Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)
1961-05-23 / 119. szám
1961. MÄJUS 23. KEDD mar MECVKI Gombnyomásra működő ház Május 18-án nyílt meg Párizsban az idei tavaszi vásár, amelyen a világ minden részéből 13 000 kiállító vesz részt A vásár egyik legfőbb nevezetessége Maré Deaubonne francia mérnök „álomháza”, amely képet akar adni arról, miképpen élünk majd kétezer év körül. Az álomház lakásaiban a fiókok maguktól kinyílnak, ha közeledünk feléjük, a mosdókon nincsen vízcsap, mert a víz azonnal folyni kezd, mihelyt kezünkkel a mosdóhoz érünk, a takarítást a szekrényből automatikusan kisétáló porszívó végzi, amely munkája végeztével magától visszatér a helyére. Az étkezéseknél egy forgóasztal „szolgálja fel” az ételeket, majd a piszkos edényt eljuttatja a mosogatógépbe. Ez a különös alkotmány viszont összetöri a természetesen műanyagból készült használt edényeket, a masszát megtisztítja és ismét használható formába önti. Az álomházhoz tartozik az ólomgarázs is, amelynek ajtaja reflektorfényre nyílik. A csodálatos ház egy normális családi ház építési költségeinek egyelőre a duplájába kerül. ___________ K étnapos konferencia az erőművegyészet kérdéseiről Hétfőn reggel a Technika Házában megkezdődött az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület kétnapos erőművegyészeti konferenciája. A konferencián az erőműveknél dolgozó vegyészek, az erőmű-berendezéseket gyártó üzemek szakemberei és a tervezők azokat a vegyészeti kérdéseket tárgyalják meg, amelyek mindinkább előtérbe kerülnek az egyre korszerűsödő erőműveknél. A konferenciát Varga István, az Energiagazdálkodási Tudományos , Egyesület főtitkára, a Kelenföldi Hőerőmű Vállalat főmérnöke nyitotta meg, majd megkezdődtek a szakelőadások. (MTI) „Kik tanuljanak, ha nem a kommunisták?“ Kovács elvtárs töprengve ismétli a kérdést: — Hány kommunista tanul a nagykátai járásban? őszintén szólva, hamarjában nem tudnám összeszámolni. Lehet, hogy most azt gondolja magában: egy járási párttitkárnak ezt is illene fejből tudnia, de... olyan sokan tanulnak. Ki egyetemen, ki technikumban, a legtöbben pedig általános iskolában. S tudja, mi ebben a legjobb? Az, hogy nemcsak a pórttit- károk, az állami és gazdasági vezetők érzik szükségét a tanulásnak, hanem az egyszerű dolgozók, tsz-tagok, munkások, alkalmazottak is. így van ez Tápiószelén és Nagykátán, Szentmártonban és Szentlőrinckátán, mindenütt ... Irány Szentlőrinckáta, az Uj Világ Termelőszövetkezet! Ha hatodik érzékem súgta volna, akkor jöhettem volna rosszabbkor: festik a tsz központi irodáit. Az egyik szobában még a festők, a másikban már a takarítók uralkodnak a terepen. Csattog a kétkarú létra, harsog a súrolókefe a mészpöttyös padlódeszkákon. Arra a kérdésre, hogy kik járnak esti iskolába, hárman is jelentkeznek egyszerre, pedig eléggé nép télén az iroda környéke: ifj. Csá- nyi Mihály brigádvezető, Zombori Károly tsz-tag és Szabó Sándor párttitkár. — Gyerünk a tanócsházára — javasolják —, itt úgy sincs hely, meg aztán ott is van egy iskolás: Punyi József tanácselnök. Ifj. Csányi Mihály nem lepődik meg a kérdésen, hogy miért tanul. Mintha dolgozatot írna, olyan szabatosan válaszol: ““"Két éve lettem a növény;" termesztési brigád vezetője, ötvenhét tsz-tag munkájáért vagyok felelős. Én irányítom a munkabeosztást, számon mert ő csak négy osztályt járt gyerekkorában. — Úgy van ez valahogy, mint a fordított aránypár: minél több a gyerek, annál kevesebb az iskolai végzettség — mondja Punyi elvtárs. — Zombori elvtársék hatan voltak, csak öt osztályt végezhetett. Mi tizenhármán voltunk, így hót négy osztályra futotta. Nekem két gyermekem van — no meg a világ sora is nagyot fordult azóta — ők már addig tanulhatnak, amíg a kedvükből, tehetségükből futja. Tanulnak is, mind a ketten. Néha még versenyezünk is. Azt hiszi, lemaradok? Négyessel végeztem én a hetedik osztályt! Pedig a magyartól