Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-13 / 86. szám
isfii. Április is. csütörtök Kinyílt a kozmosz kapuja Pest megye is a világszenzáció lázában ég A NYOMÁBAN ff r~— A nagy öröm az első pillanatban mindenkinek elveszi a szavát. Utólag visszagondolva szinte röstelljük, hogy életünk nagy pillanataiban mintha csődöt mondott volna a szókészségünk, nem tudjuk mondatokká formálni az érzelmeket, túlárad bennünk a boldogság, az öröm. Ilyesformán volt ez megyeszerte az emberiség történelmének legnevezetesebb áprilisában, a tegnapi napon is. Ember száll a világűrbe, emberi hangot továbbítottak a végtelen távot áthidaló éter hullámai és az egyszerű szavak mögött: „A repülőút zavartalan, a súlytalanság állapotát jól viselem”, a történelem legnagyobb tudományos tette, tudós ezrek szorgalma és egy verhetetleniil magasrendű rendszer ereje rejtőzik. Az újságíró azonban ilyen távlatok mellett nem lehet túlságosan kíváncsi. Egyetlen dolog érdekli. Milyen húrokat rezegtetett meg ez a fentebb idézett, katonás rövidségű mondat az egyszerű olvbsók. az „Utca emberének’’ lelkében? A. szentendrei HÉV végállomásánál rég elmúlt már a reggeli csúcsfogalom ideje, de az újságárus állványa körül nagyobb (közelharc tombol, mint bármilyen zsúfolt pesti 6-oson. Egy másfél embemyi méretű, testes, holiószámy-bajuszú bácsi, látható kétségbeeséssel méregeti a tolongókat. Az újságárus kezéből fehér galamb- szárnyakként csapongnak szerte az Esti Hírlap különkiadásának példányai, s a halmaz egyre fogy és már- már úgy látszik, hogy neki egy sem kerül. Hiszen ilyen testtel nem lehet tolakodni, szétlapítaná a körülötte állókat. Ebben a pillanatban az öreg' szeme felvillan. Ismerőst fedezett fél, méghozzá egész elöl, - p. SZgR^ációt osztó kéz közvetlen közelében. Medvéhangon elbődül: — Sztoián! Csetri forint! És repül a tömeg feje fölött egy ezüst ötforintos. Néhány perc múlva Vucsetlch Dusán bácsi, szentendrei szőlősgazda, tíz különkiadást markol. A folytatás már magyarul zajlik. Hatalmasan hátbavágja az újságszerző Da- vidovác Sztoján villanyszerelőt. és terjengős mozdulatokkal magyaráz: — Gagarin! Ugye. hogy Gagarin! Hát nem ezt rágtam már a fülükbe tegnap is, hogy szovjet ember lesz az első? Olyan természetesen mondja — rossz magyarsággal — a „szovjet embert’“, mintha mást nem is mondhatna- Kétségbeesetten pillant az üres vágánvokra: — Csak már otthon lehetnék! Gyors elhatározással felajánljuk neki motorkerékpárunk oldalkocsiját, és azt, hogy Kalásznál utolérjük az előttünk elrobogott HÉV-et. Pillanatnyi habozás nélkül elfogadja. A KRESZ szabályainak fittyet hányva (végtére is nem ez enyém, hanem a barátomé a motor!), nyaktörő iramban száguldunk Szentendre felé., és közben üvöitve társalsunk. Javarészt csak Vucset!ch bácsi beszél: — Mert mesélhetnek nekem kérem azoknak a szputnyik- jairól. Tudja, hogy én fiatal koromban két olyan műholdat is elvittem vállon, amilyet az amerikaiak a héten fellőttek? Nem tudom, de elhiszem. Legyint. — Csak száznegyvenegyné- hány kiló. És nem törődve a szemközt süvöltő széllel, fülére akaszt egy ásatag okulárét és az oldalkocsi védőüvege mögött elmerül a különkiadás silabi- zálásában. A Budakalászi Gyapjúszövőben A kivarró részleg asszonyai tudták meg először a HIRT, így, csupa nagybetűvel. Itt folyvást szól a rádió, és min denki felkapta a fejét, amikor megszakították a műsort. Ami talán sosem történt meg tudományos kutatóintézetének legalább két — más munkaterületen működő — képviselőjét megkérdezzük impresszióiról. Hogyan reagáltak a hírre a Kertészeti Kutató Intézetben és a Kertészeti Főiskolán? Megállt a tanszéki élet! Mondja Csányi Zsuzsanna, a zöldségtermesztési tanszék tanársegéde, a Mezőgazdasági Lexikon egyik társszerzője. — Egyszerűen nem csinálunk mást, mint rádiót hallgatunk. Márk Gergelynél, a nagy hírű rózsanemesítőnél szintén folyvást szól a rádió. — En nem vagyok idealista! — mondja a boxbajnoknak is beillő termetű tudós. — De az ember vajmi kétséges értékűnek érzi a maga bibelődését a rózsákkal, amikor más tudományágak művelői ilyen — legyünk őszinték: ..beláthatatlan” távakon száguldhatnak át. Természetesen Márk eivtárs- nak nincs igaza. Minden tudományág fontos és annak minden művelője értékes. Azonban kicsinek és nagynak egyformán összeszorítja a szívét a HÍR, amelynek gyors, de igénytelen megyénkben krónikásaiként nyomába szegődtünk. Nem mindenki és nem mindig szereti a pátoszt. Magunk sem vagyunk a fellengzős nagy szavak kedvelői. Mégis, azt hisszük, hogy ieg- találóban Tóth Mihály elv- társ, a Ceglédi Gépállomás laboratóriumvezetője formálta szavakba mindannyiunk önzéseit: — Büszke vagyok rá, hogy ember vagyok. És büszke vagyok rá, hogy itt vagyok ember! Ordas Iván Nem gondoltam volna, hogy még megérem “ A falu dolgozói lelkesen ünnepük a szovjet diadalt A hír pillanatok alatt eljutott a falvakba is. A falu dolgozói határtalan örömmel és büszkeséggel tárgyalják az eseményt. A nagyszerű történelmi pillanat minden munkahelyen, utcán és ablakban ujjongó arcokat talált. Kövesdi Zoltán állattenyésztő szakember: Csodálatba esik az ember. Ötvenhétéves fejjel csak arra gondolok, hogy ezután már beláthatartanok . a távlatok. Nem gondoltam volna, hogy még megérem, és íme, tanúja vagyok a nagyszerű eseménynek. Kelemen István, a toki Egyetértés Tsz tagja: — Öriási! Ki hitte volna, hogy ilyen gyorsan megtörténik? Valahány szputnyikot fellőttek a Szovjetunióban, erről beszélgettünk a tsz-ben, de hogy ez már most megvalósuljon ... Két év múlva vártam ezt az. örömteli szenzációt. Az egész emberiség öröme ez, de nekem külön boldogság. hogy a mi nagy barátunk, a Szovjetunió vitte végbe a nagyszerű hőstettet. Farkas Imréné, a Budaörsi Községi Tanács mezőgazdasági felügyelője és Szűcs Ervin, a budaörsi Vörös Csillag Tsz tagja: — Vártuk, vártuk — mondja Farkasné, a fiatal mezőgazdász —. de mégis meglepett bennünket *a hír. Az első pillanatban a férjemre gondoltam, aki nálam is izgatottadban várta a nagy eseményt. Ö már ebben az évben számított az ember űrrepülésére és igaza lett. — Engem is meglepett és nagy örömmel tölt el a hír — mondja Szűcs Ervin — bár egészen közeli jövőre vártam az ember első űrutazását. Nálunk a tsz-ben mindenki biztosra vette, hogy májusban a kozmoszba ér az első szovjet ember, és lám, enné! is hamarabb megtette ezt. Megvásároltam és eltettem emlékbe az Esti Hírlap rendkívüli kiadását, amelyből a nagyszerű hírről értesültem. A két és féléves, valamint egyéves fiaimnak megmutatom majd a történelmi pillanat sajtódo- kumentumét. Hiszem. hogy amire ők felnőnek, az ember meghódítja a naprendszert. Manhertz Márton, a pilisvörös vári Oj Élet Tsz elnöke: — A szovjet tudósok legutóbbi nyilatkozatai alapján én is a legközelebbi jövőre vártam az első ember űrutazását. Ügy gondoltam, hogy egy-két hónap múlva valósul meg ez a történelmi tett. de lám. itt van, máris valóság. Nagy öröm az számunkra, hopv a szocialista tábor vezetője. a Szovjetunió valósította meg először az emberiség évezredes álmát. Felvillanyoz bennünket ez a hír. és úi, nagyszerű reménveket ébreszt. Várjuk a további sikereket. és a Föld-—Hold menetrend kiadásáról álmodunk. nml Amíg az ember visszatért A Forte-gyár kürtje is úgy szól, mint máskor. Indul a munika. Muzsikálnak a gépek a bciirús regigeien. Nypig.óra 13 pere. ^ . — Kedves hallgatóink, néhány perc múlva ismertetjük a TASZSZ rendkívüli közleményét. Izgalmas percek. Óráknak tűnnek. Az ember szíve a A Szovjetunióban eddig felbocsátott mesterséges holdak, űrrakéták és szputnyik-űrhajók Szputnyik I. 1957. október 4: 83.6 kilogramm, 1958. január 4-én < megsemmisült, Szputnyik II. (Utasa: a Lajka.) 1957. november 3: 508,3 kilogramm. 1958. április 14-én megsemmisült. Szputnyik III. 1958. május 15: 1327 kilogramm. 1960. április 6-án ; megsemmisült. I. űrrakéta 1959. január 2: 1427 kilogramm. A nap körül kering. II. űrrakéta 1959. szeptember 12: 1511 kilogramm. A Holdra becsapódott 1959. szeptember 14. III. űrrakéta 1959. október 4: 1553 kilogramm. Megkerülte a Holdat, lefényképezte a Hold túlsó oldalát. I. szputnyik-űrhajó 1960. május 15: 4540 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül. Kering a Föld körül. II. szputnyik-űrhajó (Utasai: a Belka és a Sztrelka.) 1960. augusztus 19 : 4600 kilogramm, a hordozórakéta a nagyhírű üzemben, néhány percre megállóit a munka és fejkendős, munkaruhás asszonyok rohantak az igazgatóhoz és Radics elvtárshoz, a párttitkárhoz: — Elvtársak! Elvtársak! Hallották már? Fellőtték ... — Mit lőttek fel? — Embert lőttek a világűrbe ... Embert! Bemondta a rádió! A hír futótűzként száguldott végig a munkatermeken. És megtörtént, amit már bevezetőben elmondottunk, a beszélőkészségben éppen nem szűkölködő lányok, asszonyok nem leltek szavakat. Csak magát a HIRT, a tényt, az eseményt, azt emlegették űjra és újra, hogy íme. megtörtént: „Ember járt a világűrben!” Piiisborosjenőn, a dolgos Szikra Termelőszövetkezetben, még nem tudtak a hírről. Jó az idő. özön a munka, kinek jut eszébe ilyenkor — fényes délelőtt — bekapcsolni a rádiót. Hajdú Mária, a könyvelőnő, kerekre nyílt szemmel ugrik fel az asztal mellől: — Igaz? Csakugyan? Élő embert? Cyors telefonálásokkal kombinált száguldásunk jóvol- tábó1 mi is csak útközben tudjuk meg, hogy Jurij Alek- szejevics Gagarin őrnagy visszatért. Tulajdonképpen senki sem kételkedett benne, hogy a Szovjetunióból csak akkor indul útnak majd az a rakéta, amikor minden biztosíték adva van utasának épségben történő visszaszállítására. Mégis valamennyiünknek kő esik le a szívéről. Az ember, aki megjárta a világűrt (hol vagytok már jó Jules Werne, és H. G. Wells?), ismét köztünk van, földet ért. Hasonló módon vélekedhet az az ismeretlen viharkabátos férfi is, aki az Édesipari Gyümölcstermelő Célgazdaság mezsgyéje szélén egy teljes hangerővel ordító táskarác !ó társaságában ' üldögél. Csak mentünkben kiáltjuk oda neki: — Mi újság, elvtárs? Boldogan visszainteget: — Visszatért! Épségben visszatért! A budaörsi Vörös Csillag Tsz-ben Éppúgy, mint ahogy a mezőgazdasági nagyüzemekben valószínűleg mindenhol, először az irodában szereztek tudomást a HÍRRŐL. — Nem ujjongás volt az, elvtársam! — mondja az elnök. — Egyszerűen nem tudtunk szóhoz jutni! Én éppen indulóban voltam a határba, így aztán kerékpáron vittem a hírt azoknak, akik odakint dolgoztak ... Nincs módunk a kibernetika tudósait és nagyképzettségű atomfizikusokat megszólaltatni. De szükségesnek tartottuk, hogy megyénk sok nagy hírű Községi tanácsok, föidmuvssszövetkezetek FIGYELEM! RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK rézműves munkák (pálinkafőző üstök stb.) javítását és újak készítését Lakosság felé vállaljuk: új hálószoba bútorok készítését és Javítását Is Nagykátaj Járási Vegyes Ktsz, Nagykáta. Szabadság tér 6. torkában dobog. Szinte már hallja a várva-várt szavakat. Nyolc óra 17 perc — Kedves hallgatóink, ismertetjük a TASZSZ rendkívüli közleményét. Az arcokon feszült várakozás. — Április 12-én a Szovjetunióban Föld körüli pályára felbocsátották a „Vosztok” szputnyik-űrhajót, amely a világon az első embert szállító űrhajó... Néhány pillanatig csak a rádió sercegése hallik, majd kitor a lelkesedés! — Hurrá! — Éljen! Az emberek egymás kezét szorongatják. A nők össze- csókolóznak. A következő híradásokat már a hangoshíradó is közvetíti. A filmkiszerelőben, aztán a többi üzemrészben as rögtönzött röpgyűlések alakulnak ki. Mérnök, technikus és munkás együtt vitatja, kommentálja a kolosszális eseményt. — Ilyenre csak szocialista emberek képesek. — Befellegzett a háború lovagjainak. A szovjet technika óriási diadala örökre megtorpedózta sötét álmukat — hallik itt is, ott is. A Dunakeszi Járműjavítóban elkészült egy új kocsi, s legördül a szalagról. Valaki kiált; — Kapcsolják be a rádiót! Az első ember kint van a világűrben! Pillanatok alatt az egész gyárban tudják. Megszólal a hangosbemondó. A bejelentést lelkes felkiáltások fogadják. Itt is kisebb-nagyobb csoportok alakulnak. A kérdések özöne repked: — Vajon milyennek látta a földet Gagarin? — Hogyan érezhette magát és most hogy van? — De jó lenne, ha elmondaná élményeit. A Csepel Autógyárban is úgy kezdődött a nap, mint máskor. A reggeli híreket ők nem hallgatták. Reggel kilenc óra. összeül a gyárvezetők értekezlete, A téma a termelés. Tízkor izgatott nő rohan be az ajtón: — Fellőtték az első embert! Megszólal a hangoshíradó. A hatalmas gyár udvarán emberektől feketéink a hangszórók környéke. A pártirodán pillanatonként csengenek a telefonok. Gratulálnak a szovjet emberek világsikeréhez. s indítványozzák: küldjünk táviratot a szovjet nagykövetségnek, s közös erővel meg is fogalmazzák: „A Csepel Autógyár dolgozói nagy örömmel értesültek a szovjet tudomány és technika legújabb csodálatos eredményéről. Büszkék vagyunk rá, hogy a nagy szocialista tábor vezetője, a Szovjetunió, az egész világ előtt ismételten bebizonyította magasabb- rendűségét és elsőnek valósította meg az emberiség nagy álmát, az ember világűrrepii- lését.” A Diósdi Csapágygyárbói telefonhívások sorát kapjuk. Ismerősök és olyanok is. akikkel személyesen még nem találkoztunk, elmondják véleményüket: — Tudtuk, hogy be fog következni. mégis óriási meglepetés. — Csodálatos! Beláthatatlan távlatokat nyit meg az emberiség előtt. — Ahogy felgyorsultak az események, még nagy dolgoknak leszünk tanúi. — Jó lehet egy olyan ország fiainak lenni, ahol ilyen nagy dolgot művelnek. A Mechanikai Művekben is a délelőtti spontán kialakult ünneplés után a dolgozók kívánságára délután röp- gyűléseket tartottak. A párt- szervezet röplapokat adott ki a nap folyamán a fontos eseményről. S ők is egy távirattal tették fej a koronát a nevezetes nap pergő esemény- sorozatára. amelyet a Szov- ietunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának címeztek. „Gratulálunk és köszönetét mondunk Önöknek az emberiség úi korszakát megnyitó hőstetthez, amely újabb sikerekhez vezeti a szocialista tábort és annak minden népét. A Mechanikai Művek vezetősége és dolgozói.” Farkas István utolsó fokozata nélkül. Földet ért 1960. augusztus 20-án. III. szputnyik-űrhajó (Utasai: a Pcselke és a Mus- ka.) 1960. december 1: 4563 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül, I960, december 2-án megsemmisült. Szputnyik IV. 1961. február 12. 6483 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül. Ugyanaz nap végrehajtotta kutatási programját. Venus-rakéta. 1981. február 12. Az önműködő bolygóközi állomás, súlya: 643,5 kilogramm. Útban van a Venus felé. IV. szputnyik-űrhajó (Utasa: a Csernuska.) 1961. március 9: 4700 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül. Ugyanaz nap földet ért az előre meghatározott körzetben. V. szputnyik-űrhajó (Utasa: a Zvezdocska.) 1961. március 25: 4695 kilogramm, a hordozórakéta utolsó fokozata nélkül. Ugyanaz nap földet ért az előre meghatározott körzetben.
