Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-28 / 176. szám

1951. JÚLIUS 2»,'FENTEK "'"zMivUm 3 A NAGYKŐRÖSI PAPRIKÁS TSZ-BE Jó munkára ösztönöz az eredményességi munkaegység Jól űzet a paprika — Honyodalmak az értékesítés körül Évtizedekkel ezelőtt ta­pasztalták már a nagykőrösi gazdák, hogy a határ északi és északkeleti részén kivá­lóan terem a paprika. Aki csak tehette, szerzett is itt néhány száz négyszögöl föl­det. Ennek a törekvésnek nyomait egy évvel a termelő- szövetkezetbe lépés után is jól lehet érzékelni. Néhány száz négyszögöles szőlő-, gyü­mölcs- és paprikaparcellák váltogatják egymást a határ­nak ezen a részén. A papri­kások a tsz-szervezés idején a Rákóczi Termelőszövetke­zetbe léptek, amelynek hatá­ra szomszédos volt a papri­kások szemében sokat érő ho­mokföldekkel. Ezért kapta hát a Rákóczi Tsz ragad­ványnévként a „paprikás” tsz nevet. A paprikás elnevezés egy­úttal azt is jelképezi, hogy a szövetkezetben is tovább fo­lyik a táj adottságainak leg­jobban megfelelő paprika­termelés. Deviczky Béla ag- ronómus beszélgetés közben elmondja, vétek lenne mást termelni ezen a vidéken. A szövetkezetben a het­ven hold öntözéses terü­letből hatvankét holdon termelnek paprikát. Jövőre a terv szerint két, egyenként ötvenholdas nagy­üzemi parcellát alakítanak ki, ahol már a modern esőz- tető módszerrel öntözik a földeket. — A paprika a heves, me­leg földet szereti, a mi föld­jeink pedig ilyenek —mond­ja Deviczky Béla. A jó terméshez azonban más is kell, amit az agronó- mus nem említett. Mégpedig hozzáértő, szorgalmas tag­ság. Ezt bizonyára azért nem említette Deviczky elv­társ, mert ennek nincsenek híján. Bizony, egy pillana­tig- - sem ■ fájna a tst: vezetői­nek a feje, ha a határ más részein is annyi férfi, asz- szony, gyerek szorgoskodna, mint a paprikaparcellákon. Hogy itt olyan sokan vannak, annak igen egyszerű a magya­rázata. Egy-egy hold paprika gondos művelés mellett 80—100 ezer forint jöve­delmet is ad. A vezetőség családi műve­lésre adta ki a területeket, így a paprikások érdekeltek abban, hogy minél többet teremjen a gondjaikra bízott terület. Ezért segít a csa­lád, de még a rokonság is. A sok fáradságot, a „babus- gatást” most fizeti vissza a paprika. Az agronómussal végiglátogatjuk a határt, s mindenütt szinte roskadoznak a tövek a kisebb-nagyobb paprikától. A parcellák né­pesek, nagy vesszőkosarakba szedik az érett fehér húsú paprikát a tagok. Németh Ambrus két és fél holdas parcelláján ha­tan hajladoznak, s az uta­kon paprikával teli ko­sarak jelzik, hogy fárado­zásuk nem haszontalan. Németh Ambrus az egyik legjobb paprikatermelő Nagy­kőrösön. Elmondja, hogy mintegy 200 ezer forint be­vételre számít a két és fél holdon. . — Van-e utánpótlás, tanul­ják-e a fiatalok a paprikater­melés csínját-bínját — ér­deklődünk. — Többen is lehetnének. Van néhány fiatal, akik na­gyon ügyesek. Oláh Erzsiké például nagyon szorgalmas, belőle biztosan jó paprikás lesz. — Különösen miután kijár­ja majd a technikumot — szól közbe az agronómus — a szö­vetkezet ugyanis az ügyes, szorgalmas fiatalokat segíti a tanulásban. A paprikások szorgalmát dicsérik a dús termést ígérő parcellák. Az agronómus szá­mítása szerint a hatvankét holdról mintegy tízezer mázsa paprikát szednek. Az ilyen nagy mennyiségű paprika szállítása, értékesítése nagy körültekiptést kíván. Amint Deviczky Béla elmondja, a tsz a Nagykőrösi Konzervgyár­ral kötött értékesítési szerző­dést. A konzervgyár és a MEK közötti megállapodás szerint azonban a paprika­szezon első időszakában a termést a MÉK-nek tartozik beszállítani a szövetkezet. A szállítás körül azonban, amint ezt a MÉK nagykőrösi kirendeltségén megtudjuk, nincs minden rendben. A tsz július 18-i szállításra, hetven mázsa paprikát jelentett be, később ezt a mennyiséget húszra módosították. Az ötven mázsát Budapes­ten piacon szándékoztak értékesíteni. így szól a MÉK vezetőinek tájékozta­tója. Paál Richárd a tsz főköny­velője a következőket mondja az esettel kapcsolatban: — Azért nem akartunk a MÉI^-nek szállítani, mert nem voltunk megelégedve az árral. Mielőtt szedtük volna, még azt mondották, hogy ex­portra megy, azon az áron fi­zetik. Szállítás előtt módosí­tották ezt, és így egy forint tíz fillérrel kevesebbet kaptunk volna kilónként, A történethez tartozik, hogy végül is megegyeztek az árban, a paprikát nem piacra szállították, hanem a koráb­ban jelzett hetven mázsa he­lyett kilencven mázsát adtak át a MÉK-nek. Az esetből azonban mégis tanulni kell, mind a szövetkezet vezetőinek, mind pedig a MÉK nagykőrö­si kirendeltsége vezetőjének. Megszívlelendő a szövetke­zet vezetői számára: a MÉK nem fizethet annyit a paprika kilójáért, mint ahogy azt a piacon árusítják. A paprikára ugyanis a szállítás és egyéb költségek miatt a MÉK-nek is kiadása van. Figyelembe kell venni .azt is, hogy az ál­lam segítsége nélkül — amit a termeléshez nyújt — nem­igen boldogulnának a szövet­kezet tagjai, hiszen a szerves­trágyát és a műtrágyát is az állam adja, mégpedig hitelbe. Az állam elvárja — méghozzá joggal —, hogy ne csak a szem­zőn végi, hanem a, szezon eleji paprikát is neki adja a szövet­kezet. Még akkor is, ha netán az átvételi ár alacsonyabb, mint amennyit a piacon kap­nának érte. Az államnak ugyanis feladata, hogy a pia­ci árakat szabályozza, és ezt éppen a szerződéssel termelt áruval tudja megtenni: Az is igaz; a szövetkezet számára nem is kifizetődő a nagy mennyiségű papri­kával való piacozás. A MÉK kirendeltségének ve­zetői felé pedig legyen intő példa: fordítsanak nagyobb gondot az áru átvételére és tartsák be a kötött megállapo­dásokat. i — Nincs különösebb baj — mondta Paál elvtárs —, kijö­vünk mi egymással, ha néha össze is rúgjuk a patkót. És ez a fontos, mert ígv idejében és elfogadható ár m jut a nagykőrösi paprikásak kiváló terméke a városi la­kosság asztalára. (ms) Miért késnek a nyári mélyszántással? Egy járási tanácselnök a munka meggyorsításáért A ceglédi járás valameny­nyi gabonatábláján már jú­lius 21-én véget ért az ara­tás. Azóta huszonöt cséplő- <7ép dolgozik állandóan. A cséplés jó ütemű elvégzése mellett jelenleg legfontosabb a nyári mélyszántás lenne. Ez azonban még vontatottan halad, mint azt Bencsik Mi- hálytól, a járási tanács végre­hajtó bizottságának elnöké­től megtudjuk. A munkát kezdetben lassí­totta; hogy nem mindenütt hordták be folyamatosan a keresz­teket. A másik és nagyobb akadály­ra a végrehajtó bizottság leg- > utóbbi ülésén derült fény. Az * ülésre — éppen a mélyszán- ^ tás lassúsága miatt — meg- ^ hívták a járás három gépál- $ lomásának, a ceglédi, a nagy- körösi és az abonyi főmező- $ gazdászát. A meghívottak be- ^ számoltak arról, hogy a járás ^ területén í 1 Néhány termelőszövetkeze­ti elnök bizalmatlansága, a még szokatlan nyári mély­szántással szemben, akadá­lyozza a gépállomások mun­káját. Ezért a járásban, a ter­vezett 6093 hold szántóte­rületből még csak 1700 holdon végezték el a munkát. Az ülésen a három fömezőgazdász a gépállomások nevében vál­lalta, hogy augusztus 10- re befejezik a munkát, ha a termelőszövetkezeteknél a tanács kellő ercllyel in­tézkedik. — A gabonabetakarítás meggyorsítására azóta már in­tézkedtünk — mondja a vég­rehajtóbizottság elnöke — A bizalmatlan termelőszövetke­zeti elnökökkel pedig a lehe­tő leggyorsabban elbeszélge­tünk, példákkal, tapasztala­tokkal győzzük meg őket a nyári mélyszántás elvégzé- j sének értelméről. Hiszen va- | lamennyi termelőszövetkezet­nek érdeke, hogy a csapadék hiánya következtében kiszá­radt talaj erejét megőrizzék, | s ezt épp a nyári mélyszán­tással érhetik el. Őszre pe- \ dig több gép jut más felada- I tokra. <t) Debrecenben szobrot állítanak Móricz Zsigmondnak A Hazafias Népfront deb­receni városi bizottságának javaslatára a városban felál­lítják Móricz Zsigmond szob­rát, amelyet az író egykori jóbarátja, a néhány éve el­hunyt Medgyessy Ferenc Kos- suth-díjas kiváló művész al­kotott. (MTI) Brazília meghívta Gagarint Alfonso Arinos brazíliai ! üigyminiszter szerdán be­jelentette, hogy kormánya meghívta Gagarin őrnagyot, látogasson el Brazíliába. A külügyminiszter hozzátette, hogy Gagarin valószínűleg kubai látogatása után tesz eleget a meghívásnak. Kiállítás a több évszázados magyar malomipar történetéről Az Élelmezésügyi Minisz­térium érdekes kiállítást ren­dez Debrecenben, amelyen a több évszázados múltra visz- szatekintő magyar malomipar történetét mutatják be. Bősé­ges dokumentáció ismerteti majd a kiállításon többek kö­zött a világhírű magyar szak­emberek. feltalálók munká­ját. Ezúttal először hozzák nyilvánosságra a XVI. szá­zadban Verancsics Faustus polihisztor szerkesztésében megjelent Machinae Novae című művét, amelyet annak idején az összes európai nyelv­re lefordítottak. Ez a kötet 20 olyan szél-, vizi-, járgányos- és taposómalom újszerű tervét is közli, amelyet annak idején a feltaláló megvalósított. Az érdeklődésre számottar- tó kiállítást július 30-án, va­sárnap nyitják meg. (MTI) Vannak nyughatatlan em­berek, akik nem tudják ki­oltani nyolc óra után a fé­nyeket, elhagyni a munka gondját. Viszik magukkal a ringó buszon, a csattogó­füstös vonaton, vagy a ke­rékpáron. De ezt senki sem látja. Ha mások tudnak róla, túlbuzgóságnak akkor sem tartják. „Ilyen ember”, „ez a bogara”. És napirend­re térnek fölötte, mint ami természetes. Ma így gondolkozunk. A nyughatatlanok maguk­kal viszik a „munkahelyi világítást”, s az ott jelez, motoszkál a fejükben mű­szakon túl, este, ünnepen. Nem akarnak karriert be­futni. Csak nem tudják ab­bahagyni a gyári szirénával. Alkotnak és gyarapítanak, szívvel-szenvedéllyel. És névtelenül! Hadd örökítsek villanásnyi expozícióval ket­tőt az ezrek közül. íme az első: nagydarab, kövér ember. Járja az egye­temet, negyvenéves fejjel, mert munkaügyi vezető a Váci Hajóban. Ott is kor­szerűsítették a munkát. Sok esztendővel elmaradt mód­szert és mennyiségi produk­tumot hoztak közelebb a ma szintjéhez és követelményei­hez. És a változtatásokkal odáig jutottak, hogy ugyan­annyi munkához kevesebb munkáskézre lett szükség. Hát azokkal mi legyen? A fények ki nem aludtak, a kerekek meg nem álltak — a kapun kívül. És Jám­bor István új rendelést, hozzávaló anyagot teremtett a „fölös” munkáskezek szá­mára is. A gyárban kevesen tud­ják. De hát érdekes ez? Azt látja mindenki, hogy készül­nek az aluminium motor- kerékpár-oldalkocsi k. És a jól megtermett em­ber egy lélegzetnyd időre megpihen. Otthon feltűnően vidám és sokat beszel. A másik: Németh János. Gyakran pillant oldalra. Ideges szo­kás. De hát mikor pihen az ő fantáziája? Izek, zamatok, képletek nyüzsögnek benne. Sokszor hiszem, hogy min­den oldalpillantás mögött egy felvillanó ötlet van. Vagy kompozidó-vázlat;.. Jó, hiszen ez a szakmája. De senki meg nem róhatná érte, ha csak a Ceglédi Szeszipari Vállalat eper-, cseresznye-, barack-, s nem tudom én még milyen pá­linkáival törődne. De ő li­kőröket „komponál", üdítő italokat, amelyekből Pest is hörpint majd, s napok alatt fogadja barátságába, ahogy íze után az ember megítél­heti. De mehetünk tovább is. Ennek a fiatalembernek nem tetszett, hogy munká­sai kellő tudomány, s tuda­tosság nélkül dolgoztak. Va­lahogy az sem hagyta bé­kességben, hogy kevés a szakmához igazán értő kö­zöttük. A maga feje, elkép­zelése és tananyaga szerint szervezett egy tanfolyamot Tizenkét ember végzi, ta­nulja az anyagot, s nyeri ki gyorsabban és kevesebb veszteséggel a jó aromájú pálinkát. Most tanít, bemu­tat, vizsgáztat — nyolcórás munkája után. Verekszik azért, hogy vizsgázott, töb­bet érő emberei egy fokkal előbbre léphessenek a fize­tésben is! Nem a maga hasznára te­szi. Szenvedély. Vagy talán más? Nem keresek mögötte nagy szavakat, nem kutatok meggyőződést, vagy hitval­lást. A tettek mérik az em­bert! S ugyan kell-e találgat­nunk a számolatlan túlórák láttán? Tóth György Egy fontos tanulság Az elavult munkanormák felülvizsgálásával üzemeink pótolták néhány év mulasz­tásait és megtették az első lépéseket a termelékenység nagyarányú emelése felé. Az eredmény: csaknem tíz szá­zalékos termelékenység-emel­kedés I960 első félévéhez ké­pest. Tehát már az első lépé­sek — amelyek pedig nem mentek tovább a munkaidő jobb kihasználásánál — a tavalyihoz képest megdupláz­ták a termelékenység-emelés ütemét és milliókkal növelték népgazdaságunk erejét. Többször rendezték .már a normákat, de a mostani volt az első, amelyiknél a munkás átlagkeresetek nem csökken­tek, a termelékenység mégis ugrásszerűen emelkedett. Nem egy munkástól hallottuk: „Ez a normarendezés rendes dolog volt”. Más, mint a régebbiek. Sok munkás a normarendezés szükségességének indokolásá­nál megjegyezte már, hogy „ez rendes dolog”, amikor hallotta, hogy nem a kerese­tek csökkentése a cél, hanem a termelékenység emelése. És ezt az elvet sikerült is érvé­nyesíteni. Az egy-két helyen jelentkező néhány hónapos kismértékű keresetcsökkenés után, a munkások átlagkerese­a nyári mélyszántási mun­kák elvégzésére huszonöt, két műszakban dolgozó erőgép áll rendelkezésre. A gépállomások számára í életkérdés, hogy meg ha táró- ? zott terv alapján végezhessék ^ munkájukat. Hiszen a mély- ^ szántás nyáron való elvégző- ^ sévei mentesíthető jó né- ^ hány gép, amely az őszi ^ mezőgazdasági évadban más ^ feladatot végezhet majd. á Áttért a szabadpolcos kölcsönzésre a nagykőrösi városi könyvtár (Gábor felv.) te elérte a normarendezés előtti és a félév lezártakor már néhány tízedszázalékos keresetnövekedés is fellépett. A tervek szerint év végéig a termelékenység és a keresetek is tovább növekednek. Különbözött ez a norma­rendezés az előzőktől abban is, hogy a szakszervezetek mindenhol megvizsgálták a gazdasági vezetők új normák­ra vonatkozó javaslatait és csak az ő egyetértésükkel vezették be az új normákat. Nem egy helyen előfordult, hogy a szakszervezetek ész­revételei alapján változtatáso­kat eszközöltek a tervezeteken és az sem volt ritka, hogy a munkás kollektívák elé tárták a munkaidő rossz kihaszná­lását mutató munkanapfény­képezéseket és tőlük is kértek javaslatot a munka megjavítá­sához. Bátran mondhatjuk, hogy ezt a normarendezést o mun­kásokkal való alapos tárgya­lás után hajtották végre és ép­pen ezért a munkások megér­tésével találkozott. így tör­tént, hogy azok az emberek, akik a normák felülvizsgálá­sától a párt és a munkástöme­gek kapcsolatának romlását várták és már előre kárörven- dően dörzsölgették a kezüket, ismét elszámították magukat. 'f, Nem romlott a párt tömeg- 2 kapcsolata; ellenkezőleg. A £ munkások — akik úgyis tud- ^ ják, hogy a normák rendezé- ^ se vissza-visszatérő dolog — még jobban becsülik a pártot, £ mert ezt a kérdést is úgy ol- £ dotta meg, hogy a legmesz- £ szebbmenőkig figyelembe vet- ^ le a munkások közvetlen egyé- ^ ni érdekeit. ^ „Rendes dolog” volt a mos- ‘j tani normarendezés, de ha az j, üzemek vezetői betartották ^ volna az ide vonatkozó ren- ^ deleteket, elkerülhettük vol- na az egyidejű tömeges felül- ^ vizsgálatot, ami — akármi- kis mértékben is 1— nyugtalanította a ^ munkásokat, különösen az el- ^ ső hetekben. Kormányrende- ^ letek kötelezik az üzemek gaz­| lyen ^ mégiscsak dasági vezetőit, hogy a ter­melésben bekövetkezett bár­milyen műszakL technológiai vagy munkaszervezési változ­tatással egyidejűleg az új feltételeknek megfelelő nor­mát kell bevezetni. Ugyan­ez áll akkor is, ha a munká­sok nagyfokú begyakorlottsá­ga következtében fellazulnak a normák. Ha a vezetők ál­landóan figyelemmel kísérik a teljesítmények alakulását és különösen azt, hogy az új technológiák bevezetésével egyidejűleg előírják az új normákat is, akkor nem kerül sor tömeges normarendezések­re, mert a különböző műsza­ki, technológiai és munka- szervezési változtatások egy időben csak a munkások ki­sebb csoportjait érinthetik. Azért is szükséges a ter­melés feltételeiben történt mindennemű változtatásnál az új normák azonnali bevezeté­se, mert a munkás, aki új gépet vagy új, termeléke­nyebb technológiai utasítást kapott, akkor természetesnek veszi az új normát. Az „új gép — új norma” jelszavának igaz­sága elfogadott és természe­tes a munkások között. De ha az új gépen hónapokig vagy évekig meghagyják a régi normát, a gépet a munkás már nem tekinti újnak és az el­késett normarendezést jogos­nak. Ezt az igazságot min­denki tudja, aki valaha is gép mellett állt és nézte az elké­sett normás órájának lassan járó mutatóját. A mostani rendezésekből levonható az a fontos tanul­ság, hogy nem szabad elnézni a normák lazulását, nem sza­bad arra várni, hogy majd a felsőbb szervek elrendelik a normák felülvizsgálatát. A termelékenység emelésében is jobb az állandó, fokozatos emelkedés, mint az időszakos ugrásszerű fejlődés, tehát a normákat is állandóan olyan szinten kell tartanii hogy ösztönző erejükkel szüntele­nül ható tényezőként segítsék a termelékenység emelését. Lovász Vince J TÚLÓRA - SZÁMOLATLANUL

Next

/
Thumbnails
Contents