Pest Megyei Hirlap, 1961. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1961-02-05 / 31. szám
/ mr HEcrei t/f’i'icfíin 1961. FEBRUÁR 5, VASÁRNAP ^ JÁNDÉK Emlékeznek Hasek felejthetetlen hősére, Svejkre, akit a katonai kórházban meglátogat a hazafias bárónő? Hát a kegyes ajándékokra: a piskótára, meg a „Gott strafe England!” feliratú K. u. K. csokoládéra? Vagy őfőméltósága, vitéz nagybányai Horthy Miklósáé nyomorenyhítő akcióira, amikor is kézcsókra nyújtott kézzel osztogatta az urasá- goktól levetett rongyokat és széttaposott cipőket a Mária Valéria-telepi nincsteleneknek? És emlékeznek néhai József Áronnéra, a mosónőre, aki úrnője páratlan jószívűsége folytán „kislábaská- ban hazavitte kegyelmeséktől vacsoráját” — hogy otthon szétossza három éhes száj között?! Bizonyára emlékeznek, hiszen a szégyenletest, a megalázót nehezen felejti az ember. Azt tartja a közmondás, hogy adni nagyobb öröm, mint kapni. A fenti esetekben a közmondás — legalábbis a második fele — feltétlenül igaz. Mert ugyan melyik ötgyermekes munkanélküli örült öfőméltóságáék molyrágta báli rongyainak? Olvastam azonban egy esetet, amely megcáfolja a közmondást. Vagy legalábbis úgy módosítja, hogy adni éppen olyan öröm, mint kapni. Mérei Ferencnek, a jászapáti Alkotmány Tsz tagjának esetére gondolok. Mint tudják, Mérei Ferenc baleset folytán elvesztette jobb kezét. Felgyógyulása után levélben kérte Nyikita Hruscsovtól, hogy a brüsz- szeli világkiállításon aranyéremmel kitüntetett szovjet műkezekből kaphasson egyet. Hruscsov válasza rövid volt: Moszkvába szóló meghívást tartalmazott. Mérei Ferenc több mint három hónapig volt a moszkvai művégtag-intézet vendége, ahonnan a napokban tért haza két, különböző munkák végzésére alkalmas műkézzel. Egy helyett tehát kettőt kapott. ' És ráadásnak még valamit. Életkedvet: hitet a kommunista emberségben. Ny. É. 300 sertésfiaztató, 230 hizlalda épül a Pest megyei termelőszövetkezetekben Az épületek befedésére 1000 holdról vágják a nádat A Pest megyei termelőszövetkezeti gazdák a téli időszakban készülnek a sorra kerülő építkezésekre. A régebbi és az új termelőszövetkezetek az idei összesen 87 millió forint értékű építkezés költségeit jelentős részben saját erőforrásaikból fedezik. A közös gazdaságok majorságaiban 300 sertésfiaztató, 230 hizlalda, 135 süldőszállás készül el az idén és 34 000 baromfi elhelyezéséről gondoskodnak. 35 újonnan alakult vagy jelentősen megnövekedett gazdaságban építenek egyenként 50 férőhelyes szarvasmarha- növendék-istállót. A nagyarányú szerfás építkezésekhez a termelőszövetkezetek minden rendelkezésükre álló építőanyagot felhasználnak. Több mint ezer hold nádas van a közös gazdaságok birtokában, amelynek termését ezekben a hetekben vágják le. Ez elegendő lesz az újonnan készülő állati férőhelyek nagy részének befedésére. A nagyká- tai Hajta-folyó ingoványos lápvidékén a község három termelőszövetkezete osztozik a 120 holdas nádason. Ennél a munkánál az újonnan belépett tagok is tekintélyes mennyiségű munkaegységre tesznek szert. (MTI) Gyors ütemben fejlődött a KGST-államok vegyipara 1960-ban A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa vegyipari, gazdasági és műszaki tudományos együttműködési állandó bizottsága január 24- től 30-ig Berlinben tartotta 10. ülésszakát. Aranyigazság — Kiskunlacházán Országszerte ismert arany igazság: „Ha a jószág szaporodik — a gazda gyarapodik”. Kiskunlacházán aranyra váltották a» valóságban is ezt az igazságot: hosszú idő óta gazdálkodásuk alapja az állat- tenyésztés. Meg is van az eredménye. Csak végig kell sétálni az utcákat, beszélnek a házak gazdájuk helyett is a benne lakók módos életéről. Erről beszélgetünk — egyéb szövetkezeti probléma mellett — Gránicz Andrással, a peregi tsz harmincötéves, aranykalászos gazda elnökével. — Jobbára tenyészállattenyésztéssel foglalkozunk — mondja. A Tenyészállatforgalmi Vállalat évente innen két-háromszáz üszőt vásárol. — Az a szám csak Peregre, a község második kerületére vonatkozik. Az egész községből — Kiskunlacházáról — évente nagyállatból átlagosan hat—hétszáz darabot vásárolt a TEGI — egészítette ki később az adatot Komár László, a községi tanács vb- elnöke. És folytatta: csak birkából január elején két nap J alatt 700 darabot vásárolt fel ^ a vállalat. Kénytelenek vol- ^ tunk egyezségre bírni a TE- GX-t, hogy az itt felvásárlásra ^ kerülő tenyészállatokat első- ^ sorban a helyi szövetkezetek- ^ nek ajánlja fel megvételre a ^ jövőben. Védenünk kell a í község tenyészállatállományát, í hogy tovább fejleszthessük e ? téren is eddigi eredményein- J: két. 2 A beszélgetések során ön- ^ kéntelenül eszembe jutott egy £ másik közmondás: „Jószág- ^ neveléshez teli jászol kell”. £ Kíváncsian szegeztem hát í szememet a község vetéster- í vére. A tervszámok — me- lyek e sorok megjelenése ide- jére már beépülnek a szövet- kezetek terveibe — megnyug- J tattak. A község összes szántó- ; területének mintegy 70 száza- í lékán takarmánygabonát, ku- J koricát, árpát és szálas ta-! karmányt termelnek majd a \ kiskunlacházi szövetkezetek.; A takarmánybázis tehát biztosítva lesz, mind a ; közösbe vitt, mind a háztáji ; gazdaságokban maradt állat-; állomány számára. Különösen; figyelemre méltó — s ez me- \ gint lacházi hagyomány —,! hogy kukoricát mintegy 4000 ! holdon szándékoznak termel- ! ni. A sertéshizlaláshoz is; meglesz a takarmány, ez pe- : dig szép pénzt hoz a szövetke- ; zeti közös kasszába, de a tag- j ság zsebébe is. S ami elsösor- < ban az új szövetkezeteknél < fontos: rövid néhány hónap ■ leforgása alatt. — További feladat — mond- í ja a tanácselnök — az állati í férőhelyek megépítése. Az \ építkezésekhez szükséges szer- i fát biztosítjuk, építési brigá( dók alakulnak, s megkezdjük a szerfás istállók, ólak építését. Az építkezésről már korábban tárgyaltunk Szőke Imrével, a Kiskun Tsz elnökével, meg Gránicz Andrással, a Peregi Tsz elnökével. Mindketten szövetkezeteik egyik legfontosabb és legsürgősebb feladatának tartják az állati férőhelyek építését. Nem is lehet ez másképpen Kiskunlacházán, ebben a nagymúltú állattenyésztéssel bíró községben. Gondolatomban akaratlanul is új formát öltött a régi aranyigazság: „Ahol a jószág szaporodik — a szövetkezet gyarapodik”. Hát igen: formálódó új életünk átalakítja nemcsak az embereket, hanem az arany- igazságokat is — Kiskunlacházán éppen úgy, mint az egész országban. — z — s Salakhegy omlott egy belga falucskára Moulins-Sous-Fleron belga falucska elektromos műveinek telepe mellett az _ utóbbi években egyre magasabbra emelkedett egy salakdomb, amelynek anyagát terepi eltöltési munkákhoz akarták felhasználni. Hírügynökségek jelentik, hogy pénteken este a salakhegy megmozdult és a környező házakra omlott. A mentés nyomban megindult. Egyelőre még nem tudni, hányán rekedtek a salak által elborított házakban, de becslések szerint a halálos áldozatok száma elérheti a harmincat. A mentési munkáikat nagyon megnehezítette, hogy az elektromos vezetékek megrongálódása miatt a falu sötétségbe borult. Részt vettek az ülésszakon az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság. a Román Népköztársaság, a Szovjetunió és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság képviselői. Megfigyelőként jelen voltak a Kínai Népköz- társaság és a Mongol Népköz- társaság képviselői. A bizottság megtárgyalta az 1960. évi beszámolót, és örömmel állapította meg. hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa tagállamainak vegyipara 1960-ban is gyors ütemben fejlődött. Valamennyi tagállam jó eredményeket ért el a műanyagok, műszálak, és a szerves szintézis termékeinek fejlesztésében. A bizottság határozatokat fogadott el számos vegyipari, ezen belül sok mező- gazdasági rendeltetésű termék specializálására. A bizottság foglalkozott a szintetikus ammónia és szulfidcel- lulóz termelési mutatóinak kérdéseivel, valamint a tagállamok néhány vegyipari termékféleségére vonatkozó szabványegységesítés problémáival. A bizottság jóváhagyta az 1961. évi munka tervet, amelynek fő célja a tagállamok tudományos kutató- és műszaki tervezési, termelési munkájának további specializálá- sa és az egyes vegyipari ágazatok műszaki és gazdasági színvonalának emelése. az együttműködés további ki- szélesítése és elmélyítése. mm nap 1961. február 5, vasárnap. Ágota napja. A Nap kél 7.06 órakor, nyugszik 16.51 órakor. A Hold kél 21.45 órakor, nyugszik 9.10 órakor. 1961. február 6. hétfő, Dorottya napja. A Nap kél 7.05 órakor, nyugszik 16.53 órakor. A Hold kél 22.49 órakor, nyugszik 9.37 órakor. Várható időjárás vasárnap estig: kisebb felhőátvonulások, néhány helyen futó havazással. Élénk, helyenként erős nyugati, északnyugati szél. — HUSZONHÉT községben összesen 200 egészség- ügyi állomás létrehozását tervezik az idén Pest megyében. — MONORON VASÁRNAP, az új zeneiskolában, klubdélutánt rendeznek. A zeneiskola pedagógusaiból, a tanulók szüleiből és zenekedvelőkből álló résztvevők műsor mellett, családias hangulatban ismerkednek egymással. — A VÖRÖSKERESZT Pest megyei szervezete 14 új alapszervezetet és 25 ifjúsági vöröskeresztes csoportot hoz létre ebben az évben. — SOMMERSET MAUGHAM, az ismert angol regényíró. most ünnepelte 87. születésnapját. — ÜJ GONDOZÓINTÉZETET, önálló kórházat és vándor röntgenfelszerelést kapott Pest megye a TBC elleni küzdelemhez. — SZOMBATON ESTE a Dunakeszi Járműjavító énekkara és az Operaház szólistái közös műsort adtak a Magyarság kultúrotthon- ban. Utá.na reggelig táncolt a fiatalság. — vízi úttörőcsapat alakul a Dunakeszi 2. sz. iskolában. A gyerekek egy ki» selejtezett vagonból akarnak csónakházat építeni. — SZÁZ ÉVVEL ezelőtt indult az első gőzös — Kanizsára. A vonat 1861. április 1-én indult el. — TOVÁBB PUSZTÍT az ázsiai influenzajárvány Angliában. Az év első három hőében 754-en haltak meg. A járvány miatt sok helyen szünetel a vasúti és posta- forgalom. — JÓL SIKERÜLT műsoros táncestét tartott a MÉSZÖV Igazgatósága és szakszervezeti bizottsága. A hajnalig tartó mulatságot tombolasorsolás is tarkította. — NÖVELIK A MŰSZÁL felhasználását a Váci Fonógyárban. A tavalyi 15 tonnáról 30 tonnára emelik a felvásárlandó szintetikus anyagok mennyiségét. — KORSZERŰSÍTIK a vasúti utasellátást. Az idén tíz pályaudvari talponállót alaikítanak át kisvendéglővé. Tervbe vették, hogy reggeli, ebéd és vacsoratálakat is felszolgálnak a szerelvényeken. — UGRÁSSZERŰEN emelkedik az idén a gépállomások munkája. Gépegységenként 160 normálholddal növekszik a teljesítmény. Negyvennyolc négyes találat a lottón Az ötödik játékhéten 4 636 465 lottószelvény vett részt a sorsoláson. öt találat nem volt. Négy találatot 48 szelvényen értek el, ezekre 72 444 forintot fizetnek. A háromtalálatos szelvények száma 3483, nyereményük 490 forint. Kétta- lálatos szelvény 95 697 darab volt, ezekre 18,10 forint nyeremény jut. (MTI) A TELEVÍZIÓ MŰSORA 10.00: Nyomolvasó kamera rejtvényműsor, 10.05: Ifjúsági filmmatiné, 1. 5. sz. Magyar Híradó, 2. A holtak bolygója, NDK—lengyel film Stanislaw Lem Asztronauták c. regényéből. Kb. 12.00: Közvetítés Zakopanéból, a baráti hadseregek L téli spartakiád- járól, 17.50: A Magyar Hirdető műsora, 18.05: Utazás a világ körül, Island, szovjet kisfilm, 18.30: Nem rólam beszélnek? Bízó Gyula műsora, 19.00: Élőújság, 19.45: Vasárnapi vers, Turcsányi Elek: Téli utazás, Elmondja: Öze Lajos, 20 00: J. Strauss: A Denevér. Közvetítés Prágából. PINTÉR ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ (9) Szeméók nyomban... — Hát akikor indulás? — Igen. El is indultaik — a többiekkel a peronra. Máriási meg egyedül, mérgesen, a kijárat felé. KIRÁNDULÁS DISSZ1DENS-ORSZ AGB A Dömer űr dollárüzlete — Akit Puskás öcsi tejben-vajban füröszt — Pesti nők bécsi lovagjai — Hősök és önrablók — Elnök: Tarzan rülnek. Még Csehszlovákiában leszedik a vonatról, be- börtönzik őket. • — De hát miért akartok hazamenni? — kérdezte. — Mert nem kaptunk munkát. — Éheztünk, becsaptak minket! — De hol volt mindez, barátaim? — kérdezte csi- títóaoi Máriási. — Angliában! — Itt, Nyugat-Németország- ban egészen más a helyzet. Maradjatok itt, nem messze a várostól 1 van egy láger. Egyelőre ott helyezlek el benneteket. Aztán mindenki elköltözhet a saját lakásába. Szerzek nektek munkát, úgy éltek majd, mint Marci Hevesen ... A magyarok hallgattak, nem tartották érdemesnek, hogy válaszoljanak. Csak két fiatalember érdeklődött, mintha hajlottak volna az ott- maradásra. — Tehát ti itt maradtok! Szerzek nektek munkát — fordult Máriási a két fiatalemberhez. — Vagy ha a munka nem tetszik, az sem baj. Vannak ismerőseim az amerikaiaknál. Beléphettek az amerikai hadseregbe. Ott van jó pénz, könnyű az élet, nők mindig akadnak __ A tizenhat tagú csoport két tagja, Hegedűs és Radies a háttérben összedugta fejét. Csak nem akar valami őrültséget elkövetni ez a két fiatalember!? Máriási közben dicsekedett: — Már tíz éve vagyok Nyugaton ... Főhadnagy voltam, apám vezérkari ezredes volt annak idején... Kenderesen volt birtokunk, közvetlenül a Horthy-csalódé melüett... Voltam a keleti fronton Ukrajnában ... 1947-ben internáltak ... Amikor onnan kiszabadultaim, kijöttem Nyugatra. Aki okos, megtalálja számítását... A magyarok egy esztendő tapasztalatai alapján sokkal jobban ismerték a nyugati valóságot, semhogy vitatkozni kezdjenek Máriásival. Hegedűs és Radics félrehívta a két fiút: — Meg vagytok őrülve? Annyi mindent ígértek itt nektek, s mindig becsaptak benneteket... Végre rászántátok magatokat a hazatérésre ... Most itt Vein ez az alak, ígérget, s ti megint fel akartok ülni? A két fiú lehorgasztotta a fejét és visszatért a csoporthoz. Időközben Máriási is befejezte szabadelőadását kenderesi birtokukról meg a nyugati mennyországról. Oda- szólt a két fiúnak: A disszidensek szörnyű sorsáról, reménytelenségéről beszélnek azok, akik hazajutottak, beszélnek hazaküldött leveleik. Szerkesztőségi szobámba gyakran jutottak él disszidens-tragédiák adatai, bizonyítékai. 