Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-27 / 175. szám
necre» 1961. JŰLIÜS 27, CSÜTÖRTÖK Mozgatható és szabályozható •prtő-fűggőállványt gyártanak Maglódon Űj építőipari szerkezet kísérleti gyártásán dolgoznak a Maglódi Gépgyár és Öntöde Vállalatnál. Az új szerkezet az építkezéseken, a háztataro- zásóknál az állványozás költséges és sok időt igénylő munkát takarít meg. A motorikus meghajtású, liftszerű függő- állvány a falra szerelve, tetszés szerint irányítható, szabályozható, és biztonságosabb, mint az ácsolt állványok. Segítségével jelentősen könnyebbé és gyorsabbá válik az építők munkája. A maglódi üzem az új szerkezetet már kipróbálta, és jövőre megkezdi folyamatos gyártását. Az itt készülő függőállványokkal elsősorban a Pest megyei építőipari vállalatok munkáját korszerűsítik, (MTI) Milyen ruhában járunk ősszel? Készülnek a gyárakban az őszi ruházati anyagok - Mit mondanak a divattervezők ? Még a nyár derekán tartunk, de az idénycikkeket, különösképpen pedig a ruhaféléket gyártó üzemek már az őszre készülődnek. A felkészülés első szakaszát, a tanév kezdete jelenti. Augusztus 20-ig az üzletekbe kerülnek az iskolások számára szükséges ruházati cikkek. Ezek közül a legfontosabbak a köpenyek. A lányoknak félmillió iskolaköpeny készül. Ez a mennyiség a kereskedelem véleménye szerint elegendő Is lesz. A köpenyek egy részére nylongallért varrtak, hogy könnyebben tisztán tarthassák a kislányok. Most első alkalommal a fiúk számára is forgalomba hoznak újszerű, ingkabáthoz hasonló iskolaköpenyt. Kísérletképpen különA világon egyedülálló ősállat maradványaira bukkantak Romániában Ebből a mennyiségből természetesen exportra is jut. Gyártják a bolyhos belsejű meleg, matlasszé pongyolaanyagot is, jó része filmnyomott és a divatnak megfelelően tö- rökös mintájú. Az üzemben most szerelik az új filmnyomó automatát, amelynek segítségével évente 1600 000 méterrel több tarkamintás szövet készülhet. Az ősz fő idényeikké Lhez tartozik az esőkabát, a ballon és a felöltő. A Május 1. Ruha- gyár munkaszalag jam mind gyakrabban tűnnek fel az üde pasztell színű anyagok. Óarany, kék, piros és rózsaszín ballonvászonból is varrnak kabátot a nőknek. Őszi meglepetés a nyomottminlás ballon, a Csillaghegyi Lenszövő új kelméje. A Május 1. Ruhagyár segít a nagytermetű férfiak gondján: ezután ők is találhatnak majd megfelelő méretű ballont, mert 60-as számozásút is gyártanak, A felöltőket halszálkád szövetből, tweedből, fregattá és Vulkán elnevezésű kelméből varrják. Ezekbe a télre begomboLható, vagy zippzárral „beszerelhető" bélést is tehetnek. Százötven- ezer esőkabátot is tartalékol a kereskedelem. Mór megjelent az üzletekben egy újszerű, selymes felületű esőkabát, amit műszál- és pamut keverékéből szőttek. Őszi kosztümből az idén csaknem kétszer annyit gyárt a Május 1. Ruhagyár, mint az előző évben. Az őszi divat igen megnyugtató — mondják a tervezők —, nem hoz olyan különlegeset, amely felboríthatná ruhatárunkat. Fő elv a célszerűség és az ízlés összhangja. A ruháknál a legdivatosabb a kétrészes megoldás, a szoknyablúz, vagy a kiskosztüm. A szoknya továbbra is két-há- rom centivel takarja a térdet. Egyenes, rakott levasa- iatian hajtásokba szedett, részekbe szabott és esemyővo- nalú egyaránt látható az Ő6zi kollekcióban. A 'kiskosztüm kabátkája enyhén karcsúsított, szoknyája kissé bővül. A női kabátoknál három íő szabásvonallal találkozhatunk: egyik \ egyenes, magasított gallérral, í másik lefelé bővülő és derék- \\ ban öv fogjá ősszé, a harma- í dik köpenyszerű és alkalmi í viseleteket egészít ki, ! Divatos színösszeállítások ; a barna-bézs, a barna-íe- ; kete, a kék-zöld, divatszí- í nek a zöld egyes árnya- í latai, a lila, a fekete, a : téglaszín, a mézsárga és a grafitszürke. ! Az őszi ruhatárhoz hosszú ! évek után ismét hozzátartozik ! az esernyő is, s a férfiak sem ! idegenkednek tőle. A Divat- I árukészítő Vállalat negyed- ! évenként 45 000 esernyőt ad át j a kereskedelemnek. Most ősz- ! szel a sötétebb színárnyalatú í műselymet, nylont, vagy klot- í tot használják bevonásához, í összesen negyvenféle mintájú | kelmét dolgoznak feL Az MTI bukaresti tudósítója jelenti: Fiatal Tornán természettudósok páratlanul álló tudományos felfedezéseket tettek Oltania tartomány Irimesti és Bugiulesti nevű községei közelében. Az ásatások eredményeképpen egymillió évvel ezelőtt élt ősállatok feltűnően épségben maradt csontvázaira bukkantak. A legértékesebb lelet azonban egy, a tudományban eddig ismeretlen majomfaj ta koponyájának megtalálása. A kutatásom során kiásták egy őselefánt teljes csontvázát és hat más eiefánt csontvázának egyes részeit. A világon ez a harmadik hiánytalan őselefánt-kövület, a másik kettő a'leningrádi, illetve a párizsi múzeumban található. Az őselefánt méretei hatalmasak. A csontváz magassága eléri a 4 métert, a koponya méretei 120-szor 80 centiméter. A teljesen ép agyarak hossza 170 centiméter. Az őselefánton kívül még kb. 15 ősemlős csontmaradványait találták meg. Ezek között egy zebrához hasonló ló, szarvasok, gazellák és a mai juhnál kétszer nagyobb ősjuh, az úgynevezett Megalo- vis csontmaradványait. Felszínre került egy teknősbéka páncélja és két hódfajta Csontváza. A legértékesebb felfedezés azonban egy ősmajom csaknem teljesen épségben megmaradt koponyája, amelynek csak a hátsó fala hiányzik. Hosszas tanulmányozás alapján a tudósok arra a megállapításra jutottak, hogy teljesen ismeretlen majomfajtáról van szó. Az összes leleteket gondosan becsomagolták és Bukarestbe szállították. Jellemző, az őslények méreteire, hogy a láda, amelyben a legnagyobb őselefánt koponyáját szállították, egymaga 600 kilót nyomott. A leleteket a megnyíló új Nemzeti Geológiai Múzeumban állítják ki. Rövidesen tudományos részletes leírás jelenik meg az olténiai leletekről. böző hosszúságban húszezret gyártottak. A gyerekek másik célszerű öltözéke a tréningruha, ebből hatszázhúszezret készítenek és ezenkívül 230 000 kerti nadrágot is átadnak a kereskedelemnek kötszövo gyáraink. A Váci Kötöttárugyár 100 000 tréningruhát perionszállal erősít. Hazánkban is kezd népszerű viseletté válni a harisnyanadrág. A gyermekek számára ki- lencvenezret készít az Óbudai Harisnyagyár és a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár. Tízezer szintetikus szálú lesz, a többi pedig pamutfonalból készül. A Duna és a Szombathelyi Cipőgyárban a munkaasztalokon, ahogy ott nevezik, a körökön, többnyire már csak zárt, fél- és magasszárú cipőket látni. Ezek mind az őszre, illetve a télre készülnek. A Duna Cipőgyárban például már ebben a negyedévben 20 000 pár gyermek bundacipőt is gyártanak. Szombathelyen olyan rámán- varrott száras cipőt készítenek az iskolásoknak, hogy az korcsolyázásra is alkalmas legyen^ A felnőttek őszi öltözködése is nagy feladatok elé állítja a könnyűipari üzemeket. A cipőgyárak a vásárlók kívánságának megfelelően, több trotőrsarkú, zárt cipőt küldenek az üzletekbe. Újdonság a „fűrészfogú” transzparenstalpú női félcipő, amelyben könnyebb a járás. Nőtt a gumicsizmák kereslete, ezért a Tisza Cipőgyár az idén a szokásosnál nagyobb megrendelésnek tesz eleget. Most szövik a gyapjúgyárakban az ősszel forgalomba kerülő újdonságokat, a kis- és nagymintás tweedeket, a bordázott bükiét, a laza szövésű, divatos kosztümre valókat és a mohair keverésű, csillogó felületű kabátanyagokat. A KISTEXT-ben most van a flanellgyártás főidénye. Az előző időszak naponkénti 23 000—24 000 méterével szemben most naponta 29 000 méter fla- nell hagyta el a gyárat. VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK Kulcsár Éva benyitott a művezetői irodába. — Józsi bácsi, szeretnék elmenni. Az idős művezető homlokára tolta szemüvegét. — Ugyan hová? Éva kissé bizonytalanná vált, nem tudta kivenni, mit akar az öreg ezzel a kérdéssel. — Hát... a Jóreménységbe ... kapálni. — Szóval haza! — Igen. A fiókba nyúlt, papírt vett elő, s kitöltötte az ívet. Mosolygott, amikor felállt. — Tudja, ugye, hogy ezzel a bérelszámolókhoz kell menni? Az ám, mennyi időre? — Két hétre gondoltam. — Rendben van! És ahogy ment kifelé a fiatal lány, félhangosan mormolta maga elé: — Te vagy már a hetedik... ★ Sötétedett már, amikor leszállt a vonatról és megindult a falu felé. De hamar felhúzták azt a házat a szélen; amikor utoljára járt erre, még csak alapozták. Gyors emberek ezek a Kendiék és nem is utolsó ez a ház. A túlsó oldalon ismerős integetett. — Mi van, Évi? Talán nem jó a gyárban? — Dehogy nem, csak most hazajöttem egy kicsit. — Remélem, nem könyvet olvasol majd, amíg a levegőnket szívod. — Csak gyere ki holnap a földre, megtudod! Otthon nem várták, még csak levelet som írt, így aztán nagy volt az öröm. Idős édesanyja ölelgette, cirógatta u k'dves megszokott arcot. Éva pedig anyja ősz hajába tár la kezét. — Megjöttem, édesanyám Két hétre. bBHWimimimiBimm— Rémes krémes Gyakran panaszkodtak a ceglédiek: kicsi a krémes, krém is alig található benne, világos a dobostorta és színtelen a csokoládés mignon. A panaszok alaposaknak bizonyultak, mert Hugyik István, a 14. számú cukrászati termelőüzem néhai műszaki vezetője mindent elkövetett, hogy a süteményekből „megtakarított” nyersanyag a saját hasznát gyarapítsa. A múlt évben például majdnem harmincezer forint többlettel zárt a termelő cukrászda. Előfordult nemegyszer, hogy a sütéshez szükséges vajból egy-két kilogrammot visszatartott. A kakaóból és a tejszínből is kevesebbet adott ki a cukrászoknak. A vendégek megkárosítóját bíróság elé állítják. A sorozatosan, elkövetett visszaéléseket elősegítette a vállalat felületes ellenőrzése. Köztudott volt, hogy a műszaki vezető munkahelyén többször ittasan jelent meg és valósággal kötelezte dolgozótársait az italozásra, a munkaerkölcs lazítására. Járási traktorosverseny Július 29-én Abonyban a helyi, a ceglédi és a nagykőrösi gépállomások legjobb traktorosai mérik össze tudásukat a Lenin Tsz egyik tábláján. A verseny csak részben gyorsasági, mert elsősorban a minőségi követelményeket értékelik. Az első díj egy értékes rádió, egy férfikerékpár és egy fényképezőgép. A legjobb KISZ-versenyzőt férfi karórával jutalmazzák. Sok az utas Bármennyire is hihetetlen, naponta ezer utas fordul meg a ceglédi Szabadság téren, az autóbuszállomáson. Sajnos, az autóbuszhálózattal nem növekszik arányosan az utasok kényelmét szolgáló létesítmények száma. Napról napra szükebbnek bizonyul a parkírozóhely és — különösen esős időben — hiányzik a váróterem. Bizonyára lenne megoldás a fenti gondok orvoslására. MOTOR o VIDÉKE Mindenki a mezőn Mendén, Tápiásápon és Úriban a július végi napok mindenkit a mezőn találnak. A mendei Lenin Tsz-ben javában csépelnek. Úgy tervezik, hogy augusztus 10-*e valamennyi munkát befejezik, azaz, a közös gazdaság gabona- termése a tárolóhelyekre kerül. Problémát okoz, hogy kevés a raktártér és kénytelenek a gabonát iskolákban tárolni. Tápiósápon a Petőfi Tsz tabányi körzetében éppen a paprikával foglalatoskodnak az asszonyok. Gyönyörű a termés: egy-egy tőn hat-hét szem is díszük. A tsz különben nyolc vagonra szerződött a Hatvani Konzervgyárral, de előreláthatólag tíz-tizenegy vagon paprikát szednek le a földről. Úriban a Béke Tsz vezetői panaszkodnak: sok bosszúságuk volt az aratógépek korszerűtlensége miatt. Dicsérik a kertészetet, amely az idén rekord- terméssel örvendeztette meg őket. Vendégek a konzervgyárba* Négy csehszlovák konzervipari technikus tanulmányozta egy hétág a Nagykőrösi Konzervgyár munkáját. Három hétig tartózkodnak hazáinkban, s tanáruk vezetésével' először belekóstoltak az ország egyik legnagyobb konzervgyárának életébe, majd a fővárost látogatták meg és a Balaton mellett töltöttek feledhetetlen napokat. Sok jóbarátot szereztek a tanulmányúton és megígérték, hogy morvaországi otthonukból, Bzenecből sűrűn írnak majd ismerőseiknek. Fegyvert rejtegetett Csete György nagykőrösi lakosnál pisztolyt és lőszert találtak. Bár a fegyvert gondosan elrejtette a padlásán, mégsem menekülhet most meg a felelosségirevonástól Védekezésében arra hivatkozott, hogy két évvel ezelőtt az Abonyi úton találta egy bokorban a ruhába göngyölt revolvert és a hozzávaló töl- 'tényeket. Arra azonban nem tudóét semmilyen elfogadható választ adni, miért nem tett eleget az ilyenkor szokásos bejelentési kötelezettségének. Máósck mestere Egy híján százéves a ház és idős ember a gazdája. Ju- liász István, aranyérmes késes lakja. Hatvanhét éve dolgozik a szakmában. Hosszú évekig vándorolt: járt Belg- ródban, Becsben, megfordult Prágában és Soüngenben. Szinte az ország valamennyi számottevő késes mesterének dolgozott a műhelyében. 1928- ban került Nagykőrösre és azóta tisztelik, mint a város egyik élő nevezetességét. Mert Juhász Pista bácsi csakhamar híressé vált. A környéken, sőt távoli vidékeken is színesen vásárolták védjegyes, különleges formájú bicskáit. Jó néhány kiállításon szerepelt, 1932-ben pedig aranyérmet nyert az országos kézműipari tárlaton. Külföldön is tanult ösztöndíjjal és 1958-ban elnyerte „a szakma kiváló kisiparosa” címet. Legszebb munkáinak egyikét, egy gyöngyháznyelű, hal formájú étkészletet a Nagykőrösi Múzeum őrzi. Huszonöt szakmunkást nevelt, és még ma is — alig innen a nyolcvanon — szenvedéllyel beszél mesterségéről, amelynek valóságos művésze. Tórészlet a vácrátóti botanikus kertből A HETEDIK — Déhát a gyárban is kell dolgozni valakinek. — Te mit csinálsz például? — Présgépet kezelek. — Milyen munka az? — Minden munka szép, fia szívesen teszi az ember. — És neked a kapálás tetszik? — Miért ne tetszene? Csináltam eleget azelőtt. — Most meddig maradsz? — Kivettem a két hét szabadságot. — Ilyen lány \ellene nekik, nekünk, mint te is vagy. Egészséges, jó dolgos. — Hiszen eljött már a gyárból hat fiatal. — Remélem, eljön a hetedik is... Tudta, hogy megint rá gondolt Karcsi bácsi. Estefelé hajlott már lassan a nap. összeszedték holmijukat, elindultak a dűlőn a falu irányába. Károly bácsi ott lépkedett Éva mellett s amikor elbúcsúztak, ezeket mondta: — Figyelj ide, kislányom: közelebb kerültünk egymáshoz, láthatod, szép, derekas munka ez, amit csinálunk. Gyere vissza hozzánk. Derűs, napsütéses reggel. A tsz központjában gyülekeznek az emberek. Károly bácsi nézelődik a park felé, ahonnan egyre-másra érkeznek asszonyok, férfiak, leányok. Feltűnt végre a bokrok mögött, akit várt. Évát szülei közrefogták, úgy lépkedtek vidáman, mosolyogva. A gyárban alig vették észre néhányan, hogy a présgépen már új lány dolgozik. A Jóreménységben mindenki nagy örömmel köszöntötte Évát, aki odaállt a brigádvezető elé és katonásan, pattogó hangon kérdezte: — Mit dolgozhatnék, János? O. T. — És... segítesz is? — Hiszen azért jöttem: megvan még a kapám? Tudja, az a kicsi, éles. — Ott van, ahol utoljára hagytad... tudtam, hogy megmarkolod még... ★ Gyönyörű ilyenkor a határ, leszántották már a tarlót, a kukorica-, burgonya-, répasorok között emberek hajladoznak. Amott a dűlőben szekérsor halad; a gabonát hordják a közös szérűre. A széles kulcoricMtáblában vagy 250-en irtják a gyomot. A kapások beszélgetnek. Éppen az Öreg Károly bácsi viszi a prímet. — Tudják, amikor fiatal voltam, dehogy hagytam volna ott a falumat. — Pedig volt idő■, amikor alig volt mit enni — mondja egy másik hajlott hátú ember, s még nevet is, de ez amolyan múltra visszaemlékező nevetés: kesernyés, mint az éretlen alma. A fiatal „gyári" lány, Kulcsár Évi mindjárt gondolta, őrá céloznak ezekkel az apró nyilacskákkál, nem is hagyta szó nélkül. — Most viszont más nóta járja. — Persze, hogy más. Az öregeket itt hagyjátok, s elmentek a közeli gyárba. Mi pedig magunkra maradunk, mint a faág az őszi dér után. Évának szülei jutottak eszébe. Hányszor panaszkodott anyja is, hogy fáj a dereiül, ha hosszasan hajladozik, igaz, szerzett neki beutalót Hévízre, de az ápolás csak úgy használ, ha utána kíméli magát a beteg. Édesapja sem fiatalember már, megtörte a több, mint hatvan év, de főleg a régi világ. Azért csak ellenkezett.