féltem: Fazekas Mihályból készültem, és a Búvár Kundot kérdezték. De azért sikerült..: Szabó Sándor párttitkár a váci mezőgazdasági technikum levelező tagozatán tanul. A második évi féléves vizsgáit jó eredménnyel tette le. A szakmai tantárgyakat szereti legjobban, csupa négyese- ötöse van belőlük. — Tudja, nem jó az, amikor a termelőszövetkezeti párttitkár hiányos mezőgazdasági ismeretekkel rendelkezik. Nem jó, mert az ag- ronómusok képzett szakemberek, az elnökök többsége is mezőgazdasági akadémiát, vagy tsz-elnökképző iskolát végzett, vagyis mindkettő többet tud a párttitkárnál. Ilyen esetben hogy beszélhetünk a termelés pártellenőrzéséről? Sehogy! Ezért nagyon fontos, hogy minél több termelőszövetkezeti párttitkár gyarapítsa a mezőgazdasági szakismereteit — és az általános műveltségét. Én még csak másodéves vagyok, de máris rengeteg hasznát veszem a tanultaknak. Napról napra jobban áttekintem aZ egész gazdaságot, megtanulok nagyüzemi méretekben gondolkozni. — Utolsó kérdésem mind- annyiójukhoz szól: agitálták, j biztatták önöket a tanulásra? Néeyőjük nevében Zombori Károly válaszol: — Gondoltunk mi magunk is már erre, régebben. De az elhatározás tavaly érlelődött meg bennünk, amikor” egy párttaggyűlésen azt mondták nekünk: mikor tanuljunk, ha nem most, amikor minden lehetőségünk megvan rá? És kik tanuljanak, ha nem mi, kommunisták, akikre még annyi nagy feladat vár? Nohát, ez világos beszéd volt. Erre csak tettekkel lehet válaszolni.;. Nyíri Éva Titok, liadititok Újságíró részben azért lesz újságíró, mert kiváncsi ember. Szeret a dolgok mélyére, a dolgok mögé . nézni — és szereti ezeket a dolgokat — ha érdekesek — embertársaival, az olvasókkal is közölni. Az újságírónak sokszor nehéz a helyzete. Mert nem mindenki szereti és nem mindenütt szeretik, ha szellőztetik viselt dolgait vagy dolgaikat, titkos terveit, terveiket — és ezért mereven vagy udvariasan elzárkóznak előle. Nagy, kényes dolgoknál ez érthető. De vannak apróságok is, amelyek közlése senkit sem sodor kellemetlenségbe, de ilyenkor is elzárkóznak. Ez bosszantja az újságírót. Például az is, mikor Albertirsán a Köztársaság úton észreveszi a kicsi, de gusztusos önkiválasztó cipőboltot, ahol fővárosi szintet is megütő lábbeliket árusítanak. Az újságíró bemegy ebbe az üzletbe, az Albertirsai Fmsz boltjába, mert tudni szeretné, apró, pici kis hírnek, hírecskének leadni, hogy hány pár cipőt adnak el itt havonta. De a mosolygós pénztárosnő gyanakvással fogadja. Előbb az igazolványát kéri. S miután az újságíró igazolta magát, a mosolygós pénztárosnő közli vele, hogy adatokat csak a központ szolgáltathat ki — fél kilométerrel arrébb, a Pesti úton. Áz újságíró vert seregként távozik az üzletből és a tetejében még tudja: ha ezt így megírja, két nap múlva hivatalos levelet kap a szerkesztőség az Albertirsai Fmsz-től: .......nevezett kart ársnő helyesen járt el, mert valóban csak a központ szolgáltathat ki adatokat.” S az újságíró, míg ezen morfondírozva megy, megye- get az utcán, megdöbbentő felfedezést tesz. Úristen, hiszen itt minden ember cipőben jár! Hogy ebben mi a hadititok? Murányi József SOKAT CSUKLIK AZ, akit gyakorta emlegetnek — tartja a régi közmondás. Ha ez igaz. akkor Budajenön mostanában ugyancsak szaporán kell csuklaniok Víg Lászlóéknak. Mert gyakran emlegetik őket. Naponta vagy negyvenszer és nem valami nagy szeretettel. Azért ennyiszer, mert ennyi autóbuszjárat indul a faluból. És azért dühös haraggal, mert rengeteg ember kénytelen miattuk esőben, sárban, vagy éppenséggel tikkasztó napsütésben a szabad ég alatt várakozni. Mi háborította fel a budajenői autóbuszutasokat? A községbeli felső megállónál, a Petőfi utcánál, a lakosság nemrégiben társadalmi munkával épített egy kis autóbusz várótermet. Ez a kis helyiség kitünően megvédett mindenkit az időjárás viszontagságai ellen, amíg— nos, amíg Víg Lászlóék meg nem vásárolták azt a telket, amelyen a váróterem állt. Sajnos, már csak állt, mert Vígéknek az első dolguk az volt, hogy a közerővel emelt kis épületet jogellenesen lerombolták. A téglahalmaz azóta is ott hever a telek végén, a budajenőiek pedig ismét áznak-fáznak a felső megállónál. Csak azért, mert Vígéknek útjában volt a parányi épület. Az ilyen kihívó közösségellenesség láttán magától kínálkozik a kérdés. Vajon elegendő büntetés-e Vígék számára az, hogy a falubeliek szidják őket, mint a bokrot? Vajon a szocialista együttélés íratlan szabályainak ilyen durva felrúgása miatt nem kellene-e a társadalom erejével — és természetesen a törvény szigorával — fellépni ellenük? Vajon nem érdemelnék-e meg. hogy jóvá- tétessék velük az általuk okozott kárt? A három kérdésre csak egy válasz lehet: minél hamarább! (f. a.) Ifjúsági énekkarok váci hangversenye A KISZ kulturális seregszemle keretében a Váci Köz- gazdasági Technikum és a Gépipari Technikum énekkara 25-én, csütörtökön este fél 8 órai kezdettel, a városi művelődési ház nagytermében hangversenyt rendez. Bevezetőt mond: Imrő István, a városi KISZ-bizottság titkára. Közreműködik: Sellei Zoltán (szavalat) és Kigó József (hegedű); Vezényel: Makiári József és Bogányi Tibor. Műsorközlő: Andor Ildikó. A készáruraktárból kerülnek a világ minden részébe a gyár készítményei A most üzembe állított automata filmcsomagológép sok ember munkáját könnyíti meg . Xi:;---,-V &£. '•**> í ví . < •: - -Xy*'■!%: ..- «A ka ■ ' Modern filmperforáló-készülékek segítik elő többtermelést A kísérleti laboratóriumban a színes fotópapírok gyártását készítik elő (MTI. Foto: Gere László felv.) tartom a teljesítményüket, munkaegységet, normákat, készpénz előleget számolok. Hat elemi ehhez nagyon kevés volt. Ennyit jártam gyerekkoromban. Pedig járhattam volna többet, hiszen ez már a felszabadulás után volt, de nem akartam. Nem szerettem tanulni. Most vallom a kárát, vén fejjel — mondja, s maga is megmosolyogja a „vén fejét”. — Milyen volt a tanulmányi eredménye? Csányi Mihály óvatosan válaszol: — Attól függ, hogy vesz- szük. Lehetett volna jobb is — 3,9 volt az átlagom —, de nagyon nehéz volt a fizika, meg a kémia. Viszont, ha azt nézem, hogy tavaly augusztustól idén márciusig végeztem el a VII—VIII. osztályt, azt hiszem, nem is rossz eredmény. Ebben mindnyájan egyetértünk. Különösen Zombori Károly helyesel. Mint kiderül, szolidaritásból: ő is közepes tanuló. — Én saját hibámon kívül hagytam abba az ötödik osztály után a tanulást — meséli. — Hatan voltunk testvérek, s apánk azt mondta: aki betöltötte a tizenkét esztendőt, ne csak pusztítsa a kenyeret, hanem gyarapítsa is! — De Zombori elvtárs nem brigádvezető, nem kell any- nyit számolnia. Miért jelentkezett mégis az iskolába? — Igaz, hogy nem vagyok brigádvezető, de nálunk elfelejtették kihirdetni, hogy csak brigádvezetők tanulhatnak! — vág vissza. — Ellenőrző bizottsági tag vagyok, hát ezért... Gondoltam, nekem sem árt, ha többet tudok. Neki még nehezebb, mert három osztályt EelF-álig több mint egy év alatt elvégeznie. De őszre a nyolcadikat is befejezi. — Mi a kedvenc tantárgya? — A számtan. A növény- és állattant is szeretem, de a j számtan a legszebb. Bezzeg a magyar nyelvtan! Felőlem akár holnap törölhetnék a tanrendből. A melléknévi igenévvel még a világból is ki lehetne kergetni! Punyi József tanácselnök J szerint nagy szerencse, hogy a tizennégy hónapos mezögaz- j dasági akadémián nem volt ! nyelvtan, mert hazaszökolt j volna. Ezt mondja, de az esti iskolából egyszer sem hiányzott, pedig ott van nyelvtan. Ráadásul négy évig tanulhatja, egész világon ismerik A váci FORTE Fotokémiai Gyár készítményei az egész világon jó hírnevet szereznek a magyar iparnak. A gyár jóminőségű filmet és fekete-fehér fotópapírt gyárt. Most készülnek a. színes fotópapír gyártására. A gyártmányokat laboratóriumi ellenőrzés után adják át a kereskedelemnek.