Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-27 / 149. szám

1961. JÚNIUS 27, KEDD í°-*i»«r /ULCyEt 3 Népitánc^f es%tivál -= 1961 Tarka sereg lepte el vasár­nap Gödöllőt: a népi' tánc lel­kes katonái már kora reggel felkeltették a járókelők ér- déklődését. Ruháik a szivár­vány valamennyi színében tündököltek, itt-ott a muzsiku­sok próbálgatták hangszerei­ket, sőt néhol még táncra is perdültek az együttesek. A gö­döllői későnkelők pedig vidám dotálásra ébredtek, Kovács László, a népdal, a népi tánc, a népművészet Kossuth-díjas szerelmese csodálatos szerve­szerűek és tökéletesek lesz­nek. Nem szigorúak a nézők sem, mert a táncforgatag fe­lejtet. Tapsot kapnak az isa- szegiek, a turaiak, az abo- nyiak, a ceglédiek, a csévha- rasztiak, a nagykőrösiek, a váciak, a Galga mentiek, a gödöllőiek és a vendégek is. Pedig valamennyit nem is soroljuk fel, ki győzné? Negyvenöt együttes délelőtt 26, délután 24 számot muta­tott be. Hálás a közönség, mert Karsai csárdás a Somoskőújfalui táncosok előadásában. zőkészséggel sorbaállítja a tán- cofeokat. Hányán próbálgatják hang­jukat? Százan? ötszázan? Nyolcszózan?! Abonyiak, erdő­kertesiék, tápiószecsőiek, ócsaiak, isaszegiék, váciak, galgamácsaiak, turaiak, püs- pökhatvaniak. Itt az egész megye Száll az ének, mintha Pest me­gye monumentális kórusa da­lolna, pedig mindez csak rög­tönzés, mert a dalosok első számú erénye az összeszokott­ság, amely csak sok-sok próba után alakul ki. És csoda tör­ténik. Költői túlzás? Nincs csoda, a szépen ^szárnyaló dal titka?'rtl'indänriyiah1 'rhüzíkáli- sak, siéretik a dalt, a táncot. Kovács László elégedett, si­került a próba^ jöhet az elő­adás ... A népi együttesek és népi táncosok csaknem ezres serege előbb még felvonul a gödöllői Szabadság térre. So­kan nézik ' a tarka ruhákat, nemcsak a helybeliek, de né­hány suhanó autó is megáll, pedig az utasok az árnyatadó mátrai, gályái erdőkbe igye­keznek, Gödöllőn pedig már reggel olvadozik az aszfalt. Fél tizenegykor a Palotákért szabadtéri színpadán sorakoz­nak fel a Pest megyei együt­tesek. Festőibib- környezetet nem is választhattak volna a rendezők, üdezöld hátteret ad­nak a százados faóriások és élő szőnyegét a hatalmas smaragd fűrengetegek. És kezdődik a mozgalmas, látványos találko­zó: Szabó Sándor, a Pest me­gyei tanács v. b. elnökhelyette­se mond megnyitó beszédet, hangoztatja a fesztivál jelentő­ségét és sok sikert kíván a részvevőknek. Ezerthangú nyitányként csaknem minden részvevő felvonul a színpadra, Kovács László, Kossufh-díja s vezényel és e pillanatban több a szereplő, mint a néző a gö­döllői fák alatt. Száll az ének és a szerteáradó dallamok em­lékeztetnek arra, hogy 1961 jubileumi esztendő, Liszt- és Bartók-év. Tánc, tánc és tánc, negyven­öt együttes lép egymást válto­gatva színpadra. Biztos kézzel állították össze a rendezők^ a műsort, akárcsak a drámaírók, ügyeltek arra, hogy a közönség érdeklődése felvonásról felvo­násra fokozódjék. Számításai­kat időnként azonban keresz­tülhúzta egy-két együttes kí­vánsága: — Szerepeljünk előbb, mert haza szeretnénk utaz­ni ..: Vagy időnként csődöt mon­dott a mikrofon vagy a hang­szóró, tehát váratlan tech­nikai zűrzavar akadályozta a műsort. Ezt azonban néz­zük el, mert fiatal még- a gö­döllői szabadtéri színpad, még idő és természetesen anyagi áldozat kell, amíg a műszaki berendezések is kor­minden számot