Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-25 / 148. szám
1961. JÚNIUS 25, VASÄRNAP UECYEt kKívííw 9 A CÁPA ÉS A SZARDÍNIÁK STEVENSON LATIN-AMERIKAI ÚTJÁRÓL Véget ért Adlai Stevens ónnak, az Egyesült Államok elnöke különmegbízottjának oly sok vihart kiváltott latin- amerikai körútja. Stevenson tíz latin-amerikai országot látogatott meg, köztük azokat (Argentína, Venezuela, Bolívia), amelyekre alapozva szeretné Washington megvalósítani e földrész ..megtartására” irányuló politikáját. Miért éppen Stevensonra esett Kennedy választása, amikor e számára oly fontos úttal megbízta? S mi volt ennek az utazásnak bevallott és leplezett célja? „Nemkívánatos idegen“ Stevenson már járt Latin- Amerikában — egy évvel ezelőtt. Igaz, akkor mint az Eisenhower-kormányzat ellenzékének egyik vezéralakja, aki nem sajnálta a bírálatot a Latin-Amerikában oly népszerűtlenséget kivívott akkori washingtoni kormánnyal szemben. Kennedy éppen ezért bízta meg éppen Steven- sont ezzel a körutazással, gondolván, hogy megbízottjának már van némi tapasztalata a latin-amerikai tömegek megnyeréséért folyó észak-amerikai propagandában. Márpedig ilyen propagandára nagy szüksége van az Egyesült Államoknak, hogy némiképp helyrehozza a legutóbbi esztendőkben, de különösen a Kuba elleni agresszió kudarca óta bekövetkezett tekintélyveszteségét. A latin-amerikaiak azonban ezúttal Stevensont (aki egyébként az USA ENSZ-megbí- zottja) úgy fogadták, mint aki az ENSZ-ben igyekezett igazolni a forradalmi Kuba ellen szervezett és az USA által támogatott ellenforradalmi intervenció jogosságát. Latinamerikai kőrútjának úgyszólván valamennyi állomásán tüdtátá adták a ' tüntető tömegek, a közvélemény felháborodását kifejező újságok azt a növekvő ellenszenvet, amelyet a nyugati félteke latin nyelvű országainak népei éreznek legfőbb elnyomójuk és kiszipolyozójuk, az Egyesült Államok iránt. Bolíviában öt halálos áldozat és tizenegy sebesült került az utca kövezetére a rendőrök sortü- zétől azon a napon, amikor Stevenson La Pazba érkezett... Peru fővárosának, Limának egyetemistái „nemkívánatos idegennek’1 nyilvánították Stevensont ..: Növekszik a „fidelizmus ” vonzereje Stevenson útjának céljai között szerepelt az Egyesült Államok megtépázott tekintélyének „kifoltozása” — ha nem is helyreállítása, mert abban még a legbizakodóbb washingtoni politikusok sem reménykedhetnek! Bevallott célja volt annak megvizsgálása, hogyan használják fe^ Kennedy 500 millió dolláros rendkívüli hitelelgondolását, valamint az ezután várható észak-amerikai „segélyeket”. Legfőbb célja azonban az volt, hogy egységes latin-amerikai arcvonalat szervezzen Kuba ellen — a gazdasági bojkottól egy újabb intervenció támogatásáig. Washingtonban is tudják, hogy e célokat nem érték el! Az Egyesült Államok tekintélye — Stewenson beismerése szerint is — változatlanul mélyponton van Latin-Amerikában. A Kuba elleni agresszió kudarcát mindenütt az USA kudarcaként könyvelik el. s változatlanul érdeklődéssel, reményekkel telve tekintenek a kubai forradalmi vívmányok, a Fidel Castro vezette jenki-imperializmuselle- nes kubai politika — a „fidelizmus” — felé. Kuba útját tartják önmaguk számára is járhatónak, ha meg akarnak szabadulni az USA monopóliumainak fojtogató szorításától és a haladás útjában álló diktatúráktól, illetve a forradalmi vívmányokat elvetélő „radikális” polgári kormányoktól, amelyek eladják országukat az amerikai imperializmusnak. 500 millió és 3 milliárd — dollár A latin-amerikaiak — beleértve a Washington által támogatott argentínai Fron- dizi, bolíviai Estenssoro, a venezuleai Betancourt-kor- mányzatot is — ugyanakkor elégtelennek tartják Kennedy latin-amerikai gazdasági segélyprogramját. Jellemző, hogy míg Stevenson bőröndjében csupán 500 millió dollárról szóló ígéretet vihetett magával, Washingtonba visszatérve több, mint 3 milliárd dollár összegű segélykérelmet nyújtott át Ken- nedynek ... Stevenson' beszámolhatott róla, milyen gyors ütemben növekszik a gazdasági hanyatlás a latin- amerikai országokban, elmondhatta, hogy Latin-Amerikában a népesség gyorsabban nő, mint a termelés, Argentínában tapasztalhatta a Frondizi-rendszer mélyülő gazdasági és politikai krízisét. Ugyanezt láthatta Venezuelában. amely pedig az USA legfőbb olajszállítója. Latin-amerikai útja során mindenütt figyelmeztették az amerikai monopóliumok rabló politikájára. Arra, hogy míg az Egyesült Államok 500 millió dollárt akar fordítani az elkövetkezendő években La- tin-Amerika gazdasági „felvirágoztatására” — csupán 1960-bán 700 millió dollárt veszítettek a latin-amerikai országok az VSA monopóliumai »által egyoldalúan elrendelt nyersanyag-árcsökkentések következtében. Míg az észak-amerikai monopóliumok igyekeznek mind lejjebb szorítani a nyersanyag- árakat, ugyanakkor állandóan növelik a Latin-Ameri- kaba irányuló , iparcikkéit árát.1 Ezért á latlnaMerikai- ak a nyersanyagárak rendezését követelik — a politikai feltételekkel járó USA- sególyek helyett. S ezért erősödik Latin-Amerikában a Szovjetunióval és a szocialista országokkal való kereskedelem híveinek tábora, de az ezt tükröző kereskedelmi egyezmények száma is. Forradalmi változások! Washington elszámította magát, amikor azt hitte, hogy a latinamerikaiakat hazugságaival sikerül a forradalmi Kuba és Castro-vezette kormánya ellen hangolni. Stevenson különösen a semlegesség felé hajló Brazília irányában tett erőfeszítéseket egy Kuba elleni „egységfront” létrehozása érdekében. Quadros elnök azonban ezen a téren semmit sem engedett • Kennedy követelésének — „ajánlásának”, ahogyan egy NewYork-ilap írta —, sőt: éppen most adott utasítást a Brazília és Kuba közötti kereskedelem fokozása további lehetőségeinek felkutatására. Latin-Amerika igyekszik szabadulni az észak-amerikai monopóliumok hálójából, s a 190 millió latinamerikai nem elvetélt reformokra, hanem forradalmi intézkedésekre vágyik: földreformra, iparosításra, a külföldi monopóliumok államosítására és a diktatórikus erőszak- szexvezetek leépítésére, a fegyverkezés megszüntetésére, amely egyre nagyobb ösz- szegeket követel a költségvetésekből. Az Egyesült Államok monopóliumainak érdekei azonban ennek ellenkezőjét diktálják, s ez olyan súlyos ellentét, amely a jövőben egyre fokozódni fog. Latin-Amerikának nem politikai feltételekhez kötött amerikai segélyekre van szüksége — hanem függetlenségre ^ politikai és a gazdasági életben egyaránt, A Popular című uruguayi lap a washingtoni „segélyszerződéseket" úgy jellemezte, mint a cápa és a szardíniák szerződését... A. cápa' elnyeli 'a'ctöbőzba szorított, piciny, mozdulatlan-!; ságra ítélt szardiniákat Ezek a „szardíniák” azonban egyre több gondot okoznak az amerikai cápának — s nem is olyan könnyű bekapni őket... Ezt bizonyította Stevenson latin-amerikai körutazása is. Sebes Tibor Fiky ff ^éten Jketyalúi I A Kenni ín Kilián vezércikke A Renmin Ribao szombati vezércikkében hangsúlyozza, hogy a 650 milliós kínai nép határozót; n támogatja az angolai népnes a portugál gyarmattartók önkénye ellen, a függetlenségért vívott harcát. A kínai nép elítéli a portugál gyarmattartók angolai gyilkosságait, támogatja az angolai népet és a többi portugál gyarmat népeit a gyarmati uralom ellen, a nemzeti függetlenségért vívott harcukban. Az angolai nép — hangsúlyozza a lap — legyen éber az amerikai imperializmussal szemben, amely az afrikai népek „barátjának” tógájában tetszelegve, a valóságban igyekszik megkaparintani Angolát. A kínai nép saját tapasztalataiból jól tudja, hogy az imperializmus és a gyarmati rendszer elleni harc nehéz. De semmilyen ellenség és semmilyen akadály nem rettentheti meg azt a népet, amely határozottan harcol függetlenségéért. Az afrikai ügyekkel foglalkozó amerikai bizottság nyilatkozatot adott ki, amelyben a portugál gyarmattartók angolai kegyetlenkedéseit a hitleristák gaztetteivel hasonlítja össze. A bizottság nyilatkozata megjegyzi, hogy „a gyilkosok most szövetségeseink”. Világos, — mutat rá a nyilatkozat —, hogy Angolában a meggyilkoltak száma ma már tízezrekre tehető, s ennek még sokszorosa a sebesülteknek, valamint azoknak a száma, akik kénytelenek voltak elmenekülni az országból. A bizottság követeli, hogy az Egyesült Államok kormánya ítélje el „a portugál kormány utasítására elkövetett aljasságokat” A Fehér Házban tartott berlini konferencia" az amerikaiak bizonyos fokú tárgyalási készségének is kifejezője Berlin nyugati részének hírmagyarázói most már rezignál- tan veszik tudomásul, hogy a nyugati hatalmak a bonni kormány mesterkedései ellenére is napirenden tartják a német békeszerződés megkötésének és a nyugat-berlini helyzet normalizálásának kérdését. A szombati lapok első oldalas főcíme már így hangzott: „Berlini konferencia a Fehér Házban”. A hidegháború híveit különösen nyugtalanítja, hogy ezen a .„berlini konferencián” Kennedy elnök meghívására Mansfield szenátor is részt vett, aki a minap azt javasolta az Amerikai Egyesült Államok kormányának, hasson oda, hogy nemzetközileg garantált szabad várossá nyilvánítsák egész Berlint. Minthogy erről szó sem lehet, hiszen a város keleti része, az egykori szovjet övezet a (Német Demokratikus Köztársaság fennállása óta az NDK fővárosa, rendszerint jól tájékozott körök értesülése szerint Mansfield szenátor állítólag módosította javaslatát, hangsúlyozva, hogy a nyugat-berlini kérdés megoldásának egyedül járható útja az lenne, ha szabad várossá nyilvánítanák a nyugati városrészt, az új státust azonban a Szovjetuniónak is szavatolnia kell. Élénken kommentálják Rusk amerikai külügyminiszternek azt a kijelentését is, hogy „Nyugat-Beriinben az Amerikai Egyesült Államok nemzeti érdekei forognak kockán”. Politikai körök megítélése szerint ez a kijelentés nem vall nagy államférfiúi bölcsességre. Hiszen, hogy tarthatja tiszteletben más népek- önrendelkezési jogát egy olyan hatalom, amely azt vallja, hogy Németország közepén saját „nemzeti érdekeit” védi. Ha azonban Rusk — s ez valószínűbb — itt az Egyesült Államok „biztonságára” gondolt, akkor — hangoztatják politikai körökben — mind az Amerikai Egyesült Államok, mind pedig a többi állam számára a legcélszerűbb megoldás: békeszerződést kötni. A demokratikus német közvélemény igen nagy várakozással tekint a fejlemények elé. Ha nem is becsüli le a bonni állam militarista köreinek fegyvercsörtetését, a nyugatnémet diplomácia aknamunkáját, mégsem tulajdonít már olyan nagy jelentőséget a provokációs kísérleteknek és a re- vansista hangoknak, mint eddig. A Fehér Házban folyó tanácskozásokon ugyanis — az itteni vélemény szerint — végső soron az Amerikai Egyesült Államok kormányának bizonyos fokú tárgyalási készsége jut kifejezésre. Az Egyesült Államok megszakította a Kubában foglyul ejtett intervenciósok kicseréléséről folytatott tárgyalásokat A Kubában foglyul ejtett intervenciósok kicserélésének lebonyolítására alakult amerikai bizottság bejelentette feloszlatását, s ezzel megszakadtak az Egyesült Államok, valamint Kuba közt folyó fogolycsere-tárgyalások. A bizottság a kubai kormányra igyekszik hárítani a felelősséget a tárgyalások megszakításáért és azt állítja, „ésszerű javaslatot” terjesztett Fidel Castro elé. A kubai kormány már több ízben is előzékenységről tett tanúbizonyságot, amikor az amerikai hatóságok utasításait követő bizottság újabb és újabb nehézségeket gördített a fogolycsere végrehajtása elé. A bizottság például kijelentette, az Egyesült Államok nem adhat ötszáz földgyalut a kubai kormánynak, mert azokat katonai célokra használnák fel. Fidel Castro méltányolta az Egyesült Államok aggályait és beleegyezett abba, hogy az 500 földgyalu értékének megfelelően könnyű mező- gazdasági traktorokat fogad el cserébe az intervenció- sokért. A bizottság eet az ésszerű indítványt is kereken visszautasította, sőt megfenyegette a kubai kormányt, ha az 500 nehéz földgyalu helyett nem fogad el 500 könnyű traktort, akkor megszakítja a fogolycserére vonatkozó tárgyalásokat, Angol lapok szerint az U-2 kémrepülőgépek ismét megkezdik repüléseiket a szovjet partok közelében Az Evening Standard alaszkai különtudósító ja a lap pénteki számában hírt ad arról, hogy az U—2 amerikai kémrepülőgépek ismét megkezdik repüléseiket a szovjet partok közelében. A tudósító leírja, hogy az alaszkai támaszponton ő maga látott egy hangár félig nyitott ajtaján keresztül U—2 típusú repülőgépet. Az amerikai tisztek ennek ellenére cáfolták az ilyen típusú gépek jelenlétét a támaszponton. A tudósító megjegyzi, hogy Alaszkától SziRómában kiállítás nyílt ,, Ember a világűrben66 címmel Mint jelentik, Rómában | világűrben” című kiállítást, megnyitották az „Ember a I A kiállításon bemutatják azokat az eredményeket, amelyeket az űrkutatás szovjet, amerikai, francia, angol és egyéb nemzetiségű tudósai elértek. A kiállítás rendezői 1962- ben több tudományos konferenciát akarnak rendezni az asztronautika legismertebb képviselőinek részvételével; Ugyanakkor másodszor is megrendezik az „Ember a világűrben” című kiállítást Rómában. béria a Bering-szoroson keresztül csak 55 mérföldnyire van. „Ha valaki csak említést is tesz az U—2-ről, fagyos pillantás a válasz” — írja az Evening Standard tudósítója. A kormány használja ki a lehetőséget a tárgyalásra — mondotta a bonni parlament alelnöke A kongói törvényes kormány guineai nagykövete kijelentette: változatlanul folyik a harc az imperializmus ellen Kiveva, a törvényes kongói kormány guineai nagykövete nyilakozatban hangsúlyozta, hogy a törvényes kormány változatlanul teljes erővel folytatja harcát mindazokkal szemben, akik Kongó függetlensége és szabadsága ellen áskálódnak. E harcnak kettős célja van — mondotta — küzdelem az imperializmus ellen, majd harc az imperializmus végleges megdöntéséért. A nagykövet kiemelte, hogy a guineai és kongói nép útjai, célkitűzései azonosak. Mindketten Afrika felszabadításáért, a fekete földrész felvirágoztatásáért küzdenek. Bár nyugati hírforrásból olyan hírek terjedtek el, hogy a tervtől eltérően vasárnap még nem ülhet ösz- sze a kongói parlament, az ENSZ helyi képviselői megteszik a kellő előkészületeket. A Lovanium-egyetemhez vezető útra ezerötszáz, főleg tunisziakból álló katonaságot vezényelnek ki, az egyetem épületein belül pedig 90 főnyi, főleg nigériaiakból álló ENSZ-őrség veszi át a rendőrség szerepét. Politikai körökben továbbra is remélik, hogy Gi- zeniga mielőbb megérkezik. Megerősítették, hogy Mu- nongo, a katonai kormány belügyminisztere Brazzaville- ben tartózkodik szerda óta. Ez ideig semmi jelét sem mutatta annak, hogy szívesen találkozna a közben szabadon bocsátott Csombéval, aki még nem hagyta el Leo- poldville-t. A Ieopoldville-i kormány két megbízottja lépett érintkezésbe a ka- tangai miniszterrel, hogy szándékait kipuhatolja. A Katangából érkező hírek szerint az ENSZ külön- megbizottja pénteken arról biztosította a katangai kormányt, hogy meg fogják védeni határait „mindenfajta fegyveres betöréssel szemben.” Miközben, a bonni politikusok nagy része továbbra is hajthatatlan makacssággal elutasítja a Szovjetunióval és az NDK-val folytatandó tárgyalások minden gondolatát, a nyugatnémet közvélemény jelentős része szorongva figyeli az erőpolitika idejétmúlt jelszavaival folyó handaban- dázást és a tárgyalásoktól reméli a kibontakozást. Ennek a véleménynek a<7ott kifejezést Thomas Dehler, a Szabad Demokrata Párt egyik vezető személyisége, a bonni parlament alelnöke is. Braun- schweigben mondott beszédében kijelentette, bár a külpolitikai helyzet feszült, még mindig adva vannak a lehetőségek egy olyan konstruktív politika számára, amely az enyhülés útján előbbre vi- hetné a német egység megvalósulását. — Hruscsov februári jegyzékéhez és a Bécsben folytatót tárgyalásokhoz a kormány könnyen hozzáfűzhetné a tárgyalások fonalát — hangsúlyozta Dehler —, a szövetségi kormány kötelessége, hogy kihasználja ezt a—.talán utolsó — ’ehetőséget a tárgyalásokra. London ismét több pénzt követei Bonntól Az angol nagykövetség cáfolata ellenére is tartják magukat Bonnban azok a hírek, hogy az angol kormány újabb követelésekkel készül fellépni Bonn-nal szemben. A Deutsche Zeitung londoni tudósítója szerint, a brit kormány rövidesen újabb tárgyalásokat kezdeményez majd arról, hogy Bonn járuljon hozzá a Nyugat-Németország- ban állomásozó angol csapatok fenntartási költségeihez. Ezzel kapcsolatban utalnak Selwyn Lloyd legutóbbi nyilatkozatára. amelyben az angol oénzügyminiszter azt hangoztatta, hogy az angol fizetési mérleg válságos helyzete következtében Angliának csökkentenie kell külföldi katonai kiadásait. MAGYAR DIÁKLÁNYOK SIKERE PRÁGÁBAN A prágai gazdasági iskolában szombaton ért véget a magyar és csehszlovák diáklányok nemzetközi gép- és gyorsíróversenye, amelyen a magyar lányok szép sikert arattak. Halmai Éva (Budapest). Kőszegi Mária (Cegléd), Hevő Ilona (Budapest) és Kiss Ilona (Kecskemét) gyorsírásban az első négy helyet foglalták el. (MTI)