Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-28 / 74. szám

»61. MÁRCIUS 28, KEDD Meere« i/f/»«fcro Magyar—német barátsági találkozó Aszódon Az aszódi Petőfi Sándor Állami Gimnázium KISZ- szervezete szombaton a helyi művelődési házban jól sike­rült magyar—német baráti ta­lálkozót rendezett. Közremű­ködött a gimnázium ének­kara, szavalókórusa és sza­való!, valamint a szigetújfalui német művészeti csoport. Ün­nepi beszédet dr. Wild Fri­gyes országgyűlési képviselő, a magyarországi Német Dol­gozók Demokratikus Szövetsé­gének főtitkára mondott. A műsor után a gimnázium fia­taljai szovjet és NDK-ösztön- díjasokkal tartottak közös kiubdélutánt. (MTI) iílést tartott a DCM szakszervezeti bizottsága A DCM építkezés szakszer­vezeti bizottsága ülést tartott, amelyen az építők szakszerve­zete helyszíni ülésének anya­gát. valamint a soronkövetke- ző taggyűlésekkel kapcsolatos teendőket tárgyalták meg. A szakszervezeti bizottság tagjai március 31-ig minden üzemrészben ismertetik az Építők Szakszervezete Elnök­ségének határozatát, amely az építkezés menetére, a dolgo­zók szociális és kulturális helyzetére vonatkozik. A szakszervezeti bizottság reszortfelelősei már hozzálát­tak a határozatból adódó fel­adatok végrehajtásához. f ___________________ A szakszerű, időbeni növényvédelem révén, mintegy 300 millió forinttal nagyobb jövedelme lesz a tsz-eknek Beszélgetés Pest megye növényvédelmi kormánybiztosával Népgazdaságunknak igen nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy mindenütt rendszeresen, szakszerűen védekezzenek a növényi kártevők ellen. Erről beszélgettünk dr. Dajlja Ba­lázzsal, a megyei tanács el­nökhelyettesével. aki egyben betölti Pest megye növényvé­delmi kormánybiztosi tisztét is. — Aki csak kevéssé ismeri a mezőgazdaság problémáit, nem is hinné, milyen jelen­tős kárt okoz a növényvéde­lem elhanyagolása — mondot­ta a kormánybiztos beszélge­tésünk kezdetén. — Az elmúlt évben például Pest megye mezőgazdaságilag hasznosított területéből csaknem 300 000 hold volt növényi kártevőkkel fertőzött, s csupán alig száz­ezer holdon védekeztek szak­szerűen e kártevők pusztítása ellen. — Ezek szerint jelentős kárt szenvedett megyénk a növényi kártevők elleni rendszeres vé­dekezés elhanyagolása miatt? — A gabonafélék termésé­nek 8—10, a kapásnövények 15—20, az ipari növények 10— 12, a gyümölcsösök 30—40. a szőlők 15—18 százalékát pusz- tátják el évente a kártevők. A szakemberek becslése szerint ez megyénkben évente mintegy 250—300 millió forint kárt jelent. — Okolható-e valaki ezért? — A rendszeres, szervezett védekezés csak most képzel­hető el és valósítható meg, ÉLÜZEM LETT A PEST MEGYEI NYOMDA Helytállt az évtizedes munkában összeforrott törzsgárda megbecsülésére és igényesség­re is.' A városi pártbizottság fel­hívása nyomán kezdemé­nyezett munkaverseny — különösen a berakónők so­raiban — nagyban segítet­te az egyéni teljesít­mények növekedését. E hét közepén kedves ün­nepséget tartanak megyénk nyomdászai: a »Pest megyei Ta­nács ipari osztályának képvi­selője ünnepélyes keretek kö­zött nyújtja át számukra a minisztérium és a szakszerve­zet díszes kivitelű oklevelét. S az ünneplést, a megérde­melt jutalmak átadását köve­tik majd a munkás, dolgos hétköznapok. Az élre került megyei nyomdászkollektíva is­mét az ólomsorok sokaságával, a nyomtatott betűk seregével törekszik még eredményesebb munkára, (p. r.) hogy győzött az új, megyénk parasztjai termelőszövetkeze­tekben egyesítették erejüket. Xavaly és korábban a terme­lőszövetkezetek. az állami gaz­daságok hiába védekeztek a kártevők elten, csav fél sikert érhettek el, mert a szomszéd­ságukban levő egyéni gazdák alig fordítottak gondot a vé­dekezésre. — Az idén, — ezeSc szerint — már jelentős javulás vár­ható ezen a téren is. — Természetesen. Államunk nagy összegeket fordít ezután is a növény- védelemre, s e célra mint­egy 340 különböző, nagy­teljesítményű gépeket kap például megyénk is. Hozzá kell tennem, hogy a Pest megyei Növényvédő Ál­lomás ennek ellenére sem tud­ja teljes egészében kielégíteni a termelőszövetkezetek igé­nyeit. — Mi tehát a teendő? — Azok a tsz-ek, amelyek rendelkeznek növényvédelmi célokra használható gépekkel, azokat az arra legalkalmasabb időben maximálisan használ­ják ki, s ha egy mód van rá, adják kölcsön a szomszédos szövetkezeteknek is. Ez annál is inkább érdekük, mert hatá­sos. tartós védekezést csak így érhetnek el. Ügy tudjuk, hogy sok he­lyen az éjszakai órákban is dolgoznák a növényvédő gé­pekkel. — Az a célunk, hogy a szán­tóföldi növények kártevői el­leni védekezést az éjszaki órákban is végezzék. így, ket­tős műszakkal, megduplázha­tó a gépek száma, különösen, ha ezeket a gépeket az erre a célra kiképzett szakemberek kezelik. Gyakorlatilag megva­lósul másik elképzelésünk is. mégpedig az. hogy a növény- védelmi figyelő szolgálat mű­ködjön a megye legkisebb köz­ségében is. Minden tsz-ben ki kell je­lölni a növényvédelmi fe­lelősöket a hozzáértő, idős tsz-tagok. vagy a mező­gazdászok közül. — Mi a felelősök feladata? — Időben jelzik majd, ha valahol a növényi kártevők megjelentek, s közlésük alap- i ján szervezetten, hatásosan j tudunk a kártevők ellen vé- ! dekezni. Hangsúlyozni kívá­nom, hogy a védekezésre ne csak a gépeket használják fel. hanem az egyszerűbb esz­közöket is, mint például a kézi porozőkat, háti per­metezőket stb. — A növényvédelmi kór­mánybiztos mely kártevők el­leni védekezést tartja a leg­fontosabbnak? — Erre csak azt tudom mondani, hogy minden növé­nyi kártevő ellen időben kell védekeznünk. Nem rangsorol­ni akarok, de különös gondot kell for­dítani a gyümölcsösök és a burgonyatermőd érül etek növényvédelmére. Óriási — eddig kevéssé hasz­nált — tartalékok vannak megyénk mezőgazdaságában is. Erre csak egy példát. Ta­valy a szobi Üj Barázda Tsz 16 holdos gyümölcsösének minden holdján 103 mázsa alma termett, ami 98 száza­lékban pajzstettjfertőzés-men- tes, tehát exportképes volt, elsősorban a szakszerű nö­vényvédelem eredményeként. Ugyanakkor azokban a gyü­mölcsösökben. ahol nem for­dítottak gondot a védekezésre, holdanként lényegesen keve­sebb volt az átlagtermés és abból csak 10—12 mázsa ex­portképes. fertőzésmentes al­mát tudtak kiválogatni hol­danként. — Ha a kettő közötti kü­lönbséget forintban akarnánk kimutatni, hihetetlennek tűnő számadatokat kapnánk. — Bármennyire is hihetet­len, de igaz. Megyénk szövet­kezetei, háztáji gazdaságai, ha szervezetten, időben, elsősor­ban saját erejükre támasz­kodva védekeznek a növényi kártevők pusztítása ellen, már az idén 100—200 mil­lió forint többletjövede­lemmel gyarapodhatnak. Mennyivel gazdagabbak len­nének ezekkel a százmillió fo­rintokkal a tsz-ek, a tsz- tagok! Cs. A. Negyven esztendei állandó szolgálat, mindennapos al­kotómunka után nehéz pi­henőbe vonulni és ezután már semmivel sem törődni. Nehéz, még akkor is, ha 63 kemény esztendő nyomja az ember vállát. A semmittevés egyszer és mindenkorra be­fejezett tényt jelentene: el­szállt az idő. Nádudvari Sándor sem tud beletörődni ebbe a szokatlan gondolatba. Szokatlan, mert ki gondol arra ezernyi ten­nivalója közben, hogy múl­nak az évek, sokasodnak az ősz hajszálak, s elrepült negyven esztendei szolgálati idő. Ki gondol erre, ha még erős, fiatalos a test, bírja a gazdászélet fáradalmait, az agy pedig soha nem fáradva mindig újabb és újabb öt­leteket szül, újabb és újabb feladatokra, erőpróbákra, kí­sérletekre sarkallja az em­bert? Április elsején nyugdíjba vonul. Április elsején? Ugyan!? Bolondos dátum. Csak azért se! Korai lenne még, hiszen annyi tenni­való van most a földeken. Most lehet csak igazán dol­gozni, alkotni. Ezt kívülről nézni? No. nem! Nádudvari Sándor, a Ker­timag és Gyógynövény Gaz­daságok Igazgatóságának fő- agronómusa 1961. április 1- től a tápiósápi Petőfi Ter­melőszövetkezet főmezőgaz­dásza lesz. Hívták, baráti kézfogással fogadták. A ve­zetők is, a szövetkezeti gaz­dák is. Kell ide a szakem­ber ... Már eltöltött néhány na­pot leendő új életének szín­helyén. Végigjárta a messze- nyújtózó hatalmas táblákat, amelyeken zöldell a búza, sorol a mák, s már emel­geti fejét a borsó, s magra járnak százholdakon a le­endő kukoricaföldek, A de­rítő hangulatú tavaszi nap­fény, a meg-meglibbenő bal­ls jók. A föld Alázatos tűre. az alkotó kéz és minden jót zsamos illatú levegő a ter­mészet újjászületését hirdeti. És mezői járó gazdászember számára nincs szebb idő­szak, mint a tavasz. Az új esztendő, az új harcok, az új remények kezdete. S most különösen az. Újra kezdi az életet. A szakma szereteté- vel, mint negyven esztendő­vel ezelőtt. És ha nagy ta­pasztalatokkal is. de ugyan­olyan frissen. lendülettel, tervekkel, vágyakkal, mint akkor. Sokat lehet itt tenni. Töb­bet, mint bármikor. Az em­berek is, akik tele vannak az új élet küszöbén várakozás­sal. reményekkel. segítőké­szek, szorgalmasak, nagyot- akarók. Egy velük az út .és egy a cél. A földek mindig jó. lemmel lesi mozdulatát túláradó szívvel hálál visz- sza. A magot tízszeresen, százszorosán fizeti meg. Mert o földnek szíve van. S dob­banását is hallja és érti az ember, ha barázdák, rétek, ligetek, gyümölcsfák között tölti életét. Már rajzolódnak nagy vo­nalakban a tervek is. Több pillangóst, nagyobb tőszámot, gondos munkát. Változato­sabb étrendet az állatoknak, figyelmesebb gondozást és több szeretetek Mindezt el is mondja. A szövetkezet gazdái, régi, ke­ménykezű. edzett parasztok hallgatják és nézik, a ter­metes testével közülük ki­emelkedő ősz hajú embert, * igazat adnak neki. Amit mond, helytálló, s ahogy mondja, az már program. Az új esztendő és eljövendő újabb eszten­dők programja, amit már együtt hajtanak végre. A munkában pihenő, a mun­kában újjászülető nyugdíjas, s akik vártak rá, vártak ta­pasztalatára. vártak szavára. Tenkcly Miklós TARTSUK BE A VETÉSI HATÁRIDŐKET! A késön vetett növények semmiképpen sem hoznak kielégítő termést sában mindössze 567 milli­méter és az is rapszódikus eloszlású. A csapadékviszonyokat fi­gyelembe véve a megyénkben a tavaszi növények legkedve­zőbb vetésideje — ahhoz, hogy kielégítő termés le­gyen — több év tapaszta­latait figyelembe vébe a kö­vetkező: Borsó vetésé március 10- ig (esetleg vethető március 20-i,g). Tavaszi búza már­cius 5-ig- (még vethető már­cius 10-ig). Tavaszi árpa ve­tése március 20-ig (még vet­rakva készen állt mellette, a harmadikhoz még csak éppen hozzákezdett. — Ide bemegyünk! — java­soltam. Bementünk. Míg beértünk, a már említett bozontos kutya minduntalan a nadrágunk szá­rával kívánt közelebbi isme­retségbe kerülni, s miközben egy sebtében felkapott suháng- gal próbáltuk magunktól tá­voltartani. az öreg kaskötőt szidtuk, amiért nem fogta vissza a megdühösödött álla­tot. Csak a közelébe érkezve ér­tettük meg mulasztását. Az egyik lába vasból mit. Ügy tartotta előrenyújtva, akár egy rudat. Az élettelen műtesten csupán a nadrágja szára lötyö­gött, az mutatta, hogy nem rúd az, hanem láb. lAbpótio. Már szabadkozott is a kis­ör eg: — Nehezen tudok felállni, fiaim. Míg a házból ide kibo­torkálok megesik, hogy több­ször is elesek. De ha vigyázat­lanul mozdulok meg. még itt ültőhelyemben is avaikorta fel­borulok, s úgy gurulok, mini egy tehetetlen tuskó. — Mikor veszítette el a lá­bát? — Tizennégyben. Hogy pusz­tulna el mind, aki háborút for­gat a fejében! Magamban gyo-rs számolást végeztem. Negyvenkét eszten­deje él műlábbal. Vagyis majd­nem egy félévszázada, s elke­seredése ma is olyan friss, mintha csak a minap történt volna. — ... Akkor tanultam meg a kaskötést —, folytatta az öreg. — És azóta csak evvel foglalatoskodom. Ha szép idő van. kint a tanya előtt, s ha hűvös van. bent a házban. — S kik veszik meg ezeket a kosarakat? — Régebben az egyéniek vették. Most a tsz-nek kötöm. — Tsz-tag? — Igen. De már nyugdíjas. A háztájin kívül 260 forintot kapok havonta. Meg munka­egységet a kosarakért. Most 40 darabot rendelt az elnök. Most csinálom a harmadikat. Ha nincs semmi bajom naponta kettőt, hármat is megkötök. Pedig sok vele a baj. Pucolni, áztatni, válogatni a vesszői. Aztán a kötés se gyerekjáték. A tavaszai vetésre kerülő növényeknél nagy gondot kell fordítani arra, hogy a vetőmag optimális időben ke­rüljön a földbe. A kedvező vetési idő helyes megvá­lasztása először azért szük­séges. mert így a növények tenyészideje kielégítő, má­sodszor pedig a tavasszal vetésre kerülő növények víz­igénye a legnagyobb. Pest megyében elsődleges szerepet kap a tavaszi veté­sek optimális határidejének megválasztása, mivel a csa­padékmennyiség 40 év átla­hető március 30-ig, esetleg vizenyősebb talajon április 5-ig). Zab vetése március 30- ig (még vethető április 5-ig). Napraforgó vetése április 10- ig (még vethető április 15-ig); Silókukorica vetése április 15-ig és-onnan folyamatosan július 10-ig. Cukorrépa áp­rilis lát-ig (még vethető ápri­lis 30-ig). így tudjuk ki­elégíteni a mintegy 1400 köb- méter/kh vízigényét. Mivel a csapadékelosztás következté­ben ez éppen akkor áll ren­delkezésünkre — egyelés után (VI. 1-től VI. 10.), a le­vélborulás után (VII. 1-től ; VII. 10-ig). gyökérfejiödéshez ; (VII. 25-től VIII. 10-ig) — ele- jgendő csapadék. : Burgonya vetése április 125-ig (még vethető április : 30-ig). így tudjuk hozzáve- ; tőlegesen kielégíteni, mintegy : 1000 köbméter/kh vízigényét. ; Ez az igény jelentkezik virág- : zás előtt (VI. 5-től VI. 15-ig), : virágzás után (VI. 25-től VII. : 5-ig). gumóképződéskor (VII. 20-tói VIII. 5-ig). Negyven év átlagában a megyénkben le­hullott csapadék hozzávető- i legesen ezeket az időszako- i kát ki tudja elégíteni. Kukorica vetésideje május 5-ig (még vethető május 10- ig)- így tudjuk kielégíteni körülbelül 1400 köbméter/kh vízigényét. Ez az igény ha­sonlóan a burgonyához ab­ban az időszakban jelentke­zik. amikor — a megyei 40 éves átlag szerint a szüksé­ges csapadékot biztosítani tudja. Szárbaind uláskor (V. 25-től VI. 5-ig), címerhá­nyás előtt (VI. 15-től VI. 30-ig). csőképződés előtt (VII. 5-től VII. 15-ig), szempépző- déskor (VIII, 1-től VIII. 15- ig). A több évi tapasztalat azt bizonyítja, hogy a végső ve­tési határidőnél később vetett növények megyénkben sem­miképpen sem hoztak meg­felelő termést. 4 4 4 Verővas, tör, metszőolló, bics- j ka kell hozzá. Mindig a fene- ■ kénél kell kezdeni, oszt. mi- \ kor már nő a kosár, a verő- í vassal körülverem, hogy egy-! forma legyen. — Akkor bizonyára elkelne ! egy k>s segítség? í — Ve« az is, — csillant fel; a kisöreg szeme. — Segít a Te-; réz. — Igaz, a kötésbe mégi nem járatos, de az áztatásnál; már sok hasznát veszem. — Kiféle Teréz? — puhato-; lóztam óvatosan. — Hát a Rimóti Teréz. — / Aztán még hozzátette: — Csak ; nem régen hoztam a házhoz,; tudja, mert már nagyon egye- í dűl éreztem magam. % — Szóval a felesége? í — Hát úgy is lehet monda- í ni. f Ebben pillanatban a kony-'j haajtón egy kicsi, feketeken- \ dős öregasszony dugta ki a fe- < lét. í — Kész van az ebéd! Kivi- % gyem. vagy bejön? — Hozd csak ki. Teréz. Tu- J dód. mily nehezemre esik a 4, iárkálás. 4 A dülöútról visszapillantót- 4, tam. Kint az udvaron egy tál- ' ból kanalazott az ifjú pár. kik együttvéve éppen 150 eszten­dősek ... Ari Kálmán ' A KASKÖTŐ \ jj Abony határában a Szűcs- k tanyán akadt dolgom a mi- f, nap. Ez a rész ma már egyet- £ len nagy táblába tartozik, s á 4. József Attila Tsz tulajdona. 1 Csupán a tanyák és az őket körülvevő porták vannak % egyéni tulajdonban, s ezek a ^ területek is többnyire háztáji £ gazdaságul szolgálnak. Dol- $ gom végeztével egy ilyen kis ^ tanya mellett vezetett el utam. £ Már az első pillantásra megál- 4 lapítottam, hogy az épület 4 alighanem megszolgálta az $ árát, a falai máUottak és re- $ pedezették. tetején a zöld mo- $ hával belepett nád olyan ku- ^ szált, mintha vihar tépázta volna meg. Mondtam is uti- % társamnak: $ — No. ebben a tanyában $ aligha lakik valaki. J Ezekre a szavakra egy bo- 4 zontos fekete 'kutya éktelen 4 ugatással vágtatott felénk, j majd észrevettük, hogy a dü- lőútra háttal álló rozzant bá- % romfiól körül tyúkok kapir- ^ gálnak. % — Ni csak! — szóit utitár­$ sam. — Egy öregember ül a % tanya előtt. | Valóban ott ült. Es úgy tet- 4 szett, hogy nem, ölhetett ke- 4 zekkel. hanem komoly munká­2 ban elmerülve. Vesszőkosara- kot kötött. Kettő már félre­Ugy tartják, hogya nyomdá­kat mindenütt áthatja Guten- bergnek harcos, töprengő, tö­rekvő szelleme. Kiválónak, élenjárónak lenni ebben a szakmában, s az egész üze­met azzá tenni, nem más, mint ragaszkodni a halhatat­lan mainzi könyvnyomtató igazi hagyományaihoz. Évente közel száz ton­na nyomtatványt készít a Pest megyei Nyomda Vál­lalat. Falragaszok, röplapok, tájé­koztató füzetek és ügyviteli nyomtatványok százezreit jut­tatják megyénk városaiba, községeibe. Termékei végig­kísérik az embert életútján; a születési értesítőtől, a házassá­gi értesítőn keresztül egészen a gyászlapig. Nagy öröm érte múlt hét vé­gén a vállalat váci központjá­nak és ceglédi telephelyének dolgozóit: a Könnyűipari Mi­nisztérium Helyiipari Főosz­tályának és a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének közös értékelése alapján — az államosítás óta harmadízben — elnyerték a büszke „élüzem” címet. Nem ment könnyen ennek a szép eredménynek a, kivívása. A vállalat országos vi­szonylatban számottevő nyereséggel / dolgozott a múlt esztendőkben. Ezt tovább fokozni s az egyé­ni 1 teljesítményeket növelni nem volt kis feladat. A si­ker biztosítéka elsősorban az évtizedes kollektív munká­ban összeszokott törzsgárda volt. Kissé száraz, de sokatmondó számok: termelési tervüket 108 százalékra túlteljesítették 1960 második felében. Önköltségü­ket 3,2 százalékkal csökken­tették az előirányzathoz vi­szonyítva. Növekedett az egy főre eső termelési érték. Ha egy dolgozó megbetegedett Cegléden vagy Vácott, nem egy esetben a műszakiak áll­tak be helyette, hogy a terv­teljesítés sikere biztosítva le­gyen. Fiatal ipari tanulói is van­nak a nyomdának. Az idő­sebb szakmunkások a szakmai fogások mellett megtanítják őket a szakma szeretetére,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents