Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

1981. Április 30. vasárnap mar MFcret Kr/Cíl'liiP Tűzgolyó a tajga fölött A tudomány fényt derít a 1 unguz- meteor titkára Reggel hét óra volt, de a messzi északkeleten fekvő Tunguzka folyó felett június végén ilyenkor a Nap már ma­gasan áll. A jakut pásztorok rég kihajtották rénszarvascsor­dáikat. Távolabb a szibériai expressz kattogása, csattogása törte meg a csendet, utasai szórakozottan bámulták a ko­pár tájat. — Nézzék! — Az egyik utas Izgatottan mutatott ki az abla­kon. A ragyogó kék égen hir­telen fényes tűzgolyó bukkant fél. A sziporkázó fénygömb szinte vetekedett a Nappal, amint az égen- átrohant, majd másodpercek alatt eltűnt az északi látóhatár mögött. Nem sokkal utóbb sivító hang, utá­na pedig dübörgés hallatszott és a látóhatáron sötét füstosz­lop nyúlt a magasba. Hasonló tüneményt észleltek a környező telepeken, arany­mosó helyeken és a kis jakut falvakban is. A csillagászok feljegyzéseibe pedig bekerült egy évszám és egy helység ne­ve: 1908. június 30-án óriás meteor hullott le a szibériai tajgában a Köves Tunguzka folyó partján. Mi történt Szibériában ? ! A cári uralom alatt azon­ban nem fordítottak különö­sebb figyelmet az egyedülálló jelenségre, csak a szovjet ha­talom idején kezdték meg a kutatásokat. Ekkor A. L. Kulik akadémikus két tudományos expedíciót is vezetett a Tun­guzka folyó vidékére. Az expedíciónak sok nehéz­séggel kellett megküzdenie. Az erdős-mocsaras terepen csak nehezen haladtak előre, ráadá­sul a kellő felszerelés is hiány­zott. Mivel a tanulmányozást sok évtizeddel a lehullás után kezdték meg, a szemtanúk már csak bizonytalanul emlékeztek az eseményekre, a lehullás he­lvét pedig elborította a mocsár. Kulik 'és,' munkatársai" mégis sok fontos adatot gyűjtöttek össze. Megállapításuk szerint ezen a vidéken egy hatalmas test hullott le, óriási robbanás közepette. A robbanás fel­hője mintegy húsz kilomé­ter magasságig emelkedett. A hatalmas robbanás tíz kilo­méteres körzetben a fáikat a földre döntötte, a nagy hő­ség pedig huszonöt kilométe­res környéken leégette a lomb- koronákat és megperzselte a fatörzseket. Egy környéken tartózkodó pásztort a rob­banás a földhöz vágott úgy, hogy az ijedtében megnémult. Több száz kilométeres kör­zetben a falvak házainak ab­lakai megremegtek. A lég­nyomás hullámát Washing­tonban is feljegyezték a me­teorológiai műszerek, a föld­rengést a németországi meg­figyelők is észlelték. A rob­banás helyén egy nagyméretű ,,bomba tölcsér1’ maradt. Bombazápor a világűrből Kulik szerint itt egy igen nagyméretű meteor lehullá­sáról lehetett szó. A világ­mindenségben milliárd szám­ra keringenek kisebb-nagyobb kő- és vasdarabkák, a meteo­rok. Ezek zömmel egészen picinyek, csupán a millimé­ter ég a gramm századrészei­vel mérhetők. Nagyon elvét­ve azonban sok tonnás dara­bok is előfard,ulhatnak. A meteorok sebessége azonban igen nagy lehet: a Földhöz viszonyítva elérhetik a má­sodpercenkénti 70 kilomé­tert is. Földünkre ^állandóan hulla­nak ilyen kő- és vasszem­csék. A (hatalmas sebesség­gel száguldó meteordarabok a levegőt izzásba hozzák és ma­guk is felizzanak. Ezeket ne­vezzük hullócsillagoknak. A légkörben elégő meteoroknak csak a hamuja szállingózik a Földre. Bolygónk súlya ily módon naponta 5000 tonná­val gyarapszik. Kivételesen azonban na­gyobb darabok is jutnak a Földre. Ezek a kilogrammos — ritkán több tonnás — me­teorok már nem égnek el, ha­nem lezuhannak a földfel­színre. Ilyen jelenség lehe­tett, szokatlanul nagy mér­tékben, a Tunguz-meteor is. Felbukkan egy rémhír • - így állt av helyzeti'amikor néhány évvel ezelőtt egy meg­lepő hír járta be a világot. Egyes „tudósok” szerint — szóit az ismeretlen eredetű rémhír — a Tunguz meteor mégsem az űrből érkező kő­vagy vasdarab volt, hanem egy másik lakott égitest uta- I sait szállító űrhajó. A Földre I leszállói készülő űrhajó atom- i motorjai felrobbantak, ez j okozta volna a pusztítást. E | hírkacsa terjesztői arra hivat- j koztak, hogy a Tunguz meteor j lehullásának helyén semmi­féle meteormaradványt nem találtak, a környék erősen radioaktív és a robbanás fel­hője emlékeztetett az atom­bomba közismert, gombaalaku fellegére. A Szovjetunió Tudományos Akadémiája sietett megcáfolni ezeket a híreszteléseket. Kö­zölték, hogy a Tunguz me­teor lehullásának helyén sem­miféle rendellenességet nem tapasztaltak, a radioaktív su­gárzás sem erősebb a szokott­nál, a gombaalaku felhő pe­dig nemcsak atomrobbantá­soknál, hanem minden heve­sebb robbanás esetében feltű­nik. Egyúttal azonban azt is közölték, hogy újabb, jól fel­szerelt kutatócsoportot küld­tek a lehullás helyére. Találkozás egy üstökössel ? Az újabb kutatások adatait most dolgozzák fel, eredmé­nyeiről tehát még részletesebb adatok nem állnak rendelke­zésre. Feszenkov és Asztapo- vics szovjet csillagászok azon­ban feltételezik, 1 hogy 1908- ban egy üstökössel ütköztünk össze. Az üstökösök szilárd magva szintén kőtömegekből áll. A több százezer vagy mil­lió tonnás kőtömeg lezuha­nása idézte elő a nagy robba­nást A robbanás következté­ben az üstökös magja teljes egészében szétszóródott, ezért nem találtak a lehullás he­lyén nagyobb vas_ vagy kő­darabokat. A Tunguz meteor lehullásával egy-időben nagy mennyiségű por került a Föld légkörébe, ez szintén az üstö­kössel történő ütközés mellett szól. i A Tunguz meteor tehát nem volt űrhajó, idegen világ kül­dötte. A csillagászok számára azonban így is egyedülálló, érdekes jelenség, amely sok tanulságot rejt. Ifj. Bartha Lajos, az Uránia Csillagvizsgáló munkatársa. SZÁMADÁS íi. Kétfh armad-egyharmad — PfeST MEGYEBEN ki­lencvennégy vadász társas.!.' működik mintegy kilencszáz katasztrális hold bérlemé­nyen. A kétezer megyei va­dász le vizsgáztatását oktatási bizottság végzi. Augusztus I-ig minden vadásztársasági tagnak vizsgával keil ren­delkezni. Előző írásunkban az ipari I termelés mennyiségi alakulá­sáról számoltunk be. Most ar­ról szólunk, hogy az 1959-hez viszonyított 14 százalékos tervtúlteljesítést milyen mér­tékben eredményezte dolgo- 1 zóink jobb munkája, a mun- | kaszervezés, a műszaki fej- | lesztés, a technológia javítá­sa és milyen arányban szár­mazik többtermelés a lét­szám szaporításából. ; Itt már korántsem rajzol- j hatunk olyan kedvező képet, | mint a terv mennyiségi túltel- ! jesítéséről. Az egy fő egy | napra jutó termelési érték­tervet ugyanis 3,1 százalékkal teljesítettük túl 1960-ban, 1959-hez viszonyítva pedig 5 százalékos a termelékenység emelkedése. Ez önmagában még nem mond sokat, de ha azt figyelembe vesszük, hogy a termelékenység emelkedésé­nek országos átlaga kilenc százalék, szembetűnik az el­maradás. Ha a hároméves terv egészét vizsgáljuk, akkor is számottevő elmaradásról kell beszélnünk mert amíg országos átlagban 20 százalék­kal, a megyében csupán 14 százalékkal növekedett a ter­melékenység. ami azt jelenti, hogy majdnem egy eszten­dő termelékenységnövekedé­sével maradtunk adósai a nép­gazdaságnak. i Az elmaradás okait vizsgál­va, kitűnik: az elmaradásban jelentős szerepet játszik a sok anyagot igénylő gyártmányokról az inkább munkaigényes gyártmányok felé való eltolódás. Ez azon­ban csak egyes vállalatok ese- | tében fogadható el (Dunakeszi i Járműjavító, Ganz Árammé- ! rőgyár), de megyei átlagban nem. Ugyanis, ha az egész \ megyei ipart vizsgáljuk, meg- I állapítható, hogy a termelés anyaghányada mindössze egy- tized százai ékkai csökkent. Akkor hát mi a fő oka? Er­ről kissé részletesebben kell szólni. Mindenekelőtt előre kell bocsátani, hogy a ter­melékenység elért növekedé­se a jó munka eredménye, a vállalatok munkájában már érezhető volt — elsősorban az év végén — a Vll. pártkong­resszus határozatainak hatá­sa. Amikor a hibákról beszé­lünk, arra gondolunk, hogy több akadályt is elháríthattak volna az útból gyárainkban és akkor még több hasznot hajthattak volna a népgazda- ( Ságnak. Egész egyszerűen ar- I ról van szó, hogy kihasználha- j tó tartalékokat hagytunk j kihasználatlanul és ezt > tesszük szóvá elsősorban ta- l nulságképpen a jövőt illetően. Megállapítható. hogy a termelékenység emelkedése ! elsősorban azért maradt el a várhatótól, mert sok vállala­tunknál nem fordítottak kel­lő gondot a normák figyelem­mel kisérésére és a helyzetnek megfelelő kiigazítására. Ez szorosan összefügg a laza lét­számgazdálkodással. Vállala­taink a múlt év elején a szük­ségesnél több új munkást vettek fel megemelt terveik teljesítéséhez, pedig ha kiala­kítják a megfelelő normákat, létszámot takaríthattak volna meg. Ez az oka annak, hogy 1960-ban a termelés növelé­sének 63,7 százalékát a lét­szám növelése révén érték el. Az is gátolta a termelékeny­ség nagyobb mértékű növelé-' sét, hogy a dolgozóknak csak­nem a fele még órabérben dol­gozott, s ez hosszú idő óta van így. Nem kell különösebben bizonygatni hogy ez nincs serkentő hatással a termelés­re. Szó sincs jQ-j-01, hogy va­laki is mesterségesen megpró­bálná feszegetni, erőltetni ezt I a kérdést. A tények azonban ’ mindenképpen tények és ön­magukért beszélnek. Nem árt néha visszalapozni a régi sta- : tisztikai adatokba. 1956 első kilenc hónapjában a megye | dolgozóinak 78 százaléka dol- ; gozott teljesítmény alapján. J Jelenleg ez az arány 55 száza- \ lékos. Nehéz lenne bebizonyí- i tani, hogy ■ most kevesebb az ‘ olyan munka, amelynél nem ! lehet megbízható teljesítmény­szintet előírni. Ebben az esetben pedig nem | marad más hátra, mint nö- ! vélni a teljesítménybérben dolgozók számát a megye min- j den vállalatánál. Ha száz szá- \ zalékos teljesítménybérezést ’ nem is, de például a prémiu- 1 mos időbért és a teljesítmény­bérezés még számos válfaját szinte mindenütt alkalmazni lehet. A termelékenység növelésé­nek elsőrendű eszköze a mű­szaki és technológiai fejlesz­tés. Vállalataink nagy részé­ben nagyon sokat tettek en­nek érdekében a pártszerve­zetek és a gazdasági vezetők. A Minisztertanács és a SZOT Vörös Vándorzászlajával ki­tüntetett Mechanikai Müvek­ben például egy egész üzem­rész gépeit tervezték meg és készítették el saját erőből. Ugyanakkor több gyártási fo­lyamatot automatizáltak vagy félautomatákkal szereltek fel. Az Ipari Műszergyárban, a váci Könnyűipari öntöde és Alkatrészgyárban, a Csepel Autógyárban és még egy sor üzemünkben korszerűsítették a gyártási technológiát. A Ganz Árammérőgyárban és másutt pedig új szerelőszalagokat ál­lítottak munkába. Az újítók ugyancsak sokat segítettek a gyártás korszerűsítésében az 1960-ban bevezetett 2745 újí­tás révén. Ennek a nagy munkának az ■ eredményei azonban tavaly még nem jelentkeztek a kellő ! mértékben. Ennek megint csak t az az oka, hogy a normákat i nem igazították hozzá a szá- \ mottevően megváltozott ter- ] melési körülményekhez. A nagyarányú műszaki és tech­nológiai fejlesztés éppen ezért sok helyen a normák további lazulásához vezetett, s így fordulhatott elő, hogy egyes vállalatoknál a munkaidőnek egy jelentős részét termelés nélkül töltötték el az embe- i rek. A már megvalósult és a fo­lyamatban levő műszaki és technológiai fejlesztés áldá­sos. .hatását, .tehát, -most.. .kell majd megfelelően gyümölcsöz- tetnünk, amikor mindenütt megfelelően hozzálátnak a normák kiigazításához. Az idei év első két hónapjának adatai már azt mutatják, hogy 6,2 százalékkal nőtt a terme­lékenység. A növekedés nem lebecsülendő, de van még mit tenni a kitűzött cél; a két­harmad-egyharmados arány elérése érdekében. Farkas István 2 VASÁRNAPI POSTA: A biai Táncsics kertészei Milyen lesz a bizonyítvány? Ez a két kis­lány tsz-tag, a biai általános iskola Táncsics Ifjúsági Termelőszövetke­zetének kis ker­tésze. Simogatva, dédelgetve neve­lik a salátát, nem csoda, ha korán és szépen fejese- dik, talán még az íze is jobb a má­sutt termelt salá­tánál. Veszik is tőlük a biaiak. Csak az elmúlt héten 160 forint volt a kertészet bevétele, igaz, nemcsak a saláta árából gyűlt össze ez a nagy összeg, hanem az eladott virágpalántákéból is. Az idei év az első olyan’ esztendő, amikor megyénkben is teljes mértékben uralkodó lett a szövetkezeti gazdálko­dás. Az ország ellátásának gondja most már jórészt a termelőszövetkezeteken nyug­szik. Óriási felelősség ez. Kérdés, hogy termelőszövet­kezeti parasztságunk meny­nyire érzi ezt a felelősséget? S mennyire érzik maguk a ter­melőszövetkezeti vezetők, köz­tük az a sok elnök, agronó- mus és főkönyvelő, akik álla­mi támogatással kerültek a mezőgazdasági vezető poszt­jára ahol sokat vár tőlük a társadalom? Az idei esztendő, mint a teljes mértékben beteljesedett szövetkezeti gazdálkodás el­ső esztendeje — o vizsga éve. Vizsgája a termelőszövetkeze­ti parasztságnak, de leginkább vizsgája a termelőszövetkezeti vezetőknek. A vizsga tétele kettős: az ország ellátása, és a paraszti felemelkedés bizto­sítása. A két kérdés egy gyö­kérből fakad: mennyit terem a föld!? Ettől függ az ez évi bizonyítvány, amelyet maguk a termelőszövetkezeti ygzetök és tagok állítanak ki. A múlt esztendőben a ter­melőszövetkezetek 4—4,5 ezer forint termelési értéket ter­veztek holdanként. Bár az ál­lami átvételi árak hosszú évek óta kedvezőek — kiderült, hogy a termés jóval a tervezett érték alatt maradt. Sokan az­zal mentegetőznek, hogy az elmaradás oka a magas terv. Ez nem igaz. A kevés akkor is kevés ha a terv alacsonyabb. És a kevésnek elsősorban nem az időjárás volt az oka ... A termelőszövetkezeti gaz­dálkodással hatalmas lehető­ségek nyílnak meg az éssze­rűbb, olcsóbb, jobb gazdál­kodás előtt. Ezeket a lehetősé­geket azonban észre is kell venni, ki kell használni. Ta­pasztalhatjuk azonban, hogy termelőszövetkezeti vezetőink egy része gondolkodásmódban, szemléletben, nem lépte még túl a régimódi gazdálkodás kereteit. Egyhelyben topog, tanácsra vár, bizonytalanko­dik. Nem mer kezdeményez­ni, nem mer szélesebb pers­pektívákban tervezni és csele­kedni. Hiányzik a vállalkozó kedv, a vállalkozó szellem. Emiatt aztán sok helyes me­gyei kezdeményezés, okos gon­dolat sikkad el a gyakorlati végrehajtásnál. Miért vau ez? Nincs elég önállóságuk? De hiszen a bá­tor, jó előrelépést senki sem gátolja, sőt, támogatja. Vagy szokatlan - a felelősség? Szo­katlan a nagy számokban való gondolkozás? Az élet fejlődé­se gyors ütemű. S ez az ütem megkívánja hogy a vezetők rövid idő alatt új. szélesebb vágányokra álljanak át. Eh­hez segítséget is kapnak . .. Nem különleges csodaszerek feltalálásáról van szó. Ezt senki sem kívánja. De azt igenis kívánja, hogy a föl­dek becsületes munkát kapja­nak, hogy az elszámolt mun­kaegység mögött megfelelő ér­ték álljon. S kívánja azt is, hogy a kézenfekvő lehetősége­ket ne hagyja kihasználatlanul. A magasabb termelési érték biztosításának olyan egyszerű lehetőségeit sem használjuk ki, mint a növények tőszámának növelése. Jelentős a szerepe a köztes termelésének is. Miért idegenkedünk most tőle? Számtalan más lehetőség is nyílik a több jövedelem biz­tosítására.' Olyan lehetőségek, amelyek mellett sokan elmen­nek, vagy amelyekhez bátor­talanság, 'vagy szűklátókörű­ség miatt sokan nem mernek nyúlni. A nagykátai Magyar— Koreai Barátság Termelőszö­vetkezet például a múlt ősszel egy ötven holdas ősgyepes fel­törését kezdte meg a Tápió partján. Olyan terület volt ez, amelyet nem hasznosított eddig senki. Most öntözéses kertészkedést, öntözéses bur­gonyatermelést folytatnak raj­ta, és szölőgyökereztetésre is berendezkedtek ott. Az albertirsai Dimitrov Ter­melőszövetkezetben a kevés termést adó homokot öt év alatt teljesen betelepíti^ spár­gával. 150—300 holdon nem öt-hat mázsás rozsot aratnak, hanem holdanként 35—40 ezer forintot termelnek meg. Az 1956-ban kísérletképpen tele­pített egy hold spárgájuk ta­valy már 36 ezer forintot ho­zott. Az idén ide 30 holdat te­lepítenek, s ez ötletességüket dicséri. Az inárcsi Március 21 Ter­melőszövetkezet a környék összes eladó borjúját megvá­sárolja ezekben a napokban és szabadtartásos neveléssel te­nyésztésre felneveli. Olcsón biztosítanak rövid idő alatt ha­talmas állományt, s majd ug­rásszerűen növekvő számú sza­porulatot. Az alsógödi Egyesült Törek­vő Termelőszövetkezet a köz­ségben eddig nagyüzemileg nem termelt borsóval próbál­kozik több mint 200 holdon. Az isaszegi Damjanich Tsz-ben a tavalyi öt hold helyett 20 holdon termelnek Juliska-ba- bot. mert annak a múlt évben 16 300 forint volt a holdankén- ti jövedelme. A szobi Űj Barázda Terme­lőszövetkezet mákkal, az aszó­di Aranykalász Termelőszövet­kezet szintén mákkal és nagy- területű napraforgó termelés­sel kísérletezik, s már a múlt évben is jó eredményeik vol­tak. Hosszan sorolhatnánk a he­lyes kezdeményezéseket, a kí­nálkozó lehetőségek bátor ki­használásának módjait, a gazdálkodás állandó javításá­ra való törekvést. De ezeket a kezdeményezéseket, a kínálko­zó lehetőségek tökéletes ki­használását általánosítani és alkalmazni kell a mezőgazda- sági termelés minden ágában, így lesz magasabb az átlagos holdanként! termelési érték, így lesz több árú a piacon. Ez a nagy vizsga, a termelő­szövetkezeti vezetők ez évi vizsgája. De ehhez nélkülözhe­tetlen a tagság bizalma, a tagság szorgalma és anyagi ér­dekeltsége. A bizonyítvány így íródik majd, s az eredményt az ősz hozza meg. Tenkely Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents