Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-02 / 52. szám

4 "T/líif/flO mi. MÁRCIUS 2, CSÜTÖRTÖK A bőség külső jelei elle­nére napjainkban a kez­deti csőd érezhető az or­szág íarmjain. Bizonyos beletörődés is tapasztal­ható abba, hogy a farme­rek tönkremennek anél­kül, hogy bárki más meg­értené őket, vagy törőd­ne velük. E sorok írója ezt a magatar­tást tapasztalta, amikor 6500 mérföldes országjáró utazásán tanulmányozta az egyes kör­zetek gazdasági viszonyait. Az iowa-i farmerek el­mondják, hogyha valaki ku­koricatermő földet akar vá­sárolni, amely elég termé­keny és elég nagy ahhoz, hogy megfelelően eltartson és foglalkoztasson egy családot, akkor ehhez napjainkban kö­rülbelül 50 000 dollárra van szükség. Emelkednek a költségek, csökken a jövedelem Egy illinoisi élelmiszerüz­let egyik dolgozója, aki me­zőgazdasági főiskolát vég­zett, ezeket mondotta: „Ahhoz, KÉPES HÍRADÓ' A világ egyik legszebb szőnyege került vissza Lengyel- országba. A Vavel, a lengyel királyi palota 15. századbeli szőnyege a második világháború alatt Kanadába került és most szállították vissza hazájába. A hagymatermesztés kevesebb munkát igénylő módja A vöröshagyma kiváló ex­portcikk, évente körülbelül 2000—2200 vagonnal exportá­lunk, de ez a mennyiség nem elégíti ki a külföldi keresle­tet. A régi termelési módsze­rekkel azonban nem célrave­zető a vöröshagyma gazdasá­gos termelésének fokozása. A különböző államokban főként magról termelik a hagymát, ellentétben a mi dughagymá- ról való termelési módsze­rünkkel. Az NDK-ban például hektáronként ISO mázsás át­lagtermést érnek el a hétéves terv folyamán, ami több, mint 100 mázsás holdankénti ter­mésnek felel meg. Nálunk is vannak már ha­gyományai a hagyma magról való termelésének, például Hegykőn és 1 környé­kén, Nagykanizsa vidékén, Szabolcs megyében Dombrá­don, s Borsod megyében, a mezőcsáti járásban. Nem egy helyen 80—100 mázsás átlag­termést- értek el. Mégis, hogy ez a módszer nálunk nem ter­jed el, annak elsősorban az az oka. hogy hazánkban a ha­gyományos hagymatermelés főleg Makó környékére kor­látozódik és itt az évtizede­ken át kialakult termelési mód a dugványozás volt. Ez kétségtelenül összefügg az ég­hajlati adottságokkal, mert ezen a vidéken kevés a csapa­dék. A nagyüzemi termelés dug­ványozással nem oldható meg, mert nem lehet a dugványo­zást gépesíteni. A magról való termelés esetében viszont megfelelő vetőgépekkel elér­hető a kedvező sortávolság és így a hagymaművelés kézi érőt kizárólag az egyelésnél kíván. Másik nagy előnye a mag­ról való termelésnek, hogy megszűnik a hároméves kul­túra, eddig ugyanis első év­ben megtermelték a magot, második évben a dughagymát és csak a harmadik évben ke­rült sor a hagymatermelésre. Az új módszerrel felszabadul a dughagyma ter­melésére fordított terület és szükségtelenné válik a dug­hagyma nagy szakértelmet kí­vánó kezelési munkája és az ehhez szükséges költséges be­rendezés. Ezek a szempontok azt sür­getik, hogy a tsz-ek minél na­gyobb mértékben foglalkoz­zanak a csapadékosabb terü­leteken a hagyma magról való termelésével. Sokan azt mondják, hogy kár az új módszerrel foglalkozni, mert a megszokott és jól bevált módszerekkel is ugyanannyit, sok esetben nagyobb hozamot lehet elérni, mint a magról való termeléssel. Ez jelenleg még valóban így van, de a jövőben, amikor egyre jobban megismerjük a magról való termelés legjobb módszereit, a legalkalmasabb vetőgéptípu­sókat és tért hódít ezen a té­ren is a vegyszeres gyomirtás, a terméshozamok feltétlenül az új módszerrel lesznek ma­rabbak. A magról való termesztés előfeltétele, hogy jól elmun­kált, teljesen gyommentes talajba kell elvetni a hagy- mamrgot, mert egy növény­nél sem olyan gyenge a kezdeti fejlődés, mint a vö- j röshagymánál. Egy erősebb ■gyom képes teljesen elnyom- j ni. i Elengedhetetlenül fontos, a j korai vetés. A szakemberek \ abban látják a hagyma terme- j lés fő hibáját, hogy a ter- j melók későn vetik. Amint rá j lehet menni a földre, már el j kell vetni a hagymamagot, j tehát már február végén, de ] márciusban feltétlenül, hogy í a kezdeti fejlődés szakasza- j ban elegendő nedvességet j kapjon a növény. A harmadik szempont, hogy 1 amint kikelt, tehát még a j növény kétleveies állapoté- i ban el kell végezni az úgy-! nevezett csokros ritkítást, j körülbelül három hét múlva j pedig az egyelést. További munkái azonosak : a dugványozással termesztettj hagyma munkáival. Külö- j nősen fontos azonban, hogy j a hagymamag elvetése előtt DDT porzószerrel szórják be a termelők a hagymaföl­det, ezzel jelentősen csök­kenthetik a hagymalégy kár­tevéseit. Ebben az évben már kö­rülbelül 2500 holdon termel­nek magról hagymát és a tapasztalatok alapján évről évre növelni kívánják a ve­tésterületet. A magról való termeléshez jelentős kedvez­ményeket biztosítanak a földművesszövetkezetek és a MÉK-ek által kötött szerző­dések. A szerződőknek biz­tosítják a 35 mázsás mini­mális holdankénti termés jövedelmét s ezt kisebb ter­més esetén is kifizetik egy forint 60 filléres kilónkénti áron, ha a termelő eleget tett a szerződésben vállalt termelési kötelezettségének. Ezenkívül az átvételre ke­rülő hagyma legkisebb átmé­rőjét 4 centiméterről 3 cen­timéterre csökkentették, ez­zel növekszik az elsőosztá­lyú hagyma százalékos ará­nya. A termelőszövetkezetek ré­széről egyre nagyobb az ér­deklődés a magról való hagy­matermelés iránt s ez érthe­tő. ha figyelembe vesszük a kedvezményeket és a ked­vezőbb növénvápolási és ter­melési feltételeket és nem utolsósorban a jöveda’met, amely holdanként hat-nyolc­ezer forint. | Ezt az ünnepi öltözéket Báli szigetén hordják ezek a szép á lányok. /a\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\Vv\\VA\\\\\\\\\\^^^ A termelő üzemek feladatává teszik a növényvédelmet A megyei tanácsok növény- védelmi felügyelői, a növény­védelmi állomások igazgatói és főagronómusai szerdán a Földművelésügyi Miniszté­riumban tanácskoztak- a nö­vényvédelem idei feladatairól. Nagy Bálint, az Országos Nö­vényvédelmi Szolgálat igazga­tója bevezető előadásában kö­zölte: a megelőző évhez ké­pest 1960-ban két és félszer nagyobb területről irtották ki a gyomokat vegyszerrel, s az idei tervek még ennél is na­gyobb feladatokat rónak a növényvédelmi hálózat elé. Már a múlt évben megkezd­ték a termelőszövetkezetek növényvédelmi szervezetének kiépítését, s az idén már arra törekednek, hogy lehetőleg valamennyi termelőszövetke­zetben legyenek nagy teljesít­ményű növényvédelmi gépek és a gépek mellett szakkép­zett növényvédelmi szakem­berek. A tervek szerint az idén 700 nagy teljesítményű növényvédő gépet adnak át a termelőszövetkezeteknek. A gépek kezelésére és a növény- védelmi munkák irányítására az idei télen kereken 600 ter­melőszövetkezeti tagot képez­tek ki, s az idén tovább foly­tatják a termelőszövetkezeti növényvédelmi szakemberek kiképzését. Jelentős előrehala­dásnak számít, hogy az idén 100 repülőgéppel növekedett a növényvédelmi szolgálat repü­lőgépes osztaga, így a meg­előző éveknél sokkal nagyobb feladatokat tudnak vállalni a vetések fejtrágyázásánál, a rizsvetésnél, továbbá a vegy­szeres gyomirtásnál. Az elő-. adó hangsúlyozta. hogy a növényvédelmi szakemberek­nek az eddiginél nagyobb gonddal kell ügyelniök az exportra kerülő gyümölcs- és zöldségfélék növényvédelmére, elsősorban a fehér szövőlepke és a pajzstetű kártételének visszaszorítására. Az előadást a vidéki szak­emberek felszólalásai követ­ték. A balsiker érzése lesz úrrá az amerikai farmereken Amikor végigutazunk a la­pos kansasi prérin és meg­figyeljük a gondosan kazalba rakott, friss búzakazlakat a csillogó alumíniumból épült istállók mellett, nehezünkre esik észlelni azt, amiről a köz­gazdászok beszélnek, amikor az ország kétségbeejtő mező- gazdasági problémáiról szól­nak. Vagy például a mexikói si­vatagból a californiai Impe­rial Valleybe érkezve, ho­gyan is közeledjünk a répa­termelő farmerhez, aki ép­pen most csapta be 1960. évi Buick kocsijának ajtaját és mit is kérdezzünk tőle a je­lenlegi mezőgazdasági vál­ságról? Ha megkérdezzük a véle­ményét, akkor szemével vé­gigszántja a zöldellő mezőket, amelyet egyenletesen szelnek át a gyorsvizű csatornák és így szól: „Holtville-i vagyok, uram. Ez a „világ répafővárosa’’... Persze, érteni kell a dolgok­hoz, ha farmerek akarunk len­ni. Csak olyan emberek tud­ják megművelni a földet, akik szeretik is. De én segítség nélkül is megoldom a prob­lémáimat. így például épp a múlt hónapban vásároltam egy villamos energiával hajtott villaszerkezetet a trágya szó­rásához és készpénzzel fi­zettem érte.” A holtville-i farmer kiváló mezőgazdasági főiskolán ta­nult és 100 000 dollárral kez­dett gazdálkodni. Egyéni si­kere kivételt képez. Ha napjainkban valaki új farmot akar alapítani, akkor csak 4:1 reménye van arra, hogy sikerül profitálnia belő­le. IRTA: A. J. CLASS New York Herald Tribune I. A Kennedy-kormány jelenlegi „mézesheteiben”, addig, míg a bajokért, nehézségekért lehet a régi, Eisenhower-kormányl kárhoztatni, az amerikai sajtó legtekintélyesebb orgánumai igyekeznek reálisan feltárni a gazdasági bajokat. Az alábbiak­ban szószerinti fordításban közöljük a New York Herald Tri­bune ismert amerikai lap két cikkét, melyek az újság 1961. február 3-i és 4-i számában jelentek meg. hogy valakinek farmja le­gyen, farmer fiának kell len­nie, vagy pedig farmer lá­nyát kell feleségül vennie. Ezenkívül csak az a lehető­sége van, hogy elmenjen egy városba, összegyűjtsön egy bizonyos összeget és úgy jöj­jön vissza.” Napjaink gazdasági életé­ben sem változott a családi farm meghatározása: a csalá­di farm még mindig olyan földegységet jelent, amely ké­pes egy család eltartására. De megváltozott ez a fajta farm. Miután modern felszerelések­re van szükség és így emel­kednek a költségek, emelked­nek egy megfelelő családi farm létesítéséhez szükséges költségek. Az elmúlt tíz év alatt húsz százalékkal nőtt az ország la­kossága. Az amerikaiak egy- harmadával több élelmiszert fogyasztanak, mint egy év­tizeddel ezelőtt. Mégis az a helyzet, hogy a farmerek minden egyes dollárért, amelyet 1951- ben kaptak termésükért, ma már csak 85 centet kapnak. Ennek következtében ma egyötödével kevesebb a farm az Egyesült Államokban, mint tíz évvel ezelőtt és e megmaradó farmokon egyötö­dével kevesebb ember dolgo­zik. Ugyanakkor az acrekénti terméshozam egyharmadával növekedett, s a szövetségi kor­mány jelenleg évenként 3.5 milliárd dollárt fizet a mező- gazdaság támogatására és 9 milliárd dollár értékű élelmi­szert tartalékol. íme, felsoroltunk néhányat a mezőgazdaságban bekövet­kezett drasztikus változások közül, amelyekkel a Kennedy. kormányzatnak szembe kell néznie. Állandóan csökken a vidé­ki lakosság száma is, emiatt a farmerek el­kerülhetetlenül csökkenő erőt képviselnek, ami­kor számukra kedvező tör­vények meghozatalát akarják elérni Washing­tonban. Nagyüzemi mezőgazdaság ?! Lehet, hogy az új kor­mányzat most majd végső erőfeszítést tesz, hogy meg­szerezze a farmerek hozzájá­rulását egy egységes mező- gazdasági programhoz. Az ártámogatások kidol­gozásánál a politikusok­nak most dönteniök kell, hogy támogatják-e a nagy­üzemi mezőgazdaság ki­alakulásának irányzatát a családi farmok hátrányára. Gazdasági szempontokat fi- gyelembevéve, nehéz megfe­lelő okokat találni arra, hogy mesterségesen fenntartsák a régi módszert. A mezőgazda­ság, amely határozottan üz­leti vállalkozás lett, ugyan­olyan jellegű átalakulási fo­lyamaton megy keresztül, mint az ipar egy évszázaddal ezelőtt. A válság megoldására ve­zethet még üzletember farme­rek új csoportjának kiala­kulása, akiknek a szemlélete különbözne a régebbi generá­cióétól. Ilyen jellegű volt pél­dául egy 650 acre földdel ren­delkező kukoricát termelő farmer, aki szövetségi farm­bizottság létesítését javasolta, amelyet, felruháznának a be­ruházások profitjának meg- \ határozásával és amely egy- > más után megvalósítaná a piac ellenőrzését a különböző áru­cikkeknél. „Amíg ezt nem tesszük meg, sok élelem tönkremegy majd — mondotta. — Tudja, ez iga­zán sajnálatos. De mindenek- ; j eíőít arról van szó, hogy nem \ sok értelme volt már a meg- ^ termelésüknek sem.’’

Next

/
Thumbnails
Contents