Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

* e Négyszáz éves híradások Visegrádiéi, a „földi paradicsomró /1// Visegrád az 1700-as években. Gyűl Visegrád kandi népe, Férfi és nő, agg és gyermek: Valami lesz a vár alján, Hogy sorompót, sátort vernek. (Arany János: Pázmán lovag) Valami lesz a vár alján... — muzsikál a fülembe Arany János vidám balladája, amint Visegrád keskeny utcáin kó­szálok, elnézelődök a palota feltárt romjai között és sze­mem végigtapogatja a Sala- mop-tornyot, majd föltéved a szédítő magasságba is, a fel­legvár csonka falaihoz. Aztán leülök a díszudvar kőpadjára, a márványkút közelében. Me­legen simogatja arcomat a ta­vaszi napfény, elbágyaszt a mély csönd, le kell hunynom a szememet. Ismét Arany Já­nos versét hallom: Kapu kordul, szárnya fordul, .Lobog a toll, a kürt harsan: Jó vitézek, harcra készek. Mind lejőnek, gyűlve gyorsan... „Ekyíssegradó,‘ parádisb' terrcstri” (Visegrádról, a földi paradicsomból) írta Castelli püspök, ÍV. Sixtus pápa kö­vete, elragadtatásában haza­küldött jelentésére, amelyben beszámolt Mátyás királlyal folytatott tárgyalásairól Kérkedtünk ugyan a pápai követ magasztos jelzőjével, de magunk között csak rene­szánsz túlzásnak véltük, ép­pen úgy, mint Galeotto Mar- ziónak De dictis et f actis Mathiae regis (Mátyás király mondásairól és cselekedetei­ről) írt könyvében olvasható dicshimnuszát Visegrádról, vagy Bonfini leírását a káp­rázatos visegrádi udvarról, He­rum. Hungaricarum Decades című munkájában. De szelíd kétkedéssel böngésztük Bro- darics Istvánnak, II. Lajos kancellárjának, valamint Hel- tai Gáspárnak, a Vittenbergá- ban tanult humanistának, az első kolozsvári nyomda fel­állító jának feljegyzéseit is. — Szép, szép — lelkendez­tek eleink századokon át, de nem nagyon hittek ezekben a régi mesékben. Valami bizto­san volt — gondolták maguk­ban —, hiszen a Salamon-to­rony látható, maradt valami a fellegvárból is a hegy tetején, de a 350 szobás palotának se híre, se hamva. Pedig ha állt volna valaha, valami csak maradt volna belőle. Állító­lagos helyén sűrű bozóttal bo­rított hegyoldal lejt a Duna felé, hosszan a község házso­rai fölött, itt pedig nyoma sincs a leírt álompalotának. Fölényesen mosolyogtunk azo­kon, akik mégis kötötték az ebet a karóhoz és hittek a magyar reneszánsz lelkendező historikusainak. Schulek Jánös építész, a Halászbástyát építő nagy Schulek Frigyes fia volt a Leg­hívebb- hivő. Mint a régi mű­emlékbizottság szakértője, a Salamon-torony restaurálására kapott megbízást. A harmin­cas évek elején a hegyoldal sűrű bozótjában kutatva, ta­lált néhány gyanús kődarabot. Gyanúsnak találta azokat a köveket is, amelyekből a vi­déken szerteszét a régi lakó­házak épültek. Harcolni kez­dett, hogy kezdjenek ásatáso­kat ezen a területen. Kinevet­ték. Elgondolásait a hivatalos szakemberek fantazmagóriá­nak minősítették. Igyekezete a fölényeskedő közöny zátonyán feneklett meg. Egyetlen fil­lért sem kapott. Nem hagyta magát. Minden szabad idejét a bozótban töltötte, .sőt né­hány barátjával szövetkezve. 1934 szilveszterén, amikor em­ber még véletlenül sem vető­dött erre, ásókkal íölfegyver- kezve, sajátkezűleg kezdte meg a titokzatos hegyoldal vallatását. Egy-két ásónyomra már meg is találta az eltűnt palota egyik alapfalát: A kézzelfogható bizonyí­tékra aztán megolvadt a kö­zöny. A kételkedők, a hitet­lenek eltűntek, hogy rövide­sen mint a leglolkcsébb hivők követeljék az ásatások ; meg­indítását. így kezdődött meg a kutatómunka 26 évvel ez­előtt, 1935-ben és néhány hét alatt bebizonyosodott, hogy a magyar reneszánsz króniká­sainak minden szava igazság. Azóta szakadatlanul folyik a munka, egymásután kerül­nek napfényre a márvány te­raszok, a gótikus boltívek, a művészi faragványok, a vég­telen teremsorok, a beomlott emeletek. Pedig a csákány az eltelt negyedszázad alatt a föld alá rejtőzött csodának csak egy kis töredékét hozta napfényre: alig száznyolcvan méter hosszú szakaszát an­nak a palotakorriplexumnak, amelynek hosszát az ásatást irányító régészek a próba­gödrök alapján legalább nyolcszázötven-kilencszáz mé­ter hosszúra becsülik. Azt a hatalmas területet töltötte be, amely ma a Zách Klára utcá­tól a jogász-üdülőig terjed. Olyan építészeti csoda volt éz a maga idejében, hogy hozzá fogható sehol a világon nem akadt, és az lenne ma is, ha el nem pusztítja az elvi­harzott századoknál is van­dálabb módon a török meg a német. A másfélszázados tö­rök uralom után — pedig sok éves ostrom színhelye volt — még sok maradt belőle, ha romok formájában is. De Leopold császár, akit teveszá­júnak nevezték kortársai, és aki rettenetesen félt a kuruc mozgalmak felúj ulásától, .mintha megsejtette volna Rá­kóczi eljövetelét, 1702-ben fel­robbantana Visegrádot, hogy hajlékot ne találjanak vala­hogy falai között az átkos ku­rucok. A többit végezte csak el az omladékokon az idő, bete­metve mindent a hegytetőről legördülő földdel, sziklatör­melékkel. így kerültek az alapfalak mélyen a föld alá, de amíg látszott valami belő­lük, a messze környék népe hordta el, mint kényelmes bányából a faragott köveket, és azokból épített hajlékot ma­gának. Pusztulásának ez a történe­te. Keletkezése is elég regé­nyes. A vár maga már az év­ezred első századában meg­volt, László király itt tar­totta fogva nyughatatlan nagybátyját, Salamont. En­nek az emlékét őrzi a Sala­mon-torony, de csak a nevében, mert a börtön nem a torony­ban volt. hanem az alsó vár­ban. A vár alatt csak jóval később emelt királyi palotát Károly Róbert, az első An- jou-király, akinek . királyságát a jó budai polgárok sehogy sem akarták elismerni, ezért úgy megneheztelt rájuk, hogy Budáról végérvényesen Visegrádra helyezte át szék­helyét. A visegrádi fellegvár­ban őriztette a koronát is, amely egészen a mohácsi vé­szig állandóan itt állt szigorú őrizet alatt. Később, Nagy Lajos korában társbérlőt is kapott a lengyel, Zsigryond korában, pedig a német biro­dalom császári koronájában; ‘ Először királyi palotát a vár alatt Károly Róbert építte­tett. A maga idejében már ez a gót stílusban épült palota is építőművészeti remekmű le­hetett. Építése 1323-tól 1330- ig tartott. Itt születtek Ká­roly Róbert gyermekei, köz­tük Lajos is, akit az utókor a „Nagy” névvel ékesített fel. Nagy Lajos is főleg Visegrád­ról kormányozta birodalmát és tovább építtette a palotát is. Zsigmond, „a király, a csá­szár” ugyancsak központnak tekintette Visegrádot, volt úgy, hogy önszántából, de adódott úgy is, hogy akara­ta ellenére, amikor 1401-ben a hatalmukat féltő oligarchák itt tartották fogságban, igaz, hogy csak fél esztendeig. Visegrád fénykora Mátyás nevéhez fűződik, aki Olaszországból hozatott kivá­ló építészeket és segítségükkel valósította meg művészi el­gondolásait. A krónikások bizonyítják. hogy világra­szóló palotájának legfőbb ter­vezője ő maga volt. Szak­emberekkel folytatott vitái során olyan szaktudásról, olyan kifinomult művészi ér­zékről tett tanúságot, hogy az olasz mesterek kénytelenek voltak meghajolni véleménye előtt. Az anconai születésű Bon­fini már közel járt a hatvan­hoz, amikor mint nagyhírű tu­dóst. Mátyás meghívta az ud­varába, 1486-ban kezdte meg udvari szolgálatát. Mátyás megbízta Magyarország törté­netének megírásával is. Már csak a király halála után fe­jezte be azonban Rerum Hun­garicarum Decades című mun­káját, és azt magyar fordítás­ban először Heltai Gáspár adta ki Kolozsvárott 1565-ben. Visegrádról ezeket olvashat­juk benne. „Mátyás Visegrád várát építtette a Duna partján levő helységgel, nagy költséggel, olyan kellemest, hogy még a lucullusi villát is felülmúlja. Külön van itt a királynak és a királynénak lakosztálya, vannak benne ebédlőszobák és hálószobák erkélyekkel: nagyszerű ebédlőtermek ge- rendázott négyszögekkel dí­szített és aranyozástól ra­gyogó mennyezetekkel. Ezen­kívül: aranyozott oszlopcsar­nokok és gyönyörű lakószo­bák: márvány szökőkutak nagy költséggel elkészítve, igen díszes és rácsos ablakok: gyönyörű labdázótermek és megerősített királyi kincstá­rak. Úgyszintén lépcsőzetesen emelkedő teraszok, márvány szökökutakkal díszítve, de kertek sem hiányoznak és gya­korlóterek sem, violáktól illa­tos, zöldellő buxusokkal sze­gélyezett sétányok. Ezenkívül hideg és meleg fürdőkamrák, úgyszintén gőzfürdő és meden­cével ellátott kenőhely. To­vábbá igen sok tükrös fülke elfüggönyözve és igen díszes kápolnák. Sok helyen már­vány és aranyozott díszítésű erkélyek szökellnek ki, ahon­nan szép kilátás nyílik mesz- szire.” Galeotto Marzio, a huma­nista költő, bölcsész és asztro­lógus 1447-ben Ferrarában is­merkedett össze Janus Panno- niusszal, a humanista magyar költővel, a későbbi püspökkel, akinek latin nyelven írt gyö­nyörű versei a kor költészeté­nek legszebb gyöngyszemei közé tartoznak. Janus Pan­nonius hívta meg magához és mutatta be 1468-ban Mátyás­nak. Sokáig élt Mátyás kör­nyezetében, hűségesen föl je­gyezve a király jeles mondá­sait és cselekedeteit. Könyvé­nek IV. fejezetében a len­gyel király követeinek meg­hallgatásáról számol be és mond el érdekes mozzanato­kat. Visegrádról itt így emlé­kezik meg: „Követek jöttek a lengyel királytól Visegrádra, mert ez a neve a Budától egy schoenusnyira fekvő, a Duna partján épült királyi szék­helynek, mellette egg ugyan­ilyen nevű várossal. A régibb királyok építtették ugyan, de Mátyás teljesen újjáépíttette, és nagyszerű palotákat emelt benne. Mert hát mindenkinél jobban tudott gyönyörködni a szép épületekben és az épí­téshez oly kiváló tehetsége volt hogy az épületek díszíté­se és kényelmes berendezése dolgában a legkitűnőbb épí­tőművészekkel is győzelmes versenyt állhatott volna.” A két olasz Mátyás ra­gyogó udvarában, a nagy re­neszánsz király legszűkebb környezetében élt. Az utókor joggal vádolhatná őket elfo­gultsággal. De Oláh Miklós esztergomi érsek, a mohácsi csatában elveszett II. Lajos király özvegyének, Máriának titkára csak 1493-ban. tehát bárom évvel Mátyás halála után született. Az ő tanúság­tétele már döntő, hiszen Visegrádot. Mátyás álompa­lotáját még teljes pompájában láthatta, és a mohácsi vész után, amikor az özvegy ki­rályné kíséretében hosszú éveket töltött a Nyugat orszá­gaiban, összehasonlíthatta ezt az építőművészeti alkotást a világ legnagyszerűbb palotái­val. A kiváló humanista, aki baráti levelezésben állott Erasmus Rotterdam us-szal, 1536—37-ben megírta a Mo­hács előtti Magyarország tör­ténetét. Munkájában oldala­kon át foglalkozik Visegrád aprólékos leírásával. Olyan plasztikus képet ad róla. hogy annak alapján szinte újból tol lehetne építeni eredeti alakjá­ban a föld alól előásott fun­damentumokra. Ilyeneket ír: ,,Visegrád város élén, keleti oldalán épült a királyi udvar, amely sokkal szebben fekszik, sokkal nagyszerűbb és igazi királyi palotával és más épü­leteivel sokkal kitűnőbb, mint elmondani lehet. Az is meg­esett, ami pedig páratlan a ma­ga nemében, hogy egy időben nyújtott szállást négy uralko­dónak és alkalmazottainak, mint közönségesen mondják, hivatalnokainak. Azt mondják, hogy több mint 350 ház (szoba) van benne. Kapuja a Dunára nyílik, ettől körülbelül száz lé­pés távolságban: a közbeeső térséget addig a helyig, amely a város és a kapu között van, fűzfával ültették be. A másik oldalon van az udvar keleti keltje, ebben szőlők és gyü­mölcsfák díszlenek ... A kapu­tól befelé több mint száz lé­pésnyire lépcsőzet kezdődik, amelynek négyszögletű kőfokai hét vagy nyolc sing szélesek, az egész lépcsőzet magassága körülbelül, negyven lépés. A függő térség négyszögletű bol­tozatokon, vagyis a tágas és nagyszerű királyi pincéken ül és azokon épült, egyenlő nagy­ságú négyszögletű kövek bur­kolják . .. Középen szökőkút díszlik, amely veres márvány­ból készült csodás művészettel, s a múzsák szobrai ékestíik. Tetején Cupido alakja ül már­ványtömlőn, melyből vizet szo­rít ki: a víz nem éppen jó ízű, de hideg, a szomszéd hegy for­rásából vezetik ide csatorná­kon át. Kellemes hanggal hull alá a csövecskékből egy már­ványtálba, s onnan egy kerek medencébe. Hollós Mátyás ki­rály parancsára, akinek alko­tásai ‘mindezek az építmények, mikor ünnepet ült. többnyire bor folyt a kútból, hol fehér, hol meg piros, ame­lyet fent, a hegy tövében ön­töttek a zsatornákba.” A káprázatos palota hatását Oláh Miklós egy rendkívül ér­dekes jelenet leírásával érzé­kelteti. Kihallgatáson jelentke­zett a visegrádi udvarnál a szultán követe. Amikor Má­tyás udvarnokai elővezették a városból és a kapuban szeme elé tárult a palota ragyogó bel­seje. annyira elfogta a csodál­kozás és az ámulat, hogy elfe­ledte küldetését. Csak azt tud­ta kinyögni a király előtt, hogy a szultán üdvözölteti. Mátyás­nak arra a kérdésére, hogy mit akar a szultán, nem tudott válaszolni. — Menj — szólt rá a király —, szedd össze magad és térj magadhoz. Később hiába könyörgött újabb kihallgatásért, Mátyás nem fogadta, hanem azt üzen­te neki, hogy térjen haza, küldjön más valakit, aki eleget tud tenni követi megbízatásá­nak. Oláh Miklós festői módon ír­ja le a palota függőkertjeit, a művészi alkotásokkal megra­kott kápolnát, amelynek falai aranyozott tiszta alabástrom- ból készültek, majd ,ígv foly­tatja: „Innen keleti irányban két­felé húzódnak a csodálatos művészettel készült, fameny- nyezetiikön aranyozott királyi , paloták. Egy út a hosszú palo- I iához vezet fel, más út az alcnl fekvő épületekhez.. És itt. kis térség közepén, alabástromból ‘készült csorgókút áll, amelyet márványoszlopokon nyugvó csarnok fog körül. Maguk a házak északra futnak, végül nyugatra fordulnak, minden ablakuk a Dunára néz. Külö­nösen gyönyörű a kilátás a Duna túlsó oldalán fekvő Ma­rosra.” A messze idegenben emléke­ző királyi titkár hangja möst még lelkesebbé izzik: „Ezt a királyi udvart fekvé­sének szépségén kívül pompás épületei annyira díszessé te­szik, hogy minden vitán felül sok ország épületeit felülmúl­ja és azokban az országokban, ahol eddig jártam, sehol sem láttam hasonló díszítésekkel ékes házaikat, csak magában Paris városában, azon a he­lyen, amelyet közönségesen parlamentnek neveznek, amelyben törvényt hoznak és a király dolgaival foglalkoznak, láttam egyetlen termet, amely a visegrádi palotákhoz hason­lóan aranyozott gerendákból és falapokból készült.” Oláh Miklós több mint négy­száz esztendővel ezelőtt ké­szült beszámolóját jól ismer­ték a szakemberek, büszkék is voltak rá, éppen csak nem vet­ték készpénznek. Azt hitték, .hogy.. a~bazájátál4ávoI.élő .hu­manista nekibúsult fantáziája nyilatkozik meg benne. A gé­gészek ésákánya azonban fé­nyesen igazolta minden sorát: igazolta azt, hogy Európa legnagyobb, legpompásabb királyi palotája állt itt a Du­nakanyarban. olyan hatalmas építészeti remekmű, amelyhez foghatót sem talált széles Európában Mária özvegy ki­rálynő hűséges kísérője. A csákányok ennek a csodá­nak alig egyötöd részét tárták eddig fel. de már ez is elég ahhoz, hogy ámulatba ejtse a külföldi és a belföldi látoga­tók százezreit. A feltárás mun­kája azért természetesen nem szakad félbe, de még sok időbe telik, amíg ezen a közel egy kilométer hosszú területen minden előkerül a föld alól. Magyar László ... ha termését jég­verés után akarja biztosítani. Idejé­ben kössön jég- ztositást. mert , ara csak így térülhet meg. A díszudvar rekonstruált képe. (Komád) István rajzai)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents