Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-05 / 31. szám

PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM 1961. FEBRUAR 5, VASÁRNAP Ssahtanacsadás : A MŰTRÁGYÁK HELYES FELHASZNÁLÁSA Életszínvonalunk állandó fo­kozása érdekében, minden területen. • de főleg a mezőgaz­daságban. harcot kell foly­tatnunk a tobbtermelésért, a nagyobb hozam eléréséért. A nagyobb termelés elérésé­nek egyedüli záloga a fejlett agrotechnika alkalmazása, amelynek egyik tényezője a műtrágyák helyes felhaszná­lása. A műtrágya különböző faj­tái egyre nagyobb mennyi­ségben állnak gazdaságaink rendelkezésére, és ezért arra kell törekedni, hogy azokat ott és olyan cél­szerű módon használjuk fel, ahol hatásukat a legjobban tudják értéke­síteni, a nagyobb ter­méseredményért. A műtrágyák használata na­gyobb gondot igényel. Hely­telen használatuk sokszor for­dított eredménnyel jár. A műtrágya használatánál mindig figyelembe kell ven­ni a talaj adottságokat, és ma­gának a növénynek a táp- anyagigényét. A talaj erőál­lapota, összetétele és az elő­ve teménye figyelembe vé­telével állapítsuk meg szán­tóföldi táblánként, hogy az egyes növények milyen mi­nőségű és mennyiségű fosz­fort, káliumot és nitrogén- műtrágyát igényelnek. A tavaszi kalászosok alá a 100—150 kilogramm szu­perfoszfát kiszórása elenged­hetetlenül szükséges. A sör­árpa alá kiszórt 50—60 kilo­gramm kálisót a növény meg­hálálja. Cukorrépához, bur­gonyához 150 kilogramm szu­perfoszfát. 100 kilogramm ká­lisó és 80 kilogramm pétisó kiszórása igen magas ter­mésfokozó hatást eredmé­nyez. Ez csak néhány kira­gadott példa, de a tavaszi ve­téseink műtrágyázási ..re­ceptjeinek” gerincét képezi. A műtrágyák használata kétféle formában történik. Az egyik forma az alaptrágya, a másik a fejtrágyázás for­mája. A szuperfoszfát és ká­lisó a tavaszi vetések alap- trágyája. Ha a tavasziak alá az 5 őszi szántással egyidejű- leg nem munkáltuk a ta- j lajba a szuperfoszfátot \ és a kálisót, akkor a mű- \ trágyákat a legmélyebb ^ tavaszi talajelőkészítő ; munkával juttassuk a ta- í lajba. A szuperfoszfát- 5 ban levő foszforsav elő- ; segíti a növények fejlő- ; dését, a magképződést, J és így jelentősen növeli í terméshozamunkat, és ja- j vítja a minőségét. í j A szuperfoszfát az ipari, a! pillangós virágú növényeknek j és maghozóknak, a rizsnek, í zöldségféléknek és a szőlőnek ; igen ió hatású műtrágyája.'{ A szuperfoszfát poralakban. \ mint sima szuperfoszfát, és; darabos alakban, mint szem- \ csézett szuperfoszfát kerül i forgalomba. ! A szemcsézett szuperfosz- fát a laza homoktalajok mű-; trágyája. t Törekedjünk a szemcsés ; szuperfoszfát alkalmazd- í sara, mert foszforsava ! hosszú ideig marad a nö- J vény számára oldható for- ; mában. Különösen akkor eredmé-! nyes a szemcsézett szuper-; foszfát alkalmazása, ha a; szemcse nagysága a vetendő \ szem nagyságával körülbelül; azonos. A kálisó igen előnyös a nö-1 vények fejlődésére továbbá j rendkívül ió minőségjavító, j Használata, különösen n gu- ; móq növényeknél, nagyobb és í biztosabb termést és főbb mi-j nőséget ad. Ha az őszi szán-! fáskor