Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-07 / 81. szám

V. ÉVFOLYAM, 8i. SZÁM 1961. ÁPRILIS 7. PÉNTEK Híradó A tavasz hírnökei Az ,.Eleganciá”-ban nagy volt a forgalom az ünnepeli előtt. Választékban és udvarias kiszolgálásban nem volt hiány. KI MIT SUT... Az utcán bolondul kavarja a port az áprilisi szél. Jóleső me­leg csapja meg az embert, amikor belép a műhelybe. Itt könnyű fehér öltözékben dol­goznak a fiúk, forgolódnak a kemence körül. A hosszú nye­lű péklapátok gyorsan mo­zognak. A Toldi Miklós Élelmiszer- ipari Szakiskola tanulói ezek a fiúk, amint műhelyvezetőjük­től, Pintér Jánostól megtu­dom. 1956-ban létesült ez a tan­műhely, s azóta vezetője. Két oktatóval dolgozik, minden héten négy alka- * lommal foglalkoznak a fiúkkal. Ekkor napi hat órát töltenek a Szolnoki úti tanműhelyben. Hetenként kétszer elméleti ok­tatásban részesülnek. Egy első és egy második osztály műkö­dik. Ebben az évben vált há­romévessé az Iskola. Harma­dik osztályt még nem nyitottak. Jelenleg különösen az elsősök munkájával elégedettek az ok­tatók. Ezek a tanulók Dél-Pest me­gyéből, Szolnok megyéből és Bács-Kiskun megyéből jöttek. Mindnyájan bennlakók. A ta­níttatást, kollégiumot, munka­ruhát, sportfelszerelést a Sü­tőipari Vállalat biztosítja szá­mukra. amellyel a szerződést kötötték. Mivel a szerződésnek két oldala van, nekik az a köteles­ségük, hogy jól tanuljanak, minél jobban elsajátítsák a szakmát. Akik innen kikerülnek, azokra nincs is panasz. Mindnyájan jól el tudnak helyezkedni. Már várják őket az egyes sütőipari vállalatok. Akik meg nem felelnek meg, azokat nem taníttatják, fel­bontják szerződésüket. Az oktatónak a legnagyobb örömöt jelenti, ha az egy év múlva visszalátogató volt ta­nítványt Pannónián látja, jól öltözötten. Közülük többen di­csekvő levelezőlapon adják egykori mestereik tudtára, hogy sikerült Pesten elhelyez­kedniük a szakmában. Ez pe­dig nem l9s dolog, mert lé­nyegesen magasabb követel­mények előtt állnak, mint vi­déken. Ma már vége felé tart az el­ső műszak munkája, hiszen ők reggel héttől délután egy óráig vannak, a második műszak egy órakor kezd, és este hétig dolgozik. Ma már készítettek nyolcszáz darab tejes süte­ményt, száz darab brióst és hatvan darab finom fonott ka­lácsot. A délutáni műszak ter­mékeit másnap elfogyasztják, míg a délelőtti eladásra kerül. A nagy önkiszolgáló csemege­üzletnek szállítanak rendsze­resen a kenyérüzleten Hívül. Két iskolának naponta visznek péksüteményt, éves szerződés szerint. Ilyen iskola összesen hat működik az országban. Minden évben gyakorlati versenyt hirdet a minisz­térium. Az elmúlt évben ezen a versenyen a harma­dikak lettek, megelőzve a budapestieket is. Szeretnének ebben az évben ehhez hasonló eredményeket elérni. A jelenlegi két osztálynak összesen harmincöt növendéke van. Amíg az elsősöket külö­nösen gondosan kell oktatni — az első három hónapban így is a fejük búbjáig kovászosak ■—, addig a második évfolyam­nak már nagyrészt önálló munkát kell végeznie. Most, hogy hároméves lett az iskola, az a cél, hogy a harmadik évben ön­állóan dolgozzanak a fiatalok, a mestereknek csupán felügyelni kell munkájukra. Szép szakma a pékeké. Ma sem egészen könnyű, de lénye­gesen javult helyzetük a régi időkhöz viszonyítva. Érthetet­len, hogy mégis annyira ide­genkednek a fiatalok ettől a pályától. Kevesen jelentkeznek sütőipari tanulónak. Tit. Fotßjunk öss&e ellenük. Amióta bolt a Ceglédi úti Népbolt, a vásárlói közé tar­tozom. Néhány hónappal ezelőtt nagy öröm ért bennünket, önkiszolgáló bolt lettünk. Mint egy kutató, olyan boldogan indultam már az első napokban felfedezni a polcok titkát. Hálásan köve­tett a bolt dolgozóinak tekin­tete. Ugrásra készen várták, mikor siessenek segítsé­gemre. Telt, múlt az idő, már ad­dig fejlődtem, hogy a kere­sett cikkek polcát behunyt szemmel is megtaláltam volna. Akkor jött a derült égből lesújtó villám. Olvasom az újságban, hal­lom a boltban, hogy tolvajo­kat fogtak, zsebre rakták a lopott holmit. Akadt köztük jó körülmé­nyek között levő asszony is. Megrémültem. Ö, átkozott . . s. IIÄPRO SáGok. A z ünnepek előtti napok egyikén két idős asszony beszélgetett a Kecskeméti ut­ca elején. Mellettük halad­tam el, amikor a következő párbeszédre lettem figyelmes. — Még ilyet — sopánkodik nagy hangosan az egyik. — Képzelje el, szomszédasszony, a húsboltban csak tevehúst lehet kapni. — Milyen húst? — csodál­kozik a másik, mintha nem jól értette volna. — Igen, igen — bizonygat az előbbi —, tevehúst! — Dekát miért? — kérdi tovább csodálkozva a másik. — Azért., mert a mi jószá­gainkat kiszállítják s tevét hoznak be helyette — felelte meggyőzően az előbbi. Szerettem volna közbeszól­va megkérdezni, — vajon hány pupú tevék kerültek behozatalra, de kíváncsiságo­mat leplezve, röstelltem, hogy hallgatóztam. így csak a régi sláger ju­tott önkéntelenül eszembe, hogy teve van egy pupú, van két pupú, sőt több...” s ezt dudolgatva jutottam el a fő­téri húsboltig. tközben, mint szorgalmas újságolvasó — megval­lom —•, azon is törtem a fe­jem, hogy milyen kereskedelmi megállapodást köthettünk mi Arábiával vagy Egyiptommal, hogy teveárut Itapunk cserébe. Sehogyan sem emlékeztem, hogy valahol olvastam volna. — Kérek egy kiló tevehúst — libbentem be a húsboltba. A kiszolgáló meglepődve nézett rám, majd szolgálatké­szen felette: marha, sertés, olykor birkahúst árusítunk s végig mutatott a sorba agga­tott húsdarabokon. Tevehús sehol. — Ügy tudom, az állat­kertben is kevés a teve, nem­hogy Kőrösre importálnának belőle. A kivénhedt tevéket pedig az . oroszlánokkal etetik meg. Hogyan kerülhettek AWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWWVXWWXWWXWVWWWW^W,' volna városunkba, ahol még cirkusz sem fordult meg mos­tanában — oktatgatott moso­lyogva. — Hát kecskehúst mértek-e mostanában? — kérdeztem felvillanó reménnyel —, arra gondolva, hogy talán ro'sszul értette az öreg asszony s a kecskét összekeverte a tevé­vel. — Nem szoktunk azt sem mérni — felette határozottan. Tjgyanezt a felvilágosítást * J kaptam a szemközti bolt­ban is. Azóta állandóan töröm a fejem, honnan vehette az öreg anyóka „jó értesülését1’, de nem tudok nyomára buk­kanni. Jöjjön segítségemre s fejtse meg a kedves olvasó... Rácz József szokás. A zsebben való koto- rászéís. Én is szoktam, sőt megszoktam. De csak télen. Pénztárcám jelenlétéről is így győződöm meg. Szó, ami szó, elvesztettem az önbizalmamat. Valahány­szor bevásárolni mentem, úgy éreztem, valami kényszerít arra, hogy a kabátom zsebébe nyúljak. A kezem fél úton magakadt és határozottan úgy érzem, fi­gyel a személyzet. Pedig nem is vagyok lopás — ismernek. A fene egye meg azt a zsebet. A napokban bekövetkezett a tragédia. Édesanyám hóna­pokra beszerzett lisztkészlete fogyóban volt. Pótolni kellett. — Kétkilós csomagolásban vegyed — oktatott ki —, a 9,20-asból. Idős néni anyám, kívánsága szent. A boltba érve kezdtem ke­resni a lisztet. (Ezt még nem vásároltam.) Keringek jobbra- balra, de csak a cukorpolcot látom. Egyszercsak észreve- szem, hogy valaki figyel. Eszembe jutnak a lopások és földbe gyökerezik a lábam. A boltvezető siet felém. Ar­cán a segíteniakarás jóindu­latú mosolya. Liszt? Jöjjön! Kedvesen fordít egyet raj­tam és szemben találom ma­gam a kétkilós csomaggal. (De miért is nem kérdeztem meg? — gondolhatják. Bennem is van hiúság. Csak nem vallom be, hogy nem vagyok elég tá­jékozott.) Jólesett a detektív helyett az udvarias kereskedőt lát­nom. Azóta is gyűlölettel gondo­lok a „szarlcákra”, akik áru­lóivá váltak annak a bizalom­nak. amelyet az új rendszerű vásárlási móddal minden dol­gozónak előlegezett államunk. Cselekedeteikkel, ha ideig- óráig is, megzavarják életün­ket. Leplezzük csak le, irtsuk ki őket magunk közül. Fogjunk össze ellenük. Miattuk nem lehet minden­ki gyanús. Biró Ilona íSfei w Biztosan megfelel ez a szép fehér hétnyolcados kabát. Ba­bos Dezső segit a próbálásnáL K. Tóth Pál is segédkezik a viharkabát kiválasztásánál. (Foto: ifj. Perna Pál.) — A PETŐFI Termelőszö­vetkezet tagjai a szervestrá­gyázást eddig 630 katasztrá- iis holdon végezték el. — A RÁKÓCZI Termelő- szövetkezetben befejezték a cukorrépa vetését. — ŰJABB önkiszolgáló bolt­tal gyarapodik városunk. A 4. számú földművesszövetke­zeti bolt (Kecskeméti út 34. szám) önkiszolgáló bolttá ala­kul át a napokban. — KOCZA SÁNDOR. VI., Kölcsey u. 20. szóin alatti la­kos kerékpárját hosszabb ide­ig őrizetlenül hagyta. A sza­bálysértési hatóság 80 forint pénzbírság megfizetésére kö­telezte. — A DÖZSA Termelőszö­vetkezetben gépesítették a burgonyavetést. A gépállomás 2 gépe végzi a burgonyaveté­si munkákat. — A VÁROSI tanács pénz­ügyi osztálya 1951. évi költ­ségvetésében a kórház részé­re 1 darab diaíragimás film­néző, sokrény vásárlását irá­nyozta elő, amelynek értéke 2500 forint. IV Köszönet és kérés Engedjék, még, hogy ez úton a város vezetőinek az egész Bálvány utcai lakosok nevében köszönetét mondjunk: a mi hosszú Bálvány utcánk most már szép és jó is. Mi tudjuk, hogy a város vezetői azon fáradoznak, hogy a várost szebbé varázsolják. De van az egész utcának egy nagy bánata. Ha a sok jármű elrobog, hatalmas porfelhő húzódik utána és kép­telenek vagyunk az ablakolcat vagy az ajtókat nyitva tartani, hogy szellőztethessük a lakást. Sajnos, ez a városrész nagyon vizes és sok jó levegő kellene a lakásnak. Jó lenne. — ha erre egy mód van —, ez utcát olajjal le­önteni. Fáradt olajra gondolunk. Locsolással is próbálkoztunk már, de egész nap nem locsolhatunk, mert dolgozni is kell. Abban bízunk, hogy a város vezetői nem fognak rólunk megfeledkezni és mi is boldogan nyithatjuk ki az ablakokat es jó, pormentes levegőt szívhatunk. özv. Sipos Gergelyné, Bálvány u. 53. ^VXXNYWXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXXV í Pillanatképek április 4-éről Í. ------■ —iimun—imn —i ' WW If I y * VltfTSBB Kiiencvenhárman vettek részt a munkaversenyben a Faáru- és Dohányzócikkeket Gyártó Vállalatnál az első negyedév­ben. Az ipari tanulók közül csak 8-an vettek részt a verseny­ben. A versenyfelajánlás között szerepel az anyagtakarékos­ság, önköltségcsökkentés, a munkafegyelem megszilárdítá­sa és a minőségi munka javí­tása. — A SZABADSÁG Terme­lőszövetkezet közös művelés alatt álló szőlőterülete ösz- szesen 408 hold. A szőlőnyitási munkák befejeződtek, a met­szési munkálatok is befeje­zést nyernek a közeli napok­ban. — A RÁKÓCZI Termelő­szövetkezet a kertészethez szükséges trágyamennyiséget a pilisi hizlaldától vásárolja meg. . xv\\^\\\\\XX^NN\\\\\\\\\\\\ Óta Kraus—Erich Kulka: Éjszaka és köd. (40 forint) A szerzők; Halálgyár című munkájának folytatása ez a könyv. Hogyan harácsolnak óriási értékeket Hitlerek: az emberek, millióinak legyilkolá- sa révén. Rabszolgamunka, holttestek ipari feldolgozása, Eichmannék magyarországi gaztettei. A tömeges emberir­tás gazdasági háttérét ismeri meg e könyv olvasója. Simone De Beruvoir: Egy jóházból való úrilány emlékei. (34 forint) Ez a könyv a legnagyobb francia írónő naplója: egy ér­telmes, érzékeny s művelt lány fejlődésének leírása. Alapvető problémája intellek­tuális létének s a szerelemnek összeegyeztetése: az ezért folyó küzdelem őszinte ábrázolása szinte klasszikusan örökíti meg egy XX. századi nőtípus ro­konszenves képmását. AWXWWWWWWWWWWWWWVSXWWWWWWWWWWWWWXXWWXWWWWWXXWWVVVXXV, (Foto; Becsi Pál)

Next

/
Thumbnails
Contents