Pest Megyei Hirlap, 1961. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1961-06-16 / 140. szám
f*n U ECVC3 1961. JŰNTUS 16. PÉNTEK HRUSCSOV TELEVÍZIÓS BESZÉDE (Folytatás az 1. oldalról). gáti katonai tömbökben részvevő országok és a semleges politikát folytató országok — képviselőinek közreműködésével kell elvégezni. Ezeknek az államcsoport oknak a képviselői csak közösen elfogadott döntéseket hozhatnak. Mit akarnak viszont a nyugati hatalmak? A szerződés egyetlen értelmezőjéül' és végrehajtójául valamiféle „semleges1’ személyt akarnak elfogadtatni velünk, erre a tisztségre valami új Ham- marskjöldöt akarnak állítani, aki hazánk egész területén vezetné az ellenőrzést. Látható, hogy a genfi tárgyalásokon. a nyugati hatalmak álláspontja miatt nehéz megállapodni az atomfegyver-kísérletek megszüntetésében. Most az a legfőbb feladat, hogy haladéktalanul megoldjuk az általános és teljes leszerelés kérdését. Kijelentettük az Egyesült Államok elnökének: oldjuk meg kölcsönös összefüggésében a két problémát — a kísérletek megszüntetését, valamint az általános és teljes leszerelést. Akkor köny- nyebb lesz majd megállapodni az ellenőrzés végrehajtó szervének kialakításában is. Hruscsov részletesen szólott az ellenőrzési rendszerről, majd így folytatta: — Ha az atomfegyver-kísérletek megszüntetésére vonatkozó megegyezés lehetőségeit latolgatjuk olyan körülmények között, amikor nincs megállapodás az általános és teljes leszerelésben, nem lehet figyelmen kívül hagyni a következő fontos körülményt sem. Ugyanakkor, amikor három állam — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és Anglia — között tárgyalások folynak a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésére, Franciaország nukleáris fegyverkísérleteket végez és figyelmen kívül hagyja a világ közvéleményének és a kormányoknak a tiltakozását, nem törődik az Egyesült Nemzetek Szervezetének több- rendbeli határozatával, amely felhívja az államokat, tartózkodjanak az ilyen kísérletektől. Különös helyzet alakult ki: mi keressük a megegyezést a nyugati hatalmakkal Genfben, e nyugati hatalmak szövetségese pedig — Franciaország — nukleáris fegyverkísérleteket végez és kijelenti, hogy a genfi tárgyalások reá nézve semmiképpen sem kötelezőek. Ennek megfelelően Franciaország — a NATO-nák, annak az agresszív katonai tömbnek a tagja, amely nyíltan a Szovjetunió ellen irányul — lehetőséget kap rá, hogy saját nyugati szövetségesei érdekében tökéletesí :se a nukleáris fegyvert. Mindez bennünket arra a következtetésre vezet, hogy össze kell kapcsolni a nukleáris fegyverkísérletek megszüntetését az általános és teljes leszerelés feladatával. Nyilvánvalóan az adott körülmények között nem lehet más kiutat találni. Az elnökkel folytatott véleménycsere során pontosan kifejtettük nézeteinket az általános és teljes leszerelésnek és az összes nukleáris fegyverkísérletek megszüntetésének egy- mással összefüggő megoldásáról. Szeretnénk, ha az amerikai kormány pontosan megértené álláspontunkat. Ezzel lehetővé válnék, hogy alapot találjunk a megegyezéshez. A nemei kérdés Hruscsov ezután áttért a német kérdésre, amely mint mondotta, tekintélyes helyet foglalt el Kennedy elnökkel folytatott megbeszéléseiben. A szovjet kormány többször kifejtette e kérdésben elfoglalt álláspontját és a nyugati hatalmak nem panaszkodhatnak, hogy nem ismerik eléggé javaslatainkat. Mindent megtettünk és megteszünk, hogy meggyőzzük Anglia, az Egyesült Államok, Franciaország és a többi olyan ország kormányát, amelyek oldalunkon részt vettek a hitleri Németország elleni háborúban, hogy a német békeszerződés megkötésének elmaradása rendellenes és veszélyes helyzetet teremtett Európában. Felvetődik a kérdés: tartható-e továbbra is ez a helyzet? Hiszen Európa népeinek létérdekük fűződik a német békeszerződés megkötéséhez. Úgy tűnnék, világos a kérdés: a német békeszerződésre szükség van. Természetesen szó sem lehet a határok bármiféle megváltoztatásáról. Mi abból indulunk ki, hogy a német békeszerződés rögzíti azt, amit a potsdami egyezmény már meghatározott. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya ismételten is kijelentette,, hogy elismeri és véglegesnek tartja Németország keleti határát az Odera- Neisse vonalon, amelyet ez az egyezmény állapított meg. és ezt a határt a német és lengyel nép között békehatárnak tekinti. De a nyugati hatalmak kormányai is szemlátomást megértik, mekkora értelmetlenség lenne felvetni most Németország határai megváltoztatásának kérdését. Képviselőik a velük folytatott beszélgetések alkalmával ezt többször is kijelentették. De Gaulle tábornok. Franciaország elnöke pedig a nyilvánosság előtt síkra- szállt amellett, hogy a német nép „ne tegye kérdésessé a jelenlegi határokat, se nyugaton, se keleten, se északon, se délen”. Maga Adenauer kancellár is — a ..hidegháború“ bajnoka és az államok közötti szenvedélyek felszításának specialistája — szintén kijelentette, bogy a Német Szövetségi Köztársaság nem törekszik háborús úton, erőszakkal a határok megváltoztatására. Felvetődik a kérdés, hogy akkor miért nem írják alá a békeszerződést, ha mindenki számára világos, hogy Németország jelenlegi határait nem lehet háború nélkül megváltoztatni, háborút pedig — amint a nyugati hatalmak kormányai kijelentik — nem akarnak. Úgy tűnnék, hogy a tennivaló egyszerű: megszilárdítani azt, ami gyakorlatilag fennáll, megtenni azt, amit a népek már régen akarnak, így hát mi tartja vissza a nyugati hatalmak kormányait ettől a lépéstől? Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy valaki beszél ugyan a békéről, de gyaltor- latilag éleszteni a'tarja a második világháború idejéből fennmaradt izzó zsarátnokokat, azért, hogy kivárja a megfelelő pillanatot és újra fellobbantsa a háború lángját. Ezért állítanak fel mindig újabb és újabb hadosztályokat Nyugat-Németor- szágban, Adenauer kancellár pedig ezért követel atomfegyvert hadserege számára. A velem folytatott megbeszéléseken Kennedy elnök — s egyébként a nyugati hatalmak többi képviselője is — arra hivatkozott, hogy a nyugati hatalmaknak valamiféle kötelezettségeik vannak Nyugat-Berlin lakosai iránt, s ezekhez a kötelezettségekhez nem lehet hozzányúlni még a német békeszerződés megkötésével sem. Természetesen felvetődik a kérdés: milyen kötelezettségek fenntartásáról lehet szó. ha ezek mind a hitleri Németország kapitulációjának és az ideiglenes szövetséges megállapodásoknak tényéből folynak és következésképpen érvényük csak a békeszerződés megkötéséig állhat fenn. Mindig úgy volt, hogy a békeszerződés aláírása után a fegyverszüneti feltételek hatályukat vesztik azon az egész területen, amelyre ez a szerződés érvényes, és az egész terület felszabadul a megszállási rend alól. Ezért Nyugat-Berlin, amely a Német Demokratikus Köztársaság területén fekszik, a békeszerződés aláírása után szabad lesz mindazoktól a feltételektől, amelyeket a hitleri Németország fegyverletételével és a megszállási rendszer ottani bevezetésével összefüggésben állapítottak meg. Meg kell mondani, hogy amikor a német békeszerződés, egyszersmind a nyugat- berlini helyzet rendezése kerül szóba, a nyugati hatalmak képviselői gyakran elvetik a jogi alapot és tekintélyi elképzelésekre hivatkoznak. De az ilyen kísérletek sem bírják el a kritikát. Szeretnék egy eléggé friss példára hivatkozni. Hruscsov ezzel kapcsolatosan utalt a Japánnal megkötött nyugati különbékeszerző- désre. Hruscsov így folytatta: Több mint két esztendővel ezelőtt nyilvánosságra hoztuk a német békeszerződésre vonatkozó tervezetünket. Nincs benne semmi, ami korlátozná volt szövetségeseink, sőt akár a németek érdekeit is. Minden józaneszű ember megérti, hogy a békeszerződés aláírása az államok kapcsolatainak megjavításához vezet. A békeszerződés aláírásának megtagadása, a nyugat-berlini megszállási rendszer fenntartása viszont „a hidegháború” folytatását szolgálja. Ki mondja meg azonban, hol van az a határ, amely elválasztja „a hidegháborút“ az igazi háborútól? Nem világos-e, hogy a „hidegháború” készülődés, erőgyűjtés a háborúra. Azért mondom el mindezt, hogy mindenki világosan megértse, milyen súlyos veszélyt jelent a német békeszerződés megkötésének elodázása. Nyugat-Berlin szabadvárossá nyilvánítása pedig azt jelentené, hogy a világ bármely országa, amely gazdasági és kulturális kapcsolatot akar fenntartani a várossal, jogot és lehetőséget kapna e kapcsolatok akadálytalan fenntartására. Itt természetesen megállapodásra van szükség azzal az országgal, amelynek területén a Nyugat-Berllnt a külvilággal összekötő útvonalak áthaladnak. Ebben nincs semmi rendellenes. Különben veszély fenyegetné annak az államnak sziuverénitását, ‘ amelynek területén Nyugat- Berlin fekszik. Hruscsov hozzátette, hogy teljesen normálisnak kell tartani azt, hogy a Nemei Demokratikus Köztársaság hozzájárulását kell majd kérnie, annak, aki Nyugat-Ber- linbe utazik. A Nyugat-Ber- linbe vezető szárazföldi utak ugyanis a Német Demokratikus Köztársaság területén haladnak keresztül, a vízi- uíak szintén, s a légiutak megint csak. Ennélfogva a békeszerződés megkötése után azoknak az országoknak, amelyek kapcsolatot akarnak fenntartani Nyugat- Berlinnel, meg kell egyezniük a Német Demokratikus Köztársaság kormányával arra nézve, hogyan akarnak Nyugat-Berlinbe jutni- és kapcsolatot fenntartani a várossal. Semmi különöset sem iavasolunk. így van ez már régóta egyenjogú államok között, talán már sok száz esztendeje is. Ezt nem mi találtuk ki. ez a rend fennáll nemcsak de facto. hanem de jure is. és régóta általános szabály. A szovjet kormány javasolja a békeszerződés megkötését és ennek alapján a nyugat-berlini helyzet normalizálását, s ezzel csupán bélcé* akar. az államok kapcsolataiból ki akarja küszöbölni mindazt, ami vitát idéz elő és veszedelmes konfliktushoz vezethet, mondotta Hruscsov, és hozzátette: A Szovjetunió és barátai nem akarnak háborút, nem is kezdenek háborút. De védelmezzük szuverenitásunkat, eleget teszünk kötelességünknek. hogy megvédj ük szabadságunkat és függetlenségünket. Vannak azonban olyan elvetemült, eszeveszett emberek. akik ellenzik a tárgyalásokat a Szovjetunióval és a kommunizmus ellen indítandó kereszteshadjáratot hirdetnek. Hruscsov kifejezte a Szovjetuniónak azt a kívánságát, hogy más országokkal együtt kössék meg a német békeszerződést. És ezt a békeszerető lépést nevezik fenyegetésnek, sőt agresszív cselekménynek! — mondotta. így azonban csak azok beszélhetnek, akik igyekeznek megrágalmazni és eltorzítani szándékainkat, a hazugság mérgével megfertőzni a népek gondolkodását. Kérünk mindenkit, helyesen értelmezzenek bennünket: nem lehet tovább halogatni a német békeszerződés megkötését, az idén meg kell valósítani a békés rendezést Európában. Felhívjuk mindazokat az országokat, amelyek Németország ellen harcoltak, vegyenek részt a békeértekezleten, amikor megállapodás történik annak összehívásáról. A kérdés most nem az, hogy aláírjuk-e a békeszerződést vagy nem, hanem az, hogy ezt a békeszerződést a két német állammal, a Német Demokratikus Köztársasággal és a Német Szövetségi Köztársasággal, vagy egy német állammal kötjük-e meg, és hógy a békés rendezésben mindazok az államok részt vesznek-e, amelyek Németország ellen harcoltak, vagy csupán egy részük. Bizonyos országok kormányai jó előre bejelentették, hogy nem vesznek részt a békeértekezleten. A Szovjetunió természetesen sajnálni fogja, ha bizonyos államok nem hajlandók aláírni a német békeszerződést. Mi mindig arra törekedtünk és arra törekszünk, hogy a német kérdés békés rendezésében a hitlerellenes koalíció minden tagállama részt vegyen. Ha néhány ország nem hajlandó részt venni a békeszerződés megkötéséről folytatandó tárgyalásokon, ez nem állít meg bennünket és más országokkal együtt, amelyek ezt óhajtják, aláírjuk a békeszerződést a két német állammal. Ha a Német Szövetségi Köztársaság nem hajlandó aláírni a békeszerződést, aláírjuk a Német Demokratikus Köztársasággal, amely már bejelentette, hogy meg akarja kötni a békeszerződést és hozzájárulását adta, hogy területén Nyugat-Berlin szabadváros létesüljön. Nyugaton egyesek azzal fenyegetnek bennünket, hogy ha aláírjuk a békeszerződést, azt nem fogják elismerni, sőt fegyvert alkalmaznak, hogy megakadályozzák végrehajtá - sát. Nyilván megfeledkeznek róla, hogy most már más idők járnak. Ha a Szovjetunióval szemben folytatott eröpoliti- ki korábban is eredménytelennek bizonyult, most annál inkább kudarcra van ítélve. A Szovjetunió ellenzi az erőszak alkalmazását az államközi kapcsolatokban. Mi a nemzetközi vitás kérdések békés rendezése mellett vagyunk. De mindennemű erőszakra megfelelő választ tudunk adni. s van mivel, mesrvé- delmcznünk érdekeinket. a laoszi veszélyes eseményekben az Egyesült Államok előző kormánya volt a vétkes és hogy a földkerekség e térségében folytatott politikája nem mindig volt bölcs. Kennedy úr ez év márciusában kijelentette, hogy a vezetése alatt álló kormány semleges és független Laosz megteremtésére fog törekedni. Ami a Szovjetuniót illeti, mi ezelőtt és most is arra törekedtünk és ayra törekszünk, hogy Laosz független és semleges állam legyen, ne lehessen eszköz a katonai tömbök kezében és senki ne avatkoz- hassék be ennek az országnak a belügyeibe. Amikor a laoszi kérdésről tárgyaltunk Kennedy elnökkel, kitűnt, hogy megítélésünk hasonló. Én kijelentettem, hogy ennek a kérdésnek a rendezéséhez biztosítani kell a független és semleges Laosz megteremtését. Ugyanakkor szabatosan el 'kell különíteni a külpolitikai kérdéseket a belpolitikai kérdésektől. Laosz belpolitikáját nem határozhatja meg sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok, sem más ország. Ha valamely más országok fogják megállapítani, hogyan éljen Laosz és milyen kormánya legyen, akkor ez már nem független, semleges, hanem kívülről irányított Laosz lesz. Ez pedig megengedhetetlen. Ha az Amerikai Egyesült Államok kormánya valóban békét akar Laoszban, elő kell segítenie a genfi tárgyalások mielőbbi sikerét. Senkinek sem szabad alcadályoz- nia ezeket a tárgyalásokat olyan különböző ürügyekkel, hogy Laosziban megsértik a tűzszünetre vonatkozó megegyezést. Ha voltak is ilyen esetek, nem a nemzeti-hazafias erők felelősek értük. Ezt jól tudja az amerikai fél is, jól tudják a Laoszban levő amerikai kotonai tanácsadók. Folytatjuk erőfeszítéseinket, hogy békés rendezést biztosítsunk Laoszban. Ugyanerre szólítjuk fel a genfi tárgyalásokon részvevő többi államot is. Abból indulunk ki, hogy ha valóban nem háborúra, hanem békére törekszünk, a különböző társadalmi rendszerű államok viszonyát a békés együttélés alapjára kell helyezni. Kennedy elnökkel folytatott megbeszéléseinken kiderült, hogy különbözőképpen értelmezzük az államok békés együttélését. Az elnök megállapításainak lényege az volt, hogy valamiféle gátat kell emelni a népmozgalmak útjába, ha hazájukban olyan rendet akarnak teremteni, amely nem tetszik a nyugati államok urakoldó köreinek. A haladáshoz, a jobb élethez vezető úton nem lehet akadályokat emelni a népek előtt. Az emberi fejlődés egész menete ezt bizonyítja. Volt annak idején rabszolga tartó rendszer, ezt felváltotta a feudalizmus, majd jött a kapitalista rendszer. Az egyik rendszert felváltotta a másik,. mert az új rendszer haladóbb volt. Hruscsov befejezésül hangsúlyozta: Véleményünk szerint a nyugati hatalmaknak, különösen pedig az Egyesült Államoknak azt kell elsősorban be- látniok, hogy a szocializmus már szilárdan megvetette lábát a világon, g ezen senki sem tud változtatni. El kell fogadni azt a tényt, hogy a világon két társadalmi rendszer létezik, s a szocialista és a kapitalista államok kapcsolatait úgy kell kiépíteni, hogy biztosítsuk békés együttélésünket. Ez az egyetlen ésszerű út az államközi kapcsolatokban, amely a béke biztosításához vezet. Országaink kapcsolatai jelenleg sok kívánnivalót hagynak s ezért a helyzetért nem lehet a Szovjetuniót hibáztatni. Mi azonban szeretnénk hinni, hogy eljön az az idő, amikor a szovjet—amerikai viszony megjavul, és ez jótékony hatással lesz az egész nemzetközi helyzetre. A szovjet kormány továbbra is teljes következetességgel folytatja a békés együttélés lenini politikáját, a béke és a népek közötti barátság erősítésének politikáját. Heves harcok Dél-Angolában Alvaro da Silva Tavares, angolai portugál főkormányzó szerda este adott nyilatkozatában kijelentette, hogy az Angolában állomásozó portugál fegyveres erőket lényegesen megerősítették és a portugál haditengerészet, légierő, valamint a páncélos és gyalogos egységek „minden tőlük telhetőt megtesznek a rend helyreállítása érdekében” — jelenti a Reuter iroda. Mint az AFP jelentése közli, Macocola közelében összetűzés történt egy portugál katonai hadoszlop és az angolai hazafiak között. Heves harcokat jelentenek az észak- angolai Lucunga és Tomboco község térségéből is, nyugati hírügynökségek szerint a túlerőben lévő portugál katonaság több órás harc után mindkét községet elfoglalta. \i afrikai-ázsiai országok ENSZ-csoportjáná közleménye az eviani tárgyalások megszakításáról Az afrikai—ázsiai országok j ENSZ-küldöttségei szerdán este közleményt hoztak nyilvánosságra. A csoport országainak képviselői előzőleg meghallgatták az algériai ideiglenes kormány New York-i képviselőjének tájékoztatását az eviani tárgyalások francia részről történt megszakításáról. i Az afro—ázsiai országok nyilatkozata kifejezésre juttatja az aláíró országok nyugtalanságát a francia döntéssel kapcsolatban és reményét fejezi ki, hogy haladéktalanul újrakezdik a két fél megbeszéléseit. Krim Belkaszem sajtóértekezlete A bécsi találkozó alkalmával véleménycserére került sor a laoszi helyzetről és a laoszi kérdés békés rendezéséről is, mondotta Hruscsov, majd részletesen A laoszi kérilés vázolta az ott kialakult helyzetet és a Szovjetunió ezzel kapcsolatos véleményét. Az amerikai fél most már nem tagadja, hogy Krim Belkaszem, az FLN | eviani tárgyaláson részvevő küldöttségének vezetője szerdán televíziós sajtóértekezle- I tét tartott. | Az FLN küldöttségének ve- I zetője hangsúlyozta, az algé- I riai népnek meg kellene adni a módot rá, hogy szabadon kinyilvánítsa véleményét, s így megteremthetnék az alapokat Franciaország és Algéria kapcsolataihoz. Arra a kérdésre, véleménye szerint a tárgyalások új rafelvételének kezdeményezése a francia ''ormányra tartozik-e. j az FLN küldöttségének veze- I tője ezt válaszolta: az FLN küldöttsége a francia kormánytól várja a kezdeményező lépést, mert a francia küldöttség kívánságára függesztették fel az értekezletet. l\eni ült össze a Manolisz Glezosz felett ítélkező bíróság A Manolisz Glezosz ügyét tárgyaló bíróság, amelynek június 13-án a Kréta-szigetén fekvő Chaniábam kellett volna összeülnie, nem tartotta meg tárgyalását.
