Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-09 / 107. szám

1961. MÁJUS 9, KEDD 3 lapjainkban mind gyak. rabban halljuk ezt a kifeje­zést: törzsgárda. Bár sejtjük, mit jelent, valódi tartalmát mégis csak a vállalatok veze­tői ismerik. Ha veszélyben a tervteljesítés, rendkívüli fel­adatot kell megoldani, vagy kényesebb munkáról van szó, elsősorban a legmegbízhatóbb, legtapasztaltabb munkásokra *— a törzsgárda tagjaira — számíthat az üzem. űfc azok, akik elsőként állnak munka­kezdéskor a gép mellé, akik nem riadnak vissza semmifé­le nehézségtől, s akik évek, esetleg évtizedek óta dolgoz­nak már kitartó szorgalom­mal ugyanabban az üzemben, amelyet második otthonuk­nak tekintenek. De nemcsak az esztergapadnál, az öntő­kemencénél, vagy a rajztáb­lák mellett állják meg helyü­ket, hanem magánéletükben is példát mutatnak. Vala­mennyi üzemben ott találjuk őket a legjobbak között, ők alkotják, a gyár gerincét. Üzemeink megbecsülik törzsgárdájukat, túl az erköl­csi elismerésen, anyagilag is honorálják az odaadó mun­kát. Elég csak a. nyereség- részesedést említeni, amiből a törzsgárda tagjai pluszként hűségpénzt is kapnak. A ju­talomosztásnál is ők az elsők, a lakáselosztásnál, az előlép­tetéseknél. s egyéb kedvez­ményeknél ugyancsak ők jön­nek először számításba. S ez természetes is. hiszen ha a gyár a legnehezebb helyzet­ben számíthat törzstagjaira, miért ne támogathatnák az üzemek, fáradságot nem is­merő munkásait. A Diósdi Csapágygyárban nemrégiben 22 új lakást osz­tottak szét. Elsősorban itt is a törzsgárda nehéz lakáshely­zetben levő tagjait juttatták otthonhoz. Nem véletlen, hogy azokban az üzemekbent ahol állandó munkásgárda dolgozik, sokkal gördüléke­nyebben folyik a termelés és eredményesebb a munka. Ép­pen ezért, üzemeink mind több gondot fordítanak törzsgárdá­juk kialakítására, növelésére. Megyénkben is kibontako­zóban van egy új mozgalom, az úgynevezett törzsgárda- mozgalom. Helyenként, mint például a Csepel Autógyár­ban. némi eredményeket is felmutathat ez a kezdeménye­zés. Aid ugyanis meghatáro­zott időt eltöltött a gyárban, és a munkájára, magatartá­sára nem volt kifogás, tagja a törzsgárdának. Ezek a dol­gozók, minthogy több áldo­zatot hoznak üzemükért, több kedvezményben, nagyobb megbecsülésben részesülnek. Itt is több nyereségrészesedést kapnak, az ő gyermekeiket veszik fel elsősorban ipari tanulónak, s a törzsgárda tag­jait küldik egyetemre, stb. Ili hívjuk fel üzemeink fi­gyelmét, a budapesti Ruggyan- taárugyár példájára, ahol nemcsak megszervezték, de már tovább is fejlesztették a törzsgárda-mozgalmat. Koráb­ban ebben a gyárban is ijesz­tő méreteket öltött a munkás­vándorlás. Nemcsak a tervtel­jesítést, a folyamatos munkát is akadályozta ez, hanem ko­moly bajok mutatkoztak a mi­nőség körül is. A kerékpárkö­peny üzemben húsz-huszon- négy százalékra szökött a se- lejtátlag, de hasonló volt a helyzet a többi üzemrészben is. Mindez persze nem volt vé­letlen, hiszen azelőtt havonta negyven-ötven új munkás vál­totta egymást egy-egy osztá­lyon. A gyár gazdasági és szak- szervezeti vezetői végül is ösz- szefogtak a pártbizottsággal és közösen kidolgozták a törzsgár- da-mozgalom alapelveit, s pon­tosan meghatározták a benne való részvétel feltételeit. Jel­lemző. hogy a mozgalom kez­dete után a kerélcpártömlő- üzem selajtje huszonnégy szá­zalékról nyolc százalékra csök­kent, s jelenleg már a négy százalék körül van. Hogyan sikerült ezt elérniük? Főként arra törekedtek, hogy a munkások valamennyien el­érlek az átlagosan jól dolgo­zók színvonalát. Csak azok ve­hetnek részt a mozgalomban, akik már legalább egy éve a gyárban dolgoznak, s munká­jukra. magatartásukra eddig nem hangzott el panasz. Elő­zőleg külön munkaversenyben vesznek részt, s hat hónap alatt kiderül, eleget tudnak-e tenni a feltételeknek. Kifogástalan magatartás, jó termelési eredmény, megfe­lelő minőségű munka, az anyaggal való takarékoskodás, a munkahely tisztántartása, stb. szerepel a pontokba sze­dett feltételek között. Hat hó­nap letelte után a gazdasági vezetők — a műhelyekben a művezetők — javaslatot tesz­nek a már meglevő törzsgár­dának, a verseny során ki ho­gyan dolgozott és kiket tarta­nak alkalmasnak a cím elnye ­résére. így aztán maga a törzs­gárda dönti el, befogadja-e tag­jai közé az arra érdemes je­löltet. Hat hónap letelte után a törzsgárda tagjai bronzjel­vényt, kétéves megszakítás nélküli tagság után ezüst színű, öt év eltelte után pedig ara­j nyozott jelvényt kap. Persze, I aki a vállalattól kilép, az el- ! veszíti tagságát, s ugyancsak megvonják azoktól is a címet, akik fegyelmi büntetést kap­nak. Mint az eddigi eredmé­nyek is igazolják, a Ruggyan- taárugyár törzsgárda-mozgal- ma beváltotta a hozzáfűtött re­ményeket, a szervezők elkép­zelését. Megszűnt a gyárban a fluktuáció, fegyelmi csak el­vétve fordul elő és a selejtát- la-g is örvendetesen csökkent. Eleinte többen állították: a mozgalom két táborra osztja majd és szembeállítja egymás­sal a dolgozókat. Nem így tör­tént. Ma már a munkások arra törekszenek, hogy minél töb­ben részt vehessenek a ver­senyben. S minthogy érdekük is. azt szeretnék, ha minél előbb elnyerhetnék a nemcsak erkölcsi elismeréssel járó, de több kedvezményt is biztosító „törzsgárda tagja” címet. A mozgalom formáján, gumigyári módszerein per­sze lehet vitatkozni. Azt azonban bátran tanácsol­hatjuk a megyénk üzemeiben működő szakszervezeti bizott­ságoknak, kövessék a jó példát és szervezzék meg üzemükben minél előbb a törzsgárda-moz­galmat. S. P. írtak alá a váci Forte-gyár képviselői a varsói Bydgoszcz- és a Foton-üzemekkel. A test­vérvállalatok megállapodtak, hogy rendszeresen kicserélik tapasztalataikat a film- és a fotopapírgyártás területén, Vácról rövidesen elindul len­gyelországi tapasztalatcserére — az említett fotóipari gyá­rakba — a Forte-gyáriak cso­portja: Zentel Róbert főmér­nök, Merész Mátyás főköny­velő és Berty Imre mérnök. A tervek szerint 1962-ben ki­szélesítik a tapasztalatcse­rét. s egy-egy brigád huza­mosabb időt tölt kint a len­gyelországi gyárakban, úgy­szintén a lengyel munkások Vácott, a Forte-gyárban. Fejszés gyilkosság Deákváron Vácott, a deákvári Bács­kai-dűlőben a szombatra vir­radó éjjel borzalmas gyilkos­ság történt. Egy fiatal há­zaspárt, Bogáti Vincét és fe­leségét, fejszével megölték. A bűntényt Fónagy Tibor, az asszony testvére jelentette be a rendőrségen. Zavaros vi­selkedése, és egyéb gyanúokok miatt őrizetbe vették. A nyo­mozás folyik. BORVERSENY NAGYKÁTÁN Borszakértők keresték fel szombaton délelőtt a nagykátai járási kultúr otthont, hogy a járásban immár hagyományossá vált nemes vetélkedésben eldöntsék: kinek a bora érdemel hivatalos elismerést. A kadarkák közül első helyezett lett Haj­dú Sándor tápiószelei, második Varga Sándor tápiószöllősi, harmadik pedig Grabik Illés tápióbicskei termelő bora. A fe­hér-borok versenyében az első díjat Nagy Károly nagykátai, a másodikat Holló István, a harmadikat Kovács Ferenc — mindketten tápiószentmártoniak — nyerték. A borversenyt este kadarka-bál zárta be. A kadarka-borok versenyének első három helyezettje, középütt Hajdú Sándor az értékes nyereménnyel Vila — kétoldalú tanulsággal Lassan már egy éve