Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-25 / 148. szám

1961. JÚNIUS 25, VASÄRNAP UECYEt kKívííw 9 A CÁPA ÉS A SZARDÍNIÁK STEVENSON LATIN-AMERIKAI ÚTJÁRÓL Véget ért Adlai Stevens ón­nak, az Egyesült Államok el­nöke különmegbízottjának oly sok vihart kiváltott latin- amerikai körútja. Stevenson tíz latin-amerikai országot lá­togatott meg, köztük azokat (Argentína, Venezuela, Bolí­via), amelyekre alapozva sze­retné Washington megvalósí­tani e földrész ..megtartására” irányuló politikáját. Miért éppen Stevensonra esett Kennedy választása, ami­kor e számára oly fontos út­tal megbízta? S mi volt en­nek az utazásnak bevallott és leplezett célja? „Nemkívánatos idegen“ Stevenson már járt Latin- Amerikában — egy évvel ez­előtt. Igaz, akkor mint az Eisenhower-kormányzat ellen­zékének egyik vezéralakja, aki nem sajnálta a bírálatot a Latin-Amerikában oly nép­szerűtlenséget kivívott akkori washingtoni kormánnyal szemben. Kennedy éppen ezért bízta meg éppen Steven- sont ezzel a körutazással, gon­dolván, hogy megbízottjának már van némi tapasztalata a latin-amerikai tömegek meg­nyeréséért folyó észak-ameri­kai propagandában. Márpedig ilyen propagandára nagy szüksége van az Egyesült Ál­lamoknak, hogy némiképp helyrehozza a legutóbbi esz­tendőkben, de különösen a Kuba elleni agresszió kudar­ca óta bekövetkezett tekin­télyveszteségét. A latin-amerikaiak azonban ezúttal Stevensont (aki egyéb­ként az USA ENSZ-megbí- zottja) úgy fogadták, mint aki az ENSZ-ben igyekezett iga­zolni a forradalmi Kuba el­len szervezett és az USA ál­tal támogatott ellenforradalmi intervenció jogosságát. Latin­amerikai kőrútjának úgyszól­ván valamennyi állomásán tüdtátá adták a ' tüntető tö­megek, a közvélemény felhá­borodását kifejező újságok azt a növekvő ellenszenvet, ame­lyet a nyugati félteke latin nyelvű országainak népei éreznek legfőbb elnyomójuk és kiszipolyozójuk, az Egye­sült Államok iránt. Bolíviá­ban öt halálos áldozat és ti­zenegy sebesült került az utca kövezetére a rendőrök sortü- zétől azon a napon, amikor Stevenson La Pazba érkezett... Peru fővárosának, Limának egyetemistái „nemkívánatos idegennek’1 nyilvánították Ste­vensont ..: Növekszik a „fidelizmus ” vonzereje Stevenson útjának céljai között szerepelt az Egyesült Államok megtépázott tekinté­lyének „kifoltozása” — ha nem is helyreállítása, mert abban még a legbizakodóbb washingtoni politikusok sem reménykedhetnek! Bevallott célja volt annak megvizsgá­lása, hogyan használják fe^ Kennedy 500 millió dolláros rendkívüli hitelelgondolását, valamint az ezután várható észak-amerikai „segélyeket”. Legfőbb célja azonban az volt, hogy egységes latin-ame­rikai arcvonalat szervezzen Kuba ellen — a gazdasági bojkottól egy újabb interven­ció támogatásáig. Washingtonban is tudják, hogy e célokat nem érték el! Az Egyesült Államok tekinté­lye — Stewenson beismerése szerint is — változatlanul mélyponton van Latin-Ame­rikában. A Kuba elleni ag­resszió kudarcát mindenütt az USA kudarcaként könyvelik el. s változatlanul érdeklődés­sel, reményekkel telve tekin­tenek a kubai forradalmi vív­mányok, a Fidel Castro ve­zette jenki-imperializmuselle- nes kubai politika — a „fide­lizmus” — felé. Kuba útját tartják önmaguk számára is járhatónak, ha meg akarnak szabadulni az USA monopó­liumainak fojtogató szorításá­tól és a haladás útjában álló diktatúráktól, illetve a forra­dalmi vívmányokat elvetélő „radikális” polgári kormá­nyoktól, amelyek eladják or­szágukat az amerikai impe­rializmusnak. 500 millió és 3 milliárd — dollár A latin-amerikaiak — be­leértve a Washington által támogatott argentínai Fron- dizi, bolíviai Estenssoro, a venezuleai Betancourt-kor- mányzatot is — ugyanakkor elégtelennek tartják Ken­nedy latin-amerikai gazdasá­gi segélyprogramját. Jellem­ző, hogy míg Stevenson bő­röndjében csupán 500 millió dollárról szóló ígéretet vihe­tett magával, Washingtonba visszatérve több, mint 3 mil­liárd dollár összegű segély­kérelmet nyújtott át Ken- nedynek ... Stevenson' be­számolhatott róla, milyen gyors ütemben növekszik a gazdasági hanyatlás a latin- amerikai országokban, el­mondhatta, hogy Latin-Ame­rikában a népesség gyorsab­ban nő, mint a termelés, Ar­gentínában tapasztalhatta a Frondizi-rendszer mélyülő gazdasági és politikai krízi­sét. Ugyanezt láthatta Vene­zuelában. amely pedig az USA legfőbb olajszállítója. Latin-amerikai útja során mindenütt figyelmeztették az amerikai monopóliumok rabló politikájára. Arra, hogy míg az Egyesült Államok 500 mil­lió dollárt akar fordítani az elkövetkezendő években La- tin-Amerika gazdasági „fel­virágoztatására” — csupán 1960-bán 700 millió dollárt veszítettek a latin-amerikai országok az VSA monopó­liumai »által egyoldalúan el­rendelt nyersanyag-árcsök­kentések következtében. Míg az észak-amerikai monopóliu­mok igyekeznek mind lej­jebb szorítani a nyersanyag- árakat, ugyanakkor állan­dóan növelik a Latin-Ameri- kaba irányuló , iparcikkéit árát.1 Ezért á latlnaMerikai- ak a nyersanyagárak rende­zését követelik — a politi­kai feltételekkel járó USA- sególyek helyett. S ezért erő­södik Latin-Amerikában a Szovjetunióval és a szocia­lista országokkal való keres­kedelem híveinek tábora, de az ezt tükröző kereskedelmi egyezmények száma is. Forradalmi változások! Washington elszámította magát, amikor azt hitte, hogy a latinamerikaiakat hazug­ságaival sikerül a forradal­mi Kuba és Castro-vezette kormánya ellen hangolni. Stevenson különösen a sem­legesség felé hajló Brazília irányában tett erőfeszítése­ket egy Kuba elleni „egy­ségfront” létrehozása érde­kében. Quadros elnök azon­ban ezen a téren semmit sem engedett • Kennedy kö­vetelésének — „ajánlásának”, ahogyan egy NewYork-ilap írta —, sőt: éppen most adott utasítást a Brazília és Kuba közötti kereskedelem foko­zása további lehetőségeinek felkutatására. Latin-Amerika igyekszik szabadulni az észak-ameri­kai monopóliumok hálójából, s a 190 millió latinamerikai nem elvetélt reformokra, ha­nem forradalmi intézkedé­sekre vágyik: földreformra, iparosításra, a külföldi mo­nopóliumok államosítására és a diktatórikus erőszak- szexvezetek leépítésére, a fegyverkezés megszüntetésé­re, amely egyre nagyobb ösz- szegeket követel a költségve­tésekből. Az Egyesült Álla­mok monopóliumainak érde­kei azonban ennek ellenkező­jét diktálják, s ez olyan sú­lyos ellentét, amely a jö­vőben egyre fokozódni fog. Latin-Amerikának nem po­litikai feltételekhez kötött amerikai segélyekre van szüksége — hanem függet­lenségre ^ politikai és a gazdasági életben egyaránt, A Popular című uruguayi lap a washingtoni „segély­szerződéseket" úgy jelle­mezte, mint a cápa és a szardíniák szerződését... A. cápa' elnyeli 'a'ctöbőzba szo­rított, piciny, mozdulatlan-!; ságra ítélt szardiniákat Ezek a „szardíniák” azon­ban egyre több gondot okoz­nak az amerikai cápának — s nem is olyan könnyű be­kapni őket... Ezt bizonyítot­ta Stevenson latin-amerikai körutazása is. Sebes Tibor Fiky ff ^éten Jketyalúi I A Kenni ín Kilián vezércikke A Renmin Ribao szombati vezércikkében hangsúlyozza, hogy a 650 milliós kínai nép határozót; n támogatja az an­golai népnes a portugál gyar­mattartók önkénye ellen, a függetlenségért vívott harcát. A kínai nép elítéli a portugál gyarmattartók angolai gyil­kosságait, támogatja az ango­lai népet és a többi portugál gyarmat népeit a gyarmati uralom ellen, a nemzeti füg­getlenségért vívott harcukban. Az angolai nép — hangsú­lyozza a lap — legyen éber az amerikai imperializmussal szem­ben, amely az afrikai né­pek „barátjának” tógájá­ban tetszelegve, a való­ságban igyekszik megka­parintani Angolát. A kínai nép saját tapasztala­taiból jól tudja, hogy az im­perializmus és a gyarmati rendszer elleni harc nehéz. De semmilyen ellenség és semmilyen akadály nem ret­tentheti meg azt a népet, amely határozottan harcol függetlenségéért. Az afrikai ügyekkel foglal­kozó amerikai bizottság nyi­latkozatot adott ki, amelyben a portugál gyarmattartók angolai ke­gyetlenkedéseit a hitle­risták gaztetteivel hason­lítja össze. A bizottság nyilatkozata meg­jegyzi, hogy „a gyilkosok most szövetségeseink”. Világos, — mutat rá a nyi­latkozat —, hogy Angolában a meggyilkoltak száma ma már tízezrekre tehető, s en­nek még sokszorosa a sebe­sülteknek, valamint azoknak a száma, akik kénytelenek voltak elmenekülni az ország­ból. A bizottság követeli, hogy az Egyesült Államok kor­mánya ítélje el „a portugál kormány utasítá­sára elkövetett aljasságokat” A Fehér Házban tartott berlini konferencia" az amerikaiak bizonyos fokú tárgyalási készségének is kifejezője Berlin nyugati részének hír­magyarázói most már rezignál- tan veszik tudomásul, hogy a nyugati hatalmak a bonni kormány mester­kedései ellenére is napi­renden tartják a német békeszerződés megkötésé­nek és a nyugat-berlini helyzet normalizálásának kérdését. A szombati lapok első oldalas főcíme már így hangzott: „Ber­lini konferencia a Fehér Ház­ban”. A hidegháború híveit külö­nösen nyugtalanítja, hogy ezen a .„berlini konferencián” Ken­nedy elnök meghívására Mans­field szenátor is részt vett, aki a minap azt javasolta az Ame­rikai Egyesült Államok kormá­nyának, hasson oda, hogy nemzetközileg garantált sza­bad várossá nyilvánítsák egész Berlint. Minthogy erről szó sem lehet, hiszen a város ke­leti része, az egykori szovjet övezet a (Német Demokratikus Köztársaság fennállása óta az NDK fővárosa, rendszerint jól tájékozott körök értesülése szerint Mansfield szenátor állító­lag módosította javaslatát, hangsúlyozva, hogy a nyu­gat-berlini kérdés megol­dásának egyedül járható útja az lenne, ha szabad várossá nyilvánítanák a nyugati városrészt, az új státust azonban a Szov­jetuniónak is szavatolnia kell. Élénken kommentálják Rusk amerikai külügyminiszternek azt a kijelentését is, hogy „Nyugat-Beriinben az Ameri­kai Egyesült Államok nemzeti érdekei forognak kockán”. Po­litikai körök megítélése sze­rint ez a kijelentés nem vall nagy államférfiúi bölcsességre. Hiszen, hogy tarthatja tiszte­letben más népek- önrendelke­zési jogát egy olyan hatalom, amely azt vallja, hogy Német­ország közepén saját „nemzeti érdekeit” védi. Ha azonban Rusk — s ez valószínűbb — itt az Egyesült Államok „biz­tonságára” gondolt, akkor — hangoztatják politikai körök­ben — mind az Amerikai Egyesült Ál­lamok, mind pedig a többi állam számára a legcélsze­rűbb megoldás: békeszer­ződést kötni. A demokratikus német köz­vélemény igen nagy várakozás­sal tekint a fejlemények elé. Ha nem is becsüli le a bonni állam militarista köreinek fegyvercsörtetését, a nyugatné­met diplomácia aknamunkáját, mégsem tulajdonít már olyan nagy jelentőséget a provoká­ciós kísérleteknek és a re- vansista hangoknak, mint ed­dig. A Fehér Házban folyó tanácskozásokon ugyanis — az itteni vélemény szerint — vég­ső soron az Amerikai Egyesült Államok kormányának bizo­nyos fokú tárgyalási készsége jut kifejezésre. Az Egyesült Államok megszakította a Kubában foglyul ejtett intervenciósok kicseréléséről folytatott tárgyalásokat A Kubában foglyul ejtett intervenciósok kicserélésének lebonyolítására alakult ame­rikai bizottság bejelentette feloszlatását, s ezzel megsza­kadtak az Egyesült Államok, valamint Kuba közt folyó fo­golycsere-tárgyalások. A bi­zottság a kubai kormányra igyekszik hárítani a felelőssé­get a tárgyalások megszakítá­sáért és azt állítja, „ésszerű javaslatot” terjesztett Fidel Castro elé. A kubai kormány már több ízben is előzékenységről tett tanúbizonyságot, amikor az amerikai hatóságok utasítá­sait követő bizottság újabb és újabb nehézségeket gördí­tett a fogolycsere végrehaj­tása elé. A bizottság pél­dául kijelentette, az Egye­sült Államok nem adhat öt­száz földgyalut a kubai kor­mánynak, mert azokat kato­nai célokra használnák fel. Fi­del Castro méltányolta az Egyesült Államok aggályait és beleegyezett abba, hogy az 500 földgyalu értékének megfelelően könnyű mező- gazdasági traktorokat fogad el cserébe az intervenció- sokért. A bizottság eet az ésszerű indítványt is kereken visszautasította, sőt megfe­nyegette a kubai kormányt, ha az 500 nehéz földgyalu helyett nem fogad el 500 könnyű traktort, akkor meg­szakítja a fogolycserére vo­natkozó tárgyalásokat, Angol lapok szerint az U-2 kémrepülőgépek ismét megkezdik repüléseiket a szovjet partok közelében Az Evening Standard alasz­kai különtudósító ja a lap pén­teki számában hírt ad ar­ról, hogy az U—2 amerikai kémrepülőgépek ismét meg­kezdik repüléseiket a szov­jet partok közelében. A tu­dósító leírja, hogy az alaszkai támaszponton ő maga látott egy hangár félig nyitott ajta­ján keresztül U—2 típusú re­pülőgépet. Az amerikai tisz­tek ennek ellenére cáfolták az ilyen típusú gépek jelenlétét a támaszponton. A tudósító meg­jegyzi, hogy Alaszkától Szi­Rómában kiállítás nyílt ,, Ember a világűrben66 címmel Mint jelentik, Rómában | világűrben” című kiállítást, megnyitották az „Ember a I A kiállításon bemutatják azo­kat az eredményeket, ame­lyeket az űrkutatás szovjet, amerikai, francia, angol és egyéb nemzetiségű tudósai el­értek. A kiállítás rendezői 1962- ben több tudományos kon­ferenciát akarnak rendezni az asztronautika legismertebb képviselőinek részvételével; Ugyanakkor másodszor is megrendezik az „Ember a világűrben” című kiállítást Rómában. béria a Bering-szoroson ke­resztül csak 55 mérföldnyire van. „Ha valaki csak emlí­tést is tesz az U—2-ről, fa­gyos pillantás a válasz” — írja az Evening Standard tudósítója. A kormány használja ki a lehetőséget a tárgyalásra — mondotta a bonni parlament alelnöke A kongói törvényes kormány guineai nagykövete kijelentette: változatlanul folyik a harc az imperializmus ellen Kiveva, a törvényes kon­gói kormány guineai nagy­követe nyilakozatban hang­súlyozta, hogy a törvényes kormány változatlanul teljes erővel folytatja harcát mind­azokkal szemben, akik Kongó függetlensége és szabadsága ellen áskálódnak. E harcnak kettős célja van — mondotta — küzdelem az imperializ­mus ellen, majd harc az im­perializmus végleges meg­döntéséért. A nagykövet kiemelte, hogy a guineai és kon­gói nép útjai, célkitűzé­sei azonosak. Mindketten Afrika felszaba­dításáért, a fekete földrész felvirágoztatásáért küzdenek. Bár nyugati hírforrásból olyan hírek terjedtek el, hogy a tervtől eltérően va­sárnap még nem ülhet ösz- sze a kongói parlament, az ENSZ helyi képviselői meg­teszik a kellő előkészülete­ket. A Lovanium-egyetemhez vezető útra ezerötszáz, főleg tunisziakból álló katonaságot vezényelnek ki, az egyetem épületein belül pedig 90 főnyi, főleg nigé­riaiakból álló ENSZ-őrség veszi át a rendőrség szerepét. Politikai körökben to­vábbra is remélik, hogy Gi- zeniga mielőbb megérkezik. Megerősítették, hogy Mu- nongo, a katonai kormány belügyminisztere Brazzaville- ben tartózkodik szerda óta. Ez ideig semmi jelét sem mutatta annak, hogy szíve­sen találkozna a közben sza­badon bocsátott Csombéval, aki még nem hagyta el Leo- poldville-t. A Ieopoldville-i kor­mány két megbízottja lé­pett érintkezésbe a ka- tangai miniszterrel, hogy szándékait kipuhatolja. A Katangából érkező hí­rek szerint az ENSZ külön- megbizottja pénteken arról biztosította a katangai kor­mányt, hogy meg fogják vé­deni határait „mindenfajta fegyveres betöréssel szem­ben.” Miközben, a bonni politiku­sok nagy része továbbra is hajthatatlan makacssággal el­utasítja a Szovjetunióval és az NDK-val folytatandó tár­gyalások minden gondolatát, a nyugatnémet közvélemény jelentős része szorongva fi­gyeli az erőpolitika idejétmúlt jelszavaival folyó handaban- dázást és a tárgyalásoktól re­méli a kibontakozást. Ennek a véleménynek a<7ott kifejezést Thomas Dehler, a Szabad Demokrata Párt egyik vezető személyisége, a bonni parlament alelnöke is. Braun- schweigben mondott beszédé­ben kijelentette, bár a külpo­litikai helyzet feszült, még mindig adva vannak a lehe­tőségek egy olyan konstruk­tív politika számára, amely az enyhülés útján előbbre vi- hetné a német egység megva­lósulását. — Hruscsov februári jegy­zékéhez és a Bécsben folyta­tót tárgyalásokhoz a kormány könnyen hozzáfűzhetné a tár­gyalások fonalát — hangsú­lyozta Dehler —, a szövetségi kormány kötelessége, hogy ki­használja ezt a—.talán utol­só — ’ehetőséget a tárgyalá­sokra. London ismét több pénzt követei Bonntól Az angol nagykövetség cá­folata ellenére is tartják ma­gukat Bonnban azok a hírek, hogy az angol kormány újabb követelésekkel készül fellép­ni Bonn-nal szemben. A Deutsche Zeitung londoni tu­dósítója szerint, a brit kor­mány rövidesen újabb tár­gyalásokat kezdeményez majd arról, hogy Bonn járuljon hozzá a Nyugat-Németország- ban állomásozó angol csapa­tok fenntartási költségeihez. Ezzel kapcsolatban utalnak Selwyn Lloyd legutóbbi nyilat­kozatára. amelyben az angol oénzügyminiszter azt hangoz­tatta, hogy az angol fizetési mérleg válságos helyzete kö­vetkeztében Angliának csök­kentenie kell külföldi kato­nai kiadásait. MAGYAR DIÁKLÁNYOK SIKERE PRÁGÁBAN A prágai gazdasági iskolá­ban szombaton ért véget a magyar és csehszlovák diák­lányok nemzetközi gép- és gyorsíróversenye, amelyen a magyar lányok szép sikert arattak. Halmai Éva (Buda­pest). Kőszegi Mária (Cegléd), Hevő Ilona (Budapest) és Kiss Ilona (Kecskemét) gyorsírás­ban az első négy helyet fog­lalták el. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents