Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-28 / 74. szám

1961. MÁRCIUS 28, KEDD KÉS r MEGYEI ^JÍÍvItlD 5 Dabas ébredezik Déryné Színház A Déryné Színház együt | tese az elmúlt napokban mu­| tatta be Ben Jonson: A szót- í lan asszony című komédiá ját. J Képeink az előadás három £ szereplőjét mutatják be. Egy szentendrei pedagógus példája Sivatag a megyében. Ez a hír járta nemrég még Dabas- ról. Akd csak tehette, messze elkerülte. Kulturális élete is szunnyadt. És ma? Dabas lassanként éled mély álmából. Négy esz­tendővel ezelőtt új művelő- désiotthon-igazgató került a községbe. Fiatal ember. Mind­össze tizenkilenc éves. Amikor ifjúkori' álmait szőtte, nem éppen arra gondolt, hogy Da- basra kerül. Csortos Gyula vagy Rátkai Márton nyomdo­kaiba szeretett volna lépni. Megpróbálkozott a Színművé­szeti Főiskolával. Nem is egy­szer. A felvételi vizsgák azon­ban kijózanították nagyra törő álmaiból. Nem vették fel. Ma már nem is bánja, mert meg­szerette hivatását. Próbálkozás és kudarc. Az első időkben a legjobb szán­dékai és legszebb tervei is zá­tonyra futottak. Arra töreke­dett, hogy megismerje Da- bast. Mi érdekli az embere­ket? Mi csalogatja be őket a kultúrházba? Mihez kaphat segítséget másoktól? Kísérletezett népdal. és táncdal-esttel egyaránt. Ked­velik ugyan Dabason a tánc­dalokat, mégis, amikor a mű­Filmhíradó Az Humanité jelenti: A moszkvai fesztivál zsűrijébe meghívták Leon Moussinac-ot (Franciaország), Luchino Vis- contit (Olaszország), Karel Zemant (Csehszlovákia), Joris Yvenst (Hollandia) és Várko- nyi Zoltánt (Magyarország). Jégvirág Klementin — Torday TV5 velődési otthon igazgatója táncdal-estet rendezett, ezer­ötszáz forintot fizetett rá. Szeretnek a dabasiak utaz­ni: megismerni az ország leg­szebb tájait, történelmi neve­zetességeit. Mégis mi lett a vége. amikor a művelődési otthon igazgatója kirándulást hirdetett? Sokan lelkesedtek, még többen jelentkeztek, ami­kor azonban az utazás költsé­geit kellett volna kifizetni, csaknem mindenki visszalé­pett. A kirándulás elmaradt. A lelkes fiatalember len­dületét Időnként lefékezte a korlátozott anyagi lehetőség is. Már-már szépen fejlődött az énekkar, amikor a próbá­kat egyszercsak abba kellett hogyni. Az ok: a dabasiak nem tudták fizetni a Pestről lejáró énektanár tiszteletdíját. Próbálkozás és siker. Más ember ilyenkor már kedvét vesztette volna. Juhász Sán­dor azonban nem torpant meg. Miközben fél szemmel azt figyelte, mi érdekli a da- basiakat, igyekezett ellesni az elevenen pezsgő művelődési otthonok titkát is. Ha új kez­deményezést látott Cegléden, igyekezett utánozni. Lépésről lépésre haladt előre. Talált a , községben egy ügyes festegető \ embert, akivel mutatós, íel- ! tűnő plakátokat készíttetett, i mert igaz ugyan, hogy a, jó ! bornak nem kell cégér, az vi_ ! szánt hasznos, ha a művelő- ; dési otthon feltűnő módon ; hirdeti egy-egy műsorát. Arra ; is ügyelt, hogy amit ígér, az meg is valósuljon. Mielőtt ugyanis ő odakerült, gyakran előfordult, hogy váralanul el­maradt egy-egy előrejelzett előadás. A dabasiak bizalmat­lanná váltak, csak, legyintet­tek, amikor a művelődési ott­hon szóba került: — Itt már sok mindent hir­dettek. de nem lett belőle semmi... Érzékenyek a dabasiak Időnként lehűtötték az új igazgatót. Milyen boldog volt pedig, amikor a televíziós ké­szülék körül időnként össze­gyűltek az emberek. Egyik este éppen vidám műsort közvetítettek. Csaknem két­százan szórakoztak a képernyő előtt. Latabár Kálmán köz­kedvelt alakja jelent meg a képen, amikor hirtelen elsöté­Hajnalka Deésy Mária venszer játszották a ME- DOSZ-székház színpadán és a rádió teljes egészében köz. vetítette. Tavaly játszották Szentendrén a Csapda című, mai tárgyú, zenés színművét. A darab betanításánál magne­tofont alkalmazott nagy si­kerrel s így a gyermekszerep­lők- felényi idő alatt tanul­ták meg szerepüket ég job­ban az átlagosnál. A magne­tofon ma is segítsége, mert az oktatásban használja fel s a tanulók leckeismétlését se­gíti elő. Szép volt az összefogás és megértés, ahogy Szentendre vezetősége és lakossága segí­tette a szerzőt. A díszlete­ket jórészt társadalmi mun­kában készítették el, a ta­nácsháza nagytermében az elektromos berendezéseket a szülők szerelték fel és a vá­ros fedezte az előadás összes költségeit. Solymossy harmadik da­rabját — két év alatt — a Hamupipőke címűt április­ban játsszák a budafoki At­tila Filmszínház színpadán, örvendetes bár, hogy egy szorgalmas gyermekdarabíró rövid idő alatt már har­madszor jut szóhoz, de nem öröm az, hogy mindig másutt ég másutt. Kézen­fekvő volna, hogy Szentend­re, amelynek oly komoly képzőművészeti múltja ' van, most már bekapcsolódjék abba a törekvésbe is, amely­nek eredménye a több es jobb gyermekdarab lenne. Évről évre megrendezik a most már hagyományos szentendrei napokat. Ezen megrendezhetnék — már az idén is — a gyermekdarab- fesztivált, ahol a megye írói és színjátszói vetélkedhetné­nek, jó példát mutatva, nemcsak a többi megyének, de Budapestnek is. A sza­badtéri színpad már elké­szült Szentendrén. iztos, hogy ez a kezde­ményezés nem volna hiábavaló. Az illetékeseknek érdemes volna foglalkozni a gondolattal. Vannak értékes tartalékaink a gyermekdara­bok műfajában, ezt bizo­nyítja Solymossy példája is. Darázs Endre A\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\x5 | MŰTEREMSAROK y fj, A megyei képzőművészek í stúdiója havonta kétszer ül . össze a megyeháza egyik ter- ^ méhen. Mintegy húsz művész ^dolgozik itt néhány órát. Az vf itt eltöltött alkotóórákról í adunk most némi ízelítőt Szánthó Imre rajzai nyomán. £ KÖNYVESPOLC ( Szamos Rudolf’ Barakkváros gyávák voltaik ezen a téren. A különböző folyóiratokban a legutóbbi években már szórvá­nyosan napvilágot látó tanul­mányokon kívül, alig akad könyv, mely átfogó elemzést szentelne egy-egy kérdéskomp­lexumnak. Pedig falu és város ilyet számlálatlanul kínál. Sza- • mos Rudolfnak nagy érdeme, hogy ezt megtette és épp a Mária Valéria-teleppel kapcso­latosan tette meg. yf Mária Valéria egyike volt zi azoknak a múlttól örökölt terheknek, melyek nemcsak napjainkig megmaradtak, ha­nem amelyeknek rossz híre is eleven maradt. Nem hiszem, hogy sok fővárosi akadna, aki kényszerítő szükség nélkül be­merészkedett volna a Valériá­ra. A metropolis számüzöttei éltek itt, akiket mostoha sor­suk, a nyomor parancsolta el­zárkózás és a cseppet sem lep­lezett közmegvatés csak még tovább vadított. Néhány esz­tendővel ezelőttről származó személyes emlékem, hogy ami­kor a telepnek csak a legren- dezettebb részén akartam át­vágni, már az első lépéseknél ketten elállták az utamat és zord udvariassággal felszólítot­tak, hogy menjek a pokolba, semmi keresnivalóm ott. Amit a Mária Valériáról tudok, azt így Szamos Rudolfnak köszön­hetem. A „Barakkváros” a telep ha­lálával kezdődik. Az író a tá­jat járja, mely valóban „nem serkent lírai körülírásokra” A házak javarészét bontják, né­hány száz méterrel odébb már magasodnak az új toronyépü­letek. Mégis akadnak olyanok, Az utóbbi évek legsikerültebb Visconti filmje, a Rocco és fivérei. Női főszerepét Claudia Mori játssza. Márciusban New Yorkban már negyedik hete játszották a Don Quijote című szovjet filmet és a kilencedik hétre prolongálták a Ballada a ka- tonáróL-t. Az eddigi legrövidebb film- recenzió az Observer című angol lapban jelent meg a Gulliver három világa című hollywoodi film egyik fotója alatt: „A filmnek Swift sza­tirikus regényével való min­den hasonlatossága csak a puszta véletlen műve”. A alig 20 éves Renzo Ros­sellini, Roberto Rossellini fia, Buenos Airesbe utazott, ahol első filmjét rendezi, A világ a parton címmel. Danielle Gaubert a Párizs ut­cakövei cintű francia filmben. F égrél — újjong föl az olvas­sd, amikor az első féltu­cat oldal után egy cigaretta- gyújtásnyi szünetre leteszi Sza­mos Rudolf néhány hónapja megjelent kis könyvét. — Végre egy szociográfia a javá­ból! A lelkesedés nemcsak a maholnap „egykori” jelzőt fel­vevő Mária Valéria-telep iz­galmas és megrázó történeté­nek szól, hanem annak a tény­nek is, hogy változatos múltú tényelemző irodalmiunk újabb színfolttal gazdagodott. Aki ma újra élolvassa Szabó- ! Zoltán, Darvas, Erdei, Illyés, \ Féja, Kodolányi — a maguk , idején egy egész jószándékú \ nemzedéket lázba hozó — szo- ; ciográfiáit és riportköteteit, az : nemcsak régi szellemi izgal- ; mait idézheti fel újra, hanem ; egyúttal eltöprenghet egy kü- ; lönös jelenségen. „A tarái helyzet”, a „Futóhomok”, a „Baranyai utazás” és a többiek a külföldi irodalmakban javas­részt ismeretlen műfajt képvi­selnek. Jól összeválogatott, ri­deg, hiteles számokra, szemé­lyes kutatásra támaszkodnak: — ilyesformán se a statiszti­kusok, se a szociológusok szak­mai igényeivel szemben nem állnak védtelenül. Ugyanakkor azonban ott izzik soraikban az indulat, a magyar nép sorsáért érzett aggodalom tüze, a szen­vedélyes és harcos vágy az ak­kori — borzalmas — helyzet megváltoztatásáért. Jóvoltuk­ból a későbbi koroknak az a történésze, aki a harmincas évek magyarságának életével kíván foglalkozni, roppant elő­nyös helyzetben lesz. Ellentét­ben azzal, aki történelmünk legizgalmasabb korszakával, a felszabadulás óta eltelt másfél évtizeddel, hasonló művekre támaszkodva, akarja ugyan­ezt tenni. Mai íróink idáig bá­mulatosan szűkmarkúak; sót — sérelem ne essék, de — élek a gyanúperrel, hogy bánnivalóan akik a régi deszkabódékat nem adnák a modem lakásokért. Itt öregedtek meg, itt fásultak el, ide köti őket a múlt. A múlt, melyet Szamos egykori újságcikkekből sűrűn idézve ábrázol. A Mária Valéria első háborúbeli barakk-kórházból létesült és teljes „kifejdőése- kor” kb. annyi lakosa volt, mint ma Balmazújvárosnak. Nem ez volt az egyetlen. A könyvhöz megdöbbentő „Nyo­mor-térkép” tartozik, szinte önmagában elégséges vádirat az egész Horthy-rendszer el­len. Hogyan éltek és élnek ezek az emberek? Szamos könyvé­ben ki-ki önmaga vall a saját sorsáról. Érthető, hiszen a sta­tisztikák és számadatok a múltról szólnak. Magát az éle­tet azonban csak szépírói esz­közökkel lehet ábrázolni, szin­te érintésközeibe hozni a mai olvasóhoz. A lakásviszonyok pontos megörökítése mellett a „Barakkváros" jelentős részét rövid portrék képezik. Ezeknél Szamos riporteri tolla valóság­gal remekel. Házról házra „át­lós irányban végigjárja a Va­lériát” és megörökíti az útjá­ba kerülőket. Kik ezek? Egy később kocsmárossá avanzsált szociáldemokrata (!) templom­festő ... gyárimunkás... a fiatalúr ágyába kényszeritett egykori cselédlány __géplaka­t os ... kiemelt nyugdíjat élve­ző, öreg illegális kommunista harcos ... valamikori órás, aki abból élt, hogy fix-fizetésért börtönt ült a nyilasvezérek he­lyett. Másutt: ... Italboltban iddogáló részeges tanár... a „Stefánia mctdám” bordélyhá­•Racz József tanár úr — mert polgári foglalkozása az — Nagykőrösről jár a stúdió fog­lalkozásaira. Fiával együtt a stúdió egyik legszorgalmasabb tagja |S a modell. Szép, fiatal, mo- ^ dern lány, s egyben a művé­szek legélesebb szemű kri- t tikusa A z Állami Bábszínház az egyetlen intézmény Bu- ; dapesten, amelyik rendszere- ; sen ad elő művészi gyer- \ mekdarabokat. A „Csinn- I bumm cirkusz” esztrádmű- j sora már erősen selejtes, de ■ még ez is tömeget vonz, • mert jobb híján kénytele- j nek megelégedni a bábszín- < ház nézőteréről kiszorultak ; ezzel a produkcióval. Nem ; azt jelenti ez mégsem, hogyN ! hely, terem nincs gyermek- \ darabok előadására. A hiba \ ott van, hogy hivatásos \ íróink nem művelik rend­szeresen ezt a hálás, peda­gógiailag fontos műfajt. A Móra Ferenc Kiadó népsze­rű Gyermekszínpad-sorozata hiánypótló ugyan, de — ke­vés. Hazánkban, évről évre leg­alább száz gyermekdarabot mutatnak be az iskolákban. Pedagógusok írják, tanulók szerepelnek benne. A leg­több darab mégis rövid éle­tű, egyszer-kétszer adják elő. .Nem érdeklődés hiányában, de a jószándékú pedagógus, aki írta és betanította a da­rabot, legtöbbször nem ren- j delkezik elég adottsággal. ! Cselekedetük mégis tiszte- ; letreméltó, mert hiányt akar- ! nak pótolni, bár néha kez­detlegesen. Legtöbbjüket a l segíteniakarás vezeti, hiszen pedagógus létükre közvet­len közelről mérhetik fel a gyermek igényét, vágyako- 1 zását a néki szóló színdara­bokra. Az alkalmi darabok kö­zött mindig van négy-öt, amelyik körültekintőbb bá­násmódot érdemelne. Meg­felelő segítséggel a fővá­rosi színpadokra is kerül­hetnének a darabok. A gyer- i mekdarabok sikeres úttörői között van egy szentendrei pedagógus is, a szentendrei általános fiúiskola egyik ne­velője: dr. Solymossy Oli­vér, Mert darabjai jobbak az átlagnál, ebben segtti őt művészi múltja. Évékig a Déryné Színház tagja volt. j.Ifct sokat sajátított el a j színjátszás és a rendezés technikájából s darabjai ép­pen ezért érettebb előadás­ban kerülhetnek a közönség elé. E lső darabja a Medve, ró­ka és a favágó című : verses mesejáték volt, Vé- i csey Ernő zenéjével. Ezt a e fővárosban több mini öt­zából szabadult és példás éle­tű családanyává változott ka­lauzod ... Dudás Borka néni, a telep tanácstagja és „Cica né­ni”, aki arra a minden aposto­lénál áldozatosabb munkára vállalkozott, hogy kultúrát vi­gyen a telepre ... Valameny- nyit felsorolni az egész könyv- re szükség lenne, mert minden egyes arckép mögött egy-egy \ élet húzódik és mindegyik élet \ más-más oldaláról mutatja be\ a Valéria-sorsot. Ennek a sors- j nak vége. A telep napról nap-\ ra fogy és hovatovább eltűn­nek azok a kutyák is, melyek-i hez egykori gazdáik olykori még a város másik végéről is; visszajártak egy-egy jó falat-': tál. Az a módszer, ahogy Sza-' mos a sötét és kilátástalan; negyven év mélységéből egyre\ napsugarasabb képekkel köze-'; ledik mai mindennapjaink fe-\ lé, míg végül „Csengös Franci” \ meglett férfiakat is megköny-i nyeztető történetéhez ér, nem- ; csak szerencsés, hanem a „Ba-i rakkvárost” egyenesen lete- i herteilen olvasmánnyá vará-i zsolja. Kitűnő példát mutatvaj arra, hogyan lehet a sokaknak \ idegen szociográfiát az élveze- j tes riport eszközeivel eleven-'; né tenni. A végén pedig, szin- \ te mint egy újabb dökumen-: tumgyűjtemény, a fényképek.; A régiek, melyeket a dühí- \ tőén szemforgató „Krisztust. i kenyeret!” című könyvből vet- ; tek át és az újak. Kónya Kál-i mán munkái. A Kossuth Könyvkiadó sze­rencsére nem sajnálta a papírt j Szamos Rudolf könyvétől. A | „Barakkváros” harminckétezer ] példányban jelent meg és\ amennyire könyvkereskedő is-1 ráérőseimtől hallom, már csak\ hellyel-közel kapható. Sikere : óhatatlanul felveti a gondola- : tot, hogy nem kellene-e ha- j sonló jellegű munkáknak akárl sorozatszerű kiadásával is: megpróbá Ikozni ? Ordas Iván ' tült a terem. Kicsapott a biz- J tosíték. A szórakozásból bősz- £ szúság lett. Vártak harminc £ percet a nézők. Hátha megja- £ vítják a készüléket. Sajnos, ez £ egyik pillanatról a másikra ( nem sikerült. Kedvetlenül tá- $ voztak az emberek. S(mi tör- 2 tént, amikor legközelebb is- \ mét televíziós műsort ígért a \ művelődési] otthon vezetője ’ \ Mindössze hárman vagy né-! gyen jöttek el. Lassanként a fáradhatatlan ; munka mégis megérlelte gyű- \ mölcsét. Lelkesen tevékeny- \ kednek a színjátszók: a Lám- \ pionok ünnepének előadására ; készülnek. A gyermek irodai : mi körben a fiatalok az iskolai : anyagot bővítik, hogy alapo- j san megismerjék és megsze­ressék a világirodalom kiemel­kedő alkotásait is. Dicséretet érdemelnek a fotokör és a képzőművész-kör tagjai is. Különösen büszke a művelő­dési otthon igazgatója a zene­iskolára, amelyben több mint száz gyerek ismeri, szereti meg a muzsikát. Közeledik az iskolaév vége, a ballagás ideje is. Juhász Sándor ezt az alkalmat is arra kívánja felhasználni, hogy a fiatalokat bekapcsolja a műve­lődési otthon vérkeringésébe. A ballagás útvonalának végén | az iskolától búcsúzó diákok együtt mennek a művelődési házba, ahol emléklapot kap­nak. Tábortüzet, is rendeznek, így búcsúznak jelképesen az úttörő élettől. Cserven György nyugdíjas! iskolaigazgató pedig feldolgoz- j za a dabasi iskolák történetét. A jelentős munkához a műve­lődési otthon igazgatójától kap támogatást. Negyedik esztendeje működik Dabason Juhász Sán­dor. Eleinte úgy érezte, mint­ha nem vennék komolyan. Bárhova ment hivatalos ügy­ben. csak megveregették a vállát: — Jól ^an. Sanyiíkám. Mintha gyéreikszámba vet­ték volna. Azóta azonban be­bizonyította, hogy méltó a bi­zalomra. Korát meghazudtoló komolysággal, de korából fa­kadó fiatalos lendülettel tevé- kenykedik. Dabas ma már nem sivatag i a kulturális élet térképén. Molnár Károly

Next

/
Thumbnails
Contents