Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-25 / 148. szám

MONOR © VIDÉKÉ KAZALOZÁS ÜRÜGYEN \ • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • III. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM 1961. JÚNIUS 25, VASÁRNAP Munka közben a gyömröi Vasipari Ktsz-ben Megindult az aratógép a Berki-dűlőn Klein Zol tin né akkuniulátor- csatlakozósaxukat kcwít a/, automata présgépen A monori határban levő' Berki-dűlőn, az Üj Élet Tsz őszi árpa vetésében már meg­indult az aratógép. hogy egy tagban lévő tízholdas tábláján levágja az érett termést. A gép nyomában emberek, asz- szonyok dolgoznak, szedik a kévét és ralkják a keresztet. Napbarnított arcú, nagybaju­szé magyar, Bicskei József tsz-tag diktálja a munkát. Pátkai László. Császári Ivlik- lós, Tóth József és József né, Magócsi Károly tsz-tagok jó­kedvűen segédkeznek, hajlon- ganak, pedig egyikük sem tar­tozik már a fiatalok gárdájá­hoz. Pátkai 1 észióné a mun- ! kája mellett szorgalmasan jegyzi a teljesítményt is. B'cskei bácsi morzsolgatja a kezében a kövér kalászokat, méregeti a pergő szemeket. — Szép, nagyon szép — mondja —, elsőrangú a ter­més, megadja a tizenöt mázsát is holdanként. — És hol vannak a fiata­lok? — tesszük fel a kérdést. — Hja, a fiatalok inkább bejárnak.., Hanem egyszeribe elkiáltja Imagát Pátkai néni: — Karcsi, Bandi, gyertek ;de! — és futólépésben a tar­lón át ott terem két fiatal fiú. Varga Karcsi és Somszegi Andris, a monori József Attila gimnázum most már másod­osztályos diákjai. Örömmel és jókedvvel végzik a mezőgaz- das g' munkát is. A lóvontatta kaparógépen a lábára rokkant Tönköly Ká­roly bácsi ül és rendre gyűjti az elmaradt szálakat. így ő is hasznos munkát tud vé­gezni a közösben. Az úton bicikli húz el mel­lettünk. barcsi Gusztáv és feleségé a Kinizsi utca 25-ből, a szőlőbe tartanak, kapálni. Szabadnapjukat használják ki erre a munkára. Mögöttük Burján Endréné (tsz-tag a Jókai utcából) jön gyalogosan, kapával a vállán. 3 hold kukoricát, 309 öl cukorrépát és fél hold krumplit vállalt meg­munkálásra. Arcét simogatva panaszolja, hogy reggel fogat kellett hú- zatnia és ezért most a meleg­ben baktathat kifelé, külön­ben még a hősben kiment volna. Födi Istvánné a kapálásból már hazafelé tart a Berki­tanyára, az állatokat megetet­ni. Vele tartunk, hogy ott megnézzük a tsz sertésállomá­nyát. — Jelenleg 240 darab hí­zónk van — mondja Bánócz- ki József állattenyésztési bri­gádvezető — most várunk még 40 da­rab kocát az állomány szaporítására. Tervünk az, hogy ötven hízót szállítunk ... — Ezt a tervet túl akarjuk teljesíteni — teszi hozzá La­dányi Ernő és Jónás János állatgondozó. Ebből a köznek is haszna, magunknak pedig egy kis prémium származik... Ütünk a Schmitterer-tanyán keresztül vezetett, ahol megte­kintettük a tsz 90 holdas diny- nyeföldjét. Az ország legjobb dinnyetermelő vidékéről, He­vesből szerződtetett ide a tsz vezetősége két családot, Fe­kete Mihályé'kat és a Csányi- családot. Tudásukat és tapasz­talataikat a gyakorlatban is szívesen adják át három mo­nori tsz-tagnak, Mészáros Györgynek, Deák Pálnak és Faragó Andrásnak. Reméljük, hogy a monostori tanítványok jól megtanulják a dinnyeter­melés művészetét és a monori dinnye nemsokára méltó ver­senytársa lesz a hevesi diny- nyének. Huszty Károly Kiss Pál boyler-alkatrészt munkál fémnyomó-gépén (Kalotay Gábor képriportja) Ügyeletén orvos Älonoron: dr. Lonkay László. Gyomron: dr. Túri Mária. MAI MŰSOR Mozik Ecser: Messzi utca. Gomba: A gyűlölet áldozata. Gyömrő: Hü­velyk Matyi. Matiné: Szent Pé­ter esernyője. Maglód: Az utol­só és az. első nap. Mende: Meny- nyei pokol. Monor. V: a szép Lurette (széles). Matiné: Két fiú, egy kislány. H: Az első év (széles). Nyáregyháza: Légy jő mindhalálig. Péteri: Alázatosan jelentem. Pilis: Warrenné mes­tersége. Tápiósáp: Szomjúság. Tápióstily: Ember a holdon. Úri: Halálkanyar. Üllő: Normandia— Nyeman. Matiné: Neveletlen kis­kacsa. Vasad: A Noszty-fiú ese­te Tóth Marival. Vecsés: V: Therése Raguin. Matiné: a pa­rancsnok. H: Az ötödik ügyosz­tály. Kultúrotthonok Monor: délután a monori zene­iskola harmonikaszakos tanulói­nak évvégi hangversenye. Este 7 órai kezdettel dr. Péterffy Gusz- távné zongoratanárnő növendé­keinek évzáró-hangversenye. Pilis: Este 8 órakor a „Valaki csengetett” című 3 felvonásos bűn­ügyi dráma, előadja a Petőfi Színpad. Sportpályák üllő: Üllő—Kartal. Pilis: Pi­lisi KSK—Ceglédbercel. A mérkő­zések kezdete 17.30 óra. LEHET TIPPELNI! Ha valaki a monori, Ady Endre úti vasúti sorompót el­hagyja — önkéntelenül befog­ja az orrát, A cementlapok­kal kikövezett mély csator­nából ugyanis átható, orrfa­csaró bűz árad. Először azt gondolná az ember, a közeli iparvágányokon — mezőgaz­dasági célra — valamiféle szerves anyagot rakodnak. Csak amikor pár lépést tesz tovább, akkor jön rá, hogy a bűz a csatornából árad. Reinhard Sándor községi mérnök szerint, a csatornát tápláló, és a kefegyárból ki­ömlő szennyvíz nem bűzös, hanem egyszerűen csak fes­tett víz. Ezt már különben a Vízügyi Igazgatóság' monori kirendeltsége is megállapítot­ta. Ugyanezt válaszolta kér­désünkre — megnyugtatásul Imre Ádám, a kefegyár igaz­gatója is. Egyesek szerint a Vöröshad­sereg utcában lakó Gaál Gyu­la kelmefestő műhelyéből öm­lik 'ki. Nála állítólag van ugyan derítő, de „átüt” az emésztőgödre és a lefolyó ki­vezető nyílása beletorkollik az Ady Endre úti nagy csa­tornába. Mások szerint: mégis csak a kefegyárból jön a le­vegőt fertőző, egészségtelen szennyvíz. Lehet tippelni! Egy azon­ban bizonyos: a községi szak­embereknek kötelességük megállapítani, hogy honnan ered a szennyvíz. Reinhard Sándor községi mérnöktől már birtokunkban van az Ígéret: megteszik a szükséges intézkedéseket. Minél hamarabb, annál jobb! Hörömpő Jenő Virágzik a hársfa A monori-erdőn, a tanácshá­za felé vivő úton áll az erdő egyik legszebb öreg hársfája. Most virágzik. Virágillat és különös zsongás tölti be a le­vegőt. A környékbeli méhecs­kék szédült boldogsággal ke­rengnek a virágtól terhes ágak között. A reggeli ragyogásban a fa alatt egy úttörőfiúcska és egy kiszes fiú ül. A nagyobbik mellett két mankó a földön. Baleset vitte el fél lábát. Mindketten szorgalmasan sze­dik a levelek közül a nehéz illatú virágokat. Örömmel új­ságolják: tegnap kényelmesen — kgzel 100 forintot kerestek. 16 kiló virágot szedtek, melyet azonnal átvett a gyógynövény­felvásárló szakember: Valter Géza. Kiszisták, úttörök, kövessé­tek Bátonyi József és Szántai Sándor példáját, előttetek a pénz, csak érte kell nyúlni. Vné Zálogcédula a retikülben Osvalda. Mihály üllői lakos Vecsésen, a Lokomotiv i Étte­remben megrendezett cigány­bálon kitűnően szórakozott és ... becsípett. Másnap reggel, a bál végeztével egy másik ital­boltban tovább iszogatott. Ek­kor odament hozzá egy 27 év körüli férfi és eladásra kí­nálta fel a nála levő női reti- kült. ö 40 forintért megvette. Otthon vette észre, hogy a retikül egyik rekeszében zá­logcédula van, amelyre egy karórát tettek zálogba. Ezt a zálogcédulát valamelyik pesti italboltban eladta Varga László üllői lakosnak. Vargá­val, amikor a zálogtárgyat ki akarta váltani, közölték, hogy a zálogcédula le van tiltva és bevonták a zálogjegyet. A já­rási tanács szabálysértési elő­adója Osvalda Mihályt orgaz­daság címén 150 forint pénz- büntetéssel sújtotta. IPARENGEDELY NÉLKÜL nem érdemes fát fűrészelni, még Tápiósülyben sem. Ve­rő ez/« István két éve végez deszka- és rönkfű reszelést iparengedély nélkül. A járási tanács ipar-műszaki csoportja a fűrészelési engedélyt tőle megtagadta. Varóczki ennek ellenére is űzi az ipart. Arra hivatkozik, hogy öregségénél fogva nem ő fűrészel, hanem a veje, aki egyébként vasutas. Az engedély nélküli bérfű- részelésért a járási tanács sza­bálysértési előadója 800 forint pénzbírsággal büntette Ve- róczki Istvánt. Ehhez a pár sorhoz több in­dítékom is lenne, mégis csak egyről írok. Ez már hosszú hónapok óta bizsereg ben­nem, kikívánkozik belőlem. Vgy érzem, hogy szólnom kell. A közösség javára. Igaz, hogy előbb kellett volna vé­leményemet kifejteni e ma már majdnem kikristályoso­dott módszerek helytelensé­géről. De talárvmég nem lesz „eső után köpönyeg”. Olvastam Szijjártó Lajos elviárs beszámolóját a járás mezőgazdasági munkájáról, melyben megemlíti, hogy sok tsz-ben „felül” is hibák van­nak. Egyik szombat délelőtt — nem véletlenül — kive föd­tem Gyomron a Tövesbe, — beekéztem a háztájimat!* — felelte. így már én is jo­gosnak találtam a többiek kifakadását. Kezdtem meg­érteni a kazalrakót, aki az egész napját a kazal tetején töltötte, mert ö sem kap majd többet, mint az, aki közben a háztáji földjét ekézte. Na, gondolhatja szegény olvasóm, hói van itt a ve­zetésben a hiba, hiszen csak a tagok rossz munkájáról ír­tam. Szerintem ott, hogy: a) nincs munkacsapat-veze­tő, akire a közösen elvégzen­dő munkát bíznák és aki­nek joga volna a tagok el­végzett munkája után annyi munkaegységet írni, ameny- nyit az egyéni munkájával ahol éppen a lucernát ka- zalozták. örömmel tapasztal­tam, mennyire megkönnyí­tették ezt a nehéz munkát. Traktorral hajtőit elevátor hordja fel a lucernát, lent csak rádobják és az könnye­dén fut fel a kazal tetejére. Fent már várják és amikor felér, mindjárt a helyére te­szik. Fent győzték is a mun­kát, csak alul ment vonta­tottan, többet futott üre­sen a szalag, mint terhel­ten. Időm lévén, meg-megke- rültem a nagy kazlakat, hogy melyik oldalról lenne érdemes lefesteni. Festés köz­ben feltűnt nekem, hogy egyik-másik villás eltűnik. A kazalozás folytatódott, de még vontatottabban, mint ed­dig. Kínos-keservesen mégis eljutottak odáig, hogy te­tézni kellett. De nem lehe­tett, mert délután két órára olyan zivatar keletkezett, hogy az egyik oldalon fel­tett laza szalma a másikon lecsúszott. „Na, majd hétfőn tetézünk — hangzott innen is, onnan is, pedig már én is a létrán álltam, hogy se­gítsek. Ekkorra bedöcögött egy két- lovas szekér kapálóekével a kocsiderékban, s a kocsisa el­sőként sorolt be a nagy de- mizson mellé a „jól megérde­melt” áldomásért. Néztem, néztem .. . Hiszen ez az em­ber délelőtt még a lucernát hányta, most meg már ka­pálóekével jön az almafa­sor felöl?! „Milyen szorgal­mas, sok ilyen ember kel­lene a közösben” — gondol­tam, de hallottam a töb­biektől: „Hát te hol csava­rogtál?’“ — s még dühösebb kifakadásokat. „Hol voltam? A sülyi hat€*rb**n púposod ik Csík József — az üllői Petőfi Tsz fogatosának — kocsiján, a vasútállomáson, a nyitott szájú vagon mellett. S utána még három ilyen ra­kott kocsi ...! A lezárt, gül- baba burgonyával teli piros zsákokon nagy betűs felírás: Hungária. A Német Demokra­tikus Köztársaságba indul a vagon. — A német háziasszonyok meg lesznek elégedve: egész­séges, egyforma, tojás nagysá­gú valamennyi — mondja Micskóné, az átvevő. Gyorsan telik a vagon. Több száz vagon áru indult már el innen, erről az állomásról Európa minden részébe. Mesz- sze földön ismerik külföldön Üllő káposztáját, sárgarépáját és zöldségét. Most megismerik burgonyáját is. A vagon mellett áll és gon­dos szemmel figyeli a munkát a Petőfi Tsz fehér hajú mező­gazdásza, Erdélyi elvtárs is. — Most már folyamatosan szedjük előcsíráztatott vetésű burgonyáinkat. A szerződött mennyiség leszállítása mellett — a Március 15 Tsz-szel közö­sen — gondoskodnunk kell a lakosság szükségleteinek kielé­gítéséről is — mondja. A két tsz-nek bizonyára ez is sikerül! K. S. A Virágzó Tsz udvaráról délelőtt kilenc órakor Föld­házi János mezőgazdász és Horváth József tanácselnök­helyettes társaságában kocsira ülve határszemlére indul­tunk. A Sűrűpusztán tíz asz- szonyt nagy munkában talál­tunk, kötötték és hegyelték a szőlőt. Megkérdeztem az egyik fiatalasszonyt, hogy van-e va­lami panaszuk és hogy halad a munkájuk? A válasz egy­szerű volt és rövid: „Ó, mi kedvvel dolgozunk, csak az a baj, hogy nagyon melegünk van.” Teljesen igazat adtam neki. Én magam is nagy meleget éreztem iziben. Szí­vesen velük dolgoztam volna, de hát a kötelesség másfelé szólított. Beérve a tanyára, kétszáz választási malac vidám ug- rándozásának lehettünk tanúi. A tsz kilátásai húsellátás tekintetében a jövő évre vonatkozólag kedvezőek, mert a hízóanyag biztosítva van. Id. Szabó András kőműves — Sol­ti Jánossal és Gönczi Ist­vánnal együtt — 250 férőhe­lyes syldőszállás alapjait rak­ta le. A szomszédos területen ár­pát arató kévekötő gép zú­gott. Mélykúti Lajos trak­torvezetőt megállítottuk egy percre munkájában. Jó be­nyomást keltett a szépen le­vágott árpa. Láttuk, hogy szakértelemmel és lelkiisme­retesen dolgozik, meg is di­csértük érte. A következő táblában ku­koricát ekézett Jámbor Ist­ván traktoros géppel. Köz­ben, sajnos, sok kukoricát ki­vágott a gép. Mentségére szol­gáljon az a körülmény, hogy a kukorica vetése a gépállo­más rossz munkája következ­tében nagyon görbére sikerült. A kukorica cik-cakkos sorai között most bizony nem le­het jó munkát végezni. Visszafelé jövet, megálltunk a burgonyaföldeken. A baráz­dák előtt több száz piros zsá­kot láttunk. A tsz-tagok nagy igyekezettel szedték ki a krumplit. Az egyik táblán ott láttam a tsz-elnököt és a fe­leségét. Éppúgy dolgoztak, mint a többi tsz-tagok. Tet­szett ez a példamutatás a töb­bi tsz-tagnak is, mert látható­lag kedvvel versenyeztek egy­mással. Beérve a tsz irodájába, meg­tudtam, hogy ma 60 mázsa krumpli várja a MÉK-teher- autóit. Szemleútunk eredményét summázva, megállapíthatjuk, hogy közvetlenül a kenyér- gabona aratása előtt jól ha­ladnak a munkák a tápiósülvi Virágzó Termelőszövetkezet­ben. Krátky László kiérdemel. Így kevesebb len­ne a lógás, mindenkinek sa­ját érdekében; b) nem ismertetik az el­végzendő munka normáját, hogy már a munlca meg­kezdése előtt tudná minden tag, mit kereshet ma. Ne le­gyen ez zsákbamacska! Ne az irodában írják be, eset­leg két-három nap múlva. Ez serkentőleg hathat a kö­zösen végzett munkákra, ami­re igen nagy szükség lenne. c) A dolgozók munkaegy­ség-elszámolási könyvét miért nem a brigádvezető vezeti és ez a könyv miért nem a tagoknál van? Így minden tag ellenőrizni tudná, hogy az irodában azt írják-e, amit a brigádvezető adott elvég­zett munkájáért. Mert hisz az irodában is emberek dol­goznak, akik tévedhetnek és a tévedéseket csak akkor veszi észre csodálkozva a tag, amikor az előleg nem egyezik az ő számításával. De mivel, bizonyítsa bg állitá-. sát? Nyitott kaput döngetek?" Nem hinném. Unyi István OK IS MEGÁLLTAK HELYÜKET Elmúlt az évzáró ünnepély, elszálltak a diákság vakációt üdvözlő örömkiáltásai. De a gimnázium padjai mégsem pi­hennek üresen. A gyerekek után most a felnőttek követ­keztek. 145 levelező hallgató volt a termekben, folyosókon, szemükben a vizsga ünnepé­lyes izgalmával, hogy számot adjanak egy év munkájáról; 145 első-, másod- és harmad­éves tanuló, akik a munkapad vagy az íróasztal mellett, a „második műszak” ezer gond­ja között, vagy éppen néhány síró gyerek idegnyugtató kör­nyezetében vállalták a to­vábbtanulásnak és a művelő­désnek ezt a nagy kitartást igénylő útját. És nagy több­ségükben becsülettel megáll- ták helyüket! Tizenhármán kitűnő, illetve jeles eredmény­nyel büszkélkedhetnek. Gratulálunk és kellemes nyári pihenést kívánunk! —i —s VECSESIEK, CSÉV HARASZTIAK GÖDÖLLŐN Megyénk legjobb népi együttesei és népi tánccsoport­jai ma találkoznak Gödöllőn. Járásunkból a vecsési műve­lődési otthon népi tánccso­portja vesz részt a találkozón Tömör Mihály né vezetésével, de ott láthatjuk majd a csév- haraszti tsz idén feltűnt és nagy sikert aratott népi együt­tesét. Űj szín lesz a citera- zenekar, s reméljük, a 68 éves Ország Sándor bácsinak és 16 éves Pisti unokájának, valamint a női kórusnak ott is legalább olyan sikere lesz, mint volt a monori járási be­mutatón. —es jó— Kzázkét piros zsák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents