Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-04 / 130. szám

PEST MEGYEI K VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK f wgy ? w K/Curlan AZ MSZ M;P P EST MEGYEI BIZOTTSÁG A ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. ÉVFOLYAM, 130. SZÁM ÁRA 7» FILLÉR 1961. JÜNIUS 4, VASÁRNAP V Szombat esti jelentéseink az osztrák fővárosból: Hruscsov és Kennedy megkezdte tanácskozását A bécsi tnlélkezó szembaii eseményei Bebizonyított igazság (2. oldalon) Ahol a pártbizalmi nemcsak „inkasszál" (3. oldalon) Leánykereskedők Rómában (8. oldalon) Nagy jelentőségű újítás . huzavonával (9. oldalon) washingtoni szovjet nagykö­vet. A villa előtt összegyűlt mintegy 80 fotoriporter ötper­ces ostroma után Kennedy bevezette vendégeit az épület­be, amelynek a szökőkutas, fürdőmedencés parkra néző tágas fogadótermében Hrus­csov és Kennedy megadóan tűrte a fotóriporterek és a filmhíradósok újabb ostromát. A két kormányfő egy óra után néhány perccel lépett be a nagy fogadóteremből balra nyíló tárgyaló szobába. Ken­nedy, mint fiatalabb és mint házigazda, előzékenyen hely­(Folytatás a 9. oldalon) Kitüntetés A Népköztársaság Elnöki Tanácsa eredményes munkás­sága elismeréséül 50. születés­napja alkalmából Droppa Gusztáv külkereskedelmi mi­niszterhelyettesnek a Munka Érdemrend kitüntetést ado­mányozta. Nagyra becsüljük az önök munkáját Pedagógusnapi ünnepség a megyei tanácson Köszöntő és köszönet Tizedszer. Ünnep és jubi­leum is e nap egyaránt. Tíz esztendővel ezelőtt ezen a na­pon ünnepeltük először peda­gógusainkat: jövő nemzedé­künk oktatóit, nevelőit. Kedves ünnep. Szeretettel teljes. A tanító, a tanár em­léke egy életre elkísér. Ez adja tartalmát az ünnepek­nek; s fényét, csillogását mindaz a számlájatlan derűs­bús epizód, amely végigkí­sérte iskolai éveinket, s ma már — a múló idő jóvoltá­ból — csodálatosan szép em­lékélménnyé magasztosult. Köszöntő és köszönet. így együtt teljes a kép. Köszöntő az ünnep alkalmából és kö­szönet az elvégzett derekas munkáért. S ez a köszöntő és köszönet nem puszta udva­riasság csupán. Rászolgáltak pedagógusaink. Tudjuk jól, a magunk szü­lői tapasztalata a legjobb pél­da erre — nehéz, fáradságos munka a nevelés. Alikor is, ha ma összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között ne­velhetnek pedagógusaink, mint bármikor. Nemcsak arra gon­dolok, hogy gazdagabb az iskolák felszerelése, s a ne­velés mindinkább az egész társadalom ügye lesz, hanem arra is, hogy a diákoknak nincs hiányuk sem tanszer­ben, sem ruházatban — mint például még alig két évtized­del ezelőtt — s a modern tech­nika csaknem minden eszkö­zét is a nevelés szolgálatába lehet állítani. Gondoljunk csak a jói felszerelt politech­nikai műhelyekre! A ma is­kolája már nemcsak tanít, oktat, az életre is nevel. Életközelség. Nem üres jel­szó csupán. Helyességét és szükségességét maga az élet igazolja. Azok a diákok, akik már belekóstolva a gyakor­lati oktatásba, lépték át az élet kapuját: bizonyítanak. De az élettel való szoros kapcso­lat vezeti rá a pedagógusokat is arra: milyen feladatokra kei] előkészíteniök diákjaikat, milyen világnézetet, erkölcsi szemléletet kell kialakítani bennük. Elmondhatjuk, ma már pedagógusaink többsége megértette ezt, s amit tesz, cselekszik, meggyőződésből, belső kényszerből teszi, érez­ve: nem nevelhet a szocializ­mus számára hasznos, felké­szült polgárokat az, aki nem az életre, az életnek nevel. Az életközelség azonban mást is jelent. Jelenti azt is, hogy a pedagógusok nem zár­kózhatnak be az iskola falai közé. Részt kell, hogy kérje­nek az iskolán kívüli munká­ból — amellett, hogy fő fel­adatuk továbbra is az iskolai tanító-nevelőmunka! —, szer­vezzék, irányítsák a falu kul­turális és sportéletét, támo­gassák az iskolai szervezetek munkáját, tartsanak ismeret- terjesztő előadásokat a szülők általános műveltségének eme­lésére. Aki nem él benne tár­sadalmunk sokszínű, eleven valóságában, az elszakad az élettől, s ez jelentős akadálya lehet az iskolai munka ered­ményes végzésében is. Nem ünneprontás kívánt lenni e néhány gondolat. Csu­pán emlékeztető. Emlékeztető azon a napon, amikor legki­válóbb pedagógusaink mellén még újként cseng a kitünte­tés; azon a napon, amikor szerte a megyében — és az egész országban is — szere­tettel és megbecsüléssel nyújt­juk áf — mi szülők és fiaink, leányaink — a hála virágait. Lóránt László Endre, az MTI bécsi tudósítója jelenti: Amit N. Sz. Hruscsov a múlt évi párizsi csúcstalálkozó ku­darcba fulladásakor előre lá­tott, az szombat délben Auszt­ria fővárosában bekövetke­zett: a szovjet kormányfő a régi elnök helyett az Egyesült Államok új elnökével „ma­gántalálkozóra" jött össze Bécsben. hogy felvegye vele a személyes kapcsolatot, és két­napos eszmecserét kezdjen a két ország, s egyben a népek millióinak sorsát behatóan érintő kérdésekről. Már eddig is megállapítha­tó, hogy a tanácskozások az elő­készületeknek megfelelő, kedvező légkörben kezdőd­tek meg. A szombati megismerkedés és az érintkezés felvétele egyelő­re az álláspontok kölcsönös megismerését szolgálja. A meg­oldatlan problémák mélyre­ható tanulmányozása csak va­sárnap, a találkozás máslodik és egyben utolsó napján kö­vetkezhet be. Kennedy megérkezése Bécsbe Szombat délelőtt 11 óra kö­rül, a bécsi találkozó előjáté­kának második felvonásaként, az osztrák fővárosba érkezett John Kennedy, az Egyesült Államok elnöke. Kennedy elnök, felesége, Rusk külügyminiszter, Bohlen, a szovjet ügyek rendkívüli ta­nácsadója, és Thompson, moszkvai amerikai nagykövet társaságában szállt ki a külön- repülőgépéből a schwechati lé­gikikötő eső áztatta betonjáró­jára, és előzékenyen viszonoz­ta Schärf köztársasági elnök üdvözlését. Schärf üdvözlő beszédében az államférfiak személyes kapcsolatának fontosságát hangoztatta, és sikert kí­vánt Kennedynek Hrus- csovval folytatandó meg­beszéléséhez. Az amerikai elnök válaszá­ban egyebek között köszönetét mondott Ausztriának azért a lehetőségért, hogy Bécsben Hruscsovval együtt a népek közötti általános jobb meg­értés kilátásainak megjaví­tásán tevékenykedhet. Az érkezés protokoll műso­ra: a Kennedyt fogadó osztrák kormány képviselete, az ame­rikai kolónia megjelenése, a két himnusz, a díszszázad, a mo­toros rendőrök díszkisérete — pontosan ügyelve az azonos­ságra — hajszálnyira úgy zaj­lott le. mint Hruscsov érke­zésekor. Egyetlen különbség csak az volt, hogy a schwechati repü­lőtéren a a bécsiek kevesebben vár­ták Kennedyt, mint előző nap Hruscsovot a pálya­udvaron. kevesebben áll­tak sorfalat az amerikai elnök útvonalán, mint Hruscsov pénteki fogadta­tásakor és bár itt is, ott is elhangzott éljenzés, ész­revehetően kisebb érdek­lődéssel fogadták Kenne­dyt, mint Hruscsovot. Kennedy megérkezése után azonnal látogatást tett Schärf- nél és a köztársasági elnök kíséretében ugyanúgy, mint Hruscsov, néhány percre kilé­pett az elnöki palota erkélyé­re, ahol fogadta a bécsiek üd­vözletét. Találkozás az amerikai nagykövetség hitzingi villájában Hruscsov szombaton körül­belül ugyanabban az időpont­ban indult el purkersdorfi szállásáról, mint amikor az amerikai elnök gépkocsioszlo­pa mozgásba lendült a Ball­haus Platzról. A két tökéle­tesen azonos autósor. telje­sen azonos öltözékül, fehérsisa­kos, fehérkesztyűs motoros- rendőröktől vezetve, egyforma sebességgel közeledett egymás felé. Az amerikai nagykövet­ség hitzingi rezidenciájába Kennedy 12,25 órakor érke­zett meg. Amikor Hruscsov gépko­csija 12,44 órakor beka­nyarodott a villa kertka­puján, Kennedy már meg­jelent a kert közepén fek­vő épület lépcsőfeljárós bejáratának üvegezett aj­tajában. Mögötte Rusk. Bohlen és Thompson állt. Kennedy vendéglátói udva­riassággal sietett le a lépcső­kön és barátságos, szívélyes kézszorítással üdvözölte a be­járatnál lefékezett autóból ki­lépő Hruscsovot, akinek kísé­Bensőséges, meleg hangú ünnepség színhelye volt szom­bat délelőtt a megyei tanács épülete. A tizedik pedagógus- nap alkalmából a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága vendégül látta a megye leg­kiválóbb pedagógusait. Az ünnepségen megjelent Hor­váth András elvtárs, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, Marosi Jenő elvtárs, a megyei pártbizottság agit­prop.-osztályvezetője, Somo- di Gyula elvtárs, a megyei KISZ-bizottság első titkára, Keleti Ferenc elvtárs, a me­gyei tanács végrehajtó bizott­ságának elnöke, Szabó Sán­dor elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nökhelyettese, Jordán Júlia, a Művelődésügyi Miniszté­rium képviselője, Székely Ödön, a pedagógusszakszer­vezet megyei bizottságának el­nöke és Békési Lajos, a fel­sőfokú tanítóképző igazgatója. Vörös Gyula, a megyei ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetője, meleg sza­vakkal köszöntötte a megje­lenteket, majd Keleti Ferenc elv társ, a megyei tanács vég­rehajtó bizottságának elnöke mondott rövid ünnepi beszé­det. Hangoztatta: milyen sa­nyarú körülmények között éltek és munkálkodtak a pe­dagógusok a múltban, majd beszámolt arról a változásról, amelyet a felszabadulás je­lentett tanítóink, tanáraink életében. Horváth András elvtárs a megyei pártbizottság nevé­ben köszöntötte a megjelent pedagógusokat. — Nagyon nagyra becsüljük az önök munkáját — mon­dotta többek között Horváth András elvtárs. — Ha száraz statisztikai adatokkal mérhe­tő lenne az a fejlődés, amely megmutatkozott az elmúlt tíz esztendő alatt, akkor áhhoz a fejlődéshez hasonlíthatnám, amelyet az ipar tett meg ugyanennyi idő alatt, azaz számokban kifejezve, 360 Szá­zalékos az emelkedés. A jó munka elismerése mellett Horváth András elv­társ szólt arról is, hogy mit vár a megyei pártbizottság az elkövetkező időkben a megje pedagógusaitól. Ezután került sor a kitünte­tések, jutalmak átadására, amely nem csupán az iskolá­ban végzett jó munka szim­bóluma, hanem szimbóluma annak a derekas munkának is, amelyet pedagógusaink az elmúlt esztendőben a faiu J kulturális felemelkedése ér­dekében végeztek. Először a gyémánt- és aranydiplomák kiosztására került a sor. Bé­kési Lajos, a felsőfokú ta­nítóképző igazgatója nyújtotta át a gyémántdiplomát Kovács Gábor tanítónak, aki hatvan­öt esztendővel ezelőtt, 1896- ban szerezte meg a tanítói oklevelet. Meghitt pillanata volt az ünnepségnek, amikor az idős tanító elmondotta, hogy életének legboldogabb napja ez, s azt, hogy nyolc élő gyermeke közül hét pedagó­gus, egy pedig orvos. Aranydiplomát kilenc pe­dagógusnak nyújtottak át: Berencz Mihálynak, V aradi Gyulának, Zsembai Ferenc­nek, Gogola Aladárnak, Ba- bócsay Jánosnak, Urbánfy Irénnek, Blaskovits Oszkár­nak, Horváth Ferencnek és Gáspár Istvánnak. Többen közülük még ma is tanítanak. A megjelent pedagógusok nagy tapssal fogadták Vörös Gyulának azt a bejelentését, hogy ezekben a percekben a megye négy pedagógusa a parlamentben veszi át kor­mánykitüntetését. Arató Má­tyásáé aszódi és Varga Sán­dor ráckevei tanár Kiváló ta­nár, Boross Béláné dunaha- raszti tanítónő Kiváló tanító és Dékány Antal gödöllői ál­talános iskolai igazgató ped g Munka Érdemérmet kapott. Ezután tizenegy pedagógus­nak Keleti Ferenc elvtárs ad­ta át az Oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést, négyen a Szocialista kultúráért ér­met kapták. Négyen kaptak még Kiváló dolgozó jelvényt, hatan pedig miniszteri dicsé­rő oklevelet- Sokakat a me­gyei tanács végrehajtó bizott­sága iskolai és társadalmi munkásságáért pénzjutalom­ban részesített. Az ünnepség után a ki­tüntetett pedagógusok hosz- szan elbeszélgettek a megye vezetőivel. — P — relében ott volt Gromiko kül­ügyminiszter és Menysikew­Ez a kép még pénteken készült. Hruscsov e’vtárs érkezése után beszédét mondja a bécsi pályaudvaron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents