Pest Megyei Hirlap, 1961. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1961-05-16 / 113. szám

1961. MÄJTJS 16, KEDD s Hogyan növelhető a silókukorica fehérjetartalma? Dr. Baintner Károly egyetemi tanár három hónapig a dömsödi Dózsa Tsz-ben dolgozik DR. BAINTNER KAROLY, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem takarmányozási tan­székének vezetője, öt keres­tem, hogy a silókukorica fe­hérjetartalmának növelésével kapcsolatos kutatásainak ered­ményeiről kérjek tőle nyilat­kozatot. — „Három hónapig a dömsödi Dózsa Tsz-ben dol­gozik” — mondta a tanszék egyik munkatársa. Első pil­lanatra meglepődtem, majd elköszöntem, Irány hát — Dömsöd! A Dózsa Tsz irodájában ingatag kecskelábú széken ül íróasztala mellett az ősz hajú tudós. Amikor megtudja jö­vetelem Célját, mosolyog. Hi­szen alig három napja „tsz­dolgozó”, s máris — nem az egyetemi katedrán — hanem falun, a tsz-ben az újságíró. Egy másik kecskelábú szék kerül elő, fejünk kissé előre­hajol, hogy jobban érthessük egymás szavát, hiszen írógép kattog, szavak csobognak: vi­szik a tanácsot, útmutatást, irányítást az ember-csatornák a tsz szivéből ki, a határba. Szó szerint hömpölyögnek át ajkáról a jegyzetfüzetembe tö­mör mondatai: >,A silókukorica fehérjetar­talma nagyon kevés, ezért a növekedésben levő, a vemhes és tejtermelő állatok részére fehérjedús takarmánnyal kell kiegészíteni. E célra a pillan­gós szálastakarmányok és a fehérjedús abrakok alkalma­sak. Ezek azonban egyelőre szökős mennyiségben állnak rendelkezésre. Ezért arra tö­rekszünk, hogy gyárilag elő­állítható, egyszerűbb nitrogén- tartalmú vegyületekkel, így a levegőből előállítható karba- middal egészítsük ki a siló­kukoricát. Ezt az anyagot ké­rődző állatok bendőjében élő baktériumok, gombák, saját sejtállományuk fehérje anya­gává alakítják, ami azután az oltógyomorban, illetve bélben megemésztődik és éppen úgy értékesül, mint a növényi vagy állati táplálék fehérjetartalma. A karbamidot a silózáskor a takarmánnyal összekeverjük, hogy az etetéskor vele már további gond ne legyen. Kísér­leteink szerint egy mázsa siló- kukoricához fél kg. karbamid adagolható kétszeres meny- nyiségű vízben feloldva és a felszecskázott takarmánnyal összekeverve. Szovjet kísérle­tek is megállapították, hogy a takarmányhoz így hozzá­adott karbamid egy része már a silóban fehérjévé alakul át. A siló kibontásakor a takar­mánynak kissé kellemetlen, \ ammónia, szaga van, de az ál- ; latok ehhez hamar hozzászok- nak. Az édes cirok, vagy ci- j rokszár besavanyítása esetén | egy mázsával háromnegyed ; kg. karbamidot adagolha- < tunk. í AZTÄN AZ UJSAGIRÖ í kéi’dez, s a professzor vála- \ szol: j 4 — Mennyi fehérjét tartalmaz : a silókukorica és karbamid- : dal mennyire fokozható a fe- \ hérjetartalma? \ i — Egy kilogramm siló- \ kukoricában tizenegy gramm j emészthető fehérje van. Ez a j mennyiség tizenöt grammra j fokozható. Jelentős eredmény, ; mert a takarmány megemész- i téséhez s az élet fenntartású- : hoz az állatnak mintegy tíz \ gramm fehérjére van szüksé-; ge. Csak az ezen felüli fehér- : jemennyiség alakul át hússá,\ tejjé. — Van elegendő mennyisé­gű karbamid? — Jelenleg külföldről ho­zunk be, azonban a követke­ző években vegyi gyáraink már bőséges mennyiségben gyártják. Amennyiben kar­bamid nem volna, felhasz­nálható e célra az ammó- niumkarbonát is. Hátránya, hogy fele annyi a hatékony­sága. — Professzor úr mióta kí­sérletezik a karbamiddal? — Három évtizede. Kétkö­tetes egyetemi tankönyvem­ben részletesen foglalkozom az eredményekkel. Az etetés kérdését is eredményesen meg­oldottuk. A szövetkezetek kü­lönösen a tankönyv második kötetét használhatják a gya­korlatban, mert abban éppen a szénakészítéssel és a silózás­sal foglalkozom. Részletesen tartalmazza az erre vonatkozó legújabb ismereteket. Kísérletei eredményét jól is­merik a Szovjetunióban, a gyakorlatban alkalmazzák is. Tankönyvét több külföldi egyetemen használják az ok­tatásban. így a moszkvai Ti- mirjazev-egyetemen Popov professzor a romániai jasi egyetemen Rasu egyetemi rektor, a szófiai mezőgazda- sági egyetemen Ivanov pro-> fesszor, Izraelben H. Tabor professzor, Indiában a kalkut­tái egyetemen Sadhu profesz- szor, az USA-ból meg May- nard-professzor kérte a vizs­gálatok külön lenyomatát és ezenkívül még számos kül­földi takarmányozási intézet. — A KARBAMIDOS eljá­rással — mondja aztán — a már megtermelt silókukorica fehérjetartalmát növelhetjük. Van egy másik módja a fehér­je növelésének: a silókukori­cának későn érő szójabab faj­tákkal való vegyes vetése. Ez az eljárás a természetes módja a silókukorica fehérjedúsításá­nak. Ennek révén a silótakar­mány fehérjetartalma 40—=50 százalékkal növelhető és a fe­hérje minősége is nagymérték­ben javul. A tehenek számá­ra azonban a szójás silókuko­rica sem tartalmaz elegendő fehérjét, de kiegészítésére sokkal kevesebb lucernára, olajpogácsára, vagy szójabab­darára van szükség. Ezt az eljárást az Iregszemcsei Kí­sérleti Intézetben Kurnik Er­nő irányításával kísérletez­ték ki. Ha vetőmag rendel­kezésre áll, váltósorosan ér­demes vetni szójababos siló- kukoricát. — Milyen konkrét cél vezet­te önt a tsz-be? — kérdezem végezetül. — Általában tanácsaimmal akarok segítségükre lenni. Ezenkívül tervet dolgozok ki a tsz-nek, különösképpen az állattenyésztés felvirágoztatá­sára. Erre megvannak az adottságok, de állatállomá­nyuk jelenleg kicsiny és a múlt évi takarmányhiány miatt rossz állapotban van. További tervem, hogy a há­rom hónap letelte után is fenntartom velük a .kap­csolatot, hogy a jövőben fel­merülő problémák megoldá­sában is segítséget nyújtsak. Remélem, hogy ittlétem alatt eredményes munkát tudok kifejteni a tsz gyakorlatában is — fejezte be nyilatkozatát dr. Baintner Károly profesz- szor, aki közvetve eddig is, de most három hónapra köz­vetlenül is a nép tanítójává szegődött a dömsödi Dózsa Tsz-ben. Ferencz Lajos KAPUNYITÁS ELŐTT - AZ IPARI VÁSÁRON Nyolcvanféle anyag Budakalászról — Lemezváltós magyar lemezjátszó Új nyomdagép, váci közreműködéssel Tavaszi kép. Nem a zöldbe borult fák, a friss zöld pázsit, s a sziromtáró virágok miatt. Ez is hozzátartozik. Az épü­letek szín- és formatarkasá­ga, a még zárt kapuk mö­götti nyüzsgés-zsongás az igazán tavaszias. A mamut­gépek, autók, buszok már a helyükön állnak a szabad ég alatt, de a pavilonokon belül még rengeteg a dolog. — Mégis három nap múlva helyén lesz minden — nyi­latkozik Vitéz András, a vá­sár igazgatója. — Növekedés? — A zárt terület erre nem ad lehetőséget. Ennek elle­nére mégis jelentősebb és érdekesebb lesz a kiállítás az eddigieknél. Már az is be­szédes tény, hogy a tavalyi tizenhét helyett húsz ország vállalatai vesznek részt a Budapesti Ipari Vásáron. Modern vonalak — falusi házak Nemcsak az élénk színek, de a változatos formák is tar­kítják a vásári képet. A fő­bejárattal szemben a hatal­mas, sárg§ kupolás, üvegol­dalú épület a legfeltűnőbb. MUZSIKÁLÓ FIATALOK Sok muzsika és ének. így jellemezhetjük a dabasi já­rás tehetséges, lelkes fiatal­jainak szárnypróbálgatásait. Ha valaki előzetesen olvasta a programot és látta Bach, Chopin, Händel, Verdi, Bar­tók és Hacsaturján műveit, talán kissé merésznek is tart­hatta volna a szereplőket. Nem vállalnak-e a szereplők többet, mint amire képesek? És miként fogadja a dabasi művelődési otthon közönsége a klasszikus zene- és énekszámokat? A műsor ismét a bátrakat igazolta. Muzsikával és ének­kel elsősorban az ócsaiak arattak sikert. Meglepően fia­tal fiúkból és lányokból állí­tották össze az ócsai mű­velődési otthon zenekarát, nyolc-kilencesztendős fiúk is lámpaláz nélkül muzsikáltál? Békési László, a tizenhét éves „kis karmester” vezény­letével. A sokoldalú fiatal­embert többször is láthattuk a színpadon, külön is fellé­pett: zongorázott is. Sós Ágnes úgy jelent meg a színen, olyan elegáns ru­hában, hogy világvárosi hangverseny-dobogón már csak ezért is udvarias tapsot kapott volna. Bach- és Bar­tók-művet játszott, de stí­lusa Dabason méltán kel­tett feltűnést, sokan azt hi­hették, hogy a tehetséges kislány pózol. Póz vagy stí­lus? A nézők többsége sze­rint felesleges zongorázás Dabasi mozaik közben ilyen magasra emel­getni az ujjakat. Sós Agnes, tanára azonban másként vé­lekedik. Waller István úgy vélekedik, hogy tanítványa mozdulatai nem pózt, hanem játékstílust jelentenek. A fia­tal ócsai lány a seregszemlén bebizonyította tehetségét, ne­vével nyilván még találko­zunk. Ocsa ifjú muzsikusainak sikere nem meglepetés. Har­madik esztendeje működik a zeneiskola a művelődési ház keretein belül. Móricz Im- réné egy személyben vezető­je a háznak és a zeneisko­lának is. Fáradhatatlan tevé­kenysége már-már érleli az eredményeket. Sok szülő pe­dig eléggé türelmetlen, azt hiszi, hogy a muzsikában egyik napról a másikra fel­tűnést keltő fejlődésről ad­hatnak számot a gyerekek. Hányszor hangzott el a nem éppen kedves és nem éppen kedvcsináló mondat: — Ha a fiam nem halad, akkor kimarad ..; Akadtak tehát kishitűek. oedig az igazgatónő vagy a zenetanár számára nincs na­gyobb öröm, mint amikor a fiatalok, a sok-sok gyakorlás után, a nyilvánosság előtt is bebizonyítják tehetségü­ket, tudásukat. Vasárnap ez történt Da­bason. A muzsika szeretete, a mesterek hite és a tanítvá­nyok szorgalma legyőzte az aggályoskodókat. Taps jelez­te, hogy Öcsán nem ideigle­nes, hanem állandó otthonra találhat a muzsika, a zeneis­kolából, mint kaptárból a méhek, röpülhetnek ki a fia­tal tehetségek. Ócsa egyébként iránytűt is jelent. A dabasi járásban sokan figyelték, nem fut-e zátonyra az ócsaiak próbál­kozása? És amikor látták a sikert, már bátrabban lé­tesítettek zeneiskolát Alsó- némediben, Dabason és Ör­kényben is. Ez pedig még csak a kez­det a dabasi járásban, mert újabb zeneiskolák alakítására készülnek: Uj- hartyán, Gyál, Inárcs és Tá­borfalva is követni akarja Öcsa példáját. Ha máról- holnapra nem is, de belát­ható időn belül a dabasi já­rás újabb muzsikakedvelő fiataljai ismerkedhetnek meg a világhírű, klasszikus köl­tők alkotásaival. Teljes-e így a vasárnapi da­basi kulturáls seregszemle krónikája? Nem. Szerepelt ugyanis a műsorban tehetsé­ges szavaló (Bán Ida — Ócsa), felkészült tánccsoport (bugyi KISZ-szervezet népi táncegyüttese) és kitűnő ze­nekar is. (A kakucsi Lenin Termelőszövetkezet fúvósze­nekara.) A műsor gerincét és jellegét azonban minden­képpen a muzsikáló fiatalok határozták meg. Ezért tudósítottunk róluk bővebben. Megérdemlik. Molnár Károly Modern, mutatós megoldás. Átellenben az idegenforga­lom szabálytalan gúlája csú­csosodik az ég felé. A . hul­lámvonal és a szabálytalan mértani alakók jellemzik az összképet. Ezek mellett a mo­dern megoldások mellett bi­zony már szegényesnek, fa­lusiasnak hatnak a régebbi, földszintes kis épületek. Hiába, nagy a tempó! Találkozás Pest megyével Hamar rájuk találunk. Nyolcvan féle textiláruval jelentkezik a Budakalászi Textilművek. Ezekből három — két bútorszövet és egy nyári abrosz — elnyerte „az év legszebb terméke” címet. A bútorszövet 9—13 szín kom­pozíciója — modern min­tás. A nyomott abrosz hat­színű. Közönség elé kerülnek a miniszteri dicséretet kapott abrosz-, szalvéta-, lepedő­készletek, amelyekkel az új Royal Szállót „szerelik fel”: hófehér jaquard áru, leveles mintákkal. A Ganz Árammérő fo­gyasztásmérő-hitelesítő be­rendezést állít ki. Magyaror­szágon először gyártják a fél­milliós értéket képviselő szerkezetet. Távmérő-beren­dezései is érdeklődésre tart­hatnak számot. Ipartelepek fogyasztását jelzik ezek a konstrukciók — nagy távol­ságul. így központi helyről pillanatok alatt ellenőrzik a fogyasztást és gyorsan sza­bályozhatják az országos energiaelosztást. Betű és muzsika Mindkettőhöz köze van a megyei iparnak. A könnyűipari gépgyártók csillogó Velox nyomdagéppel parádéznak az üvegfalak mö­gött. A váci öntöde formál­ta hozzá a hatalmas, több ton­nás talapzatot. — Mi a véleményük? — Elégedettek vagyunk a váci munkával — válaszol Tóvári János főkonstruktőr, a gép kitervelője. Néhány házzal odébb az Ipari Műszergyárral találko­zunk. Szenzációt jelentő cik­kük a tíz lemezt váltó, több sebességes lemezjátszó — sa­ját konstrukciójuk. Ezenkí­vül a modernizált gabona­szeletelővel jelentkeznek a Budapesti Ipari Vásáron. Néhány nap múlva eldől, milyen sikerrel. (tgy) MÉSZÁROS OTTO: (3) Emlékiratok a máról Min múlik a dolog? sodik helyen már nem volt ilyen szerencsém. Az illeté­kes elvtárs, aki a dolgot intéz­te volna, éppen értékezett, s kollégái szerint: lehet, hogy fél óra múlva, de lehet, hogy csak délután ötre kerül elő. Hát ez éppen nem biztató kilátás, s mivel az üzenetha­gyás intézményében többször is mélységesen csalódtam, így most sem folyamodtam ehhez. Már éppen indulni készültem, amikor az egyik ügyintéző, aki eddig csak fél szavakra méltatott, úgy mellékesen odakérdezett: — Honnét is van az élvtárs? Mondom neki a tiszteletre méltó főhivatalom címét, mi­re ő: — Ne mondja! Hát van ott nekem egy jó komám, a Ha­tos Feri! Ismeri? — Persze, hogy ismerem. Sokszor járunk együtt meccs­re. — Meccsre? Válogatottra is? — Persze. Feri szerzi a je­gyet. — ö? A betyár! S nekem még nem szólt! Na, várj csak! Hanem idehallgasson: miért keresi maga a Zentai kollégát? Mondom neki, ezért és ezért. Hümmget, azután azt mondja: — Elintézem azt én is! Zen- taira hiába vár, ki tudja, mi­kor kerül elő. Már intézkedik is, papírt fűzet a gépbe, diktál, beviszi az osztályvezetőhöz aláíratni, egyszóval készségesen, gyor­san elintézi a dolgot. Amikor búcsúzóul kezet rázunk, azt mondja: — Szóljon már, drága Viseg­rádi elvtárs a Ferinek. Hív­jon fél __ Hadd üljünk le e gy feketére vele, olyan ré­gen nem láttuk egymást... meg hát most lesz Wales meg Ausztria ellen a meccs ... Kezemben a papír, vihar- zok lefelé a lépcsőn, s köz­ben azon gondolkozom, milyen rejtett összefüggések vannak a dolgok mögött. Mert ugye, ha én csak azt mondom, hogy ismerem Hatost, de nem ho­zom szóba a, meccsre járást, talán még mindig ott vár­nám Zentait... Lám, mondja még valaki, hogy nem sportszerető nem­zet vagyunk ... Jenőkét félre nevelik Mint emlékirataim elején említettem, két gyermekem van, s nagyobbik fiam, Gá­bor elbeszéléséből ismertem meg Jenőkét, akivel az ősz­szel együtt kezdték az általá­nos iskola első osztályában a tudományokkal való megis­merkedést. Fiam először csak úgy, globálisan értékelte az osztályt, nem győztem helyre­igazítani, amikor egyszerűen „azok a hülyéknek” nevezte őket, de végül a sok gye­rekarc külön vált, s megis­merhettem egyéniségüket is. így tudtam meg, hogy Fufu, az Göröcs akar lenni, s be­hozta a saját fociját, amivel betörték az osztályban az ab­lakot, hogy a Kovács az bőg állandóan, ha nem tud vala­mit, hogy a Király Karcsi­nak bélyegévé jteménye van, de nem ért hozzá, mert min­den vacak bélyeget össze­gyűjt, egyszóval így ismer­tem meg az osztályt, s benne Jenőkét is. Jenőke különleges gyerek, legalábbis, ahogy a fiam erről tájékoztatott. Először is azért, mert „igazi arany töltőtolla van”, azután azért is, mert „már telefonon kereste a ma­mája, s bemehetett az igazga­tó bácsihoz a telefonhoz”, s mert direkt csiszolja a cipője talpát, úgy jár, hadd vehesse föl a másikat, mert annyi van neki otthon”. Nem lenne igaz, ha most azt mondanám, hogy az én Gábor fiam nem kap meg mindent, amire csak szüksége van. De kényeztetni, neked mindent, drága kisfiam alannn nevelni, hát ez se a feleségemnek, se nekem nem jut eszembe. Jenőkének azonban mindene megvan, az is, amire nincsen szüksége, Jenőke azt csinál­hat, amit akar, akkor sem szidják meg, azaz Jenőke a csodagyerek, akit csal? imádni lehet. Szülői értekezleten — már csak ilyen nyughatatlan em­ber vagyok — addig ügyesked­tem, amíg sikerült megismer­kednem a „Jenőke nénivel”, azaz Jenőke mamáiéval. Is­meri a fiam, s „irigylem ma­gát, olyan sok jót mondott a gyerekről Márta néni” — mondta a mama. Beszélget­tünk még egy keveset, s ki­derült, hogy: „Jenőke nagyon értelmes gyerek, zongorázni taníttatják, de a zongora mel­lé jövőre felveszi a hegedűt is”, hogy: „okvetlenül diplo­mata pályára megy majd”, s hogy a papa legutóbbi külföl­di útjáról olyan villanyvonatot hozott haza Jenőkének, ami „itthon legalább hatezer fo­rintot ér”. Amikor bátorta­lanul megkockáztattam egy mondatot, hogy mindez nem túlságosan sok-e Jenőkének, a mama méltatlankodva rám förmedt: — Hogy képzeli? A mi helyzetünkben ezt meg keli adni Jenőkének! Ez a mi helyzetünk a papa funkciójára célzott, aki való­ban felelős állást tölt be, s aki minden reggel, miközben kisegíti az iskola előtt Jenő­két az autóból, érzékeny puszi­val búcsúzik ‘öle. s aki csak arra az egyre nem gondol, hogy Jenőke. ha valaha az életben nehézzel kxrül szem­be, ha az életben valamiért meg kell küzdenie, akkor ez a Jenőke menthetetlenül elbu­kik! (Folytatjuk) Bonyolult és nehéz ügybe gabalyodtam bele, vakartam is a fejem, hetekbe telik, amíg a végére járok, van már egy kis tapasztalatom arról, hogy amelyik ügyben húsz hivatal az illetékes, annak egyhamar nem lehet a végére járni; Vasárnap, amikor otthon ül­dögéltem, egész haditervet dolgoztam ki, mit — hogyan lehetne a leggyorsabban le­bonyolítani, de a végén mégis arra lyukadtam ki, ha min­den egybevág, akkor is tíz nap. Isten neki, fakereszt, mind­egy, neki kell vágni, ezzel in­dultam el hétfőn reggel ott­honról. Mondtam is a felesé­gemnek tréfásan, hogy: most azután hagyjál élni, mert se látok, se hallok, tíz napig nem is létezem. Az első hivatalban hamar ; végeztem. Fél órát vártam ; az illetékes előszobájában, i negyed órát a szobájában, : míg a feleségével azt beszél- \ te meg: ha Manciék feljön- j nek, mit adjanak nekik enni, : de végül rám is sor került; ! Előadtam a mondókámat, ő í is a magáét, ment minden, ! mint a karikacsapás, három ; óra múlva kezemben volt az ; írás, egyet kipipálhattam a \ jegyzékbe vett hivatalok kö- í zül, itt már végeztem. A má-

Next

/
Thumbnails
Contents