Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-31 / 77. szám
1961. MÁRCIUS 31, PÉNTEK rtST MEG ftl KLJCívlnn 5 A munka biztonsága minden dolgozó ügye jó néhány helyen nem tesznek eleget az ilyen irányú rendelkezéseknek vagy csak felületesen hajtják végre ezeket. Mennyi bajt okozott már a gondatlanság, hány balesetet idézett elő a dolgozók vigyázatlansága. Ezeknek lenagyobb része elkerülhető lett volna, ha gondosak, elővigyázatosak az érdekeltek. A megtörténteken már nem változtathatunk, de tanulnunk kell a történtekből, hogy a jövőben mindenkit nyugodtan várhasson haza a család a gyárból, a földről. Mit tegyünk az üzemi balesetek megelőzéséért? Az utóbbi időben igen okát foglalkoznak a szakszervezeti központok: az SZMT, a szak- szervezetek megyebizottságai, az üzemekben kedvezőtlenül alakuló baleseti statisztikával. Uj módszerek után kutatnak a balesetek megelőzésének érdekében. A Pest megyei üzemeknél az 1960. évi balesetek alakulását tekintetbe véve, az előző évhez hasonlítva, azt tapasztaljuk, hogy az építőiparon kívül minden területen emelkedtek a balesetek. Az SZMT munkavédelmi csoportja a balesetek megelőzése érdekében üzemenként értékelte az okozó körülményeket. Megállapították: a balesetek legtöbbje kéz-, láb- és szemsérülés. Az okozó körülmények a kiállított baleseti jegyzőkönyvek alapján: 90 százalékig a dolgozók vigyázatlansága, öt százalékban anyag- vagy géphiba, öt százalékban védőberendezés, egyéni védőfelszerelés mellőzése. Valóban így van?! Nem! Vizsgálatunk alapján nemegyszer rácáfoltunk a helytelen megállapításokra. Például a Herceghalmi Állami Gazdaságnál az éjjeliőr munkája közben a munkásszálló előtti ki világi tatlan, nyitott Fél láb — vagy inkább védőlemez ? A Pest megyei Növényvédő Állomás egyik dolgozója, Kovács Béla még tavaly, miután megérkezett a traktorosislcolá- ról, másnap a ceglédi Alkotmány Tsz szőlőjébe ment permetezni. A permetezőgépet meghajtó kardántengelyen nem volt I védőburkolat. A felső kardáncsukló elkapta Kovács nadrágszárát, felzsavarta, s a dolgozó lábát is összetörte, letépte róla a húst. Fél lábát tőből amputálni kellett, mivel a gép a felső láb szár csontot is darabokra törte. S a felelős? Nyilvánvaló, hogy maga a dolgozó, de az üzem vezetői méginkább felelősek, mert nekik is meg kellett volna gyöződniök a gép állapotáról. Ha megtették volna, bizonyára nem engedik ki védőburkolat nélkül a gépet, s akkor megmentettek volnak egy embert a nyomorékká válástól. A nyíl mutatja a súlyos balesetet okozó kardáncsuklót. w Vt* Ez a védőlemez megmenthette volna Kovács Béla lábát aknába esett. Több héten át orvosi kezelésre szorult. A baleseti jegyzőkönyvbe nyugodt lclkiismerettel beírták, hogy a balesetért a sérült dolgozó a felelős. Vagy ugyanott, 1960. XII. hóban Tóth Sándort ért baleset: egy másfélméteres lánccal vontatást végzett és eközben a két traktor összenyomta. Elég könnyen megúszta, de súlyosabb kimenetelű baleset is történhetett volna. Harmincegy napig nem dolgozhatott. A bejelentőlapon és a jegyzőkönyvben azt tüntették fel, hogy a dolgozó hibás a balesetért, pedig tisztában vannak azzal, hogy három méternél rövidebb vontatóláncot tilos használni. Ez csak két példa a sok közül, de még tovább folytathatnám a sorolást. Az üzemi balesetek megelőzését nem sikerült még társadalmi üggyé tenni az üzemekben. A Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa mellett működő munkavédelmi felügyelők ellenőrző munkája nem járhat eredménnyel a balesetek megelőzésében, ha nem támogatják megfelelően a megyebizottságok és a szakszervezeti bizottságok. A SZOT 1957. XII. 29-i határozata megvalósításával kapcsolatban még nagyon sok a tennivaló, amit a szakszervezeti bizottságoknak meg kell valósitaniok. Igaz, hogy a szakszervezeti bizottságok néhány üzem kivételével évenként egyszer- kétszer napirendre tűzik üléseiken a balesetek alakulásának megvitatását, de vannak, akik (például a Váci Kötöttárugyárban) az 1961. évi tervükben sem szerepeltették az ezzel való foglalkozást. Az üléseken csak a műszaki kérdésekkel foglalkoznak, nem elemzik a baleseteket okozó körülményeket. Tehát nem a 2080/25/1952. MT SZOT határozat szellemében foglalkoznak a munkavédelemmel. Vannak üzemék, ahol keresik azt a módszert, amivel társadalmi üggyé tehetnék a munkavédelmet. Például a Csepel Autógyár hajtómű gyáregységének vezetősége és munkavédelmi bizottsága 1961. II. 23-án körülbelül 50 olyan dolgozót és művezetőt hívott össze munkavédelmi ankétre, akik az utolsó hónapokban megsérültek. Itt elmondták a balesetet szenvedettek az okozó körülményeket, és azt is, hogyan lehetett volna azokat megelőzni. Elmondták, hogy mit várnak a művezetőktől, a munkahelyük biztonságosabbá tételével kapcsolatban. Elmondták azt is, hogy saját fegyelmezetlenségükből is történik sok baleset. A hozzászólók Ígéretet tettek arra, hogy ők maguk, is a jövőben szószólói lesznek a balesetelhárításnak. Ferka elvtárs elmondotta, hogy' a munkavédelmi fegyelem betartása vonatkozik a munka- védelmi iroda függetlenített beosztottjaira és a gyáregység biztonsági megbízottjaira is. ö már sok baleseti oktatáson vett részt, és olvasta az óvórendszabályokat. Várta a balesete után, hogy őt is személyesen felkeresik a kivizsgálás alkalmával, de hiába. Balesetéről végül is olyan jegyzőkönyvet vettek fel, ami nem felel meg a valóságnak. öt hibáztatták a balesetért, pedig ha megkérdezik, elmondta volna, hogy munkahelye nincs kivilágítva. Több hozzászóló hasonlóan nyilatkozott. Volt aki elismerte, hogy kizárólag ő maga a hibás, mert nem volt körültekintő, vagy nem tett eleget az óvórendszabályoknak. Igen sok munkavédelmi hiányosságot tártak fel, ami segítséget nyújt a gyáregységnek a veszély elhárításához. Most csak arról van j szó, hogy észrevételeiket idő- j ben megtszik-e, hogy a magúk és munkatársaik testi épségét megvédjék. Bízunk abban, hogy igen, és javasoljuk, hogy a Csepel Autógyár többi üzemegysége és valemennyi megyei üzem kövesse ezt a módszert. Kérjék a dolgozók segítségéi. véleményét is. Ezzel tömegmozgalommá tehetik a munkavédelemmel való foglalkozást. Minden vállalatnál, intézménynél megvannak a feltételei annak, hogy megvéd- jük dolgozóinkat a fájdalomtól. anyagi károsodástól. a családokat a keserűségtől, a gyerekeket az árvaságtól. Bízunk abban, hogy a vállalatok igazgatói, párt- és szak- szervezeti vezetői, a társadalmi munkavédelmi bizottságok követik a Csepel Autógyár Hajtóműgyárának kezdeményezését. Bán István a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa munka- védelmi felügyelője. Az ital vagy a figyelmetlenség okozta ? Mindkettő előfordult már, s nyomában árokbaborult vontatók, felborult és összetört traktorok, megrokkant emberek és kioltott életek sokasága. örvendetes, hogy egyre több gép kerül a mezőgazdaságba, az viszont már szomorú, hogy ennek nyomán a balesetek száma is rohamosan j emelkedik. Törvényszerű ez? Egyáltalán nem. Alaposabb oktatás, gépismeret, szigorúbb munkafegyelem kell csupán, s szinte teljesen meg lehet szüntetni a baleseteket. Egyik feltételt sem nehéz teljesíteni. Akik mégsem törődnek vele, vádolja őket ez a kép, amely nem megrendezett eset, hanem megtörtént valóságot ábrázol. A volánba görcsösen kapaszkodó ember már halott. Agyonnyomta az elsüllyedt, felemelkedett traktor. Ki felel a csonki fásért*? Március elején történt az ikladi Ipari Műszergyárban. Az állórészöntő kokillagép kezelője szerszámot próbált ki. A kíváncsiskodók gyűrűje vette körül a gépet. A kokilla nem zárt össze. A gépkezelő lakatosért ment, de közben figyelmeztette az embereket, menjenek, a dolgukra, mert ha működésbe hozza a szerszámot, esetleg kivághatja a folyékony fémet. A műszakvezető is szólt nekik emiatt. Közben odament egy lakatos, aki utasította a gépkezelőt, hogy nyissa szét a szerszámot. Ez megtörtént. Majd amikor a gépet ismételtette, fájdalmas kiáltás hasított a levegőbe: — Jaj, az ujjam! Azonnal visszakapcsolt, de az egyik kíváncsinak, Mako- vinyi Józsefnek nincs többé ujjperce a jobb kéz mutatóujján. Al védelem szervezete A megtörtént balesetek megannyi felkiáltójelként figyelmeztetnek bennünket, ne tekintse senki feleslegesnek a munkavédelmi szabályokat, előírásokat. Ahol nem veszik eléggé komolyan ezeket, a nap minden percében veszélyeztetik a maguk és mások életét, egészségét. Szerencsére mind több vállalatunknál, üzemünknél értik meg ezt és próbálnak új módon hozzányúlni ehhez a fontos problémához. Egyre szélesebb körben hívják életre és foglalkoztatják a munkavédelmi őrségeket. Megyénkben huszonöt vállalatunknál működnek már ezek az őrségek, s a tapasztalatok azt igazolják, hogy ilyen módon sikerül társadalmi ügy- gyé tenni a munkavédelmet. A munkavédelmi őrségek a dolgozókból alakulnak, maguk a dolgozók figyelmeztetik egymást a hiányosságokra és hívják fel a vezetők figyelmét a megszüntetendő veszélyes körülményekre. Csehszlovák tapasztalatok alapján kezdte el ennek propagálását a Szakszervezetek Pest megyei Tanácsa, s hogy érdeklődést váltott ki megye- szerte, annak az az oka, hogy ahol alkalmazzák, hatása van. A Nagykőrösi Konzervgyárban például 1960 januárjában 27 baleset történt. Az idén már működött a munkavédelmi őrség, s ez is hozzásegített ahhoz, hogy az új év első hónapjában már csak hét baleset történt. A Nagykőrösi Ládagyárban mintegy .30 százalékos a csökkenés, amióta a munkavédelmi őrség, működik. Általában az a gyakorlat, hogy az őrségek naplóit a művezetők, a munkavédelmi megbízottak rendszeresen kötelesek figyelemmel kísérni és megtenni a szükséges intézkedéseket. A ceglédi Közlekedésépítési Gépjavító Vállalatnál esetenként az igazgató is összeszedi ezeket a naplókat és ellenőrzi a feltárt hibák. hiányosságok megszüntetését. A Gödöllői Gépgyárban az igazgató, a havi üzemi szemlék alkalmával végzi el az ilyen irányú ellenőrzést. A SZOT és az SZMT más módon is igyekszik segíteni a munkavédelemben az üzemeknek. Például 500 ilyen tárgyú film áll a vállalatok rendelkezésére, s egy-egy filmért hetenként mindössze 10 forintot kell fizetni. A vetítéssel egybekötött előadások hatásosabbak és szívesebben is látogatják ezeket a dolgozók. Neves művészek közreműködésével munkavédelmi kabaréműsort is összeállított a SZOT. Ezt is fel lehet használni a munkában. A megyében eddig 18 helyen vették igénybe a műsort. Az ok? Bal kezével a gépre támaszkodott, a jobbal pedig a működő szerszámhoz nyúlt és ezt senki sem vette észre. A jegyzőkönyv szerint: „A vizsgálat során megállapították végezetül, hogy a baleset okáért kimondottan Makovi- nyi József a felelős, mivel a balesetet saját maga könnyelműsége és figyelmetlensége folytán idézte elő.” Meg aztán: „...a dugattyúösszekötő tokmány olyan lassan nyitott széjjel, hogy ha egy kicsit is odafigyel Mako- vinyi, abban az esetben még az utolsó pillanatban is el tudta volna venni, illetve ki tudta volna rántani ujját.” Ugye világos?! Senki más nem felel ezért, csak a károsult. Nem akarjuk menteni, mert saját testi épségéért valóban elsősorban saját maga a felelős. De azért maradnak még nyitott kérdések. A gépkezelő is, a műszakvezető is tudta: nem tartózkodhat senki a gép körül, aki arra nem illetékes. Erre figyelmeztették is az embereket. A műszakve- zatő mégis, nem követelte meg. hogy elmenjenek onnan. A gépkezelő pedig miért indította el a gépet,’ amíg ott voltak a kíváncsiskodók? Meg aztán akármennyire is el volt gondolkodva, miért nem nézett körül, ha már ott voltak az emberek, mielőtt elindította a szerszámot? És ha már a károsultnak lett volna ideje elrántani a kezét, a gépkezelőnek nem volt ugyanennyi ideje ügyelni a saját gépére? Vágj' talán saját akaratából vágatta le az ujját Makovinyi József? Ha már nem tettek semmit a baleset megelőzéséért, legalább utólag vonták volna le az összes következtetést, hogy másokat megkíméljenek a balesetektől. Néhány apróság a Diósdi Csapágygyárból A közelmúltban történt balesetekről felvett néhány mrv- zokonyv fekszik előttem. Valamennyi önmagáért beszél Éppen ezert rovjden ismertetem a baleseti leírásokat. A követ Kéz teleseket bárki levonhatja belőlük. Szálisznyó Pál gépbeállító munkagépét villanyszerelők javították. Hozzájuk akart menni, közben a jó állapotban levő labrács szélében megbotlott, elesett, jobb csuklóját a gép víztartályához ütötte. Zúzódás. Osváth Sándor géplakatos egy 40 kilós gépalkatrészt tett fel a munkapadra, majd eldöntötte. A géprész a lemezen megcsúszott, s jobb kezének harmadik ujján eltörte a végpercet. Sebestyén Lajos szerszámesztergályos nem egyenletes keménységű anyagot esztergált, egy szilánk a bal szemébe pattant. Rácz Andor segédmunkás anyagot szállított kocsin. A kocsi felborult, s jobb lábára esett. Zúzódást szenvedett. Vucsics Béláné betanított köszörűs a továbbítóhengerek közül kézzel piszkálta ki a megszorult csapágvgörgőket. Egyik ujja a hengerek között megzúzódott! Borsos József villanyszerelő vezetéktisztítás közben egyik ujját késsel megvágta. Liszt] Ferenc edző a megeresztő sókádakat takarította egy vasrúddal. Ég: sószilánk a bal szemébe vágódott. Bodrogi Gáborné ellenőr anyagátvétel közben a gépek között ment át. Lába megakadt egy fémforgácsban s mélyen bevágta. A mentők kórházba szállították. Lázár Pál szerszámköszörűs erősen meghúzott csavaranyát oldott meg. A kulcs megszaladt, egyik ujját a gépasztalhoz ütötte. Zúzódás. f I I Egy tanulságos eset í ; Március 10-én történt az: j ÉM 1. sz. Mélyépítő Válla- \ \ latnál. Dobránszki István ; i | 'utasítást kapott, hogy ve-; i gyein részt a gyorsfelvonó j : szerelésében. A felvonónál,: ! amikor odaérkezett, nem j : volt áram, csak körülbelül: : egy óra múlva kapcsoltákj ! be. Ekkor üresen kipróbál- • : ták a felvonót. Puczher : ’ csoportvezető, aki a mun- ; | kát irányította, felszólította \ \ a jelenlevőket, hogy aki j : szerelni akar, szálljon be a j ; kosárba. Hárman, köztük í ; Dobránszki is eleget tettek j t \ a felhívásnak. Puczher hú- j : zatná kezdte a felvonót fel- ; ; felé Egyszercsak azt vet- j ték észre, hogy a kosár a! ; csigához ütközik, majd fél j 1 méterre visszacsúszott. Az- • ; tán ismét felfelé kezdett j ; menni, majd megint a esd-! : ! í gának ütközött. Ezt köve-! i * tőén a felvonókosár _lezu- ! : hant. Dobránszkinak mind- s íkét bokája eltört. Csupán annyit kell még j megjegyezni, hogy Puczher- \ nek nem volt felvonókeze- j lói vizsgája. „ ■ i Az emberek ezrei, tízezrei indulnak munkába naponta a gyárakba és a földekre. Otthon elköszönnek a családtól, s szinte minden esetben elhangzik a szokásos figyelmeztetés: — Vigyázz magadra! Mégis mennyien feledkeznek meg erről az egyébként magától értetődő, aggódó figyelmeztetésről és térnek haza ilyen, vagy olyan sérüléssel, kórházba kerülnek, de gyakori eset az is, hogy soha többé nem láthatják meg szeretteiket. Népi államunk nemcsak rendeletekkel, anyagilag is bizto- tiija a megfelelő munkakörülmények megteremtését. Sajnos,