nem szórtuk ki a 40 százalékos kálisót. akkor ko­ratavasszal, a vetés előtt 3—4 héttel vigyük a talajba, mert így még a vetőmag csí­rázása előtt elmosódik a ká­lisó klórtartalma. A nitrogénműtrágya erő­teljesen növeli a zöldter­mést. ezzel elősegíti a tava­szi vetésű növények gyors fejlődését, és jelentősen fo­kozza termésmennyiségüket. Nagyon sok függ az őszi gabonavetések korai fej­trágyázásától. A tapasz­talat szerint az őszi kalá­szosokra koratavasszal ki­szórt nitrogénműtrágya gyors fejlődésre serkenti a növényt, erőteljesen nö­veli zöldtermését — le­velét, szárát —, tehát ki­tűnő hatású a gyengén fejlődött vagy rosszul te­lelt vetések feljavításá­ra. Mihelyst a hó elolvadt és a vetésre rá lehet menni, azon­nal szórjuk ki az őszi gabo­nákra a fejtrágyát. A nitro­génműtrágyát csak száraz nö­vényekre szórjuk, mert ned­ves növényi felületen perzsel. A jó eredmény biztosítá­sára feitrágyául a rendel­kezésre álló műtrágyameny- nyiségtől és. a vetés állapo­tától függően, katasztrális holdanként ,mintegy 50—70 kilogramm pétisót szórjunk ki. A pétiső felerészben gyor­sanható. felerészben tar­tós hatású nitrogént tar­talmaz. így a tenyészidő alatt ellátja a növényt a fejlődéshez szükséges nit­rogénnek A műtrágyák termésfokozó hatásának helyi kiismerése céljából tanácsos gazdasá­gunkban kísérleti parcellát létesíteni. Az ilyen természetű kí­sérlethez a minisztérium Kü­lön segítséget nyűit. A ki-. sérletek alapján módunk lesz a viszonyoknak megfelelő legjobb műtrágyázási mód­szereket gazdaságunkban be­vezetni. Eszlári Ferenc „A te véleményedre voltam kiváncsi“ A minap disznótorba vol­tam hivatalos egy paraszt­ismerősömnél. Ebéd közben a homoki fehér hörpintgetésé- nek hatására még az elég szűkszavú gazd’ uramnak is megjött a szava. Halász Ferenc különben új­ságolvasó ember hírében áll a környéken, mégis, ahogy be­szélgetünk, az az érzésem, hogy valami nincs Itt rend­jén. Egyszer, váratlanul fe­lém fordulva, kiböki: — Mondd, édes öcsém! Hát érdemes dolgozni? A váratlan kérdés kissé megdöbbentett. Idő azonban nincs a gon­dolkodásra. Feri bácsi és a többiek is kérdő tekintettel várják a választ. Néhány röpke pillanat és végigvonul előttem az elmúlt esztendő. A feszült csendben szinte kiáltásnak hallatszik vála­szom: hát idefigyeljen, Feri bátyám, talán nem jó ered­ménnyel zárult a gazdasági év? összehúzza szemöldökét s mintegy gondolkodás nélkül rávágja. — Én ugyan nem panasz- kodhatom, mer már előleg­ben is sok mindent kaptam. Majd karonfog és így szól: — Gyere csak, öcsém, nézd meg a kamrámat. Igaz-e, hogy nem az égből potyogott ez a sok minden. Megdolgoztam ezért a tele kamráért. Egyet azonban nem értek. Miért elégedetlenkednek az embe­TIT-közgyűlés ma délelőtt A TIT Pest megyei szerve­zetének Nagykőrös városi osztálya ma délelőtt (II. 5.) fél tíz órakor tartja közgyű­lését az Arany János Mű­velődési Ház klubtermében. Napirenden szerepel: a vá­rosi elnökség beszámolója az elmúlt időszak, 1958—60. tu- dományos ismeretterjesztő te­vékenységéről és a további feladatokról, a városi osztály elnökségének újjáválasztása, a