Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1961-03-24 / 71. szám
i nn WECVEI r 1Cír4nn 1961 MÁRCIUS **. PfiNTEK Három bolygó eltűnt? Kilenc bolygó kering a Nap körül — ezt már minden iskolásgyermek így tanulja, dé még alig kétszáz éve is — bár a csillagászok már aránylag erős távcsövekkel rendelkeztek — nagyon sokat vitatkoztak azon, végeredményben hány bolygóval is kell számolnunk? A sok elmélet között Ti- tius és Bode csillagászok igyekeztek rendet teremteni a XVIII. század második felében. Kiszámították, hogy az egymással szomszédos bolygók távolsága mind nagyobb és nagyobb, ahogy naprendszerünk határaihoz közeledünk. Például a Föld és a Venus pályája egymáshoz jóval közelebb halad, mint — mondjuk — a Jupiter és a Szaturnusz bolygóké. Képletet is alkottak, amely alapján kiszámíthatták előre az akkor még fel sem fedezett Neptunusz és Plútó távolságát, bár ezek az elméleti távolságok, éppen a Neptunuszra és Plútóra vonatkoztatva, eléggé hibásnak bizonyultak. A képlet, minden látszólagos törvény- szerűsége mellett is, egy esetben különösen nem egyezett a valósággal, mert a Mars és Jupiter közötti távolság sokkal nagyobb, mint amekkora a Bode-formula szerint lehetne! A XVIII. század utolsó évtizedei lázas kutatással teltek el a csillagászat számára. Sok csillagász kereste az elveszett bolygót a Mars és a Jupiter közötti űrben. A bolygó azonban nem jelentkezett. Zách német csillagász 1796-ban társaival végre „felparcellázta” az égboltot huszonnégy övezetre s most már rendszerezetten folyt tovább a bolygóvadászat. Piazzi olasz csillagász a XIX. század első éjszakáján felfedezi a bújkálót, amelyet a termékenység római istennőjéről Ceresznek nevez el. A bőség istennője mintha hálás volna az őt ért megtiszteltetésért, mert egymásután születnek az ’újabb felfedezések. A múlt század végén már 323 kisbolygót jegyeznek fel s amikor a fényképezőgépet is a csillagászat szolgálatába állítják, a felkutatott kisbolygók száma még inkább szaporodik. 1957- ben, a Leningrádban kiadott kisbolygó-katalógus már 1616 aszteroidát tart számon. Hubble szerint harmincezer, Baade szerint negyvenezer a szabadszemmel nem látható boly.gócskák száma s Asztapovics és Fegyinszkij már százezer kisbolygó létezését tartják lehetségesnek naprendszerünkön belül. Magyar vonatkozású érdekessége is van a kisbolygók „vadászatának”. Kulin György, a gellérthegyi Uránia bemutató-csillagvizsgáló igazgatója 83 bolygócskát fedezett fel, s ezek minden nemzetközi csillagkatalógusban szerepelnek. Ahogyan szaporodott a felfedezett kisbolygók száma, úgy lett mindig' világosabb a csillagászok előtt, hogy valaha — talán milliárd évekkel ezelőtt — a Mars és a Jupiter közötti térségben, kozmikus arányú katasztrófa játszódott le. Ugyanis egy — a számítások szerint a Földnél nem sokkal kisebb — bolygó hullott száz- és százezer darabra. Miért? Erre, ma még pontos válasz nincsen. Egyes csillagászok elképzelése szerint a névtelen bolygó belsejében keletkezett feszültség vethette szét a vékony külső héjat. Mások azt vallják, hogy az egykori bolygó összeütközhetett a saját, nagyméretű holdjával s ez okozta a katasztrófát. Ismét mások arra gondolnak, hogy valami ismeretlen eredetű és hatalmas erejű taszítás a bolygót kilökhette pályájáról és a Jupiter közvetlen közelébe taszította. A hozzá képest sok- ezerszer nagyobb tömegű Jupiter vonzása megbontotta a titokzatos bolygó belső, geológiai egyensúlyát s az ezért eshetett darabjaira. Végül vannak, akik azt mondják, hogy a bolygó meg sem született, s a kozmikus porból csak a bolygó egyes „építőkövei”, darabjai állhatták össze, mivel a Jupiter óriási tömegvonzása állandóan zavarta, majd véglegesen meggátolta a tizedik bolygó megszületését A legutóbbi esetben viszont e bolygó a Jupiterhez egészen közel készült világra jönni. Egy bizonyos, mégpedig az, hogy a kisbolygók — aszteroidák — pályái látszólag tíztizenöt centrumból indulnak, illetve ugyanennyi gócban keresztezi egymást a pályájuk. Elképzelhető, hogy a széthullás fokozatosan ment végbe s a tizedik bolygó annak idején a mostaninál jóval nagyobb darabokra hullott, s azután a Jupiter tömegvonzása bomlasztotta tovább azokat. A kisbolygókról még any- nyit, hogy méreteik igen különbözők. Némelyikük hosszúsága alig haladja meg a pár száz métert. Hosszúságukról azért beszélhetünk, mert a kisbolygók alakja általában nagyon szabálytalan és mindig sokszögű, de sohasem gömb. Ez is azt bizonyítja, hogy sohasem voltak önálló égitestek, csak egy nagyobb test későbbi részei. A legnagyobb közöttük a már említett Ceresz, de felületén hazánk körülbelül másfélszer férne csak el, mert összfelü- lete alig százötvenezer négyzetkilométer. Pályáik igen megnyújtottak. Köztük van olyan, amelyik a Napot egészen megközelíti, jóval" á legbélsőbb bolygónk, a Merkur pályáján belül. A Mermész nevű aszteroida más- félmillió kilométerre szokta megközelíteni Földünket. Ez a Föld-Hold távolságnak alig a négyszerese. A második eltűnt bolygó története már jóval egyszerűbb. Ki viszi többre! Keljen versenyre Üllő két termelőszövetkezetének tagsága jében rendellenességeket észleltek. Akkor arra gyanakodtak, hogy a Merkúrt valamely, mindaddig ismeretlen, s a Naphoz a Merkúrnál is közelebb keringő bolygó tömegvonzása zavarhatja. Kiszámították később, hogy ennek a bolygónak nagyobbnak kellene lennie a Merkúrnál, mert csak így hathatna a Merkúrénál nagyobb tömegvonzásával. Optikailag, tehát távcsővel az egyetlen Lescarbaudon kívül azonban senki meg nem látta a titokzatos Vulkánuszt. Pedig ha a Merkúrt észlelhetik a csillagászok, akkor logikus, hogy a nála nagyobb Vulkánusznak is régen jelentkeznie kellett volna a távcsövek előtt. Einstein 1915-ben megtalálta a Merkur rendellenességeinek magyarázatát s akkor a Vulkánusz utolsó hívei is elhallgattak végre. A Vulkánusz, így, igen rövid ideig élt, alig 56 évet s akkor is csak a képzelet világában. Az utóbbi években a legmesszebb kerengő bolygón, a Plútón túl is feltételeztek egy bolygót. A bonyolult számítások, de az optikai megfigyelések ezt nem bizonyították. Távcsöveink ilyen távolságban aszteroidákat felkutatni még nem képesek, de sok csillagász hajlik arra" hogy egyes kisbolygók pályáját annyira megnyújtottnak tartsa, -mely szerint ezek a bolygócskák túljutnak a Plútón is. Végeredményben mégsem tizenhét, hanem csak kilenc nagy bolygóval számol csillagászatunk a naprendszerben, de ezekhez százötven éve már mindig több és több törpebolygó sorolható s számuk lehetséges, hogy eléri a százezret. Darázs Endre Tavaszi szél kergeti szét a felhőket Üllő felett. A főváros közelében meghúzódó község nagyot lépett előre három hónappal ezelőtt: parasztjai a szövetkezeti utat választották. A község történetében visz- szalapozva arról olvashatunk: már egy évszázaddal ezelőtt is haladó gazdálkodás folyt itt. A hajdani uraságtól a szétaprózott jobbágyföldek gazdái 1862-ben kiverekedtek a tagosítást. Most, egy évszázaddal később, 1961 tavasz elején, megint földmérők jártak e tájon. A tízéves Március 15 Tsz 350 holdjához 1640 holdat és az új Petőfi Tsz-nek ugyancsak ennyit mértek ki az üllői határból. Két termelőszövetkezet van a községben. A régiben annak idején a szegényparasztság talált otthonra. A mostani felfejlesztés során aztán vegyesen léptek már be középparasztok és földnélküliek. A másikban, a most alakult Petőfi Tsz-ben. valamivel talán több a volt középparaszt. A Március 15 Tsz kertészetében Bozóki Gyulánéval, az egyik kertészeti munkacsapat vezetőjével beszélgetünk. — Tíz évvel ezelőtt léptem be — mondja, de ötvenhét- ben megpróbáltam az iparban elhelyezkedni. Pdstre jártam be, dolgozni. Aztán rájöttem, anyagilag is jobb, ha * visszajövök a szövetkezetbe. Nem is bántam meg. Negyven forintot fizettek egy munkaegységre, készpénzben tizennyolcezer foA neve: Vulkánusz. Méretét nem ismerik, semmilyen adatát sem, s eddig csak egyetlen csillagász látta — állítólag —, a francia L^scar- baud, aki 1859-ben fekete pont alakjában látta elvonulni a Nap tányérja előtt. A Vulkánusz létezését abból következtették, hogy a múlt században a csillagászok a Merkur forgási ideAz „Italia Nostra’’ című olasz társaság drámai hangú felhívást intézett a közvéleményhez és több nemzetközi szervezethez, mint | amilyen az UNESCO és a Rockefeller-alapítvány, hogy ! megfelelő pénzalapot teremt- | sen Velence megmentésére. A várost ugyanis kettős veszély fenyegeti: egyrészt a sarki jégpáncél fokozatos olvadásával az Adriai-tenger vízszintje is lassan emelkedik, másrészt a talaj, amelyre Velence épült, tíz évenként körülbelül egy hüvelyk- n-yit süllyed. Pakisztánban bevezették az egynejuséget Pakisztánban új házassági törvény mondja ki, hogy ezentúl a mohamedán férfiaknak is csak egyetlen feleségük lehet. Eddig négy törvényes feleséget tarthattak. Az új törvény azonban rendkívüli körülmények esetén ezentúl is lehetővé teszi, hogy akinek egy nem elég, előzetes különleges engedéllyel második feleséget is tartson. A harmadik azonban már poligátniának számít és súlyos büntetéssel jár. rintot kaptam. A háztájival együtt huszonötezren is felül volt a keresetem. — És az idén? — kérdeztem. — Hogyan lesz? — Reméljük, még jobban sikerül — mondja. — Megmutatjuk a fehéringeseknek, mit tudunk. — Kicsodáknak? — Nem idevalósi maga, nem is tudhatja. Régen a szegényember tarka ingben járt. Azon nem látszott meg annyira, ha bepiszkolódott. A módosak meg fehér ingben. Ök megtehették, hogy akár naponta váltsák. Vagy tíz évvel ezelőtt még a fehér ing gazdát, a tarka meg napszámost jelentett. Most már nem így van. Mert aki szeret dolgozni és meg is becsüli a keresetét, legalább is erre mifelénk, meg sem tud maradni szegénynek. — Akkor kik hát azok a fehéringesek, — kérdezem —, akiknek meg akarják mutatni? — Már bánom is, hogy szóltam — feleli. — Még kiírja az újságba és megharagszanak rám a Petőfi Tsz- beliek. Pedig csak tréfáiból mondtam, amit mondtam. Bozókinétól és munkacsapatától elbúcsúzva a Petőfi Tsz irodájába megyek át. Kicsi, szűk helyiség volt ez pár héttel ezelőtt a pesti út mellett. Most már beköltöztek a főtéri, új, három helyiségből álló irodába. Majdnem átellenbe a Március 15 Tsz irodájával. Mondom az elnöknek, Göbölyös Mihálynak, mit hallottam. Az elnök, maga is tizenötholdas gazda volt, a fe- héringes titulusért nemigen lelkesedik. — Nincs itt éle a szónak — mondom neki. — Ha maguknak volnék, versenykihívásnak fognám fel az üzenetet. — Versenyezni, azt lehet. Annak, még ha lemaradnánk, akkor is hasznát látjuk. — Hogyan állnak a teendőkkel ? — Felvettük a zöldleltárt, meg a belsőt is — veszi át a szót Erdélyi Miklós főmezőgazdász. — A tagok kétszáz- negyven hold őszi mélyszántást végeztek el a fogatokkal, még decemberben. A kedvező időjárás lehetővé tette, hogy tovább szántsunk, nincs is már sok híja. A palántanevelés négyszáz melegágyi keret alatt, hely hiányában, a tagok portáján folyik. A trágyakihordást is egy-kettőre befejezik a fogatok. — Milyen a vetésterv? — Az idén még nem tudjuk kialakítani a végleges vetésforgót, a már bevetett apró, egyéni parcellák miatti Annyi azonban már biztos, hogy kenyérgabona 470, burgonya 130, kukorica 450, cukorrépa 20 holdon lesz. A MÉK-kel káposztafélére 40, dinnyére 20, petrezselyemre, zellerre, vöröshagymára 5—5, főzőtökre 10, újburgonyára 20, spárgatelepítésre 10 és babra 50 holdra szerződtünk. A Budapesti Konzervgyárral is megállapodtunk 50 hold paradicsom termelésében. — Lesz-e munkaerő ehhez a sok zöldségféléhez és kapáshoz? — Eredményességi munkaegységre a tagság már most elvállalta majdnem az egész területet. így a munkaerővel nem lesz hiba. Csak az épületekkel vagyunk bajban. A tanyaközpontot már kijelölték az állomás közelében. Két ötven férőhelyes marhaistállót az állami vállalat készít el. Házilag szeretnénk felépítésűi, szerfás kivitelben egy 20-as sertésfiaztatót, 120 férőhelyes hizlaldát, 250-es süldőszállást és egy tízvagonos górét. Saját erőből meg hetven férőhelyes lóistállót, birkahodályt és harmincvagonos górét. Aztán idős Győri Józsi bácsival, az egyik brigádvezetővel, a melegágyakhoz sétálunk el. Az öreg nagyon tevékeny, éltetőeleme a munka. Tekintélye is van a tagság előtt. — Nem tudom — mondja elgondolkozva —, mennyire gondolták komolyan a Március 15-ben ezt a versenyt. Megcsinálhatnánk. Valaha én is fehéringesnek számítottam. Most azt mondanám, hogy ne a tarkaingesek, meg a fehér- ingesek versenyezzenek — tűnjön el végleg az ilyen különbség —, hanem a Petőfi Tsz a Március 15 Tsz-szel. Benne vagyunk. Eb, aki bánja! A földet melegítő tavaszi szél a fellegek utolsó foszlányait is szétkergeti. Sokat ígérő ragyogással Üllő termelőszövetkezeti község fölött kisüt a nap. Győri Mihály — NÉGYES IKREKET szült a dél-spanyolországi Senora Ampára Bernál Ro- dó. A 27 éves mama férje tengerész. A három fiú és a kislány anyjával együtt jó egészségnek örvend. 1 i SegítseteR megmenteni Velencét! .WXWWWWftWWWWWWWWWWWWWWW azonban nem sokat törődött sem a paranccsal, sem a te- metéssel. Azt mondta, örül, ha a jegyes cukrot és zsírt ki tudja váltani, mielőtt lejár. Adjanak szalagot azok. akik díszőrségbe küldtek. A világ legszerencsétlenebb gyermekének éreztem ma- kam. Egy közéleti méltóságnak kellett meghalnia, hogy végre nyilvánosan dobolhassak és nem tehetem, nyomorult pár méter fekete szalag hiányában. Nem hagytam magam. Még aznap este kiemeltem a szekrényből anyám egyetlen fekete selyemharisnyáját és felszabdaltam. Dobom feketén fénylett, mint a varjú szárnya. Reggel ott álltam és boldogan vertem a gyászütemet. A menet lassan haladt, ám ahogy teltek a percek, szorongó érzés kerített hatalmába. Nem családfőm. Olyan verést kaptam a harisnyáért, hogy a gyászoló anya nem sírt keservesebben a temetésen, mint ahogy én bömböltem a pofonok alatt. Mindez akkor jutott eszembe, amikor morogva kutattam Belloid titán az orvosságos fiókban. Kinn a konyhában pedig a fiam senkivel és semmivel nem törődve, reggel óta egyfolytában püfölte a születésnapi ajándékba kapott kisdobot... Posta László falsot fújtam, vérmes képű karmesterünk annyiszor sújtott a fejemre a dobverővel. Végül koyonyám úgy nézett ki, mint Eurázia domborművű térképe. Beláttam, belőlem nem lesz trombitás. Pedig éreztem, ha megtanulhatnék, Louis Amströng könyörögne, áruljam el a technikámat. A zenétől végleg megválni azonban nem volt erőm. Mentőötletem támadt. ,Kisdobos leszek, mert azt viszonylag csendesen is gyakorolhatom. Bonyolult variációk, manőverek után — végre, kezemben volt az annyira áhított hangszer. Ezzel egycsapásra emberi formám is lett. Púpjaim lelohadtak, elmehettem nyi- ratkozni, amiről trombitád koromban szó sem lehetett. Már elég jól haladtam a dobolásban, amikor ifj. Horthy István kormányzóhelyettes vadászrepülőgépével lezuhant. A parlamentben ravatalozták. majd Kenderesen szándékozták eltemetni. Az útvonalon végig a pályaudvarig, díszőrséget állítottak fel. Én is parancsot kaptam, hogy a dobot és a tartószíjat vonjam be fekete gyászszalaggal és úgy jelentkezzem. Anyámmal tudattam a parancsot, ő Törtenf egyszer, hogy valamilyen kivételes okból, anyám rámparancsolt, ki ne mozduljak a lakásból. Ügy vágyódtam kifelé, mint annakidején az If-vár foglya. Künn. zajlott az élet. a rádió pattogós katonazenét közvetített. Ekkor utáltam meg a fogságot, és szerettem meg a fúvószenét. Fogadalmat is tettem, ha törik-szakad. zenész leszek. Másnap elmentem a Rot- tenbiller és a Dembinszky utca sarkán levő leventeotthonba. Jelentkeztem zenésznek. Felvételiznem kellett, amely várakozáson felül sikerült. Nagyim elégedett voltam önmagámmal. Kaptam egy .,Sz” trombitát és fújtam-fújtam, megállás nélkül. Sajnos, ez nem ment a végletekig, mert a lakók kollektiven agyon- verést ígértek. Ettől kezdve a ligetben ijesztgettem a szerelmespárokat. Nehéz idők szakadtak rám. Míg a zenekar jobb körülmények között élő tagjai már Suppé Lovassági indulóját fújták. én még csak az alapoknál tartottam. Nem beszélve a fizikai fájdalmakról, amit elszenvedtem. Hetenként kétszer felkészületlenül i el entern meg a próbákon. Ahányszor tékát, mert ha megláttak, maguktól leugráltak az emeletről. Határozottan jobban járták így. mert legalább elmaradt a farkuknál való pörgetés. Ezt az egyet nem tudtam velük megszerettetni. Ezeket á cirmosókat úgy megedzettem. hogy már akkor ki lehetett volna lőni őket a világűrbe. A másik rádió egy elsőemeleti népes család tulajdona volt. Ráérő idejükben tűzkövet és szaharint árusítottak. Mindig ráértek. Kivéve azt a rövidebb-hosszabb időközt, amit jó munkájuk ..elismeréseként” jutalom- üdüléssel töltöttek vidéken. A Pestvidékiben, azaz a fogházban. De ezt felváltva csinálták. A családból valaki mindig szabadon volt. Ügy látszik, jól kooperáltak a rendőrséggel. Ök azonban nem voltak irigyek. Tárt ajtók, ablakok mellett bömböltették rádiójukat. Ebből aztán ki- sebb-nagyobb nézeteltérések, vitaestek alakultak ki a felnőtt lakók között, m’ndaddig. míg a szócsata közben észre nein vették, az adás már rég befeieződött, mehetnek aludni. Nekünk srácoknak, egy- eay ilyen vitaest után meglepően megnőtt a szókincsünk. A negyvenes években egy Munkás utcai bérkaszámyá- ban laktunk a fővárosban, a VII. kerületben. A házban több száz ember élt, a nyomor szülte közösségben. Ez a családias élet legjobban abban mutatkozott meg. hogy még a vicéné is hivatva volt anyai pofonokat osztogatni. A vice néni pofonjait anyai jelzővel illetni nem túlzás. Tőle nagyobbakat csak a „Fújtott”-nak nevezett, a házzal szemben lakó Dréher- sörraktár istállómestere adott. Ezzel a képességével akkor ismerkedtem meg, amikor kivittem a lovát a Rózsák terére legelni. Ahogy most, any- nyi év távlatából visszagondolok ezekre a. pofonokra, szinte jogosnak tartom őket. Nem csoda, „Gyermekszobánkon” a villamos járt keresztül. Visszatérve a házra, elmondhatom, hogy a technikával is lépést tartottunk. Két rádiónk volt. Az egyik a földszinten lakó macskás asszonyé. aki öt albérlővel és megszámlálhatatlan macskával büszkélkedhetett. A rádiót kizárólag csukott ajtók, abla- \ kok mellett hallgatta. Én a j magam módján, igyekeztem i ezért ti legsebezhetőbb pont- j ján megbosszulni: naponta le- : dobáltam macskáit a féleme- i létről, De az asszony ettől ; nem lett jószívűbb. Viszont ' a macskák megszokták a jáetem a audózbaboru (t dobbal