1957 nyarán azután magam is elindultam, hogy a helyszínen, vagyis Nyugaton megnézzem mindazt, amit lehet, sőt esetleg még azt is, amit nem lehet, amit tilos, mert meztelenül mutatja meg a nyugati „álomvilágot”. A vonat Niekelsdorfnál lépett át a „vasfüggöny”-ön, ott ért „szabad földre”. Hány és hány disszidens pillantotta itt meg 1956 novemberében, decemberében Ausztria földjét! Én más körülmények között utaztam. A vonat megállt Niekelsdorfnál, beléptek az osztrák határrendőrség emberei. Civilben voltak, udvariasságuk kifogástalan. Elvették az útlevelemet, majd néhány perc múlva visszaadták. Én pedig felfedező útra indultam a vonaton. Az első osztály, ahová a szerkesztőség megváltotta a jegyemet, nemigen volt alkalmas arra, hogy tanulmányokat végezzek, megkezdjem a disszidens-élet tanulmányozását. Disszidens — vagy ha úgy tetszik, „politikai menekült”, hiszen már osztrák földön robogtunk, s ott ez a meghatározás járja — nem utazik első osztályon, de még másodikon sem. örül, ha a harmadikra ösz- sze tudja spórolni a schil- lingeket. No nézzük, hátha a harmadosztályon találkozom valakivel... Nem csalódtam, egy harmadosztályú vagonban valóban magyar szó hallatszott. A kocsiban osztrák parasztok szunyókáltak. Letelepedtem a sarokba, az útitársak ügyet sem vetettek rám, s hallgattam a három magyar beszédét. Nagyon vígan voltak — egyeseknek a legjobb öröm a káröröm. Éppen arról diskuráltak, egymás szavába vágva, hogy miképpen járt pórul Dömer úr, a magyar disszidensek körében közútálatnak örvendő nickelsdorfi kocsmáros. Hogy miért örvend Dörner úr közutálatnak? Egyszerű a felelet: azért, mert azok közé tartozik, akik az első perctől kezdve kihasználták az alkalmat, hogy minél többet keressenek az „évszázad üzletén”. Az „évszázad üzlete” semmi más, mint a magyar disszidensek tízezreinek kifosztása. Nem én, nem is a szocialista országok lapjai, hanem a nyugatnémet kapitalista hetilap, a „Der Spiegel” nevezte el így. (Folytatjuk.) A fásultságnak azonban egyszeriben vége szakadt, amikor három bőrkabátos férfi jelent meg a váróteremben és igazoltatni kezdte az ott tartózkodókat. A tizenhat magyar közül egy sem érezte magát biztonságban. Papírjaik rendben voltak, de hát egy év alatt kitapasztalták, hogy ők mindenkinek ki vannak szol- : gáltatva. — Csak valami baj ne leigyen! — sóhajtott fel egyikük, i Nem történt semmi baj, a ; detektívek nem igazoltatták ; őket. Odalépett a magyarok ■ csoportjához egy kiélt arcú, j 36—38 év közötti, középter- ! metű férfi. Elöl erősen ko- I paszodott, barna haja már í csaik hátul fedte sárga fej- i bőrét. Intett a detektívek- ; nek, parancsolóam, s németül jszólt is nekik: : — Hagyjátok őket, haza• térő magyarok ... í A férfi bemutatkozott, azt ! mondta, hogy Máriásl a neve. i S amikor a magyarok egy- ! mással versengve mondták ! el neki, hogy miért mennek ! haza, sajnálkozó arcot vá- í gott: ! — Sajnállak benneteket... ! Ha tudnátok, hogy milyen ! sors vár rátok otthon... ; Nem féltek? ; — Mitől félnénk? \ S Máriási elmondta, hogy \ még a magyar határt sem íérik el, máris börtönbe ke-
