Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-09 / 83. szám

1981. ÁPRILIS 9. VASÁRNAP MECVCI JCSvhut 3 Nincs vevő a magyar nu.triára Sem árfolyama, sem vásárlója az 1200 forintos állat prémjének Mindössze három éve jött divatba nálunk a nutria. Nem mintha útón-útfélen nutria- bundás hölgyekkel találkoz­nánk, ilyen értelemben nem lett belőle divatcikk. Csak a tenyésztése terjedt el nagyon. Az új divat hódolói azonban — és ez semmi esetre sem ve­hető rossz néven tőlük — nem is annyira kedvtelésből, in­kább. mert némi mellékjöve­delemre számítottak ebből a mellékmunkából, kezdtek ha­szonállatként foglalkozni a Dél-Amerikából származó, Európában alig negyven esz­tendeje meghonosodott, dús- prémű, termetes patkánnyal. Bizonyos mérvű hivatalos, \7agy hivatalosnak látszó tá­mogatásban is részesültek. Végtére szőrmében szegény ország vagyunk, népgazdasági szempontból valóban előnyösnek látszhatott valamiféle prémesállat töme­ges tenyésztése. Nemcsak a belső igény kielégítésére, még valuta is lehet belőle ... Meg kell ragadni minden lehetősé­get új, jövedelmező termelési ágak bevezetésére, e felett nincs vita. Helyes tehát, ha minél többen bekapcsolódnak a magyar nemesprémtermelés- be. Gödöllőn, a Kisállattenyész­tő Kutatóintézet kísérletkép­pen már régebben foglalkozott nutriával. A gödöllői erdészet vácegresi telepén is létesült nutriafarm. Mindkét helyen szépen szaporodott a rágcsá­lók száma, 1958-ban aztán el­érkezett a „maszek” rágcsálók ideje. Egy-két előadás a nut- riáról, amelynek gereznája so­kat ér, az agyarából minden­féle drága csecsebecse, izmos farka inaiból jól fizetett se­bészi varrófonal, farka bőré­ből kecses női szandál készít­hető, a húsa meg előkelő kül­földi vendéglőkben dísze az étlapnak. Kitűnő füstöltkol­bászt is lehet csinálni belőle, A mája pétiig. 1 ‘nők1 V TmVjri egyenesen ínyencfalat, jobb még a libáénál is. És ennyi erénye mellett a tartása mégis rendkívül olcsó. Fagallyal, fűvel, hullott almá­val, kevés szemestakarmány- nyal, répafélékkel, de még a konyhai hulladékkal is beéri. Valami befektetés azért szük­séges. betonból kell készíteni és vasráccsal befedni az ólját, nehogy elszökjön. Ezenkívül még kisebb vízmedence kell. í Egy-egy pár számára alig ezer! forintból mindez megépíthető.! Akár egy év leforgása alatt. busásan megtérül azonban j minden költség, mert : ! * * a nutria remikéiil szapora.! évente kétszer-háromszor el- i lik. éspedig minden alkalom- i mai legkevesebb hat-nyolc, egy ! fél év múlva ivarérett kis pat- i kányt vet. Nem kellett hírverés, a hír: amúgy is gyorsan terjedt, eny- nyi kecsegtető kilátásra pár hónap leforgása alatt sokan érdeklődtek a nutriatenyésztés iránt. És mert egyesülésben az erő, életrehívták az Agrár- tudományi Egyesületben a nutria-szakosztályt. Hamaro­san vagy 1500 érdeklődő lépett be a szakosztályba, sokkal több tagja lett mint ahány nutria akkor volt az egész országban. Azóta alaposan megfordult az arány, a nutria a természet rendje szerint elszaporodott, míg a tenyésztők és tenyész- jelöltek száma napról napra fogy. Akinek van, ha tudna, mindenáron szabadulni sze­retne nutriájától. Bezzeg két éve. még a nut- rialáz tetőfokán, csak úgy tü­lekedtek az állatokért. Kül­földi rokonoktól, ismerősök­től kértek, és sokan sok pél­dányt kaptak is. A Gödöllői Kisállattenyésztő aztán 1200 forintos áron. szintén áten­gedett száz darabot, majd a vácegresi farm 140 párat adott továbbtenvésztésre. darabon­ként 1000 forintjával, de az egyre növekvő igényt ezzel még távolról sem elégíthették ki. Kis házak kertjében, udva­rán épültek a betonólak, mun­— Valóban, minket jelöl­tek ki a nutria átvételére — mondja Samu József, az Or­szágos Nyersbőrforgalmi Vál­lalat iigazigatója —. de nem ve­hetjük át. nincsen piaca. A TA- NIMPEX nem veszi át tő­lünk. külföldön olcsóbb, sem­hogy 310 forintot fizethet­nénk érte. A Pannónia Szőr- meárugyár sem veszi át a nut- riát, amelynek kikészítésére nincs berendezkedve. Kül­földről drága pénzért, külön­leges gépeket kellene beho­zatnia, amit pedig nemcsak a valuta miatt nem érdemes, a kikészítés egyébként sem fizetödne ki. Igen. tudom. Lengyelországban nagyban, százezernyi nutriát tenyész­tenek. Űgv hallatszik, most ott is exportnehézségek van­nak Nálunk valószínűleg az élőállat-eladás lehetősége mi­att kezdték tenyészteni, so­kan meg talán inkább kedv­telésből. ahogy például má­sok galambot tenyésztenek, de annak a tollát sem veszi m°g senki. A reményekben csalatko­zott tenyésztők véleményét Kocsárdi Tibor Budakalászon lakó MÁV lakatostól, az Ag­rártudományi Egyesület nutria- szakcsoportjának Pest megyei területi felelősétől tudakoljuk. Felügyelő bizottsági elnöke az ország legnagyobb, hetven ta­got számláló nutria-szakcso- portjának. amelyben a több­ség Pest megyei. A nUtriások ugyanis földművesszövetkeze­teken belül szakcsoportokba tömörültek. — Csehszlovákiában, Német­országban, Olaszországban és legfőképpen Lengyelország­ban nagyban folyik és tudo­másom szerint kifizetődő a nutria tenyésztése — így kez­di Kocsárdi Tibor. — A Szov­jetunióban pedig újabban egyre jobban propagálják a kolhozparasztok között, te­nyésszenek háztáji gazdasá­gukban nutriát. Ha csupán díszállat lenne, mint az arany­hal. bizonyára nem tenyészte­nék tíz meg tízezren külföl­dön. Lengyelországban csak vasutaskollégáim közül tizen­háromezren foglalkoznak nut­riával. Dr. Bács Gyula, a szakcso­port elnöke a nutriakérdésröl így beszél: . — Azt mondják, hogy a kül­földi piacon a príma szőrme darabjának csak két dollár Hozzáférhetetlenné teszi a Ságvári Endre turistaházat a pilisi erdőgazdaság kások. tisztviselők. nyugdí­jasok otthont emeltek a reménybeli imtriáknak. Bíztak benne, rövidesen kap­nak, lesz import, jut majd mindenkinek. Szorgalmasan jártak a nutriatenyésztő tan­folyamra, kitanulták a te­nyésztés minden csínját-bín- ját, és vártak. Nem sokáig kellett vámiok. A SZÖVOSZ megszervezte a tenyésznutria-behozatalt Lengyelországból, ahol a nut­riatenyésztés már több évti­zedes múltra tekinthet vissza. Összesen ezer darabot hozott be, és darabját szintén 1200 forintért adta. Még így sem jutott mindenkinek, aki nut- riára vágyott. Sokan azt hit­ték, rohamosan megvagyo- nosodnak rajta. többségük azonban reálisan gondolko­dott, úgy képzelte, pár év múltán, átlag hav; 2—300 fo­rinttal növelheti ,a jövedel­mét. Rövidesen az országban már 500 nutriafarmon mintegy tíz­ezer nutria rágcsált. Pest me­gyében. családi és baráti tár­sulások folytán, különösen sok nutriafarm keletkezett, szá­muk legalább kétszázra tehe­tő. Ma már azonban üreseik az ólak. lakóikat agyonver­ték, nem váltották be a hoz­zájuk fűzött reményeket. Sen­kinek sem kell már a nutria, mióta kiderült, hogy gerezná- ia eladlhatatlan. Eleinte hivatalosan 170 fo­rintban állapították meg egy darab gerezna átvételi árát. a harmadik osztályúét pedig 80 forintban, amit a tenyész­tők kévéséi tek. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz fordultak, az pedig megvizs­gálta a nutria-kérdést, és ja­vaslatára a legkiválóbb bőr darabjának árát 310 forint­ban szabta meg a Könnyű­ipari Minisztérium órosztá- I.ya. Egyben a minisztérium kijelölte a-rannonia Szormearu- gyárat a nutria kikészítésére, az Or­szágos Nyersbőrforgalmi Vál­lalatot pedig a gerezna átvé­telére. De a lenyúzott bőrök, ennek ellenére, ma is a te­nyésztők padlásán lógnak, és várják a tavaszi molyokat, hátha talán azoknak kelle­nek. mert másnak ugyan nem. hetven cent az ára, ezért ir­reális és tarthatatlan a nálunk megállapított ár. Értesülésünk szerint azonban az elsőrendű minőségű nutria szőrme világ­piaci ára darabonként 12 dol­lár. Ugyanekkor Magyarorszá­gon gyakorlatilag egy fillért sem ér, egyszerűen eladhatatlan. Nálunk csődbe jutott a nutria­tenyésztés és valahogy úgy ke­zelnek minket tenyésztőket, mint holmi póruljárt speku­lánsokat. Pedig mi nemcsak a magunk hasznára, az országéra is gondoltunk, amikor fejen­ként súlyos ezreseket fektet­tünk be a nutriába. Csupa sze­rény jövedelmű kisember ... Nem tudom, nem értem, miért lett nálunk reménytelen a nut­riatenyésztés. Itt valami nem stimmel. A nutriakérdésban valóban van hiba, csakhogy nem új ke­letű. Hiba történt mindjárt a kezdet-kezdetén. Az arra ille­tékeseknek. mindjárt a kezdet­kor kellett volna tisztázni, népgazdaságunk szempontjá­ból egyáltalán szükséges és! érdemes-e a nutriatenyésztés. képes-e feldolgozására a hazai szőrmeipar. Miképpen volt hát lehetséges az egymillió forin­tos nutriaimport beillesztése tüzetes előtanulmányok és ala­pos megfontolások nélkül a be­hozatali tervbe? Mi nem mondhatjuk meg, noha legjobb tudomásunk sze­rint a nutria egyike a legérté­kesebb szőrméknek, mit ér a legprímább gerezna, 310 forin­tot vagy semmit? Ezt azonban mégiscsak el kellene döntenie valakinek, még mielőtt a ma­gyar nemesprémtermelés meg­indítására drága áron beszer­zett nutriákat bánatukban füs­tölt kolbásszá dolgozzák fel a boldogtalan tenyésztők. Szokoly Endre — AZ ALBERTIRSAI Di­mitrov Termelőszövetkezet hét közepén 50 katasztrális hold gyengébb föld erdősíté­sét kezdi meg. A tervek sze­rint kizárólag akác és kana­dai nyár csemetét ültetnek. Az erdősítést meggyorsítja, hogy a szokástól eltérően géppel történik majd a cse­meték ültetése. A Pilisi Állami Erdőgazda­ság április 5-i levelében a Tú- ristaházakat Kezelő Vállala­tot a következőkről értesíti: „Ismételten közöljük, hogy miután az utat senki nem volt hajlandó átvenni, április 15- én, szombaton reggel, mint ahogy azt már korábban is bejelentettük, az utat sorom­póval lezárjuk. Az útlezárás megtörténte előtt egy lakat­kulcsot T. Címnek átadunk, hogy az üzemeltetéshez el­engedhetetlenül szükséges nyersanyagot, élelmet, stb. fel tudják szállítani■" Ezt megelőzőleg március 30-án. a szentendrei járási tanácsnál a Pest megyei Ta­nács V. B. építési és közle­kedési osztálya értekezletet tartott hogy a Lajos-forrás- hoz 1956-ban, nagyrészt tár­sadalmi munkával megépült út fenntartása kérdésében döntsön. Sűrű autóbusz- és autó- forgalom bonyolódik le ezer» az úton, amely most már javításra szorul. A szentendrei járási tanács képviselője előadta az érte­kezleten, hogy sem a járás­nak, sem Pomáz községnek közvetlenül semmi érdeke nem fűződik az út fenntartá­sához. Szentendre város ta­nácsának képviselője kijelen­tette, hogy amennyiben az utat. fenntartás céljából át­adják a városnak, a fenntar­táshoz szükséges eszközök, anyagok és létszám biztosítá­sáról is gondoskodni kelle­ne. A Közúti Főigazgatóság képviselője közölte, hogy a 3,2 kilométer hosszú erdei utat a forgalom zavartalan és gyors, biztonságos lebonyolítása cél­iából, nagyobb beruházási költséggel át kellene építeni, amihez a főigazgatóság nem rendelkezik anyagi kerettel. Amennyiben az utat meg- ép.tik. ' az’útfenntartást t elvál­lalja. %z' Idegenforgalmi Hivatal képviselője előadta, hogy ezen az úton nemcsak belföldi, de külföldi ide­genforgalom is bonyoló­dik le. A Ságvári Endre turistaház ugyanis a külföldi egyéni autós turisták kedvelt és lá­togatott helye. Március 12-én vasárnap 16 külön-autóbusz és hatvan magángépkocsi fordult meg a turistaháznál, a menetrendszerű autóbuszo­kon kívül. Pedig akkor még nem volt kirándulóidény. Országos idegenforgalmi és népgazdasági érdek tehát, hogy az utat to­vábbra is forgalomban tartsák. Az Erdészeti Főigazgatóság és a Pilisi Állami Erdőgaz­daság képviselői leszögezték, hogy az utat az erdők ál­lamosításakor mint magán- utat vették át. 1956-ban fel­sőbb utasításra részben tár­sadalmi munkával korszerű­sítették, hogy a menetrend- szerű autóbuszjárat megin­dulhasson. Az erdőgazdaság semmi körülmények között nem vállalja az út fenntar­tását, hogy pedig megakadá­lyozza további rongálódását és elejét vegye a nagy for­galom miatt bekövetkezhető baleseti veszélynek, az utat lezárja. Ez hát ma a helyzet és ha napokon belül nem történik intézkedés, a Ságvári Endre turistaház, amelyet Szent­endrével menetrendszerű au­tóbusz-forgalom köt össze, s egyike a legközkedveltebb kiránduló- és üdülőhelyek­nek. legfeljebb gyalog lesz megközelíthető. A turisták viszont ma már autón, sőt autóbuszon is járnak. Évente sok-sok ezer em­ber fordul meg a Lajos- forrásnál, legtöbbjük mo­dern közlekedési eszköz­zel közelíti meg a turis­taházat. Szinte hihetetlen, hogy a természet szépségeiben gyö­nyörködni és felüdülni akaró emberek érdekében most, a tavasz elején ne történjék az út fenntartására semmi sem. Bár igaz, hogy az erdők államosításakor az erdészet ezt. az ytaf, magábútkéht vet­te át, de ugyanakkor hozzá­járult, hogy az egykori Dreher-kastély és környéke a Turistaházakat Kezelő Vál­lalat tulajdonába menjen át. Eltűrte és elősegítette éve­ken keresztül, hogy az utat a turistaház felé igyekvő .gép­kocsik használják. így tehát a szolgalmi jog elvei alapján kérdéses, jogos eljárás-e ré­széről az út lezárása? (sz.) KI SZElfcVEZZE A MUNKÁT? Néhány gondolal a termelőszövetkezeti munkaszervezésről területvállalás mértékében. Mit eredményezett ez például a múlt évben? Azt, hogy a kukorica a vállalt területen még az aratás köztudomásúan munkaigényes időszakában is kapott kapálást. Valamennyi szövetkezeit lag munkaszervező, gazda volt ugyanis a vállalt területen, családja, rokonsága munka­ereje mértékéig. Ezért a ter­melőszövetkezet vezetőségé­nek semmi különösebb gondot nem jelentett a kapások nö­vényápolása, az a megyében elsőnek történt meg, s kifo­gástalanul! Minden gazda tudta, hogy mikor, milyen munka a sürgősebb, mikor, mire. s milyen mértékben kell mozgósítania családja munka­erejét. S egyetlen brigádveze­tőnek sem kellett mutogatni reggelenként, hogy melyik tag hova menjen, s mit csinál­jon, s főleg senkit sem kellett noszogatnia, hogy ideje lenne menni a mezőre. Noszogatás nélkül is népes volt hajna­lonként a határ, ugyanúgy, mint amikor egyénileg dol­goztak az emberek. S ennek az a titka, hogy a családi művelés mögött a premizált eredményességi munkaegység állt, amely érvényben volt be­takarításkor is — amivel szin­tén nem volt zökkenő —, s mindenki sajá* munkája, sa­ját igyekezete gyümölcsét lát­ta a mérlegen, majd a pré­mium révén otthon, a padlá­sán is. Természetesen nem kíván­ható ei ilyen magas fokú munkaszervezés mindjárt az első hónapokban az új szö­vetkezeteknél, de ezután már igen. S ez a szántásnál és a növénytermelő brigádok vetési munkájánál ilyen formában nem oldható meg. De több más munkaterületen, mint például a kertészet, már most is megoldható. De a szántás­nál és a vetésnél is elképzel­hető. hogy ne házalni kelljen reggel, hanem a leendő mun­katerülethez közel eső közis­mert helyen találkozzanak a megadott időben az emberek, s az is megoldható, hogy már előző nap este a brigádveze­tők és munkacsapatvezetők révén a brigádban dolgozó emberek is tudják azt, hogy hol, mit kell végezniük más­nap. A nagyüzemi gazdálkodás egyik előnye éppen abban rejlik, hogy jó munkaszerve­zéssel és munkamegosztással növelhető a munka termelé­kenysége, eredménye. S a munka tökéletes megszerve­zése pénzbe, beruházásba sem kerül. Csupán tapasztalai és józan körültekintés kérdése. Űj, közös gazdasá­gaink vezetőinek mihamarabb meg kell szerezniük ezeket a tapasztalatokat az idősebb szomszédoktól, s mihamarabb időt kell szakítaniuk a körül­tekintésre. S mindennek alap­jául legfőbb elvként az legyen szemük előtt, hogy a szövet­kezetbe tömörült embereknek egy az érdeke, egy a célja, akár egyszerű tag, akár ve­zető az illető. A tagság sem lehet tehát utasításra váró passzív tömeg, hanem vala­mennyi tagnak részesülnie kell a munka szervezésében és a munka irányításában. Csa!: így egyesülnek nemcsak az emberek, hanem a tapasz­talatok és az erők is. S a gaz­dálkodás csak így hozhat sikert. Tenkely Miklós vezője volt. Ma pedig, ha a ve­zetés módszere nem jó, egy­szerű munkássá lép vissza, aki utasításokat, feladatokai vár. s nem önállóan dolgozik. Meg­szűnt a munka szervezője len­ni! És itt van a baj! A termelőszövetkezeti gaz­dálkodás nem jelentheti az emberek önálló kezdeménye­zésének, munkaszervezésének, általában önállóságának meg­szűnését. Ahol így van, ott rossz a vezetés módszere. Egy hatszáz tagú termelőszövetke­zetben nem végezheti el a munka szervezését még 15—20 vezető sem. Ha pedig el akar­ja végezni, s úgy véli. hogy el tudja végezni, az feltétlenül a munka rovására megy. A pilisi példából indultunk ki, bár sok más község nevét említhettük volna. Nézzük meg a szomszédos Albertir- sán, a Dimitrov Termelőszö­vetkezetbén, ’ ogyan oldották meg ott a kérdést? Vegyük például a kukorica megmű­velését. de ugyanígy a cukor­répa. vágy a paradicsom, vagy á korai burgónva mű­velését is felhozhatnánk pél­daként. Albertirsán már az elmúlt évben is, az idén is, a szö­vetkezet vezetői, ? brigádve­zetők bevonásával, válameny- nyi tagjukat meglátogatták, s beszélgettek a család tervei­ről. elképzeléseiről, ele legfő­képpen a család évi szükség­letéről és munkaerejéről. A szükséglethez és a munkaerő­höz mérten megállapodtak a új úton. Ennek ellenére, ha közelebbről megvizsgáljuk az új szövetkezetek munkaszer­vezését — mert nemcsak Pili­sen van ez így, hanem szinte mindenütt —, akkor megálla­píthatjuk, hogy több energiát fordítanak erre a feladatra, ki­sebb eredménnyel, mint a ré­gi, a szövetkezeti gazdálkodás jobb munkamenetét elsajátító közös gazdaságokban. Senki nem hibáztatja az új szövetkezetek néhány holdas gazdákból lett vezetőit, ha má­ról holnapra nem találják meg a legmegfelelőbb munkamód­szereket, mert ezt nem is kí­vánhatjuk. Ehelyett inkább néhány máshol bevált mód­szert és néhány gondolatot szeretnénk figyelmükbe aján­lani, munkájuk megkönnyíté­sére. Mindenekelőtt meg kell ál­lapítanunk azt az általános igazságot, hogy százezer pa­rasztember helyett még a ter­melőszövetkezetben sem szer­vezheti néhány ezer vezető a munkát. Miről van szó? A ma­ga néhány holdján gazdálko­dó parasztember a termelőszö­vetkezetbe lépése előtt kisbir- tokán önállóan szervezte a munkát, szervezte családja be­vonását. megállapította a leg­sürgősebb tennivalók sorrend­jét, s a feladatokhoz mérten osztotta be a rendelkezésre ál­ló erőt. Tehát az a sok százezer parasztember, aki az elmúlt fél év vagy egy év során lett szövetkezeti gazda, azelőtt mind egy kisebb gazdasági egység — a kisbirtok és a csa­lád — irányítója, munkaszer­; A gyakorlati élet minden- ; napjai sokszor a legváratla­nabb kérdéseket teszik fel. [Mint ez is: ki szervezze a mun- ; kát? Termelőszövetkezetről Iván szó, a legtermészetesebb­■ nek tűnik, hogy szervezze a ■ vezetőség, hiszen azért állítot- • ták tagjait az első vonalba. A «kérdés azonban nem ilyen j egyszerű. ! A napokban Huszár János- ísal, a decemberben alakult pi- ; lxsi Uj Élet Termelőszövetkezet 5 brigádvezetőjével beszélget­nem. Elmondta, hogy aznap 30 ; fogat dolgozik irányítása alatt. ; A Nagy-dülőben szántanak, Ő meg árpát vetnek. Elmondta J azt is, a munkaszervezésről, a Ő munka irányításáról beszélget­ővé, hogy reggelenként sok' idő felmegy azzal, míg összeszedi £ az embereket. Aztán az is időt £ igényel, míg kiérnek a kívánt ^ határrészre, ahol aznap dol­gozni kell. Az emberek jó ré­sszé ugyanis — mivel Pilis ha­ltára terjedelmes — nem tudja Ő pontosan az egyes táblák he- Ő lyét, mert nem ismeri vala- í mennyi parcellát. így aztán '/ a brigádvezelő dolga, Ő hogy kivigye a fogatosokat a Ő kívánt helyre, s megmondja, ímit kell végezniük. y Ő A pilisi Uj Élet Termelőszö- Ő vetkezetben általában jól megy Ő a munka, időben végeztek a Ő kora tavaszi munkával és a ^tagság zöme rendesen jár dol- ^ gozni, tehát azok közé az új Ő szövetkezetek közé tartozik, Ő ahol különösebb zökkenő női­nkül indultak el az emberek az

Next

/
Thumbnails
Contents