Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-20 / 117. szám

1961. MÁJUS 20, SZOMBAT 3 mrevei AKIKEN AZ ORKAN SEM FOG Hét traktor és a tekintély — Vértelen ütközet — Mise az elnökért Régi igazgság: a széltől is óvott gyerek előbb hajlik a be­tegségre, mint az edzett, sokat próbált. A törékeny testű virá­got földre kényszeríti a pajkos fuvallat. Sudár, viharban edzett fa legfeljebb meging az orkán­ban, de baja nem esik. Milyen balga is néha az em­ber: akit félt, gyámolít, arra mennyi áldozatot fecsérel. Töb­bet, mint a józan ész diktál. És a megannyi fáradság, ener­gia és segítség végül is meg­bosszulja magát. Valahogy így esett ez a biai Dózsa Tsz-szel is. Esztendőkön át elvtelenül vállon veregették az elnököt, dicsérték a tagsá­got, számolatlanul folyósították a hitelt, gát nélkül a támoga­tást. Annyira, hogy végül már maguk is hinni vélték: való­ban minden a legnagyobb rendben halad, így van ez jól, ahogy mi csináljuk. Az ered­mény: másfélmillió forint hiány a mérlegben, rendezet­len számlák irdatlan erdeje, amelyből a kiutat aligha látta emberfia. Mindez egyszerre szakadt a zömében szorgalmas, igyekvő tagság nyakába, még á múlt év derekán. — Búcsút mondhatunk a ke­resetnek — döbbentek rá egyesek a szomorú valóságra. — Hát ezt hozta a közöskö- dés? — dohogtak mások, és akadtak olyanok is, akik úton- útfélen suttogták a maguk „igazát”: lám, ez lesz minden tsz sorsa, ha előbb nem, utóbb. Hosszú sora van annak, hogy alaposan tévedtek a öiai- ak, és az év végén nemcsak hogy tiszta vizet önthettek a pohárba, hanem makulátlanul állhatták a felsőbb szervek színe elé. Adósság helyett némi nyereséggel, munkaegységen­ként majdnem 27 forinttal zár­ták az óesztendőt- és vágtak ne­ki a közös gazdaság felemelke­désében jelentős 1961-nek. A változásök ' sorh '"I960, augusztusában kezdődött. Új elnök került a tsz élére: Czettner László, aki a budapesti állást cserélte fel az elnöki tisztség­gel. Embert bizalmatlanabból, gyanakvóbb tekintettel tán még nem fogadtak, mint a FOTK egykori munkatársát, a néhai szakszervezeti tisztség- viselőt. Hamarosan gomba­módra születtek az ellenveté­sek: ,,Nadrágos ember, mit ért ez a földhöz! Flaszterem tanul­ta a gazdálkodástl” A KPVDSZ földművesszö­vetkezeti szakmai bizottságá­nak egykori tagja pedig neki- gyürkőzött, hogy megfordítsa a Dózsa Tsz szekerének lejtőre álló rúdját Az embereiken kezdte. Ha kellett szigorral, ha nem: jó szóval. A szavát min­dig állta. Ha ígért, teljesítette. Mindig és mindenben. Az első csatát a pénzügyi helyzet rendezésével nyerte. Parasztember — igaz — nem sokat ért a számok rejtelmes összefüggéseihez, de annyit mindenki megsejtett az elejtett szavakból, hogy a tsz számlája nem valami rózsás. Nos, a 26,90 forintos munkaegység eloszlatta a kételyeket. A frontáttörés aztán a gépek érkezésével kezdődött. Nem ment könnyen, korántsem egy­szerűen, amíg a szükséges erő­gépek begördültek a tsz udva­rára. Előfordult, hogy a bank kötötte az ebet a karóhoz: nem és nem, a beruházás indokolat­lan, a pénzügyi fedezet hiá­nyos. Vagy egy aláírással ke­vesebb került a papírra és ez húzta-halasztotta a vásárlást. — Elvtársak, itt nemcsak a gépekről van szó — érvelt Czettner László. — Értsék meg: ha Biára nem érkeznek meg időben a traktorok, a fa­luban a termelőszövetkezeti mozgalom fölött ■ húzhatjuk meg a lélekharangot. Nem múlhat ecfHpár nyavalyás gé­pen, hogy a faluban amúgy is lappangó értetlenség min­denkit a hatalmába kerítsen. Segítsenek! Segítettek. Hét traktor érkezett, a hozzá való mun­kagépekkel. Akárcsak egy motorizált ármádia! A verte­ién ütközetet ők nyerték meg: a Zetorok. Attól kezdve felfelé ívelt az elnök tekintélye. A tavaszi napfény nemcsak a Füzes­patak jegét, hanem az elnök körüli bizalmatlanság jég­páncélját is napról napra ol­vasztotta. — És ekkor kezdődött a ne­heze — emlékezik vissza Czettner László. — A felté­telek már többé-kevésbé biz­tosítva lettek volna, de a termelést is alaposan át kel­lett forgatni. A szakszervezeti tisztség­viselő már csatát nyert. Most a szakemberen volt a sor, hogy megmutassa: ér­demes'‘‘a- tagság bizalmára. Bennszülött biai lévén — ott lakott korábban is a csa­ládjával, csak a munkahelye kötötte a fővároshoz — alapo­san szétnézett a közös gaz­daság kétezer holdján. Hol mi teremne a legjobban? — ezt fürkészte. Aztán az istál­lók következtek, a megle­hetősen kiöregedett állatál­lomány. És elkészült a ha­di terv. A legfontosabb teendő: sza­porítani, felfrissíteni az ál­latállományt. Ma már 56 tehén a vagyonuk, a fejési átlag 11,5 liter. A borjúóvoda és a bocinapközi is benépesedett: 44 válasz­tott borjú és 10 apróság fickándozik a legelőn. Fél­ezer sertés hízik az ólak­ban és temérdek csíkos ma­lacka látott napvilágot a rendbehozott fiaztatókban. Ami a földeket illeti: jó termés ígérkezik. Még csak munkaerő-gond se bántja az elnököt, mert nemcsak a 180 tag, hanem a hozzátartozók is szívesen kapát fognak, ha a szükség úgy kívánja. Kü­lönösen a kertészetben folyik nagy gonddal a munka. Nyolc holdról 24 holdra emelték a területét és további növelé­sét tervezik. — Közel van Budapest — magyarázza az elnök —, a csarnokban létesített árusí­tóhelyen minden elkel. Te­herautónk gyakran nem győ­zi, annyiszor kell fordulni! Az Alsó-major fölötti lan­kán harminc hold ősziba­rack díszlik. Tekintélyes be­vétellel kecsegtet. A felső­major pediff rövidesen ricsa- jos vendégeket fogad: pecse- nyecsirke-nevelőt rendeznek be itt, aztán hozzálátnak a törzsbaromfi-állomány kiépí­téséhez. Egyszóval: ezen a tavaszon sorsdöntő fordulat következett be a biai Dózsa Termelőszövetkezet életében. Hasztalan mondott misét a plébános Czettner László el­nök és családja megtérésé­ért, hiábavalónak tűntek a gáncsoskodások, céltalannak a suttogások. Az új elnök vezette közösség — igaz — „megtért”, csak nem úgy, ahogy sokan szerették volna. Az elsők között emlegetik a járásban. Kiállta a próbát és a ma- | ga erejéből egyengeti további sorsát. Nemhogy a fuvallat, az orkán sem vesz erőt rajta. Gyapay Dénes Hatezer szerfás épülethez készít vasalást a Szentendrei Kocsigyár A tavaly már országszerte alkalmazott gyors és olcsó szerfás gazdasági épületek mintájára az idén még na- gyobbszámú istálló, sertés- és baromfiférőhely készül a termelőszövetkezetekben. E szerfás épületekhez vasalást a Szentendrei Kocsigyár ké­szít. Az üzem tavaly év közben tért rá az eredeti terv­feladatát meghaladó munká­ra és a gyors üzemi átszerve­zés, éjjeli műszak bevezeté­se, új munkások felvétele után megkezdte a gyártást. Az elmúlt évben több mint há­romezer szerfás épülethez szállítottak vasalást. Az új gyártási ág sok kezdeti ne­hézsége miatt tavaly még nem tudták kielégíteni az építő termelőszövetkezetek szükség­leteit, az idén azonban már elhárulnak az akadályok. A szentendrei gyár még az ősszel gondosan felkészült, hogy folyamatosan kielégítse az összes jelentkező igénye­ket, s június végéig 5800 szer­fás épület teljes vasalásgarni­túráját készíti el. Az új fel­adat megoldása mellett növe­lik hagyományos gyártmánya­ik termelését is. A mező- gazdasági üzemekben nélkü­lözhetetlen, 850 literes, tar­tállyal felszerelt vízszállító- és trágyalészóró kocsikból kétszer annyit gyártanak, mint tavaly. (MTI) Válasz a bírálatra Ki veszi át a tojást—Taksonyban ? A tafcsonyi Egyesült Erő Tsz legutóbbi közgyűlésén elhang­zott az a panasz, hogy Tak­sonyban nincs, aki átvegye a háztáji gazdaságokból a tojást. Lapunk május 14-i számában szóvá tettük a taksonyiak sé­relmét. A MÉK megyei központja azóta a helyszínen megvizsgál­ta a taksonyiak áruértékesítésá igényét. Bandur Béla, a MÉK osztályvezetője ezzel kapcsolat­ban a következő tájékoztatást adta lapunk munkatársának: — A panasz jogos volt. A háztáji gazdaságok árujának felvásárlása a helyi földműves­szövetkezet feladata. Taksony­ban azonban — a pesti piac közelsége miatt — a múltban nem volt felvásárlás. Ezért nem is volt senki megbízva á tojásfelvásárlás lébonyolításá­val. A taksonyiak által elindí­tott árutermelési mozgalom azonban új helyzetet teremtett. Ennek megfelelően a taksonyi földművesszövetkezet megbíz­ta Wagner Antalt, a Sztálin u. 3S. szám alatt levő húsbolt ve­zetőjét és Szigeti Jánost, a Ba­ross tér 5. szóm alatti zöldség­bolt vezetőjét a baromfi- és to- jásfelvásórlás lebonyolításával. Egyidejűleg a helyi földműves­szövetkezet megkezdte a tsz- tagság által eddig felajánlott 5000 darab tojásra és 1400 ve­gyes baromfira az értékesítési szerződések megkötését. (f. 1.) Kiállítással ünnepli alapításának 35. évfordulóját a szentendrei művésztelep Az idén ünnepli alapításá­nak 35. évfordulóját a szent­endrei művésztelep, 14 fes­tőművész állandó alkotóműhe­lye, a magyar képzőművészeti élet egyik jelentős otthona. A szentendrei művészek a ju­bileumra nagyszabású kiál­lítást készítenek elő, amely méltóképpen reprezentálja a művészkollektíva sok évtize­des tevékenységéből kialakult „szentendrei festészetet”* (MTI) MÉSZÁROS OTTO: Ezer forintért méterét­(5) Emlékiratok a máról ügyek iránti érdeklődés volt az, ami megkapott ebben a kis városban. S ez az, amit másutt nem, vagy csak alig aknáznak ki. Ahol olyan légkört teremtenek, ahol a város párt- és állami vezetői igénylik az emberek se­gítségét, ott hatalmas erő­forrásokat szabadíthatnak fel, s ez nemcsak az ő munkáju­kat könnyíti meg, hanem je­lentős hasznára válik a vá­rosnak is. Kisváros, de sokra viheti. Pedig nem verik az asztalt sehol sem, hogy az állam ezt meg azt adjon nekik! A saját lehetőségeiket viszont alapo­san kihasználják. Azaz azt csinálják, amit másutt is így kellene. A nevelde Ebben a kisvárosban esett meg velem az is — a három este közül az egyiken —, hogy szemtanúja lettem annak, hányféle változata lehetsé­ges a nevelésnek. Csendben, egy sarokasz­talnál eszegettem a vacso­rámat a tiszta, de elég ko­pottas Kossuth Étteremben, amikor hangos csörtetéssel bevonul egy társaság, s még el sem helyezkedtek, máris a pincér után kiabálnak. Az idősebb pincér hamar előke­rül, s mivel nem messze ül­nek tőlem, tisztán hallom a beszélgetést: (Láthatóan a társaság ve­zére, kissé köpcös, harminc­öt körüli ember kezdi.) — Ezerjó? — Nincsen kérem. — Rizling? — Az sincsen. — Hárslevelű? — Azzal sem szolgálhatok. (A köpcös, felcsattanva.) — Hát mi az úristen? Sem­mi nincs ebben a rohadt kocs­mában? (A pincér udvariasan.) — Kérem, ez nem kocsma, étterem. A kért borok meg­vannak, de a kedves vendéget nem szolgálhatom ki. (A köpcös hüledezve.) — Mi? Nem szolgálhat ki? — Sajnos, nem. A kedves vendég ittas, s ittas embert nálunk nem szolgálunk ki! Ez azután pincérpszicholó­gia! Én is csak most veszem észre, hogy valóban, a „ked­ves vendég” nagyon is be- csiccsentett hangon próbált rendelni. (A köpcös, felháborodottan.) — Neeem szolgál kiii? En- 'gem nem szolgál kiii? Hát azt a... (A pincér, rendíthetetlen nyugalommal.) — Jól tetszett érteni! A bel­kereskedelmi miniszter ren­deleté szerint ittas embert kiszolgálni tilos! (A köpcös ismét kitátja a száját, de a pincér nem hagy­ja szóhoz jutni.) — Kérem, szívesen hozom a panaszkönyvet, hívom az üz­letvezetőt, panaszt lehet ten­ni a városi tanács kereske­delmi előadójánál is ... de italt, azt nem hozhatok... Meghajtja magát, udvaria­san, mosolyogva, s tovább­megy az asztalok között. A köpcös még mindig levegő után kapkodva, tágra nyitott szemmel bámulja a többieket, azok őt, s egyikük száján sem jön ki más, mint a csodálko­zó, elnyújtott hááát... Ülnek még vagy tíz per­cet, de amikor a kutya sem néz feléjük, a köpcös megszó­lal: — Na, nem baj! Ha ezek a piszkok nem adnak, majd iszunk a Bözsi néninél.; * És eltávoznak. Hogy Bözsi néni kicso­da, nem tudom. Nyilván af­féle bögrekocsma tulajdonos, aki addig méri a bort, míg rajta nem veszt. De hogy ez a pincér itt, a Kossuthban szinte lenyűgözött a nyugal­mával, az udvariasságával, s azzal a ritka tulajdonságá­val, hogy valóban tartotta magát a meglevő rendelethez, egyben érdemes arra is, hogy feljegyezzem, afféle tanulság­ként: alkalomadtán az étte­rem is lehet „nevelde”, csak — lelkiismeretesség kell hoz­zá* .XXXXXXXXXNXXXXXXXXVSXX^NXXVXXXXXNXXVÄXX'XXVXVXXXXXXXXXXVxXXXXVXXXXXXXXXXXVXNVOvNXXXX^ f „Vajon, milyen lehet most j a parlament?" v /y/ Levél a távoli Szmaplejevkából Pár hónappal ezelőtt Magyarországon járt Nyikolaj | 4 Alekszejevics Szadovszkij elvtárs. a Szovjet Hadsereg $ 4 volt századosa. Ű annakidején résztvett a magyarországi 4 6 felszabadító harcokban s egyike volt azoknak, akik a haj- 4 4 dani Dunai Repülőgépgyárból (ma Csepel Autógyár) kiűz- 4 4 ték a fasisztákat. 4 Nyikolaj Szadovszkijt az autógyáriak hívták meg 4/ 4 Magyarországra s ő örömmel tett eleget a kérésnek. Két- ^ 4 heti itt tartózkodása alatt igen sok időt töltött a gyárban 4 í s hazatérve, hosszú cikkben számolt be a magyar autó- 4 4 gyárról. Meleg szavakkal emlélcezett meg az üzem dől- 4/ 4 gozóiról, vezetőiről s többek között Turjánszki Mihály 4 4 országgyűlési képviselőről is. ^ 4 Mint utóbb kiderült, a voronyezsi kerület Szmaple- 4 4 jevka községében lakó Iszajenko Pável Fjodorovicsot ez | 4 a cikk késztette arra, hogy levelet írjon Magyarországra, 4 4 s hogy a borítékot éppen Turjánszki Mihálynak címezze. £ 4 — Jó egészséget Turjánszki Mihály elvtárs! — így 4 4 kezdődik a levél. í V v — Én a szovjet hadsereg katonájaként résztvettem az $ ^ Önök városa, Csepel és Budapest felszabadításában. Ott ^ g voltam, amikor kiűztük a parlamentből a fasisztákat. Jól á ^ emlékszem, amikor behatoltunk az épületbe s elfoglal- ^ ^ tűk az első emeletet, kiderült, hogy a második emeleten ^ g még németek vannak. Néhány órai harc után ők is ki- ^ g szorultak a Duna-partra. Ekkor erősen lőni kezdték az ^ g épületet. A kapitányom parancsot adott. hogy menjek le 4 $ a pincébe s ott várjuk készenlétben a további utasításom g ^ kát. A pince teli volt civilekkel. Néhány pillanat múlva g ^ helyet szorítottak nekünk. Akkor én igen nagy hálát g ^ éreztem a magyarok iránt s később meg is szerettem g Í őket. i r V Most mór nem tudnám megmondani, melyik utcában 4 4 laktunk, csak arra emlékszem, hogy egy mozi volt a ház 4 4 mellett. Jártam Budán is, átmentem azon a hídon, ame- 4 í lyet akkor építettek. 4 Kedves Turjánszki elvtárs! Szeretném ha megírná ne- í 4 kém, milyen most Csepel és Budapest? Vajon milyen le- 4 f hét most a parlament? ön bizonyára sokat jár ott, hi- 4 | szén képviselő. Lehet, hogy még én is megnézem egy- 4 4 szer... Várom a válaszát és üdvözlöm: Iszajenko Pavel | | Fjodorovics 4, Eddig a levél. Turjánszki Mihály azonnal válaszolt. ^ 4 Egy képes levelezőlapot küldött a parlamentről. Most pe- 4 4 dig, tolmács segítségével fogalmazza a választ. Nem lesz á 4 könnyű dolga, hiszen nehéz szavakban leírni mindazt, | 4 ami a felszabadulás óta Budapesten. Csepelen és Sziget- 4 4 halmon történt. De azért majd megpróbálja jól összefog- 4 4 lalni... 4. r V Egy levél Szmaplejevkából s egy levelezőlap Buda- 4 4 pestről. így kezdődött egy szovjet és egy magyar munkás 4 4 barátkozása. Nem ismerik ugyan egymást, s mégis olyan, 4 4 mintha már találkoztak volna. Talán azért van ez. mert 4f 4 tizenhat esztendővel ezelőtt Pável Fjodorovics egyike volt 4 4 azoknak, akik előkészítették Turjánszki Mihály lakatos 4 - helyét az ország házában. 4. B. 1. | I y. \ Persze ma már csak em- 1 legetik ezt az emberek, mert ! az ilyesféle „eredmények” I már eltűntek, a jó kezekbe i került vezetés — ha nehezen : is! —, de helyrehozta az el- ; hibázott lépéseket. ! Kevesebbet, de azt való- ■ ban — így lehetne talán j megfogalmazni azt a helyes J elvet, amelynek alapján a • várost vezetői irányítják. ! Nincsenek itt nagyhangú ! ígéretek, nem akar senki „jó- í fiú” lenni, „jó pontokat” sze- ! rezni a felsőbb szervek sze- ! mében, de éppen az alapos ! munka biztosítja népszerűsé- ! güket. Segítik is őket a város ! lakói, az egészséges lokál- ! patriotizmus lehetetlennek ! látszó feladatok megoldását ! is lehetővé tette. Igazából j azonban nem is erről akar- j tam szólni, hanem arról, hogy ; ottlétem három napja alatt ; legalább húsz olyan ember- \ rel beszéltem, akik társa- jdalmi aktívái a Városi ta- \ nácsnak, akiknek hivatalból ; semmi dolguk az üggyel, ami- 4 vei foglalkoztam, de akik ; alaposan ismerik az egész dol- \ got, akik szívesen segítettek, 4 pedig azonkívül, hogy én 4 elmormogtam nekik egy kö- 4 szőnöm szépemet, egy fityin- \ g©t se™ kaptak a dologért! 4 Ez az önzetlen segítőkész- '' ség, ez a valóban a köz­Gödöllo és Veresegyház között az idén fejezik be a váci műút építését. Ezen az útszakaszon hídépítés, űtegyenestfés, szélesítés, alapkövezés és bitumenezés folyik. A Budapesti Út­építő Vállalat végzi a nagyszabású munkát, amely kilométe­renként egymillió forintba kerül. (Foto: Mészáros Géza)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents