztaghoz. más részük a cséplőgéphez hordja a kévéket. a gép azonban áll. Az em­berek a gép körül álldo­gálnak. — Jónapot! — köszöntök rá­juk —. pihenőt tartanaik? — Kényszerpihenő — mond­ja Bokros Károly. — Harmad­napja csépelünk már. eddig nem volt semmi baj. de ma elromlott az elevátor. Majd minden félórában igazgatjuk a láncot. így nagyon lassan haladunk, ma még csak 45 mázsát csépeltünk. Más napo­kon meg elérjük majdnem a 200 mázsát. — Miért nem szólnak a gép­állomásnak. hiszen itt van egy ugrásra. — Hát Írisz szóltunk mi *— mondja S. Kovács Imre — de azt válaszolták hogv hord­juk petrencerúddal a szalmát a kazalra. Neon megoldás ez! Aztán itt áll a sok ember: a gépmunkások, a kazalrakők. meg n fogatosok. alak az el­csépelt gabonát hordták a magtárba. Most az idő is kedvező, ha jön az eső úgy sem tudunk majd hordani, sem csépelni. Pedig szeret­nénk mielőbb végezni vele! Jobban kellett volna elvé­gezni a téli gépjavítást — siói kőibe egyik munkás — most persze hogv nincs idejük minden géphez kimen­ni. — Azt is írja meg —. mond­ják többen is. — hogy a bü­fét csak Ígérgetik. — Leg­alább a géphez, ebéd után hoznának egv kis italt! Tovább megyek az asztagra- kókhoz. Ácsai Lajos irányít­ja a munkát. Külön asztagba rakják az árpát, rozsot, búzát. Az út másik oldalán 15 asz- szonvt látok hajladozni, jó- jf ízű kacagásuk idáig hallat- ^ szik. Közelebb megyek, s Iá- ^ tóm. hogv céklarépát kapálnak. Bagó Józsefné lányával együtt \ itt dolgozik. így több lesz a a\\\\\\\\\\\\\\v.\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\v\\\\\'Í munkaegység. Az asszonyok­nak az a panaszuk, hogy minden hónapban le­vonnak tőlük 37 forint SZTK- iárulékot s ha betegek az el­ső hónapban nem kapnak semmi támogatást Aztán el­mesélik. hogy kollektív kirándulást szer­veznek a Balaton mellé. Visszamegyek a gépihez. Végre sikerült elindítaná az elevátort. — Menne itt a munka — mondja. S. Kovács Imre — csak az a baj, azt se tudjuk, mennyi munkaegységet kapunk az elvégzett mun­káért. Ideje lenne, ha minden bri­gádvezető pontosan vezetné könyvét, hogy melyik tag na­ponta mennyi és milyen mun­kát végzett és az arra járó munkaegységet a taggal közöl­né. Mindjárt jobb kedvvel dolgoznának a tagok. És meg is érdemelnék ezek az embe­rek. akik reggeltől késő estig hordják a kévéket, a súlyos zsákokat, végzik a nehéz me­zei munkát. Somodi Sándorné Megmentették az olajtartályt a robbanástól! Folyik a cséplés a mendei Lenin Tsz-ben Ke ve Károly monori váltó­kezelő szombat este 10 óra fe­lé hosszan nézett az őrtorony ablakából az elhaladó teher­vonat után. Éles szeme gyanú­sat észlelt: az egyik vagonból mintha vörös lángok csaptak volna fel. Ég az egyik vagon! — riadt fel benne a veszélyt elhárító ösztön, miközben gyors kézzel csengette a felső őrházat, hogy gyanúját közölje. így történt, hogy Keve Ká­roly ébersége, gyors határo­zottsága nyomán az égő teher­vagont vivő szerelvényt .meg­állították. Ekkor már égett az egyik vagon oldala. A vörös lángnyeivek pusztító emésztés­sel vették birtokukba a vagon­ban tárolt len- és szalmaszál­lítmányt. A veszély pillanatok alatt nőtt. Az égő vagon után ugyanis olajtartály kocsi volt akasztva, amelynek kigyulla­dásától közvetlenül