Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-12 / 37. szám

nan MEGYEI 1961. FF.BRTJAR 12. VASÄRNAP W Remélj! Remélj! A nép olvasni keid... “I Gondolatok a ráckevei könyvtárban Ráckeve keskeny főutcájá­ban, a híres műemlék-kastély közelében talál a látogató a község és a járás közös könyvtárára. Az alacsony, nemrég tatarozott házban van a könyvtárnak szerény haj­léka, abban a házban, amely a ráckevei kultúrház szerepét tölti, helyesebben töltené be, ha méreteivel kielégíthetné a megnövekedett igényeket. Öreg, roskadozó épület ez, ed­dig talán csak az mentette meg vén falait a csákánytól, hogy egyik része — műemlék. A könyvtár vezetője, Ther- nesz Gézáné, lelkes, fáradha­tatlan munkása a művelődés ügyének a törekvő községben. Boldog, hogy beszélhet a könyvtárról, amely a legutób­bi években elért eredményei­vel kiérdemelte a felsőbb szervek elismerését is. — Helyi állományunk öt és félezer kötet — mondja —, de hálózatunkba tizennyolc köz­ségi könyvtár is tartozik. Kö- zjilük hatot már átadtunk a községek kezelésébe, a to­vábbi tizenkét könyvtár át­adására pedig ebben az évben kerül sor. A tizennyolc köz­ségi könyvtáréval együtt eb­ben a pillanatban 22 866 köte­tünk van. — Milyen a forgalom? — A múlt évről készített kimutatásunk adatai szerint az egész járás területén tavaly 4651 könyvtári olvasónk volt, akik együttvéve 91016 köny­vet vetlek ki. A ráckevei ol­vasók száma 861 volt, az itt kikölcsönzött könyveké pedig 21 063. Nem nehéz kiszámítani, hogy ezek szerint a ráckevei olvasókra évente átlag hu­szonnégy könyv jutott, tehát havonta két-két kötet. — A múlt évi adatok, — folytatja közléseit a könyvtár- vezető — nem nagyon halad­ják meg az előző év adatait, forgalmunk emelkedéséről így nem is lehet beszélni. Ennek több oka van. Akad köztük kedvező is, de szomorú is. Először a szomorú okokról beszél. Rossz a könyvtár he­lyisége. Egy nagyobb utcai szobából áll,' itt bonyolítják le a kölcsönzéseket és az admi­nisztrációt, és két belső szo- bácskából, ezek a raktár cél­jait szolgálják. Néhány pol­con bennük zsúfolódik az egész állomány. Nincs a könyvtárnak olvasóterme, pe­dig az feltétlenül növelné az intézmény népszerűségét. A szűk helyiségekben nem ve­zethetik be az úgynevezett „szabad polc”-rendszert, ami szintén növelné az olvasók számát. — Ez pedig édes-kevés, megközelítően sem elégíthet­jük ki belőle olvasóink igé­nyeit, nagyon kevés új köny­vet vásárolhatunk. A könyvtári forgalom stagnáló- \ sának örvendetes oka viszont ^ az, hogy Ráckevén egyre nö- f vekszik a könyvvásárlók szá- | ma, tehát azoké, akik a köny- j vesboltban megvásárolják az; új könyveket. ■ — Mit olvasnak a rácke-; veiek? \ — A favorit természetesen í a szépirodalom — mondja a 'l könyvtárvezető — és mond- £ hatom, olvasóink mindinkább ^ a jó könyveket keresik, szinte; függetlenül attól, hogy ki a J: jó könyv szerzője, hazai író-ej; vagy külföldi. A régiek közül éj még mindig Jókai, Mikszáth, ^ Móra és Gárdonyi a leg nép- '/f szerűbb. Sajnos, nincs ele- < gendő példányunk munkáik­ból. És örvendetes jelenség az is, hogy napról napra több paraszt jelentkezik könyvért nálunk. Leginkább szakköny­veket keresnek, az állatte-; nyésztésről, talajművelésről, a £ homokos területek kezeléséről J szeretnének olvasni. Azt hi-; szem, ez a jelenség szorosan ; összefügg a mezőgazdaság át- í szervezésével. A szövetkezeti, 5 a nagyüzemi gazdálkodás be- \ vezetése készteti a nagyobb ' szaktudás megszerzésére pa- £ rasztjainkat, akik korábban J egyénileg művelt földecskéjü- kön veszélytelenül ragaszkod- £ hatlak régi, elavult művelési í és termelési módszereikhez. fhcrnesz Gézáné haik szóval ei-^ mondott megállapítására sze- í retném felhívni az illetékesek ; figyelmét. Igen fontos dolog- ról van itt szó. Most épül az 1 új világ az elavult régi he-; lyén, az új paraszti világ, és j; annak lakójában már. feléb- í redt a vágy, hogy minél fel-'/ készültebben, nagyobb tudás- ^ sál vegye ki részét az építés 1 munkájából. Könyveket keres. ^ komoly szakkönyveket, hogy £ tanulhasson, okulhasson belő- 1 Hik. * A Budapest félé vezető; autóút mentén már nyújtóz- ^ kodnak a havas, fagyott ba- íj rázdák és most mozdul ben- £ nük az új termés csírája. S; Ahogy zümmög alattam az £ autómotor, egy régi újság el- í sárgult lapján talált régi vers ; jut eszembe. Először csak azí egyik sora: „Remélj, remélj! í A nép olvasni kezd!” De las-: sanként a többi is. ; Pontosan 107 esztendővel i ezelőtt, 1854-ben indította meg Pákh Albert a Vasárnapi $ Újságot. A lap főmunkatársa Jókai Mór volt. Első évfolya- \ mának júliusi számában je- lent meg a „Népkönyvek” ^ című vers. Azzal kezdődik, J hogy a letűnt századokban í elég sok magyar könyvet ír- í tak. Akadt köztük jó is, lát- J szott rajtuk az „ipar” (ipar- { kodás), de valami hiányzott j belőlük: a könyvek szerzői: „írók voltak, nem a nép pap-; jai”. ; * BARTÓK BÉLA: A NÉPZENE JELENTŐSÉGÉRŐL olyan formuláknak, melyek Frescobaldinál és egy csomó más, Ba:h előtti komponistá­nál éppúgy feltalálhaták, mint Bachnál. Baj ez, plágium ez? Egyáltalán nem! Hiszen min­den művészetnek joga van ah­hoz, hogy más, előző művé­szetben gyökeredzők, sőt, nem­csak joga van, hanem kell is gyökéredzenie. Miért ne volna akkor jogunk a népi művésze­tet is ilyen gyökértartó szerep­hez juttatni? Az a felfogás, mely akkora fontosságot tulajdonít a téma kitalálásának, tulajdonképpen a XIX. században kapott láb­ra. Speciális romantikus felfo­gás, amely szerint mindenben az egyénit kell hajszolni. Azt hiszem, mindezekből ki­világlik: nem jele az sem „ki- szikkadásnak”, sem „tehetet­lenségnek”, ha a zeneszerző művészetének gyökereit pél­dául Brahms és Schumann he­lyett országa népi zenéjének talajába ereszti. Van egy ezzel teljesen ellen­tétes felfogás: sokan azt hiszik, semmi egyéb sem kell valami­lyen nemzeti zeneművészet ki- virágzásához, mint a népi ze­nével való foglalkozás, a népi zene formuláinak beléplántá- lása nyugati zenei formulákba. Ez utóbbi fölfogásnak ugyanaz a gyöngéje, mint az előbbinek. Hangoztatói szintén a tema­tika fontosságát helyezik elő­térbe; a megformálás — a tu­lajdonképpeni alkotás — fon­tosságára nem is gondolnak. Már pedig a megformálás az igazi tehetség erőpróbája. j, zért mondhatjuk: a népi ■C« zenének csak akkor van művészi jelentősége, ha nagy formáló tehetség kezén tud a magasabb műzenébe áthatolni és arra hatni. A népi zenéneik főleg olyan országban van mással nem pó­tolható, óriási jelentősége és szerepe, ahol alig van egyéb zenei hagyomány és ami kevés van is, az egyáltalán nem szá­mottevő. Ilyen országok Kelet- és Déleurópa legtöbb országa, tehát Magyarország is. Befejezésül hadd idézzem azt, amit Kodály a népzenének ezzel kapcsolatos szerepéről mond: „Oly kevés írott emlékünk van a régi magyar zenéről, hogy magyar zenetörténeti koncepció nem lehet el a nép­zene nélkül. Mint a népnyelv sokban azonos a régi nyelvvel, úgy a népzene kénytelen pó­tolni a hiányzó történeti emlé­keiket. Művészi szempontból többet jelent nekünk, mint azoknak a népeknek, amelyek már századok előtt alkottak önálló zenestílust. Ott a nép­zene felszívódott a műzenébe s egy német zenész Bachban, Beethovenben megtalálja azt is. amit mi még csak falvaink- ban kereshetünk: egy nemzeti tradíció organikus életét.” teljesen hibás felfogásról tesz tanúságot. Hogyan képzelik el a dolgot azok, akik így gondolkodnak? Talán úgy, hogy egy népdal­barát zeneszerző egy szép na­pon teül az íróasztalához azzal a szándéklcal, hogy valamit kompbnáljon. Töri a fejét, töri, de csak nem jut eszébe egy árva melódia sem. Erre kapja magát, szalad a legközelebbi népdalgyűjteményhez, kiragad onnan egy-két népi dallamot — és\ rövidesen megszületik a szimfóniája, minden vajúdás nélkül. Nem! Ez a kérdés nem ilyen egyszerű. A végzetes tévedés abban van, hogy túl nagy fon­tosságot tulajdonítanak a su- jetnek, a témának, ami pedig teljesen helytelen nézőpont. Nem gondolnak ezek az embe­rek arra, hogy például Shakes­peare nem is írt olyan színmű­vet, amelynek meséjét-, témá­ját maga találta volna ki. Hát Shakespeare agyveleje is ki volt talán szikkadva, hogy da­rabjai témájáért a második, harmadik és tizedik szomszéd- ,ba kopogtatott be? Hát Sha­kespeare is „belső tehetetlen­ségét" akarta ezzel leplezni? Moliere esete még rikítóbb! Nemcsak témát vett át, hanem a témát nyújtó eredeti szöveg­nek még szerkezetéből is egyet-mást, sőt: kürt belőle ki­fejezéseket és egyes sorokat is. Tudjuk, hogy Hándelnek egyik oratóriuma nem más, mint Stradella egyik művének át­dolgozása. Az átdolgozás any­agira mesteri, annyira fölötte áll az eredetinek, hogy eszünk­be se juttatja Stradellát. Le­het-e itt plágiumról, kiszikka- dásról vagy tehetetlenségről beszélni? Éppoly kevéssé, mint Shakespearenél, akkor, ha egy Marlow-tragédia meséjét át­veszi, vagy mint Molierenél, ha spanyol forrásból merít, vagy mint Sztravinszkijnál, ha egy csomó művében népi, vagy más idegen származású témákat használ fel. 4 nnaík, ami az irodalmi mű­zi nél a mese, a téma, annak a zeneművészetben a tematikai anyag felel meg. De a zenemű­vészetben éppúgy, mint az iro­dalomban, szobrászatban vagy festészetben nem az a fontos, milyen származású témákat dolgozunk fel, hanem az, hogy hogyan dolgozzuk fel azt. Eb­ben a „hogyan”-ban rejlik a művész tudásának, formáló és kifejező erejének, egyéniségé­nek a megnyilatkozása. Meg lehet ezt a kérdést más­felől is világítani. Bach Sebastian, ugyebár, az előtte lefolyt száz és egyné­hány év zenéjének nagy össze­foglalója. Zenéjének anyaga: a motívumok, témák, nagyobb­részt korának, jobban mond­va: elődei korának közismert formulái. Se szeri, se száma a Bach zenéjében található Ő, zöld mezők boldog családa, nép, Ki érzed azt, mi jó, tudod, mi szép, Nem volt íród, neked csak kántor írt, S ez volt búcsúztató, melly szerze hirt. Mit ér a szép könyv fényes asztalon, Ha nem pihen szem a meleg lapon? Feküdjék ott az újság az ekén: Virág nő a barázdák tetején. Remélj! Remélj! A nép olvasni kezd, Jövőről szólva eztán őt nevezd, övé a holnap, minden, ami zöld, Az ő verítékén virul a föld! A könyv legyen olcsóbb, mint a kenyér; Kenyér ez is, mit lelkünk éhe kér. Egy könyv ára legyen egy iteze bor; Az ember lelke szomjas annyiszor. A vers utolsó szakasza intés az írástudók felé: De még egy szót, hogy a mag, mit vetünk. Jó mag legyen és tisztább, mint kezünk! Szent, tiszta föld a népek kebele: Konkolyt vagy mérget, ó, ne vess bele! CSUKA ZOLTÁN: Termelőszövetkezet a gyáripar szomszédságá ban Bulgáriai jegyzetek lés után sokáig volt pártmun­kás, a járási tanács elnöke, majd amikor a járásokat Bul­gáriában a közigazgatás egy­szerűsítése miatt megszüntet­ték, visszatért hajdani fog­lalkozásához, a földhöz. Most a Dolna Orjahovica-i „Lenin” Termelőszövetkezet elnöke. — Községünkben mindjárt a felszabadulás után megalakult a termelőszövetkezet, legelő­ször mindössze 160 szegény­paraszt taggal — mondja, mi­után elhelyezkedünk a hosz- szú asztalnál. — A közép- és zsírosparasztok sokáig lenéz­ték a kezdet nehézségeivel küszködő szövetkezetét. de aztán évek múlásával, ahogy a termelőszövetkezet fokozato­san erősödött, eltűnt arcukról a fölényes mosoly. 1950-ben a dolgozó parasztok 99 százaléka már benn volt a szövetkezet­ben, amely egyre erősödött s nemsokára öt környező köz­ség termelőszövetkezete egye­sült itt is egyetlen szövetke­zetbe. Mikor az egyesülés megtörtént, a visszamaradt egyéni gazdák is beléptek. Nem mondhatom, hogy mind egy szálig, mert az öt község területén még mindig van egy, egyetlenegy gazda, aki nem akar belépni a közösbe. Hagy­juk, hadd maradjon meg in­tő példának, madárijesztőnek. — Milyen nagy területen gazdálkodik a termelőszövet­kezet? — Összesen 7200 hektár (mintegy 12 000 kát. hold) tar­tozik hozzánk, ebből 6600 hek­tár a termőföld, a többi er­dő és legelő. — Nem okoz nehézségeket az, hogy a közvetlen szom­földtől s nekünk állandóan munkaerőhiánnyal kell küz- denünk. Jórészt azért is ha­tároztuk el, hogy ide, a község mellé telepítjük le a Tirno­vó megyében azelőtt elég nagy számban élő kóborcigá­nyokat. Ha a község túlsó végére mennek, egész új ne­gyedet találnak, vadonatúj há­zakkal. A letelepített cigá­nyok élnek ott, — S mi a tapasztalat? Jól dolgoznak? — Ma már igen. Egész jó A vers alatt írói álnevet ta­láltam: „Csobáncz”. Évekkel ezelőtt, amikor a vén Vasár­napi Újságban rábukkantam erre a ma is fiatal versre, so­káig kutattam utána, de tel­jes bizonyossággal nem tud­tam megállapítani, ki rejlik, melyik költőnk az álnév mö­gött? A gyanúm Jámbor Pálra terelődött, a negyvennyolcas idők fiatal, forradalmas lelkű papköltőjére, akit a reakciós „Honderű” mindenképpen Pe­tőfi hatásának és népszerűsé­gének ellensúlyozására szere­'' Qolcan azt hiszik, hogy népi dallamokat megharmoni­zálni aránylag könnyű feladat. ; Legalábbis könnyebb teljesít­mény, mint valamilyen „erede- ' ti” tematikájú kompozíciót megírni. Hiszen — így gon- . dőljük ők —, a munka egy ré- í szétől, a témák kitalálásától ; eleve mentesül a szerző. Ez a felfogás teljesen hibás. Népi zene dallamokkal bánni tudni: egyike a legnehezebb - feladatoknak. Merem állítani, van olyan nehéz, ha nem ne- ^ hezebb, mint egy nagyszabású '■ eredeti mű megírása. Ha nem í feledkezünk meg arról, hogy ^ előre megadott idegen dallam- £ nak kötelező volta máris nagy 0 megkötöttséget jelent, akkor % megértjük a feladat nehézsé- í gének egyik tíkát. Egy másik nehézség a népi dallam sajátos íj karaktere. Ezt először is föl 1 Ítéli ismerni, át kell érezni, az- ■; tán pedig relief szerűen kidom- ' borítani a feldolgozásnál, nem ; pedig esetleg elhomályosítani. ! Vannak, akik a népzenére , való támaszkodást időszerűt­lennek, károsnak tekintik. \ Mielőtt ezekkel vitába száll- 5 nánk, vizsgáljuk meg, hogyan ■1 is egyeztethető össze a népi zenén alapuló mai irányzat az : úgynevezett atonális irányzat­tal, más néven: Zwölf ton-mu- sik irányzattal. .J Valljuk be: sehogy sem. 'j Miért? Mert a népi zene % csakis tonális; atonális népi ze- $ ne valami teljesen elképzelhe- % teilen. Márpedig az atonális £ Zwölfton-musik nem alapúi­ig hat tonális népzenén: ez fá- ■/, ból vaskarika lenne. Az két- 1 ségtelen. hogy az atonális 1 irányzat előretörésének gátlói <í közt nem utolsó jelentőségű az ^ a körülmény, hogy a XX. szá­2 zad zeneszerzőinek egy része ^ visszanyúlt a régi népi zenék- 2 hez. 1 rpávol áll tőlem annak kije- \ » leütése, hogy napjainlk­i ban a népi zenén alapuló mü- j zene az egyedül üdvözítő. Nem ;• ilyen liberális azonban a fel- fogása egynémely ellenfelünk- ■ nek a népzene szerepéről és je- ’ lentőségéről. így például egy : érdemes zeneművészünk nem- : rég igy nyilatkozott: „A szerte a világon megindított nagy- 'j arányú népdalgyűjtés be nem \ vallott indítéka a belső ké- \ nyelemszeretette vezethető 1, vissza. A vágy: felfrissülni a j! ki nem aknázott üde forrás- 1 ban, megtermékenyíteni a ki- ‘í szikkadt agyvelöt. Ez a vágy % leplezése a belső tehetetlen- $ ségnek és az igazi küzdésnek kijátszása lélekgátló kényel- ^ meslcedéssel.” 1 Ez a sajnálatos nyilatkozat--------­------­Ä • Bartók Bélának ez az írasa ; harminc esztendővel ezelőtt jelent 1 meg az Üj Idők az évi 26. szá- ^ mában. A Liszt—Bartók év alkal- '/ mából ismertetjük zeneművésze- 1 tünk halhatatlan géniuszának era- í lékére. Gina Lollobrigida a Gyönyör című új filmjének egyik jele­netében. wwwwwwwwwwv Jacques Tati, a neves fran­cia színész és rendező leg­utóbbi nyilatkozatában kije­lentette, hogy ez év nya­ráig befejezi nagy sikert ara­tott Hulot úr nyaral című filmjének folytatását. I Fél érája sints, a^m^ '•>, redek hegyre épült Tirnovó \ városánál a völgyszoros mé- 1. lyén kanyargó és zúgó Jantra \ folyó hídján suhant át, most í pedig széles síkságon robogunk í tova, amelyen méltóságteljes > nyugalommal ballagdál a meg- 'j nyugodott folyó. Gyárak mel- £ lett húzunk el, amelyek kö- ^ zül legnagyobb a cukorgyár; ^ az egész környék lakossága jí ezekben a nagyüzemekben ta- ^ Iái munkát. í S pár perc múlva már Dol- ? na Orjahovicán vagyunk, egy ^ alig hatezer lakosú községben. Itt sokkal kevesebb az újon- ^ nan épült ház, mint a többi bolgár faluban. ^ A termelőszövetkezet "®®sko­zó termében magas, szélesvál- 1, lú. keménykötésű férfi fo- ^ gad: Kiril Kamberov, a tsz ^ elnöke. Harminc éve párttag, ^ a fasizmus idején éveket töl- £ tött börtönben, gyűjtőtáborok- ^ ban, a második világháború ^ idején megszökött és a parti- ; zánok soraiban harcolt a fa- '' siszták ellen, A felszabadu­A cigányegyüttes műsora szédságban ilyen nagy gyá­rak működnek? * — őszintén szólva, igen. Ezek az üzemek nagyon sok munkáskezet vonnak el a munkásokat neveltünk belő­lük, szeretik a mesterségüket, s nemcsak a termelő munká­ban, hanem a kulturális élet­ben is részt vesznek; Külön tett volna felhasználni, bár ez ellen maga Jámbor Pál tilta­kozott a legélesebben. A sza­badságharc alatt Kossuth mellé állt és Világos után a reakció bosszúja elől Párizsba emigrált. Valószínűleg onnan küldte haza a Vasárnapi Új­ságnak ezt a verset. Valósággal kísérőzeneként csengett a fülembe Csobáncz verse, amint a hazaúton visz- szagondoltam a ráckevei könyvtárosnő csöndes szavára Magyar László A Pique Dame című szovjet film Lizája: Kraszina. Krpncsey Mariann és Sinko- vics Imre a Próbaút című új magyar film egyik jelene­tében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents