Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-23 / 172. szám

**■*•»* bt LG t vAíWíip 1961. JÚLIUS 23, VASÄENAP MEGYEI TÜKÖR NEMES VETELKEDES I cson a meghosszabbított ha­táridő előtt három, Nagybör­zsönyben pedig két hónappal. Nagybörzsönyben az ipari tanulók tizennégy tagú brigádja vállalta a ne­héz versenyt, a brigádnak Il­lés Gyula a vezetője. Kaku- cson M. Kovács János szocia­lista brigádja állt sorompóba, ennek a brigádnak is főleg fiatalok a tagjai. Az érdekes versenyt a KISZ patronálja és a munkát a vállalat ve­zető szakemberei ellenőrzik, Nagybörzsönyben Szenczy Ká­roly főépítésvezető, Fleck Kornél építésvezető és Kár­páthegyi István művezető; Kakaucson Rögös István fő­építésvezető, Kiss Ferenc épí­tésvezető és Kriskó Béla mű­vezető. A két brigád nagy lelkese­déssel látott munkához. Az^ első hetekben a kakucsiak ve-'f zettek, de aztán rákapcsolt $ Nagybörzsöny és hamarosan £ behozta Kakucs előnyét, sőt £ maga szerzett némi előnyt. $ Most Kakucs ad bele min-% dent, hogy visszaszerezze a £ vezetést. A megyeházán is izgatottan £ lesik a versenyről érkező hí- ? reket. A munkát a megyei | tanács képviseletében Sári? Lajos, a tervosztály főmér- % nőké ellenőrzi, aki időről $ időre beszámol a helyzetről $ dr. Mátyás Boldizsárnak, a'? tervosztály vezetőjének is. ^ Vörös Gyula, a művelődés-$ ügyi osztály vezetője — aki-% nél érdeklődtünk a várható $ versenyeredményről — kije- % lentette, hogy a győzelem $ kérdése egyelőre teljesen £ nyílt, a pálmát éppen úgy $ megszerezhetik a pillanatnyi-$ lag vezető börzsönyiek, mintf a kakucsiak. — Egy azonban — mon-% dotta Vörös Gyula — ma| már szinte biztosra vehető, £ mégpedig az, hogy Nagybör- ?/ zsönyben és Kakucson is £ szeptember elseje előtt elké-£ szül az új, négytantermes, í emeletes iskola. Nagy szeretettel beszél a $ két brigád példamutató ver-% senyéről Simon Sándor is, a '? 25. Állami Építőipari Válla- % lat igazgatója. — Vállalatunk — mondja $ — a tavasszal megnyugvással? fogadta az Építésügyi Minisz-Í szik, hogy mind a két iskolát $ átadhatjuk szeptember else-% jére rendeltetésének. _ ^ Börzsönyben és Kakucson | is már tető alatt áll a készülő $ iskola. A nagybörzsönyi külső $ vakolásával is végeztek a lel-% kés fiatalok, jelenleg o belső % vakolás munkálatait végzik, $ Kakucson a belső vakolás $ készült el és most készül a % külső. Tulajdonképpen a haj- % szálnyira egyforma két iskola $ épületén csak a végső simítá-% sok vannak hátra. Könnyen % megeshet, hogy az eredmény ^ holtverseny lesz. Ez teszi a ^ versenyt a finisben annyira'? izgalmassá. A győzelemhez^ csak egész jelentéktelen idö-$ különbözet, egy-két nap, eset-% leg csak néhány óra kell. t. Magyar László \ WWWWÄWWWWWWWWWWWWWWA > Fekete Lajos: EGY GYARMATON ELESETT FEHÉR KATONÁHOZ Legyeznek dzsungel! zöld szelekkel az egymást váltó éjszakák és nappalok. Az arcodra nem hazád zászlaja simul selymesen: tetemed bozót takarja, vad bozót. Fél arccal a mocsárba fordulsz mintha csak súgna valamit az a föld, amelyre te fegyvert emeltél, noha Itt békesség fogadott mindig, sohase porolt igazságért se táj, se ember, csak tűrte szeszélyed, tépő korbácsod, tűrte kényed. És most itt fekszel... Nem hazád ez, ne várj hát irgalmat, békét; nem lesz sírhelyed, mert élők ellen te a halállal szövetkeztél: melledre hullva vádol néma fegyvered. külön állásával tüntetett a többi beteggel, dolgozó asz- szonyokkal és lányokkal szem­ben. Olvasnivalót nem kért senkitől. Otthonról hozták ne­ki régi, nem rtagyon ismert szerzőit műveit és sok képes, idegen nyelvű folyóiratot, amelyekből csak a képeket né­zegette. A kis hölgy vagy négy napig bírta az elszigeteltséz get, aztán fanyalogva ugyan, de mégis megkezdte a társal­gást a többiekkel. A szobatár­sak meglepődtek, de nem bán­ták, puhul a borsóhercegnő, gondolták, mert így hívták egymásközt. Fokozódott azon­ban meglepetésük, amikor a rátarti kis szőke estefelé köny­vet is kért olvasni, épp az én ismerősömtől. Az — inkább tréfából — Karinthy Frigyes egy kötetét adta oda neki, biztosra véve, hogy a limo- i nádékhoz szokott fejecskénél \visszautasításra fog találni. ; Igaza is lett, Karinthynak nem • volt átütő sikere, a hercegnő i azonban ezután konkrét ké­réssel állt elő. Látta Terinél jBalzac Elveszett illúziók cí- i mű művét, azt kérte el. Más- \ nap, az első néhány oldal el­őolvasása után, unott képpel ladta vissza azt is, nem tetszett. |— De miért nem? — kérdezte i most már Teri kissé megbánt- \va. mert egyik kedvenc köny- I véről volt szó. Kérdésére a kö­rvetkező — leírhatatlan hatású — választ kapta: „Tudod, drá- i gém, mostanában már kezd \ez a Balzac is olyan vonala- Isan írni!” Soős András Nyári filmujdonság \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VN\\\\\\\\\\\\\N\N>N\\\\\N\\\\\\>^^ PRUKNER PÁL: Randevú a Duma partján HANYATT FEKÜDT ? fűber\------------------keze a tarkó­ja alatt. Az eget bámulta merengő tekintettel. Egy kó­sza bárányfelhő libegett a kék­lő messzeségben. Csak tá­volról hallotta a lány hang­ját. — Választottál? A lány mellette ült a fű­ben. Hosszú, nyúlánk lábát maga alá húzta. Ideges kéz­zel húzkodta rövid, szűk szoknyáját, takarná térde gömbölyúségét — hasztalan. Mintha gumiból szőtték volna a szoknya anyagát. Mindig visz- szapattant. Ujjai közt ciga­retta füstölt. A szájához emel­te, hosszat szívott belőle, az­tán odanyújtotta a fiúnak. Az csak a fejét mozdította, úgy zárta keskeny akjai közé a piros végű cigarettát, meg­szívta és a füsttel együtt bökte ki: — Kösz. Azután csönd. Csak a vén folyó zsongott halkan a lá­buk alatt, varázsos muzsiká­val. A fodrozó víztükrön megpihent a lebukó nap vö­röslő fénye, sejtelmes színeket vetve bokrokra, fákra. A lány hangja cirpelt, mint a fűben büvó tücskök muzsi­— Választottál? Szellő libbent odafenn a messzeségben. A bárányfelhő pufókra dagadt, olyan cse­csemőarc kerekedett belőle, mint melyik az anya mellére vár. — Julika! — akarta mon­dán; hirtelen, de mielőtt ki­mondta volna, lehunyta sze­mét A varázslat szertefosz­lott, mint amikor bevágta maga mögött az ajtót. Az arc eltűnt, ami utána maradt — megfoghatatlan homály. Fél éve már. Mögöttük mqsgcsöndesült az építkezés távolról érkező, mo­noton zaja. A cementmű éj­szakai nyugovóra készült. Ma már nem húznak több falat, a toronydaruk óriás karja sem neszez, csak oitt belül, a könnyű nyári ing alatt zaka­tol valami. — Dönts ... már .;dönts..; már..., dönts.. ; már .. ; ÜGY JÖTT EL otthonról> hogy---------------el sem köszönt. L ement a sarki talpalóba, megivott egy fröccsöt, aztán csak úgy találomra vette a nyakába a kisváros zeg-zu- gos utcáit. Cél nem hajtotta, idő nem sürgette. Néha isme­rősök köszöntek rá, vissza­bólintott, ment tovább. Is­meretlen utcákba fordult, egykedvűen szemlélte a háza­kat; kirakatokat, és mégsem látta őket. A játékbolt előtt gondolatban felfénylett Ju­lika arca, az áruháznál az asszony jutott az eszébe: tegnap este együtt álltak itt, de már akkor sem figyelt az asszony szavára, célzásaira, hogy melyik ruha lenne jó ne­ki. Nála a pénz, ha tetszik, megveszi, ha nem, ügy is jó. Minden jó. És semmi se jó. Az egész életük. Csak unalom. Közömbös séták es­ténként. semmitmondó beszél­getések, néha egy-egy meg­szokott ölelés, ölelés köte­lességből. iz nélkül, érzelem nélkül. szenvedély nélkül. Unalom és közöny; Nem tudta pontosan, ho­gyan került az állomás elé. Először csak a restibe tért be, a második fröccsre, él­vezve a hirtelen támadt sza­badságot, amelynek már-már elvesztette ízét. Ott érte a bemondó hangja: vonat in­dul Albertirsa, Monor, Bu­dapest felé. Egy gyűrött tí­zest dobott az asztalra, meg sem várta, míg a pincér oda­ért, szinte futott ki a borgő­zös helyiségből. A hosszú ko­csisor nyikorogva indult, fel­kapaszkodott az Utolsó, fé­lig nyitott ajtón, s mire felfog­ta ésszel, mit is csinált, már messze maradt mögötte a vá­roska lassan nyiladozó lám­pasora. Pesten feladott egy táv­iratot: Elmentem, bocsáss meg... aztán felszállt a má­sik vonatra. Még szinte gye­rek volt, amikor néhány nap­ra belekóstolt az építkezés idegzsongító izébe. A pente- lei kukoricaföldekre mentek az iskolával. Olyan érzés ke­rítette hatalmába, mint ami­kor egyszer negyven fokos lázban feküdt odahaza. Könnyűnek érezte magát, szinte súlytalannak. Pedig a csákány nyele már másnap véresre törte a tenyerét. Még­is. Azt a boldogságot azóta sem érezte. Különösen nem a hivatalban, az íróasztal mö­gött. Néhány hét múlva levelet írt haza. Jöjjön az asszony, Julikéval. Kezdjék el újra itt az életet. Itt talán sikerülhet més. Itt otthon érzi masát. Itt boldog. Egyszerű levél volt. Szép szavak, cirkalmak nél­kül. Gondolta, a boldogság­hoz nem kell csillogó ékes­szólás. Az öröm épp oly ész­revétlen, mint a levegő, amit belélegzünk. Nem is várt vá­laszt, csak magát az asz- szonyt. De az asszony he­lyett csak levél érkezett. Ha szereti még, jöjjön haza. Ma­rad minden a régiben. Éppen ez az. Ez az utolsó mondat riasztotta vissza. Ma­rad minden a régiben. Betű­rágás az íróasztal mellett, közömbös séták esténként- Semmitmondó beszélgetések. Néha egy-egy megszokott öle­lés. Soha nem kettő. Soha nem szenvedélyből, szerelem­ből fakadó. Ölelés köteles­ségből. Unalom és közöny. MARADT. Kfülte az embe- ---------reket, csak a mun­kának élt. Esténként felsétált a közeli hegyre, onnan gyö­nyörködött a gyarapodó fa­lakban. A lány újabb cigarettára gyújtott, s mindjárt a má­sodik szívást neki engedte át. Még mindig feküdt mozdulat­lan, a kéklő messzeséget val­latva szemével. Egy hónapja találkoztak. Fenn a hegyen látta meg a lányt. Könnyű, piros ruhája lobogott a szélben, mint fris­sen gyújtott máglya. Alit ma­gányosan és sóvár tekintettel bámult alá a mélybe, ahol a toronydaruk karján akkor gyúltak ki a fények. Olyan­nak tűnt a kép messziről, mintha óriás csillogó gyöngy­sort fűznének szorgos ke­zek. Gyöngy gyöngy után, fény fényt követve. Szótlanul verődtek egymás mellé. Hosszú ideig csak áll­tak, néma áhítattal gyönyör­ködve a szívet dobogtató lát­ványban. Valaha régen, még gyermekkorában szemlelte ilyen boldog büszkeséggel az első homokvárat. Az ő mű­vét. S mutatta egy hozzá ha­sonló csitrinek. Szó nem esett köztük, de beszélt a sze­mük, vallott arcuk mosolya. Egy hónapja már. Azóta gyakran találkoztak. Fenn a hegyen vagy itt lenn, az öreg folyó partján, a csön­det vallatva. Aki építkezésen dolgozik, hamar megtanulja tisztelni a csöndet. Aki egy életet hagyott maga mögött — különösképp. A lány sem volt beszédes természetű. Az ország másik végéből vetődött ide, a nagy élményt keresve. Az élményt, amelyre egy életet felépíthet. Remélhet benne? — Választottál? A fejével feléfordul, a sze­mébe néz. — Nem tudom ... Határozatlan. Megintcsak Julika jut az eszébe. Mennyit fejlődhetett fél esztendő alatt? S az asszony? Leveleznek is. De az asszony azóta nem hívja. Igaz, ő is kerüli az ef­féle kérdéseket. De még med­dig? Meddig lehet élni igy? A LÁNYRA SANDÍT. Arca ko­•—----------------- mór, te­k intete a víz rezdüléseit ku­tatja, mintha onnan várná a megnyugtató feleletet. Na­pok óta benne él a kérdés. Talán azóta, hogy mindent őszintén elmondott a lány­nak. Az elhagyott otthont, előző életét. Itt voltak akkor is. Az volt az első Duna-parti randevú. Míg beszélt, hanyatt feküdt, az eget bámulta. Akárcsak most. A lány mellette ült, nem szólt közbe egyszer sem. Időnként cigarettát du­gott a szájába, talán hogy könnyítse az őszinte vallo­mást. Csak a véeén kérdezett: Mit akarsz most? Mit akarsz tőlem? Válasz helyett maga mellé húzta. A kéklő messze­séget most már a lány vallat­ta tovább. Választania kell. Most; azonnal. Ezzel tartozik a lánynak. És tartozik önmagá­nak is. Valamit megtalált itt. A gyorsan emelkedő falak ér­telmet adtak életének. Elé­gedett? Az elégedettséget nem lehet meghatározni. Boldog, mert már van célja. Belül mégis ürességet érez. Hiány­zik Julika. És az asszony? Itt talán ő is megváltozna. Ahogy változik a táj. Szépül, tartal­mat kap. Már nem üres szép­ség csupán. Gazdag szépség. Ha idehozná az asszonyt... Hívta. Nem jött. És ha érte menne? Ha értük menne? Mi lesz a lánnyal? Becsü­letes teremtés. A nagy él­ményt keresve talált ide. Az élményt, amelyre egy életet felépíthet. Az élmény: a szü­lető mű a völgyben. De csu­pán ez? A mű az élmény egyik oldala. A másik sem lé­nyegtelenebb. A cementmű mellett már felépült az első ház. Hány Julika lakik benne? Juli- kák... Megmozdult. A lány kezét kereste. Amikor rátalált, szem­benézett vele. — Ne haragudj ... A lány csöndben szedel ód­zott. Búcsúzóul a kezét nyúj­totta: — Légy boldog! Nem akarta elengedni a formás kis kezet, de az ki­csúszott széles tenyeréből. Szólni akart: légy boldog na­gyon __ de szája makacsul h allgatott. Csak tekintete kö­vette a lány gyorsan távolodó alakját. Mély sóhaj szakadt ki mel­léből Felállt. Más úton indult a városba. i Kellemes nyári szórakozást \ Ígér a mozi iá tógátoknak a ^ Pedró kapitány vidám had­járata című színes, zenés, nyu- ' gatnémet filmvígjáték. ! Hölgyismerősöm, Teri, né- ! hány napra kórházba vonult 'kivizsgálásra, és a szokásos j felszerelési tárgyak között ter- \mészetesen néhány könyvet is \vitt magával. Miután a köny- l veket kiolvasta — szintén ter- !mészetesen — elkezdte azokat \ szobatársnőinek kölcsönadni. ''.Feküdt többek között a te­jemben egy elkényeztetett — ;egyébként nem dolgozó — j szőke fiatalasszony is. aki jnemigen állt szóba a beteg- \ társakkal, és politikai néze­tével is — enyhén szólva — BALZAC BUKÁSA térium rendelkezését, amely meghosszabbította a szerző­désben meghatározott eredeti határidőt. Reálisan értékeltük ugyanis a lehetőségeket, fi­gyelembe vettük azokat a ne­hézségeket, amelyek a körül­belül egyidőben megkezdett két építkezésnél felmerültek és úgy láttuk, hogy rövidebb határidőre semmiképpen sem vállalhatunk kötelezettséget. Fiataljaink azonban nem így gondolkoztak. Számukra fon­tosabb volt az, hogy Nagy­börzsöny és Kakucs tanulói minél hamarabb elfoglalhas­sák új iskolájukat. Ez kész­tette őket arra, hogy önként, saját elhatározásukból vállal­ják a nehéz versenyt. Mint az eredmény igazolja, nem ne­künk, öreg szakembereknek, hanem nekik volt igazuk. Ma már szinte kétségtelennek lát­NÉMETH EMIL: Folyamatos ünnepléssel (Az első űrhajóshoz) Mit mondjak s mit ne, ünnepelve téged, napok, hetek és évek múlva is, hogy maradjon még ünnepi szavam a többre is majd, hogyha még tovább visz el erős, szabad szived? Akihez benned még nem csendült óda, én azt a hőst is megünnepelem, ki a Mindenség kapujából vissza­fordultál és üzentél le nekünk. Hát köszönet és hála újra s újra. Az Elsőnek, ki látva mondta ki: Kéklő csoda a Föld a Semmiben, és hogy a Semmi rémséges sötét. Ö itt a Földön már kincs az anyag és talán nincs is annyi sok a szépből, sehol se másutt, mint a Föld színén. S te első Hírnök, várt oltalma lettél azoknak is, kik nem követhetünk, kik Oidipusként drága Föld-anyánkat szeretjük majd továbbra is nagyon, még sürgetőbben, még több ajándékkal, mint eddig, míg nem láttad messziről. S minél messzebre száll majd bátorságod, üzenj majd mindig több jó hírt nekünk Anyánk szépséges, hívó mosolyáról a Mindenséggé tágult Semmiből, nekünk, kik oda már nem mehetünk, hogy elcsigázó hátrány terhe nélkül kapálgathassuk kis virágainkat, örülhessünk tovább is hópehelynek, a friss reteknek s meggy-íznek a szánkban s a csillagoknak nyári éjszakákon, hogy bármi szépek is, mégis kisebb csodák, mint onnan nézve smaragd Föld-anyánk. Talán csak a legfontosabb nemzetközi labdarúgó-mérkő­zések mozzanatait lesi olyan izgalommal a szurkolók tá­bora, mint amilyennel a Pest megyei Tanács székházának ódon falai között úárják a híreket arról a nemes ver­senyről, amely a megye két községében folyik, Nagybör­zsönyben és Kakucson. Ez a verseny szinte páratlan a maga nemében. Arról van szó, hogy a megyének ebben az egymástól légvonalban nyolcvanöt kilométer távol­ságra fekvő községében, a szobi járásbeli Börzsönyben és a dabasi járásbeli Kaku­cson egy-egy négytantermes, korszerű iskola épül, azonos tervek alapján és azonos mé­retekben. Az iskolák építé­sére a megye a 25. Állami Építőipari Vállalattal kötött még tavaly szerződést. Az át­adás határidejéül augusztus 15-ét tűzték ki. A munkát némi késedelemmel mindkét helyen a tavasszal kezdték meg, Kakucson március 10-én, Nagybörzsönyben öt nappal később, március 15-én. Fel­bukkant néhány váratlan akadály, ami késleltette a munkát. Az Építésügyi Mi­nisztérium ezért módosította a szerződésben megállapított határidőt, a nagybörzsönyi is­kolánál november 1-re, a ka- kucsinál december 1-re ha­lasztva azt. A megyei tanács művelő­dési osztálya nem szívesen vette tudomásul a halasztást, mert arra számított, hogy a két községben az új tanévet már ezekben a korszerű, új iskolákban kezdhetik meg. Az építési vállalat viszont örült a haladéknak, hiszen az mó­dot nyújtott a szerződés sima teljesítésére. Ezek után következett be az a váratlan fordulat, amely­nek híre örömmel töltötte el a megyét és a vállalatot egy­aránt. A két iskola építésénél dolgozó fiatal munkások egy szép napon összeültek és el­határozták, hogy nemes ver­senyre kelnek egymással: melyik iskola épül fel hama­rabb. A verseny győztese az a csoport lesz, amelynek keze alatt szeptember elseje, vagyis az új tanév kezdete előtt el­készül az iskola, tehát Kaku-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents