Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1961-06-25 / 148. szám

M61. JÜNIUS 25, VASÄRNAP 7 A legutóbbi hónapokban számos érdekes tanulmány, illetve hamisnak tűnő állí­tás látott napvilágot a nyu­gati sajtóban, amelyek az ér­deklődés reflektorát Ameri­ka felfedezőjére, Kolumbus Kristófra, illetve a Nagy Felfedezésre irányították. Szá­mos bizonyítékot gyűjtöttek össze ismét, amelyek szerint korántsem a híres génuai tengerész volt az Uj Világ első, Kelet felől érkezett lá­togatója ... A vikingek Viniandban Természetesen arra már régen bizonyítékokat gyűj­töttek, hogy jóval Kolumbus előtt, az ezredfordulón — tehát mintegy öt évszázad­dal Kobimbust megelőzve — jártak Amerika földjén a vikingek, a mai norvégok elődei. Leif Erikson — a Vörös Erik fia — nagy ten­geri flottával elérte az ame­rikai partokat ... Először la­pos, kavicsos partokon kötöt­tek ki, amelyet Leif a „Lapos kövek országának'’ nevezett el. A második partrész, ahol a normann hajós horgonyt vetett, erdős volt. Erről „Er­dős országnak” — Mark- landnak — nevezték el. Mé­lyebben délre hajózva pedig olyan földre értek, ahol vad­szőlő nőtt a fákon. Ezt „Bor- földnek — Vinlandnak — keresztelték ... Amerikában azonban eddig nem leltek viking település nyomaira, csak néhány viking eredetű eszközt, szerszámot találtak. 1930-ban például a Nipigon- tó partján egy viking bárdra és sisakra akadtak. 1953-ban Labradorban találtak egy. viking kardot, vasból és csont­fogantyúval, ami ma is lát­ható a kanadai állami mú­zeumban. A sokasodó bizonyítékok láttán az amerikaiak közül is mind többen úgy, vélték, hogy árz Uj Világ felfedézői a vikingek.voltak. Bostonban szobrot is állítottak Leif Eriksonnak .:. Újabban azonban más fel­fedezők is jelentkeztek ... Helyesebben mondva: Ame­rika újabb felfedezőit fe­dezte fel dr. Hűi Lin-li. a Pennsylvánia Egyetem kínai születésű, Harwardban vég­zett botanika-professzora. Szerinte Amerika felfedezé­sének dicsősége nem Kolum- bust. hanem valószínűleg az arabokat illeti! E feltűnő be­rekén száz napot... felhőkig érő vitorlákkal”. Korábban úgy vélték, hogy a két kínai írásműben emlí­tett arab hajóutak a Földközi­tengerre korlátozódtak és Mu_ lan-p'i Dél-Spanyolországban volt. Dr. Li botanikai bizo­nyítékokat sorakoztatott fel. amelyek szerint Mu-lan-p’i vafószinűleq Dél-Amerika északi partján volt. Az egy­kori kínai írások ugyanis Mu- lan-p’i következő terményeit sorolják fel: „Óriásszemű gabona, amely sokszor tíz esztendeig is el­tartható.'' Dr. Li szerint ez nem más, mint a kukorica. amit az óvilág Kolumbus előtt nem ismert. „Óriási tök, amivel 20—30 ember is jóllakhat.” Li sze­rint ez a takarmánytök. ami Kolumbus előtt szintén isme­retlen volt az óceán innenső felén. Furcsa gyümölcsök, amiket Li doktor a leírás szerint avo- cadónak. guavának, papayá­nak és ananásznak ismert fel. „Magas birkaféle, legyező- szerűen széles farokkal.” Ez dr. Li szerint az alpaca-juh vad rokona, a guacano lett volna. Mindezekből dr. Li arra kö­vetkeztet. hogy időszámítá­sunk után 1100 körül arab ha­jósok az arab világ nyugati széléről (valószínűleg Casab­lanca környékéről) elindultak nyugat felé és Dél-Amerika északi partjain értek földet. Meg kell jegyezni, hogy dr. Hűi Lin-li említést sem tesz Amerika felfedezői közt a vi­kingekről ... Tudóskörökben — az Egye­sült Államokban — elisme­rően, de óvatosan fogadták dr. Li hipotézisét, a profesz- szor pedig — a Newsweek sze­rint felszólította az arab tu­dósokat elméletének további tanulmányozására, illetve bi­zonyítására ... Kolumbus nem vitt magéval szerzeteseket Kolumbus érdemeit tehát tovább tépázzák, azonban a Nagy Felfedezés körülményeit illetően újabb és újabb meg­állapítások látnak napvilágot. Igen sok kutató és tudós tette meg azt az utat, amelyet Ko- lumbusénak vélnek. hogy reprodukálhassák az Admirá­lis felfedező útvonalát. Az ezzel a kérdéssel foglal­kozó tudományos munkák kö­zül különösen magára hívta kiáltotta a bűvös szót: „Föld!” Sokat írtak már erről a rö­vid felkiáltásról, festmény is készült róla, de az élesszemű matróz neve ismeretlen ma­radt. Egyszerűen csak Rodri­gos de Triana-nak mondták őt, amely elnevezés pusztán arra utalt, hogy Sevilla Triana nevű negyedében élt. Valódi neve a madridi professzor ál­lítása szerint Juan Rodrigos Bermejo. Tehát már tudjuk, hogy ki Goff — aki kettéosztotta a csontokat... kiáltotta először a megváltó szót: „Föld!” — de melyik föld volt az valójában?... Nem San Salvador! Mert ma is megoszlanak a vélemények, hol szállt partra először Kolumbus ... San Salvador szigeténél — szo­kott hangzani a válasz. Ránk maradt Kolumbusnak a szigetről készült leírása. Sze­rinte a sziget formája „bab alakú”. Három amerikai tu­dós azonban — a Link-házas­pár és M. Petterson — hajó­jukkal bejárták a szigetet körülvevő térséget és igye­keztek a helyszínen ellen­őrizni Kolumbus adatait. Ki­tűnt, hogy -San-Salvador ki­terjedésé"1 háromszor kisebb, mint a Kolumbus által meg-1 adott méret, s ráadásul nem „bab”, hanem rombusz alak­ja van. A három tudós szerint Kolumbus az Uj Világot egy lakatlan szigeten — San Sal­vadortól körülbelül 350 kilo­méternyire délkeleti irányban — érte el. Ez a sziget való­ban megfelel Kolumbus hát­rahagyott feljegyzései ada­tainak s onnan látható né­hány olyan sziget, amelyek ugyancsak megfelelnek Ko- lúmbus útmutatásainak. Mint ahogyan az Admirális írta: expedíciójának résztvevői partra szállva „oly sok apró szigetet láttak maguk előtt, hogy nem tudtak dönteni, me­lyikre menjenek”. Ugyanak­kor San Salvadorról a végte­len tengeren és az égbolton kívül semmit sem látni. Pedig Salvadoron emelték a felfede­zés emlékművét Kolumbus dicsőségére... A Link-házaspár szerint a névtelen sziget az a „Föld”, amelyre először tették lábu­kat a bátor utazók. Kollégá­juk, Peterson azonban azt mondja, hogy csak abban bi­zonyos: Kolumbus nem San Salvadorra érkezett először, hanem valamelyik más szi­getre. Nos, melyikre? ... Sze­rinte erre még keresni kell a választ’... jelentést alig néhány héttel ezelőtt tette az Amerikai Orientalista Társaság 171. ülésén. Arab hajósok Dél-Amerikéban Dr. Li az elmúlt nyolc esz­tendőben a kultúrnövények és háziállatok • elterjedésé­nek történetét tanulmányozta világviszonylatban. Ez ve­zette rá a felfedezők utazá­sának tanulmányozására. Két híres kínai dokumentumot vizsgált meg: a XXI. század­ból származó Ling-vai-tai-ta-t (A hegyeken túl) és a XIII. századbeli Csu-fan-csi (Bar­bár népek leírása) című írásművet. Mindkettő foglal­kozik a Mu-lan-p’i nevű te­rülettel, amelyet a Ta-shi, azaz a mohamedán világ ha­jói látogattak meg. Mu-lan-p‘i elérésére a korabeli kínai geo­gráfusok szerint az arabok „nyugatnak vitorláztak ke­a figyelmet Manuel B. Hay- brosnak, a madridi egyetem professzorának könyve. Ez a mű új megvilágításba helyezi az utazás számos körülményét és az expedíció személyi öss- szetételét. így például mosta­náig úgy tudták, hogy Ko­lumbus szerzetesek és lelké-- szek társaságában lépett ame­rikai földre, holott — mint Haybros megállapítja — a ha­jónaplók egyetlen „lelkipász­torról” sem tesznek említést. Ezzel szemben Kolumbus ha­jóinak fedélzetén tudósok — köztük néhány orvos, gyógy­szerész és Louis Torres, a ke­leti nyelvek tudósa (akinek tudását Kolumbus a „nagy kánok országában”, azaz Kí­nában szándékozott hasznosí­tani) — foglaltak helyet. A szerző ezenkívül pontosan megállapította Kolumbus ex­pedíciója néhány részvevőjé­nek nevét. így annak a mat­róznak nevét is. aki először De más bonyodalmak is akadtak a közelmúltban Ko­lumbus körül. Vihar az admirális csontjai körül Az amerikai Yale-egyetem ortopéd sebészeti tanára, dr. Charles Weer Goff — aki egyébként „tudományos ama­tőr detektívnek” és a legki­válóbb Kolumbus-szakértőnek nevezi magát — meglepő „felfedezést” tett. Megjelent Ciudad Trujillóban, Domini­ka fővárosában és kerek egy hetet töltött a székesegyház dohos kriptájában, amely ál­lítólag Kolumbus hamvait őrzi. Megmérte, lefényképezte Kolumbus vélt csontjait, majd kijelentette: „Ciudad Trujilló­ban megtaláltam Amerika felfedezőjének, Kolumbus Kristófnak sírját”. Erre a kétségbevonható megállapításra azonban fel- zúdultak a sevillaiak, arról A levelező Ibrigád Diósdon jártamban Gabányi Lajostól, a ,csapágygyár műszaki titkárától, a gyári pártbizottság termelési fele­lősétől érdeklődtem: ápolják-e a gyárban a magyar- szovjet barátságot? Említett néhány dolgot, s ezekből a legérdekesebbnek a levelező brigád látszott. Az iroda­épületből leballagtam az eszlergaműhelybe megadni: kikből áll és a levelezésen kívül mivel foglalkozik a Mező Imre-brigád. — A Mező Imre — szocia­lista brigád — javítja ki nyomban, őszülő hajót, kis, kerek fejfedővel zabolázó, vállas, komoly, ám kama- szosan kedves nézésű Inglis Mihály, ö a hattagú bri­gád vezetője. A hattagú, négy éve együtt dolgozó, betaní­tott munkásokból áldó brigádé, amelynek minden dolgozója elnyerte a szakma kiváló dolgozója címet. S akik a másfél-két éve megszületett elhatározás eredményekép­pen tavaly április 4-én elő­ször és idén május 1-én má­sodszor büszkélkedhettek az­zal: szocialista brigádban dol­goznak. Szocialista brigád. Legyünk őszinték: nagy szó ez. Kü­lönösen olyan emberek éle­tében, akik már túljutottak a fiatalság könnyen buzduló időszakán. Mert vegyük csak sorjába a forgácsolóbrigád tagjait. A brigádvezető (ő a beállító): harminchét éves. Jakab János negyvenhét, | Nagy Alajos negyvenhárom, ■ Páhok Ferenc harmincnyolc | esztendőt hagyott már ma­ga mögött. S a két legifjabb brigádtag is túl van a har­madik X-en: Hund Antal harminchárom és Strán czki László harminckét éves. De most térjünk a lényeg­Szobon is lesz gyógypedagógiai osztály az általános iskolában Tavaly az iskolaév kezdetén a szobi járásban. Nagymaros általános iskolájában nyílt meg az első gyógypedagógiai osztály. A szellemileg lassab­ban fejlődő gyermekek neve­lése és a többiektől külön való oktatása nemcsak ezek, hanem a többi gyermek ta­iévén szó ugyanis, hogy a spanyolországi Sevilla is ma­gáénak követeli a híres sír­helyet. Szerintük Kolumbus 1506-ban halt meg és holt­testét később a sevillai Las Cuevas kolostorban helyezték el. Azt állítják, hogy a ko­lostor sohasem adta ki Ko­lumbus tetemét, még a fel­fedező menyének, Dona Ma­ria de Toledónak sem, aki 1544-ben Közép-Amerikába akarta azt szállítani. A spa­nyol történetírók szerint „a természet kegyesen támogat­ta a szerzetesek állhatatos­ságát” és éppen 1544-ben a kiáradt Guadalquivir vize elzárta a kolostort. A dominikaiak szerint azon­ban sikerült a holttestet Hai- tiiba szállítani, ahonnan 1898- ban került Ciudad Trujil- lóba. Goff