megtapsol. Ér­demtelenül kapták az együt­tesek az elismerést? Aligha. Dicséretet érdemel vala­mennyi részvevő, mert nemes feladatra vállalkozott; ápolni akarja a néptánc, a népszo­kások itt-ott már feledésbe is vesző hagyományait. Termé­szetes, nem tehetünk egyen­lőségjelet valamennyi, együt­tes száma, felkészültsége és áldozatkészsége közé, de meg­állapíthatjuk. hogy a népi együttesek és tánccsoportok találkozója a tavalyihoz ké­pest számbelileg . és minősé­gileg is emelkedést jelen­tett. 1960-ban elsősorban a vendégek jelentették a szín­vonalat, az idei ' fesztivál'vi- szórft" Kát1 tJteofiy ítjá,' 'Hogy'­a Pest megyeiek felnőttek a meghívottak mellé. Kiknek köszönhetjük a gö­döllői találkozó színvonal- emelkedését? íme a legjobb csoportok: az Abonyi Föld­művesszövetkezet népi együt­tese, a túrái művelődési ott­hon népi együttese, a galga- hévízi Zsíros néni, a népmű­vészet mestere és ötös foga­ta, a ceglédi művelődési ház vegyes, tánccsoportja, a püs­pökhatvani általános iskola vegyes tánccsoportja, a Ve­Sarkantyús-tánc. Előadják bugyi fiatalok. resegyházi Földművesszövet­kezet tánccsoportja és a Cse­pel Autógyár vegyes tánc­csoportja. így vélekedik Os- kó Endréné is, a Pest me­gyei Tanács népművelési osz­tályának táncreferense. Beköszöntött az este a gö­döllői Palotakertre, mire a fesztivál -véget ért. Igaz, hosgy csak a közönség számára, mert az együttesek táncokta­tói a jövő hónap első felé­ben közösen vitatják meg a találkozó mér legét, tanulsá­gait. Anélkül azonban, hogy a megbeszélés elé vágnánk, megállapíthatjuk: Gödöllőn vasárnap szép sikert aratott a népi együttesek és tánccso­portok csaknem ezer tagot számláló serege. Molnár Károly Gyorsabb a panaszok intézése Beszélgetés a megyei tanács panaszügyi csoportvezetőjével A panaszok, a beadványok sorsáról érdeklődtünk dr. Tési Istvánnál, a Pest me­gyei Tanács panaszügyi cso­portvezetőjénél. — Hetente három félfoga­dási napot tartanak a megyei tanács osztályain — mondot­ta dr. Tési István. — A közvetlenül hozzánk címzett, vagy a fogadóórákon jegyző­könyvbe foglalt, illetve a mi­nisztériumok és rádió által hozzánk továbbított levelek vizsgálatán túl foglalkozunk az osztályok, továbbá a járá­si, a városi és községi ta­nácsok panasz-ügyintézésé- j nek ellenőrzésével is. Én ma- I gtam az utolsó, időben ellen­őrzést tartottam a megyei ta­nács egészségügyi osztályán, a szobi, a váci, a gödöllői és a nagykátai járási tanácsnál, Cegléden és Nagykőrösön, valamint a Sződligeti Köz­ségi Tanácsnál. Megállapítható, hogy ál­talában gyorsan és gon­dosan vizsgálják meg a panaszokat. De hiszen éppen ez a cé­lunk! Épp ezért bosszantó, hogy a rádió (a mi egyik leg­nagyobb „szállítónk”) a ránk tartozó leveleket olykor két hét késéssel továbbítja. — Természetesen megtör­ténik, hogy egy-egy ügyet nem tudnak gyorsan és ki­elégítően megvizsgálni. Habár Nagyobb tudás - eredményesebb munka Fokozódó tanulási kedv a monori járásban Egyre, több ember látja vi­lágosan a termelőszövetkeze­tekben, hogy a több jövedelem elképzelhetetlen több tudás nélkül, vagyis a termelőszö­vetkezeti parasztoknak bőví- teniök kell közismereti és szakmai tudásukat. Miképpen történik mindez a monori járásban? Erről be­szélgettünk Gyenes József népművelésügyi felügyelővel. — Elsőrendű feladatunknak tekintjük, hogy járásunkban minél alaposabb műveltséggel rendelkezzenek a termelőszö­vetkezetek tagjai — mondotta a járási népművelésügyi fel­ügyelő. — Tanulási vágy mindenütt mutatkozik, és ez azért is örvendetes, mert nem egy helyen bőven akad pó­tolnivaló. A monori járás vala­mennyi községében ta­pasztaljuk, hogy a terme- 1 lőszövetkezeti . .dolgozók . tápul ni" "X"' Mpg - eddig sohasem vettek részt olyan sokan az iskolán- kívüli oktatási formákban, mint ebben az esztendőben. Népművelési munkánk csak azért lehet sikeres, mert a pe­dagógusok általában, néhány kivételtől eltekintve — szív- vel-lélekkel közreműködnek. — Hol működnek a leg lel­kesebben a pedagógusok? — Érdekes, hogy minél ki­sebbek a községek, annál lel­kesebbek a pedagógusok. Különösen áldozatkészek a tápiósülyiek, a tápiósá- piak, a csévharasztiak, a vasadiak. Csévharaszton 12 sikeres is­meretterjesztő előadást tar­tottak, ezenkívül háztartási tanfolyamot is rendeztek. Tá- piósülyön negyvenen ezüstkalá­szos tanfolyamot végeztek, huszonnyolcán elvégezték a művelődési iskolát, huszonkét asszony pedig a háztartási tanfolyam előadásait hallgatta végig. A háromféle iskolán- kívüli népművelési forma gya­korlati lebonyolítása azért si­került jól, mert tevékenyen közreműködtek a pedagógu­sok. Akad olyan község is, ahol feladatuk nem ilyen há­lás, mert az oktatási munkát szó szerint az abc-nél kell kezdeniök. — Hol? — Nem nevezem meg a köz­séget, mert nem válik dicső­ségére. Hogy-hogynem kide­rült: akad néhány ember va­lahol a monori járásban, akik hadilábon állnak az abc-vel, illetve az írás-olvasás tudo­mányával. — Milyen tanulási lehető­ség nyílik a termelőszövetke­zeti phrasztok előtt? — Elvégezhetik a dolgozók általános iskolájának alsó vagy felső tagozatát, erre min­denütt van lehetőség', ezt min­denütt már megrendeztük, vagy megrendezzük a járás­ban, ahol' csak a termelőszö­vetkezetek tagsága kívánja. Hasonló a helyzet az ezüst- kalászos tanfolyammal is. Te­kintetbe' vesszük a községek helyi adottságait, lehetőségeit is, ahol ugyanis mód nyílik baromfinevelésre, ott rende­zünk baromfitenyésztési tan- folyamot is. Hat helyen került sor erre: Bényén, Csévharasz.- ;pp,.,£yátegyházán,. Péter:bon. Úriban és Vecsésen. Sok he­lyen egyéni paraszt korukban jó néhányan foglalkoztak a kertészettel, kár lenne, ha most, ha már megtalálták az utat a közös gazdálkodáshoz, akkor abbahagynák. Hét községben tartottunk kertészeti tanfolyamot: Ecseren, Monoron, Péteriben, Tápiósápon, Üllőn, Vasadon és Vecsésen. Sokan azt hiszik, hogy minden magyar háziasz- szony mestere a konyhaművé­szetnek. Sajnos, nem éppen így van. Bebizonyosodott, hogy nem hiába rendeztünk háztartási tanfolyamot Gom­bán, Gyomron, Maglódon, Mendén, Tápiósülyön, Tápió­sápon és Úriban. Sok lány és asszony tanult meg igazán jól sütni, főzni, szabni, varrni. Egyetlen termelőszövetkezeti tagra sem gyakorol senki sem kényszerítő hatást, hogy ta­nuljon, bővítse tudását. Erre azonban nincs is szükség. A tanulási vágy egyre nagyobb, jó példa a péteri eset, ahol á művelődési iskola 24 hallga­tóval kezdődött és végül is huszonnyolcán fejezték be a tanfolyamot! A sikerért dicsé­retet érdemel Nagy Károly iskolaigazgató. Elégedettek le­hetünk a tápiósülyiek ered­ményével is. Huszonnyolcán jelentkez­tek a tanfolyamra és va­lamennyien megkapták a bizonyítványt is. Vecséssel már korántsem' di­csekedhetünk, külön-külön kezdődött a művelődési iskola és az ezüstkalászos tanfolyam. És mi lett a vége? Egyik sem bizonyult életképesnek. Össze­olvadt a két tanfolyam. Sok függ az emberek tanulási vá­gyától, de a pedagógusok ál­dozatkészségétől is. Erre sze­retném felhívni a monori já­rás valamennyi tanárának és tanítójának a figyelmét — mondotta befejezésül Gyenes József népművelési felügyelő. (m. k.) egyre kevesebb az ilyen ügyünk, egy-két eset azon­ban sokáig elhúzódik. — Ifjabbik Osztoics Vazul, szigetcsépi lakos a helyi Le­nin Tsz mezőőre és egyben vadőr a Csepel Autógyárnál. Hivatali kötelességének meg­felelően, többször jelentette a tsz-elnöknek, hogy a falu­beliek dézsmálják a közöst. ' Miután az elnök nem in­tézkedett, Osztoics szó­vá tette az ügyet párt­taggyűlésen. Ezért az elnök Osztoics mun­kaviszonyát — 1960. novem­ber 22-én — a közgyűléssel felbontatta. — Osztoics panaszt tett nálunk — folytatta dr. Tési István. — Mi elrendeltük a vizsgálatot, s az ügyet a Rác­kevei Járási Tanács mező­gazdasági osztálya a követ­kezőkkel kü'ldte vissza: Osz­toics csak kétszer tett felje­lentést. Az egyiket nem tud­ták tisztázni — másik fel­jelentését a tsz-elnök a rend­őrségre továbbította. Osz- toicsot pedig azért bocsátot­ták el, mert a tsz-nek télen nincs szüksége négy mezőőr­re, csak háromra. — Mi ezt a vizsgálatot két­kedéssel fogadtuk. Annál is inkább, mivel a közgyűlés — a panaszos szerint — nem volt határozatképes. És er­ről egy szó sem esett a vizs­gálati jegyzőkönyvben! De ha törvényes is a közgyűlés határozata: ellene fellebbe­zéssel élhet bárki a járási tanácsnál. Különösen, ha sze­mélyi bosszú is közrejátszik, az elbocsátásában. Ezekkel a megjegyzések­kel küldtük vissza az ügyet a Ráckevei Járási Tanács elnökének, s fel­szólítottuk, hogy új, ki­elégítő vizsgálatot ren­deljen el. —Végre március- • 14-én megérközatt a-Mb-elnök . vá­lasza. S az álláspontunk be­igazolódott! A határozat va­lóban törvénysértő volt, — Osztoics Vazul azóta — a tanács határozata értelmé­ben — ismét a Lenin Tsz mezőőre. De — sajnos — hosszú hónapokig kellett bi­zonytalanságban élnie. Az ilyen elhúzódó ügyünk sze­rencsére egyre ritkább. A sé­relmek nagy részét időben orvosoljuk — fejezte be tá­jékoztatóját . dr. Tési István. M. J. Nem mindennapi bemutató A pomazi Munkaterápiás Intézet gondozottjainak előadása Valóban nem mindennapi élményben volt részük azok­nak, akik nem törődve a rek- kenő hőséggel, szombaton dél­után a Pomázi Posztógyár kultúrtermébe ellátogattak. Itt mutatták be az Egész­ségügyi Minisztérium Mun­katerápiás Intézetének po­mázi gondozottjai Plautus: A hetvenkedő katona c. két- felvonásos darabját. Telt nézőtér előtt nyílt szét a függöny, s elsőnek Bereczky Béla gondozott ismertette a régi görög vígjátékot s emlékezett meg gördülékenyen, nagy tárgyi tudásra valló sza­vakkal Radnóti Miklós­ról, aki a darabot első Ízben tol­mácsolta a magyar közön­ségnek. A darab jelen esetben Devecseri Gábor fordításá­ban került színpadra. Az intézet gondozottjainak ez volt a harmadik nyilvá­nos előadása. A legújabb idegkórtani kutatások ered­ményeire támaszkodva s kül­földi szaklapok tanulmányo­zása után kezdték a psycho- terápiának ezt a módszerét alkalmazni. A betegek rend­szeresen tanulnak irodalmi értékű színdarabokat. A be­tanítás nehéz munkájában az orvosok, pedagógusok jó része részt vett, pl. Adorjáni Csaba, dr. Puskás Imre és Schenker László. A díszle­teket is maga az intézet ter­vezte és készítette el, míg a jelmezeket és a viláigítóap- parátust az Állami Opera­ház kölcsönözte. A játékot csoportos fog­lalkozás keretében tanulták be. A színdarab tartalmi mondanivalója, a szerepjátszás, a felelős­ségtudat, hogy megbíza­tást kell végrehajtani, a gyógyulás érdekében oly kívánatos feszültséget idézi elő, amely alkalmas arra, hogy vonzóbb a legszebb moziélménynél is. A gépházban már pereg a film. Állok, a közepén s bár­merre nyújtom a ke­zem, mindenütt falba ütközik. Ha lábujj- hegyre állok, fejem a mennyezettel talál­kozik. A hőmérő hi­ganyszála legalább negyven fokot mutat. Nem könnyű mes­terség a mozigépészé, különösen így nyári időben. Dubecz Tiva­dar mégsem erre pa­naszkodik. Inkább arra, hogy itt, a fa­luban.. Százhalombat­tán sehogy sem akar otthonra találni a kultúra, ö mondja ézt, aki nemcsak a mozi gépésze, veze­tője, de egy hónap óta a kultúrotthon irányítója is. Hogy mivel telnek a száz­halombattai vasárna­pok? — Délután kocs­ma, este mozi. A fia­talok pedig átjárnak táncolni a szomszé­dos Dunafüredre. Ez minden. Hogy miért? — Több oka van. Részint Dunafüred és a főváros közelsége teszi. Azután a helyi vezetők sem tesznek meg mindent azért, hogy nálunk is pezs­gő kulturális élet te­az egyént passzivitásából ki­emelje. Ez pedig az első lé­pés, amelyet követhet a töb­bi, az aktív munkában való napi részvétel stb. Éppen ezért a darabtanulás elsősor­ban a gyógyítás egyik — s lassan kétéves tapasztalatok alapján megállapíthatóan — jó eszköze. Elsősorban tehát azokat vonják be, akiknek egészségi állapota ezt meg­kívánja. Előadták már Pirandello: Az ördöngős, és Moliére: A kényeskedők c. színművét. Távolabbi terveik között is­mét egy Moliére és Frede- rico Garcia Lorca szerepel­nek. A vidám, szellemes dia­lógusokkal teli színdarabot a szereplők látható tetszés­sel, teljes átéléssel alakí­tották. Pengőn, érdekesen folyt a játék és a sokszor színészi teljesítményt nyújtó megoldások kellemesen el­telt, vidám kacagásokkal tarkított szórakozást nyújtottak a nézőknek, akik az elő­adás végeztével egyhan­gúlag megállapították — a vártnál jóval többet kaptak. A szereplők szövegtudása, mimikája, s a színpadon való otthonos mozgása mind a gondos foglalkozásra s arra ifnutat — önként vállalt, szívesen végzett feladatot oldottak meg. K. M. remtődjön. Még azt is hiába kérjük, hogy hozassák rendbe c mozi — egyifttal ez\ a kultúrotthon is! — udvarát, hogy kultu-] ráltabb körülmények] között fogadhassuk \ az érkezőket. Pereg a film, fel-] cseng kedves dal-] lama: Túl a szivárvány- \ hídon... i Tfiméljük azonban,] hogy már nemi sokáig lesz csupán] szivárvány Százba- ] lombattán a kultúra.] Az épülő Dunamenti] Hőerőmű nemcsak a] falu külső arculatát! változtatja meg, de í a falu életének' belső ] tartalmát is. ! —r —1 í Túl a szivárványhldon j mozi előcsamo- zí kában már az utolsó előadásra csöngetnek. Vasár­nap este van. Az 'emberek ingujjra, : könnyű blúzra vet- : kőzve lépnek a te- ; rembe. A pénztárban • még kapható jegy. '] Pedig jó filmet ját- ] szanak. Óz, a csodák ] csodája. Méghozzá ] eredeti, színes válto- ]zatban, ami — kes- ] kény filmes moziról ] lévén szó — ugyan- ] csak ritka esemény. ] Mégis. Nincs telt ] ház, még az esti elő- ] adáson sem. A dél- ielöttre hirdetett gye- Irekelőadás pedig el ] is maradt. Hiába. A (Duna hús vize ma

Next

/
Thumbnails
Contents