Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-18 / 142. szám

“v/firlffP 1961. JÚNIUS 18, VASÁRNAP Körültekintően, gondosan Néhol már megkezdődött a------------------- megyében az ő szi árpa aratása, de zömmel csak néhány nap múlva kez­dődik a kalászosok betakarí­tása. Előre meg lehet állapí­tani, hogy a nyári mezőgaz­dasági munkák megszervezése és elvégzése az idén nagyobb erőpróba lesz, mint eddig bár­mikor. A májusi és júniusi esőzések, továbbá a különbö­ző munkaszervezési hibák miatt emberemlékezet óta nem torlódott össze annyi munka az aratás-cséplés ide­jére, mint ebben az esztendő­ben. A termelőszövetkezetek és a termelőszövetkezeti csopor­tok tagjainak és a gépállo­mások dolgozóinak a több mint 187 ezer katasztrális hold kalászos betakarításával egyidejűleg 200 ezer holdnál is nagyobb területen jcell elvé­gezni a szántóföldi kapások növényápolását, a második kapálást, a burgonya és a lu­cerna kártevői elleni védeke­zést, a szőlőkben, gyümölcsö­sökben a permetezést, a nyá­ri gyümölcs- és zöldségfélék szedését és szállítását. Nagy feladatot jelent ezenkívül a rétek, legelők termésének be­takarítása, a pillangósok má­sodik kaszálása és behordása. S a nyári munkák idején a jövő gazdasági év megalapo­zása érdekében is nagy erő­feszítéseket kell tenni. A sok tennivaló láttán _______________-— semmi­k éppen sem volna helyes pá­nikba esni, kapkodni. Ellen­kezőleg, ha valaha, akkor a jelenlegi helyzet különösen megköveteli a körültekintő, gondos munkái. Minden szö­vetkezetben, községben, vá­rosban és járásban úgy kell elosztani a rendelkezésre álló gépeket, fogatokat, felszerelé­seket, továbbá a kézi munka­erőt, hogy a termés szempont­jából legfontosabb munkát a lehető legkedvezőbb időpont­ban, jó minőségben végezhes­sék el. Semmiképpen sem volna tehát ésszerű és célra­vezető, ha a nyári hónapok­ban minden erőt csőik az ara­tási, behordási és cséplési munkákra összpontosítanánk. Igaz ugyan, hogy néhány nap­pal •— esetleg néhány héttel .— hamarabb befejeződhetne a megyében a kalászosok be­takarítása, elmaradna és el­késne azonban a kukorica, a cukorrépa és a zöldségfélék kapálása, a burgonya töltöge- tése, a szőlő-gyümölcsösök permetezése, a másodvetés, a nyári szántás és trágyázás és sok más rendkívül fontos munka. , Az állami gazdaságok, va- j lamint a legjobb szövetkeze- i tek több éves tapasztalatai j bizonyítják, hogy az említett \ munkaszervezéssel sokkal töb- • bet veszítenénk a réven, mint \ amennyit nyernénk a vámon.! Ezt példázza a gyenge és mér-; leghiáriyos szövetkezetek múlt: évi gazdálkodása is. A mér-; leghiányt sehol sem az idézte j elő, hogy az aratás, a cséplés ] néhány nappal, esetleg egy- \ két héttel elhúzódott. A bajok i fő oka mindenütt az volt, j hogy az előző esztendőkben : megkéstek a vetőszántással, i még inkább az ősziek vetésé- j vei, tavasszal és nyáron meg- j késtek a növényápolással és j a kártevők elleni védekezés- \ sei. E tanulságok alapján;--------------------- mind a; t ermelőszövetkezeti tagság,; mind pedig az egész ország j érdeke azt követelj, a termelő- j szövetkezetek, a gépállomások, \ valamint a tanácsi és a párt- : szervek vezetőitől, hogy a ren­delkezésre álló gépeket, foga-: tokát, felszereléseket, munka-: erőt, anyagi eszközöket egész évben — így a nyári munkák; idején is — úgy osszák el és1 használják fel, hogy azokkal még ebben az évben — s a jövő év elkészítésével is — minél nagyobb mértékű ter- méstfokozó hatást érhessünk el. Bármennyire igaz is, hogy jelenleg — és még jó néhány esztendeig — igen sok munkát fogatokkal és kézi munkával kell végezni, mégis a legdön­tőbb feladat, különösen nyá­ron, a gépek kihasználásának és folyamatos üzemeltetésének megszervezése. Az idén az összes kalászo­soknak 52 százalékát tudjuk géppel aratni. Ezt a százalék- arányt azonban növelni lehet, ha mindjárt az aratás kezde­tén az összes gépekkel mun­kához kezdenek. A betakarító gépek üzemel­tetését az elmúlt években leg­inkább a kiszolgáló személyzet és a szállítóeszközök hiánya akadályozta. Az idén minden termelőszövetkezetben gon­doskodni kell arról, hogy a kombájnokhoz, a szalmalehú­záshoz elegendő kézi munka­erő, a szállításhoz pedig kellő számú fogat, teherautó álljon rendelkezésre. Az aratógépek munkáját is mindenütt köves­se nyomon a kévék összehor­dása, keresztbe rakása. Csak ilyen alapos munkaszervezés­sel biztosítható, hogy az ara­tást nyomon követhesse a trá­gya kihordása és az őszi mély­szántás. A nyári mélyszántási, trá­------------ gyázási és vető­szántási tervek teljesítéséhez elengedhetetlen, hogy vala­mennyi szántótraktor szánt­son, méghozzá két műszakban, így érhetjük csak el: a gépál­lomások teljesítsék az elő­irányzott 80 ezer hold nyári mélyszántást. Ez az őszi beta­karítás és vetési munkák szem­pontjából nagy fontosságú. Köztudomású ugyanis, hogy a tsz-ekben legnagyobb a mun­kacsúcs az őszi betakarítás és az őszi szántás-vetés idején. Több mint 200 ezer hold kapás­növényről kell a terményt be­takarítani, továbbá 150—160 ezer hold vetőszántás és 180 ezer hold őszi vetés hárul a tsz-ekre és a gépállomásokra. Ilyen nagy mennyiségű mun­kát megfelelő időben csak úgy lehet elvégezni a jelenleg ren­delkezésre álló eszközökkel és munkaerővel, ha a nyári hóna­pokban valamennyi kalászos után elvégezzük az alapvető ta lajmunkákat. M a még eléggé vitatott kér­dés: tarlóhántást végezzenek-e a termelőszövetkezetekben, vagy mélyszántást, illetve ve­tőszántást. Az országban több évtizedes tapasztalat bizonyít­ja — termelési és üzemszerve­zési szempontból egyaránt —, hogy sokkal célszerűbb és gaz­daságosabb, ha nyári mély­szántást végzünk. Tarlóhántást végezni csak ott és akikor cél­szerű, ha a nyári mélyszántás­hoz szükséges gépekkel és esz­közökkel nem rendelkeznek a termelőszövetkezetek. A gépi kapacitás teljes ki­használása mellett nem sza­bad megfeledkezni a kézi ara­tás megszervezéséről sem. Ugyanúgy, mint a kapások mű­velésénél, egyéni, családi vagy csoportos vállalás alapjárrmeg kell állapodni a termelőszö­vetkezet tagjaival/- hogy mennyit aratnak le. Ahol ke­vés a tagság ereje az aratás­hoz, ott kívülálló dolgozókkal egyezzenek meg: milyen díja­zás és premizálási feltételek mellett aratnak, illetve segéd­keznek a behordásban. Az aratógépekkel és a kézi erővel learatott gabona béhor- dását és cséplését úgy kell elő­készíteni, hogy valamennyi cséplőgép kapacitásának teljes kihasználásával üzemeljen. Valamennyi termelőszövet­--------------------kezetben úgy k észüljenek tehát fel a nyári mezőgazdasági munkákra, hogy elsősorban a legfontosab­bakhoz jusson gépi és fogatos- erő, valamint elegendő mun­káskéz. Amíg a növényápolás­sal, elsősorban a kukorica, a cukorrépa, a kertészeti növé­nyek második kapálásával nem végeztek, ez legyen mindenütt a legfontosabb. A kapálás be­fejezése után pedig úgy kell elosztani ' a munkát, hogy a nyári betakarítással együtt minden olyan fontos feladatod megoldjanak a termelőszövet­kezetek, amellyel leginkább biztosíthatják a jövő évi jó termés feltételeit. Borbás Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője Az első gabonarendek között Kivonultak a földekre a Ceglédi Gépállomás aratógépei Csütörtökön, az első igazán nyári napon kezdték meg az aratást a ceglédi Petőfi Ter­melőszövetkezetben. Az egyes számú üzemegységben a hely­beli gépállomás traktorosa, Tankó Pál vágta le az első rendet, egy UE—28-as traktor­ral vontatott kévekötő arató- géppel. Sokan kíváncsiskod­tunk az első fordulóknál, a1 gép után ballagva. A kövér árpakalászok súlya több helyütt földre húzta a szálakat és a megdőlt szálak között akadozott a gép. Amíg a nedves, néhol még zöldellő őszi árpa szálak miatt megtor­pant az új gép, az aratás gond­jairól beszélgettünk Csernus László üzemegységvezetővel. Csernus elvtárstól megtudtuk, hogy a vezetése alatt álló üzemegységben kétszáz hold őszi árpa, 360 hold búza és 70 hold rozs várja a kaszát. Az őszi árpát és a 320 hold bú­zát a gépállomás ' aratógépe, kombájnjai aratják, míg a to­vábbi negyven hold búzát és a rozsot kézi kaszával vágják le. Azért kell kézzel aratni a negyven hold búzát, mert bük­könnyel vegyesen vetették és a túlságosan buja növényzetet nem „veszi be” a gép. Ahol ilyen a gabona, ott harminc ára tópár dönti majd a rendet és lányok szedik a markot. Az idén még szükség van erre is. A gépi aratás előkészítése gondot okozott a vezetőknek, de sikerült megoldani a prob­lémákat. Az aratógépekhez, kom­bájnokhoz beosztott dolgo­zók ismerik feladataikat és munkára készen állnak. Három kombájnszérűt szer­veztek, összesen 850 négyzet- méter szárítófelülettel. Szárí­tásra és tisztításra hordják ide majd a magot a kombájnoktól. Ha esik az eső, komoly hibák történhetnének kombájnszérűk nélkül. Eső nélkül is nagy lesz itt azonban a gond, mert bő­ségesnek ígérkezik a termés. Az a tábla például, amelyiken az aratást kezdték, húsz má­zsa őszi árpát ad holdanként. Közben az aratógép újra za­katolni kezdett. Angyal Károly gépállomási igazgató ült a nyergében, és a forgórészeket figyelte. Megvártuk, amíg megnyugodva földre lépétt és megállítottuk egy szóra. — Már valamennyi arató­gépünk és cséplőgépünk a tsz-ekben várja az aratást — mondotta — és a kombájnok is kivonultak. A segítségünkre váró tsz-ekben 15 kévekötő­aratógépünk, 7 rendrearató- gépünk és 23 kombájnunk arat az idén. Ha minden jól megy, akkor még több is, mert a kö­zeljövőben várunk hat új SZK—3-as kombájnt. Miközben az aratásról be­szélünk, Angyal elvtárs meg- hökkenve tekintett az órájára. „Ejha! Mindjárt két óra és a röpgyűlést akkorra hívtuk ösz- sze! Jól néznék ki, ha éppen én késnek el róla!” Motorindí­tás közben még elmondta, hogy Kovács János 800 hold aratást vállalt az SZK— 3-as kombájnjával. — Be is váltja az ígéretét? — Tíz liter borban fogadott! — kiáltotta vissza nevetve, a motorkerékpár zaját túlhar­sogva. — nmi — Tanyaközpont — egy év alatt Hasznos újítás Apajpusztán : Gép szárítja a lucernát A lucernaszéna veszteségmentes betakarítását minden év­ben kockázatossá teszi a szeszélyes időjárás. Az idén különö­sen így van ez. Apajpusztán azonban, a Kiskunsági Állami Gazdaság központi üzemegységében, olyan eljárást dolgoz­tak ki. amellyel jórészt függetlenítik az időjárástól a szénabe­takarítást. Vadas Miklós üzemegységvezető sokmillió forintot érő újítása nyomán nem renden és boglyában, hanem kazal­ban szárítják meg g szálasfakarmányt. Néhány évvel ezelőtt több mint ezer ventillátort gyártot­ták és hoztak forgalomba az országban. Ezeknek a ventilláto­roknak a szénaszárító pajtákba kellett volna a levegő cseré­jét, frissítését ellátni, azonban nem váltak be. Egy ilyen ven­tillátort alakítottak ét Apajpusztán. Az átalakítás csupán hat­ezer forintba került, s házilag végezték el. Az így konstruált légfúvó berendezés a, kazal aljában hagyott ékalakú csatorná­ba nyomja a levegőt, s a szokásosnál jóval nagyobb kazlak kielégítő szellőzését, -szárításét is ellátja. A kazal kiszáradásé­hoz három-négy nap elegendő. Természetesen a lucernát nem teljesen nyersen kazalózzák, hanem levágás után két-három nap múlva, félnedves állapotban. Az újítás, országosan 50 millió forint hasznot jelent, évenként, ha az elfekvő és ki­használatlanul rozsdásodó ventillátorokat átalakítják. Mivel az eljárás olcsó és hasznos, remélhetőleg rövid idő alatt szé­leskörűen tért hódít. (tm) A lórévi Dunamenti Ter­melőszövetkezet az első esz­tendőben nagyszabású építke­zéssel teremti meg a jövő fej­lődés alapjait. A szövetkezet saját építőbrigádjában négyen dolgoznak, de ha a növény- ápolás engedi és sürgős segít­ségre szorulnak az építők, tízen, tizenöten is munkába állnak a leendő tanyaköz­pont helyén. Most egy 20 férőhelyes ser- tésfiaztatót építenek saját erőből. Olyan épület lesz, amely minden követelmény­nek megfelel, még a zord, szeles, téli időjárás alatt is. A tervek szerint a jövő hé­ten már be is fedik, s akár használatba is lehet venni. A következő épület egy takar­mánykeverő lesz, amelynek alapozását már a héten meg­kezdik, majd egy 150 férőhe­lyes süldőszállás következik. Az évi építési programot ősz­szel egy gépszín építésével fejezik be. Most ugyan még csak egy Zetorjuk van, s egy arató-kévekötőgépjük, de úgy tervezik, hogy még ebben az évben még egy Zetort és több munkagépet is vásárolnak. Ennyi géphez viszont már fel­tétlenül gépszín dukál, hogy mintaszerű legyen munka utá­ni elhelyezésük. A jövő esztendőben azon­ban tovább terjeszkednek, építkezinek, de a tervek még nem alakultak ki teljesen. Sok minden függ még az idei év sikerétől. Ebben a siker­ben azonban erősen bíznak és joggal. Népitánc-fesztivál Egy hét múlva, június 25-én, vasárnap délelőtt 10 órakor kerül sor a Pest me­gyei népi együttesek és népi táncosok IV. találkozójára Gödöllőn. A már hagyomá­nyos táncfesztivál a népi tán­cosok felvonulásával kezdő­dik. A bemutatót kedvező idő esetén a palotakerti szabadtéri színpadon, rossz idő esetén pedig a Ganz Árammérőgyár és az agráregyetem színpadán rendezik meg. Befejeződött az élelmiszeripari tudományos ülésszak A Mezőgazdasági és Élei. miszeripari Tudományos Egye­sület rendezésében, pénteken kezdődött élelmiszeripari tu­dományos ülésszak szombaton befejeződött. A tanácskozások második napján szekcióülése­ket tartottak. A bor-, szesz­es sütőipari szekciókon az el­hangzott 14 előadást vita kö­vette. s ezután a kétnapos tu­dományos ülésszak véget ért. (MTI) ;,XXXXXXX«\XXXXXXXXXXXX‘XXXXVXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX-.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXX> béhról — hazafelé Aztán még ez is kiolvasható a frissen kéklő tintabetűkből: „kitűnő, jeles ...” Mindenkinek jutott ülőhely a csillagos ég alatt robogó Ikaruson. Akik az elejében ültek, már korábban kijöttek a buszhoz. Messzire utaznak, a Tisza keleti partjára és látha­lyan tréfamester féle negyve­nes férfi a Pest megyeiek kö­zé telepedett. Tökéletes bizton­sággal tartja tetőfokon a ked­vet, mindnyájunk örömére. Az áporkai tsz-elnök, Vörös János elvtárs, így jellemezte őt. „Az első nap, az első órában, ami­kor találkoztunk, így mutatko­zott be a váltamra csapva: szervusz öregem, mától fogva te leszel a komám! Igaza is lett. Attól a perctől kezdve, amikor kinézett magának, sül- ve-főve együtt voltunk. Együtt tanultunk, epymás mellett volt az ágyunk és egyszerre lettünk kitűnő tanulók is.” Ián ugyan tűi vannak, de nem jöhet pihenés, mert csúcsára hág a munka, kezdődik az aratás. Nem tudják, baj van-e otthon, vagy rendjén mennek a dolgok? Annyi mindenkép­pen biztos, hogy az igazi vizs­ga még ezután következik. Ahogyan erre terelődik a szó, mintha már otthon lennének a tsz-ben, ki-ki a maga elha­tározását közli. Van, aki az eredményességi munkaegység­re kíván áttérni, mások az in­tenzív búzákról szólnak, egye­sek pedig a takarmánytáp- cserére kívánnak szerződni. Könyvjutalmat kapott az év­záró ünnepélyen a szintén ki­tűnő eredménnyel végzett Ka- locsaven Mihály, akit a nyárs­apáti József Attila Termelőszö­vetkezet küldött Zsámbékra. tóan otthon jár a gondolatuk. Ök inkább hallgatnak az úton. Egy közülük azonban, Bé­kés megyei tsz-elnökhelyettes (nem akartam kérdezősködés- sel zavarni ezeket a felejthe­tetlen utolsó perceket), amo­Józan Lajos elvtársat, a döm- södi Dózsa Termelőszövetkezet tagjai várják vissza. Mint mondotta, a sikeres vizsga után a tagság javára kívánja for­dítani az iskolán tanultakat. A lórévi Dunamenti Tsz tagjai nem csalódtak Tölgyes János­ban. Minden tantárgyat szere­tett az iskolán, amiről a kitű­nő átlageredmény szépen ta­núskodik. Nos, hát ha így van, értel­me van a vidámságnak, ame­lyet így vezet be a Békés me­gyei koma: — Halljátok, addig még ve­zetni sem tudunk rendesen, amíg ez a sok tudomány ki nem megy a fejünkből. — Úgy kellett neked, miért tanultál olyan sokat! — mond­ja incselkedve egy tekintélye­sen kopaszodó elnök. — Én csak jórendű vagyok, s így könnyebben felejtek. — Úgy látszik, komám, te sem hiába kopaszodtál meg! Van esze a tagságnak is, hogy téged küldött az iskolára, mert ha nem kopasz elnököt küldtek volna, megcsappanna mára a tsz gyapjúhozama. Aztán alábbhagy a tréfa, ko­molyra fordul a szó. Az isko­A tagság bizalma adott erőt a tanuláshoz a hatvanéves Bé­res István elvtársnak is, aki a pándi Uj Élet Tsz-be tér visz- sza a tízhónapos vezetőképző iskola után. (Foto: Gábor Viktor) Hol, milyen probléma vár megoldásra — annak a módját kutatja a Zsámbékon szerzett szakismeret. Nagymiklós István \ Tízhónapi kemény tanulás- ! ban összeforrt társaság szállott \ autóbuszra pénteken a Zsám­• í „Nálunk az egész család ta- ! nul” — mondja a kitűnően ! végzett áporkai tsz-elnök. Vö- !rös János elvtárs fia és lánya í gimnáziumban, felesége pedig ; az általános iskola nyolcadik {osztályában vizsgázik az idén. * * \ béki Termelőszövetkezeti Ve- \ zetöképző Iskola előtt. Való.- < hányán meglett, sokan őszülő ! vagy tarfejű férfiak, a négyes, ! ötös hatos és hetes osztály j múlt évi hallgatói. Néhánynak f a felesége is eljött, sőt a gye- ! rekek is kíváncsiak voltak a í családfő bizonyítványára. Kéz- \ röl kézre jár néhány oklevél, {amelyen középütt díszeleg a í „képesített mezőgazda” titulus.

Next

/
Thumbnails
Contents