Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-09 / 83. szám

1961. Április 9. vasärnap PEST megyei 'k-ÍCíirfnn László Miklós: THIRD CLASS CSUKA ZOLTÁN: A titokzatos várnai kőerdőben A SZÓFIAI-VÁRNAI templomok oszlopmaradvá­nyaira emlékeztetnek. ÍGY fest hát a tudományos magyarázat mai fényében a várnai kőerdő, de persze ez a magyarázat sem tudja a szem­lélőből eltüntetni a kísérteties borzongást, melyet a halott táj és a furcsán magasba meredő kőoszoiopok kiváltanak. De bármilyen különös, kísér­teties is legyen ez a táj, a modern civilizáció elérkezése nem riasztotta vissza az embe­reket attól, hogy a különös alakú köveket, oszlopokat la­kóházak építkezésénél.^ főleg pedig útépítésnél fel ne' hasz­nálják. így a legutóbbi száz év folyamán rengeteg homokkö­vet, oszlopot elfuvaroztak in­nen és a környékbeli útépítke­zéseknél is ugyancsak felhasz­nálták őket. A mintegy negy­ven négyzetkilométer nagysá­gú területen azonban még mindig nagy mennyiségű kő­oszlop maradt s a „várnai kő­erdő” még ma is igen nagy hatással van az erre utazókra. Nemrég felismerték a különös képződmények idegenforgalmi értékét, s pár év előtt ezt a területet is nemzeti parkká nyilvánították, úgy, hogy ma már egyetlen kőoszlopot sem szabad megcsonkítani s még kevésbé elszállítani innen. Várna és a bolgár tengerpart idegenforgalma évről évre nö­vekszik s ma már az Arany­part és a várnai csatatér em­lékműve mellett a „kőerdőt” is évről évre több külföldi tu­rista keresi fel, hogy a külö­nös és kísérteties hatású geo­lógiai képződmények szépsé­geiben és érdekességeiben gyönyörködjék. — Jó. hogy szóltam a bér- osztálynak. Nem iaaz? — mondta valaki. — Nem futja ugyan a tartozást, de méais visszajön legalább valami. A fiatalasszony eavszercsak meatántorodott. hanaosan el­sírta maaát. — Mi az? Mi baj van? — kérdezték riadtan a körülál- lók. — A férjem, a férjem fi­zetéséért jöttem.. -! — Mel­lére szorította kezét, úav zo­kogott. Tanácstalanul állt minden­ki. Meglepetten suttogtak. — A Színész felesége. Az asztal sarkára tétován letették az első százast. Aztán a második, a harmadik __ M ind a hatan visszarakták a pénzt. Galambos Gyuri az asszony elé lépett. — Hol a férje? Miért nem jön dolgozni? — Ingerült volt a kérdés­Az asszony tenyerével tö­rölte arcát, ujjai közé enyész­tek el könnyei. ö nem akar dolgozni... Né­ha statisztál... Két gyere­künk van... — Elcsuklott új­ból a hangja. — Nyugodjon meg. Tegye el szépen — nyújtotta a pénzt Galambos Gyuri- — Hazakí­sérjük magát, s beszélünk a férjével is. — Nem!... ne!.. • jaj, ne!... — Nyugodjon meg!... Csak visszahívjuk a avárba ■.. Az asszony révülten zseb- regyűrte a vént. s elindult. Utat nyitottam neki. Első. második, harmadik... mind a hatan követték. Vvvvvvvvvvvvvvvvvvvvvxvií Az énekes csavargó Jelenet a rövidesen bemutatásra kerülő Az énekes csa­vargó című zenés filmből, Giovanna Ralli és Domenico Modugno. pedig az esők és szelek szab­ták meg. Egy másik tudós, Radev professzor azt írja, hogy az oszlopok nem egyebek, mint korállképződmények. Peter Gocsev és Sztefan Boncsev geológusok szerint viszont erő­sen mésztartalmú víz szivár­gott egykor a homokon keresz­tül és így keletkeztek a kőosz­lopok. Mintegy ötvenmillió év­vel ezelőtt, a földnek ezen a a részén tenger volt. Idők fo­lyamán a tenger fenekén há­rom réteg rakódott le: márga, kvarchomok, végül legfelül vastag mésztartalmú, kövüle­tekben gazdag réteg képző­dött. Néhány millió év múlva az epirogenetikus mozgás ered­ményeképpen a száraz földké­reg fölemelkedett s a víz visz- szahúzódott. A meleg, a hideg és a víz eróziós tevékenysége folytán a legfelső, mésztartal­mú anyag lassanként szétesett, a rajta keresztülihatoló esővíz mésszel telt meg. A víz függő­leges irányban keresztülhatolt a homokrétegen s az oldott ál­lapotban levő mész erősen megkötötte a homokszemcsé­ket s így kialakultak a lika- csos kőoszlopok. Az idők to­vábbi folyamán aztán a legfel­ső mésztartalmú réteg teljesen felbomlott, az esővíz kimosta, az alatta levő homokszemcsé­ket pedig elhordta a szél. Vé­gül is ottmaradtak a földből furcsán, kísértetiesen előmere­dő oszlopok, amelyek hol fa­törzsekre, hol pedig klasszikus dutok” tanyáztak a barlangok­ban. Mikor egyszer egy török üldöző csapat erre portyázott, csak egy fiatal anyát talált az egyik barlangban, csecsemő­jével együtt. A törökök arra akarták kényszeríteni a bol­dogtalan asszonyt, mondja meg nekik, merre mentek el a sze­génylegények, s mikor az anya nem tudott választ adni, a sze­me előtt levágták a csecsemő­jét. Az anya ráborult a gyer­mek holttestére és úgy sirat­ta, mire az egyik barlangból előrohantak a hajdútok s ösz- szecsaptak a törökökkel. A túl­erő azonban elnyomta őket s erre az ég- és föld megindult, roppant erejű szélvész támadt, villámok csapkodtak, amelyek felgyújtották az- erdőt, majd hamueső hullt a földre és így keletkezett a várnai kőerdő. A homoksivatagban ma is látha­tó, henger alakú oszlopok te­hát elüszkösödött, megkövese­dett fatörzsek. Az 1828—29. évi orosz—török háborúban egy Viktor Teplja- kov nevű orosz haditudósító már nem ilyen legendaszerűen magyarázza a kőerdő keletke­zését. Szerinte valószínűleg an­tik templommaradványok a kőszálak, de „az is lehet” — jegyzi meg —, „hogy geológiai képződmények”. Toula és Zla- tarsky geológusok véleménye szerint a kőerdő talajerózió hatására keletkezett. Bakalov professzor szerint az oszlopo­kat a tengerpart hullámai fa­ragták ki, végső formájukat judit a legbüszkébb a folt- J jára volt. Gábornak, a kedves, naív mamlasznak sok­szor és hosszan magyarázta a dereka táján nemességét, ló- fömivoltát bizonyító jelet. A testi igazolást, hogy tiszta vér. Az összes ősanyák távol tar­tottak maguktól szászt, szlá- vot, törököt, tatárt. Judit fel­sőbbrendű lénynek vélte ma­gát. Judit civilben bérelszámoló volt az egyik angyalföldi rpű- anyag gyárban. A papa egy­kori millióiból kétszobás villát még átmentett a Pasaréten. Az öreg most pallér, Gazsi bácsi valamelyik építőipari vállalatnál. A mama: háztar­tásbeli. Judit férje, a snájdig Gasz- tonka teherautó sofőrként te­vékenykedett. Hamar meg­unta azonban házaséletét. El- kódorgott. Nőkkel látták. S ezt Judit — a családi tanács így határozott — nem tűrhette. • Visszament a mamához — huszonkét éves férjezett bak­fisnak. Ismét puszedlit sütött, passzianszozott. Felírta a ki­adott nagymosást, másolta An­gela néni legújabb saláta­receptjét. S a mamának estén­ként — magázva bizalmaskod­tak — mindenről beszámolt, arról is: fehívta-e Gábor. G ábor előnév nélküli, fél­szeg idomszerész. üdülői idill. 1955-ben az Anna-bálon ismerkedtek meg. A balatoni kaland Pesten is folytatódott. Az asszony nevelte Gábort. Csináltattak — ötszörös áron, a papa volt Serfőző utcai egyenruha szabójánál — új ru­hát, kabátot. Kellett vennie a szomszéd Buxbaumék csomag­jából jólszabott inget, elegáns nyakkendőt — sőt még sötét­szürke nyúlszőr kalapot is. Tilos volt a cigaretta — pipára szoktatták. Gábor szerelmes volt. Őszin­tén. Ügy, ahogy csak egy Gá­bor tud — huszonhét éves korában. Kínlódott, rajongott, bánkódott, örült, átkozódott — s mindezt semmiért. A fiú a kapuban elköszönt, kezet- csókolt. Csak ez történt, sem­mi több. A lépcsőről még Judit kecsesen, bájosan vissza­intett ... a zután jött 1956. Judit pe- sx dig ment. Itthagyott min­dent, mindenkit: az angyal­földi fizetéscetliket, a griz- galuskát, Pampit, a tenyész- ebet, a pallér-papát. Diszkré-\ ten távozott: Gasztonkával, a \ „hűtlen” férjjel. Azóta Juditról nem tudnak \ az itthoniak. Nem száll légén- i da karrierjéről, nem pletykáz-’ nak nyomoráról. Senkinek sem j írt, szüleinek sem. Judit nincs. ] A tiszta. szent asszony sudár: alakját, szeme színét, ruganyos] lépteit, sőt még a foltját is mindenki elfelejtette — Gábor; is. A fiúval nemrég tálálkoz-] tam. Mesélt szerencséjéről: si­került kijutnia Rómába, az olimpiára. No, nem versenyző­nek — drukkernek. Életében először járt külföldön, egy hé­tig az örök városban élt. Nap­pal a versenyeken izgult, s naplemente után két barátjá­val — mindhárman fiatal­emberek — a forró éjszakában mászkált. Bámulták a nyüzsgő „édes életet”. Betévedtek egy kis külvárosi harmadosztályú lokálba: a Matadorba. A fris­sen tapétázott mulatóhely por­tása Hádesznak, az alvilág is­tenének öltözött — tunikában, saruban hajlongott. A dizőz Pallas Athene-nek játszotta magát, a zenekar tagjai mú­zsák voltak. A főúr, a fizető, kelet fele robog az autó; jobb­oldalt egy-egy kanyarban eiö- villan a várnai tó fényes tük­re; az égbolt ezüstös rezgésén már a Fekte-tenger tükröződé­sét érzi a szem, amikor hirte­len megváltozik a táj arca: a megművelt földek, erdők és li­getek eltűnnek, s helyükbe — mintha csak varázslat történt volna —, jobbról és balról fu­tóhomok sivatagja vesz körül bennünket. Még egy kanyar s a sívó homokból kőoszlopok furcsa, fatörzsszerű erdeje ug­rik elő, akárha hajdani palo­ták hatalmas oszlopai marad­tak volna vissza, valami cso­dálatos, óriási templom rom­jai. — Ez a várnai kőerdő — mondja a sofőr, lelassít és megáll. Kiszállunk, jobbra letérünk a «műútiél s abban a pillanat­ban bokáig süllyedünk a futó­homokba. Akármerre nézünk, ameddig a szem ellát, ez a sár­gásszürke homoksivatag 'húzó­dik s kisebb-nagyobb csopor­tokban szinte feketén, 5—8 méter magas, hengerszerű kő­oszlopok törnek belőle a ma­gasba, egyik-másik 60 centimé­ter, de legtöbbjük két, két és fél méter vastag is. VALAMI VARÁZSLATOS, egészen kísérteties jelleg van ebben a tájban; mintha a mából vala­mi csodálatos időgépen percek alatt az őskorba száguldtunk volna vissza. Egy pillanatra ar­ra gondolok: ha az ember meg­valósítja terveit s egy szép na­pon az űrrakéta utasa a Hold tájain kiszáll, valami ilyenféle látvány fogadja, mert ha az aszfaltút fekete csíkja ide nem intene, akár erre a bolygóra képzelhetné magát az ember, hiszen növényt sehol nem lát ebben a sívó homokban és kő­oszlopok rengetegében. Bebújunk egy boltozatos barlang árnyékába s ott me­séli el vezetőnk a várnai kő­rengeteg rejtélyét: — Az emberek már évszá­zadok óta találgatják, hogyan keletkeztek ezek a furcsa kő­oszlopok, a tudomány azonban csak nemrég adott erre elfo­gadható választ. A néphiede­lem természetesen legendával szeretett volna a kérdésre vá­laszolni, s egyik régi bolgár monda szerint a török időkben bolgár szegénylegények, „haj­KOCSIS JÁNOS: , „ A SZÍNÉSZ Munkások lettek. Ki előbb, ki később. Színészből — úav látszott —, sohasem lesz az- Csellengett, összecsapta a munkáját, ren­detlen volt. Ahol valami ki­esett á kezéből, otthagyta. Korholták is eleget, G alamb Gyurit a bélyegző- óránál fogta el. Pár szó­val elmondta, beteg a felesé­ge. sóhajtozott. Fizetésig kért egy százast. Gyuri kirázta erszényét. — Csak ötven forint van nálam. Színész, négyrét hajtva a pént. gyorsan zsebrevágta. Gyuri volt a hatodik. aki­től kölcsön kért. Mindenkitől kapott egy-két százast. / tazolatlanul hiányzott. Délután összefutottak ve­le a városban- Mesélte: a filmgyárban statisztált. A fizetési napra szabadsá­got. kért; fölvette előbb a pénzt. Másnap beszélt a hi­telezőkkel. s haladékot ad­tak neki. Következő fizetéskor ismét túljárt az eszükön. Ildi. az adminiszrátor. so­rolta a neveket: — Andó ... Baka... Bé­res .. • Szedte a borítékokat a fa­ládából. A színészé már nem volt közte. Aztán Színész egy napon *x végleg elmaradt. — Andó ... Baka... Bé­res •.. Újból fizetés volt. Sokan to­longtak a kis irodában. Sá­padt. ballonkabátos fiatal­asszony állt a fal mellett. A széttépett boríték fölött hat ember osztotta egymás közt Színész fizetését. Ookat beszélt, néha órákon keresztül szóval tartotta hallgatóit. Ült a lakatosmű­helyben — ott lehetett csak dohányozni —. lábát lógatta, gesztikulált, és rendületlenül mondta, mondta. — Mjra-vízzel öblíti a szá­ját — mondták rá az embe­rek. Hallgatták valameddig, aztán elnyomva a csikket, to- vábbálltak. Helyükre mások jöttek. Kinevették: — Akkor is szép ... ha nem \ igaz. * Rájuk mordultak. — Nyugi, atyamesterek! Mikor Schön magiszter, a főcsoportvezető körbe járt ve­le, s bemutatta, még szolidan viselkedett. Az emberek pu­hatolóztak: mi volt?.-, hol dolgozott?... Elmondta: se- gédszínész volt vidéken, s [hogy elsőosztályú sportoló, rö- ; vidtávfutó. ] — Nyolcszázon indul és i száznál kiáll — Bolondozott j Kelemen. i Nem haragudott érte. Velük i nevetett. \ S hogy színész? Senki sem \ akadt föl ezen. Hiszen annyi- ]féle ember jött már az üzem­ibe: díszhalkereskedő, finánc, \ kiugrott kispap. képügynök, • cukorkamester. Németh Emil: Hogy a kivétel tündököljön... Minden vasárnap más hegycsúcsra vágyom és más kocsmába minden szombaton. Az ég színe is változzék naponta, s más-más szagú legyen a szappanom. Sokféle sorokra vágyik minden bennem, de ölelni csak egyet tud karom. Hogy a kivétel benned tündököljön, te zárj be, míg’bezár a sírhalom. szór nem haragszom rád any- nyira, hogy felmentenélek. Nézte a gyerek gyámolta­lan tekintetét, aztán hirtelen azt mondta: — Hanem, figyelj csak ide. Van egy titkos megbízatásom a számodra. Akarsz segíteni ezen a szerencsétlen Tűzön? A fiú azt hitte, rosszul ér­tette, — Tessék? — Mondom, akarsz segíteni ennek a nehézfejű, de jószívű gyereknek? Tudod, mennyire szégyelli, hogy olyan tudat­lan, Azért olyan rendetlen és neveletlen. Mert szégyelli. Ér­ted? Segítesz nekem megne­velni? Na, de ne szólj senki­nek. Ez a mi- titkunk. Jó? Légy vele türelmes, akármit tesz. Vedd úgy, hogy szégye­nében teszi. Inkább segítsd, mint haragudj rá. Cinkosan rákacsintott a fiúra, aztán megfogta a ke­zét, megrázta és megszorí­totta. — Hát, szerbusz — mondta. De megállt, mintha valami még eszébe jutott volna. — Hanem tudod, egy kicsit ne­ked sem ártana, ha férfiasabb lennél. Hány éves is vagy? ... Hát, szervusz, mert sietek. Víz úgy állt ott, mint aki­nek látomása volt. Mát nan a testnevelő tanár--------—félrevonta Tüzet. — Ma kit vertél meg? — kérdezte tőle. — Senkit, tanár úr. Bizony isten. Soha senkiit nem szok­tam ... — kis szünetet tartott és hozzátette: — ok nélkül. — Tudom. Mindig okod van rá. Ezt szeretem benned, hogy van igazságérzeted. Ugye van? — Igen, tanár úr. Persze, hogy van. — Csak azért verekszel, ugye? — Mindig, tanár úr. — Hát ide figyelj. Ez a Víz olyan gyámoltalan, szegény, és ezzel sok jellemtelen gye­rek visszaél. Ütik-verik, ahogy a gyengébbet szokták. Én a te helyedben megvédeném. Elvégre ez is igazság. Hát nem? — De igen, tanár úr. — Mert sajnálom a gyere­ket. Te erős vagy, meg tudod védeni. Tudom, téged a bu­taságod miatt csúfolnak, de hát... A fiú felhúzta a vállát. — Mondd, nem tudnál job­ban tanulni? Mondjuk, ha valaki segítene. Akinek köny- nyebben megy. — Dehogynem — mondta a fiú. — Mondjuk... — tanár úgy tett, mint aki nagyon gon­dolkodik. — Mondjuk..: Víz? .: : A fiú elvörösödött, de nem szólt semmit. Amint elvált a testnevelőtől, mindjárt meg­verte Vizet, aztán megvert valaki mást, mert hogy miért bántja a gyengébbet. Ettől kezdve alig szóltak egymáshoz. Gyanakodva néz­ték a másikat és nem tudta egyikük sem, mit tegyen az­zal a titkos megbízatással, amelyet a lelkében hordozott. Két hét múlva mduit a ko­--------------------sarlabda-baj­n okság második fordulója és a testnevelő tanár kihagyva két jó játékost, Tüzet és Vi­zet vette be az osztály csa­patába. A gyerekek a hasu­kat fogták nevettükben. Tűz mindent maga akart bedobni, Víz pedig máshová szaladt, mint ahová kellett volna, a rosszindul atúak szerint azért, hogy el ne találják a labdá­val. Egyszer aztán valaki meg­ütötte Vizet. És itt robbant ki a szokatlan botrány. Tűz ott termett és úgy elverte a í támadót, mint soha senki £ mást. A tanáriban az osztály- ^ főnök előtt azzal védekezett, ^ bogy igazságot szolgáltatott, i mert megvédte a gyengébbet, j, — Ennyire azért nem sza- ^ bad, fiam — mondta a test-^ nevelő, amikor kettesben ma- í radtak. ^ — De nem volt igaza —2 mondta Tűz. — Miért ütötte? meg? í y Víz megköszönte Tűznek a ^ hőstettet és mellesleg meg- ^ kérdezte, hogyan áll a maii matematika leckével. ? V Ettől kezdve együtt tanul-? tak. ^ És együtt játszottak az ősz- ? tály csapatában. ^ Hogy pedig év végén ho- 'j gyan álltak? Tűznek beírták, 'j hogy jó közepessel „második- 'j ba léphet”, Víz pedig jeles ^ lett testnevelésből. ^ Ja, majd elfelejtem. A csa- ^ patuk teljesen leégett a baj-? nokságban. ? — Ezt azért még gyakorol- ^ notok kell — mondta meccs í , y után a testnevelő tanár, aki ? most már szintén végérvénye- sen elnyerte a neki kijáró 'j gúnynevet. A diákok is csak ? úgy hívják: a Felforgató..! ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents