Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-04 / 54. szám
fE»T MEGYEI <ffíwlnn 1961. MÁRCIUS 4, SZÓMBA! Ifjú szövetkezet ifjak nélkül Várja a fiatalokat az űri Béke Tsz ♦ Aranybánya - amelyet nem aknáznak ki vező lesz, az idén 40 forintot osztunk minden munkaegységre — mondotta határozottan Jámbor János. — Sőt, ha legalább kétszáz fiatal jönne a tsz-be, ennél többet is fizethetnénk. — Hol tudnák foglalkoztatni az új belépőket, a fiatalokat? — Jelenleg 9—10 hold föld jut egy-egy tagunkra, ez sok. Művelési ág változás nálunk nem lehetséges, mert igen dimbes-dombos szövetkezetünk területe. Jelentősen növelni tudnánk viszont jól és gyorsan jövedelmező állattenyésztésünket. — Sőt — teszi hozzá a főmezőgazdász — többszörösére növelhetnénk gyümölcsös-területünket. Mintegy 250—300 hold olyan meredek, pillanatnyilag hasznosíthatatlan földünk van, ami kiválóan alkalmas gyümölcsösnek. Az úri Béke Tsz-nek konkrét, gyorsan megvalósítható elképzelései vannak az állat- tenyésztés féllendítésére. A takarmánytermő területet valamelyest tudnák növelni, okszerűbb gazdálkodással akár a meglevőnél háromszor több Tizennégy férfit és négy nőt nem szolgál ki a budaörsi vendéglátóipar KORA HAJNALONKÉNT az év minden napján világosságot gyújtanak Úri község legtöbb házában. A két- ezemyolcszáz lakosú kis faluból kevés híján mintegy ezer, zömében fiatal férfi indul munkába. Nem a helybeid Béke Termelőszövetkezetbe igyekeznek, hanem a vasútállomásra, a hajnali vonathoz, hogy időben beérkezzenek fővárosi munkahelyeikre, Kelenföldre, az Óbudai Hajógyárba, a Ganz— MÁVAG-ba, s még egy sor helyre. Emiatt — érthetően — igen sok gondja van a két éve alakult termelőszövetkezetnek, főleg Jámbor János elnökhelyettesnek, s Balogh István főmezőgazdásznak. — Sajnáljuk a pesti üzemekbe bejáró fiatalokat, akik naponta 4—5 órát rázatják magukat a vonattal — mondja az elnökhelyettes. — Bejárnak Pestre, a legtöbb segédmunkás, vagy fűtő, szak- képzettsége kevésnek van. — Bizonyára jól keresnek. Szinte egyszerre válaszolnak: — Tudja, mit keresnek ott havonta? A legtöbben 800— 1200 forintot És elutazzák a fél életüket a fiatalságukat — Hajnalban útrakelnek, s öreg este van, rendszerint 6—8 óra, mire visszatérnek. Alig ismerik a falut, Budapestből is keveset látnak, jóformán csak vasárnap tudják kipihenni magukat. — Ha találnának közelebb tisztes keresetet jelentő munkát, gondolom, feladnák pesti állásukat. — Itt a szövetkezet. Minden tagunk tisztességesen megél. Sőt, ha több tagunk lenne 3200 holdas gazdaságunkban, még többet tudnánk osztani munkaegységenként! — Miért nem hívják őket? — Ezt csináljuk, érvelünk, magyarázunk, kérjük őket. — Talán azért húzódoznak, mert a tsz-ben csak év végén jutnak pénzhez? — Tavaly 8 forint készpénzelőleget fizettünk havonta, Rendszeresen, a teljesített munkaegységekre, az idén 12—15 forintot. — Akkor a szórakozási, kulturális lehetőségeket keveslik. — Igaz, Budapesten erre jóval több lehetőség van, dehát utazással töltik szabad óráikat, nem jut idejük Pesten színházba, moziba, szórakozóhelyekre járni. Falunkban épül a kultúrház, s ha több fiatalunk lenne, a szövetkezet a KlSZ-szerve- zettel közösen klubszobát létesítene, ahol lenne mód az idő hasznos, szórakoztató el töltésére. — A FIATALOKAT vonzza az, hogy az iparban szakmát tudnak szerezni — szó lünk közbe megint. — A bejárók zöme kitűnően ért az állattenyésztéshez, mezőgazdasági munkákhoz. Kevesen tudnak közülük gyökeret verni az iparban. Emel lett lehetőség van rá, b_„„ , szövetkezetünkben is szak- ^ munkás képesítést szerezze- ^ nek. Tavaly is volt nálunk ilyen tanfolyam. Sőt, a tsz is ^ küldene fiatalokat mezőgazda- ^ sági technikumba, különböző ^ szakiskolákra, tanfolyamokra. £ Erről a témáról még hossza- ^ san beszélgettünk, majd fel-1 merült a kérdés, kik is dolgoz- j nak akkor a szövetkezetben, \ ha oly sokan vonatra ülnek I hajnalonként a faluból? — Főleg az idősebbek és i az asszonyok — hangzott a : válasz. — A meglevő, csak- | nem négyszáz tagunk akaratával, szorgalmával semmi gondunk nincs. A baj az, hogy fizikai erejük kisebb, hiába rendelkeznek nagy szakértelemmel, élettapásztalattal; Érdemes lenne, ha a fiatalok mielőbb megtalálnák a szövetkezethez vezető utat. Igaz, elmúlt évi munkájuk eredményeként a Béke Tsz- ben csak 30 forinton alul osztottak munkaegységenként, de megszilárdították gazdaságukat, 1 200 000 forintot ruháztak be. — HA AZ IDŐJÁRÁS kedállatot is tarthatnának. Sem a férőhely, sem a takarmány biztosítása nem okozna különösebb gondot. Csakhát kicsi a taglétszám. — Mindent megteszünk, hogy meggyőzzük a fővárosba járó fiatalok jó részét, maradjanak a faluban, boldogulásukat szövetkezetünkben keressék. Erejüknek, képességüknek megfelelő munkát tudunk részükre biztosítani. Megtalálják számításukat, havonta legalább 1300 forintot már az idén megkereshetnének, s ha gazdag elképzeléseink tevékeny közreműködésükkel valóra válhatna, még több jutna tagjainknak. ELGONDOLKOZTATÓ, amit az úri Béke Tsz vezetői mondanak. Megszívlelhetnék a boldogulásukat ma még a falutól távol kereső fiatalok. Úri község soha nem tartozott a gazdag, jómódú Pest környéki falvak közé. Mióta azonban termelőszövetkezeti községgé lettek, megnyílt annak a lehetősége, hogy kiaknázzák az eddig feltáratlan, rejtett aranybányát, s kincseit mind- annyiuk javára használják fel. Csekő Ágoston Budaörs tanácsának végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a garázdáknak a vendéiglátóipari üzemekből való kitiltásról szóló javaslattal. A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy egyelőre a vendéglátóipari üzemegységek vezetőit szólítja fel, tagadják meg az ismert garázdák kiszolgálását és biztosítsák ezzel helyiségeik rendjét és nyugalmát. A v. b. felszólításának a budaörsi vendéglátóipari üzemek vezetői máris eleget tesznek, s a szokványos botrány- okozók névsorán szereplő 18 személyt nem szolgálják ki az éttermekben, a zenés cukrászdában és az italboltokban sem. A névsoron négy nő is szerepel, kettő negyven, kettő pedig harminc év körüli. A tizennégy férfi között mindössze egy a húsz évesnél fiatalabb, a legidősebb 53 éves, a tö,bbiek zömében 30 év körüliek. Foglalkozásukra nézve mind a nők, mind a férfiak majdnem mind „alkalmi munkások”, ami nem azt jelenti, mintha megragadnának a munkára minden alkalmat. Ellenkezőleg, csak ha kedvük tartja, dolgoznak alkalomszerűen. A ki nem szolgált „törzsvendégek” között természetesen najy a zúgolódás, néhányuk pamár különböző helyeken naszt is tett — eredménytelenül. Budaörs lakossága ellenben helyesli ezt az intézkedést, amely például szolgálhat más községeknek is a saját garázdáik megfékezésére. Mi van a mutatószámok mögött? Termelékenység és önköltség Hasznos vita a gödöllői Ganz Árammérőgyárban Akárhogy is vesszük, eltelt néhány nap azóta, de a műszakiak még ma is emlegetik. Mégpedig nem is „értekezlet” néven, hanem úgy, hogy: vita. És hozzáteszik: ritkán vettek részt ilyen értékes, fesztelen hangú megbeszélésen. Ennél nagyobb elismerést nem is mondhatnának róla, hiszen az üzemi pártbizottság éppen ezt akarta: tartalmas, őszinte vitát. Azért kérte fel előadónak dr. Román Zoltánt, a közgazdaságtudományok kandidátusát, azért hívott meg valamennyi műszaki szakembert, közgazdászt, párt- vezetőségi tagot: hadd csapjanak össze a vélemények, javaslatok, mert úgy gyarapszik belőle legtöbbet a gyár. A gödöllői Ganz Árammérő- gyár. „A vitaindítót X Y tartotta”: sokszor leírtuk már ezt, de talán még soha ilyen szó szerinti értelmezéssel, mint most. Mert Román elvtárs valóban azt tartott: sokoldalúan összeállított, gondolatébresztő vitaindítót. Amit mondott, jobbára nem volt új a műszakiaknak; de ilyen rendszerezetten, ennyire a gyár gyakorlati problémáihoz kapcsolva — nem sokszor hallhatták. Miről is beszélt Román Zoltán? A száraznak tartott közgazdaságtudomány legérdekesebb, népgazdaságunk legfontosabb kérdéseiről: a termelékenység Új önkiszolgáló bolt Tárnokon Kedvükre válogathatnak a vásárlók a tárnoki új önkiszolgáló földművesszövetkezeti boltban. (Dékány felv.) ,\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v hezszólóan, nagyon emberien mond el a hivatal embere, úgy. ahogyan apa beszél a gyermekeivel. — Becsüljék meg egymást... mindent' együtt tegyenek, mindig egyet akarjanak ... Egymásra villan a tekintetük. maid megint visszakapják, magúik elé néznek, vajon mire gondolhatnak? Az asszonyka arcáról még most sem múlt el a zavar pírja. Mert az anyakönyvbe ott is a lánynevét írta, ahol már az asszonynevet kellett volna Csak a figyelmeztetésre ijedt föl. s kapta a szája elé a kezét: — Jaj, elrontottam! S még zavartan hozzátette: — De hiszen meg kell szoknom ... Ahogy az esküvő után hozzájuk lépek, hogy szót váltsak velük, s bemutatkozom, az asszonyka kéznyújtásnál már azt mondja: — Benéné ... Hamar megszokta ... ★ Ilyen a fehér holló. Magas, kucsmás gazdaember, jó meleg ködmönben, s nem sajnálta a fáradságot, leszállt a szekérről, mielőtt ráhajtotta a betonra, s lepucolta a kerekeket a gölöncökben lógó sártól. — Ilyen a fehér holló — csúszik ki a gépkocsivezető száián. Ilyen. S ahogy a gépkocsi elsuhan a szekér mellett, akaratlanul is a táblát keresi a szemem. fogalmáról és tényezőiről; a termelékenység és a külkereskedelem összefüggéseiről (a Ganz Árammérő fontos exportüzemünk!) s végül a termelékenység helyzetéről a magyar iparban. Nem volt véletlen, hogy szavaira valamennyi felszólaló saját munkaköréből vett példákkal reagált. Román elvtárs azzal kezdte: a termelékenységnek nincsenek tökéletes mutatói; amit mi ezen a néven ismerünk, azok elsősorban a teljes termelési értéken alapuló mutatók, amelyek csak megközelítőleg jellemzik a termelékenységet. Egyéb problémák mellett nem tükrözik vissza például az anyagokkal való takarékos, vagy pazarló gazdálkodást. Súlyos hiba tehát, ha — a számok bűvöletében — csak a termelékenységi mutatók emelésére törekszünk, s közben megfeledkezünk a gazdaságosságról, az önköltség csökkentéséről. Mindjárt ennél a problémánál kitűnt, hogy a vitaindító gondolatok vízbe dobott kő módjára verik fel a hullámokat. A gyár műszaki vezetői — a főmérnök, az igazgató, a fődiszpécser, a tervosztály és az üzemgazdasági osztály vezetői — egymás után mondták el véleményüket. S a vélemények örvendetes tényről tanúskodtak: arról, hogy a Ganz Árammérőgyár műszaki vezetői mindinkább népgazdasági méretekben gondolkoznak. Érdekes példával bizonyította Dunajszki András igazgató azt a veszélyt, amit a „síámok bűvölete“ magában. Elmondotta, az árammérőben jelen- használt mágnes óra darabonként 29 forint. Ha ehelyett egy másfajta mágnest használhatnának, kilenc forintot takarítanának meg minden darabon. Vagyis: évi négyszázezer darabnál — tisztes összeget! Csakhogy: ezen az újfajta mágnesen az üzemben is kellene bizonyos műveleteket végezni, ami a létszám tíz fővel való emelését tenné szükségessé. S ez az a narancshéj, amin az egész dolog elcsúszik. Hiába Ígér az új megoldás hárommillió hatszázezer forintos megtakarítást évente, ha ugyanakkor a létszámemelés miatt romlik a termelékenységi mutató! Hogy az önköltségi mutatók viszont jarejt hogy leg k lyik észrevette a karóhalmot, már adja is a választ: — Látod? A mezsgyekarók! A kisparcellák szűk világát elhatároló karók halma hát. A nagy dolgok sokszor egészen kicsiségekben kinyilatkoztatják nagyságukat. Mint ez a karóhalom, ami egy új élet indulásának jelképe is. ★ Gyerekhad zsibona kifelé az iskola kapuján. Lökik, ta- szigálják egymást, az ember azt hinné, hogy orrabukik a megtaszított, de áll a lábán, vigyorogva még vissza is adja. Kiabálnak, szavukat alig érteni, de a zűrzavarból mégis kiválik egy cérnahang: — Jóska, jössz? — Megyek hát! — Hányat viszel? — Kettőt, de ha Piri néni ad. akkor hármat. — Én is. — Mit viszel vissza? Egy pillanat alatt tátva az aktatáska szája, s könyveket húzkod kifelé belőle a megkérdezett emberpalánta. Könyvtárba mennek — értem meg a dolgot. S rögtön kedvesebbnek érzem a komor februári napot is. Mert a február mindig egyforma. De a világ, az emberek ... Hol van már a soksok reménytelen február? ★ Ifjú pár áll az anyaikönyvvezetővé előlépett vb-titkár előtt, izgatott kipirult arccal halleatiák az esketést követő malasztot, amit szívZötyög a vonat, az ember elmélázva gondol arra, hogy az ablakot betöltő kopár földek nemsokára kizöldülnek. termés lesz rajtuk. Fákat nyesnek a töltéstől távolabb, karbantartó munka. Két idősebb ember üldögél velem szemközt, ritkán szólnak. inkább csak füstölnek. Egyikük hirtelen megböki a másikat: — Nézzed csak! Odakapom a fejem én is. Nagy halomban össze-visz- sza hevernek a karók, ki- : sebbek, nagyobbak, faragot- : tak, meg csak afféle akác- : törzsből hasítottak. Ahhoz ki- : esik, hogy szöllő vagy para- • dicsőm támaszai legyenek — ; morfondírozok magamban, de : a két ember közül az. amei\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w\j Albertírsai Dimitrov Tsz. í Ez áll a táblán. J Hát odavaló a „fehér holló”. í Pedig ezért még munkaegy- \ séget sem adnak. Igaz, a be-; csületet nem lehet munkaegy- \ seggel sem mérni! * \ Énekhangok szűrődnek ki a ; művelődési házból. Gyakorol; az énekkar. A teremben nincs éppen me- ; leg, többet is megérdemelné- \ nek az énekesek, némelyik í magán is hagyta a nagykabá- < tot. De a hangjuk — annak í nem árt a hideg, tisztán szár- J nyal a dallam, a zongora fi- Z noman kísér. Furcsa brummogás üti meg ; a fülem, aztán észreveszem, \ hogy nagy darab fiú ül az $ egyik széken, kicsit oldalt a \ kartól, ő brummog. — Hát ez? — kérdem cső- Z dálkozó szemmel a karvezető- j tői, aki megszakítja a próbát, j s mire hozzám fordul, már Z ki is tör az egész énekkarból a í kacagás. ^ — A nagybőgős! És nevetnek, -nevetnek. Mert javíttatni van a bőgő, \ s a fiú, aki szíve választottját kísérte el a próbára, hogy ne unatkozzék, felcsapott — nagybőgőnek. Brummog továbbra is, j ahogy folytatódik a próba. ^ Szíve választottja pedig ^ alig gyűri le a nevetést. Re- ' mélhetőleg azért a férfiúi tekintélyen nem esik csorba! Mészáros Ottó vulnának? Akkor sem lehet... Más példával ugyanezt bizonyította a fődiszpécser felszólalása. Mint mondotta, már az elmúlt évben kiszámították, hogy bizonyos alkatrészeket a gyár olcsóbban tudna előállítaná egymaga, mint kooperációban az óragyárral. Az akadály itt is az, hogy három főnyi létszámemelést igényel. Nem választhatják tehát az olcsóbb, egyszerűbb megoldást, mert a gyárban amúgy is baj volt a termelékenységi mutatókkal. S mint a felszólalásokból — önkritikusan — kitűnt, nem minden esetben indokolható objektív nehézségekkel A gyár üzemgazdasági osztálya nemrégiben jelentést készített a termelékenységi mutatók múlt évi alakulásáról. A jelentés megállapítja, hogy a várt 5 százalék helyett 1960- ban a termelékenység csupán 0,8 százalékkal emelkedett. Másfél százalékkal az rontotta le az eredményt, hogy időbéres munkákon darabbéres dolgozókat foglalkoztattak. Újabb másfél százalék a magas veszteségidő rovására írható! Egy százalékot a normaidők növekedése vitt el. S volt egy objektív nehézség is: a gyár az elmúlt évben új, munkaigényesebb termék gyártását kezdte meg s a „tanulópénz” újabb egy százalékot jelentett a termelékenységi mutatók rovására. Élénk vita alakult ki a termelékenység tényezői körül is. A vitaindító beszéd hangsúlyozta: hosszabb időszakot véve alapul, a legfontosabb tényező a műszaki fejlesztés. Ezen a téren pedig — a többi országokhoz képest — elmaradtunk. Elmaradásunk okai részben a felszabadulás előtti állapotokban gyökereznek, részben pedig az azóta elkövetett hibákban. Nem kielégítő a gyártmánykonstrukciók és a technológia fejlesztésének üteme, lassan tudtuk emelni a gépesítés színvonalát is. A megbeszélés őszinte hangjára jellemző, hogy míg ezzel a kérdéssel kapcsolatban a főmérnök elmondotta, hogy a gyárnak még 50 éves gépei is vannak, addig a tervosztály vezetője a mulasztásokra figyelmeztetett. Arra, hogy az importgépek beállításának üteme nem kielégítő. Még az elmúlt év > májusában kapott a gyár Z égy Schuler-gépet, s csak Z most. márciusban helyezik Z üzembe. Az* * automatamű- í hely egy-két új gépének be- j állítását is késlelteti a fel- ^ szerszámozás hiánya. Z Mi volt a legértékesebb -í ebben a vitában? Az, amit Z így foglalt össze Somogyi Z Károly, az üzemi pártbizott- £ síig titkára: ismét bebizo- Z nyosodott, hogy a gyár mű- Z szaki kollektíváját nyugta- í lanítja, foglalkoztatja a ter- Zmelékenység problémája. De Z bebizonyosodott az is, hogy í a gyár műszaki vezetői nem \ elégednek meg az „önkriti- í kával”, a hibák eredőinek \ őszinte feltárásával, hanem í törekednek is azok megszün- ; tetősére. Z Ezt a célt szolgálta — egye- ; hek között — ez a termékeny Z vita is. ; Nyíri Éva I ; Közalkalmazott nődolgozók országos konferenciája ; A nemzetközi nőnapra ké- ; szülő közalkalmazott nődolgozók pénteken Budapesten tartották III. országos konferenciájukat. : Laczkovits Ernőné nőbi- j zottsági elnök beszámolója ; után a konferencia részvevői ; megvitatták a közintézmé- ' nvekben. állami hivatalokban dolgozó nők helyzetét, társadalmunkban betöltött szerepét, a szakszervezeti nőbizottságok tevékenységét.