megyei küldöttértekezletre a küldöttek megválasztása. rek? Miért nem kap min­denki annyit, mint teszem fel én? Még mondana az öreg vala­mit, de kiveszem a szót a szá­jából. — Kár, hogy Feri bátyám nem hallgatta meg a minap Gáspár elvtárs előadását. Ak­kor bizonyára megértette vol­na, ami még homályos. — Talán arra gondolsz — vág a szavamba az öreg —, hogy egyesek a közösben nem becsülik meg a közös vagyont? Sőt, eltulajdonítják, ami mindnyájunké? — Ejnye, de a fején talál­ta a szöget, Feri bátyám. — Igazán? — húzza mosoly­ra a száját. — Hát aztán te mit szólsz annak a ... ejnye, most mondtad a nevét. Na, mind­egy! Mi a véleményed erről a tsz-szervezésről? Én azt hi­szem, nem csalódunk, ha megfogadjuk annak az elv­társnak a szavát. Na, mért hallgatsz? Tán megülte a hurka a gyomrod? Na, gyere öcsém, igyunk egyet, lá­tom, valamivel nem vagy tisztában te sem. Már újra az asztalnál ül­tünk, koccantak a poharak. — Hát Feri bácsi is hallgat­ta Gáspár elvtárs beszámoló­ját? Miért nem szólt akkor hamarabb? Az. örpg felállt, hamisan a szemembe nézett, majd így fe­lelt. — Azért nem mondtam meg, fiam, mert a te véle­ményedre voltam kíváncsi. Azt hiszem, egyetértesz velem és Gáspár elvtárssál is. — Mert igaza volt ám, amikor azt mondta, hogy. a mi életünk csak most kezdődik. És, hogy ne nézzük tétlenül azokat, akik a mi verejtékünk­ből akarnak dolog nélkül bol­dogulni. Most már értem, miért nem kaphat mindenki annyit, mint én kaptam. — Na, erre igyunk. Szabó Gyula TÉL A CIFRAKERTBEN (Rácz József tusrajza) ffcmi Cigánybál Nagykőrösön — A SZOMBATI lapban az „Itt az Arany János rádió” című írásban az aláírás így szól helyesen: Szombathelyi Endre gimnáziumi tanuló. Szép hagyomány városunk­ban a cigánybál. Évről évre megrendezik, s évről évre nagy a sikere. Az idei cigánybál is kitűnően sikerült. A Művé­szeti Dolgozók Szakszervezeté­nek helyi szervezete kérésére került sor a bál megrendezé­sére. Csütörtök este 8 őreikor nyi­totta meg a bált Kótai Ferenc, a Dél-Pest megyei Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöke. Rövid beszédében ér­tékelte a cigányzene, a magyar népi muzsika szépségét, hagyo­mányait, s kifejtette óhaját: fejlődjön, törjön előre a nép­zene. A megnyitó után 3 egye­sített zenekar csárdásával kezdődött a reggelig tartó bál. Az Izsáki Farkas Béla, a ceglédi Zsiga István és a köz­ponti együttes, a Ceglédről szerződtetett Debreczeni Rácz Béla zenekara biztosította a jó hangulatot. A bálon megjelent Bácskai József, a Ceglédi Zeneiskola igazgatója, a Művészeti Szak­szervezeti Központ elnökségé­tői dr. Zsengellér Frigyes, a megyei gazdasági vezető. A „hivatalos” vendégek vé­leménye szerint a népi zenét ápoló cigánybált támogatni kell, minden évben megren­dezni. Körülnéztünk a vendégsere­gen. s találomra megkértünk két vendéget, mondjáík el véle­ményüket. Boros Jenőné ceg­lédi fiatalasszony és Rácz Edit véleménye ugyanaz: — Szép dolog a cigánybál, jövőre is itt leszünk és min­den évben, csak rendezzék meg. — Valami hiányosságot nem találtak? — De igen. Vártuk, hogy megrendezik a szépségver­senyt, tombola is lesz, ae hiá­ba vártunk. No de ettől füg­getlenül nagyon jól érezzük magunkat. Rá:z Edit még hozzáteszi: — Egy hónap múlva lesz Cegléden is cigánybál, leg­alább annyian jójjenek, mint mi — Ceglédről. Egyszóval szép volt, jól szó- y rakoztunk. Jövőre ismét talál- $ kozunk. í Langer István í --­— A PEST és Nógrád me- ^ gyei Tejipari Vállalat nagy- í körösi üzeme 1960. évben 143 J mázsa vajjal adott többet a \ kereskedelemnek, mint 1959. J évben. ^ — A VASÄRUK és me­^ zőgazdasági gépek szaküzletét ^ (Széchenyi tér 12.) leltároz- \ zák, A bolt február 13-án J nyit ki. \ — EGYEDI DÉNES, Tá­>,t rogató u. 23. szám alatti la- £ kos kerékpárjával úgy vett {részt a közúti forgalomban, í hogy azt nem világította ki. í A szabálysértési hatóság 100 \ forint pénzbírság megfizeté- \ sere kötelezte. j FEBRUÁR 8-án tartja íaz Arany Kalász Étteremben J taggyűlését a Ceglédi Ven- ! déglátóipari Vállalat nagy- j körösi szakszervezeti bizott- í sága. A taggyűlés után mű- ! soros est is lesz. | — PATAKI LÁSZLÓ, Kár­! pát u. 44. szám alatti lakos ; úgy vett részt a közúti for- ! galomban, hogy kerékpárját ; nem világította ki, és beismer- i te, hogy három év óta senki : sem szólít neki, hogy lámpa I nélkül közlekedett. A sza- ibálysértési hatóság 150 forint ; pénzbírság megfizetésére kö- ;telezte. — VIDÁM VETÉLKEDÉS volt szombat este a DÁV nagykőrösi üzletigazgatóság KISZ-szervezcte rendezésé­ben. EGY PILLLANATRA EL­HALLGATOTT a mesélő, nagy lélegzetet vett. — Itt az idő — gondoltam —, hogy közbevágjak s meg­magyarázzam: példátlan, óriási tévedés áldozatai vagyunk. A lányt is, szöktetését is isme­rem. Tán második gimnazista lehettem, amikor az eset tör­tént. Óriási szenzáció volt az akkoriban Pálosváron. Nekem persze az egészhez semmi kö­zöm nem volt. — Hogy aztán elkerültek a faluból, nem tudom, mi lett velük... — itt kicsit elmélá­zott a történeten, a többiek is hallgattak. — Kérem szépen — kezd­tem én nagy sietve, de az asz- szony közbevágott. — Igaz is, kérdezzük meg a szöktetőt, a hírest, magát. Mondja csak, lelkem. Mi tör­tént magukkal, hogyan élnek? — fordult hozzám. Ott ültem vagy tizenkét szempár kíváncsi tüzében, a „kenyeret, cirkuszt” követelő hangulatiján. HA MOST ELRONTOM szó­rakozásukat, ezek itt rám­rohannak. Bele kellett men­nem a játékba, ha eddig csendben voltam. Nehezebb volt, mint egy vallatás. Ólomkerekeken járt a vonat, úgy éreztem. Hogy mennyi minden történik egy házasságban, s mi mindenre kíváncsiak az emberek — itt; tudtam meg. Nem is nősülök; meg egyhamar, határoztam; el, mikor holtfáradtan, izzadt; üstökkel berobogtunk Pestre, i Décsi Pál ! Egyszercsak mondatfoszlány üti meg a fülemet: — ... ez a fiatalember szöktette meg. AZ ASSZONY ELHALLGA­TOTT egy pillanatra, felém fordult a figyelem. — Azt mesélem, lelkem, ho- gyon szöktette meg a Fügedi Balogh lányát, Erzsit. — Néz rám cinkosan az asszony. Az­tán folytatja. — A lány szülei rettenete­sen ellenezték, rossz szemmel nézték, hogy a két fiatal tet­szik egymásnak. De csak azért, mert ennek itt ni — a válla fölött felém bökött — nem volt egy darabka va­gyona sem. A községházán ír- nokoskodott. Hiába volt min­den kérés, könyörgés, nyakas, keménykötésű ember az öreg Fügedi. Kitagadással fenye­gette a lányát. Az meg azt mondta: inkább a folyóba öli magát, de nem kell neki más, csak akit szeret. Elhűlve hallgattam, hogy miket csináltam én hajdani legénykoromban. De még til­takozni se volt időm, az asz- szony belemelegedve a törté­netbe, láthatóan élvezte a helyzetet, mesélte tovább. — Nem volt hát más vá­lasztásuk a fiataloknak, meg kellett szöktetni a lányt. Ügy is lett. Az öreg Baloghot ette a méreg, de hát nem tehetett semmit a hirtelen megkötött házasság ellen. Mert nekem derengő, lila gő­zöm sincs, ki lehet. — Már ne haragudjon, hogy így magára rontok, de nagyon rég hallottam hírét. S ha már így összehozott a jó sors, hát elbeszélgethetünk. Mindent tudtam ám én magáról! Aztán mondja csak, még mindig olyan nagy kujon? Mindezt egy szuszra, pergő nyelvvel mondta és kérdezte. Kétségbeesve kutattam régi emlékeim közt: ki lehet, mit tudhat rólam ez az élő kerep­lő? Ö meg csak mondta, mond­ta a magáét. — Jó, jó! Nem kell piron­kodnia Legényember arra for­dul. ahol szép lányt lát. Meg aztán: addig csinálja az em­ber, míg fiatal... Uj utasok szálltak fel, s az én kíváncsi asszonyom isme­rősöket fedezett fel. — Hová, hová lelkem, Ju­liskám? Pestre? No üljenek csak ide, van itt hely bőven. Csattanó piros arcú fiatal- asszony, meg jól megtermett, hetyke bajuszú férfi telepedett le az ülésekre. — Lekerültem a napirendről — örvendeztem magamban. Térdemre húzom az újságot, hogy most aztán nem figyelek semmire. Legfőképpen rájuk nem, hisz úgyis a rokonság hogylétén kezdik, s a mai fia­talok szapulásával fejezik majd be. AZ UTOLSÓ PILLANAT­; BAN érkeztem. A forgalmista ; buzgón és fontoskodó arccal i emelgette palacsintasütőjét. A : mozdony meg — mintha csak í azon örvendezne, hogy még- i sem sikerült elkésnem -a vo- ; natról — vidámat szusszantott, ; s már indult is lehelet köny- ; nyen, ringatom ; Nem voltak sokan a fülké- ; ben. A kerekek egyre szaporázva, i huncut nótába kezdtek. Futó I pillantás szemközti útitársam- ; ra: mutatós, enyhén ízléstele- ; nül öltözött bőidomú asszony. ; Fekete hajába ősz csíkokat : festett az idő. | Engem néz. Zavarban va- : gyök. Lopva végigvizsgálom i magam, de semmi rendellene- : set nem találok. Ö meg csak : néz, kitartóan, állhatatosan. : Ha tekintetünk találkozik, el- : kapja rögtön, hogy egy pilla- i nattal később újra rámvesse. ; Határozottan idegesít. Fiatal í nők nem szoktak így megbá- : múlni, nemhogy ilyen éleme- idettek. Mit akarhat tőlem? í Akár ha a gondolataimban ol- : vas na. megszólal: ! — Mondja, fiatalember! — I mondja mosolygósán kedves- j kedve, de hangjában reszket a 1 kíváncsiság. — Nem lakott 1 maga Pálosváron? \ A meglepetéstől még tán a í szám is tátvamaradt. Alig ! tudtam elrebegni. j — ... De ... igen. Évekkel \ ezelőtt... < Diadalmasan csapott rám a ! hangja. i — Tudtam, megismertem! ! MÉG A FÜLEM IS lángolt a * zavartól. Honnan ismert? ^J4ázassáaom története

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents