Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-11 / 60. szám

MIT MFGVE1 ifiU-ian 1961. MÁRCIUS 11, SZOMBAT Ipartelep a termelőszövetkezetben Vonyítva zúg a fűrészgép, hármain tolják a vágószalag alá a hatalmas fatörzseket: készül az istállókhoz szük­séges deszka. Odébb traktor pöfög indulásra készen, ép­pen az imént fejezték be a javítását. Dolgoznak a ko- vácsműhélyben is, cseng az üllő, fórmáiják a patkókat. Nem pihennek a bognárok sem, Pergel István éppen egy hosszú létrát fogaz..: — Az építőbrigád, az ácsok meg a kőművesek kint vannak az építkezéseken — mondja kísérőnk, Csanádi József, a tápiósápi Petőfi Tsz elnökhelyettese, amíg vé­gigvezet a szövetkezet bon­takozó „ipartelepén”. Közben elmagyarázza, melyik mű­helyben kik dolgoznak, mit csinálnak és mennyit ke­resnek a közösben; Tápiósáp egy év óta tsz- község, most már valamennyi gazda a Petőfi Tsz-ben dol­gozik. Az új életforma, a megváltozott falu válaszút elé állította a község kisipa­rosait, Szőke Mihály kovács­mester „kuncsaftjai” is szö­vetkezetiek lettek, hát ő maga is utánuk jött. Ho­gyan találja meg a számítá­sát? Elég erre talán László József példáját elmondani válaszként. Ez a fiatalem­ber csaknem egy évtizeden keresztül dolgozott egy fő­városi nagyüzemben, s hogy megbecsülték, bizonyítja a kiváló dolgozó oklevél. Igen- ám, csakhogy hajnalban kel­ni, négy-öt órát utazgatni, nem gyerekjáték. Amikor a község népe a közösbe lé­pett, gondolt ő is egyet, itthon maradt, s beállt a tsz műhelyébe. Közben egy tanulót is felvettek, most már hárman verik a vasat. Azt írtuk a címben, ipar­telep, s kovácsműhelyről be­szélünk. Nem összefüggéste­lenül, Ha most még csak a kovács-, bognárműhely, meg A fűrésztelep termel is, már szervezik a gépjavító részleget, s ugyanide tele­pítik majd a eementüzemet. Mozaiklapokat, kútgyűrűket, betonelemeket gyártanak itt, nemcsak a tsz, meg a ta­gok részére, hanem a járás többi tsz-községének is. Az új üzem már a tavasszal munkához kezd, egyelőre két emberrel. — A Rákóczi Tszcs-től örö­költük mi ezt a hatszáz négyszögöles telket a rajta­lévő házzal együtt — ma­gyarázza tovább az elnökhe­lyettes — a vezetőség úgy döntött, itt dolgozik a szö­vetkezet valamennyi iparo­sa, s itt építik fed a gépszí­neket is. Ha minden jól megy, még ebben az évben befejezzük a központosítást. Mit produkált eddig az épí­tőbrigád? Ha pénzben akar­nánk kifejezni, ez is szép kis summára rúgna. Házilag sok­kal olcsóbban készítették el az ötven méter hosszú közös istállót. Építettek két darab, hasonló hosszúságú sertés­ólat is. A brigád készítette el a kukoricagórékat, meg a rak­tárhelyiségeket. i Az idén to­vább folytatják a nagyarányú építkezéseket, ők fejezik be az ipartelep átalakítását. A szövetkezetét állattenyésztő gazdasággá akarják fejleszte­ni, tehát sok férőhelyre lesz szükség. Az idén az igavonó állatokat is közös istállóba helyezik el, ezeknek is a bri­gád készíti el a szálláshelyet. A faanyagot a hidegebb idő­ben a tsz erdeiből termelte ki az épitóbrigád, most már, hogy kedvezőbbre fordult az időjárás, hozzáfog­tak a kőműves- és az ács­munkákhoz is. Helyes elgondolás volt a községben élő mesteremberek foglalkoztatása és az ipartelep kialakítása. Nemcsak az ellen­őrzés lesz így könnyebb, ha­nem az irányítás is hatéko­nyabbá válik. Szó van arról, hogy ha a telep elkészül, ki­jelölnek egy telepvezetőt is, aki gondoskodik az anyagel­látásról és a folyamatos mun­káról. Az utánpótlás biztosítá­sára is gondot fordítanak, s az ipar iránt érdeklődő fiata­lok a tsz-ben is megtanulhat­ják a szakmát. (súlyán) Az erdőkben és csemetekertekben is bevált a simazinos gyomirtás A kukoricaföldeken már nagy területeken alkalmazott vegyszeres gyomirtást az er­dészeti kutatók kipróbálták az új erdősítéseiknél és cse­metekertekben. Az elmúlt évben többek között a bu­dapesti, a mátrai, a magas- bakonyi, a kiskunsági és a somogyi erdőgazdaságokban folytattak kísérleteket, ösz- szesen mintegy ötven hek­táron. A simazin nevű vegy­szer mindenütt jól bevált: az összesített vizsgálatok azt mutatják, hogy . használata mintegy hetven százalékos munkaerőmegtakarítást je­lent, a csemeteápolási költ­ségek a korábbinak felére csökkenthetők. Gyermeki lélekjelenlét Csodálatos lélekjelenlétről és gyakorlati érzékről tett ta­núságot egy négyesztendős kislány a Massachusetts ál­lambeli Chicopeeben. A lány­ka kétéves kishúga játék köz­ben egy gombot dugott az or­rába és annyira felnyomta, hogy fulladozni kezdett. Négy­éves nővére azonnal feltalál­ta magát. Mint a konyhaszek­rény alapos ismerője, elővet­te a borstartót és annak tar­talmát a kishúgára szórta. A gyerek azonnal tüsszentő ro­hamot kapott, s a gomb kire­pült az orrából. JVem hössünetért tettéh Elnézésüket kérem, ha so­raimmal zavarom önöket, de szeretném, ha mások is megtudnák, mi történt ve­lünk itt, Dánszentmiklóson. öreg asszony vagyok már, tsz-nyugdíjas. Évzáró taggyűlésünk volt, egyben elnökválasztás. Az ál­lami gazdaság igazgatója, Kelemen György lett az elnökünk. Kemény ember, de a szíve jó. A gyűlés utáni napokban beállít hozzám egy név­sorral Csernai Julianna. Nem tudtam elgondolni, mit akarhat nálam Julika. Vé­gül elmondta, hogy a tsz- elnök megbízásából jött. Fel­adata, hogy járja végig a nyugdíjas öregeket. Bizony, hideg volt nálam, mert már három napja nem volt tüze­lőnk. Látta ezt Julika, visz- szament az irodába — és délután már hoztak is tüze­lőt. Elmondta azt is, kapok még fát. Arra gondoltam, ki fogja kitermelni, én már beteg és gyenge is vagyok. Azt mondtam, majd nap­számost fogadok a nyugdí­jamból. Na, még csak azt kéne, csattant fel a kislány. Majd mi, KISZ-fiatalok ki­termeljük a fáját és haza is szállítjuk. így is történt. Pár nap múlva meg elmentem a szomszédasszonyhoz, kösse be a lábam, mert egy kutya igen csúnyán megharapott. Másnap legnagyobb megle­petésemre, hogy a boltból hazamentem, autó áll az udvaromon. Ki volt benne, mit gondolnak: senki más, mint Kelemen elvtárs. El­jött, mert hallotta, beteg va­gyok. Érdeklődött, mi hiány­zik, hogyan állok anyagi­lag. Bizony, én felelni sem nagyon tudtam, úgy folytak a könnyeim. Végül annyit mondtam csak, köszönöm, hogy eljött hozzánk, öregek­hez. Nem jár ezért köszö­net — válaszolt — gondot kell fordítani a becsületben és munkában megöregedett tagokra is. Ha valami olyan problémám akad, amit nem tudok egyedül megoldani, forduljak a tsz-hez. Most a Pest megyei Hírla­pon keresztül szeretném megköszönni a KISZ-fia- taloknak és a tsz-vezetők- nek a gondoskodást. Boldo­gan hajtjuk álomra a fejün­ket, ha ilyen kommunista vezetők állnak a hátunk mögött. így még öregen és betegen is szép élni. Maradok kiváló tisztelettel Fekete Károlyné Dánszentmiklós, Széchenyi u. 8. Nagy tervek Ráckeve három termelőszövetkezetében /Íí'/i'/<*sőí/«ff a ívriitetrállalús — Jelentős építkezések Január óta Ráckeve is ter­melőszövetkezeti község. A ré­gebbi, de csaknem ötszörö­sére megnövekedett Rákóczi Tsz mellett két újonnan ala­kult szövetkezetben: az Ár­pád és az Arany Kalász tsz- ben is alakítják közös éle­tüket a ráckeveiek. Szépítés nélkül elmondhatjuk, hogy mióta az alakuló közgyűlé­sek lezajlottak, egy percig sem tétlenkedtek az új szö­vetkezeti tagok. Megszervez­ték a brigádokat, s amint az időjárás engedte, hozzáláttak a szántáshoz is. Hogyan halad jelenleg a munka, és mit szándékoznak megvalósítani 1961-ben a ráckevei termelő- szövetkezetek, erről számo­lunk be röviden. Harmincöt forint nyolcvan­két fillért fizetett munkaegy­ségként régi tagjainak a ráckevei Dózsa Tsz. Az idén a 300 főre duzzadt szövet­kezet ugyancsak ennyit akar osztani. Mint Guti Ferenc mezőgazdász elmondotta, a megnövekedett földterület ugyan fokozottabb feladatok elé állítja a tsz-t, ennék el­lenére nem ijednek meg a teendőktől. A profil nem változik. továbbra is az állatte­nyésztéssel, takarmány- és aprómagvak termelé­sével foglalkoznak. Tavalyelőtt még a hagyomá­nyos módszerekkel termelték a takarmányt, az idén már öntözőberendezést is használ­nak. (Tavaly kísérletképpen a Cukorrépánál alkalmazták az esőztető berendezést, s en­nek köszönhető a 210 má­zsás holdanként! átlagter­més.) Ügy tervezik, hogy a lucernát, burgonyát, a cu­korrépát és a másodvetéseket öntözik. A szövetkezetben egyéb-' ként jó ütemben folynak a tavaszi munkák. Időben el­végezték a belső leltározást, és összeadták a lovakat is, és már a vetőmag is a rak­tárban van. rövidesen pedig a földben lesz. Minthogy el­sősorban állattenyésztéssel foglalkozik a tsz, a meglevő férőhelyek ^ mellé most új istállókat í szándékoznak építeni. Többek között egy ötven fé­rőhelyes növendókmarha- is­tállót, 120 férőhelyes sertés- fiaztatót, meg egy 250 férő­helyes süldőszállást építenek, szerfiás megoldással. Üj gépekkel egészítik ki a régi gépparkot. Vásárol­nák lensodró- és szártépő gé­pet. Eredetileg egy U—28-as traktort is akartak venni, minthogy azonban az idén nagyobbrészt a tsz-be hozott kisebb parcellákon gazdál­kodnak, elhalasztják a trak­torvásárlást. A gépállomás elegendő erőgépet biztosít a szövetkezetnek. Jövőre viszont már áttérnek a nagyüzemi táblás művelésre. Tavaly itt is bevezették az eredményességi jövedeleméi, osztást, most tovább szélesí­tik az új munkaegység-rend­szert. Már a vállalások is meg­történtek, a legtöbb csa­lád nagyobb földterüle­tet kért művelésre, mint azt átlagosan tervezték. Nem tétlenkednek Ráckeve újonnan alakult, s egyben a legnagyobb szövetkezetében, az Árpád Tsz-ben sem. (Ez a szövetkezet egyesült az ugyan­csak újonnan alakult Egyet­értés Tsz-szel.) A brigádokat itt is megszervezték, s amint £ az idő engedte, hozzákezdtek "* a kinti munkákhoz. A mákot „régen” elvetették, a szán- |tás is jó ütemben halad. Eb- |ben | a szövetkezetben főként | növénytermesztéssel fog- í lalkoznak, és kertészke­dést folytatnak, * de termelnek ipari növénye- f két is. A tsz tagjai már az első közös esztendőben lerakják az alapokat a további eredmé­nyes munkához. A leendő központban negyven férőhe­lyes sertésíiaztatót, 240 fé­rőhelyes sertéshizlalót és egy húszvagonos kukoricagórét építenek. Az Aranykalász Termelő- szövetkezetben közel kétezer hold föld jut 380 családra. Ebben tekintélyes szőlő- és gyümölcsterület is van, ami komoly feladat elé állítja az új szövetkezet tagjait. Túl­nyomórészt ugyan növény- termesztéssel foglalkoznak, de sokat várnak a. .gyümöl­csöstől és a szőlészettől is. (s. p.) Meggyorsult a szerfaanyag szállítása A Budapesti MEZÖSZÖV- től kapott tájékoztatás szerint az elmúlt napokban örvende­tesen meggyorsult a szerfa­anyag szállítása, s a termelő- szövetkezetek jó része máris kezdheti az építkezést. A MEZŐSZÖV dolgozói az elmúlt napokban felkeresték azokat az erdőgazdaságokat, amelyekkel kapcsolatban áll­nak és a helyszínein tájéko­zódtak a fakitermelés helyze­téről és üteméről. A derűs ta­vaszi napsütés megkönnyíti az erdőgazdaságok szállítási munkáját, megjavultak az utak és könnyebb a kitermelt fa eljuttatása a vágások szé­lére. A kapott tájékoztatás sze­rint a Budapesti Erdőgazda­ság eddig 20 fiaztatóhoz, 10 süldőszálláshoz és 15 hizlaldá­hoz szállított anyagot. A Gö­döllői Erdőgazdaság 10 sertés- fiaztató és egy hizlalda fa­anyagát küldte el. A Börzsö­nyi Erdőgazdaság hat fiazta­tóhoz, 12 hizlaldához és két csibenevelőhöz szállította le eddig a szükséges szerfát. A Pilisi Erdőgazdaság is meg­kezdte a sertéshizlaldák anya­gának átadását. A már elkül­dött szerfamennyiségek mel­lett valamennyi erdőgazda­ságnál még jelentős anyag- mennyiség áll ezekben a na­pokban elszállítás alatt. Pél­dául saját szállítóeszközeivel most szállítja kilenc garnitúra anyagát a tápiósági Kossuth Tsz és ugyancsak most szál­lít hat hizlaldához szerfát az albertirsai Dimitrov Tsz. • A Pest megyei erdőgazdasá­gokon kívül jelentős mennyi­ségű faanyagot kapnak me­gyénk termelőszövetkezetei más erdőgazdaságoktól is. A jelenlegi tapasztalatok és a szállítás meggyorsult üteme arra enged következtetni, s ezt ígérik az erdőgazdaságok is, hogy március 15-ig még nagyobb ütemben, még több szerfa kerül leszállításra, így a termelőszövetkezetek egy része a nagy mezőgazdasági munkák előtt felépítheti a legsürgősebb állatférőhelyeket. Jó ütemben halad a dunabogdányi kultúrház építése. Az új kultúrházat előreláthatólag augusztus 20-ra adják át ren­deltetésének. (Gábor felv.) ség, a többit meg úgy kapartam hozzá a két kezemmel? Azt hiszem, mindkét ok közre ját­szóit az ellenállásomban. Komolyan néz rám: — De most már itt vagyok! Mind a két lá­bammal! Februárban brigádvezetői tanfolya­mon voltam Kartalon, most pedig a növény- termesztési tanfolyamot végzem. Mit gondol, hogy vén fejjel miért csinálom? Azért, mert én világéletemben olyan ember voltam, hogy ha valamit elvállaltam, hát elvégeztem tisz­tességgel. Mint brigadéros sem akarok szé­gyent valiant. Mondta is a múltkor az egyik komám, aki régen falusi bíró volt: „De okos ember lettél, mióta Kartalon voltál!" Ezt ar­ra értette, hogy megkövetelem mindenkitől a munkát. Mondtam is neki, hogy bizony a tsz-ben nem nézzük, ki milyen tisztséget vi­selt a múltban, itt egyformán dolgozni kell mindenkinek, alcár bíró, akár csürhés volt. Aztán a munkájáról beszél. Arról, hogy fél hatkor már minden reggel talpon van és sor­ba értesíti a brigádtagokat, ki, hová menjen, kire, milyen munka vár. Es ellenőrzi, ki je­lent meg, este pedig odahaza, a családi körben beírja a brigádnaplóba az elvégzett munkát, az emberek teljesítményét. — Vénségemre valóságos írnok lett belőlem — mondja nevetve. — Először csak egy kis kockás füzetem volt, de ezt most egy szabá­lyos nyilvántartó könyvre cseréltem ki. Ceru­zám is van vagy háromfajta: piros, tinta és egy rendes. A piros azért kell, hogy a fonto­sabb dolgokat aláhúzzam, megjelöljem vele. Most pedig, ha innét hazamegyek, egy táskát szeretnék venni. Nem aktatáskát, hanem olyan nyakba akaszthatót, amilyet az agronómusok hordanak. Az kényelmesebb, azzal a biciklire is rá lehet ülni. Miután elbúcsúzom tőle, arra gondolok: nem is olyan nehéz ember ez a Bellái Pali bá­csi. Csak a köteléket volt nehéz eltépnie, amely a múlthoz, a megszokotthoz kötötte. Ari Kálmán A PIROSCERUZÁS EMBER Találkozásom eleién még nem tudom, hogy milyen és hányféle színű ceruzája van, mivelhogy beszélgetésünk egészen más irány­ban halad, ö — vagyis Bellái Pál, a váckisúj- falui Petőfi Tsz brigadérosa — azt puhatolja, hogy minek köszönheti látogatásomat, én pe­dig a saját szájából szeretném hallani: mi­ként jutott el a tsz-szérvezés előli megfuta- modástól a brigadérosságig, valamint a zebe- gényi növénytermesztési tanfolyamig. Mert itt ülürűc az egyik zebegényi üdülőben, ahol a tanfolyam székel, és próbáljuk egymás gon­dolatait kitalálni. Magas, sovány, őszülő halántékú és tréfás­kedvű ember a brigadéros. Tizenöt hold kitű­nő minőségű földet, s a hozzátartozó teljes gazdasági felszerelést vitte magával egy évvel ezelőtt a közösbe. Ideérkezésemkor mindössze ezt tudom róla, no, meg azt, hogy a szerve­zés idején egyiíke volt a falu legnehezebb em­berének. Ezért tapintatosan terelem a szót az egy év előtti sorsdöntő napokra, mondaná el a saját szavaival, miképpen is álltak akkori­ban a dolgok. — Minek mondjam? Úgyis tudja... — próbál kitérni az egyenes válasz elől. Aztán le- gyintve hozzáteszi: — Eh, különben elmond­hatom, most már úgyis mindegy, utána va­gyok. Es elbeszélése nyomán megelevenednek előttem a szervezés napjai. Elmondja, hogy való igaz, nem tartozott az első belépők közé, sőt mi több, a szervezők elöl néhány hétre a Veresegyházon élő fiánál kért „menedékjo­got”. Mikor pedig az önkéntes „emigrációt" elunva, visszatért falujába, nagyothallónak tette magát, s így senki nem tudott vele szót- váltani. Am, időközben látta, hogy ettől még tovább forog a világ, s ha nem kapaszkodik bele, meglehet, hogy úgy lemarad, utol sem én a többit. — Hogy miért volt ilyen nehéz a d'intés7 — teszi fel önmagának a kérdést. — Mit te­lelhetnék erre? Mondjam azt, hogy már el­múltam hetven éves. s ennélfogva lassabban értem meg az idők szavát? Vagy hivatkozzam c 15 hold földre, amelyből öt hold apai örök-

Next

/
Thumbnails
Contents