Pest Megyei Hirlap, 1961. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1961-03-17 / 65. szám

MIT

MEGYEI

irfnD

1961. MÁRCIUS 17. PÉNTEK

A megye legfiatalabb és legöregebb vándora ! Érdekes számadatok a mezőgazdasági termékek

A múlt eleven emlékei, de vannak még. Róják az utat, éspedig gyalog, hiszen csak az egyik faluból a másikba, egyik tanyától-' a másikig mennek. Vándorok. Hivatalos nevük is vándoripairos. Drótos, kosárfonó, köszörűs, kanalas, teknőjavító, ablakos, az egyik tolja, a másik a hátán ce- peli iparát. A számuk évről évre fogy, de ma még 180-an élnek Pest megyében. Legtöbben a monori járásban, negyvenkettőn.»

A kosaras

Jóképű és jó arcú, fekete bajúszú, barna bőrű, villogó szemű, mosolygó fiatalember Farkas Sándor. Még csak 24 éves, de — mégha vándor! is — már négy éve önálló iparos. Hivatalos engedélye van rá, hogy a kosárfonásé mesterségét vándorolva űzze. Nem szabad azonban azt hinni, mintha kóbor lenne, saját házában lakik Monoron.

— Kitől tanulta a mesterséget?

— A fatertól, az meg az ő apjától, mert úgy tessék venni, hogy nekünk minden ivadékunk kosarat font.

Ezt persze úgy kell érteni, hogy az ősei is kosárfonással foglalkoztak, éspedig tudomása szerint nemcsak apai, de anyai ágon is. Ez a fiatalember tehát kosárfonó dinasztia sarja. Az apja, Farkas Sándor, a test- vérbát^ja, János, anyja testvére, Vidék Ernő, meg ő, négyen vannak kosárfonók Monoron. Mindegyiküknek külön iparengedélye van, de többnyire közösen szerzik be az anyagot, hajlékony fűzhajtást,

— Itt Monoron, az erdészetnél, meg a maggyár kertjében — magyarázza. — De minden esztendőben elmegyünk másfelé is, például Tápiószecsőre. Ilyenkor megy az egész család, az asszonyok, a gyerekek is, mert hetekig odavagyunk. Anya" got termelünk : refeshé; ^Mond- j juk, úgy öt májasát, akkor | két és fél mázsa abból a 1 miénk, de ennek fejében ott helyben feldolgozzuk a másik felét. Mindenféle kosarat csinálunk belőle, amilyet az erdészet, az állami gazdaság, vagy a maggyár kivan. A maggyárnak különösen sok kosár kell, azért nevel évről évre fűzhajtást a kertjében. A mi részünket hazahordjuík és itthon dolgozzuk fel. Aztán egész évben áruljuk piacon* meg vásáron.

— Nem házalnak vele? .-— Dehogy! Azaz, ami megmarad, azzal azért bekopogtatunk • a házakba is. Nem szereti az ember hazahozni a portékát. <

— Mindig Monoron laktak? ;

— Nem. A faterom Gom-' bán lakott, fin meg Gyomron i születtem. De az úgy volt,! hogy a mutterrel együtt ott í termeltek ki anyagot és hát j éppen ott... szóval így szü-! lettem Gyömrőn. Nem otthon! a házban, hanem sátorban. !

Erre mintha kicsit büszke; lenne. (Arra, hogy sátorban í látta meg a napvilágot, vágyj hogy’ a szülei akkor is dolgoz-; lak éppen?) Pironkodva vallja J be viszont, hogy iskolába so- ! hasem járt, nem is konyít azj írás-olvasáshoz. í

y

— Még pótolhatná, hiszen J

fiatal ember. J

— Igen, fiatal vagyok, ná- J lám fiatalabb vándoriparos J nincs is a megyében, de a ta-J nulás már nem nekem való. f ahhoz öreg vagyok.

— Történt-e valami érdekes 5 magával vándorlás közben? J

— Mi történt volna? Az J

ember kínálja a kosarat, meg- J veszik, kifizetik, ha meg el- J fogy az áru, hazajön és esi- J nálja az újat. J

Lám, már a vándorlásban J sincs semmi romantika. '/

Az ablakos

Annál változatosabb az élet- J útja Marosán Viktornak, a J monori vándorüvegesnek. Nem csoda, immár ötvennégyedik J éve koptatja az országutat, J hetvenhat esztendős és min- J den megyebeli vándoriparo- J sok nesztora. Sok földet be- J vándorolt, bár nem mindig''

exportjáról és importjáról

ban minden ország maga állítja elő, míg káliműtrágyát az NDK és a Szovjetunió, a foszforműtrágyát pedig a Szovjetunió szállítja az említett országokba.

A mezőgazdasági termelést,

a gépgyártást, a vegyszer- előállítást tovább szakosítják, valamennyi ország természeti és gazdasági adottságainak figyelembevételével. Magyarországnak például jó természeti adottságai vannak vetőmagtermesztésre. Bulgáriának korai és késői zöldségfélék szállítására. Lengyelország pedig élőállat-kivitelét tudja fokozni. Ezáltal még szorosabbá válik a kapcsolat a szocialista országok között, és a világpiacon eladóként jelentkezünk. Fokozzuk kivitelünket a gazdaságilag gyengébben fejlett országok felé is. A hamburgi Ausland Infoimationen például énről így ír: „Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy a KGST országai a kevésbé fejlett országokban is ki akarják terjeszteni gazdasági befolyásukat. Bizonyos termékek terén világpiaci súlyra törekednek. Számolni kell azzal, hogy a KGST nemcsak működési körzetében, hanem azon kívül is mind súlyosabb gazdasági tényezővé válik."

A világpiacon a fő cikk manapság is a búza, a kukorica, a tej, vaj, zsírok, olajok, élő állat, cukor és rizs. A búza termelése 1959-ben 274 millió tonnára fokozódott. A világ három legnagyobb búzatermő országa: a Szovjetunió, az Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság. legnagyobb exportáló országok: Kanada, a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Franciaország. Az importáló országok között Anglia, Nyugat-Német ország, Svédország, Belgium vezet. Az elmúlt években csökkent a búza forgalma. Ezt különöseit az Egyesült Államok és Ausztrália érezte meg. Kanada ! és Franciaország exportja egy I szinten mozgott. Az elmúlt } években a tőkés országok tartós gabonatermeiési válsága 1 tovább mélyült. Ugyanakkor a Szovjetunió nagy termelé- ! se nem okoz problémát, mert , az ország lakosságának ellá- j fásán kívül a szovjet búzának megvan a piaca. A Neue Züricher Zeitung például azt írja, hogy Franciaországban, Hollandiában. Skandináviában és Angliában szovjet búzaimportról tárgyaltak. „Ez az egyes tőkés országokban — az elfekvő feleslegek miatt — nyugtalanságot keltett.’’ Az

Egyesült Államok földművelésügyi minisztériumának jelentése szerint a Szovjetunió 1950 óta megduplázta búza- termelését és ma már évente átlag 150 millió tonnát termel. A Szovjetuniót búzakivitelben csak az Egyesült Államok és Kanada előzi meg. Várható, hogy a szovjet búzaexport az elkövetkező esztendőkben tovább fejlődik, főként a tőkés országok irányában.

A rizs termelésének 93 százaléka Ázsiára esik és 40 százalékát a szocialista országok termelik. Egyedül a Kínai Népköztársaság több mint egyharmadát adja a világ össztermelésének. Igen érdekesen alakul a rizs exportja- importja. A legnagyobb importőr India, Indonézia és Ceylon, évente mintegy kétmillió tonna rizst importál. Ugyanakkor Burma, Thaiföld és az Egyesült Államok négymilliót exportálnak. Az elmúlt években azonban alaposan megváltozott a helyzet. Megnőtt a Kínai Nép- köztársaság exportja. Jelentékeny mennyiséget exportált Pakisztánba. Malagába, Indonéziába, valamint európai és afrikai országokba is. Az Egyesült Államok exportja viszont visszaesett.

A cukorexportot-importot nemzetközi értekezleten állapították meg, amelyet 44 ország részvételével 1959-ben Genfben tartottak. Tizennyolc importáló és 26 exportáló ország írta alá a cukoregyezményt. A világ termelése 46 millió tonna, s ebből a múlt évben 12 millió tonna cukor került külkereskedelmi forgalomba. Főbb exportáló országok Kuba, Csehszlovákia, Magyarország. Indonézia, Lengyelország, Peru, Fülöp-szi- getek és a Szovjetunió. Az utóbbi években a népi demokráciák közül jelentősen növelte termelését Románia, várható, hogy rövidesen belép az exportáló országok közé.

Kukoricából az éri termelést a világon 180,3 millió tonnára becsülik. Főbb termelő országok: Egyesült Államok, Szovjetunió, Kína, Románia. Romániában a szántóterület 39 százalékán kukoricát termelnek és a világpiacán az egyik legjelentősebb exportáló ország. Nyugat-Németország, Hollandia, Svájc a felvevőpiacok. Burgonyából legtöbbet a Szovjetunió termel, a világ 280 millió tonna termeléséből 87 millió tonnát, ugyanakkor jelentős exportáló ország a Német Demokratikus Köztársaság. A vetőmagvak exportja- importja azért is érdekes, mert igen kevés ország van, amelyik exporttal rendelkezik, A vetőmagvak igen magas áron kelnek el a nemzetközi piacokon, ezért termelésük kifizelődik. Főzelékmag- féleségeket Olaszország szállít, vörösherében, heremagban, kukorica-vetőmagban jelentős kiviteli országnak számít Magyarország, Olaszország és Dánia,

Egyes cikkféleségekben eladási nehézségekkel küzdenek :a termelő országok. Svédor- \ szagban. Dániában az elmúlt években nehézségek jnutat- koztak a vaj értékesítésében.

A tíz hektárnál kisebb parasztgazdaságok az értékesítési nehézségektől sokat szenvedtek. Súlyos értékesítési gondokkal küzdenek a latinamerikai országok is.

A SZOddlistd országok — mint a felsorolásból kitűnik — megoldották országaik élelmiszerellátását és a világpiacon eladóként jelentkeztek. Ez nyugtalanítja a vezető tőkés köröket és próbálkoznak gátat vetni a szocialista országokból jövő exportnak és vámuniókat hoznak létre. Ilyen az Európai Gazdasági Közösség és a Kis Szabadkereskedelmi övezet.

A szocialista világrendszer azonban állandóan fejlődik és sgyre több mezőgazdasági terméket és terményt exportál.

Gáli Sándor

utó es a

jr)j> {a

\

Mi jellemzi napjainkban a j világ mezőgazdaságát? Az, hogy mindinkább a mező- gazdasági termékek feleslege mutatkozik, mintsem élelmiszerhiány. A Szovjetunióban, a szocialista országokban, a népi Kínában lényegében megoldódott a lakosság élelmiszerellátása. Sőt, esek az országok a világpiacon, mint élelmiszer-exportálók jelentkeznek. Ismeretes. hogy a szovjet kormány legutóbbi erőfeszítései a szűz- j földek megmunkálására, a j mezőgazdasági termelés fel- I lendítésére, teljes sikerrel jártak. A többi szocialistá országban is fellendült a mezőgazdasági termelés.

Hozzájárult ehhez a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa, amelyet 1949-ben alapítottak a gazdasági együttműködés megkönnyítésére. A KGST irányelvei szerint az egyes szocialista országok olyan termelési rendszert alakítanak ki, amely természeti és gazdasági viszonyaiknak a legjobban megfelel,

A KGST szervezete az egyes részfeladatokkal foglalkozó állandó bizottságokból tevődik össze. A mezőgazdasági állandó bizottság például Szófiában székel. Ennek a bizottságnak feladata a tagállamok hosszútávú mező- gazdasági terveinek összehangolása. A mezőgazdaság gépesítésére és villamosítására vonatkozó összehangolt tervek kidolgozása, a tudományos tapasztalatcsere megszervezése és az egyes termelési ágak term észté®! módszereinek kimunkálása, továbbá az egyes országok könnyűiparának mezőgazda- sági nyersanyagszükségletének biztosítása is.

A Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia például: mezőgazdaságukat fejlesztve, nem törekednek teljes önellátásra. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsán belül főleg mezőgazdasági kiviteli ország Magyarország, Románia és Bulgária. Országainkban a mezőgazdaság szerepe jelentősebb. mint északi szomszédainknak, ezért gyor- ' .sabb fejlesztését tűztük ki I célul, anélkül azonban, hogy ! az iparosítást elhanyagolnánk. Bulgária főként a gyümölcs zöldség, Lengyelország és Magyarország pedig az állati termékek termelésére fordít nagy gondot, A műtrágyagyártásban is hasonlóan együttműködünk. A nitrogén műtrágyát általiak; a vasárnap meg a kiállítás tiszteletére már felhajtott néhány pohárral, szabadjára nem engedte a gondolatát, de olyan hangosan, hogy a teremben összezsúfolódott emberek valameny- nyien odakapták a fejüket:

— A föstő elvtárs szereti Jucót?

Rántották volna vissza az öreget, ekkora tapintatlanságot. de a föstő elnevette magát:

— Persze, hogy szeretem. Az embernek szeretnie kell a — menyasszonyát!

A csend ijesztő lett.

Minden .szem Hevemére : szegezödött, aki hirtelen Ju- : có mellett termett, s most • csak némán bólintott, de ott \ állt Feri bácsi is, az elnök, j s kihasználva a még mindig ; tartó hökkent csöndet, így \ szólt: 1

— Este. az eljegyzésre \ mindenki hivatalos! A ki- ! rálynaJi régen udvari mu- í zsikusa volt, hát én szerez- ! tem nekünk egy — udvari ) festőt!

A csendéi széttépte a ki- í robbanó kacagás, s senki $ sem hallotta, ahogy Varga J Jani bácsi maga elé mormog- J ta a spiccesek mosolygó- J morgó hangján: J

y

— Az anyját! Ezt jól kicsi- J nália ez az udvari föstőnk! '/

z

Mészáros Ottó j

nem leste senki a postást, két-három beavatott barátnő tudta csak, hogy sűrűn fordulnak a levelek Jucó meg a föstő között.

Csend volt, míg aztán január végén kiáltó nagy plakátok a kultúrházba nem invitálták a falut: kiállításra.

Ott tolongtak, zsúfolódtak, nagy részüket a puszta kíváncsiság hajtotta, mit csinált a nyáron ez a föstő?

A tanácselnök nyitotta meg a kiállítást, s máris lehetett nézni a sokféle képet, elcsodálkozni azon, micsoda szép olaj- meg pasztellkép keveredett a nyáron odavetett néhány ceruzavonásból. De ami még inkább suttogásra adott okot, az Jucó nagy. majdnem méteres képe volt, könnyű kis kartonruhában. kezében egy kerek, füles, barackkal teli kosárral.

— De szép! ,

— A Jucó! Istenem, de eltalálta!

— Ilyen! Bizonyisten ilyen.

Jegyezni is nehéz lenne, mi mindent elmondtak a képre. És irigy szemmel nézték Jucót, aki ott állt a föstő mellett, míg Varga Jani bácsi,

a mappát, s szedte a lányokkal a barackot estig. Rajzot egyet se csinált igaz, de szerzett magának egycsapásra tizennégy jóbarátot:

Este aztán már röpítették a lányok a hírt, toldva hozzá, hogy ilyen meg olyan jóképű, kedves, nem olyan „művész", kéretlenül szedte velük a barackot, egész estig.

Varga Jani bácsi, a fogato- sok brigádvezetője hallgatott, hallgatott, de végül nem állhatta szó nétkiil:

— Talán belehabarodtatok abba a föstő be, he?

Dűltek a lányok a kacagástól, még vissza is kérdezték Jani bácsitól:

— Kicsoda? Föstő?

Bólogatott az öreg, nem értette, mit kacagnak a lányok, a messziről hozott tájszólás neki természetes volt, csalk a lányoknak nem. Azon kacagtak. Rajta is maradt a föstő név, két nap múlva, amikor már mindenki tudott róla, csak így emlegették.

Hat hetet volt ott. Festett, rajzolt is, az igazat megvallva leginkább Hever Jucó sudár alakja, vagy formás, szép arca körvonalazódott a vásznon vagy papíron.

Amikor aztán elutazott, hamar elfeledkeztek róla,------ - H

azudnék, ha azt álUtaí nám, hogy a fiatal festőművész í megérkezése a termelőszövet- J kezeibe, különösebb érdeklőig dóst keltett volna. Az emberek Ja maguk dolgával voltak elfog- J lalva, s nyáron ki gondol már iarra, mit határoztak télvíz ideijén?

í Záj számadó közgyűlésen $ hozták a határozatot: a nyáron í vendégül látnak egy fiatal fes- J tőművészt, nézzen itt körül, \ fessen, rajzoljon, amit kedve ( van. A vendégségért semmit (sem kérnek cserébe.

; Megérkezett hát a festő, de (csak akkor vették észre, amidkor kisszékkel meg rajzmap- ípávai a hóna alatt, letelepedett ' a sárgabarackost kopasz!ó

i leánycsapat mellé.

! Azok nézték-nézték, végül ; Hév ér Jucó rikkantotta el ma- \ gát:

! — A festő! Tudjátok ...

! Tudták. Akiről KlSZ-gyűlé- ;lsen elhatározták, hogy ünnepé- Uvesen fogadják, küldöttség \megy az állomásra eléje...

I Olyan gyorsan, fürgén jöt- \ tek le a fáról, mintha most leülne a fogadás, s pillanat alatt !félkaréjba fogták. Az zavará- ! ban nagyot köszönt:

! — Jónapot lányok.

! — Jónapol — vágott rá a kó! rus.

! — Én lennék az a ■..

! — Tudjuk, tudjuk, — s egyí szerre beszélni kezdett mind, lszegény festő azt se tudta, mer- ! re kapja a fejét. A nagy tere- ' fere vége az lett, hogy letette

volt vándoriparos, a mesterséget sem az apjától tanulta. Hogy is tanulhatta volna, mikor az csak urasági béres volt és különben is meghalt, mielőtt még hatesztendős lett a fia.

— Biharban, Tatárfaluban, most Statubarbinak mondják, ott születtem — mondja. — Az anyám is meghalt, 16—17 éves lehettem akkor. Szekéren ment valahová, a lovak megriadtak a villámcsapástól, anyám leesett, átment rajta a szekér. Akkor jöttem el. Világgá mentem, szolgáltam itt is, ott is, utoljára Félixfürdőn voltam konyhalegény, meg szobalegény. Tizenhat szoba volt rámbízva. Onnan kerültem Pestre. Cinkotán a sóder- bányában vagonokat raktam. Aztán beszegődtem udvarosnak, Bartóffy János asztalosgyárába. Hamarosan a gépekhez kerültem. Onnan vonultam be két évre a katonasághoz, amikor pedig visszamentem' mindjárt megnősültem. A feleségemmel a gazdámnál ismerkedtem meg, nála szolgált. Kaptam akikor lakást, fűtést, világítást is a gyárban, soha olyan jó söröm nem volt. De nem is tartott soká, az esküvőmre három nappal így jártam a kezemmel.

Mutatja a balját. Bizony nagyon megcsúfolta a fűrész. Nincs meg, csak a hüvelykujja.

— Ez 1910-ben történt velem. Kijöttem a kórházból, most mitévő legyek? Mert csonka kézzel ugyebár nem dolgozhattam tovább a gépnél. Újságárus! engedélyt váltottam, bizony nagyon keveset kerestem. Eljöttünk hát Ide, Monorra, a feleségem szüleihez.

Ép jobbjával végigsimít dús ősz bajszán, a szeme könnybe lábad. Bántja még most is. öt évtized múltán, hogy akkor úgy rászorult a párhónapos menyecske feleségére.

— Itt lettem azután ablakos. Vándorüvegező. Jártam a falvakat, bevágtam a kitört ablakokat. Eleinte nehezen ment. épp, hogy valami pénzt vittem haza. Sokszor Pestre gyalogoltam üvegért, vasútra már nem tellett volna. Vissza úgyis gyalog jöttem, a hátamon hoztam az üveget, nehogy összetörjön. Ezért kell gyalog járni ebben az iparban mindig.

— Még most is gyalog jár?

— Másképpen nem lehet. Legfeljebb a munkából visz- szafelé szállók vonatra vagy autóbuszra. Mgssze már én amúgy sem megyek, elég nekem Gomba, Bénye, Vasad, Nyáregyháza meg Monor. Már csak magamra meg a feleségemre van gondom. A gyerekek mind megélnek a maguk lábán.

I — Aztán legalább jól keres?

— Nem. Kevés üveget kapok. Meg ma már mindenki

J üvegez. Az asztalosok pél- ! dául.

j — És azelőtt?

— Kérem, tíz gyerekem ; volt, hét él, felneveltem őket.

I A fiúknak ipart adtam a ke- I zébe, szakmunkás mind.

j — Van közöttük üveges? j — Viktor fiamat felszabadí- j tottam, de nem vállalja, j Nem olyan könnyű a vándorlás. Inkább kőinűves lett. j Akartak belőle már anyagbeszerzőt is csinálni, nem fogad- , ta el.

Vándorlása emlékeiről kér- 1 dem.

— Egyszer Üllőn egy csendőrtiszthelyettes igazoltatott. Azt mondta, nem jó az írásom. csak Monorra szól, mert ott lakom. Mondtam neki, a főbíró úr is Monoron lakik, mégis, az egész járásnak parancsol, én meg az egész járásnak üvegezek. Erre rám- kiabált, hogy be ne merjem többet tenni a lábamat Üllőre és illetlen szavakkal illette az édesanyámat, Bepanaszoltam, nekem lett igazam. Aztán eltűnt a csendőrtiszthelyettes Üllőről végképpen.

I Azt se tudom, mi lett vele.

Az ötven év vándorlásának I ez minden emléke. Elgondol- ! kodik hosszasan, nem jut más az eszébe. Nem történt vele egyéb említésre méltó, hiába töpreng rajta. Megszólal aztán:

— Most már kérem, elmehetek? Mert rámákat csinálok

I melegágyra, még ma el kell készíteni.

Szokoly Endre

Kik kaphatnak „kiváló népművelő" kitüntető jelvényt

Egy korábbi kormányhatározat értelmében az iskolán- kívüli művelődés területén működő dolgozóknak ..kiváló népművelő" elnevezéssel mi- ! niszteri kitüntető jelvény, adományozható. Ennek feltételeit tartalmazza a művelődésügyi miniszter most kiadott rendelkezése. Eszerint a „kiváló népművelő” kitüntető -jelvény azoknak adományozható, akik az iskolán kívüli művelődés valamely területén (művelődési otthon, könyvtár, ismeretterjesztés. műkedvelő, művészeti mozgalom stb.) kiemelkedő munkájukkal azt j kiérdemelték. A kitüntető jelvényt évenként adományoz- j zák. első alkalommal 1961. augusztus 20-án. A kitüntetett j a jelvény adományozásáról j okiratot, valamint háromezer í forint összegű pénzjutalmat is ! kap. (MTI) 1