Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-27 / 175. szám

mono» ©vasra • A REST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • Hl. ÉVFOLYAM. 115. SZA.M 1961. JÚLIUS 27, CSÜTÖRTÖK halad a szerződéskötés és felvásárlás járásunkban A járási tanács végrehajtó bizottsága legutóbb május hónapban tartott ülésén tár­gyalta meg a felvásárlás hely­zetét és megállapította; hogy egyes cikkféleségeknél súlyos lemaradás mutatkozik. Akkor határozatot hoztak arról, hogy az FJK és a járási felvásárlá­si kirendeltség hogyan szün­tesse meg a lemaradást. Az intézkedés nyomán járásunkban a felvásárlás nagymértékben feljavult. A felvásárló vállalatok állan­dó szoros kapcsolatot tarta­nak fenn a községi tanácsok­kal, szerződéskötések és a fel­vásárlás megjavítása céljából. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a járási tanács v. b. intézkedése és a járási pártbizottság irányító segítsé­ge nyomán jelentősen foko­zódott a községi tanácsok ez irányú tevékenysége is. Az el­múlt félévi felvásárlási ter­vet, ha összehasonlítjuk múlt év hasonló időszakával, ak­kor azt tapasztalhatjuk, hogy a teljesítésben is lényeges javulás mutat­kozik, főleg tojás, sertés, és a kenyérgabona fel­vásárlása terén. Az elmúlt év első félévéhez viszonyítva tojásból 90 400 darabbal többet vásároltak fel. A kilátások szerint fel­vásárolható még körülbelül 60—70 ezer tojás. A felvásá­rolt mennyiségből tsz-ektől 27 ezer darabot, az egyéni és háztáji gazdaságokból pedig 184 ezer darabot vásároltak. A sertésfelvásárlás helyze­te is az 1960. év első félévé­hez hasonlítva jobb, mert 790 darabbal több. Ennek oka, hogy termelőszövetkezeteink gazdasági megerősödése folytán, valamint az ál­latállomány fejlődése te­kintetében számottevő eredményeket értek eL Ennek ellenére a szerződéskö­tések fokozása érdekében a már beindult mozgalmat a háztáji gazdaságoknál tovább kell szélesíteni. A kenyérgabona felvásárlá­sa ebben a félévben 100 szá­zalékkal több volt, mint 1960 első felében. Ennek zömét is termelőszövetkezetektől vá­sárolták fel. v A szerződéskötésekben, akárcsak a felvásárlásnál, szintén termelőszövetkeze­teink járnak az élen. Így pél­dául baromfiból termelőszö­vetkezeteink 375 mázsát, a háztáji gazdaságok pedig 44 mázsát szerződtek le. Tojás­ból a tsz-ek 59 704 darabot, az egyéni és háztáji gazdasá­gok 44 880 darabot szerződ­tek. Szabadfelvásárlásból 107 116 darab tojás került a felvásárlókhoz, s így összesen 211 400 darab to­jással a vállalat félévi szerződéskötését teljesí­tette. Bár nincs lemaradás a ser- tésszerzödésben, az eddigi eredményekkel nem lehetünk elégedettek, mert a vágó­marha szerződéskötésében je­lentős lemaradás mutatkozik. Országunk húsellátásának biztosításához elengedhetet­len követelmény, hogy a vágóállatok szerződéskötését mind a termelőszövetkezetek­ben. mind a háztáji gazdasá­gokban napirenden tartsuk. Ötezer mázsa dinnye Versesről Pest megye meleg talajú homokvidékén az idén tért hódított a dinnyetermesztés. A közös gazdaságok több mint 1400 holdon termelik az ér­tékes gyümölcsöt, s ezzel Pest megye az ország második nagy dinnyetermesztő területévé vált. A termelőszövetkezetek gondos szelekcióval a legjobb fajtáikat honosították meg, olyan vidékeken is, ahol az­előtt egyáltalán nem foglal­koztak ezzel a kertészeti kul­túrával. A megyében a leg­nagyobb termesztő a vecsési Ezüst Kalász Termelőszövetke­zet, amely tavasszal 50 holdon telepített dinnyét. Ehhez He­ves megyéből hozattak ne­mes vetőmagot. Tizenöt hold turkesztáni sárgadinnyéjük előreláthatólag holdanként száz mázsát terem, a görög­dinnyével együtt összesen mintegy 5000 mázsa gyümöl­csöt értékesítenek a nyár fo­lyamán. Becsületes munkával Ismét a Vigadó étteremről! Foglalkoztunk már több riportban ezzel az étterem­mel: megírtuk a hibákat, be­mutattuk a lap hasábjain a Nagykőrösről idejött új ve­zetőséget. Ebben a cikkben hangzottak el ígéretek gyor­sabb kiszolgálás, tisztább asz­talok és változatosabb étren­det illetően. Azóta eltelt pár hónap, néz­zük meg, most mi a helyzet az étteremben. Tisztaságban és ízléses terítésben valóban nagy a fejlődés. Folttalanok az abroszok, az üdítő italok üvegjei mellé majdnem min­dig kerül virág az asztalokra. Gyorsabb lett a kiszolgálás, csak hát az étrendi változa­tosság körül bizony baj van. Az előfizetéses vendégek szinte kollektív üdvrivalgás­sal fogadják a néha-néha meg­jelenő zöldfőzeléket — de nagyon ritkán örülhetnek. A már télen is megunt pörköl­tet szeretnék végre felcserélni zöldbabfőzelékkel, tökfőze­lékkel, vagy mással. Lassan vége lesz a nyárnak, jó len­ne hát végre az étrenden is érezni: azért még nyár van. R. M. „ÉDES" DOLGOK Szombaton, július 22-én nyílt meg Maglódon a mű­velődési otthonban a magló- di cukrászda édesipari ki­állítása. Száz különféle cukrászipari termék — tortától a legfi­nomabb tésztáig, minden volt ott, ami „szem-szájnak ingere”. A gyönyörű kiállí­tás megrendezéséért és meg­szervezéséért köszönetét kell mondani a Maglódi Földmű­vesszövetkezet vezetőségének, de a dicséret elsősorban Sar- kadinét illeti, aki mindent elkövetett annak sikere érde- kében. Jól sikerült a szombaton tar­tott „Édes-bál” is, melynek közönsége rögtön megkóstol­hatta a kiállított édességeket. Mintegy hatvan pár táncolt a bálon, — esjó — Válasz napközi ügyben Június 22-én a 85. számú lapban megjelent „Miért nincs napközi otthon” című cikkel kapcsolatban a következükről tájékoztatjuk: „Az iskolai nap­közi otthonok üzemeltetéséről szóló pénzügyminiszteri ren­delkezés értelmében a községi költségvetésekben csak 10 hó­napi üzemeltetés van engedé­lyezve az iskolák részére. így a nyári iskolai szünetben a napközi otthon nem üzemel­tethető. Földvári György vb-titkár, Monor” Százholdas táblán 35 asz- szony hajlong, szedi a pirosló paradicsomot. A kocsiút men­tén teli ládák hosszú sora jel­zi szorgos munkájuk eredmé­nyét. Közöttük egy kreolarcú, fekete szemű, fekete hajú asz- szony szorgoskodik, gyorsan telik a kosara. Nagy függője csillog a szikrázó napfényben — mint a többinek — cigány. A régi rend társadalma munkakerülőnek tartotta, ki­gúnyolta, kivetette a cigányt. Falu szélén a putriba kénysze­rítette, az iskolában is csak az ábc-ig, vagy még addig sem jutott. A szorgalmas asszony Ko­csis Lászlóné. Ma szép kertes házban lakik, tiszta, jólöltö­zött, jól nevelt három gyerme­ke az iskolában is az elsők kö­zött van. Tsz-tag. Az apja hí­res prímások nagybőgőse volt Bura Sándortól Pertis Jenőig sok neves prímás zenekarában játszott. — Hű maradtam a nagybő­gőhöz — kezdi a szót Kocsis Lászlóné — a férjem is bőgős volt, amikor elvett. Ha muzsi­káltak, volt bőven, ha nem, szűkölködtünk. 1950-ben felha­gyott a zenével is, a Kispesti Drótháló megbecsült munká­sa lett. Én meg tsz-tag vagyok, dolgozom úgy, mint a többiek — szeret, megbecsül itt min­denki. — A vállalt területe olyan tiszta — mondja Herbály Já­nos brigádvezető —, mint a te­nyerem, gazt még véletlenül sem találni benne. A paradicsom haragoszöld levelét lágyan fodrozza a messzi futó szél. 35 asszony hajlik, hajladozik, gyorsan tel­nek a ládák. K. S. BALESET Fejes János rendőrhadna­gyot, a Monori Járási Rend­őrkapitányság közrendvédelmi parancsnokát kedden Pilisre hívták, mert a Rétes-csárda előtt közlekedési baleset tör­tént. Azonnal motorra ült, és a helyszínre ment intézkedni. Később visszaindult Monor felé és a monori-erdei felül­járó után elromlott motorke­rékpárja. Leállt, az útpadkára tolta és elkezdte javítani. Ekkor egy Szolnok felől hala­dó tehergépkocsi, melynek ve­zetője Vadász Ferenc volt (négy hónapja vezet gépkocsit), hátulról belerohant az út szé­lén levő Fejes Jánosba. Fejes elvtársat elgázolta, motorját pedig maga előtt gyűrte és az árokba taszította. A mentők Fejes elvtársat sú­lyos, de nem életveszélyes ál­lapotban a ceglédi kórházba, majd onnan Budapestre a Kor­vin Ottó kórházba szállították. A rendőrség a tehergépkocsi­vezetőt őrizetbe vette, a nyo­mozás folyik. Paprikát kapálnak öli M ■ m • 4, mm | fp jm * ü # lé-^ygSff?_u az asszonyok a tápiésápi Petőfi Tsz-ben (Foto: Kútvölgyi) Megrontott egy boszorkány K orrán sötétedett. Amikor hazaért a brigád a föld­ről. már lámpák világítottak a Pilisi utcákon. Volt aki még betért a vendéglőbe ean po­hár sörre. S. János hazafelé vette az útját. Az asszonyt már ágúban találta. — Meggyüttél? — Meg... mi baj? — Fájt a lábom oszt reggel korán köll keeni... ott a vacsora, eguél. Az ember lecihelődött, s nekilátott az evésnek. Az egész napi munka éhessé tet­te. Jólesett az asszony fözt- je. Még a levesnél tartott, amikor kintről megverték az ajtói. — Gyűrök mán no — szólt a türelmetlenül zörgetőnek, s indult kinyitni az ajtót. — Ki az? — kérdezte amíg a kulccsal babrált. — Nyissa mán ld az ajtót! — hallotta kintről bemutat­kozás helyett, de a hangról felismerte a szomszédék véjét D. Károlyt. F ordított a kulcson, az esti látogató pedig nagyot lökött az ajtón, s ráförmedt az öregre: — Hol a felesége? Mán. me­gint az anyósomat tapossa! Montom mán magának, hogy a felesége boszorkány! — Bolond vagy kölyök! Az asszonynak fáj a lába, bent fekszik a szobában.., A legény félrelökte az öre­get és rohant be szobába, saját szemével meggyőződni arról, hogy valóban ott van-e S.-né, vagy ténylea „tapossa” az anyósát. A szobában is kia­bálni kezdett a felriadt asz- szonyra, hogy: „Maga boszor­kány. nem hagyja békén soha az anyósomat.. S. János megelégelte a dol­got s elkezdte kifelé tuszkolni a legényt, aki dulakodás köz­ben megütötte az öreget. Neki sem kellett több. felkapott egy nyújtófát s azzal tessékelte ki a babonás, hitetlenkedő hívat­lan látogatót. Bíróságon folytatódott az ügy, ahol D. Károlyt, könnyű testi sértésért 300 Ft-ra bün­tették. T udom Pilisen és másutt is megmosolyogják a babo­nás anyóst, aki elküldte vejét megbizonyosodni arról, hogy a szomszédasszony boszorkány és a vejet is. aki duplán ráfi­zetett tudatlanságából eredő hiszékenységére. Mert csak a tudatlan embereket lehet így elbolondítani. Ez pedig már nem mosolyogni való dolog. Nem ártana ismeretterjesztő előadást tartani Pilisen a ba­bonáról, kuruzslásról, boszor­kányságról. D. Károly ha el­megy erre az előadásra, bizo­nyosan mindekinek elmondja: nincsenek boszorkányok! El- hihetik, ő már csak tudja. — sk —• BEFEJEZŐDÖTT a művelődési otthon igazgatóik tanfolyama. A megyei tanács v. b. művelődési osztálya jú­lius 17—22. közötti időben rendezte meg továbbképzési tanfolyamát a főfoglalkozású és tiszteletdíjas népművelési dolgozók részére. A tanfolya­mon sok gyakorlati és elmé­leti dolgot sajátítottak el az ott megjelent népművelési ügyvezetők, művelődési otthon igazgatóik, népművelési fel­ügyelők. Sajnálattal kell megállapíta­nom, hogy bár a tanfolyam kötelező volt, mégis akadtak, akik nem jelentek meg s tá­volmaradásukat „igazolták”. Vasad, Gomba, Bénye, Űri, Gyömrő, Ecsed népművelési ügyvezetője, művelődési ott­hon-igazgatója maga helyett írást küldött! Mennyivel szebb lett volna, ha járásunk min­den községe képviselteti magát ezen a tanfolyamon! Sajnos, az ott hallottakat, gyakorlati alkalmazásukkal együtt, nem lehet másodkézből elsajátíta­ni. Hogyan fogják ezek a nép­művelési dolgozók pótolni a hiányosságot? Akik részt vettünk a tanfo­lyamon, köszönettel tartozunk a megyei tanácsnak a példás ! rendezésért. Gyenes József népművelési felügyelő I 7 ANNA-BALT f rendez a területi KlSZ-szerve­t. jzet szombaton este 8 órai kéz­rf j dettel a manor! Vigadó nagy- termében. Zenét a budapesti ÍS tagú Narai-tánczenekar adja. í A bál reggel 4 óráig tart. I --------— M AI MŰSOR { } Mozik í Gomba: Hálálható Úri: Vörös itinta. Vecsés: Nem nősülök. | -------------- , A NYAKÖNYVI HÍREK Vecsés Í Született: Balek Gedeon és Ha- Í ri Julianna leánya: Katalin. Í Házasságot kötött: Fülön György j és Baranyi Gabriella. í Elhunytak: Urbán Ferencné í Szabó Viktória 82 éves. Szakai! 1 Andrásr.é Bócsal Mária S7 éves, j Liebe Márton 88 éves. \ Üllő 6 Elhunyt: Boda Jőzsefné István \ Mária 66 éves. pilis 2 Születtek: Lehoczki István és «Halmi Zsuzsanna fia: István. Or- 2bán József és Hg Jolán fia: Péter £Pál. í Elhunytak: Gyebnár Gvörgy- í né Funylk Mária 71 éves, Domo- nvi Sándor Ró éves. Jő kis nevelés! $ Ecser lakodalmasáról híres, Í lakodalmat viszont ki látott í már tánc nélkül? Tehát Ecse- Jren szeretnek táncolni. Saj- Í nos, e hajlamnak egy különös Í vállfájával voltam kénytelen 1 megismerkedni nemrégen: az £idegeimen táncoltak — egy ^ kutya és egy idősebb asszony, f feltehető, hogy a gazdája. | Az állomásról sétáltam be- £ felé a községbe, jóval a vo~ 2 nattal érkezők után. A népte- | len utcán sok-Sök kacsát, li- | bét láttam — nem is értem, f hogy négylábú hősöm miért lem őket szemelte ki áldo- ízatául. (A sors útjai kiszá- | mithatatlanok.) \ A járdán feküdt — a ronda dög —. sima fekete szőre egy- | kedvűén csillogott, szemét be- 3: hunyta, szóval jól érezhette \ magát. á Amikor odaértem hozzá, | minden gyanakvás nélkül át í akartam lépni. Meglepetésem­ére. felkapta a fejét Ki tudja, | kiben mi lakik — visszalép- f tem. Ám nem volt célom, ^ hogy bizonytalan beszélgetést í kezdjek a lomha ebbel. így | aztán, a kutyát szemmel tart- | va, az árok felé indultam. j összes eddigi tevékenységére í rácáfoló fürgeségnél ugrott $ fel és elém állt. Nem csinált semmit — nem igazolta- futott, nem érdeklődött hogy- lélem után. nem kért egy ti­— Mindig kényeztették, és í azt hiszi, mindenki vele akar } játszani. Te vén, hízelgő med- | ve, te! No, engedd szépen el ? a bácsi nadrágját! Lehajolt hozzá és megsi- mogatta, Éppen hálálkodni akartam a sikeres mentőak- $ dóért, amikor szinte kacéran $ fűzte tovább — hangosan — fj gondolatait, az öreg, süket, $ mindig kényeztetett „vén $ medvéhez”, amely szerintem ^ kutya képében heverészett ott. $ intim helyeken vakargatva £ magát, de amely most már £ végre elengedett: — Ez kell? Nem tudsz te f olvasni, minek neked iíyes- 'f mi. Jaj, de mohó vagy — na, ^ nesze — és szájába adta az í eddig kezében tartott, köze- f pes vastagságú könyvet. Nem tudom mi lett e kissé f valószinűtlenül hangzó jele- $ net vége. mert idegeim fel- $ mondták a szolgálatot, és ösz-$ töneimtől hajtva, eltántorog- $ tam a nyájas kis csoporttól. % De abban biztos vagyok, £ hogy ha a könyvet is olyan so- ^ káig tartotta a száiábdn az f öreg, süket, „vén medve” név-,% te hallgató, az idős. fehér $ hajú vérivel meghitt barát- £ sápban élő. olvasni nem tv- f dó ab mint az én nadrághai-f tó' ámat, akko* azt t.s marás-£ vak és vasalásnak | alávetni. R A. KUTYAKALAND zest elsejéig — csak éppen nem hagyott továbbmenni. Halvány remény csillant bennem: hátha kigyúlt ben­ne az udvariasság csillaga, s látva, hogy az ároknak me­gyek, most mégis utat enged. Sajnos, csalódnom kellett. Csak egyet léptem, s a kutya­félék e legpimaszabb képvi­selője elémdobta magát. El­nyúlt. s nem éppen cuclizás­ra készült nadrághajtókámat szájába véve. kényelmesen csóválta a farkát. Ha nem lettem volna már így is eléggé nevetséges hely­zetben, hát sírni kezdek. Két­ségbeesetten kezdtem magya­rázni a ragaszkodásban min­den rokonát lepipáló kutyá­nak: — Én nem hozzád jöttem, és nem érek rá veled szóra­kozni. Engedj engem utamra! — Nem kell tőlem félni, öreg vagyok én már, meg sü­ket. Derült égből villámcsapás. Ez a kutya beszél?! Zúgott a fejem, forgott velem a világ — és ekkor valaki vállamra tette a kezét. Hátranéztem. Emi iősáoos arcú. fehér havi nénike állt mögöttem, és biz­tató hunvorftíssal, az előző hangon mondta: — Nem szabad a köuyvet széttépni, Tibiké! — De apu azt mondta, hogy ezt lehet mert ez könyvtári! (Föidváry Iván rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents