Pest Megyei Hirlap, 1961. április (5. évfolyam, 78-101. szám)
1961-04-02 / 79. szám
PEST MECtEi kMu'Im* 1961. ÁPRILIS 2. VASÁRNAP rfl ítfkfrAr kiUUfa \ AZ IGAZ BARÁTSÁG JEGYÉBEN Jfe etfkírfc ktUh/jf» LENTAR KALMAN termelőszövetkezeti tag Azt tartja a közmondás, hogy bajban ismerni meg az igaz barátot, ügy látszik, a népek esetében is így van ez. mert a magyar nép is akkor eszmélt rá először, hogy van igaz barátja, amikor nagy bajban volt. 1919-ben történt, a Tanács- köztársaság idején, amikor még éppen csak ízlelgette a szabadságot, s máris az ellenség egész légiója zúdult rá. Másfél évtizede annak, hogy ismét találkoztunk ezzel a baráttal. A szovjet emberek, legyőzve a fasiszta fenevadat, felszabadítottak bennünket a kizsákmányoló, elnyomó, háborúba hajszoló önkény uralma alól. Másfél évtized a történelemben csak egy pillanat, mégis elég ahhoz, hogy megismerjük az igaz barátot. Ezer és ezer jelét láthatta mindenki ennek a barátságnak és láthatja ma is szerte az országban, s megyénkben is. Ezek közül adunk itt át néhányat az olvasónak emlékeztetőül. ÁGOSTON LAJOSNE testnevelő tanár Próbaúton a Csepel-Ikarus hűtőkocsik. (Gábor Viktor felv.) csak tölteni kell, a többi ma-f gától megy. így két gép már 'j csak egy embert kíván ... És ^ szolgálatába áll egy levegővel^ működő automata, amely J maga szedi-adja és bélyegzi aj diósdi márkát. Mindkettő gyári kezek mun-J kája — új hajtás a régen el- j szórt vetésből. * \ A forró Argentína földjét$ Hofherr-traktor szántja ... A J rózsaolaj hazájában Csepel-$ tehergépkocsik hordják a J drága illatot... S a nagy hírű J s véd acél hazájába is magyar % csapágyak érkeznek! J öt világrészt bejár a diós-£ diák munkájának terméke. j Pedig tíz éve még senkii sem is me rhette a magyar $ csapágyak nevét. ' — export pen áthidalta ezeket a nehéz-^ ségeket. Ebben a könyvben ^ találtuk meg a „mester uta-J; sításait”. 4 y Aztán odalépett a vitrinhez, 4 egy keskeny, cigarettatárca'/ nagyságú műanyagdobozt vett ^ ki belőle és a következő sza- ^ vall kíséretében állította az. ^ asztalra: J y — Tudja milyen hatalmast léptekkel fejlődik a híradás j technika. Nos, híradástechni-^ kai berendezéseinknek van ^ egy nélkülözhetetlen kelléke, a telep, amely, sajnos, nem J tartott lépést ezzel a fejlődés-^ sei. Adva volt a lecke: olyan J telepet kell készíteni, amely ^ kis helyet foglal el, mégis J hosszú élettartamú és megfe-J lelő teljesítményű. ^ — íme, itt van előttünk a2 ^ asztalon. Pár hónap alatt J megcsináltuk. A Szovjetunió-% bál kaptuk a dokumentáció-% jat... jye ipara üzen 4 $ Pest megy dolgozódnak üze- J netét viszik például a Szov_< jetunióba a Csepel tehergép- í kocsik és a különböző gépek. ^ berendezések. í y Ezeknek a gépeknek egyikeJ a Gödöllői Gépgyár hűtő- J kompresszora. Ez a gép a ba- J rátság erősödésével együtt tej- J lödött. A gyár műszaki szak-í emberei és dolgozói egyre tö_ ^ kéletesítettéte s ma már elér-^ fék, hogy felére csökkent a ^ súlya, szebb a formája, mint J elődjének, teljesítménye vi- J szont ugyanakkora maradt. J Mezőgazdasági Gépjavító 4 Vállalatunk a Maglódi Gép-J gyárral kooperálva hűtpalag-J utakat készít a Szovjetunió J számára. Ezeket a nagy telje- ^ sítményű hűtőberendezéseket ^ a szovjet élelmiszeripar hasz-J nálja fel. 4. y Pest megye iparát kép vise- J lik a Szovjetunióban a Diósdi J Csapágygyár termékei és még J jó néhány gyárunk készítené-^ nyei, kifejezésre juttatva aj magyar nép barátságát. í Farkas István í y Tóth György 4 — Gyermekkoromban az orvosi pálya vonzott. A fehér köpeny és a csillogó műszerek izgatták fantáziámat: Később rájöttem, hogy mindez csak külsőség. Hamar megismerkedtem a sporttal is* különösen sokat úsztam és tornáztam. Talán — és ez nem is szerénytelenség — komoly sporteredményeket is érhettem volna el, ha a sorozatos sérülés nem töri ketté sportpályafutásomat. A sporttal azonban örök barátságot kötöttem és éppen ezért határoztam el, hogy testnevelő tanár leszek. Ha én magam már nem érhetek el világraszóló eredményt, legalább akkor a gyerekeket vezethessem be a sport, a testnevelés rejtelmeibe. Első kísérletem zátonyra futott. Nem vettek fel a Testnevelési Főiskolára. Ha azonban az ember komolyan akar valamit, eléri. Másodszor is megpróbáltam, s akkor sikerült. Tavaly végeztem, s megvallom őszintén, szerettem volna a fővárosban tanítani. Százszor is feltettem magamnak a kérdést: miért nem Pestre helyeztek? Kissé félve jöttem ide, a budaörsi általános leányiskolába. Az igazgató biztatott: ne féljek. A kollégák is segítettek. Hamar megszerettem a budaörsi iskolát és a gyerekeket. Gyakran előfordul, hogy reggel nyolckor jövök be, s este hatkor megyek haza, de szívesen teszem, mert munka közben nem érzem a fáradtságot. AZ ÖREG VASAS Ez kis időre az étkezésre te- ^ reite a szót. Az öreg tréfa- J san panaszkodott, hogy saj- J nos az ő jó malma már J nem mindent őröl meg, or-J vosi tanácsra csökkentenie 4j kellett a napi kosztja kalória- 4 tartalmát. így mondta: fca-J lóriatartalom meg hogy vaui egy kis liypertóniája. 'j Több mint három órát % töltöttünk a doktornál, aki $ csak a búcsúzáskor vette ész-fj re, hogy én is ott vagyok. $ Hogy jóvá tegye, vasbort J ajánlott, mert sápadtnak ta- J Iáit. J Visszafelé a pártházig na-J gyokat hallgattunk. Az öreg J gondolataiba mélyedt s énj nem mertem zavarni hiszen 4 — mint mondottam — ke- 4 vés beszédű ember volt. % A kapuban azért megálli-í tottam: „Bogdán bácsi .. honnan tud maga ennyi % mindent? A Töké-t meg a% francia Népfront-politikát? % Mennyi iskolája van?” $ Valamit megsejthetett az % öreg, mert elmosolyodott, mi-% előtt válaszolt: „Mennyi is- J kólám? Hát, hogy is mond-% jam... Hat elemi — meg né- J hány éves börtönakadémia ...” J Nyíri Éva á széljen az orvossal egy ilyen öreg szaki, akinek még tán a tej is megalszik a szájában?! A menetvágásról?... Én — rendben van — én még csak tudok valamit. Tudom például, hogy a kanyaró latinul morbilli, a vakbélgyulladás meg appendicitis. De- hát erről sem beszélhetek árakig __ És pont neki! A doktort olvasgatás közben találtuk. Egy karosszékben ült és Anatole France- ot olvasott, akiről én any- nyit tudtam, hogy író volt. Az öreg vasas pedig szépen megindokolta, hogy miért tetszett neki A király iszik. Aztán Barbusse-ről, Zoláról beszélgettek, meg a spanyol szabadságharcról. Az öreg olyat is mondott, hogy no pasaran, de ezt nem értettem, mert itt még nem tartottunk a történelemben. Egyebet is mondott spanyolul, s a doktor dicsérte a kiejtését. Később bejött a háziasz- szony, s szíves szóval kakaó- tízóraira invitált bennünket. Sokak számára még tizenöt évvel ezelőtt is fantasztikus elképzelésnek tűnt Tonka Ferenc, a hazai csapágykészítés egyik úttörője azonban bátran vallotta: Magyarországon is megvalósítható a nagyüzemi csapágygyártás. Azóta rég eldőlt a vita: Közép- Európa legkorszerűbb csapágyüzeme Diósdon hirdeti már Feri bácsi igazát. Az ősz hajú, de fáradhatatlan mester ma is dolgozik, ő vezeti a gyár görgőköszörű üzemét. Újításai eddig csaknem 300 000 forint megtakarítást eredményeztek a népgazdaságnak. Megváltozott élete hűen tükrözi új világunkat, munkájának gyümölcse most már végképpen azé, akinek mindig szánta: a népé. Hosszú és rögös utat tett meg Tonka Ferenc az egykori Lehel úti autószerelőműhelytől a diósdi gyárig. De nem hiába áldozta negyven esztendő munkáját a nagyüzemi csapágykészítés megteremtéséért. Mint mondja, ez az igazi öröm, napról napra szebbnek látni azt, amiről azelőtt csak álmodott. \ 1 osztályvezető rámnéz. Kérdést [ vár. — A „hogyan”-ra lassan j kész a válasz. De tisztázatlan maradt a „mivel”? — Ja. igen... A gépparkunk kétharmada speciális, nehezen beszerezhető. A Szovjetunióból vásároltuk. Beáll egy kis csönd. S az alig sejthető gépza.jon át j szánté hallani véli az ember 5 a mai Diósdot: percenként hull ki a gépből csengve, acé- ; losan egy-egy fényes kész i csapágykarika. , — ...Ezt tudom mondani... És az újságíró ezt teszi hozzá: április elején működni kezd egy hazai elgondolás. A i legutóbb kapott, sokat tudó j ügyes félautomatákra adago-! lótárait szerelnek. Ezek után ! Importból Nemrég együtt örültünk Sátor János elvtárssal, a Törökbálinti Mechanikai Művek igazgatójával annak. hogy elektromos • kondenzátorokat exportálunk. Nem is olyan régen még külföldről kellett behoznunk ezeket a nélkülözhetetlen híradástechnikai berendezéseket. S amikor megkérdeztem. hogyan jutottak el idáig, a következőket mondta el: — 1957 májusában kezdtük a munkát. Szovjet és német dokumentáció alapján indult a gyártás. Nem is volt különösebb hiba, de néhány bonyolultabb műveletnél csak annyi állt a dokumentációkban: „a mesier utasítása szerint”. — Nos. az egyik elektro- I mérnökünk, Czeglédy Károly i egy szovjet könyv alapján, G. A. Zsirov a szerzője, széAmivel Pest me Csak amit itt elmondtunk, I nem hogy egy megye, még az | egész' ország sein tudná teljés 1 egy énért ékkel viszonozni. Amennyire azonban erőnkből telik, mi is igyekszünk eleget tenni baráti kötelezettségünknek. e arany I jet olajvidékröl elindul a fe- ' ke te arany. Már az elmúlt ősszel gépek és emberek jelentek meg Százhalombatta határában. Serényen munkához látlak. Az idén még nagyobb ütemben folytatódik a munka. Közben itthon és valahol a Szovjetunióban mérnökök, tervezők hajolnak a rajzasztalok fölé, s a kész tervek nyomán egyre jobban kirajzolódik a nagy mű képe. Nem a mesebeli varázsló műve lesz. hanem a közös munka hozza létre hazánk legnagyobb erőmüvét itt és azt a hatalmas olajfinomítót, amely a hosszú-hosszú csővezetéken érkező olajat feldolgozza. S amikor majd megindul- I nak a cirilíeláratos turbinák, ; generátorok és nyomukban szétárad a fény, az energia, együtt örülpek velünk segítő j barátaink, a szovjet emberek is. Svédországig j kapitalista országok a legna- ] gyobb titokban tartanak. — Mikor, hogyan? — Egy évtizede szerelte fel a szovjet ipar a Debreceni | Csapágygyárat, tulajdonképpen ebből a vetésből hajtott i ' ki a Diósdi Csapágygyá-r is. i — S a karrier? — Szorgalmasan alapoztuk. Mégis, kevés olyan szívesen : látott vendég járt nálunk,, ; mint az a néhány szovjet . -szakember, aki 1952—53-ban ■ hozzánk érkezett. A .'.gyártási j titok” újabb részét ismertük j i meg a szovjet mérnökök se- ■ ; K őségével. [ Endersz Jenő beruházási | A fékét A múlt évben egy térkép- vázlattal ismerkedhettek meg az olvasók a sajtóból; ezen egy vastag vonal indul ki a Szovjetunióból, s ágazik el négy irányba: Lengyelország, a Német Demokratikus Köztársaság. Csehszlovákia és Magyarország felé. Mennyire magától értetődőnek találtuk a közleményt, hogy megépül a barátság olajvezeték. amelyen egy-két esztendő múlva a „fekete arany” millió és millió tonnái érkeznek el hozzánk a Szovjetunióból. Ugye, milyen kevés és mégis milyen sok ez a másfél évtized? Mi is történik valójában? Néhány hónap múlva Ipolyságtól (Sahy) kezdve árkot kezdenek ásni dél felé haladva, végig a megyén, Budapestet keletről megkerülve, le Százhalombattáig és öblös csővezetéket fektetnek belé. Aztán egy-két év múlva a szovÁsónyomtól — A forró Argentína földjét dübörgő Hofherr-traktor szántja... Finnhon útjain Ikarus-autóbusz robog... A rózsaolaj hazájában Csepel- tehergépkocsik hordják a drága illatot... A mélykék egű Albánia halait magyar gép zárja konzervdobozba ... Pestről ismerős busz rohan a végnélküli sztyeppén... S a nagy. hírű svéd acél hazájába is magyar csapágyak érkéz-■ Öt világrészt bejár a diós- diák munkájának terméke. Pedig tíz éve még senki sem ismerhette a magyar csapágyak nevét. ★ Nyári meleg nap. Emberek állnak kabátujj ban. ingujjban. És nézik — csak sejtve még — a nagy eseményt, egy daru erőlködését hogy helyére tegye a gyár első alkotóelemét. Ma már csak a képesalbum első lapja beszél erről. De minek is köszönheti életét a világhírnevet szerzett diósdi csapágy? — Régen volt már. 1948— 49-ben, akkor döntöttek úgy, hogy tovább lépünk eggyel: Magyarország is készít csapágyakat ... Nagy dolog volt, felért egy kis forradalommal... — Olyan konkurrencia mellett, mint a svédek! — A legnagyszerűbb mégis az volt, hogy olyan gyártási lehetőséget kaptunk, amit a Tavaly ilyenkor még egyé- 4 ni gazda volt Lentár Kálmán pilisi kertész. Karácsonyra ^ azonban már tsz-tag lett, s J április negyedikét már mint a 4 4000 holdas Hunyadi Tsz el- J nökhelyettese és egyben fő- J kertésze ünnepli. — Rá akarok szolgálni a tagság bizalmára, hogy a ma- '4 gam. s a szövetkezet, sőt, az J egész falu érdekében, megva- J lósíthassam elképzeléseimet J — mondja. — A jelenlegi 214 J holdas kertészetünket legké- J sőbb jövőre 320 holdra akar- j juk bővíteni, és lehetőségünk 'j van saját erőnkből, házi esz- J közökkel, legalább negyven J hold öntözésére. A szövetke- J zetben korlátlan lehetősé aek nyíltak az alkotásra, kéz- J deményezésre, amivel élni is J akarok. J Kimondhatatlan örömet j ökoz nekem, ha láthatom az egybefüggő, hatalmas táblák- 'j ban virágzó paradicsomot, ^ paprikát és egyéb palántá- J kát. s főleg, ha az elsők kö- J zött küldhetünk olyan zöld- J árut a piacra, aminek sehol j nincs párja. Mindenem a j föld, a kertészet, különösen % most, hogy senki és semmi. 0 nem szab gátat a régóta ben- 4 nem szunnyadó nagyotakarás, £ alkotás kibontakozásának. J Nincs jobb érzés, mint látni. J tudni, hogy kezem, fáradozás | som nyomán többet terem a í föld. gyarapszik a közös. J NÉMETH MARIKA , v. színművésznő .. t. — Tizenhat esztendő. Egy : ember életét tekintve rövid : idő. Nekem mégis mindent \ jelentett. A színpadot. A rivaldafény Az elismerést. A i hivatást. Éppen tizenhat esztendeje : Indultam el a színészet rö- i gös, de szép pályáján. Ha : visszagondolok rá: csodáin- • tosan szép emlék. Egy életre i szóló. Pedig még nem ju- : tottam a csúcsokra, még ; hosszú út áll előttem. Mégis, j Gyönyörű volt az eddig meg- i tett út. Küzdelem, siker, el- j ismerés. Taps. a Jászai Ma- \ ri-díj I. fokozata és a Szabad | szél Stella szerepéért a szov- : jet aranykoszorús kitüntetés. Aztán vendégszereplések Moszkvában. Bukarestben, Münchenben; hangversenyek Prágában ég Bécsben ... Mind egy-egy jelentős állomás. Hogy minek köszönhetem? Tehetség? Szorgalom? Lelkiismeretes felkészülés? Igen, ez is. De nemcsak ez. Még valami, ami tizenhat esztendővel ezelőtt kezdődött el... Szabad szál... Talán ezért is volt ez nagyon sokáig a legkedvesebb szerepem. Vágyak? Tervek? Sok-sok jó szerep. Igaz szerep. Furcsa kívánság egy operettszínész- töl? Lehet. De akkor is így igaz. Ami az embernek nagyon közel van a szívéhez, arra vágyik a legjobban. Az operettben is lehet igazat, maradandót alkotni. S ha sikerül, ez a legnagyobb öröm. Az alkotás öröme. Akifői ez az írás szól, egyszerű, névtelen harcosa volt a pártnak. Emlékét nem vésték márványba, utcát sem neveztek el róla. Nem vitt véghez különösebb hőstettet; de egész munkában eltöltött, becsületes életét osztálya ügyének szentelte. Az eset régen történt, egykét esztendővel a felszabadulás után. A vasárnapi falujárások idején. Szeles-bolondos áprilisi reggelen aprócska Bihar megyei faluba érkezett velünk a teherautó. Tetétlennek hívták a falut, nem tudni mi okból, mert szorgos, dolgos kezű nép lakta. Egyetlen nevezetessége az volt, hogy sárgára festett kastélyát, meg a hozzá tartozó birtokot Lilian Harvey amerikai filmszínész- nőtől örökölték a falubeli nincstelenek. Persze, nem végrendeleti- leg; földosztás útján. A művésznő személyesen sosem járt a birtokán. Vj urai viszont világéletükben verejtékükkel öntözték minden barázdáját. Érkezésünk hírére nagy : csapat ünneplősen öltözött gyerek verődött össze az autó körül. Szüleik szemérmes kíváncsisággal lestek bennünket a kerítéslécek mögül. Rövid eligazítás a pártházban, s a falujárók szétrajzottak a zegzugos utcákon. Párosával mentünk. Az én párom idős ember volt. Régi kommunista, vasmunkás. Tempós mozgású, kevés beszédű, mint általában a vasasok. A hangulatom nem volt bizakodó. Azon töprengtem: miért éppen bennünket küldtek a doktorhoz? Egy öreg szakit, meg egy csitrilányt?! Mikor a pártházban megmondták: a doktorhoz a legjobb népnevelők menjenek! Régivágású értelmiségi, szavának súlya van a faluban. Harminc évet töltött ezen az aszályos vidéken, úgy ismer itt minden élő lelket, öreget, fiatalt, mint a tenyerét. Az emberek hallgatnak rá, az értelmiség meg egyenesen vezérének tekinti. ... Pont minket kellett oda- kuldeni? Ugyan miről beTONKA FERENC üzemvezető