tartani le­hetett. Az ügyeletes forgalmista és a tehervonat személyzete gyorsan határozott; le kell akasztani az égő vagont az olajtartály mellől, — ki kell sorozni, félre kell állítani. Ugyanekkor csengett a tele­fon: a ceglégi tűzoltókat hív­ták. Még el sem hangzott a riasztás, a vagont máris le­akasztották. Két ember bátor magatartása kívánkozik papír­ra: Bartha Ferenc vonatkísé­rőé, aki a lángoló tűzben, közvetlen robbanásveszélyben leakasztotta a vagont, és Bur­ján Sándor önkéntes maggyári tűzoltó főtörzsőrmesteré, aki három gázoltóval fedezte Bartha Ferenc oda- és vissza­vonulását'.’ ' Az égó vagon tartalmát a helyszínre kivonuló ceglédi tűzoltók már nem tudták meg­menteni, a gyors cselekvés, bá­tor közbelépés azonban meg­akadályozta a további igen veszélyes helyzet kialakulását — az olajtartály felrobbanását. A tehervagon kigyulladását — következtetés szerint — egy mozdonyról kipattanó szikra okozta. A vizsgálat folyik. (HJ.) Az úri Béke Tsz-ben lencsét csépelnek (Kútvölgyi Mihály felvételei) A királyság vége: hathónapi börtön — Neve? — Füles Béla. — Mikor született? — 1930-ban. — Munkahelye? — Kőbányai Sörgyár. — Foglalkozása? — Gépmunkás. — Figyelmeztetem, a tör­vény előtt igazat kell vallani... így kezdődött. A Monori Járásbíróság egyik tárgyaló- termének falai között hosszú­nak tűnő órákon át kibonta­kozott ismét eav széteső család tragédiája. A vádlott kezdetben ciniku­san, majd alázatosan válaszol a feltett kérdésekre. Visszaeső bűnös, hiszen múlt évben már ült itt a vádlottak padján, ha­sonló bűncselekmény elköve­téséért ... Munkahelyén naponta két liter sört. kap. Megissza, de nem veti meg a másfajta sze­szesitalt sem. Sokszor ment részegen haza. Ilyenkor min­dig megverte az asszonyt. Fe­lesége megsokallta, feljelentet­te. akkor a bíróság csak ötszáz forint pénzbüntetéssel sújtot­ta. mert megígérte, hogy meg­javul s együtt akar élni fe­leségével. Az asszony is meg­bocsátott neki. A bíróság ja­vító-nevelő célzattal (ezt ki is hangsúlyozták előtte) bünteté­sét felfüggesztette. Nem tartott solcáig a nagy elhatározás, megbánás, ígér­getés. Csak egy év telt el es ismét itt ül. A feleség, az élettárs. aki­nek nem is olyan regen ismét hűséget . fogadott, kitartott mellette amíg csak lehetett. Pedig mindig vette. Mintegy 73 esetet jegyeztek fel. Még a tárgyalás előtti napon is bántalmazta az asszonyt. A bíróság mint sértettet megidézte a tárgyalásra fele­ségét is. Figyelmeztették, hogy nem köteles tanúvallo­mást tenni. Az asszony, akiből férje még a szánalom legki­sebb szikráját is kiverte, bá­tortalanul mondja: — Lenne mit mondanom, de félek, hogy megöl... Aka­dozva folytatja: — Ez év már­ciusában egyik este is italoson tért haza. Megvert. Én nem bírtam tovább, kirohantam es a kerítésen átmásztam a szom­szédba. ahol csak a lánn volt otthon. Eltorlaszoltuk az aj­tót. mert féltem, hogy utánam jön. Amikór a kerítésen át­másztam, fejszét és kapát do­bott utánam. A szomszédba is átjött. Beverte az ablakót, összetörte az ajtót, majd el­ment.. . Az első tárgyaláson nem, jelent meg. Amikor a rendőr­ség kiment hozzá, elindult, de a Pest felé menő vonatra szállt fel. Most előállítottak. Cinikusan mondja: „Én a csa­ládban király akartam lenni* ezt mea is tartottamVs Meg. igazi királyi módon, A bíróság most megpróbálta kiiózanítani és hasonló kirá­lyoknak is kedvét szegni. Nem csak súlyos testi sértés, hanem garázdaság büntette miatt is 6 hónain végrehajtható börtön- büntetésre és a felfüggesztett 500 forint befizetésére ítélték. Füles Bélának most van ideje gondolkodni azon. hogy nálunk a királyság ideje le­járt. A családban is! Akik pedig szeretnének hasonló trónra ülni és basáskodni. ta­nácsoljuk: jól gondolják meg, érdemes-e? — sk — A monori Lőwy Sándor KISZ-szervezet Király Dezső: Egy falat bol­dogság című zenés vígjátékát tanulja. A közeljövőben be­mutatásra kerülő darabban a főszerepeket Darányi András, Palkovics Júlia, Tóth Sarol­ta, Sipos Károly és Ba- binszky Éva játsszák. ÚTTÖRŐHA Óriási hidroglóbus a vecsési házak felett Ha figyelmes ember uta­zik Vecsésen keresztül, fel­tétlenül meg kell, hogy lássa a tanácsház mellett a házak fölé magasodó gyönyörű szép ezüstös gömböt. Amint meg­tudtam, ez a község vízháló­zatának nyomásfokozója. Szép és korszerű. A környéken ez az első árbocozott víztar­tály, Furcsa, hogy a hatal­mas gömböt (víztartályt) a föld színén látszólag csak egy vékony csonk tartja. Azon­ban, ha jobban megnézzük, látjuk, hogy a tartó szerep nagyrészt az árbockötelekre hárul. A gömb teteje a repü­lőtér közelsége miatt piros fénnyel van kivilágítva. Reméljük, a vecsésiek a kö­zeljövőben nemcsak a gömb szépségében gyönyörködhet­nek, hanem a munkálatok el­végzésével mind több lakás­ban élvezhetik a vízellátás glőnyét. MAI MŰSOR IVIozilc Monor: Az Eiffel-toronv ár­nyékában. Vecsés: Nem nősülök. ff Csatakiáltástól, énekszótól ^'hangos a felsőőrsi határ. A já- ff rási táborban most éppen a ve- ff esést, monori, bényei, tápió- ^sülyi pajtások ütöttek tanyát. ff A felépített kész tábort külö- ^ nősen a bényei pajtások szem- ff lélték tágranyílt szemekkel. ff Nem csoda, hiszen ők először £ vannak táborban. Nagyon ré- ff gén várták már ezt a napot. A ^tábori költségek közé besorol- ^ iák az új felszerelések kiadá- |sát Is. Teljesen egyformák, ^ mintha édestestvérek lenné- | nek. A kiadások egy részét ma­f guk teremtették elő. í f Szorgalmas kezek, s Gyurka \ bácsi, Imre bácsi szervező ff munkája mellett szebbé vará- 2 zsolják a tábort, mint amilyen ^ volt. Mi is szeretnénk valami ff maradandót készíteni az utá- ^ nunk következők számára. \ Most készült el a fűrészelő bak ^ (legalább könnyebb lesz a na- | pos őrs munkája). A vasárnapi ff sportmérkőzést már a saját- f, készítésű kapuk között ját- ^ szották le a fiúk. A táborkapu ^ is kész, a lépcsőket, melyek a ff táborhoz vezetnek, ismét lefa- ff rágták. Kezd a munka során ^ összemelegedni az egész tá- ff bor. Ezt elősegítette az a kö- ^ zös munka is, amit a tsz-ben ff végeztek. Munkájukért gyü- f. mölcsöt kaptak. A napokban őszibarack szedésre mennek a ' fermel6$zövetkezet gyümöl­csösébe, s ami a fő, szedés közben nem kell fütyülni. Ve­zetők, pajtások egyaránt meg­elégedettek. Már most tervezr- getik, hová is mennek jövőre, mert reméljük — mondják a vezetők —, hogy a járási tábor most már hagyományos lesz. Megnyugtatásként közöljük, hogy ez a terve a járási elnök­ségnek is. * A segítőkészség szép példá­ját láttuk július 20-án a járási táborban. Félreértések követ­keztében a tápiósülyi pajtások pokróc nélkül jöttek táborba. Hegyek között az éjszakák hű­vösek. A vezetőségnek azonnal cselekedni kellett. Magócsi és Tamassy elvtárs a veszprémi elnökséghez fordult segítségért, s azonnal meg is kapták a pajtások részére a 60 darab ta­karót. Lehet, hogy ezek a so­rok nem jutnak el odáig, de md mégis a Gyermekkuckón keresztül is köszönetét mon­dunk. * A járás 24 táborozó csapata mellett néhány csapat 3—5 napos mozgó táborba ment az ország különböző tájaira. A mendei pajtások 36 fővel egy dunántúli körútra mentek, a Vecsés felsőtelepi pajtások 69 fővel Észak-Magyarország legszebb részeit járták be. Jövőre már ők is kéthetes tá­borba mennek. OKOSKODO JANOS Július 20-a óta táboroznak Felsőőrsön úttörők járásunk négy községéből (Monor, Bé- nye, Tápiósüly, Vecsés). A „véletlenül“ arrajárt tudósí­tóink szemrevételezték a tá­bort. Tisztes távolból figyel­ték az ottani életet, és sike­rült beszélniük egy pajtással: Okoskodó János próbaidős úttörővel is. A látottakról és hallottakról itt számolnak be: — Tetszenek látni, azok a levegőt rugdaló és pofozgató pajtások ott a körben, a tábor lakói. Nem, nem haragsza­nak egymásra, pedig innen úgy néz ki, mintha veszeked­nének A kör közepén az a bácsi, aki magyaráz és muto­gat, biztos megint azt mondja, hogy a pajtások nem elég ru­galmasak. Szóval reggeli tor­na van. Minden nap. a reggeli után sátorszemlét tartanak. Okos­kodó János erről így tájékoz­tat: —A táborügyeletes vezető (nyilván rövidlátó lehet), tet­szenek látni, most is többed- magával megy sátorból sá­torba, és szörnyen kifogásol mindent. Igaz. talál papírhul­ladékokat itt is, ott is, dehát tehetünk mi arról, hogy a MÉH-nek nincs a táborban kirendeltsége, amely össze- gyűjtené? A fekvőhelyeket is mindig kifogásolják. Pedig „ki mint veti ágyát. úgy_ alussza álmát!“ és kész. Hát nincs igazam? Ezután a vezetők, mint mindig, átmennek a pa­tak túlsó partjára. Ilyenkor kifogásolják, hogy néthányan tereferéltek a sátrakban ta­karodó után. Talán suttogjunk, mint a rémhírterjesztők? Miért, hiszen napközben is hangosak vagyunk. Hát nincs igazam? No meg abba is be­lekötnek mindig, hogy koráb­ban felkelünk, mint a nap. Még kisdobos koromban tanul­tam a következő éneket: „Pál, Kata, Péter, jó reggelt, már odakünn a nap felkelt. Szól a kakasunk, az a nagy tarajé, gyere ki a fényre, kukuri- kú”. Hát tessék nekem meg­mondani, bácsi, hogy Monoron is fél hétkor kelnek a kaka­sok? Ami az étkezést illeti, ott nincsen baj. De azért mégis furcsának találom, hogy nem­csak az edények tisztaságára ügyelnek, hanem arra is, hogy mi maradt meg az ebéden. Ki lehet ezt bírni? A tábort sem szabad engedély nélkül el­hagyni. Otthon sem szoktam minden alkalommal engedélyt kérni, s mégis elmentem. Ide is visszatalálnék. Nem kell engem úgy félteni! Repeta, repeta — hangzik minden ét­kezésnél. Mi fiúk úgyis eszünk eleget, a lányok pedig vigyáz­nak „vonalaikra“. Mit kell az. ilyesmit erőltetni? Kár, hogy sietnek a bácsik, majd legközelebb többet fo­gok mondani. Ja, igen, egyéb-: ként jól vagyunk. Kellemesen : táborozunk.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents