Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-23 / 172. szám

1961. JÜLIÜS 23. VASÁRNAP BtECíKi kMmtUímí A századik vaddisznó A Bástya Tsz búzáját a kombájn már kicsépelte, most éppen a rosta tisztogatja, zsá­kolják a szemet, teherautóra rakják és a legelső zsákokat széthordják a tagok között, maholnap abból sütik már a friss kenyeret. S hogy időn­ként hús, mégpedig lukullusi lakomák ékés fogása, vad­disznópecsenye is kerüljön az asztalra a kenyér mellé, arról az egyik tsz-tag, Kolozs Já­nos. a növénytermesztő bri­gádból elég sűrűn gondosko­dik, mert a környéken nincs nála híresebb vadász. Most ugyan a rostá körül forgolódik, zsákol, rakodik és viszi tag­társai házába a kenyérre va­lót. A puskája otthon függ a szögön, de még .ilyenkor, a nagy dologidőben sem rozs­dásodik be a csöve. Ha ha­marabb nem, szombat este megint kimegy az erdő szé­lére, vaddisznólesre, ahogy hét végén, ha csak nincs taggyűlés vagy értekezlet, amely — lévén a tsz párt­titkára — nélküle, meg sem történhetné, minden héten megcselekszi. Sokszor még hétköznap is cserkészik. Hogy pedig Letkés húsboltjában egész éven át majd minden héten egyszer vadhúst mérnek, az leginkább neki köszönhe­tő. Nagy puskás ez a Kolozs János, bizonyára már siheder korában kezdte, amikor még úri passzió volt a vadászat és a paraszt, ha ráéhezett a vad húsára, hát legfeljebb orv- vadászgatott. — No, már pedig én soha­sem orvvadásztam — moso­lyog és megemelinti a sap­káját, ha már megpihen, szellőzzön kicsit kemény munkában, megizzadt homlolca. — Nem jártam én vad után, csak munkára vadásztam, azt lestem, hol kaphatok va­lami napszámot, akármilyen alkalmi munkát. Még Dorog­ra is eljártam a bányába... Mindenféle szerszám megfor­dult az én kezemben, csak 'epptfie- puskarntihar, "ltiszen"ita- toné ieih vdMVnr — Mikor és hogyan lett vadász? — Hát az úgy kezdődött, hogy először is beléptem a lsz-be. Ez negyvenkilencben vott. Aztán adtak puskát, meg rábeszéltek, menjek va­dászni, lépjek be a Bástya Tsz vadásztársaságba. Mikor is volt ez? Most harminchét esztendős vagyok, akkor meg tán huszonhét lehettem. Ta­lán ötvenben kezdtem el va­dászni. Eljártam a többiekkel, el is sütöttem a puskát, de bizony nem volt egy talála­tom se. Ötödszörre, vagy hatodszorra végre leterítettem \egy vaddisznót. Még o sze­memnek sem hittem, pedig láttam, ahogy összerogyik. Dehogy mertem a közelébe menni, megvártam, amíg ’ mások is odajöttek. Akkor £ derült ki, hogy elejtettem az $ első vadat. Hát bizony ug- % rálni kezdtem örömömben. % Azóta, persze, már nagyon sok vaddisznót elejtettem, de £ mindegyiknél elfog az öröm. ^ — Más vadra nem is megy? ( \ — Körvadászaf idejéni nyálra, bőgőskor néha í. szarvashibára, öz? Jaj, nincs % séivem azt az ártatlan őzi- $ két lelőni. Talán nyolcat- $ tízet azért mégis elejtettem $ már, de mindegyiket nagyon % sajnálom. A vaddisznó, az £ más, az kártékony állat... j Meg a dúvadak. Négy-öt vad- macskát, rókát nem is tu- í dóm hányat, vagy húszat, harmincat is lelőttem már.'( A Zrínyi vadásztársaság, most annak vagyok a tagja, egy al- j balommal dúvadirtási díjat is j adott, egy gumicsizmát kap- J tarn. Öt kóborkutya, egy ró- \ ka, egy vadmacska, két sas í most a szezonban, eddig ez \ a ragadozó eredményem. ( — Aztán volt-e már valami \ veszélyes kalandja? — kérd- ; jük, hátha hallunk valami í izgalmas vadásztörténetet. ! A nagyotrAondó vadász cm- j léke él még bennünk, nim- \ ródkodá urak szerették elvet- ! ni a sulykot, hátha a paraszti j vadász sem különb. És Ko- \ lozs János mesélni kezd: — Egyszer felettem, a lejtőn \ vettem észre a disznót. Rá­lőttem, megsebesült és legu­rult, pontosan a lábam elé. Ott nyöszörgőit, én még a lélegzetem is visszafojtottam, mozdulatlanul álltam felet­te, míg csak ki nem adta a páráját. Eltartott talán egy óráig is, de én meg sem moccantam, annyira féltem. Másszor meg. lehet öt-ha.t esztendeje is, egy fatönkön ültem lesben. Jött a disznó, rálőttem, eltaláltam. Hát ne- kemugrott, egyenesen ide, a jobb váltamra. Nem, nem harapott meg, csak a kabá­tom sározta be. Ellöktem ma­gamtól. mire elszaladt. Még másnap is kerestem, vérnyo­és vártam a tábla szélén. Fél kilenc tájban aztán egy csürhe vaddisznó tűnt fel előttem a búzában. Lehettek tízen-tizenketten. Megcéloz­tam az egyiket, rálőttem, mi­re szétszaladtak. De pár mé­terre az erdőszélen hallom, az egyik elesik és ott nyög- décsel. Már egészen besötéte­dett, lámpa nem volt nálam, nem mertem odamenni. Csak reggel indultam keresésére és azon a helyen meg is talál­tam. Már kimúlt, lapocká­ján érte a lövés, kevéssel lejjebb, ahogy kellett vol­na, Ez volt a századik vad­disznóm_ Nincs semmi dicsekvés ab­ban, ahogy mondja. Kolozs János nagy vadász, mégis iga­zat mond, érezni minden sza­ván. — Mi kell az ilyen eredmé­nyes vadászáshoz? — Jó szem, biztos kéz, de a legfontosabb a biztos szív, nehogy minden zörejre elsüs­se a puskáját az ember, mert azzal csak elriasztja a vadat. Kolozs János nem szokta elriasztani, sem elhibázni. így hát, mire ezek a sorok meg­jelennek, már a százegyedik, ha nem a százkettedik vad­disznóját is elejtette. Alig tíz év alatt! Szokóly Endre DOLGOZÓ EMBEREK KLUBJA Látogatás az Ikladi Műszer gyár klubjában Angliát a klubok országá­nak tisztelik. Minden vala­mirevaló polgárnak meg­van a maga klubja, ahol sza­bad idejét tölti. Másutt is voltak klubok. Hazánkban az arisztokrácia és a nagypolgár­ság is megalkotta a maga zártkörű szórakozóhelyeit. Egyszerű ember ezekbe a helyiségekbe legfeljebb mint pincér, vagy „egyéb személy­zet” tehette be a lábát. A j többség azonban azt sem tud- } ta, hogy léteznek ilyen szóra­kozóhelyek. Megváltozott világunkban sokáig, a fontosabb kérdé- j sekre való tekintettel, nem foglalkozhattunk ezzel. De | ahogy a kulturális felemel­kedés során a színházak, az opera és a hajdan az előkelor ségek részére fenntartott ét­termek székeit és asztalait is elfoglalták a dolgozó embe- i rek, úgy merült fel a klubok létesítésének a gondolata is. Ma már szinte természetes, hogy szakszervezeteink, na­gyobb üzemeink és intézmé­nyeink dolgozói saját klub­bal rendelkeznék, ahol á leg­különbözőbb érdeklődésű emberek is megtalálhatják szórakozásukat. Szinte már meg is szok­tuk, hogy városainkban és fal­Kolozs János eHyeszéH. hogyan lőtte a századik vaddisznóját mókát láttam, de nem ta­láltam meg. Mondhatom, na­gyon megijesztett. Nos, Kolozs János nem mond költött mesét és na­gyon ^ bátor ember. Annyira bátor, hogy még az ijedelmét sem szégyellt. — Sok vaddisznót ejtett el? — Volt olyan esztendő, hogy húszat—huszonkettőt. Négy alkalommal olyan szerencsés voltamegy nap kettőt-kettőt kaptam puskavégre. — Hát az, idén? De erre a kérdésre már írásbeli bizonyítékokat húz ki a vászonzubbonya zsebé­ből, egy halom cédulát. A letkési húsbolt igazolja, hogy május 12, június 10, 17, 23, 27, 29-és és július 4-én egy-egy vaddisznót vett át kimérésre tőle. — Ezt az utóbbit a kettes termelőcsoport búzatáblájában lőttem. Még világos volt, csak úgy fél nyolc körül jár­hatott. Arrafelé cserkészget- tem. Jött egy asszonyka, tolta a biciklijét, és azt mondta: „Jaj, Jani bácsi, úgy megijedtem, ott a búzában vaddisznót láttam”, Nekem sem kellett több. Megálltam vainkban szébbnél-szebb klu­bokat találunk. Hirdetések hívják a dolgozókat a szín­vonalas rendezvényekre és nemcsak szórakozási, de ta­nulási lehetőségeket is kínál­nak. Mindezeket megtalálhatják klubjukban az Ikladi Műszergyár dolgozói is, de ezenfelül még valamit. És ez a többlet az, amiért a gyár aszódi klubjának életé­ről érdemes beszámolni, még ha nehéz is elkerülni a meg­szokott, sablonos kifejezése­ket, képeket. Ha vendégként lép is vala­ki a klub helyiségébe, azon­nal megcsapja valami saját­ságosán kellemes levegő, ott- honos légkör. Jóformán min­den korosztály megtalálható és mindenki megleli saját társaságát és a személyes igényeinek legmegfelelőbb szórakozást. A klub valamennyi tagja — a gyár dolgozói és azok hoz­zátartozód — saját ügyük­nek tekintik második ottho­nuk állandó szépítését, fej­lesztését. Szólhatnánk itt részletesen a klub múltjáról. Arról az útról, amit megtet- , tek a kellemes étterem, a te­A Gödöllői Autójavító Vállalat két újdonsága: a gépkocsiba szerelhető kávéfőzőgép és a klimatizálé berendezés Télen-nyáron egyaránt zsú­foltak :az országúti bisztrók. Az autók hosszú sorban állnak az út szélén. A kis helyiség­ben sokszor 15—20 „autós családfő“ nyújtja a blokkot a kávéfőzőnőnek; Egy új berendezéssel lepi meg ez évben kereskedelmet a”Gödöllői Autójavító Válla­lat — 'és ezzel megoldódik az autósok problémája. A negye­dik negyedévben megkezdik az autóba szerelhető kávéfőző­gép sorozatgyártását. Eddig, a nullszériában tizenöt darabot gyártottak. Csatlakozózsinór segítsé­gével a gépkocsi akkumu­látorához kapcsolható, és •nyolc perc alatt kész a két dupla, Az alumíniumból készült ká­véfőző műanyagdobozban ke­rül forgalomba. A készülőiken kívül két poharat, kanalakat, kávés- és cukrosdobozt tartal­maz a készlet. Ez évben kétféle változat­ban — hat és tizenkét volt feszültséggel — készítik a ké­szüléket; A fogyasztása 100— 120 watt, tehát annyi, mintha a fényszórók világítanának. A jövő év közepén már hálózati fűtőszállal is gyártják a fő­zőgépet. A TRANSZELEKTRO Kül­kereskedelmi Vállalat húsz­ezer darabot igényeit az új készítményből. A -belkereske­delem előreláthatólag 160“— 4.90^ forintos'' áron hozza majd forgalomba. '4‘ ’ ’ * Hosszú időn keresztül sok gondot okozott a kutatóinté­zetek szakembereinek az ál­landó hőingadozás. A nagy pontosságú mérőműszerek ál­talában egy bizonyos hőfokra vannak beállítva, és egy-két Celsius fok eltolódás már ve­szélyezteti a műszer pontos­ságát. Még nem oldották meg teljes mértékben sok filmszínházban, eszpresszóban, kórházban a hőstabilizálást és a levegő szűrését. Petrikovxcs László fizikus és Stefanits István technikus tervei alapján egy klimatizá- ló berendezés kísérleti pél­dányát készíti a vállalat. A KHmaforszt nevű ké­szülék hőszabályozásra és levegőszűrésre egyaránt alkalmas. Szabályozószerkezet segítségé­vel a készülék 250—300 köb­méter levegőt tud állandóan tisztítani és a meghatározott hőmérsékleten tartani. A ké­szülék súlya 60 kilogramm, tehát könnyen szállítható. Külföldön, hazánkban egy­aránt kísét'ieteket végeztek, hogy milyen anyag okozza a fáradt szervezet felfrissülését. A kutatások megállapították, hogy az ionok egyensúlyt hely­zete nagy hatással van az emberi szervezetre; A két tervező most ilyen irányban, végez kutatásokat Szeretnék a Klimaforszt-ké-^ szüléket ionszabályozó beren­dezéssel bővíteni. A Szovjet­unióban és a nyugati orszá­gokban már forgalomban van néhány típus, amelyek hason­ló rendeltetésűek. A külföldi tervek és az itt folytatott élet­tani kísérletek alapján még ez évben elkészítik az ionizá­ló-berendezés rajzait, hogy a jövő évben már megkezd­jék a kísérleti gyártást. Kovácsi Miklós levízlós szoba, a könyvtár, a fotókör és a többi eredmény megvalósításáig. Peszhárt Ferenc, a klub vezetője — a gyárban a normaösztály élén áll — azonban csillogó szem­mel, gyorsan pergő nyelvvel mór a jövő terveiről beszél. Az étterem padlózatát új, metlahil-lapokkal cserélik fel. Elhelyezésükre, a minták kialakítására pályázatot hir­dettek és most válogatnak ; a felhívásra beérkezett javas­latok között. A kerthelyiséget a közel­múltban bővítették és be­rendezésének szépítését fo­lyamatosan végzik. A helyi­ségek festése, új függönyök Vásárlása és elhelyezése, a zeneszekrény kicserélése is a közeljövő terved között szere­pel. A gyár vezetősége ré­széről minden támogatást megkapnak, mint arról á klub vezetője beszámol. Befejezésül azonban még •kell jegyezni még valamit, ami a klub tagjainak termé­szetes és igy szóvá sem tet­ték. A figyelmesen szemlélő­dő vendéget azonban öröm­mel tölti el. A klub éttermében sok fiatal szórakozik. 'Cserélgetik a tánclemezeket és szép számmal ülik körül az asztalokat és ha kedvük ke­rekedik, táncolnak. Van közöttük helybeli, olyan is akad, aki a környékbeli falvak valamelyikéből ke­rült a gyárba, de vannak fia­talok, akik a fővárosban vé­gezték el a középiskolát és már technikusként dolgoznak. Divatosan öltözködnek. Pes­ten sem látni különb öltöze­tű és fellépésű fiatalokat De amit sokszor másutt hiá- hyolunk, az itt a legteljesebb mértékben megvalósul. Kul­turáltan szórakozó fiatalok­kal találkozhattunk. Ha kő­éin tásra csendültek a poha­rak, vagy halk düdolással kí­sérték -a tárícdal-énekésít, Vagy táncra kérték a lányo­kat, viselkedésük egyfor­mán mértéktartó, jó ízlésről tanúskodó Volt. Nem állítjuk, hogy az fk> 1 adlak klubja az egyetlen ilyen az országban, vagy a megyében. De a tapasztaltak érdemesnek látszottak arra, hogy néhány szót ejtsünk ar­ról, amiről sokszor elfelejt­kezünk, mert megszoktuk, ter­mészetessé, mindennapos szük­ségletünkké vált. Pedig egy Világnak — és ez nem túl­zás — kellett megváltoznia ahhoz, hogy a dolgozó ember a nagyüzemek, bányák, ban­kok és földek után birtokába Vegye — a klubokat is. béikében és hatalmasan . *— emlékezik Anonymus. Oláh Miklós pedig feljegy­zetté: „Ráckeve sziget*» az Ár­pád- és vegvesházbeli kirá­lyoknak folytón kedvenc mu­latóhelye volt. mert bővelke­dik sok fácánnal, fogollyal, hurosmadárral. szarvassal, vaddisznóval, dámvaddal és nyúllak emellett erdő. szőlő és mezei termékekben annyira gazdag, hogy semminek sincs híjiával, ami az élet fentartá­sára - és gyönyörűségére meg­kívántatdk.” II. Ulászló 1511-ben kelt ok­levele, melyben így ír: ..mi­dőn mi Keviben tartózfco- dánk”. amellett bizonyít, hogy Ráckevén valaha királyi lak állott és a közséig melletti tó valaha a királyi lakhoz tarto­zott. Skaricza Máté a XVI. sz. tudós prédikátora is Ráckeve fényes múltjával hozakszik elő 1582-ben írott versezeté- ben: i,Többen azután is érkezé- ' mek ..mint például a török kitafcarodása utána maga Sa­voy ai Eugén a budai és zen- tai törökverő császári hadve­zér, aki „nem ok nélkül emel­té Dakotáját éppen Ráckeve város tőszomszédságában" és­pedig a ..Tókert mellett” — mondja Magdics István, hoz­zátéve, hogy „szerény véle­ményem szerint tehát Árpád­nak fényes udvara a mai Ráckeve mellett volt.. A városka fontossága mel­lett tanúskodik, hogy benne szíjgyártó, csizmadia, szűcs, molnár, takács, szabó és más különféle céheik működtek. A ráckevei ráctemplom ke­resztjének feltétele alkalmából írt versezete is fennmaradt: „Hally szép dolgot is immár az RáczoknU: Mert felkelvén önnön hazájukbul, A sok megvett várak romlásábul. Budát értek mind emi ákaratbul.. Mert ez falu Ábrahám teleke. Várossá lön és Kis-kevi neve. Azután lön Rácz-kevi eő híre. Kit sok egyéb nép is öregbíte...” Tehát az Ábrahám teleké­ből Kis-Kevivé. majd Kis-Ke- viből Ráczkevivé lett város nemcsak a Rácországból me­„Az derékon helyeket vevének. Es hamar kefj házakat szerzőnek. Gazdagsággal mert bővelkedének. Többen azután is érkezének....” •— fejeződik be az 1795-ben ké­szült rigmus. Tamássy Andor — rácke­veiéknek és a városnak jeles krónikása — elmondja, hogy ráckevei volt ama vitéz hu­szárkapitány is. akit Petőfi Sándor tett halhatatlanná, ró­la mintázván örökbecsű költe­ményének főalakját — János vitézt! A huszárkapitány va­lamikor sokat hadakozott a franciák földién, akiről azt is tartja a hagyomány, hogy amikor litánia után elaludt a templomban, ahová feledé- kenységből be is zárták és nem tudván onnan kiiönni. egysze­rűen kiemelte a temoíom aj­taját: ilyen erős volt a napó­leoni háborúk legendás hu­szárja. A kor termelte külön­ben irodalmunk másik — talán legnépszerűbb .— alakját. Há­ry Jánost is. és Rádkevének, ha nem is voltak Saekszáidé­vai vetekedő borai, azért „fan- tázialódító”-nak éppen olyan jó volt. A Savoyaá-kastélyt — mint azt már megírtuk — hamaro­san helyreállítják, s benne rendezik be a Csepel-múzeu­mot. Ez a múzeum nevezetes­sége lesz megyénknek, hiszen történelmi hagyományokban rendkívül gazdag vidéknek lesz kulturális központia és olvan környéknek, amelynek idegenforgalmunkban igen nagy a jövője, s sportszem- pontból is országunk egyik legfontosabb és legszebb víz- terüiete a ráckevei Duna-ág. A régi szőlősgazdáik, kőiké zi iparosok, halászok és hajó­sok ránkmaradt érdekes, pati­nás és gondozott házai •.má­sodik Szentendrévé" avatják a hangulatos kis várost. Borsi Itarázs József „Szomszéd helységeket, az Isten éltesse. Hogy minden szemlélő megemlegethesse. Mit tettünk a torony magas tetejébe. Segítsen az isten minket a végére __" n ekülőknek. de „sok egyéb nép”-nek is otthont adott, afcík: A Dunának partjain Ráckevei krónika ; ,,A Dunainak partjain, amely- ínek két partján a római és : barbár népek egymással súr- í lódtak a nemzetek vére borí- ! tóttá e harcterén, mint kedves í oáz feküdt az „Insula magna”, í a nagy, vagyis a ráckevei szi- íget, mely a viharok idején ! menedékhelyül szolgált...” — (mondja Magdics István rácke- ; vei krónikás. í A római birodalom császá­rai is kedvelték az „örökké (kék Dunántúl” megejtő han- \ gulatú tájait s a hazánkon ke- S resztül kanyargó örök Istert, '{a Dunát. Aquincum, Salinum (és Potentiana parancsnokai is (itt — az Insula magnan ke­restek üdülést a folytonos (harcok ritka szüneteiben. í f „A honfoglalás történetében ^legnevezetesebb esemény" az % alpári diadal után. ..helyet ke- í resett, hol legdrágább kincseit ^biztonságba helyezze s e hely ^ a nagy sziget vala. mert Ár- ^ pád vezér és nemesei bemen­tvén a szigetbe s a Duna vízé­inek erősségét s azon hely ter- Í méfcenységét és bujaságát Í látván, a helyet kimondhatát- ilanul megszerették és ott ma- nadának cselédeikkel együtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents