Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-22 / 171. szám

r«ar# kttCA 'k-Mívtam 1961. JULIUS 22, SZOMBAT Jénából érkeztek Kedves vendégeket fogad­tak Nagykőrösön. Az NDK- ból pedagógusok látogattak el a városba. Megtekintették az Arany János Múzeumot, majd a Szabadság Tsz-ben néztek körül. Érdeklődéssel figyelték a tsz export átvevőhelyén fo­lyó munkát és elismeréssel szóltak a látottakról. Később meglátogatták az egyik isko­lát is, majd megtekintették a városisán vendégszereplő Ál­lami Népi Együttes műsorát. JÁTÉK - ES EGY Nem közkedvelt, sokszor nem is szívesen látott a bal­esetek elleni propaganda. A művezetők dühösek, a mun­kások egy része méltatlanko­dik, hogy mikor lesz már bé­kesség, mikor hagyják abba... Nem vagyunk gyerekek, ne szekirozzannak bennünket. De a minap baj történt a Dunai Hajógyárban. Egy ősz hajú asszony kesereg: Itt a szonettszerkesztőgép A számító-, for­dító- és bonyolult kérdésekre vála­szoló elektronikus gépek után van már végre költő­gép is. Ugyan jó­val egyszerűbb az említett „gondol­kodó gépeknél”, sőt szigorúan vé­ve nem is gép, ha­nem inkább könyvre hasonlít. Ámde olyan könyv ez, amely­nek lapjai egyso­ros papírcsíkokra vágva lehetővé teszik az egyes sorok végtelen számú módon va­ló csoportosítását. A találmány Raymond Que- neau francia könyvkiadó-igaz­gatót dicséri, aki a készülék lehető­ségeiről így nyi­latkozott: 45 másodpercet számítva egy 14 soros szonett elol­vasására és 15 másodpercet a la­pocskák fordítá­sára, továbbá fi­gyelembe véve, hogy naponta 8 órát és évente 200 .napot..foglalkozik, valaki a készülék­kel. több mint egymillió évszá­zadra van szüksé­ge ahhoz, hogy el- ( olvassa a köny- vet. Az elolvasás itt természetesen azt jelenti, hogy az illető elvégzi a verssoroknak az ismert matemati­kai eljárás, a per­mutáció szabályai szerinti összes le­hetséges csopor­tosítását. Minden változat egy-egy új változatát je­lenti a 10 a lapszo­nettnek, amely­nek szövegét Que- neau „betáplál­ta ' készülékébe, akárcsak a szó­kincset és a nyelvtani szabá­lyozhat szokták az elektronikus for­dítógépbe. Természetesen — tette hozzá tré­fásan —, ha vala­ki igen szorgal­mas híve a költé­szetnek és napon­ta nemcsak 8, de 24 órán át foglal­kozik vele, ün­nepnap sem téve kivételt, már 190 358 751 é v alatt végezhet az összes variánsok­kal. A szonettek ter­mészetesen vala­mennyien külön­böznek egymás­tól, ha olykor . csak. .egy-egy szó­ban is. Queneau a sorokat úgy fogal­mazta meg, hogy bármilyen csopor­tosításban legyen valami értelmük, sőt, még arra is ügyelt, hogy a francia nyelvtani szabályokon se es­sék sérelem. Ha például az első alapszonett 5. so­ra -ise szótagra végződik, ugyan­ez a végződése a többi kilenc alap­szonett 5. sorának is, és így tovább, ami által még a francia szavak nemek szerinti egyeztetése is biz­tosított.. A kételkedők persze felhozhat­ják, hogy senki­nek sincs ideje ki­várni a százegy- néhány millió évet és végigpró­bálni, csakugyan nincs-e hiba a sorokban. Ám er­re a ravasz felta­láló a statisztikai va lószínűséggel érvelhet: szúró­próbákkal sokkal hamarabb is ki­deríthető, van-e készülékének ilyen gyengéje. Különös költői- séget számonkér- ni persze méltat­lan dolog lenne a készüléktől, ame­lyet monsieur Queneau amúgyis csak ráérő idejé­ben fabrikált ösz- sze. Mert kiadói tevékenysége mel­lett mint író is működik és Zazie a Metrón című vi­dám könyve a múlt évadban filmvígjáték for­májában is sikert aratott. POKOL-CSÁRDA, VÁC A Dunakanyar kirándulóinak kedvelt pihenő- és szórako­zóhelye Vártai szemben a szigeten a több mint kétmillió forintos költséggel megnagyobbított és korszerűsített Po­kol-csárda, amely többek között kitűnő halételeivel varja vendegeit — Megmarad a keze? Sze­gény fiú, tizennyolc éves sincs. Nem tudtuk, csak vigasz­talni. De azt annál inkább meg­jegyeztem, hogy ezen a na­pon egyetlen lélek sem akadt, aki méltatlankodott volna a figyelmeztetések miatt. Az emberek összeszorílották a szájukat és hallgattak. Ám a fiú — az alig tizen­nyolc éves — jajgatott. A kórházban már hozzáérni sem lehetett — a kezéhez. így történt A lemezhenger akkor is ugyanúgy forgott, mint más­kor. Egy út oda, egy vissza, s már egyenes az anyag. Szabó Gábor, tizennyolc esz­tendős fejével, négy év tech­nikumával ott áll és gyö­nyörködik. Már egyhónapos gyakornok! Egyszóval „nagy prakszisú ember’‘1 S a gép viszi az alumíniumot. — Hát a kesztyűt hogy vinné be ... összelapulna — fordult meg fejében a gon­dolat. Lehúzza egy kicsit a kesz­tyűt, úgy, hogy azért a kezén maradjon. Odateszi. És a hen­gernek mindegy, hogy fém vagy textil, lemez vagy kesz­tyű — aikár kézzel együtt... Egy pillanat és már préseli, szorítja — a kesztyűvel be­rántott kezet a gép ... Most itt áll előttem a társ, az ifjú barát, aki harmadikos technikumos és nyári gyakor­laton munkáskodik itt. — Látta az esetet? — Igen. — Az arca még sá­padt, a fülei vörösek, nagyo­kat nyel. — Hogy történt? — Mellette voltam ..: — Látta, mit akar, szólha­tott volna. Mégi6 — barát, nem? — Hát, tudom, de.. . Én nem gondoltam, hogy behúzza a kezét. — Két kamasz játszik — dörmögi keserűen a munka­védelmi felügyelő. Pedig mennyit beszélünk nekik! Mennyit! Játszanak! De hát azt is kipróbálhat­nák, hogy mekkorát üt a nagykalapács — játékból! — Megcsinálták már. Hal­lottam. Ott is kesztyűvel. Egy kicsit az ujj hegyéből is le­ütött a gép. így sikerült. — A felnőttek, vagy idő­sebbek, ha úgy tetszik, nem állnak őrt? Kovács János válasza egy fegyelmi értesítő. Ebből tu­dom meg: Karola Pál egy hónapja vér­ző fejjel jelentkezett az első­segélyre. Mi történt? Egy csó­nakba hajolva dolgozott, s a másik fölkapta a lábát. A ta­lajt vesztett áldozat fejjel ta­lálta meg a „támpontot’1. Nagy szerencse, hogy éles lemez, vagy szerszám nem feküdt az útban! — Ez is gyerekfej-história? — Ez is játék, felnőttmó­don. A tettest, a „felnőttet“, ott találom az épülő uszályon. Sö­tétbarna ember. — Apró János — így mu­tatkozik be gyanakvón. Kérdezem, hogy esett? Nem én kezdtem... Ö kezd­te. Birkózott velem. Én csak visszaadtam­— Sikerült! > Ijedten mosolyog. — Csak ennyi volt? — kérdi földerülő képpel. — Azt hittem már akasztás lesz — s most már nevet is. Pedig sírni kellene az ese­ten. Amint hogy értetlenül áll az ember olyan apróságok mellett is. hogy védőüveg nélkül dolgoznak pattogó fémforgácsok mel­lett. S tanulni csak az akar, aki már fizetett! Talán a sze­me világával — talán a kezé­vel. Vagy sokkal többel. Miért? És ezt elemi erővel, száz­szor elismételve kérdi a szem­lélődő. Miért? Mert a katasztrófa, bármilyen közel is duruzsol, kattog, vagy zúg, nem hisznek benne. Mert a „kezes gép“ az „ember, aki parancsol a gép­óriásoknak“, túlságosan hang­zatos és könnyen emlékhez tapadó. De ha így van, elemi, s emberi kötelesség keresztül­kiabálni ezt a túlontúl maga­biztos nyugalmat. Mert egy­szer csakugyan beüthet a sze­rencsétlenség. Kovács János munkavédel­mi felügyelő ezért nem szű­nik meg szólni, mérgelődni, veszekedni, s nyelni egy-két jókívánságot, 'almit ilyenkor neki címeznek. Ám Szabó Gábor végzett technikus összezúzott kezének napján, nem kell dacolni sen­kivel: Odabenn, a kórházi műtőben, az orvos dolgozik. Itt, a műhelyben, a munkások — szótlanul: '„Mi lesz vele, nyomorék marad? Szegény fiú, ilyen fiatalon!’1 S a falakon 15. most festett színes, munkavédelmi plakát kiabál: — Az élet nem játék! — Haza várnak! — Légy meggondolt! A falak közt visszhangzanak a felkiáltójelek! Tóth György Volt már a szovjet kiállításon ? „Volt már ön a szovjet kiállításon?” — kérdezik egy­mástól az angolok ezekben a napokban. Ha negatívan vá­laszolsz, beszélgető társad ok­vetlenül hozzáteszi: „Azonnal nézze meg, rendkívül érde­kesr Néhány idézet a vendég­könyvekből: „Valóban csodá­latos ez a kiállítás, Oroszor­szág büszke lehet rá. Ez a legnagyszerűbb, melyet valaha is láttam.” „Kitűnő kiállítás, megmutatja, hogy mire képes a szocialista társadalom." „Mindez egyszerűen csodá­latos.” „Még több sikert kí­vánok nektek, szovjet bará­taim." VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK <%ih‘tli yöriap Napirenden: a Petőfi Tsz A Cegléd Városi Tanács végrehajtó bizottsága legutób­bi ülésén megvitatta a Petőfi Tsz munkáját. Megállapítot­ták, hogy a tsz hiánytalanul teljesítette a vetéstervet és az eddigi eredmények alapján a tervezett termésátlagokat túl­teljesíti. A szőlő- és gyümölcs­termelés területén is jó ered­ményekről számolhat be a tsz. Kedvezően alakult a köräs gazdaság állattenyésztése is. A kilencezer literes tejszállítási kötelezettséget az év végéig teljesíti. A tervbe vett 12 ezer naposcsibe helyett 22 ezer naposcsibét nevelnek. Ugyan­akkor gondolnak a távolabbi jövőre is. Saját építőbrigád­jaikkal már felépítettek egy 250 férőhelyes süldőszállást és befejezés előtt áll a ser­téshizlalda építése is. Szakemberek látogatása A Cegléd-Csemői Állami Gazdaság faiskolájának híre eljutott már nemcsak az or­szágban mindenfelé; hanem a határokon túl is. A minap né­pes lengyel csoport látogatott el a faiskolába: tsz-elnökök, agronómusok, tanácsok me­zőgazdasági osztályainak ve­zetői tettek látogatást a vi­lágraszóló fák között. Elis­meréssel nyilatkoztak a telep tisztaságáról, az állomány egyöntetűségéről és kiemelték, hogy a törzsfaiskolában egyetlen vírusos megbetege­dést sem észleltek. MONORA VIDÉKE érdemes A termelőszövetkezetek egy­re több gondot fordítanak a tenyészállatállomány,, illetve a szerződéses állatok számá­nak növelésére. Az új hizla- lási szerződés alapján a szer­ződő felek számos kedvez­ményben részesülnek. Ugyan­akkor a szerződéses nevelés állandó pénzforrást biztosít a tagságnak. „Érdemes tehát az állattenyésztéssel behatób­ban foglalkozni” — vélekedik a monori Üj Élet Tsz főköny­velője. A közös gazdaságnak k étszáztizennégy szerződéses sertése van. Szépen fejlődnek és a sertéstáp segítségével gyorsan növekednek. A mo- nóri Kossuth Tsz egyik ta­nyáján ötven darab szerző­dött sertést gondoznak. Ez a gazdaság is elégedett a szer­ződéses állattenyésztéssel. ÉRIK A DINNYE A monori Űj Élet Tsz diny- nyeföldjein rövidesen beéri’c a dinnye. Kilencven hold dinnyét telepítettek az idén és a sárgadinnye alighanem szép hasznot hoz a tagságnak. A jövő héten már küldenek belőle a piacra és jut belőle a városiak asztalára is. FURFANGOS TOLVAJ Bényén az egyik éjszaka betörtek a földművesszövetke­zet I. számú vegyesboltjába. A furfangos betörő lefeszítette a raktárajtóról a lakatot és a raktáron keresztül közelítet­te meg a boltot, ahonnan kü­lönböző ruhanemueket, inge­ket, vásznat és egyéb árut lo­pott el. A rendőrség erélyes nyomozást indított. Gyilkosok bandája Két halálos ítélettel, három életfogytiglan és több rövi- debb ideig tartó börtönbünte­téssel végződött Rostás Fardi és gyilkos bandájának bűnpe­re. A banda kilenc tagja ja­nuár 18-áról 19-re virradó éj­jel bestiális módon meggyil­kolta özv. Csorba Gyuláné dunavecsei lakost. A gyilkos­ságot azért követték el, mert az idős asszonynál nagyobb összegű készpénzt sejtették. A bíróság körültekintő módon tárgyalta a súlyos bűntettet és az ítélet meghozatalánál te­kintettel volt a vádlottakra. Csupán azokat sújtották sú­lyos ítélettel, akik mindig nem voltak Iképesek szakítani ősi életmódjukkal és bűnözés­ből tartották fenn .magukat a társadalom kárára, embertár­saik veszélyére. Befejeződött az aratás A nagykőrösi Petőfi Tsz te­rületén már a múlt héten el­csendesedett az aratók zaja. A kombájnok helyébe trakto­rok érkeztek és az aratók hoz­záláttak a "csépléshez. Nem sokkal később a Rákóczi, majd az Arany János Tsz jelentette: befejezték az aratást. A Hu­nyadi Termelőszövetkezetből a hét elején érkezett hasonló híradás. A1Szabadság és a Dó­zsa tsz földjein is elcsitult az aratógépek dübörgése, egy­szóval a nagykőrösi határban befejeződött az 1961. évi ara­tás. Mint hírlik, a termés a vártnál is jobbnak mutatko­zik. Kisvendéglő - nagy forgalom Elégedettek a nagykőrösiek a Strand Vendéglővel. Nem­csak a rendkívül gazdag vá­laszték, hanem a kiváló éte­lek is megnyerték tetszésüket. Jó a kávé, hideg a sör és finom a hal. Gyakran rendeznek itt társasvacsorákat is. A káni­kulában igen nagy a forga­lom. Előfordult, hogy két nap alatt tizenegyezer forintot forgalmazott a Strand Ven­déglő. Hűvös időben persze kevesebb a vendég, kisebb a bevétel. Ennek ellenére a Strand Vendéglő jól bevált és az ügyes, lelkiismeretes üzlet­vezető mindent megtesz, hogy vendégei ne csak forró napo­kon, hanem máskor is szívesen időznek a tisztán terített asz­taloknál. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'.XXXXXXXXXXXX'.XVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXS.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX' A kerthelyiségben 750 személy ülhet az asztalok mellé. A hatalmas gesztenyefák hűvösében valóban jólesik az ízletes halászlé meg a friss sör A dabasi határban is, mint az országban mindenütt, most van a munka neheze. • A földeken dolgos parasztem­berek hordják csépléshez a ke­resztbe rakott gabonát, má­sutt meg kapálják az esőt váró veteményt, vagy a gyü­mölcsfák termését szüretelik, egyszóval: szükség van itt most minden munkabíró kéz­re! Arra kerestünk tehát választ: hogyan biztosítják az édesanyák határban végzett nyugodt munkáját •— az óvo­dában? Fodor Istvánná, az óvoda : vezetője, éppen a napokban tért haza kéthetes szovjetunió- beli útjáról. Tíz éve vezeti \ az óvodát, s jó munkájának jutalma volt a kéthetes moszk­vai út. — Az óvodában nyolcvan- \ öt hely van — kezdi a szót Fodorné —, s most hetvenöt­nyolcvan gyerek jár be na- : ponta. Örömmel mondhatom, | hogy minden dolgozó édes- 1 anya gyerme’cének helyet J tudtunk biztosítani. Abban az í esetben, ha az óvodába je­MÍG ÉDESANYA DOLGOM lentltezők száma meghaladja a helyek számát, akkor társa­dalmi bizottság dönti el, hogy kik azok a gyerekek, akik­nek felvétele leginkább jogo­sult. Most azonban erre nem volt szükség. A hatalmas szobában min­denfelé rendberakott apró bútorok, sok-sók játék: épí­tőkocka, babák, különféle „közlekedési eszközök”, ké­peskönyvek, — csak labdát nem látni. A gyerekek szabad foglalkozással töltik idejüket kint, a hatalmas fákkal ár­nyékolt, gyönyörű udvaron. A labda ott kell most. Az óvoda egyébként egy régi, műemlékké nyilvání­tott kastély épületében van, így itt átalakítási, illetve bővítési munkát végezni nem lehet. A berendezés bővíté­sére és korszerűsítésére vi­szont az állam jelentős össze­get fordít, A közelmúltban mintegy hatvanezer forin­tot költöttek egy tágas, zárt veranda és néhány mellék- épület építésére, valamint a vízvezeték bekötésére. Fodor­né szavaiból azonban az is kiderül, hogy nem várnak mindent az államtól. Rendez­vényeik bevételéből öntevé­kenyen is vásároltak már szé­keket, heverőizet, játékokat. — Az ellátás igen jó — mondja Fodorné —, a keret bőségesen elegendő, s annak felhasználásával a járási és megyei ellenőrző szervek ed­dig minden esetben elégedet­tek voltak. Talán az egyetlen hiányosság, amit megemlíte­nék — de nem panaszképpen, mert úgy hallom, hamarosan megszűnik ez is — az, hogy kevés a személyzet. Három óvónő, két dajka és két kony­hai dolgozó kevés nyolcvanöt gyerekhez. Egy hároméves-forma töm­zsi kis legény köszön be, s be­jelenti, hogy melege van, a pulóvert leveti. Az óvónéni lesegíti róla, s utána a csöpp­ség elindul vele a „kicsik” fo­gasaihoz, kiválasztja a maga fogasát, és felakasztja. — Mint látja — folytatja Fodor Istvánná —, önállóság­ra és rendre is neveljük a gyerekeket. Három szobánk van, s a gyerekeket is három csoportra osztottuk. Minden csoport kap egy szobát és egy óvónénit. A középcsoport (négy-hat évesek) már önál­lóan befűzik cipőiket, a „na­gyok” pedig még segítenek is. Ök egyébként jórészt már kerékpárral járnak be, mint­hogy többen messze laknak. Búcsúzunk. Elmondhat­juk: Dabason a legifjabbak fölött olyan óvónők őrködnek, akik szeretik hivatásukat. Így nyugodtan dolgozhatnak az édesanyák, mert napközben édesanyai gonddal és szere­tettel vigyázzák gyermekeik lépteit. Cseri Sándor s

Next

/
Thumbnails
Contents