Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-29 / 100. szám

A SZÉP H JR ÓL J A jól kikefélt hajat, ameny- £ nyiben szükséges, becsavar- £ hatjuk, de kössünk le éjszakára ^kendővel, legfeljebb haj ha­jlóval védjük. A kendő nem j óvja jobban a frizurát az | összenyomástól, mint a haj- j háló, de a természetes szel- jlőzést gátolja. Nappalra álta- | iában a haj szabadon marad, j kivéve azoknál, akiknek fog- j lalkozása, munkaköre a haj ^ bekötését megkívánja. £ £ Többször hangsúlyoztuk, j hogy az ápolás legfontosabb j tényezője a rendszeres tisz- j táikodás. Ezt az egész testre j vonatkozólag mindenki elis- j meri. Csodálatos zűrzavar ^ uralkodik azonban a hajmo­sás területén, megkérdezünk II. Ha három , legalább nőt ötféle véleményt hallunk. Az egyik hetenként, a másik háromhetenként, a harmadik pedig hárocnhóna- ponként mossa a fejét, állí­tólag azért, mert megfázhat a feje. Legalább lesz egy, aki minden szappanféleségét bűn­nek minősít, mert megszür­kül tőle a haja, a másik vi­szont csak a. szappan mellett kardoskodik, mert attól lesz steép és tiszta, fényes a haja. Próbáljunk rendet terem­teni ebben a zűrzavarban. El­sősorban tudomásul kell ven­ni, hogy a haj és a fejbőr éppúgy piszkolódik, mint a test többi része. Viszont pisz­kos, poros munkánál kendő- ! vei, vagy mással védhetjük. a j mindennapi1 fésüléssel, kefé- j léssel e szennyeződés egy ré- ; szét eltávolíthatjuk, és végül > maga a ruganyos, sisakszerű ; hajkorona is némi védelmet • nyújt. Na meg aztán nem len- i ne nagy öröm a mindennapi í hajmosás után a hullámokat ! gon dósán visszarakni a he- í lyükre és végül, de nem ! utoljára, kinek volna ideje : mindennap a hajszárításra. ; Ezért egyezzünk Aeg abban, ■hogy elegendő egyszer heten- j ként hajat mosni. Ha azon- < ban valaki nem végez na- ; g.ycn piszkos munkát, rend- j szeresen és lelkiismeretesen ! ápolja a haját és nagyon ; nagy terhet jelent a heti j hajmosás, még egy hetet rá- j adhat. Kéthetenként mos- Json fejet. Azért is ajánljuk a J hetenként egyszeri rendsze­res hajmosást, mert az élet j általában ‘ ritmikusan ■ folyik j és a szeivezet évek folyamán í meg tudja szokni az ütemes - £ séget, például azt, hogy a ; frizura éppen egy hétig tart. } A heti ritmika njár azért is j jó,' mert be tudja osztani \ időnket és nem fogunk a í hajmosás után nagymosást 5 vagy nagytakarítást végezni, j Természetesen néha megtör- J lénket, hogy az ütemet meg- í töri valamilyen rendkívüli j piszkos, időközbeni munka, járni megköveteli a sűrűbb j hajmosást, vagy egy olyan \ esemény, amikor csincsabbak j akarunk lenni. Nyugodtan j megtehetjük ezt, mert a haj í gyakori mosása nem ártalmas. Í! j Mivel és hogyan mossunk? í A szappan nem szürkíti a j hajat. Ha valaki kemény Víz— ^ ben mosakszik, akkor a víz j keménységét adó mészsók a í szappan egy részével oldha- tatlan csapadékot képeznek, Virágok a szobában Az emberiség legmaradan- tíóbb, legelterjedtebb kedv­teléseinek egyike a virág­kultusz. Legalább is a rajon­gók tábora ezt bizonyítja. Virággal foglalkozni hálás dolog. A virág az öröm, a ragot adnak egymásnak az j emberek ünnepélyes alkal- j makkor. A virág beletarto- j zik életünkbe és elkísér j bennünket hétköznapjainkba is. f A vidéki parasztházak ab- / lakaiban ott virítanak a pi- j ros muskátlik, a városi há- j zak erkélyeinek faládáiból í kidugják, fejüket a színes \ petúniák és szobáinkban cse- j népben, vázában ott látjuk í a tulipánt a jácintot, a hó- í virágot, az ibolyát, a táti- ; kát, a rózsát, a szarkalábat í és a krizantémot. Minden év- í szak meghozza a maga virá- : gát, a mi teendőnk csak í az, hogy a neki illő vázába : tegyük. Mert nem mindegy, j hogy virágainkat mibe . tesz- ; szűk. Majdnem azt mond- \ hatnánk, ahány virág, any- ; hyi váza. Rövid szárú hó- ; virág nem mutat az ala- ; csony fehér vázában, mint ; ahogyan rózsát, szegfűt sem \ tehetünk szűknyakú, ala- • csony vázába. Nem a virág ; fajtájától függ a díszítés; szépség, a frisse'-ég, a fiatal­ság illúzióját adja. Hálás a gondoskodásért, virágot hoz, színeivel melegít a téli hideg­ben és a közelgő tavaszi megújulás Ígéretét hordoz­za. Az ember nem is elé­gedett meg azzal, hogy csak a kertben legyenek virágai, a lakásába is behozta őket. Persze, nem mindegyiket, csak amelyik a szobaéletre alkalmas. Asztalt virággal díszíteni már a régiek is szerettek. A rómaiak lakomáin a há­zigazda egyik büszkesége az volt, ha asztalára minél különlegesebb virágokat he­lyezhetett. A nagy banket­tek, ünnepi vacsorák aszta­lát virág nélkül el sem le­het képzelni. Virágkoszorú díszíti a győztesek homlokát, a menyasszonyi fátyolt, vi­szépsége, hanem attól a módtól, ahogyan a virágot elrendezzük, elhelyezzük. v\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\w,.\v.v s ez a hajszálakra szürkés ré_ tegben lerakódik. Tehát a fejmosáshoz nyugodtan hasz­nálhatunk szappant, de csak lágv vízben szabad hajat mosni. Ott, ahol kemény a víz. gyújtsunk esővizet a haj­mosáshoz, vagy lágyítsuk meg szódabikarbónával, vagy fel­fűzéssel. A kamillateát csak világos hajúak használják, mert sárgít. Ha mindezek után alaposan leöblítjük ece­tes vagy citromos vízzel, ak­kor a jól alkalmazott szappa­nos mosás után tényleg szép tiszta és fényes lesz a haj. A szappan évszázados ural­mát kezdi megdönteni a mo­dern vegyipar. A .samponok, melyeknek nagy része a las­san közismertté váló zsíral- kohol-szulfonátok különböző fajaiból készülnek, a folyé­kony és olajos samponok mind kitűnően beváltak a haj mosá­sánál. A. hajmosáshoz szorosan hozzátartozik az a kérdés is, hogy a száradó haj széna­boglyához hasonlitson-e vagy pedig frizura legyen belőle kiszáradt állapotban. A szé- nabogiya elleni harc első ál­lomása a kifésülés. A ned­ves haj teljes kibontása és kifésülése ytán akár a ter­mészetes. akár dauerolt hul­lámú hajat be kell rakni. A berakás legegyszerűbb tech­nikáját a fodrász — akihez rendszeresen járunk — meg fogja mutatni. A már végig becsavart és hajtűkkel rög­zített hajat akkor kell le­kötni. amikor megszáradt. Amint említettük, a befülle­dés miatt kendőt ne hasz­náljunk, különösen éjszakára, hanem haj hálót. Nem hullámos és nem dauerolt, tehát sima hajnál Gófark, copf, konty), nem rakjuk be hajunkat, hanem kifésülve, levegősen szárítjuk. Akinek azonban természetes, vagy mesterséges hullámos haja van, óvakodjék a berakás nélküli szárítástól. Nagyon szép látvány lehetett a né­met legendák Loreley nevű rajnai sellője, amint egy szik­lán ülve arany-haját fésülte, valószínűleg hajmosás után, hisz feltételezhető, hogy egy sellő a folyóból mászott a sziklára. Olyan szép volt ez a látvány, hogy a hajósok el- bűvölten csak őt nézték, nem pedig a sziklákat és összetör­ték hajójukat. Ha megvárták volna, amíg a sellő haja meg­szárad — elment volna tőle a kedvük! Mert a berakás nél_ kuli szárítás után haja csak kócos, göndör bogivá lehetett. rj^ivalleuéí a bázisokról |V edves Évám! — Pontosan meghatározni, hogy egy JA kislány, jelen esetben húgod, mikor lép át a ser- dűlő-, a csitri-. vagy ahogy német eredetű meghonosodott szavunkkal mondjuk: a bakfis korba — nem lehet. Az orvostudomány szerint rohanó évszázadunkban lányoknál és fiúknál egyaránt hamarabb következik, el a serdülés kora. mint akár a mi. vagy anyáink, nagyanyáink ide­jében. Különösen áll ez a nagyvárosi gyermekekre! A serdülőkor élettani és lelki változásokat eredmé­nyez. Az eddigi kislány félig felnőtté válik, ugyanakkor még gyermekes tulajdonságokból is sokat megőriz. Ez a testi-lelki változás nem egyszerre me&y végbe. A nagy- lányos öltözködésre való áttérés a változást viszont még- jobban kihangsúlyozza, tudatosítja és a serdülőlány ön­tudatát. magabiztosságát is növeli. Amikor tizenöt éves múltam, akitor kaptam az első nagylány-ruhát. Barátnőmmel együtt vasárnap délután moziba indultunk. Az utcán három nagyfiú és egy har­minc éves férfi is kezétcÁókolommal köszöntött bennün­ket. Pedig ennek a férfinak néhány héttel ezelőtt még mi köszöntünk kezétcsókolomot! Az új ruha varázsa és az a tudat, hogy a felnőttek engem is nagylány számba vesznek — kimondhatatlan örömmel töltött el. Lélek­ben pillanatok alatt átalakultam. Húgaim hiába hívtak azután játszani, bármennyire kedvem lett volna hozzá, ezt már méltatlannak éreztem nagylány mivoltomhoz, f'-vikérn! — Mindezt azért vromn meg Neked, hogy ezzel is érzékeltessem: a bakfisoknál az öltözkö­dés megváltoztatása nem egyszerűen „egy” új ruha fel­vételét jelenti! A szülőknek, az idősebb lánytestvéreknek kell elsősorban érzékelniük azt aé időpontot, mikor en­gedhetik meg lányaiknak, húgaiknak az első nagylányos ruha telvételét. Ezt az időt sok körülmény együttesen dönti el; az iskola, a barátnők öltözködése, a kislány tes­ti-lelki fejlettsége. A nagylányos, bakfis öltözködésre idő- elött áttérni éppen olyan hiba. mint az öltözködés túl késői megváltoztatása. Az egyéniség szorosan vett meg­határozásába csak testi és lelki tulajdonságok tartoznak Ugyan, a ruha azonban ezeket a tulajdonságokat elfed­heti. vagy kiemelheti. Kedves Évám! — Hugód számára levelemhez csatol­tan küldök néhány csinos balffís-modellt Egy fiatal „hölgynek" — egy-két nyári kartonruhával kiegészítve — egész ruhatárát adhatja ez a modell. Ölel barátnőd: Anna 1. Fiatalos tavaszi ruha spriccelt szövetből, vagy barett­ből. Kisbőscgű szoknyája derékban puha berakásokkal. 2. Csíkos mosóanyagból készült egyszerű, de mutatós ru­ha, nagy fehér gombokkal. Szoknyája enyhén húzott. 3. Minden alkalomra hordható kosztüm, pasztell színű szövetből, shantungbói, vagy sima selyemből. Pettyes, élénk színű blúz és bélés egészíti ki a csinos darabot. Fe­hér tropikálból is ajánljuk. 4. Alkalmi ruha fiatal höl­gyek szamára. Nagymintás selyemhői. nylonból, vagy ripszből készülhet. Szoknyája kissé hordószabású. (Tervezte és írta: Velty Györgyné és Forgács Anna) ,^V^AX^X^XX^X^>NX^^^^NA^XN^AA^VX\V\^^XV^X^X>^ŰV^XNX^XV\NX^NXVNV^NNNNNX^^X^XVNX^VNV^XVVVV• Pajtások! Mai rejtvényünkben egy csokorra, való szép virág rej­tőzik. Gyüjtsétek össze ezeket a virágokat. 1 2 i k 5 6 ? á s ü * ü tí IZ Vt ü s n H 19 ZO 121 22 11 23 Zo . Vízszintes: l. Kardlilionrmak is hívják, mint­egy i80 fajtája ismeretes, ejcyik szebb, mint a másik. 8. Előjött a rejtekhelyéről. 9. Fele fele?! 10. Azon a helyen. U. S. L. 13. Még fordítva is jó! lö. Az ele­jén gyakorol! 11. Elek Henrik. !©. Gyorsan növő fa. 21. £ngol fiúnév. 23. Attilaeskn. 2** Hagy­más dísznövény. »6. Futott. Függőleges: J 1. Kétéves növény, szép kék / szinti virága van. z. Termetes.^ з. Szövetet készít (az első koc- £ kába kettős betű) 4. Sarkantyús í virágú évelő növény. 5. Jaj. de ^ nagyon csúnya! 6. /C kérődzők £ gyomrának egyik része. 7. Ma- ^ .ior Tamás. 12. E. G. 14. A liliom- £ félékhez tartozó, szép hagymás ^ dísznövény. w. Mezőgazdasági í szerszám, névelővel, is. Macska-J féle ragadozó. 20. Átnyújt — re- ^ giesen. 22. A mamlasz közepe. 5; 25. I. L». Pajtások! A rejtvényben szc. £ replő virágok neveit írjátok lej egy levelezőlapra, és 1961. má- £ jus 8-ig küldjétek be a szerkesz-J tőséghez. A helyes megfejtők J részt vesznek 8 május havi juta- í lomkönyv-sorsolásban. J Az április 15-i rejtvényünk he- ljres megfejtése: Mount Everest, Mont Blanc, Cotopaxi. Április havi jutalmazott meg­fejtők: Vas József, Vecsés. Eöt­vös u-. 30. — Rég er Margit. Nagy­kőrös. VI., Dévai u. 2. — Pásztpr Ferenc, Gödöllő. Bercsényi u. 5. — Zimonyi József, Ipolydaniásd. £ — Szabó Mihály. Zsám’oék. Pető- J fi S. ú. 3. — Irházy Mária. Cég- £ léd. Alkotmány u. 20. — Szene- J györgyi Babi, Aporka. Petőfi S. и. 75. — ifj. Kárpáti Károly, Szent- £ endre Középhegy u. 1. J A könyveket postán küldjük el. ^ B OLDOGFA L VA MÁJUSFÁJA Sok öreg ember él még Boldogfalván, aki jól emlék­szik arra az időre, amikor a falut Veszekedőfalvának, sőt Szegényfalvának nevezték. Mert a kettő együtt járt. Hogyisne nevezték volna így. hiszen lakói folyvást mara­kodtak, perlekedtek egymás­sal. A lányok a tarka, him es vállkend,őt, a fiúk a kopogós csizmát irigyelték el egymás­tól. És ugyan ki járt jól eb­ből a nagy háborúságból? Bi­zony. nem más, mint Szipoly úr, a földbirtokos, aki még szította is a falusiak vesze­kedő kedvét, nehogy egymás segítségére siessenek, ha ke­vesebb napszámot fizet ne­kik. Történt egyszer, hogy a falu legcsendesebb legénye ’ — Hosszú János — elunta a perpatvarokat és útnak in­dult világot látni. Anyja va­jas pogácsát, foszlós kalácsot sütött az útra. Ö pedig a kö­zeli erdő felé vette útját. Amint ment, mendeqélt. egy­szerre csak látta, hogy lába előtt az úton apró galacsin- hajtó bogár veszködik egy nagy-nagy gombolyaggal. Akármennyire is erőlködött, bizony nem sikerült az apró, de testéhez képest hegynyi golyót tovább gurítania. Egy­szerre csak másik bogárka mászott melléje, majd utána egy harmadik. Amit az első­nek nem sikerült, azt hár­man játszi könnyedséggel megoldották. Jót nevetett János a boga­rak ötletességén, aztán tovább ballagott. De bizony nem jut­hatott messzire. Üjabb érde­kes látnivalója akadt. Ezúttal hurokba került nyulacska nyöszörgőn a földön — tőle alig pár lépésre. Bizony, ala­posan megfeszült rajta a kö­tél. Észre sem vette Jánost nagy-ruigy szomorúságában. Alig telt el néhány pillanat, megérkezett az egész nyuszi- család. Lehettek vagy nyol­cán. Mindannyian szerettek volna a bájban levőn segíteni. Húzni kezdték a zsinege t. Csák nem akart sikerülni. Búsan vonultak hát el, de nemsokára mezei egerek ha­dával tértek vissza. Azoknak aztán sikerült elrágníuk a kö­telet. Ú. de vígan ugrált to­vább az egész csapat a ki­szabadult nyuszi nyomában. Harmadszorra medvével ta­lálkozott János. Nagy fa odva felé settenkedett éppen. Lát­hatólag meg akarta dézs­málni a méhecskék kincsét. Igen ám. de a méhek éberek voltak. Hiába is volt olyan hatalmas állat a mackó, ügy össze-vissza csipkedték őkéi­mét, hogy örökre elment a kedve a mézlopástól. — Hát az állatok okosab­bak volnának, mint mi? — gondolta magában János. — Lám, ők tanítanak meg rá. hogy könnyebb együttesen birkózni a bajokkal. Mi pe­dig örökké csak egymással veszekedünk. Azon nyomban Visszafordult, hogy elmesélje Veszekedöfalva népének, amit az úton tapasztalt. Május első napja volt ép­pen, amikor hazaérkezett. No­sza. nem is vesztegelte sokáig a drága időt, hanem össze- híma a falu apraját-nagyját a. közeli réten, — Ó, be vakok is voltunk mi eddig — így kezdte mon- dókáját és azután elmesélte mindazt, amit látott. — Ha ti ** úgy gondoljátok, próbára tehetjük az erőnket — fejezte be végül. — Kezdjük azon, hogy tanítsuk meg Szipoly urat kesztyűbe dudálni El is indult utána a falu apraja-nagyja és olyan alapo­san helybenhagyták a földes- urat. hogy menten világgá futott. No. nagy mulatságot csap­tak ezután. A falu főterén hatalmas májusfát állítottak a győzelem örömére. Csak úgy lobogott a szélben a so*c- sok pántlika. Táncra is kere­kedett körülötte az egész falu népe. A gonosz Szipoly sohasem mert többé visszatérni. Örök­re a maga gazdája lett a falu, amelyet Boldogf alvónak ne­veztek ezután. Azóta közös májusfa áll minden esztendő­ben a. boldogjaid piacon. Török Júlia GYMKREJTY&y Tavaszi virágok

Next

/
Thumbnails
Contents