Dominikában a cson­tok porában egy ólomgolyót is talált, amely szerinte Ko- lumbusé volt, aki, mielőtt a spanyol felfedező-szolgálatra jelentkezett volna, megsebe­sült. A golyót sohasem távo­lították el, ezért a seb gyak­ran újra felfakadt. Goff idézte Kolumbus egy 1503. június 7-én kelt levelét: „A tenger olyan erősen vihar­zott, hogy sebem újra ki­nyílt:”, Goff erre Sevillába ment, ahol ugyan nem engedték meg neki a csontok pontos megvizsgálását, azonban ki­derítette, hogy „Sevillában éppen azok a csontok van­nak, amelyek Ciudad Trujil- lóban hiányoznak”. Szerinte tehát Kolumbus csontjait „kettéosztották”. Azonban sem a spanyolok, sem a do­minikaiak nem hajlandók elfogadni Goff elméletét. Mindkét fél sajátjáénak tart­ja az „egész" Kolumbust... Goffot pedig „tudományta­lan csalónak” nevezik a se­villaiak ... S. T. nulmányi eredményeit is meg­javította. A kis létszámú gyógypedagógiai osztály nö­vendékeivel nevelőjük külön- külön, egyénileg is foglalkoz­hatott és így nagyon jól ha­ladtak tanulmányaikban. Szép eredménnyel fejezték be most az iskolaévet. Némelyikük tu­dása eléri a többi osztály át­lagát. A nagymarosi példa alapján most azt tervezik, hogyha kapnak szakképzett nevelőt, a következő iskolaévben a járás székhelyén, Szobon is nyitnak az általános iskolában gyógy­pedagógiai osztályt. Ott szin­tén körülbelül tizenöt gyer­meket kellene kis létszámú osztályban tanítani, s ez indo­kolja, hogy a járás székhelyén is legyen gyógypedagógiai osztály. kollégák nemcsak a fiatalsá­gukkal, és újításaikkal, ha­nem szakmunkás-bizonyítvá­nyukkal is lepipálták őket. Dehát a moszkvaiak kedve­sen, baráti hangon írtak — és barátok előtt nincs miért szé­gyenkezni. Ezért műszak után újra megtanácskoztak min­dent — és útnak indították a második számú üzenetet. És újra várták a választ. Ezzel kerékvágásba zökkent a le­velezés. Ennyi az azóta is folyta­tódó levél-barátság történe­te. Talán csupán egyszerű érdekesség volna, ha nem adna további hatóerőt a Me­ző Imre brigád munkájához. Hiszen — mint említettem — a jórészt meglett család­apákból álló brigádban sen­kinek sincs szakmunkás ké­pesítése. Igaz, tanulgattak már eddig is: több gépes rendszert, az esztergólás sza- lagművelet.eit, a menetvágást nagyon jól elsajátították — dehát ez még kevés! Tanulni kellene! Igenám, de mindig más mű­veleteket végeznek, s min­dig szétszórtan dolgoznak: odateszik őket, ahol „szorul a kapca”. így bizony nehéz összefogni az embereket, ne­héz lesz elvégezni az elmé­leti tan folyamot. Nehéz, de sor kerül rá, hiszen van ben­nük ambíció. S a gyár is — a lehetőségekhez képest — szívén viseli a levelező bri­gád sorsát. De a tanfolyam megkezdé­séig is akad elég ímivaló- juk. Hadd lássák a moszkvai kollégák: nem mindenben ma­radtak le mögöttük! Hiszen tavalyi tervüket 117 száza­lékra teljesítették. A selejtet két százalékról leszorították 0,7 ezrelékre. És — erre kü­lönösen büszkék — az ő kezük munkájáról is tanús­kodik az egyre szépülő* vi­rágba boruló gyárudvar. És a magánéletük? Erről is sokat írnak. Szín­ház, politikai oktatás — kő-' zösen. Néha asszonyostól mennek moziba, szórakozni. Sokat olvasnak — könyvet, újságot, a Szovjetunió című lapot — s ha valami szovjet tárgyú kiállítás nyílik a gyárban: rendszerint együtt nézik végig. Mert Diósdon sokat akarnak tudni arról az országról, ahol a levelező- partnereik, kedves barátaik élnek. Nyáron — az országos MSZBT-küldöttséggel — Ga- bányi Lajos Moszkvába uta­zik. A brigád már jó előre megigértette vele: bármi is történjék, bármilyen zsúfolt legyen a program, nevükben felkeresi a levelezésből meg­ismert moszkvai barátokat. Murányi József ^X>XXXXXvXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXWvXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXVX\.XXX\X.XXX' I . I Mike János vöröshuszárnak TÖRÖKBÁLINT ff ff Ezerküencszáztizenhat áprilisában történt ez a kis epi- :• | zód va’ahol a Kárpátok mögött, Galíciában. Hetek óta í néztek már egymással farkasszemet a magyar, meg az v í orosz csapatok, amikor egy szép napon elhallgattak a y f fegyverek. A lövészárkokból előjöttek a katonák és a í. ff senkiföld]én kezet fogtak egymással. Itt találkozott a ff ff magyar törökbálinti Mike János az orosz Gorohovval, ff ff s itt kötöttek máig tartó barátságot. Igaz, azóta nem f ff látták egymást, de A. Gorohov — most már — a vörös- f ff hadsereg vezérezredese, életjelt adott magáról a napok- y ff ban. „Kedves öreg bajtársam! — írja Mike János vö- í 6 röshuszárnak Törökbálintra —, a Nagy Októberi Szocia- ff ff lista Forradalom harcba vitte a népeket a jobb, embe- 'f ff ribb életért és ön is, a fiatal szovjet köztársaság védel- ff ff mére kelt akkor, ön, a harcos vöröshuszár, a proletár ff ff lélek és meggyőződéses forradalmár, nagy érdemeket í f, szerzett népe szolgálatában. Emlékül megküldöm azt a f ff fényképet, amely 1916 áprilisában történt találkozásaink ff egyikén készült. A felvételen megjelöltem önt és maga- f ff mat is. Kellemes emlékként őrzöm az 1916-ban lezajlott ff ff kölcsönös látogatásainkat, békés beszélgetéseinket, ló- 'f f itatásainkat. ’ f ff Talán emlékszik rá, hogy még önkényes fegyverszü- ff ff netünk e'őtt mi oroszok, és önök magyarok, hogyan í ff csentük éjszakánként a szénát lovainknak a senki föld- 'f ff jéröl. Amikor pedig „szélcsend•• áUt be, akkor már nap- í ff pál is békés egyetértésben osztottuk el magunk között ff ff a szénakazlat és hordtuk be istállóinkba. Lám, már a t ff háború alatt is lehetett békében élni. ff ff Én a po'gárháború kezdetétől fogva tüzérként harcol- ff ff tam a fasiszta Németországgal vívott háború végéig. Je- ff ff lenleg tudományos munkával foglalkozom és előadásokat ff f tartok. Erőt, egészséget és minden jót kivártok, éljen a ff ff magyar! ff ff Moszkva, 1961. május 9. ff ff A. Gorohov." V á-xxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxvx,xxxxvxxxxxxxí^xxxx^x,xxx.xxxxxxx.xxxxxxxvxxxxxxvx\xxxxxví re: a levelezésre. Arra, amely kézzelfoghatóvá teszi az MSZBT más szervekkel ösz- szeolvadó munkáját. — Érdekes módon kezdő­dött az ismeretség — mondja Inglis Mihály. — Olvastunk egy riportot az Ország- Világ tavaly szeptember 14-i számában, amely bemutatta az első moszkvai golyóscsap- ágygyárat, s annak egyik kommunista munkabrigádját, Leonyid Karaganovékat. Megtudtuk róluk, hogy szer- számgépjavító-lakatosok, ötük közül ketten műszaki egye­temre járnak — és azt, hogy szívesen leveleznének egy magyar szocialista bri­gáddal. A Mező Imre brigád tag­jaiban — ahogyan eddig bár­mikor — közösen született meg az ötlet; írjanak Kara- ganovéknak! S hosszú tana­kodás után — hiszen hason­ló dolgot még sohasem csi­náltak — papírra vetették a leglényegesebbet. Aztán a megyei pártbizottságon le­fordították levelüket, s el­küldték Moszkvába a vékony borítékot — majd naponta várták a választ. A válasz megjött. A levél­papír mellett fénykép is la­pult a borítékban, öt mosoly- j gós fiatalember képe. S Ing- j lisék kissé resfellkcdve gon- i doltak arra, lám, az orosz I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents