Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-24 / 71. szám

1961. MÁRCIUS 24. PÉNTEK «»r megyei bírhat i /US téliedé Monor — zenei központ... Lassan két éve már, hogy a monori zeneiskoláról írtam. „Monori zenei tervek” óimén kifejtettem, hogy Valentsik István 1— miután megszervezte a monori gyerekek egysé­ges oktatását biztosító, a kultúrotthon keretében működő zeneiskolát — arra törekszik, hogy az oktatás színvonalá­nak és a tanulók létszámának emelésével elérje, hogy Mo­nor állami zeneiskolát kapjon, s ezzel a járás zeneoktatásá­nak központjává váljék. Nagyon szárazon írtam erről. Igen. Mert az akkori műsor közönsége csak a meghirdetett kezdés után másfél órával gyűlt össze. A gyerekek harmonika-zenekarát áhí- tatos csendben hallgatták a szülők, de amikor Valentsik István Liszt Ferencről beszélt, s amikor a lemezjátszó se­gítségével felcsendült Liszt csodálatos alkotása, a Les Preludes — a Vigadd hideg nagytermében olyan hangzavar kerekedett (közönyös, vásári, a tánc kezdetét sürgető lár­ma), hogy Valentsik István majdnem elsírta magát. A ma­gányosan élő, fiatal tanár szivét-lelkét beleadta ebbe az előadásba — és ez volt a hála. Minderről nem írtam akkor. Féltem, ha megírom, kedvét szegem ennek a zenének élő, nagy célokért küzdő fiatal tanárnak. Nemrég meghívót kaptam Monorról. Újra útnak in­dultam — két esztendő után. Most ismét itt vagyok, ki­szállok Monoron, sietek, futok ja Vigadóba. De az ajtót zárva ^ találom — persze vasárnap £ van — s az fmsz székel az épü­letben. Bizonyosan a járási <; művelődési házban tartják a í zeneiskola klubdélutánját. y ^ Ott hát! Meleg a terem. A ^gyerekek hangicsálnak. ^ Valentsik Istvánt egy kis ^ szobában találom. Magócsi Ma- ^ rikával — igaz már Fónyad ^ Gábornénak hívják — és Da- ^ rányí Andrással átveszi még az £ énekszámokat — utoljára. * Majd az egyik hanmonika-szó­Ä\\\\\\\\\\\\\\\\\\\>,\VÄV\\\\\\\\\\\\\\V\\V. listát instruálja, Palkovits Ju­liannát, aki már két esztende­je is szerepelt. Akárcsak Szabó Rózsi, a másik, az általánosból kinőtt, de a gyerekek zenekarában tovább is nagy buzgalommal harmonikázó kislány. Aztán Várihelyi Antal lép be a szobába: az Állami Zeneis­kola igazgatója. És amikor be­szélni kezd, azt mondja első­nek, amit két esztendeje Va­lentsik István még nagyon tá­voli célként említett meg: — Monor — zenei központ. S az elmúlt félévet eleveníti fel, — Szeptemberben kezdtük az állami oktatást, egyelőre a ceglédi zeneiskola tagiskoláié­ként. A tanárok: Valentsik István, Szári Lajos, Bálint Vilma és Mikus György. Én vezetem. Hetvenötén tanulnak zongorázni és hegedülni. Nyolc-tíz a fúvósok száma. Ti­zenöt forintot fizetnek havon­ta. — És a tradíció, a harmoni­ka? — Nem szerepel az állami is­kolák tantervében. Nálunk to­vábbra is a művelődési ház keretében — Valentsik István igazgatásával — tanulnak a gyerekek harmonikázni. Saj­nos, itt hetven forint a tandíj. riil és Marx ellen. Az egész év történetének minden ese­ménye mögött ott érezzük Marxot és Engelst, ügy, ahogy szerepeltek és úgy, ahogy az év története a marxi tórténelemfelfogás szerint ala­kult. Mindezt pedig minden tudományos nagyképűség mellőzésével, teljesen regény- szerűen, kissé a történelmi életrajzok emberi légkörét arasztó kellemes csevegéssel mondja el a. szerző. Egy történelmi esztendő minden jelentős eseménye, politikai összefonódása elevenedik meg, szinte történelmi film elevenen pergő hatását kelt­ve több mint 800 oldalon. Aki elolvassa, gazdagabb lesz egy élménnyel. F. Solti Erzsébet fordítása jól, elevenen tolmácsolja nap­jaink legkiválóbb holland regényírójának ezt a kitűnő regényét. A kötet végén kö­zölt név- és tárgymutatók igényesek és hasznosak min­denki számára. (Gondolat Ki­adó) Máté Iván ÄV»XXVNXVXV^XVV>>>NXV»X>XNNXVX>XS\XNXVV>XXXXXXXX A TIT irodalmi szakosztályának ülése VXX'-X'0vXNVvXXXVXNNXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXVXXXVXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXXVXXXXXXXX,XXXXXXNXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Szabadpolcos könyvtár Monoron ■i z d' > ­• • r Tavasz. V alóban, igen ízléses, szép ..kultúrklub” ez is, akár a ceglédi könyvtár. Újonnan festett, parkét tázott helyi­ségek várják az olvasót, csipkefüggönyös ablakokon árad be a napsugár. — Itt nincs is hiba —, mondja Benda Lajosné. ha­nem a járás többi községei­ben. A tanácsok jobban tö­rődhetnének a könyvtárakkal. Mert amikor anyagi feltéte­lek (tüzelő, helyiség) bizto­sításáról van szó. akkor a könyvtárak mindig utolsó­ként kerülnek csak szóba a többi tanácsnál. Ez valóban lényeges kér­dés. Sokat írtunk, beszél­tünk már ai'ról, hogy a könyv­tárak fontos eszközök a tu­datformálás munkájában. Vonzóaknak. otthonosaknak kell lenniök. hiszen az a cél. hogy „odaszokjanak” az em­berek, minél több könyvet forgassanak a kellemes olva­sótermekben. minél többet vi­gyenek haza, I művelődjenek, meigtanuljanak gondolkozni nagyobb távlatokban is. De térjünk vissza a járási könyvtárhoz, amely valóban méltó versenytársa a ceglé­dinek. Itt is külön részt ké­pez a gyermekkönyvtár, a műfaj nehezülésével párhu­zamosan magasodó polcok­kal, képes katalógussal, stb. Itt is tartanak mesedélutá­nokat. diafilmvetítéssel egy­bekötve. A felnőttek részére több ízben rendeztek író­olvasó találkozót. — Milyen az olvasók ..szo­ciális” megoszlása? — A paraszt olvasók szá­mát kell még növelnünk. Igaz a község lakossága túl­nyomórészt bejáró munkás, s meglátszik a könyvtár sta­tisztikájában is. De ezt fi­gyelembe véve is. kevés a paraszt olvasó. Ezért egyik legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogv minél több mezőgazdasági dolgozót ba- rátkoztassunk meg a könyv­tárral. Ez most azért is lé­A problémát országos szinten kellene megoldani. Vásárhelyi Antal zongora-* orgonaművész. És kiváló zene- pedagógus. Ez ad nyomatéket a szavainak: — Komoly, jó zenei anyagot jelentenek a monori lurkók. És mi, tanárok, segítjük, ellen­őrizzük a járás községeiben működő zenetanfolyamokat. Újabb hangszereket vásárolunk majd ősszel — lat­hatja: van perspektívánk. Mo­nor valóban zenei központ le­hetne. Csak... — Csak? — Jóformán sehol sincs he­lyünk. A tanács udvarán álló helyiségben, a járási művelő­dési házban tartjuk az órákat — ott, ahol éppen befogadnak minket. — És valami lehetőség? — Hat helyiség van a viga­dó emeletén. Ha azokat meg­kapnánk — remekül megold­hatnánk az egyre nagyobb számban jelentkező monori és környékbeli gyerekek oktatá­sát. Már sokat beszéltünk er­ről — s ha sikerül: vagy az üres gazdakörökben, vagy va­lahol másutt, kárpótlást ad­nánk az fmsz-nek. És beszélnénk tovább is. de a közönség meglepően pontos — sürgetik már a műsort. Ma ismét harmonika-zenekar ját­szik. Valentsik a karmesteri kottaállvány elé lép és a gye­rekek meghúzzák a hatalmas harmonikákat. Megkezdik negyvenharmadik előadásukat. ■> A szülők a gyerekeket né­zik. szinte áihítatosan. Majd a függöny elé lép dr. Gábor Gyula, a járási művelődési ház igazgatója.. Mosolyog, konferál és a hosszú műsor közben el­mondja a Szép Ilonkát, Vörös­marty csodálatos versét. Végig csönd ül a termen. Csönd — pedig két éve Va­lentsik vékony alakja majd­nem összeroppant a zajban. Küzdelme akkor szélmalom­harcnak látszott, — ma már közel a cél: Monor — zenei központ. Murányi József kában a legjobb eredménye­ket Cegléden, Szentendrén és Ráckevén érték el. Bírálat illeti viszont Dabast, Gödöl­lőt, Monort és Szobot, ahol nem tartottak elegendő elő­adást. Megjegyezte ugyan, hogy Monoron és Szabón a legutóbbi időben javult a helyzet. A szakosztályi ülésen ha­tározati javaslatot fogadtak el, amely hangoztatja, hogy a munkások közötti irodalmi ismeretterjesztést tovább kell szélesíteni, különösen a na­gyobb ipari üzemekben. Erő­sítik a falusi ismeretterjesztő munkát is. A magyar iroda­lom kiemelkedő alakjairól: Petőfiről, Adyról, József At­tiláról, Móriczról, Zalka Má­téról elnevezett termelőszö­vetkezetekben az eddigihez hasonlóan előadásokat tarta­nak a névadókról. A plenáris ülés végén újjá­választották az irodalmi szak­osztály vezetőségét. N>^>^VVXXXXXXX>XXXXXXXXXXXV\XVW<>XVXVXX>> nyeges, mert a megváltozott gazdasági körülmények pa­rasztság körében múlhatat­lanul szükségessé teszik a tudatformáló munkát. — Milyen gond.iuk van még? — A megye nálunk is lé­nyegesen csökkentette az idén a könyvvásárlási keretet, akárcsak Nagykőrösön. Pe­dig az olvasók ..idecsaloga- tásához” nem elég csak a kel­lemes helyiség, otthonos lég­kör, hanem szép. új könyvek is kellenek hozzá. Könyvki­adásunk egyre jobb lesz. egy­re több értékes, szép kiállítá­sú könyvet ad az olvasókö­zönségnek. Valóban, érdemes gondol­kozni ezen. A szép, új köny­veket elsősorban a könyvtá­raknak kellene felvásárolni- ok, hiszen ott válnak légin- i kább közkinccsé. V7 annak még problémák, \ * leküzdendő nehézségek, ■ de mégis, legfontosabb az a ; tény. hogy megyénk terüle-: tén egyre több ízléses, ottho- j nos. szabadpolcos-rendszerű: könyvtár működik egyre nö-í vekvő olvasólétszámmal. Bárány i Ferenc i Corneille Cid című drámája új filmváltozatában Sophia Loren játssza a női fő­szerepet. : Szerdán a TIT Pest megyei : szervezetének irodalmi szak- : osztálya Budapesten, a Kos- : suth Klubban tartotta plerá- ris ülését. Dr. Vámosi Nán­dor, a szakosztály elnöke be­számolt az elmúlt három esz­tendő tudományos ismeretter­jesztő tevékenységéből. — Az irodalmi ismeretter­jesztés jelentős helyet foglal el az ismeretterjesztés általá­nos rendszerében — mondotta a szakosztály elnöke, majd be­számolt arról, hogy az iro­dalmi ismeretterjesztő mun­KÖNYVESPOLC lllllllllillm.. -ulllilliltl Theun de Vries’­Európa tavasza Á Lebiíincselően izgalmai, : f szórakoztatóan érdekes és : ^ ugyanakkor tudományos pon­1 ^ tosság igényével fellépő iro- ■ ^ dalmi alkotás Theun de Vries í, hatalmas regénye. Egy esz- ^ tendő, a múlt század csodéla- $ tos 1848-as esztendeje, úgy, % ahogy Nyugát-Európában és Németországban történt. Úgy, % ahogy a regényben szereplő £ személyek és társadalmi osz- % tályok átélhették, ha marxis- $ ta szemmel analizáljuk a tör- £ ténelmet és megfelelő he. £ lyére tesszük benne az £ egyént és megmutatjuk nem £ egyszer döntő jelentőségét í egy-egy ember tevékenységé­2 nek. y £ A regény két hőse: Marx (és Engels. Témája a kibon- $ takozó munkásmozgalom, a februári párizsi forradalom, ja júniusi második, levert % forradalom, a párizsi nép, % ahogy harcol és Bonaparte % Napoleon, a kalandor unolca- 'j öccs karrierje — egyrészt, % másrészt a németországi mun- kásmozgalom, a német bal- í oldali emigráció Marx kö­fejlesztési program kereté­ben megvalósítja. Mindez olyan gyorsan tör­tént, hogy még december­ben munkához láttak, szil­veszter előtt megkezdték az átalakítást és azóta is ál­landóan dolgoznak rajta. — Május közepéig elkészü­lünk vele — mcmdja most elégedetten Turcsányi vb-el- nök. —'Házi kezelésben vég­zünk minden munkát, így huszonötezer forintnál nem kerül többe, pedig — ha vál­lalatnak adjuk — legalább nyolcvanezer forintot kellett volna elköltenünk rá. Mutatja a terveket, Néhány közfal lebontásával, néhány új fal építésével teljesen el­különítik a mozit a kultúr- otthonnak szánt helyiségektől, amelyek között lesz egy szép, tágas előadóterem, korszerűen felszerelt színpaddal, külön női öltözővel, azokból a sze­replők közvetlenül eljuthat­nak a színpadra. Lesznek sza­bályos reflektorok, fűtőberen­dezés. A közönség külön be­járaton, az utca felöl juthat be a nézőtérre és a színészek nem kényszerülnek ezentúl arra, hogy az udvaron keresz­tül, a szabad ég alatt botor­káljanak a színpadig. — Házi kezelésben végez­zük a munkát — ismétli a vb-elnök — és ami a legfojir tosabb, a legnagyobb részét társadalmi munka formájá­ban. A csobánkai iparosok, munkások örömmel és lelke­sedéssel áldozzák fel erre a célra a szabad idejüket, mert alig várják, hogy a Petőfi Színpad ebben a faluban is tartson előadásokat. A legboldogabb talán Ács Klára tanárnő: — Én szégyelltem magamat talán a legjobban — mondja —, amikor látva a lehetetlen helyzetet, sarkon fordultak a színészek és itthagytak elő­adás nélkül bennünket. Hi­szen úgy vártuk őket, úgy ké­szültünk árrá az elmaradt színházi estére. De igazuk volt. Senki sem kívánhatja a színészektől, hogy a darabnak megfelelő könnyű ruhában szaladjanak át ezen a nagy udvaron télvíz idején, fagy­ban, hóban, sárban. A csobánkai iskola tanár­nője bevallja, hogy nagyon szereti a színházat. Már évek­kel ezelőtt műkedvelő gárdát is szervezett a Csobánkán élő szegkovács cigányokból, akik egy kollektív cigánydarabot tanultak be és adtak elő igen nagy sikerrel, Vajdasági la­kodalom címmel. Eredeti ci- gánydálokat énekeltek és ci­gánytáncokat jnutattak be. — Most azon dolgozom — mondja Ács Klára —, hogy adják még egyszer elő. A haj­landóság megvan bennük és már készülnek is rá. Ezeket a kérdéseket a csobán­kai vöröskereszt és a nőtanács közösen rendezett teadélután­jain beszélik meg. Ugyanitt beszélgetnek a csobánkai asz- szonyok arról is, hogy meleg, barátságos fogadtatást készí­tenek elő a Petőfi Színpad A jó példa ragadós — mondja a közmondás, s ez valóban így van. Még a könyvtárak esetében is. Mert a közelmúltban adtunk hírt arról, hogy a ceglédi járási könyvtár januárban áttért a szabadpolcos réndszerre, s ke­véssel utána, január 9-én, a monori járási könyvtár is be­vezette az érdekes újítást. S ennek már most lemérhető a haszna: — Tavaly ilyenkor — mond­ja Benda Lajosné. a könyvtár egyik fiatal dolgozója—.mint­egy 450 volt az „éveleji” ol­vasólétszám. Most ugyanilyen éveleji stádiumban, közel 800 olvasóval számolhatunk. — Ez a jelentős emelkedés összefügg a szabadpolcos­rendszer bevezetésével? — Kétségtelenül. A könyv­tár otthonosabb lett az em- ; berek szívesebben jönnek el, i s szívesebben időznek itt, | mint annakidején. Szeretnek : keresgélni a könyvek között, s így valóban kedvük szerint választhatnak olvasnivalót. S a választék nem csekély: he- llyi kölcsönzésre mintegy 8000 : kötet könyvünk van. Á színészek megilletődve be­szélnek Csobánkáról, a cso­bánkai afférról. •Mert a do­log igen komoran kezdődött. A tél kellős közepén, decem­ber 4-én megérkezett a tár­sulat a maga motorizált, de azért elég őskorinak tetsző alkalmatosságán ebbe a vad­regényes hegyek ölében rej­tőző falucskába, hogy bemu­tassa műsoron szereplő da­rabját, a Zsuzsi kisasszonyt.. Először persze helyszíni szem­lét tartottak a csobánkai színház körül, abban az öreg épületben, amely a mű­velődési otthon büszke ne­vét viseli a művelődésügy nem túlnagy dicsőségére. Az épület a mozi hajléka volt, parányi, igen kezdetleges szín­paddal, de az igen fontos pénztárhelyiségen kívül más nem tartozott hozzá. Amikor a már annyi sok rosszhoz szokott „vándortársulat” igaz­gatója az iránt érdeklődött, i hol öltözhetnek a szereplők, átvezették a sáros, latyakos udvaron és megmutatták ne­ki a keresett helyiséget. — A szereplők tehát csak 'ágy juthatlak el az öltöző­ből a színpadra — ál'apí- totta meg a direktor —, ha lenge jelmezükben a szabad ég alatt botorkálnak át ezen a pocsétás udvaron. Biztos tüdőgyulladás! Hát itt nem tartjuk meg az előadást. Föl is pakoltak kopott jár­műveikre és elhagyták a fa­lut. Pedig Csobánka népe nagy izgalommal várta a ré­gen meghirdetett produkciót. Elővételben kelt el minden jégy, jóval több, mint ahány néző kényelmesen elfért vol­na a mozi nézőterén.. Nagy volt az elkeseredés tehát, és elhangzott néhány élesebb jelző is. — Valamit kellene csinálni *— gondolta magában Ács Klára, a csobánkai iskola tor­nára, aki hosszú esztendők óta tevékenykedik a kis fa­lu kultúrájának emelése, he­lyesebben mondva megterem­tése érdekében. Átszaladt a községi tanácsházára, Tur­csányi Imre vb-elnökhöz és hosszasan tárgyalt vele. Ki­derült, hogy mindenben egyet­értenek, főleg abban, hogy valamit kellene csinálni, mert Csobánka nem vállalhatja ezt a színházi szégyent. Most ketten tartottak helyszíni szemlét a művelődési ott­honban és látva a sáros ud­vart, megállapították, hogy a Petőfi Színpad együttese jogosan hagyta itt a falut. Szélesebbkörű tanakodás kezdődött, bevonták az ál­landó bizottságok tagjait is és úgy döntöttek, hogy az idén okvetlenül végrehajt­ják a művelődési otthon átalakítását, amely már a múlt év községfejlesztési ter­vei között is szerepelt, de kü­lönböző okok miatt végre­hajtására nem került sor. Fel­kérték a fővárosi színházak egyik ismert szakemberét, Dercsényi Tibort, hogy lá­togasson el Csabánkéra, néz­ze meg, mit kellene és mit lehetne csinálni. A kiváló . díszlet- és színpadtervező ki i is ment, egy-kettőre elkészí- i tette a terveket, a község i tanácsa pedig elhatározta, ; hogy azokat az idei község- ; .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\\\\\\\ Csoda Csobánkán együttese számára, ha legkö­zelebb ellátogat ismét falu­jukba és a már átalakított művelődési otthonban tart előadást. Éreztetni akarják velük, hogy mennyire szere­tik őket és milyen lelkes ba­rátai az önfeláldozó kultúr- munkát végző színészeknek. Szeretnék mindenképpen fe­ledtetni velük azokat a szo­morú decemberi tapasztalato­kat. Ács Klára áU a társa­dalmi akció élén, jön-megg, agitál szakadatlanul, pedig komoly dolga is akad bőven. Tanít az iskolában és közben maga is tanul. Üjból beirat­kozott az egyetemre, a német szakra és most készül az ál­lamvizsgára. Magyar László ; Petrenko játssza Kátya sze- \ repét A hajnal gyermeke cí- í mű, rövidesen bemutatásra ! kerülő szovjet filmben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents