Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-27 / 123. szám

n*t MEGY cMírlfm 1961. MÁJUS 27, SZOMBAT Hazaérkezett a Szovjetunióban járt igazságügyi küldöttség Dr. Nezvál Ferenc igazság- ügyminiszter vezetésével a Szovjetunióban tanulmány­úton járt igazságügyi küldött- ■v sé" pénteken hazaérkezett. Légi-taxik Moszkvában Légitaxi-járatok kötik ösz- sze tegnaptól Moszkvát egész sor kisebb településsel, ame­lyek a szovjet fővárostól mintegy 200—300 kilométerre, a nagyobb vasútvonalaktól, utaktól távolabb esnek. Eddig csaknem egy napra volt szükség ahhoz, hogy valaki Moszkvából eljusson ezekre a településekre. A légitaxi-jára­tok — amelyeket csehszlovák gyártmányú Szuperaero re­pülőgépekkel bonyolítanak le r— másfél-két órára rövidítik az utazási időt. A gépeknek nincs külön repülőtérre szük­ségük. Új, ismeretien kártevő bogár a szobi járás málnásaiban Egyelőre csak szórványosan észlelték a málna új ellenségét \ Epületmajolikat készít a régi téglagyár Solymár határában, a. hegyek Jzözött egy régi téglagyár- % ban megkezdte működését a Fővárosi Művészi Kézműves % Vállalat kerámia ipartelepe. A kemencékben a művészi figu- £ rák mellett ma még csak virágcserepeket égetnek, de a máso­lt dik félévtől megkezdik az épületmajolikák nagyüzemi gyár- 4 tasat is. Gyönyörűek a málnások a Duna mentén, Nógrádverőcé- től kezdve végig az Ipoly völ- 'g'yében, Bernecebarátiig az egész szobi járásban. Bőven van még virág a töveken, de mindegyiken már legalább ugyanannyi még apró és zöld gyümölcs is. A kedvező időjá­rás hatására idén legalább egy héttel korábban érnek be a bíborló bogyók. Június vége helyett remélhető, hogy már június közepén kezdődik a heteken át tartó málnaszüret. Jó termés ígérkezik, noha a málna veszedelmes ellensége, a Didimella. ez a gombás fer­tőzés, ez idén is pusztít. Pár éve először Nagymaroson je­lentkezett, azóta elterjedt majdnem minden község ha­tárában. így is lehet! Sokféle módja van a bol­dogulásnak. Van, aki ezt vá­lasztja, van, aki amazt. Mindenesetre egy tény: be­csületesen élni, gyarapodni csakis munkával, a szorga­lommal, kedvvel végzett munkával lehet. Nem ti­tok ez a kerepest Kossuth Tsz tagjai előtt sem, sőt, maguk is ezt az elvet vall­ják. De vajon hogyan gondol­koztak minderről pünkösd­kor? Amikor „ma ünnep van, egy lépést sem te­szünk!’’ — felkiáltással egyi­kük sem mozdult, hogy a vasúton címükre érkezett műtrágyát kirakják. Pedig a MÁV szólt időben: vigyáz­zanak, törvényadta jogom­nál fogva felszámítom a 450 forintos fekbért! Mit nekünk négyszázötven forint, ennyit megér piros pünkösd első napja — le­gyintett a Kossuth Tsz. Nem számítanak az ilyen kis re­pedések, ahol elcsurran egy­két százas. Kibírjuk! Tiszta szívvel kívánjuk, bírják is. Nehogy zárszám­adáskor lámpással keressék- kutassák: hová tűnt ? ... K. M. Megalakulás előtt az ivóv'iz társulat Isaszegen Napok óta papírlap forog közkézen Isaszegen. A sűrűn gépelt sorok tájékoztatást kö­zölnek a megalakulandó Isa- szegi ivóvíz társulat céljai­ról. Erről beszélgettünk Hónig Józseffel, a Hazafias Nép­front gödöllői járási titkárá­val, aki jól ismeri a helyzetet, miután a Hazafias Népfront isaszegi községi bizottsága te­vékenyen részt vállalt a szer­vezésben. — Mint a megye sok közsé­ge, Isaszeg sem kivétel az alól, hogy kevés a fúrt kútja és igen rossz az ivóvize. S ami a legnagyobb baj, a víz nagy­mértékben fertőzött. Ez teszi szükségessé, hogy minél előbb megépüljön az egységes víz­mű-hálózat. A Hazafias Népfront kez­deményezésére a községi ta­nács a tömegszervezetekkel közösen, megkezdte az ivóvíz társulat szervezését. Céljuk, bogy egy törpevízmű építé­sével mindenki részére jó, egészséges ivóvizet, biztosítson. Ezt négy-hat, 100—150 méter mélységű kúttal és egy 200 köbméteres hegyitároló me­dencével kívánják elérni. — Mekkora vízhálózatra van szükség és .előrelátható­lag hány éven béftil kezdődik meg a vízszolgált'átás? — Legfontosabb feladat elő­ször az utcai hálózat lefek­tetése, valamennyi utcában, és az udvarokon belül az ivóvíz biztosítása. Ehhez összesen mintegy harmincezer méter csővezeték szükséges. Az épí­tést öt-hat évre tervezzük, de öt éven belül a víz mindenho­vá eljut. > — Az ivóvíz társulatba való belépés kötelező-e s anyagilag milyen megterhelést jelent a tagoknak? — Az érvényben levő tör­vényerejű rendelet értelmé­■ ben az ivóvíz társulat akkor alakítható meg, ha az mgat- lantulajdonosok, vagy a bér- . lök ötvenegy százaléka igény­li ezt a belépési nyilatkozat aláírásával. A vfzmű-épités hozzájárulási költsége házan­ként legfeljebb ötezer forint. Erre az Országos Takarék- pénztár tízéves hosszúlejá­ratú hitelt ad, ami havi negy­venkét forintos fizetési köte­lezettséget jelent. Csak a tár­sulatba belépett tagok fizet­hetik a hozzájárulást ■ részle­tekben, mások nem. A fi ze­tési kötelezettség a társulat megalakulása és az alapsza­bály jóváhagyása után kez­dődik. Ha szükséges, a társu­lat munkájához állami támo­gatást is biztosít a rendelet. Reméljük, az isaszegiek nem gondolkoznak sokat, hiszen saját érdekükről van szó és rövidesen már arról adhatunk hírt, hogy a megalakult ivó­víz társulat teljes erővel meg­kezdte munkáját. A gombás fertőzés mellett ebben az évben azonban több helyen kártevő bogarak is je­lentkeztek. Bernecebarátiban pél­dául a cserebogár pajor­jára panaszkodnak. A község mintegy 450 holdra tehető málnásai közül a Csitá- ri, meg a Morgó dűlőben levő, körülbelül hatvan holdat ki­tevő, egymással össze nem függő málnatelepek, nagy ré­szében mutatkozik á pajorok kártétele. Ebben a községben, de másutt szintén előfordul idén a gubacslégynek neve­zett, apró fekete ormányos bo­gár, amely a málnatövet a föld alatt közvetlen a gyökér felett rágja át. Hatásos véde­kezés ez idő szerint még nincs ellene. Szerencsére azonban ez a kártevő kis bogár nem terjedt el olyan mértékben, hogy pillanatnyilag komolyabb veszedelmet jelentene. Ugyanígy nem jelent ma még általános veszélyt az ed­dig legalábbis ezen a környé­ken ismeretlen, először eb­ben az évben jelentkező bo­gár, amely a málnatő termő­hajtását rágja át. Nagymaro­son és Tésán néhány málna­telepen vették észre jelenlé­tét. Nagymaroson kis fekete bogárnak mondják. A nagy­marosiak az új kártevőről je­lentést tettek a Növényvédel­mi Kutató Intézetnek és most várják az intézet szakértőit, akiktől azt remélik, hogy a bogarat felismerik és az elle­ne való védekezés módját meghatározzák. Ipolydamásdon a tanácshá­zán véletlenül találkoztunk Solymári Lászlóval, aki elmon­dotta, hogy málnásában néhány napja különös, eddig általa még soha sem látott bogarak le­rágják a termőhajtásokat. Nyomban megtekintettük Soly­mári a hegyoldalban levő mál­nását és ott valóban sok lerá­gott termőhajtást találtunk. De megtaláltuk a kártevő boga­rat is. Ez a bogár kát és fél- három (Centiméter hosszú, bár kisebb példányai is akadnak. Fémesen csillogó kemény szár­nyai sötétszürkék, basa ugyan­csak fémesen csillog és a szí­ne olyan, akár valami patinás! arany leleté. Rendkívül erős rá-! gószervével elválasztja a tőtől! a zsenge hajtásokat. Fején két,! kifejezetten fekete pont fölött! egy-egy fehér ív húzódik, akár! szemöldöknek mondhatnánk.! Később Szentkirályi László \ ipolydamásdi szabómester szín- ; tén a hegyoldalban levő mál-j natelepén lelt és ott a termő- j hajtásokat rágcsáló ugyanilyen! bogár több példányát adta át i nekünk. Elmondotta, hogy! már tavaly is talált néhány! ilyen bogarat málnásában, idén ! azonban jóval többet lát és! kártevésük is nagyobb. A bogarakat megmutattuk! néhány ipolydamásdi málna-! termelőnek, de ilyeneket egyik \ sem látott még soha. Ezután j bevittük a bogarakat a Szobi | Járási Tanács mezőgazdasági \ osztályára, aliol az agrenómusok szintén csodálkozva nézték ezt az előttük ismeretlen bogarat. Hasonlóképpen nem Ismerték! eddig a járási földművesszö- í vetkezet központjának málna-! szakemberei sem. A bogarakat, \ miután kijelentették, hogy! azokat nyomban továbbítják a! Növényvédelmi Kutató Ints- í zethez, gondjaikra bíztuk. A: szobi szakemberek véleménye: szerint az Ipolydamásdon ta- i Iáit bogarak, eddig az ország-: ban ismeretlen, újonnan fel-: tűnt kártevők. Közölték azonban a földmű-! vesszövetkezet járási központ-! jánál velünk azt is, hogy a mái-! na régebben ismert és szóivá-! nyosan most is jelentkező j kártevői nem jelentenek ált a-! lános veszélyt. Véleményük | szerint mindennek ellenére j idén a tavalyinál jóval na-! gyobb málnatermés várható. \ Erre vall, hogy a termelők ez idén a ta- \ valyinál jóval nagyobb • mennyiségre kötöttek a \ földmiívcsszövetkezettel \ szerződést. ! I A bogarak 'egyébként e pil-! lanat.ban már megérkezhettek) a Növényvédelmi Kutató In--' tézethez, amely remélhetőleg rövid időn belül mind ezek,, mind a nagymarosi kis fekete bogarak elleni védekezésre út- I baigazítást adhat a termelők- | nek. I Csercpégető formák Épületburkoló kerámialapok és ötletes, rácsos épületdíszítő elemek mintadarabjai. A képen: Országh Vilmos, a telep vezetője vizsgálja a kísérleti darabokat (MTI Foto: Kácsor László felv.) | OR. SUKARNO, az Indonéz j Köztársaság elnöke pénteken látogatást tett a prágai vár­ban Antonin Novotny köztár­sasági elnöknél. ANDRAS ENDRE: Valamit, valamiért •XXVVVVVVVVXXNS'.VNXVXNNVVO.NNXVXNVXNVVXXXVVXXVV.'CVXVvXXXXXX'.XVVXNVVXXXNXVXXNNNN Noha keveset ivott, epéje megint elővette odakint. Né­mileg megkönnyebbülve tért vissza a vigadó zó társasághoz, s majd földbe gyökerezett a lába, amikor a karikába állt csirdásgzók közt meglátta a velük kurjongató Vadászt. — Nem. nem, nem, nem nem, nem, nem megyünk mi innen el... Vadász pompásan érezte ma­gát, de jó hangulatát elsősor­ban nem az elfogyasztott ital­nak köszönhette. S hogy meny­nyire ' tiszta volt a feje, az nyomban kitűnt, amikor a be­lépő telepvezetőnek kedves rosszallássál odakiáltott: — Mi az Máté, te szabotálsz minket? Kelletlenül beállt a sorba. Feje engedelmeskedett a szí­ves hívásnak, de a lába a szí­véhez, azaz' meggyőződéséhez igazodott inkább. Botladozott és kényszerű mosollyal az ar­cán ropta a mind forróbbá vált ritmust, — Ha nem tetszik a gazdá­nak, hogy mi itten mulatunk... Nem is ő táncolt már, a ma­gasra csapott jókedv hulláma dobálta jobbra és balra, mint robajló ár a gyönge szálfát. Észre sem vette, mikor sodró­dott a partra. — Szabad ez a hely? — mu­tatott az üres székre, s máris lehuppant rá. Boros is letelepedett mellé, s nyomban töltött a felpántli­kázott pintesüvegből, — Egészségünkre — emelte fel poharát az örömapa, aki­nek egy kicsi már volt a fejé­ben. — Éljen a tisztelt ven­dégsereglet! Éljen az ifjú pár! — kiáltotta harsányan, s a kö- rüllevők felé koccintásra emelte poharát. A telepvezető is kiürítette a magáét, aztán hátatfordítva Borosnak, teljes odaadással függesztette tekintetét Vadász­ra, Szeretett volna bekapcso­lódni a beszélgetésbe, koránt­sem a téma végett, amelyhez 'keveset értett, hanem hogy va­lamivel kihangsúlyozza fen- sőbbségét a magafajta vezető fényében. Vadász szívesen is vette az új partnert, legalább néhány percre átülhetett a túl­só oldalra, s megszoríthatta a tsz-alapitó Rozi néni kezét. Kajái ekkor már az építendő istállók problémájánál tartott, ami részben vágott is a telep-, vezető szakértelméhez, már ami az építőanyagokat illeti. De amikor a brigádvezető az általános anyagbeszerzési ne- t és^aeket említette föl. kibújt belőle eredendő ingerültsége. — Persze, hogy nehézségek vannak. Csakhogy az építő­anyag nem hull az égből. Meg is kell ám term elni!... — Hát hiszen, ez az... — hagyta helyben Kajái. — Igenám. de itt. Maguk­nak... Valamit, valamiért! Kajái elértette a félreérthe­tetlen vágást. Egyet köszörült torkán, aztán, hogy ne kelljen rá válaszolnia, fogta a pintest és mindkettőjüknek 'töltött. — Isten éltesse! — Egészségére . .. Vadászt kereste szemével, de az már az ifjú párral poharaz- gatott.az asztalfőn, sőt, amikor borát felhörpintette, már in­dult is a férfinépből egybeállt gyűrű felé, ahonnan egy vitát eldöntendő, hangosan szólítot­ták. A telepvezető irigyelte Va­dászt, hogy olyan könnyen fel­oldódik ebben a „vegyes" nép­ségben, még a plébános tiszte­letteljes „proszif-ját is mo­sollyal. viszonozta, amit ő a vi­lágért sem tett volna meg. De maga módján meg is ütközött ezen az „elvtelen"-demokratiz­muson. Már fogalmazta is magában, hogy alkalomadtán szóvá teszi, valahogy ilyenformán: — Nézd, Vadász elvtársi Jó dolog a közvetlenség, de a já­rás első emberének nem kell ennyire elvegyülnie... Persze, az elvegyülnie helyett szívesebben használná a bra- tyiznia szót. de ezt a változa­tot maga is gorombának tart­va, nyomban elvetette. Maradt a helyén, kevés bort fogyasz­tott és inkább csak turkált a változatos és bőséges lakodal­mi fogásokban, min dadáin, amíg a menvasszonytánc el nem kezdcdött. Tartva magát az illemhez, fordult kettőt a menyasszony­nyal, ügyelve azonban arra, hogy az átlagos száz forintos bankó helyett ö kettővel fizes­se .merj a mulatságot. Aztán hosszabb időre eltűnt a sátor­ból. Nemsokára a táncolák visszatértek a poharazgatás- hoz, de a telepvezető akkor már elcsigázottan kocogott la­kása felé a poros köve sütőn. Világos volt, amikor o házi­gazdáéi:, s még jó néhányon a vendégek közül az autóbusz­megállóhoz kisérték a fáradtan is derűs arcú Vadászt. Hosszan és melegen búcsúztak tőle. még a tovagördülö' kocsi után is integettek. / Róla beszeltek visszafelé menet is. Az viszont, hogy a telepvezető rég nln :s köztük, fel sem tűnt nekik. 1 A KGST-ÁLLAMOK közös mezőgazdasági műszer- és mé­rőeszköz-kiállításán, Prágában pénteken „Magyar nap”-ot tartottak. az éjjeliőrt is ellenőrizte ele­inte, amiről csak, azért mon­dott le. mert a megbántott öreg, nem tudni már kinek a tanácsára, egy dühös farkas­kutyát vett maga mellé szol­gálata meglcezdéselcor, s a te­kintélytiszteletről mit sem tu­dó eb egy alkalommal majd­nem levetkőztette a kerítésen át ellenőrző főnököt. Maliid remekelt a vasalás­sal. A hófehér, modern szabá­sú ing úgy állt a kissé köpcös telepvezetőn, mintha ráöntöt- ték volna. — Igyekezz', fiam, nem illik elkésni! — szól szelíden, ami­kor férje kezébe adta a gon­dosan összehajtott felöltőt. — Van még idő — szólt vissza fölényeskedve, — Va­dász elvtárs sem jön az elsők között. .. Tévedett. Amikor megérke­zett. már valamennyi vendég együtt volt az egyetlen sátorrá alakított udvarban. Vadász, a járási pártbizottság titkára. Kajái Pál állattenyésztési bri­gádvezető mellett ült. tőle két székkel arrébb egy idős háza sodr foglalt helyet. A telepvezetőt Boros Ferenc, a menyasszony apja üdvözölte a sátor bejáratánál, s invitálta családja mellé, de ő gyorsan kibontotta kezét az örömapa szorongatásából és határozott léptekkel indult meg a járás vezetőjének irányába. — Szép jóestét, mindenki­nek — kedveskedett, de tekin­tete a beszélgető Vadászét ke­reste. Az csak biccentett, nem b~rusáa!a!anul, csupán mert élénk eszmecserét folytatott Kajáival, a gazdaságos állat­tartásról. 1 ^ A telepvezető idegesen í válogatott nyakkendői közül, \ végül egy diszkréten petty e- Í zett bordó mellett kötött lei. í — Idő? ) Türelmetlen kérdése felesé­ig gének szólt, aki a konyhában 1, éppen akkor bontotta ki a be- \ fátyolozott és vasalásra össze- ( hengeritett ingét, üjjai gya- \ korlott. mozdulatokkal simí- 5 tották ki a túlkeményített f ingnyakat, a mellrészt .és a % mandzsettákat. A kérdést \ azonban nem hallotta, mert j Laci fiuk a sarokban semmi- % vei sem törődve éktelenül pü- fölte a nagydobnak kinevezett % egykori katonaládát. J — Kész vagy. Maliid? — ? hallatszott most már erőtelje- i sebben a belső szobából. \ Lakodalomra volt hivatalos íf a telepvezető, nyugtalansága % azonban nem az örömszülők- nek, még kevésbé az ifjú pár- $ nak szólt, 5 — Nézd, Matild — magya­1, rázta feleségének a meghívó 1, kézbesítésekor — engem az 1, egész ügy nem érdekel, de hát \ nem vétetem magam az em- \ berek szájára. I A telepvezető nem lelkese- ! dett a faluért. Három éve ke- ! rült a községbe, amikor előd- ! jét nagyobb visszaélések miatt í leváltották. Azóta sem barát- í kozott meg a rosszul világí- f tott utcákkal, az ősztől nyárig \ tartó sárral, porral, de nem- J különben az emberekkel, akik ; szerinte mind spekulánsok, ku- \ pecek, vagy az államot fejős- f tehénnek néző ingyenélök. / , í A telepvezető alapjaban ve­í ve nem, volt rosszindulatú { ember, csak nyersmodorú, ba- rátságtalan. Jó tula jdonsága Í volt viszont, hogy feltétlenül í becsületesen és szigorúan óvta í a telep javait, két fillér ká- í réft akkora vatáliát csapott. $ mintha az ország sorsa füg­gött volna a veszteségtől. Még

Next

/
Thumbnails
Contents