lesz, hogy a kartali kiszesek va­sárnap a kora hajnali órák­ban kivonultak az Vj Elet Tsz földjeire — aratni. Ment a munilui, mint a karikacsa­pás, pedig a gabona eléggé megdőlt. De velük volt Kurd- ják István vb-elnökhelyettes, aki a fogásokra tanította őket, vezette a csapatot. Akkor közös volt az öröm. A viták csak a zárszámadás után kezdődtek, amikor a KISZ-titkár meg-lcérdezte; az ő munkadíjukkal, a mintegy ezerkétszáz forinttal mi lesz? Boros Károly elnök tudni sem akar a fizetségről. Mint mondja, ezt még a régi el­nök, Kraics Sándor intézte, az akkor történt megállapodások őt nem kötelezik. De Kraics Sándornak is ugyanaz a véle­ménye, mint Boros Károly- nak — csak ellenkező előjel­lel. — Ö már nem elnök, te­hát nem tartoznak rá ezek a kérdések. A hónapok óta tartó hu­zakodásnak még most sincs vége. A tsz nem fizet, mert a fiatalok — szerintük — tár­sadalmi munkát végeztek. A kiszesek meg ragaszkodnak az elszámoláshoz, mert a já­rásban másutt is adódott ilyen segítség, amit az év vé­gén szabályszerűen elszámol­tak. Kétségtelen, valahogy már pontot kellene ennek az ügy­Visegrádi Ha a nyár is ügy akarja, a Dunakanyar az idén még nagyobb forgalmat bonyolít le, mint tavaly. Erre enged következtetni, hogy máris sok üdülőt látni Visegrádon, Leányfalun és a Dunakanyar más helységeiben. Dicséretes, ahogyan az il­letékesek a nyári szezonra készülnek. Ügy látszik azon­ban ennek a készülődésnek vannak még árnyoldalai. A minap ugyanis gépkocsink­kal. kis híján egy eléggé mély gödörbe szaladtunk a visegrádi műúton, közel a tavaly elkészült szép étte­remhez és bisztróhoz, ott, ahol az út a Magyar Nem­zet; Bank üdülője felé ka­nyarodik. Megálltunk, és meglepet­ve konstatáltuk, hogy egy vízlefolyó rács okozta volna nek a végére tenni. Az Vj Élet tavaly alakult. Akkor rá­fért ez a kis segítség. Idén már nem lesz rá szükségük. A fiatalok viszont már szám­talanszor bebizonyították, nem a haszonlesés vezette őket, hiszen nincs a község­ben olyan megmozdulás, kő* zös munka, amiben ők ne se­gítenének hívó szó nélkül is. A pártház, a fürdő építése, a fásítás, mind-mind erről ta­núskodik. Csalódást okoz azonban számukra az, hogy amire határozott ígéretet kaptak, nem teljesítik. — Kérő szóra is megtettük volna — mondja Deák István KISZ-titkár. Szépen zárt az Vj Elet, ez az összeg nem je­lentene megterhelést számuk­ra, ha kifizetnék, mi meg az új KISZ-helyiség berendezé­sére akartuk fordítani. Nem vitás, hogy kifejezet­ten termelőmunkát — amiért például a tsz-tagság javadal­mazásban részesült — nem szoktak társadalmi alapon végezni, nem is lenne helyes. Minthogy á tsz-vezetőségnek e pillanatban más az állás­pontja, javasoljuk: Vigyék a közgyűlés elé a vitát. Lehe­tetlen, hogy ne szülessen egészséges döntés ott, ahol nem ellenfelek, hanem ugyanannak a családnak if­jabb és korosabb tagjai vitat­koznak egymással. K. M. nyaktörők gépkocsink tengelytörését, amely az idők folyamán elég­gé lesüllyedt. Kis darabon a Magyar Nemzeti Bank üdülőjéhez vezető úton is felsétáltunk. Bizony, ezt a sétát se isme­telnénk meg sötétben. Hogy miért? A hegyoldalról lezú­duló víz elvezetésére szol­gáló csatorna rácsa is bead­ta derekát, alaposan behor­padt. Nem lenne tanácsos sötétben megismerkedn; ve­le. Bizonyára lábtörés len­ne a vége. Jól körülnéztünk, de egyetlen villanyégőt sem találtunk a közelében. Ügy gondoljuk, ha már hozzáfogtunk a Dunakanyar fejlesztéséhez, és sok millió forintot költöttünk rá, né­hány ezerből az ilyen „apró” hibákat is meg lehetne szün­tetni. P. I. tosan nem hallott ilyen nép­ről. Nos, nincs is ilyen. Ka­naka — ember. Ezt mifelénk így mondják, de a — s itt el­húzta egy kicsit a szót— yen­kik csak úgy kanakának ne­veznek bennünket. Ami, effé­le használatban bennszülöt­tet jelent a Déli-tengerről... — Déli-tenger ... Hawai.;. Tahiti... — Nem, nem — tiltakozott — nem ilyen romantikus hely­ről származom... A Tonga- szigetek egyikén születtem ... így lettem kanaka... — s fintorított a szájával. — Eh — legyintett — régen volt. Ma már nem mondják nekem, hogy kanaka. Ma már én is mister vagyok ... Meg­igazította az ezüstös színben játszó nyakkendőt, új ciga­rettát vett elő, a végét hoz- záütögette a tárcához, csak az­után gyújtott rá. Egészen felém fordult: — Most már mister vagyok :.. mert pénzem van ... meg­tanultam, hogyan kell csinál­ni... Csillogott a szeme, mint akit megszállott a gonosz, s lelkesülten magyarázta: — Valaha ostoba fickó vol­tam. Dolgoztam, dolgoztam, de pénzt alig láttam... jó, mondták a többiek, ha nem lesz több pénz, akkor nem dolgozunk. Sztrájk. De mi lett a vége? A főnök elzavart bennünket, felvett másokat. Még annyi pénzt sem keres­tünk ... Ez >így ment. Amikor részt vettem azon a fesztivá­lon, ott maguknál, senki vol­tam. Úgy adták össze a töb­biek a pénzt, gyűjtöttek, hogy mehesseUí. De amikor hazajöt­tem, akkor megint csak oda- állhattam a bányába, a fejtő­kalapácshoz ... semmit nem nyertem vele ... hát ebből nekem elég volt..: Kifelé bámultam, fekete éjszaka volt kinn, nem lát­tam semmit, de inkább eről­tettem a szemem, ki a sötét­be, nem akartam ránézni, éreztem, ha ránézek, abba­hagyja a beszédet... nem tudok a szememnek paran­csolni amit érzek, az ott vib­rál a szememben is ... Nem érezte, mit gondolhatok, mert folytatta tovább: — Kicsi sziget a mienk. Szép lányok, szép pálmák, nagy nyomor. Kéthetenként egy ha­jó. És munka, munka, munka. Míg bele nem szakad az em­ber. Hát ez nekem nem kell. És nekikezdtem. Kímé­letlenül, semmire nem nézve, ahogyan a yenkiktői láttam. És ma? Nekem dolgoznak azok, akik annak idején ve­lem sztrájkoltak... És ha most akarnak sztrájkolni? Te­gyék! Van helyettük más... Valamit mondott a ste­------wardessnek, s mint a kinek mindegy, figyelnek,- e, nem figyelnek rá, mondta a mondókáját tovább: — Gazdag vagyok. Ha akar­nám, megvehetném az egész Tonga szigetcsoportot... de mi a fenének ... szép lányok, szép pálmák, de nagy nyo­mor ... mihez kezdjek vele? A stewardess konyakot ho­zott, odatette elénk, villogott- csillogott a metszett poharak­ban, s szomszédom megbö­kött: — Igyunk ... a barátságunk­ra ... Megrezzent a kezemben a pohár, s karom félúton meg­állt a levegőben. Megértette a mozdulatot, egy pillanat alatt merevvé rándult az ar­ca, s kicsit fojtott hangon oda­szólt: — Nem akar inni rá? A nyíltságra nyíltsággal kell felelni. Hát feleltem: — Barátság? Nagy dolog, nem? Hiszen most itt ülünk, de holnap ... holnapután ... nagyon kétfelé vesznek az út­jaink ... Nem értette meg, pedig jól megnyomtam, hogy kétfelé ... Rámnézett, s már megint ott terpeszkedett arcán a mo­soly: — No, hát akkor kis barát­ságra... erre az éjszakára,.. Kinéztem az ablakon. Fe­kete, csillagtalan, sötét, sem­mit nem láttató éjszaka. Mel­lettem ez a misterré lett ka­naka. akinek arcán ott ter­peszkedik állandóan a mo­soly ... de ez nem a kana- kák barátságos mosolya le­het ... ez másfajta mosoly .. s milyen is... igen... meg­van ... az elégültség... a pöfíeszkedés mosolya ..; Tehát üzletember. T^­-----------------_--------- kés? M inden bizonnyal, hiszen azt mondta, dolgoznak neki. Bányái lehetnek, talán gyá­rai, Vagy mindkettő. Negy­venkilencben még gyűjtöt­tek neki, hogy hozzánk jöj­jön a VIT-re..; de már ab­ban is hasznot keresett. S amikor látta, hogy az nem hoz hasznot, akkor cserben­hagyta azokat, akik a szá­juktól vették el neki a fil­léreket ... Üristen, hát mi­féle emberek, sorsok torzul­nak el ebben a világban . , ; kinn az ablakon túl osto­bán hallgattak a felhők, a fekete, szemet fárasztó éj­szaka. — Elgondolkozott;.. — Igen — igen — kaptam fel a fejem, s néztem rá —, arra gondoltam, hogy ... hol­nap már otthon leszek ... Felkaptam a konyakos po­harat. s egyhajtásra kiittam az egészet. Az ő pohara már üres volt. Űj utasok jöttek, a gép új­ra a magasba lendült, uti- társam valami magazinban lapozgatott, én úgy tettem, mintha aludnék, s közben próbáltam rendbeszedni a fe­jemben kavargó gondolato­kat. Árulója lett a saját osztá­lyának? De hiszen Tongán vajon milyenek az osztály- viszonyok? Kiket árult el? A tongaiakat? Vagy máshon- nét indult akkor, tizenegy esztendeje a VIT-re? Tongán nincsenek bányák*... akkor máshol lehetett. Hol van most? Hol mister? Minden­hol? Párizsban, New York­ban. mindenhol? Ö a legna­gyobb főnök, ha Tongára hazamegy? De hazamegy-e? Szép lányok, szép pálmák, nagy nyomor. Az ember nem beszélhet ilyen cinikusan a szülőföldjéről... Újból leszállunk. A gép végiggurul a betonon, zaj, kiszálló, beszálló utasok, mister kanaka még mindig a magazint bújja... címlap­ján kebleit mutogató hölgy ..: mister kanaka művelődik .;; Éreztem. ho&y úgy feszül ——----------bennem a gyűlö­l et, mintha elektromossággal telítették volna pattanásig az idegeimet. Sorsok. Kanaka, akiből mister lett. Törvény? De hiszen hány kanakából lett mister? És hány kana­ka szenvedett azért, hogy ez a mellettem ülő, kifogásta­lanul öltözött, állandóan mo­solygó, arany cigarettatárcá­ját pattintgató kanaka mis­ter legyen?! Kinn még mindig az éjsza­ka. Milyen fekete. Fekete, mint az éjszaka a Tonga-szigetek felett. Mint a többi sziget felett. Mint kon­tinensek felett, ahol csak itt- ott szakad meg ez a fekete lepel. De ha már egyszer meg­szakadt, akkor terjed, fut to­vább ... Végre. Átszálltunk egy má­sik gépre, ebből már csak odahaza szállók ki. Mister kanaka ismét mellém ült. De nem szóltam hozzá, ö úgyis nemsokára kiszáll. Minek? Mi értelme lenne vitatkozni vagy veszekedni vele? Lehunyt szemem álomba rántott. Fáradt voltam, nem aludtam az előtte való éjsza­kán. A stewardess rázta finoman a vállam, arra riadtam fel. — Nemsokára Budapest^.. Kapkodni kezdtem, habár —­-----------alig volt hol­m im elöl. De hát itthon va­gyok ... végre... A terv szürkés, gyűrött do­boza alatt papírlap fehérlett. Kapkodó, de jól olvasható írással néhány sor volt rajta: „Én hazudtam magának. Nem az vagyok, amit mond­tam. Mindegy, hogy ki. De nagyon örültem annak, hogy meggyűlölt. Mert azt hitte, hogy valóban az vagyok. A mi harcunkhoz ez a gyűlölet ad erőt. Gyűlölet, ami ne­künk, jcanakáknak, akik azért harcolunk, hogy kanakák, em­berek lehessünk, mindennél nagyobb erőt ad. Viszontlá­tásra, talán még egyszer ta­lálkozhatunk. És ne haragud­jék rám. Szeretem magu­kat ... azt az Európát.” Az azt vastagon aláhúzta. Hogy félre ne érthessem. És olvashatatlanul alákanyarí- totta a nevét. Mint akit fejbevertek, úgy szédelegtem a levélben olva­sottaktól. Megszűnt körülöt­tem minden, csak útitársam sorai dübörögtek bennem: hogy kanakák, emberek le­hessünk ... S csak amikor kiléptem a repülőgép ajtaján, akkor döb­bentem rá, hogy szikrázón, a fekete éjszakát már régen messzeűzve, ragyogva süt a nap. A TÖRZS GÁRDA: AI GERINCE Szocialista együttműködési szerződési

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents