Pest Megyei Hirlap, 1961. július (5. évfolyam, 153-178. szám)
1961-07-21 / 170. szám
1961. JÚLIUS 21, PÉNTEK MFC* et •í'/fíriaD híradás az üzemekből (Folytatás az 1. oldalról) óta ebből készíti a vízibuszokat, mentőcsónakokat, sőt még épületelemeket is. (Pasaréti sportcsarnok). Már a különleges rendeltetésű aluminium uszály építéséhez is hozzáfogtak. A harminchat méter hosz- szú és hét méter széles alumínium uszály haltárolásra készül, száz tonna élő hal befogadására lesz alkalmas. A hajótest építésénél először alkalmazzák hazánkban a teljesen hegesztett kivitelű alumínium konstrukciót. Ez az újfajta hajóépítési eljárás sok körültekintést igényel. Az uszályt egyébként Budapesten a Szabadság hídnál helyezik majd üzembe. A legkorszerűbb haltároló eszközökkel szerelik fel és lakókabint is elhelyeznek rajta. Zajmenlesítő dobot készít a Csepel Autógyár. Régóta foglalkoztatja már az autóipart, de a közlekedés egyéb szakembereit is, hogyan tudnák minimálisra csökkenteni az autóbuszmotorok okozta kellemetlen zajt. Az Autóközlekedési Tudományos Intézet hosszú ideje foglalkozik már a zajmentesítés problémájával, s az itt dolgozó kutatók most eredményesen megoldották e feladatot. Minthogy a hathengeres autóbusz dobjai elavultak, ehelyett új rendszerű kipufogódobot szerkesztettek. Ez nemcsak olcsóbb, hanem a nemzetközi szabvány szerinti öt százalék helyett csupán két százalékkal csökkenti a motor teljesítőképességét. Ugyanakkor hathatósan zajtalanítja az autóbuszt. Az új magyar találmányt a Csepel Autógyárban készítik. Fiatalok az épülő cementműért Vasárnap Vácra Is megérkeztek azok a fiatalok, akik a második csoportban két hetet töltenek majd az építkezésen. Túl a KXSZ-tábor ön- [ kéníes fiataljain, rendszeresen j részt vesznek az építkezésen i hétvégi önkéntes ifjúsági 1 munkacsapatok is. A KISZ I Központi Bizottsága annak j idején védnökséget vállalt a 1 cementmű felett, s a „Zöld utat a DCM-nek” jelszó azóta is érvényesül. Azok az üzemi KISZ-bizottságok, amelyek a Dunai Cementműnek gépi berendezéseket gyártanak, ifjúsági gyűléseken és KlSZ-tag- gyűléseken beszélték meg, hogyan gyorsíthatnák meg a gépek elkészítését, illetőleg a rendeltetési helyükre történő szállítást. Eddig több mint száz esetben fordult elő, hogy a KISZ közbelépésével a vállalatok a DCM-nek szánt gépeket a határidő előtt szállították le. A Laboratóriumi Felszerelések Gyárában például a vegyi fülkéket egy évvel a határidő előtt adták át. A Kő-, bányai Parafakö Gyárban a fiatalok terven felül egy hét alatt kétszázhatvan köbméter perlitet gyártottak. A Szellőzőművek két darab nagy teljesítményű ventillátort bocsátott az építők rendelkezésére. Több mint hat százalékkal teljesítette túl első féléves tervét a váci Forte-gyár. Figyelemre méltó, hogy a túlteljesítést a termelékenység növelésével sikerült elérniök az itt dolgozóknak. Hogyan tudták ezt megvalósítani? Elsősorban a jobb munka- szervezéssel és a munkaidő ésszerűbb felhasználásával. Ütemtervet készítettek, megállapították az egyes gyártmányok munkaidejét. Meghatározták a gépek kapacitását, ugyanakkor az üzemrészek létszámnormáját is rögzítették. A tapasztalatok alapján javítottak a munkaszervezésen. Megjavították az öntő- és az emulziókészítő üzemek, továbbá a meó közötti kooperációt. Nemcsak a veszteségidőt szorították minimálisra, de a munkafegyelem is javult. Túl a szervezési intézkedéseken, nagy gondot fordítanak a váci Forte-gyárban a műszaki színvonal javítására. Az elmúlt hónapokban is több újítást bevezettek, a fo- tofilm-gyártó üzemrészben egy újítás alkalmazásával hét százalékkal növekedett a termelés. Kedvezőek a kilátások az elkövetkezendő hónapokat illetően is. A váci Forte-gyár nemcsak jobb minőségű, de több filmet is szándékozik átadni a hazai és a külföldi piacoknak. (sp) PÁLINKA, LISZT, TÉGLA LÁTOGATÁS HÁROM ÜZEMBEN CEGLÉDEN — „Nőuralom” Cegléden. Igaz? — Férfiak mondják. — Tehát igaz? — Cegléden semmiképpen. A Szeszipari Vállalatnál — talán itt, a palackozóban. De itt miénk a dolog, miénk lehet a szó is. Teljes joggal! Csak tizenkét asszonykéz ügyeskedhet össze napi tízezer kis pálinkaminta palackot. De hányszor kerül kézbe egyetlen üvegecske is! — - Töltünk, rátesszük a műanyagdugót, lekötjük, címkézzük — az is kétféle —, és csomagoljuk: ez a menetrend. Makranczi Istvánné, magas, sovány asszony, aki otthagyta néhány percre az asztalát a beszélgetés kedvéért. — Három brigád a tizenkét asszony. Most alakul a negyedik. Szeretnénk, ha az egyik ifjúsági lenne. — S mi a tízezres szám titka? — Hogy egymás keze alá dolgozunk. Bár itt igen zsúfoltan vagyunk, mégis azt remélem, szépen sikerül. Németh János főtechnológus bólogatva helyesel: — Nem lehet kifogásunk. Nem a „nőuralom”, a szép kézimunka miatt RosszakaELSÖOSZTÁLYÜ ÁRU VAGY NEM? Viták és gondok a zöldáru minősége és szállítása körül A teherautó türelmetlenül pöfög a pilisi zöldségesbolt előtt. Egymás után emelik le a rekeszeket, uborkával, paradicsommal, paprikával. De mi ez? Alighogy eltűnnek az ajtó mögött, pár perc múlva ugyanaz a rekesz érintetlenül visszavándorol a teherautóra. Benn az üzletben pedig élénken vitatkoznak a boltvezetőnő, a kocsikísérő és Csikós János földművesszövetkezeti ügyvezető. — Igazán sajnálom, mert így Megérkezett a kombájnszérűre a gabona. Tartályokba ön- tik, ahonnan a fúvószerkezeten keresztül jut el a cséplőgépbe Kényelmesen dolgoznak a munkások, nem kell a zsákokat emelgetni, mert a pótkocsi kéznél van jóformán áru nélkül maradunk. De igaza volt a boltvezető kartársnőnek, hogy ezt a paradicsomot nem vette át. Maguk is látják, milyen távol áll az elsőosztályú árutól — így az ügyvezető. Közben már az uborkásre- keszek vannak soron. A szállítólevél szerint első osztályú kovászos uborka. De csak aszerint, mert a valóságbaií az uborka igencsak vegyes. Van abban salátának való szép számmal, sőt olyan is, amely azt a mértéket sem üti meg. Az ára mégis — elsőosztályú. — Sajnos, ezek a viták szinte naponta adódnak — világosít fel Csikóg ügyvezető. — A Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Központ monori ki- rendeltségétől kapjuk az árut, gyakran bizony silányabb minőségűt, mint amilyet rendeltünk, és amilyet számláztak. Az ilyen árut persze nem vesszük át. Nekünk el- ; sősorban a fogyasztó érdekelit kell szem előtt tartanunk. Harmadosztályú vegyespaprikát nem árusíthatunk válogatott minőségűként, mert ez árdrágítás leaune a javából, így aztán sok a vita, a terményt ide-oda küldözgetjük, ami még tovább rontja a minőséget, vagy végül a boltvezető megalkuszik, mert nem akarja, hogy a vevők üres ko- ; sárral távozzanak. — Van itt más is, ami nem szolgálja a fogyasztók javát. j Egy rendelkezés szerint a délután kettő után szállított zöldséget már másnapi eladási áron kell árusítani. Az irányárat a szállítólevél tünteti fel. Ebből az következik, hogy ezért csak délután szállítanak, míg délelőtt az üzleteink üresek. A tapasztaltakat feljegyezve a Szövetkezetek Pest megyei Központjától kértünk felvilágosítást ez utóbbi megállapításra vonatkozóan. Budai elvtárs készségesen elmondta, hogy az elmúlt hetekben történt tárgyalásokon a megyét két csoportba osztották. Több mint négyszáz üzletet kell naponta friss zöldáru- í vál ellátniuk. A gépkocsipark \ korlátozott számánál fogva (pedig kétszáznegyven gépkocsi fut) valamennyi üzletre hajnalban nem kerülhet sor. Ezért megállapították a fontossági sorrendet. Például az üdülőhelyek, a Dunakanyar, a DCM építkezés, a Csepel Autógyár, stb. az első csoportba tartoznak. Oda már három órakor elindulnak a megrakott kocsik. Az áru lerakása, a rendelések felvétele, az üzletek megközelítése időt vesz igénybe. A második csoportra a késő déli órákban kerülhet sor. Itt már a másnapi eladási áron számláznak, hogy az esetleges árváltozás veszteségét ne a boltvezető viselje. Ez'a gyakorlat most van kialakulóban. Igyekeznek a szállítás rendjét úgy megszervezni, hogy a keményárut — a burgonyát, hagymát, káposztát mindenütt délután szállítsák. Ezek minőségében másnapig semmiféle változás nem történik. A kényes, romlandó zöldség-gyümölcsféléket pedig lehetőleg hajnalban viszik ki az üzletekbe. A mindennap valósága és az elmélet nemegyszer ütközik még az ilyen nagyon hétköznapi esetekben is. A minőség és a szállítás körüli hibákat azonban meg lehet szüntetni, mert erre közös erővel törekszik valamennyi érdekelt. . (k. m.) rattal sem mondhatnánk mást. — Hol találkozhatunk a ceglédi „pálinkás asszonyok” üvegeivel? — Mindenütt az országban. Főleg a csemegeboltokban. — Akik itt töltögetik, szeretik-e a konty alá valót? — Ez éppen nem az. Inkább bajusz alá kívánkozik. Az itteniek csak bánni tudnak vele... Mármint a pálinkával — töltés, kikészítés közben. Ha így van, nem marad más hátra, mint hogy a férfinép igyon a töltögető asszonyok egészségére. Áll a malom - javítják De csakugyan áll-e? Kívülről szakértő sem tudja. Az udvaron csöndesség. Hátul az irodában még nagyobb. Kis világ. Hanem, elő a kérdést; — Mit csinál a ceglédi malom? — E percben áll. — S a garatba való? — Még öreg búza. Annyi van belőle, hogy csak egy hét múlva fogadhatjuk az ideit. Addig is karbantartást végezr nek a mestereink. A csöndes malomba teherautó és gumikerekű lovaskocsi érkezik. Zsákolják rá a lisztet. Varga Mihály malomvezető tovább beszél: — Ha megjön az új búza, többet őriünk. — És ménnyit? — Hat vagonnal naponta, hogy minden őrletőnek meglegyen az új kenyérnek valója. „Égő alagút" Az alagút másik fele iz2ik. Izzik a szén, a tégla, vörösük az alagút fala! Csöndben, szívósan és forrón, de megzabolázva, az ember • akarata szerint. Csak a levegő jár odabenn, ahogy felülről, a szénadagoló kis nyílásokon keresztül, a repülő szikrák irányából látni. Égetnek. De itt, a kemence jobbik felén, még villanylámpa adja a fényt és emberek rakják egymásra a nyers téglát. — Mennyit győz egy munkáskéz? — Négyszáz mázsát föltesz egy rakó, egy nap — az tízezer! Igencsak négy kiló körül van egy tégla, nyersen. — Ennek is van technikája? — Van, de sokféleképpen rakják. Fő, hogy a tűz mindenhová elérjen, ha teletettük ezt az új szakaszt és fűteni kezdik. — Négyszáz mázsa! Sok erőt kíván! — Sok húst, de szalonnát* kolbászt is. — Locsolni nem kell — már úgy gondolom, a szalonnát? Kóstolatlan ízleli az italt szavai közt, ahogy válaszok — Azt is meg kell tenni, de munkában nem ..; Olyan meg, aki túlzásba vinné, nincs közöttünk — ifjú Abonyi András meg is áll a rakodással egy pillanatra, ahogy ezt mondja és kihúzza magát egy kicsit. — Milyen hamar múlik az idő? — Igyekszik az ember, hogy többet rakjon meg, mert hét óra lett a munkaidő. Akkor azon vesszük észre magunkat* hogy elszaladt a nap. — Mennyi a keresete? ■— Tavaly kétezret kaptunk; A behordok a kocsival még tizenöt százalékot. Azt mondják, hét órára sem változik sokat az eddigi pénz. Azért is kell jobban megfogni. Egy órával hosszabb a „királyság’3 odahaza, az asszonynál! Végigfut a nevetés és tovább nő a nyerstégla-rakás az „égő alagút” most emberjárta helyén. A környéken, s messzebb is új házak téglái piroslanak; Tóth György Guatemalái parlamenti képviselők és közéleti személyiségek érkeztek Budapestre. Az országgyűlés meghívására szerda este guatemalai parlamenti képviselők és közéleti személyiségek érkeztek Magyarországra néhány napos látogatásra. A guatemalai vendégek között van Francisco Villagran Kramer, Julio Enrique Valladares Castillo parlamenti képviselők, Cesar Meza orvos és Francisco Mezdez Escobar újságíró, az egyik guatemalai napilap főszerkesztője. Francisco Villagran Kramer megérkezésük után látogatásuk céljaként azt említette meg, hogy megismerkedjenek Magyarországnak az utóbbi évek során elért eredményeivel, ezek között különösen a kulturális fejlődéssel, amelyről már eddig is sokat hallottak. CEGLÉDEN A „PUTYÓ Sokkal olcsóbbá teszi a csatornaépítést (( Alföldi városainkban igen magas a talajvíz szintje. Kevesen gondolják, milyen nagy akadálya ez a korszerű városkép kialakításának. A mai értelemben 'vett város fogalma teljes közművesítést tételez fel, kommunális építmények, ipari üzemek, szállodák, sokemeletes tömbházak csak ott létesíthetők, ahol a vízellátás és csatornázás megoldott kérdés. A magas talajvízszint miatt azonban a csatornaépítési munka rendkívül sokba ke- rüL Ezen kívánt segíteni az ÉM Mélyépítési Tervező Vállalat Ábrahám—Szepes tervezőbrigádja, amikor Cegléd város szennyvíz-csatornázási munkálataihoz különleges eljárást ajánlott. Népes műszaki küldöttség rándult le Ceglédre, hogy jelen legyen a „Putyó” — ahogy gondozói tréfásan elnevezték — bemutatkozásán. A város határában az ÉM Csatorna- és Vízvezetéképítő Vállalat már megkezdte a négy kilométer hosszú fő gyűjtővezeték építését, az árok jó részét kiásták, most indul a helyszínen csömö- szölt csatorna betonozása. — A „Putyó” — mosolyog Hiller Elek, az Építésügyi Minisztérium tervezési főosztályának főmérnöke — egy 22 méter hosszú, 60 centi átmérőjű gumitömlő. Anyaga csaknem azonos a tehergépkocsik ismert tömlőjével. Miután elkészítették a munkaárokban az alapbetont, ráfektetik ezt a hosszú gumihurkát és kompresszorral felfújják. A tömlő hamarosan hengeralakúra kerekedik és kialakítja a későbbi csatorna belső oldalát. A tömlő tetejére betonréteg kerül, amely az alapig körülöleli a „Putyót”. Huszonnégy óra múlva a beton megköt, a „Putyóból” kiszivattyúzzák a levegőt, odább húzzák és a következő szakaszon újra felfújják. Oly egyszerű, hogy szinte hihetetlen; Ezt olvasom le az Országos Vízügyi Főigazgatóság, a Tervhivatal, az Építésügyi Minisztérium és a beruházó képviselőinek arcáról. A „Putyó” valóban ügyes és rendkívül hasznos eljárás, mert jóformán teljesen feleslegessé teszi a drága faanyag használatát, ami a zsaluzásnál a hagyományos módszerekkel elengedhetetlen — mondja Ábrahám István, a „Putyó” „keresztapja”. — Meggyorsul a munka is — egészíti ki Füzeskéry József főépítésvezető. — Naponta egy „Putyóval” 22 méter csatorna készül el, ami, figyelembe véve a magas talajvízszintet, a szivattyúzásban. dúfcolásban és egyéb biztosító műveletben is jelentős megtakarítást eredményez. — A gumitömlő nem ragad, nem köt hozzá a friss betonhoz? — Mire való a „féder- veisz?” — szól közbe Simon Vince brigádvezető. Kiderül, hogy a „Putyó” gumitestét fehér síkporral kenik be, mielőtt a betont ráterítik. A szakemberek elégedetten távoztak. Már a helyszínen megindult a vita a „Putyó” gyártásának megszervezéséről, kiegészítő, újítást újító ötletek hangzottak el. Az eljárást az egész építőiparban be akarják vezetni; Dr. Babura László »\\V\\\\\\V\\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\\\\' Naponta kilenc—tíz vagon gabonát tisztítanak A Nagykőrösi Állami Gazdaságban Várkonyí Ferenc a gazdaság villanyszerelője igen ötletes és gazdaságos újítást alkalmazott a kombájnszérűn. A cséplőgépből kiiktatták a felvonórészt, és a kis szelelőt, csupán csak a törekrázó dolgozik. Három nagy rostát helyeztek el a gépen, ezáltal naponta ki- lenc-tíz vagon búzát tudnak a két cséplőgépen megtisztítani, az elmúlt évben 250 mázsa volt az egu napi teljesítmény. Emberi kéz szinte alig érinti a szemet, mert egy ötletes futószerkezet mindjárt a zsákokba fújja a gabonát.
